Magyar Hirlap, 1894. március (4. évfolyam, 60-90. szám)
1894-03-26 / 85. szám
Budapest, 1894. Szerkesztőség és kiadóhivatal: József-körut 47. szám. Megjelenik minden nap: hétfőn és ünnep után is. IV. évfolyam 85. szám. Hétfő, márczius 28. Főszerkesztő: HORVÁTH GYULA Felelős szerkesztő: FENYŐ SÁNDOR Egész evre 14, televre i, V. evre á irt au ki, egy novm Egyes számára: helyben 4 kr. vidéken 5 kr. A müvelt világ minden részéből érkező részvétnyilatkozatok közt, — amelyeknek értékét csak emeli egy pár, vak dühében magáról megfeledkezett hang eszeveszettül disszonáns átkozódása, — különös súlyt kell helyeznünk Turin város és Olaszország meleg részvétére. Magyarország soha sem fogja elfeledni azt az őszinte, tartaléktalan melegséget, melylyel nagy számüzöttjét uj otthona fogadta. Valamivel több volt az a közönséges emberinél. Az irányzat azonossága, a felfogás egyező volta s a politikai czélok öntudata. Mikor Kossuth Lajos letelepedett Szardiniában, politikai czélok vezették oda. A «régelantuomo» és a lángeszű Cavour adott politikai szövetségesek voltak reá nézve. A Mincio mellett s még inkább az «Ezer» tündérszerü vállalatában sok jó magyar vér omlott. A Voltuino melletti nagy diadalnak Garibaldi, Bixio, Türr és Figyelmessy adták meg nevét, de Mazzini és Kossuth politikai hátterét. A remények nem teljesültek egyik oldalon sem. Legalább nem úgy, mint vezetőik gondolták. A savoyai-ház lett Olaszország ura s Garibaldi maga kiejte a Monte Citorion az emlékezetes «giurót»: hűséget esküdött az uj dinasztiának. Magyarország is megtalálta Deák Ferencz bölcseségében a kibékülés útját, csak Kossuth maradt egyedül, reménytelenül. És ez egyedüliségében szintúgy mellette volt a magyarok szeretete, mint az olaszok tisztelete. A «generale» otthon érezte magát Olaszországban, otthon Turinban. Az az emlékezetes jelenet, amikor a carrarai márványvágó munkások ezrei ünnepelték a touristát, vagy amikor a nagy vidék apraja-nagyja, épp oly megható, mint a tisztelet és szeretet az a meleg közvetlensége, melylyel Olaszország kormánya, társadalma, sajtója, elsősorban maga Turin részt vesz nemzeti bánatunkban. Ezt Magyarország népe nem fogja elfeledni soha, mint ahogy nem feledte el közel két évszázad óta a rodostói menekültek szives támogatását s aztán a Kossuth-féle emigráczió védelmezését jó török testvéreinknek. Minden más körülmények közt a hála nyilvánításának „ megvolna természetes útja, mely szabad nemzet és szabad nemzet közt nyitva áll s melyet szövetséges és szövetséges közt semmi sem gátol. Szerencsétlenségre éppen ez esetben az az adott helyzet lehetetlenné teszi e természetes út követését. A hivatalos Magyarország jól ismert okok miatt nem róhatja le a hálának ezt a kellemes adóját. De ezt a tartozást le kell róni. Le kell róni a társadalomnak. Módot kell találni arra, mégpedig impozáns, hatalmas módot, hogy kifejezésre jusson a magyar nép hálája olasz szövetségeseink, első sorban Turin lakossága iránt, mely második otthona volt a nagy élőnek, s mely megható kegyelettel áldozik a nagy halottnak. A turini ravatal. (Kiküldött tudósítónk távirata.) Turin, már er. Ső, készül a bucsuzásra, Turin városa örökre bucsuzik attól a nagy férfiútól, aki hazájából számkivetve, ott telepedett le a kis városban, a derék turiniak között, csendes, szótalan polgára lett a városnak, és ott élt félrevonulva magányában, a via dei miilei házban, a polgárok határi dán tiszteletétől, szeretetétől övezve. És eljöttek érette távoli hazájából a magyarok, akik a legnagyobbat, a legdicsőbbet tisztelik benne, hogy haló porában, koporsóban elvigyék, visszavigyék arra a földre, a a melyről elvonult, miután üdvét, szabadságát megteremtette . . . Turin városa impozáns gyászünnepséggel búcsúzik nagy fogadott fiától. Az egész város készül erre a szomorú ünnepségre. A városi lutheránus templomban rendezik a nagy gyászszertartást és a templomot tegnap és ma szépen feldíszítették a gyász minden jelvényével erre az alkalomra. Ma délután gyönyörű ravatalt állítottak fel a templomban. Éjjel pedig a koporsóba zárt holttestet a legnagyobb csendben átszállították a protestánstemplomba, és ráhelyezték a ravatalra. Holnap valószínűleg közszemlére lesz téve a koporsó és ravatal, és a turiniak előreláthatólag tömegesen odazarándokolnak... Szerdán délelőtt tí, órakor lesz Turinban a gyászszertartás, a legnagyobb pompával. Budapest főváros huszonöt tagú küldöttsége, amely tegnap délután érkezett meg Turinba, ma délelőtt jelent meg a halottas házban ; a gyászoló családtagok fogadták, akik előtt a küldöttség a főváros nevében kifejezte legmélyebb részvétét a gyászeset fölött, amely úgy, a fővárost, mint az egész országot mély fájdalommal töltötte el, sötét gyászba döntötte. Kossuth Lajos Tivadar ez alkalommal ismételten kijelentette a küldöttség előtt, hogy a gyászoló család köszönettel fogadja a fővárosnak azt az áldozatkész és szép ajánlatát, hogy úgy a holttest hazaszállítását, mint a budapesti temetést a saját költségén óhajtja rendezni. Kossuth Ferencz nincs Turinban; tudval vóleg fontos magánügyben kénytelen volt Nápolyba utazni, és innét még nem tért vissza. A fővárosi küldöttség Turinban megvárja Kossuth Ferencz visszaérkezését és csak ekkor, miután vele tanácskozott, fogja megállapítani a családtagokkal együtt a koporsó hazaszállításának valamennyi részleteit. Az osztrák-magyar főkonzultól ma érkezett Kossuth családjához a távirati itai ¥ IÉ<iffiálÍii £ ii Mai számiuk 8 oldal.