Magyar Hirlap, 1894. szeptember (4. évfolyam, 243-273. szám)

1894-09-01 / 243. szám

1894 szeptember 1. A hivatalos Oroszországot azzal igyekszik •Czankov némileg menteni, hogy állítólag sem a czár, sem a hivatalos Oroszország hallani sem akarnak a Bulgáriával való kiegyezésről, mnig a berlini egyezség követelményeit végre nem hajtják. Ehhez azonban hozzátartozik egy új fejedelem-választás. Addig, m­íg ez meg nem történik, Oroszország még csak tárgya­lásokba sem bocsájtkozhatik Bulgáriával. Czankov minden szavából kitűnik, hogy Oroszország titkon mégis csak jó szemmel nézi az ő munkáját, mely Bulgáriát Orosz­­sság hálójába akarja keríteni. Hiszen csak nemrég is egy pár csapat orosz ágenst küldött Bulgáriába, Oroszország aknamunkájának az előrekészítésére. Állítólag már Ferdinánd fejedelem is rájött, hogy közeledés a két állam között csakis az említett alapon lehetséges. Ennek daczára, bár Ferdinánd maga is többször hir­dette a két ország közti kibékülés szükséges­ségét, Bulgária politikája most is a teljes füg­getlenségre és önállóságra való törekvésben kulminál. “Bulgária külügyi politikájában a russzofil érának vége van. Azok a jelentések, melyek arról szóltak, hogy Sztambulov bukása Angolország és Ausz­­tria-Magyarország képviselőinek Szófiában való megmaradhatását lehetetlenné tették, annyiban felel meg a valóságnak, hogy Mr. Der­ing angol diplomácziai megbízottat visszahívták és Mexikóban nevezték ki követnek. Utódja azon­ban már elfoglalta székét Mr. Wicolson szemé­lyében, aki ez ideig a konstantinápolyi angol követség tanácsosa volt. Ami Burián Istvánt, a szófiai osztrák­magyar ügyvivőt illeti, már hosszabb időn át szabadságon volt, de a tegnapi futárvonattal a bolgár fővárosba utazott. Burián képviseletével az utóbbi hónapokra vonatkozólag a bécsi külügyi hivatal nem volt megelégedve és a mint értesülök — a napok­ban átnyújtja Ferdinánd fejedelemnek vis­­­szahívó levelét. Buriánt Hágába nevezték ki főkonzullá. Czankov ma hosszabb látogatást tett az orosz követségnél és Patrimonio franczia kö­vetnél, ami általános feltűnést keltett. Mihály­ metropolitánál, Pasics és Gyula volt miniszterek­nél szintén tisztelgett. Ma fogadta Czankov a bosnyák emigrán­sokat, kiket Lyubovics bég vezetett. A szerb kormány ismételten figyelmez­tette Czankovot, hogy politikai demonstrá­­cziókra ne szolgáltasson okot, mert kénytelen ország­át az elhagyására felhívni.­ ­ magyar hírlap Az osztrák Ladwehr. Az osztrák Landwehr-re vonatkozó legújab­ban kiadott szervezeti határozatok következtében a Landwehr körülbelül ugyanúgy alakul és oszlik föl, mint a honvédség. Ez is csapatokat állít föl, amelyek számuk, szervezetük és kiképeztetésük útján háború esetén is használhatók lesznek. Ezekkel a határozatokkal kapcsolatosan meg­jelent a szolgálati szabályzat kiegészítése is, amely a fegyveres erő­ eme legújabban szervezett részére vonatkozik. E kiegészítés többek között a Landtwehr-nek a sajtóhoz való viszonyát is szabályozza, mond­ván ugyanazt, amit erre vonatkozólag a császári és királyi hadsereg, illetve a honvédség szolgálati sza­bályzata mond. Ugyanis: Nem politikai irányú és a kauczió kötelezett­sége nélkül való időszaki folyóirat szerkesztésére vagy kiadására tényleges szolgálatban álló a Landwehr-hez tartozó személyek csak a honvé­delmi minisztérium engedélyével vállalkozhatnak. Tényleges helyreigazítások közzétételére, úgy a Landwehr-hez tartozó egyes személyek, mint a parancsnokságok is csak akkor jogosítják, ha elő­zetesen a fölöttes Landwehr-parancsnokság enge­­délyét kikérték. Az egyenruha viselése tényleges szolgálatban álló tisztekre minden alkalommal kötelező. Csak vadászaton vagy fürdőkben viselhet a Landwehr-tiszt polgári ruhát. A külföldön általában tilos az egyen­ruha viselése. Különös esetekben azonban a hon­védelmi miniszter fölmentheti a tisztet ez alól a ti­lalom alól. Uj az a határozat, hogy a Landwehr-zászlóalj parancsnoka egyúttal népfölkelő-területi parancs­nok is. 3 A demográfiai kongresszus. A kongresszusi főtitkárság