Magyar Hirlap, 1893. október (3. évfolyam, 271-301. szám)
1893-10-01 / 271. szám
1893. október 1.4 MAGYAR HÍRLAP3 letett nyugalommal s rosszul palástolt érzékenységgel adta meg a feleletét — Tudni fogjuk a kötelességünket! — Szólott erős hangsúlyozással. Hogy mit értett ez alatt, különféleképpen magyarázták. Némelyek úgy vélik, hogy a koronának tagadó válasza esetén, a miniszterelnök Dánosra vonul és megkezdi az okszerű göböly-hizlalást. Mások meg azt mondják, hogy ha a korona nem ad kedvező választ, Wekerle úgy tesz mint a szobrász az agyaggal: kötelességének tartja átgyurni. A képviselőház illése szept. 30-án. Kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Bánffy Dezső dr. Jegyzők: Perczel Béni, Molnár Antal, Bernáth Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Csáky Albin gr., Bethlen András gr., Josipovich Imre. Az ülés elején Antal Gyula előadó beterjesztette a kérvényt bizottságnak a mai lapokban ismertetett jelentését. Szabó Imre a főváros kerületi elöljáróságainak szervezésére vonatkozó jelentést terjesztette be. Pálffer Elemér beterjesztette a zárszámadási bizottságnak az állami számvevőszék jelentéseiről és a zárszámadásokról szóló jelentését. Perczel Dezső a takarmánykiviteli tilalom tárgyában interpellácziót jelentett be. Az elnök proponálja, hogy hétfőn vegyék tárgyalás alá a Tiszaszabályozásra vonatkozó javaslatot. (Helyeslés.) A megnatkoztatáit miniszterelnöki javaslatok, amelyek bizonyos mértékig alkalmasak arra, hogy a felekezetek közötti békét is megzavarják, mentői előbb életbe lépjenek s így a béke mentői előbb helyreálljon. Ezért, de főleg azon intencziótól vezérelve, hogy ezen reformok mentői előbb létrejöjjenek, kérném a t. kormányt, hogy miután annak idején tett nyilatkozatait, különösen a legkardinálisabbat, a kötelező polgári házasságról, úgy tüntették fel, hogy ennek a javaslatnak beterjesztése már az ülésszak elején lehetségessé fog tétetni, ez pedig csodálatos módon nem következett be, és furcsa hírek keringenek ennek sorsa iránt, tájékozna bennünket arról, mennyire hajlandó támogatni pártunk abbeli törekvését, hogy ezen egyházpolitikai javaslatok addig is, míg a pénzügyi bizottság a költségvetést tárgyalni fogja, rendes bizottsági tárgyalások alá vétessenek és mennyire hajlandó ígéretet tenni az iránt, hogy a kötelező polgári házasságról szóló javaslat is mentől előbb a képviselőház napirendjére kerül. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Azt hiszem, a t. képviselő úr nem méltatta kellő figyelemre azokat, amiket én a t. házban akkor voltam bátor mondani, amikor a ház közelebbi munkarendje iránt bátorkodtam javaslatomat megtenni, mert én akkor épp azzal indokoltam azt, hogy a ház bizonyos ügyek elvégzése után nyilvános üléseket ne tartson, hogy a bizottságokban a készen levő anyag egész nyugalommal és alapossággal feldolgoztassák. Arra is utaltam, hogy nemcsak a pénzügyi bizottság, hanem a háznak más bizottságai is ilyen fontos javaslatokkal el vannak foglalva. Ami különösen az egyházpolitikai javaslatokat illeti, (Halljuk! Halljuk!) három ilyen javaslatunk van előterjesztve, és ez bőséges anyagot fog a bizottságoknak közelebbi működésükhöz nyújtani. A kormány megállapodása e tekintetben az, hogy mihelyt az az időpont beáll, hogy nyilvános ülések egy időre nem tartatnak és érdemleges tárgyalások nem lesznek — mondjuk a jövő hét végével — a készen levő egyházpolitikai javaslatok az illető bizottságokban azonnal tárgyaltassanak. Ami a házassági javaslatot illeti, e tekintetben is legyen megnyugodva a t. ház, hogy a kormány ismeri kötelességét. Ismeriesen nagy elvi kérdésben elfoglalt álláspontjának egész komolyságát és arra törekszik, hogy ezt a házassági javaslatot már legközelebb beterjeszsse. