Magyar Hirlap, 1893. október (3. évfolyam, 271-301. szám)

1893-10-01 / 271. szám

1893. október 1.4 MAGYAR HÍRLAP3 letett nyugalommal s rosszul palástolt érzé­kenységgel adta meg a feleletét — Tudni fogjuk a kötelességünket! — Szólott erős hangsúlyozással. Hogy mit értett ez alatt, különféleképpen magyarázták. Némelyek úgy vélik, hogy a koronának tagadó válasza esetén, a miniszterelnök Dánosra vonul és megkezdi az okszerű göböly-hizlalást. Mások meg azt mondják, hogy ha a ko­rona nem ad kedvező választ, Wekerle úgy tesz mint a szobrász az agyaggal: kötelességé­nek tartja átgyurni. A képviselőház illése szept. 30-án. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Bánffy Dezső dr. Jegyzők: Perczel Béni, Molnár Antal, Bernáth Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Csáky Albin gr., Bethlen András gr., Josipovich Imre. Az ülés elején Antal Gyula előadó beterjesz­tette a kérvényt bizottságnak a mai lapokban ismer­tetett jelentését. Szabó Imre a főváros kerületi elöljárósá­gainak szervezésére vonatkozó jelentést terjesz­tette be. Pálffer Elemér beterjesztette a zárszámadási bizottságnak az állami számvevőszék jelentéseiről és a zárszámadásokról szóló jelentését. Perczel Dezső a takarmánykiviteli tilalom tárg­yában interpellácziót jelentett be. Az elnök proponálja, hogy hétfőn vegyék tár­gyalás alá a Tiszaszabályozásra vonatkozó ja­vaslatot. (Helyeslés.) A megn­­atkoztatá­it miniszt­er­­elnöki javaslatok, a­melyek bizonyos mértékig alkalmasak arra, hogy a felekezetek közötti békét is megzavar­ják, mentői előbb életbe lépjenek s így a béke mentői előbb helyreálljon. Ezért, de főleg azon in­­tencziótól vezérelve, hogy ezen reformok mentői előbb létrejöjjenek, kérném a t. kormányt, hogy mi­után annak idején tett nyilatkozatait, különösen a legkardinálisabbat, a kötelező polgári házasságról, úgy tüntették fel, hogy ennek a javaslatnak beter­jesztése már az ülésszak elején lehetségessé fog tétetni, ez pedig csodálatos módon nem következett be, és furcsa hírek keringenek ennek sorsa iránt, tájékozna bennünket arról, mennyire hajlandó tá­mogatni pártunk abbeli törekvését, hogy ezen egyházpolitikai javaslatok addig is, míg a pénzügyi bizottság a költségvetést tárgyalni fogja, rendes bi­zottsági tárgyalások alá vétessenek és mennyire hajlandó ígéretet tenni az iránt, hogy a kötelező polgári házasságról szóló javaslat is mentől előbb a képviselőház napirendjére kerül. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Azt hiszem, a t. képviselő úr nem méltatta kellő figye­lemre azokat, a­miket én a t. házban akkor voltam bátor mondani, a­mikor a ház közelebbi munka­rendje iránt bátorkodtam javaslatomat megtenni, mert én akkor épp azzal indokoltam azt, hogy a ház bizonyos ügyek elvégzése után nyilvános üléseket ne tartson, hogy a bizottságokban a készen levő anyag egész nyugalommal és alapossággal feldolgoztassák. Arra is utaltam, hogy nemcsak a pénzügyi bizottság, hanem a háznak más bizottságai is ilyen fontos ja­vaslatokkal el vannak foglalva. A­mi különösen az egyházpolitikai javaslatokat illeti, (Halljuk! Halljuk!) három ilyen javaslatunk van előterjesztve, és ez bőséges anyagot fog a bizottságoknak közelebbi mű­ködésükhöz nyújtani. A kormány megállapodása e tekintetben az, hogy mihelyt az az időpont beáll, hogy nyilvános ülések egy időre nem tartatnak és érdemleges tár­gyalások nem lesznek — mondjuk a jövő hét vé­gével — a készen levő egyházpolitikai javaslatok az illető bizottságokban azonnal tárgyaltassanak. Ami a házassági javaslatot illeti, e tekintetben is legyen megnyugodva a t. ház, hogy a kormány ismeri kötelességét. Ismeri­esen nagy elvi kér­désben elfoglalt álláspontjának egész komolysá­gát és arra törekszik, hogy ezt a házassági ja­vaslatot már legközelebb beterjeszsse. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) De egy fegyvert nem fogunk kiadni a kezünkből. Vajay István: Csak rozsdás ne legyen. Egy hang jobbfelől: Nem tudja még, legalább várja meg! Polónyi iskolája. Wekerle Sándor: És ez a fegyver az, a ház, hogy megint fel ne hozhassák ellenünk azt, hogy mi kényszerhelyzetbe hoztuk a koronát, hogy valamibe beleegyezzék. (Mozgás a szélső­ balon. Helyeslés jobbfelől.) Mi egész lojalitással terjesztettük az ügyet a korona elé, figyelmessé téve őt a kérdés komolyságára és fontosságára, önmagunk kérve azt, hogy beleegyezését egész alapos, megfelelő tanulmányozása, minden irány­ban való tájékozás szerzése után adja meg, és remélem, egész alapos, biztos reményem van arra, hogy ez legközelebb meg fog történni, ha pedig nem történik meg, akkor, csak ismétlem, is­merni fogom kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csáky felel Okolicsányinak. Csáky Albin gr. miniszter felelt ezután Okuli­­csányi Lászlónak a szerdai interpellácziójára, a nép­tanítók nyugdíját illetőleg. Válaszom — úgymond — egész határozottan az, hogy csak a fennálló törvény értelmében kívánok eljárni, az az, csak a tényleges, átlagos jövedelmet kívánom alapul venni a nyugdíj megállapításánál. (Helyeslés.) Előtérbe tolul az, hogy mi indított engem an a, hogy a kataszteri tiszta jö­vedelmet tüntessem ki az összeírásból. Először is az, hogy az eddig eszközölt két rendbeli összeírás, az egyik 1890-ben, a másik 1891-ben volt, a tiszta földjövedelem dolgában oly eltérő adatokat nyújtott, oly nevetséges tételeket fog­lalt magában, hogy azokon elindulni abszolúte nem lehet. Sajnálatomra konstatálnom kell, hogy mikor a tanítói fizetés minimumának megállapításáról, illető­leg a tanítói fizetés kiegészítéséről van a szó, akkor elenyésző csekély jövedelmeket mutatnak ki a föld­jövedelmekből, ellenkezőleg, hogyha egy nyugdíj megállapításáról van szó, igen jelentékeny nagy összegek jönnek ki. (Derültségé Én tehát nem azért vetettem fel a kataszteri tiszta jövedelmet, hogy ennek alapján állapíttassák meg a nyugdíj, hanem, hogy egy biztos alap álljon rendelkezésre, melyből kiindulva, lehessen a tiszta jövedelmet megállapítani és pedig olyan formán, hogy ez a kataszteri tiszta jövedelem összevettetik az ed­digi bevallásokkal és vidékenként megállapíttatik az, hogy micsoda hozzászámítással, micsoda perczentuá­­lis összegnek a hozzátételével lehet a legigazságo­sabban, a legméltányosabban a valódi jövedelmet megállapítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Orsollosányi László meg lévén győződve a miniszter igazságszeretetéről, a választ tudomá­sul vette. A ház is. A takarmánykiviteli tilalom. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről a legnagyobb készséggel hozzájáru­lok azon javaslathoz, hogy a Tisza-szabályozásról és a Ferencz-csatorna torkolatának áthelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása a hétfői ülés napi­rendjére tűzessék ki. Nem is ez az oka tulajdon­képp rövid felszólalásomnak, hanem az, hogy előre­láthatólag a jövő hét folyamán a pénzügyi bizottság elkezdvén működését, a képviselőház az eddig be­vett szokáshoz mérten több hétre terjedő szünet elé néz. Ily körülmények között a törvényhozás mun­karendjét illetőleg tájékozva kell lennünk a kor­mány intencziói és munkaterve iránt. Ez az, mire nézve ezennel tiszteletteljesen bátorkodom fel­világosítást kérni, mert csodálatos módon azon bi­­zonyos egyházpolitikai kérdésekre nézve, ame­lyek a kormány exisztencziájának fundamentu­mát képezik; a legújabb időben sajátságos szél­csend látszott bekövetkezni, mely nagyon is meg­engedi azt a feltevést, hogy a t. kormány talán egyszerre nem tartja sürgősnek ezen kérdéseket. (Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) Magunk részéről t. képviselőház, rendkívül nagy súlyt fektetünk arra, hogy ezen egyház politikai . A­hol pedig ez nincs, ott teljesen egyre jár húsz vagy harmincz klubnak leghazafiasabb , legbölcsebb határozata is. A dolog marad a régiben. A társadalom élén áll a férfi­ bátorság terén a katonaság, a­hol nem a párbaj elfoga­dása, de a párbaj elmulasztása a vétek, mely megbecstelenít, s miután az általános védköte­­lezettség