Magyar Hirlap, 1894. február (4. évfolyam, 32-45. szám)
1894-02-01 / 32. szám
meg fogja rontani a gyomrát, mint a másik. Az országban kellemetlen lesz a levegő egy darabig, ennyi az egész. De csak kitisztul aztán! Már most is látunk vidékeket a házban, holott frissült a levegő. A reform igaz barátjainak kisebb-nagyobb, ezúttal elszigetelt telepei ezek. Megbénítva az alakuló és küzködő ringek nyomásától, e pillanatban még nem találták meg egymás közt a kontaktust. De az ő idejük jön, belőlük és körülöttük válik ki amaz erő, mely keresztültör a hazugságokon és a hatalmi kérdéssé degradált politikai problémát a maga helyére visszahelyezi, megtisztítja a hipokrizistől, letisztítja a hatalom kérdésétől , és akkor viszi gyors és könnyű diadalra. Budapest, január 31. A hadügyminiszter Budapesten. Krieghammer közös hadügyminiszter, ki két napra Budapestre érkezett, hogy ő felségének jelentést tegyen s a miniszterelnökkel és a belügyminiszterrel a budapesti kaszárnyák átvétele tárgyában értekezzék, még hétfőn délután visszautazott Bécsbe. Az igazságügyi bizottság pénteken fél 11 órakor tartja legközelebbi ülését, hogy tárgyalásait a házassági jogról szóló törvényjavaslat felett folytassa. A Jongrua-rendezés. Tegnap este a kongrua-bizottság hetes albizottsága ülést tartott Samassa József egri érsek elnöklete alatt. A bizottság nem bocsátkozott ezúttal sem a plébánia-jövedelmek összeírásának részleteibe s csupán két általános elvet mondott ki Samassa érsek indítványára. A bizottság kimondotta: 1. hogy a plébánia-jövedelmek az egész országban, s nem részlegesen írassanak össze; 2. hogy a jövedelmek összeírását önvallomás útján fogják eszközölni. A bizottság mindaddig, míg az összeírás módozatainak összes részleteire nézve megállapodásra jut, az érsek lakásán naponkint tart most üléseket. A közigazgatási bírósági törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság Apáthy Péter helyettes elnöklése alatt tartott mai ülésében folytatta a törvényjavaslat részletes tárgyalását. Tárgyalás alá került először is a bíróságok hatásköréről az egyes ügyekben rendelkező rész első czíme, mely a bíróságnak községi ügyekben való hatáskörét szabályozza. A 42. §-nál Latkóczy előadó a bírósági hatáskörbe utalandónak tartja a magánfelek részére községi bizonylatok kiállítását megtagadó községi határozatokat. A bizott MAGYAR filSFILA» ság beható tanácskozás után elhatározta, hogy az előadó indítványára külön szakaszban kimondassák, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye «a községi (rend. tanácsú város) képviselő testületnek vagy elöljáróságnak ama határozata ellen, mellyel a törvény, szabályrendelet vagy jogszokás értelmében általuk kiállítandó bizonylatok kiszolgáltatását megtagadják.» A községi ügyekben való bírósági eljárást megállapító további 43—52. szakaszokat változatlanul fogadta el a bizottság. Az 52. §. után Issekuts egy új szakaszban kimondatni javasolja, hogy a bíróság előtti eljárásnak van helye a belügyminiszter azon intézkedése (határozata) ellen, mellyel a képviselő testület feloszlatását kimondja (1886: XXII. t.-cz. 61. §.)» A bizottság hosszabb tanácskozás után az indítványozott uj szakasz felvételét mellőzte. Ugyancsak Issercutz további uj szakaszok felvételét hozta ezután javaslatba, amelyekre vonatkozó határozat a holnap d. u. 5 órakor tartandó ülésre halasztatván, az ülés véget ért. 1894 február ■ ■ P ORSZÁGGYŰLÉS Csak az ülés elején telt meg a ház, mikorra a mentelmi ügyek tárgyalása volt kitűzve. (Erről külön czikkünk szól.) Azután ismét szétoszlottak ugy, hogy a kormánypárt helyén tátongó üresség maradt és csak a földmivelésügyi miniszter körül verődött össze egy kis csoport. A mezőrendőrség meg a hegyvidékek ügye alig negyven érdeklődőre talált. Az ellenzék fel is használta ezt az alkalmat arra, hogy szavazásra juttasson egy kis módosítást, amelyet Bánó József nyújtott be. A törekvés sikerült: a kormánypártot leszavazták. — Ez csak a bevezetés a nagy leszavazáshoz! — kiáltotta balról egy pap képviselő. — Igen ám — felelt Bessenyi, ha ma tárgyalnék a polgári házasságot is, csakhogy nekünk is van eszünk. _____ A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök: Bánffy Dezső br. