Magyar Hirlap, 1894. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1894-07-01 / 181. szám

1894 július 1. Bonlanger szenátor lesz, aki Cassimir Perier minisztériumában rövid ideig gyarmatügyi mi­niszter volt. Valószínűleg Lourbhies kereske­delmi miniszter is megválik tározójától és helyét Barlhou foglalja el, míg Etienne, aki Casi­mir Perier jelölését indítványozta, közmunka­ügyi miniszter lesz. Burdeau lesz valószínűleg a kamara elnöke, mert orvosa megengedte neki ez állás elfogadását. A részvét: Carnoi halála alkalmából az országos magyar diákszövetség nevében Parcsetich László és ifj. Jakab Gyula a következő ész­véttávira­tot intézte a párisi Associaton generala des etudiants elnökségéhez: A magyar ifjúság szívből veletek érez a mér­­öetlen csapás alkalmából, mely oly kegyetlenül sujtá a szabad eszmékért mindig oly őszintén lel­kesülő nemzetetek.« Az angol királynő levelet irt Carnot nejének, melyben többek közt ezeket írja: Alig tudok szavakat találni annak kifeje­zésére, mennyire vérzik önért özvegyi szívem, mennyire megdöbbentett, minő utálattal tölt el az a rettentő gonosztett, amely öntől szeretett férjét, Francziaországtól méltó és tisztelt elnökét rabolta el. Koszorúk. Párisool táviratozzák, hogy Ferencs József király Carnot ravatalára pompás koszorút tétet. A koszorút holnap reggel 8 órakor az Elisében viszik. A koszorú szalagján a következő felírás van: « Carnot elnöknek —F­erencz József császár és király.» E szavak a külügyminisztériumban igen jó benyomást keltettek, mert a diplomácziai gyakorlat­ban a király nevének említése a szívélyesség magas fokát jelenti. A koszorút Páris legelső virágkereske­désében rendelték. A temetésen Ausztria-Magyaror­­szágot Hoyos gróf nagykövet, Schneider katonai attaséé és Musselin attassé fogja képviselni. Vámos császár is gyönyörű koszorút küldött. A széles violaszinü szalagon, aranyhímzésű W. betű és a császári korona látható. Az utolsó perczek: A Progres Medical czimű orvosi lap részle­teket közöl arról, miként kezelték az orvosok a meg­gyilkolt elnököt a merénylet első perczétől kezdve, haláláig. Carnot arzzkifejezése a merénylet után inkább utálatot, mint fájdalmat mutatott. A nagy vérveszte­ségre való tekintettel, lehetőleg vízszintes helyzetbe fektették a kocsiban. Hányási ingere volt, de ered­ménytelenül. Özönlik a szürkeségbe, egy pár vadász mozog az istállók körül. A harmatos füvön át délc­egen, ragyogva ment keresztül a hegedős, vállán lantja, kard­ján a keze. Az erkély öblös sötétségéből két nedves leányszem tekintett utána, csipkekendő lobogott utána. Boldog volt és sirt az a gyer­mekleány, a szivében ott zsongott az éjszaka danája, a mélabus dallam. Csöndes éjjel, bűvös­­bájos. .. A lánczkeritésnél visszafordul az ő istene, megemeli kariátumát, fürjeivel játszik a haj­nali szellő, aztán csókot int és eltűnik, mint az éj lovagja.♦ A kis kocsma karosszékéből felriad az as­­­szonyka, nyílni hallja az ajtót. Rózsaszínbe borult az ég, csevegnek a fecskék az eresz alatt. . . . Csakugyan az, ő, egyedül az övé. Mintegy félisten bukkan fel az ajtóban és ki­tárja karjait, azokat a hatalmas öldő karokat. A kis asszony belerepül, mint madár a fészkébe, végigcsókolja szemétől a kisujjáig és sírva, bol­dogan húzódik meg mellén. . . ő pedig ismét lerakja a barrétumot, a klenódiumokat és felveszi a bőrgúnyát, a patkós csizmát és mialatt elteszi podgyászába a drága, selyem kaczikát, azt rebegi: — Szeretlek édesem. . . MAGYAR HÍRLAP Útközben két orvos több ízben kénytelen volt az eszméletlen férfi arczát csípni, hogy magához térítsék. Az­ út 25 perczig tartott. A műtét után Carnot magához tért, érvelése javult. Egy kis pezsgőt itattak vele és óther injek­­cziókat kapott, ami jó hatással volt a sebesültre. Carnot teljes két órán át szenvedett. Több ízben panaszkodott, hogy lélegzete eláll és hogy csípőiben fájdalmat érez. Az utolsó görcsös vonaglások retten­­tőek voltak. Bár az örvösök a seb kötelékeit teljes erővel leszorították, az iszonyú erőlködés következ­tében a belek mégis kinyomultak. Aztán kezével még egy bágyadt kézmozdula­­tot tett és e pillanatban kiszenvedett.