összes ifjúságunkat bevonta ebbe a keretbe, az egész reform ereje 32 esztendőn felül kezdődnék, a­hol talán nem is éppen olyan nagy már a harczias hangulat. Azt hiszem hát, hogy egy kicsit sok a puskapor azért a kevés eredményért, amit el lehet érni. A törvény szigorúbbá tétele esetleg emeli a gyengébb alkalmazást s a több ke­gyelmet; a társadalom, mely ma ellene van hangolva, holnap bizony kilökne mindenkit ma­gából, aki megtagadná az elégtételadás lovagias módját, ami módjára is olyan gyilkosság, mely saját becses bőrünknek éppen azon mérvben való veszélyeztetésével jár, és kérdés, valjon a klubokban beszélő uraknak volna-e alkalom­adtán elég bátorságuk megtagadni a jogot, a becsületvédelem ez utolsó fegyveréhez nyúlni. Ez lehet komikus, lehet tragikus, de bi­zony így van. Vannak bizonyára már a magyar társadalomnak is hűvösebb régiói, ahol nemcsak átérzik, de átérzik is a párbaj abszurdumait. De mi vagyunk a nagy kisebbség, mihelyt konkrét esetre kerül a dolog, s így várnunk kell, míg többség lesz belőlünk. Ennek pedig két segítő eszköze van: az egyik az értelme­sebb korszellem, és a másik a párbajok diskre­­ditálása. Tisztelet-becsület minden levegőbe puf­­f­antott pisztolygolyóbisnak. Ohnet új regénye. Az elbukott szerelem. I. Szépen utána sétált az elegáns leánynak, akit a Faubourg Poisson téren, a színiiskolából látott kijönni. Megszólította, választ nem ka­pott. A leány egy sötét kapualjában eltűnt előtte, hogy szép fejecskéje egy pár percz múlva a ház harmadik emeletének ablakában megjelenjen. Feraud egy csinos, huszonnégy-huszonöt éves fiatal­ember, nem habozott, belépett a házmesterné szobájába. — Mi tetszik ? — Egy fiatal hölgy . . . színiiskolába jár... éppen az imént jött be a házba, — elvesztett valamit. — Adja ide, majd eljuttatjuk hozzá. — Személyesen akarom neki átadni azt a tárgyat. Kérem szépen, csak a nevét mondja meg, tudom, hogy a harmadik emeleten lakik. A kövér asszonyság elnevette magát: — No fiatal úr, maga ugyan se nem félős, se nem szégyenlős. Szép históriát akar itt ren­dezni! Megérdemelné, hogy engedjem, hadd menjen fel. Feraud nevelve tett le egy száz sous pénzdarabot a kályha szélére és kérdé: — Férj, vagy szerelővel akadna össze az ember? Az asszonyság elszörnyülködött: — Mit képzel a mi házunkról! Egy ked­ves! Csak az apjára talál odafenn, egy igazi Perczel Dezső a következő interpellácziót intézte a földmivelési miniszterhez, illetőleg a kor­mányhoz: 1. Mily indokokból bocsátotta ki folyó évi július hónapban a kormány a takarmánykiviteli tilalmat ? 2. Tekintve, hogy azóta 21­,, hónap folyt le, minő hatását tapasztalta ezen intézkedések közgaz­daságunkra, valamint főképp mezőgazdaságunkra nézve? apára, aki hivatalfőnök volt, rendjele van és mindenképen tiszteletreméltó, becsületes ember! — És a lányát a színi­iskolába járatja? — Persze, mert a leánynak tehetsége van. — És abból akar megélni? — Valószínűleg. A professzorai azt mond­ják, hogy százezer frank van a torkában. — Halljuk hamar ennek a jövendőbeli csillagnak a nevét. — Mit ér vele? Itt nem sokra megy, mert a kicsike éppen olyan okos, mint a­milyen csi­nos. Aztán az apjával nem lehet mókázni Szent isten, egy ősz hajú úr, vörös rendszallaggal a gomblyukában, és aki a Temps-et járatja. Csak nem kívánhatja tőle, hogy rossz útra hagyja térni a legkisebb leányát!? — Tehát több lánya is van? — Hát ez meg már mit érdekli? — Érdekel nagyon! monda a fiatal ember és magában hozzá­tette: «Nem megyek sem­mire, mit tegyek ezzel az asszonysággal?* Eköz­ben rápillantott arra az újságra, a­mit a kövér házvezetőné tartott a kezében. Megszólalt hát ezen a nyomon: — Olvassa a regényt, úgy látom. Bocsá­natot kérek, hogy olvasmányában megzavar­tam ... Az a regény nagyon érdekes. — Igen, roppant érdekes . . de mi lesz a vége? — Én tudom! jelentette ki Feraud bá­mulatra méltó biztonsággal. Szerzője jó bará­tom, elbeszélte nekem, hogy fejezi be munká­ját. Oh, a megoldása nagyon csinos és meg­nyugtató , .1

Next