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De egy fegyvert nem fogunk kiadni a kezünkből. Vajay István: Csak rozsdás ne legyen. Egy hang jobbfelől: Nem tudja még, legalább várja meg! Polónyi iskolája. Wekerle Sándor: És ez a fegyver az, a ház, hogy megint fel ne hozhassák ellenünk azt, hogy mi kényszerhelyzetbe hoztuk a koronát, hogy valamibe beleegyezzék. (Mozgás a szélső balon. Helyeslés jobbfelől.) Mi egész lojalitással terjesztettük az ügyet a korona elé, figyelmessé téve őt a kérdés komolyságára és fontosságára, önmagunk kérve azt, hogy beleegyezését egész alapos, megfelelő tanulmányozása, minden irányban való tájékozás szerzése után adja meg, és remélem, egész alapos, biztos reményem van arra, hogy ez legközelebb meg fog történni, ha pedig nem történik meg, akkor, csak ismétlem, ismerni fogom kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csáky felel Okolicsányinak. Csáky Albin gr. miniszter felelt ezután Okulicsányi Lászlónak a szerdai interpellácziójára, a néptanítók nyugdíját illetőleg. Válaszom — úgymond — egész határozottan az, hogy csak a fennálló törvény értelmében kívánok eljárni, az az, csak a tényleges, átlagos jövedelmet kívánom alapul venni a nyugdíj megállapításánál. (Helyeslés.) Előtérbe tolul az, hogy mi indított engem an a, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet tüntessem ki az összeírásból. Először is az, hogy az eddig eszközölt két rendbeli összeírás, az egyik 1890-ben, a másik 1891-ben volt, a tiszta földjövedelem dolgában oly eltérő adatokat nyújtott, oly nevetséges tételeket foglalt magában, hogy azokon elindulni abszolúte nem lehet. Sajnálatomra konstatálnom kell, hogy mikor a tanítói fizetés minimumának megállapításáról, illetőleg a tanítói fizetés kiegészítéséről van a szó, akkor elenyésző csekély jövedelmeket mutatnak ki a földjövedelmekből, ellenkezőleg, hogyha egy nyugdíj megállapításáról van szó, igen jelentékeny nagy összegek jönnek ki. (Derültségé Én tehát nem azért vetettem fel a kataszteri tiszta jövedelmet, hogy ennek alapján állapíttassák meg a nyugdíj, hanem, hogy egy biztos alap álljon rendelkezésre, melyből kiindulva, lehessen a tiszta jövedelmet megállapítani és pedig olyan formán, hogy ez a kataszteri tiszta jövedelem összevettetik az eddigi bevallásokkal és vidékenként megállapíttatik az, hogy micsoda hozzászámítással, micsoda perczentuális összegnek a hozzátételével lehet a legigazságosabban, a legméltányosabban a valódi jövedelmet megállapítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Orsollosányi László meg lévén győződve a miniszter igazságszeretetéről, a választ tudomásul vette. A ház is. A takarmánykiviteli tilalom. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről a legnagyobb készséggel hozzájárulok azon javaslathoz, hogy a Tisza-szabályozásról és a Ferencz-csatorna torkolatának áthelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása a hétfői ülés napirendjére tűzessék ki. Nem is ez az oka tulajdonképp rövid felszólalásomnak, hanem az, hogy előreláthatólag a jövő hét folyamán a pénzügyi bizottság elkezdvén működését, a képviselőház az eddig bevett szokáshoz mérten több hétre terjedő szünet elé néz. Ily körülmények között a törvényhozás munkarendjét illetőleg tájékozva kell lennünk a kormány intencziói és munkaterve iránt. Ez az, mire nézve ezennel tiszteletteljesen bátorkodom felvilágosítást kérni, mert csodálatos módon azon bizonyos egyházpolitikai kérdésekre nézve, amelyek a kormány exisztencziájának fundamentumát képezik; a legújabb időben sajátságos szélcsend látszott bekövetkezni, mely nagyon is megengedi azt a feltevést, hogy a t. kormány talán egyszerre nem tartja sürgősnek ezen kérdéseket. (Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) Magunk részéről t. képviselőház, rendkívül nagy súlyt fektetünk arra, hogy ezen egyház politikai . Ahol pedig ez nincs, ott teljesen egyre jár húsz vagy harmincz klubnak leghazafiasabb , legbölcsebb határozata is. A dolog marad a régiben. A társadalom élén áll a férfi bátorság terén a katonaság, ahol nem a párbaj elfogadása, de a párbaj elmulasztása a vétek, mely megbecstelenít, s miután az általános