­ ­ Az E. M. K. E. már fölkereste Hegedűs Sán­dor és Horváth Gyula bizottsági tagokat, hogy a kereskedelemügyi miniszternél ily irányban eljárja­nak és ezt Teleki Géza gróf is megígérte, aki mint a Csángó-magyar­ egyesület elnöke, a 40 kultur-egye­­sület közt is érdekelve van. A válaszhoz képest fogja az E.M. K. E. a testvéregyesületekkel az akcziót meg­­kezdeni. Művészeink és a kiállítás. — Készülődés a millenniumra. — A magyar képző­művészek tartottak tegnap gyűlést a műcsarnokban. A millenniumi ünnepélyek , különösen a kiállítás közeledése késztette a képző­művészek egyesületét arra, hogy ezt a gyűlést egy­behívja. A tanácskozás tárgyát az a memorandum ké­pezte, melyet a Kormányhoz fognak benyújtani, tá­mogatást kérve, hogy minél fényesebben mutathassák be a hazai művészetet. Kifejtik ebbeli aggodalmukat, ha a magyar művészek hathatós támogatásban nem részesülnek, a reprospektív és a millenniumi kiállítás között teendő összehasonlítás, az ország művészetére és így ennek kulturális haladására nem valami ked­vező világot fog vetni. Kérik tehát a művészek a kormányt, hogy hív­­jon össze egy ánket-et, melyen ama módozatokat be­széljék meg, melyek által legkönnyebben elérhetnék azt a czélt, hogy a millenniumi kiállítás sikerét a képzőművészeti kiállítás sikerével is biztosítsák. Fölsorolják a memorandumban azután a mű­vészek azokat a módozatokat, melyekkel szerintük a siker legkönnyebben elérhető. E módozatok a kö­vetkezők: 1. Pályázat kiírása történelmi képekre ; 2. gondoskodni arról, hogy a kiállításon a kiváló művek megvásároltassanak; 3. fölszólítani a törvényhatóságokat, hogy a területükön lefolyt történelmi eseményeket örökít­sék meg; 4. fölszólítást intézni a főurakhoz, hogy család­jaik történetéből egyes jelenetek illusztrálására képeket rendeljenek meg; 5. tisztán művészi értékű szobrokat, külön rendeljenek meg. Az egyhangúlag elfogadott memorandum föl­olvasása után fölolvasták az országos magyar képző­művészeti társulat hasonszellemű feliratát is, melyet kiváló szakismerettel és tanulmányok alapján Szmre­­csányi Miklós titkár készített. A memorandumot a gyűlés nagy tetszéssel fogadta s az egyesület jegyző­­könyvi köszönetet szavazott Szmrecsányi Mik­lósnak. A képzőművészek egyesületének memorandu­mát egy tizenkét tagú bizottság fogja hétfőn átnyúj­tani Wekerle Sándor miniszterelnöknek, Eötvös Lo­­ánd báró kultuszminiszternek és Lukács Béla ke­reskedelmi miniszternek, azonkívül pedig megküldik a megyéknek, városoknak, főuraknak és főpapoknak is. A képzőművészeti társulat föliratát a különböző kulturintézetek kiküldötteiből alakult orsz. muzeum- és könyvtárbizottság fogja átnyújtani a bizottságnak. * Az ezredéves kiállítás II. csoportbizottsága Teleki Géza gróf elnöklete alatt ma d. u. 4 órakor tartott ülésében foglalkozott a kulturegyesületeknek az ezredéves kiállításon való részvétele kérdésével. Gelléri Mór, a kiállítás titkára előterjesztette az E. M. K. E. munkálatát, melyet a közművelődési egyesületek együttes értekezlete és a kiküldött végre­hajtó bizottság nevében nyújtott be az E. M. K. E., miatt az összes kultur-egyesületek megbízott admi­nisztratív közege ebben az ügyben. Az ülés Rákosi Jenő, Sándor József és Te­leki Géza gróf elnök felszólalásai után egyhangúlag kimondotta, hogy a kereskedelemügyi minisztertől kérni fogja, hogy e csoport «irodalom, sajtó és sta­tisztika» osztálya