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor miniszterelnök, Bethlen András gróf, Csáky Albin gróf. Az elnök: Bem.látom Debreczen szab. kir. város közönégsének feliratát az egyházpolitikai reform•javaslatok harczában a reakczionárius irányzat részéről legújabban felmerült szomorú jelenségek tárgyában. Wekerle Sándor miniszterelnök: Az 1891. évi közösügyi zárszámadásokra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezésére szóló törvényjavaslatot bemutatja s kéri, hogy azt előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítsák. A jelentések során csak a Ház 1894. évi költségvetéséről szóló jelentés volt rövid vita, amenynyiben Madaráss József néhány igazítást ajánl és nagyobb pontosságot sürget az eféle iratok szerkesztésénél. Andreánszky Gábor bv. előadó a módosításokhoz hozzájárul. Miután ezt a miniszterelnök is elfogadja, az elnök ily értelemben határoz. A mentelmi bizottság jelentéséről külön czikkünk szól. A mezőgazdaságról és mezetörvényről szóló törvényjavaslat. A 61. §-nál Andreánszky Gábor báró csak arra kérte a minisztert, hogy kövessen el mindent, csakhogy az alkalmas hegyvidék az amerikai szőlőműveléssel megbarátkozzék. Magát a szakaszt ő is, a Ház is elfogadta. A 62. §-nál Xffiakfalvay Géza arra nézve sürgetett intézkedést, hogy a megalakult hegyközségek egyhamar ne oszolhassanak fel. Bethlen András gróf miniszter kijelentette, hogy ő is óhajtaná, ha a hegyközségek három évi tartam előtt ne oszolhatnának fel. Kabos Ferencz előadó a miniszter indítványának kapcsán azt jegyezte meg, hogy ezt leghelyesebben a 73. §-ban lehetne kimondani. A Ház ehhez hozzájárult. A 64. §-nál Szemere Huba módosítást ajánlott a peronoszpóra kötelező irtása, Andreánszky Gábor báró pedig az új szőlők kötelező ültetése iránt. Szalay Károly az összes szőlőbetegségek ellen való védekezést kívánta kötelezővé tenni, míg Bernáth Béla arra utalt, hogy az elpusztult szőlővidékekre nézve semmit sem szabad kötelezővé tenni, valameddig nekik a kellő anyagi támogatást nem biztosítottuk. Szederkényi Nándor Szalayhoz csatlakozott és az összes szőlőbetegségek ellen való kötelező védekezést ajánlotta, viszont Nedeczky Jenő azt fejtegette, hogy a kötelező védekezés kimondása magánjogba ütköző volna. Miklós Ödön államtitkár ezekkel szemben csupán arra szorítkozott, hogy a nagyközségek csak a védekezés előmozdítására kötelesek. A szakaszt e szerint fogadták el. Széles vita fejlődött ki a mezőrendőrség fejezeténél. Bernáth Béla hiányosnak találta mindjárt az első szakaszt. Ajánlotta, hogy a szakaszt utasítsák vissza a bizottsághoz. Bánó József csak a jelen törvényjavaslat keretében akar maradni s csak azt kifogásolja, hogy a földmivelési miniszter befolyása kiterjesztessék olyan helyekre, ahol nem is illő, hogy a miniszter ott bíbelődjék. Ily irányban nyújt be indítványt, hogy t. i. ez a passzus indokolt előterjesztésére a földmivelésügyi minisztert hagyassák ki. Bethlen András gróf miniszter a két felszólalóval polemizálva, a szakasz változatlan elfogadását kérte. A vita a szakasz körül ezután is folyt. Bernáth Dezső személyes kérdésben válaszolt a miniszternek, azután Ivánka Oszkár azt indítványozta, hogy a miniszter helyett a közigazgatási bizottság szabja meg, hogy egyes