védkötelezettség összes ifjúságunkat bevonta ebbe a keretbe, az egész reform ereje 32 esztendőn felül kezdődnék, ahol talán nem is éppen olyan nagy már a harczias hangulat. Azt hiszem hát, hogy egy kicsit sok a puskapor azért a kevés eredményért, amit el lehet érni. A törvény szigorúbbá tétele esetleg emeli a gyengébb alkalmazást s a több kegyelmet; a társadalom, mely ma ellene van hangolva, holnap bizony kilökne mindenkit magából, aki megtagadná az elégtételadás lovagias módját, ami módjára is olyan gyilkosság, mely saját becses bőrünknek éppen azon mérvben való veszélyeztetésével jár, és kérdés, valjon a klubokban beszélő uraknak volna-e alkalomadtán elég bátorságuk megtagadni a jogot, a becsületvédelem ez utolsó fegyveréhez nyúlni. Ez lehet komikus, lehet tragikus, de bizony így van. Vannak bizonyára már a magyar társadalomnak is hűvösebb régiói, ahol nemcsak átérzik, de átérzik is a párbaj abszurdumait. De mi vagyunk a nagy kisebbség, mihelyt konkrét esetre kerül a dolog, s így várnunk kell, míg többség lesz belőlünk. Ennek pedig két segítő eszköze van: az egyik az értelmesebb korszellem, és a másik a párbajok diskreditálása. Tisztelet-becsület minden levegőbe puffantott pisztolygolyóbisnak. Ohnet új regénye. Az elbukott szerelem. I. Szépen utána sétált az elegáns leánynak, akit a Faubourg Poisson téren, a színiiskolából látott kijönni. Megszólította, választ nem kapott. A leány egy sötét kapualjában eltűnt előtte, hogy szép fejecskéje egy pár percz múlva a ház harmadik emeletének ablakában megjelenjen. Feraud egy csinos, huszonnégy-huszonöt éves fiatalember, nem habozott, belépett a házmesterné szobájába. — Mi tetszik ? — Egy fiatal hölgy . . . színiiskolába jár... éppen az imént jött be a házba, — elvesztett valamit. — Adja ide, majd eljuttatjuk hozzá. — Személyesen akarom neki átadni azt a tárgyat. Kérem szépen, csak a nevét mondja meg, tudom, hogy a harmadik emeleten lakik. A kövér asszonyság elnevette magát: — No fiatal úr, maga ugyan se nem félős, se nem szégyenlős. Szép históriát akar itt rendezni! Megérdemelné, hogy engedjem, hadd menjen fel. Feraud nevelve tett le egy száz sous pénzdarabot a kályha szélére és kérdé: — Férj, vagy szerelővel akadna össze az ember? Az asszonyság elszörnyülködött: — Mit képzel a mi házunkról! Egy kedves! Csak az apjára talál odafenn, egy igazi Perczel Dezső a következő interpellácziót intézte a földmivelési miniszterhez, illetőleg a kormányhoz: 1. Mily indokokból bocsátotta ki folyó évi július hónapban a kormány a takarmánykiviteli tilalmat ? 2. Tekintve, hogy azóta 21,, hónap folyt le, minő hatását tapasztalta ezen intézkedések közgazdaságunkra, valamint főképp mezőgazdaságunkra nézve? apára, aki hivatalfőnök volt, rendjele van és mindenképen tiszteletreméltó, becsületes ember! — És a lányát a színiiskolába járatja? — Persze, mert a leánynak tehetsége van. — És abból akar megélni? — Valószínűleg. A professzorai azt mondják, hogy százezer frank van a torkában. — Halljuk hamar ennek a jövendőbeli csillagnak a nevét. — Mit ér vele? Itt nem sokra megy, mert a kicsike éppen olyan okos, mint amilyen csinos. Aztán az apjával nem lehet mókázni Szent isten, egy ősz hajú úr, vörös rendszallaggal a gomblyukában, és aki a Temps-et járatja. Csak nem kívánhatja tőle, hogy rossz útra hagyja térni a legkisebb leányát!? — Tehát több lánya is van? — Hát ez meg már mit érdekli? — Érdekel nagyon! monda a fiatal ember és magában hozzátette: «Nem megyek semmire, mit tegyek ezzel az asszonysággal?* Eközben rápillantott arra az újságra, amit a kövér házvezetőné tartott a kezében. Megszólalt hát ezen a nyomon: — Olvassa a regényt, úgy látom. Bocsánatot kérek, hogy olvasmányában megzavartam ... Az a regény nagyon érdekes. — Igen, roppant érdekes . . de mi lesz a vége? — Én tudom! jelentette ki Feraud bámulatra méltó biztonsággal. Szerzője jó barátom, elbeszélte nekem, hogy fejezi be munkáját. Oh, a megoldása nagyon csinos és megnyugtató , .1