egy negyedikkel, «a közművelődési egyesületedével egészittessék ki és az emelendő köz­művelődési csarnokban egy termet kapjanak a kul­tur-egyesületek. Ingyen adja továbbá a kiállítási alap a szekrényeket és felügyeletet, térdijat nem szed és az alapból kéri fedeztetni a bizottság azt a 2000 irtot, amire az összes, számszerint 40 kultur- I egyesületnek szüksége van. A király pihenője. — Utazás Campifflióba. — (Távirati tudósítás.) Két országa kormányzásától, vezetésétől kifáradva, pihenni megy a király néhány hétre az Alpesek kies, friss, nyugodalmas és csendes üdülőhelyeire. Ma reggel indult el Ischlből Trientbe, hogy innen aztán tovább utazzék Madonna di Campiglióba, ahová már néhány nap előtt meg­érkezett királyasszonyunk, s várja, hogy oda­jöjjön, vele együtt járja be a gyönyörű vidék erdeit, völgyeit, hegyeit felséges férje is. A király útjáról, a fogadására való ké­szülődésekről ezek a híreink: Ischl, junius 30. A király ma reggel 5 óra 25 perczkor udvari különvonaton elutazott innen Trientbe. A király kí­séretében vannak: Paar gróf főhadsegéd, Vivenot százados, St. Quentin gróf szánysegéd és Butlor báró, továbbá Mardegani, a kabinetiroda titkára, Mecsery a katonai iroda titkára és Kerzl dr. ud­vari orvos. Trient, jun. 30. A régi püspökváros utczáin ritkán olyan eleven és szorgalmas az élet, mint most, amikor a király megérkezése az egész környékről nagy szám­mal vonzotta a városba az idegeneket. Minden vonat idegeneket hoz, különösen nyugati Tirolból és Bécs­­ből. Leginkább katonatiszteket látni városszerte. Teg­nap este mindazok az idegenek, kik a király érke­zése alkalmából jöttek, egybegyülekeztek a villamos ívlámpákkal világított Via Lungán. A gyönyörű korzó, előkelő publikumával remek látvány az enyhe, olaszországi éjszakában. Mindenfelől zene hallatszik, pengetik a mandolint, lágy olasz áriák zengenek itt is, ott is. Trientben a város ünnepies díszítését csak tegnap este kezdették meg igazán. A házakat gyö­nyörűen dekorálták, a kék és sárga, a város színei az uralkodók. A pályaudvar előtt magas árboczo­­kat lobogóztak fel. A­­ Hotel Trentó egészen a király és kisérje számára rendezték be; a szállóval szemben vannak a magas épitő­ állványok, melyek mögött a Dante-emlék készül. Július 3-án utazik a király Trientből Cam­piglióba, és az útközbe eső helységekben mindenütt ünnepélyes fogadásra készülnek. A hegyi­ út leg­magasabb pontján óriási diadalkaput emelnek, a szomszédos helységek lakói itt üdvözlik majd a királyt. Venzano festői vidékére is diadalkapun keresztül jut a király; a Rendana-völgy minden legkisebb falvának népe is diadalkaput emel. Pin­­zolo-ban három remek diadalkapu várja a királyt. A király ezúttal először jön Dél-Tirolnak e remek fekvésű vidékeire; nagy esemény ez e völ­gyek lakosaira nézve, akik lelkes hódolattal, repeső örömmel üdvözlik a maguk festői hegyei között uralkodójukat. Jegyzők és orvosok. — A főváros közgyűléséből. — Ismét rendkívüli közgyűlés. Megint választások. Most az előljárósági szervezet életbe lépte előestéjén lázasan választják a tisztviselőket. Be is jött 261 városatya s II. osztályú jegyzőkké megválasztották Komáromy Ignáczot 231, Eszláry Sándort 230, Rózsavölgyi Antalt 225 és Bogisich Árpád dr.-t 224 szavazattal. Este 1­48 volt, mikor az eredményt kihirdették; a karzaton több volt a közönség, mint lenn a terem­ben. A főpolgármester üdvözlő szavaira a legöregebb: Komáromy Ignácz felelt. Feketébe öltözött és igen meg volt hatva. Hogyne, mikor 1873 óta tollnok tehetséges és szorgalmas s mivel a hetvenes évei végén többször mellőzték, megharagudott s többé nem is pályázott. Húzta az igát a józsefvárosi elöl­járóságnál s­zűrte sorsát némán. A városi paire schulenak kelle bekövetkezni, a tömeges választá-

Next