községek mikor menthetők fel az állandó mezőőr alkalmazása alól. Makfalvay Géza pedig a mezőőrök tartásának kötelezővé tétele iránt tett indítványt. Szalay Károly csak stiláris módosítást ajánlott: mezőőr helyett a csősz elnevezést, mint amely magyarosabb és a népnek tetszetősebb. Bornemisza Lajos és Bessenyey Ferencz az összes szónokokkal szemben az eredeti szöveg elfogadását ajánlották. Bessenyey különösen utalt arra, hogy a mezőcsőszök választására a községek még csak összejönnek, de ha a mezőkön ALBINA. Magyar Hírlap eredeti elbeszélése. — írta: * * — Folytatás. — II. Az Albina kölyöktigriséről, hamarosan kisült, hogy nem egyéb, mint egy nagyobb-fajta kandúr, valamely ügyes czim festő-segéd által csikósra befestve. Az Albina olaszos beszéde reánk se lehetett sokáig kétség, hamarosan bebizonyosodott, hogy a szép leány Budán született, a Gellérthegy tájékán és hogy úgy nyelvjárása, mint szokásai azok, melyek e vidéken eredetiek. Elvált az is, hogy nem is leány többé, hanem az etablissement művezetőjének, Adolfnak a felesége. A panoráma körüli viszonyok meglehetősen össze voltak ugyan kuszáiva, de a fekete gentleman hamarosan lebonyolította a szálakat. Amikor a karaván megérkezett a pest megyei kisvárosba, a tárgyakat még le nem szedték a kocsikról, az ár maga elé idézte a személyzetet. — Hogy hívnak? kérdé Albinától. — Máhr Adolfnénak. — Felesége vagy tehát azon szőke embernek, akit ott hagytunk. — Igen. — És az el fog jönni érted még az éjjel, hogy visszalopjon? — Ha becsület van benne. Különben azt hiszem, hogy már itt is van, bebújt a teherkocsiba és eljött velünk. — Az ablakon — amelynek függönyei nem voltak leeresztve — egy bámészkodó fej látszott, az Adolfé. Az ur berendelte : — Hány évig voltál már életedben becsukva? — kérdé tőle némi czélzattal, de igen röviden. — Egyhuzamban? — Összevissza. — Nyolcz esztendeig. A gazdag ember bizalmasan veregette meg a szegény ember vállait: — Te maradj itt, beszélni valóm van veled ! A többiekről intézkedtem, jó éjszakát asszonyom. III. Az igazságügyi palota nagy terme tömve. A letárgyalandó súlyos ügy daczára farsangi vigasság képe és hangja a hallgatóság padsoraiban, mint közvetlenül a bírói szék előtt. Budapest és környékének vándor bűvészei, panorámásai, apró czirkuszok személyzete, drót- és igazi kötéltánczolók, mindenféle vásári mutatványosok, mindenféle, azaz a legrikítóbb ruhákban ott tolongtak, zajongtak a közönség között. Még egy negyedóra hiányzott, a kilenczből, amikorra a tárgyalás kezdetét kitűzték. A biróság még nem jelent meg a helyén, csak az egyik védőügyvéd, egy vöröshaju, rendkívül sápadt fiatal ember jelent meg roppant nagy bőrtárczával a karján. — Talán utazni akar Becskerekre! kiáltotta el valaki a közönségben. Köhögtek, kiabáltak, tiltakoztak, de nem tudták eltalálni, kié volt a malicziózus hang. Az ügyvéd kiegyenesedett, begombolta bársonygalléros gérokját és kihívóan nézett föl a néphez. — Nincs még kifizetve! rikoltotta feléje ugyanaz a hang. A védő kabátjára való czélzás frenetikus sikert aratott. A szolgák, akik azért jöttek a padsorok közé, hogy a vicczelő embert kivezessék, maguk is nevettek. És lehetetlen volt megcsípni a tettest, amíg valakinek eszébe nem jutott, hogy hasbeszélőnek kell lennie okvetetlen. Egy detektív végre rátalált a tarka tömegben és eltávolította, bármint lamentált is. Csend lett, a bíróság megjelent. Az elnök körülnézett, rendben van-e minden, szigorú tekintetével egy párszor megfenyegette a publikumot és szólott: — Tárgyalás alá kerül a Máhr Adolf meggyilkoltatásának ügye és azon bünpör, mely ezzel összefügg, a Waali Tibold-féle gyermekcsempészés. Mielőtt a tárgyaláshoz fognánk, röviden, az ügyek állása ez: (Folytatása következik.* (3 r