hivatalos helyisége: a műegyetem, ma zászlódíszt öltött. A kontinens és a többi földrésznek majdnem valamennyi állama van képviselve a kaczér, lengő, lobogó rengeteg kö­zött, amely alatt sárga alapon, kék betűkkel van írva a hivatalos, rövid szim. Kongressus­ elsején, esti 8 órakor ismerkedő estély lesz a nem­zeti múzeum csarnokában és kertjében. A második nap (vasárnap) programmja a következő: Délelőtt 1Î. > órakor a kongresszus ünnepélyes megnyitása Károly Lajos főherczeg által a Vigadóban. A belépő­jegyeket és az ülés jegyeit a tagok a posta­­zsákban kapják ki. Az ülés végeztével a ki­állítás megnyitása a József-műegyetemen. Délután 3 órakor Sett­melweiss-ülés a magyar tudományos akadémia dísztermében Kézmárky Tivadar dr. egye­temi tanár, mint a Semmelweiss-bizottság elnökének elnöklete alatt. Tárgy: Huáppe Nándor prágai egye­temi tanár emlékbeszéde Semmelweiss Ignácz fölött. Ülés végeztével a tagok egy része a kerepesi-uti temetőbe megy, ahol Kézmárszky tanár lelepzi és átadja a Semmelweiss-nek közadakozásból emelt sírkövet, Puka Tivadar dr. (London) pedig beszéd kíséretében a sírkőre leteszi a nemzetközi koszorút. Délután fél 6 órakor a mentő-egyesület meglátoga­tása. Este a budai váriakban udvari fogadó estély. Megemlítjük itt, hogy a holnapi ismerkedési estélyre a múzeumi kertet nagyszerűen díszítik s számtalan villamlámpával látják el. A budai váriakban és a miniszterelnöki palo­tában nagy előkészületeket tesznek a kongresszus tagjainak fogadására. A budai váriak összes termei épugy mint a miniszterelnökségnek palotája távolról sem oly nagyok, hogy az összes kongresszusi tago­kat befogadhatnák. Épen azért csak a kongresszus igazi tagjai lesznek meghíva az udvari estélyhez Több mint 1200 személy alig tud mozogni a várlak termeiben, bár az összes termek nyitva lesznek. A nagy fehér teremben épített toldalék, még nem ké­szült el teljesen és így ezúttal nem lesz használható. Löwenstein kormánytanácsos és Kállay segéd, épp úgy az udvari ellenőri hivatal számos tagja és az udvari konyhák személyzete már több nap óta Budapesten időzik, hogy a szükséges készületeke megtegyék. Wekerle miniszterelnök csak a külföldi kon­gresszusi tagokat hívhatja meg estélyére és azonkívül ebédet ad a kormány a külföldi kormányok és ha­tóságok hivatalos képviselői tiszteletére. Károly Lajos főherczeg, ki már holnap Bu­dapestre érkezik, hogy az udvari estélyen ő felségét képviselje, — úgy halljuk — ez estélyen számos kongresszusi tagot bemutattat magának. # A »Hunnia* magyar bicycle-klub szeptember 18-án­ és 9-én rendezi — a kongresszus­­ vezetőségé­nek megbízásából — a nagy nemzetközi kerékpár­versenyeket. * a hevességével egyszer magára zúdította az egy berlini kongresszust. Az én családfám nem termel csokoládét és pomádét! Vegyen el egy krajzleros kisasszonyt a fiatal úr, én Cognaco­­vics Jucg soha bele nem egyezem. . . alig tudtam lecsillapítani ő felségét. Később felhörpintve egy pohár cognacot igy szólt: — Önnek, fiatal barátom, csak egy módja van: a szökés. — De tábornok ur. . . — Ne féljen semmitől. A hadsereg nem megy utána, az az én hatalmam alatt áll és most különben is el van foglalva kaszálással... Bizza rám, ő felsége beadja derekát és sürgö­­nyileg küldi majd az áldását. Fel kell csak találni magát fiatal ember,­­a reslovi ütközet így dőlt a javunkra. Ha nincs ellene kifogása, magamra vállalom az egészet. Éjjel 12-kor kocsim a park előtt áll. Önök be­szállnak, elrobognak. Reggelre elérik az expreszt és . . . — Ó uram, mivel hálálom meg jóságát? A tábornok arczán, aki saját bevallása szerint százszor nézett szembe a halállal, egy könycsepp pergett le a marczona bajusz felé. Meg volt indulva és keblére szorította a fiatal embert. — Boldog vagyok ha boldogokat látok... Vigyázzanak az apa haragjától. Óvatosak legye­nek és ravaszok, mint a kígyó . . . * A kongresszus tagjai már majdnem valamen­nyien megérkeztek. A műegyetem előtt valóságos frakker-állomás táborozik, egyre-másra érkeznek az idegen, tudakozódó vendégek. A kiállításban is nagy a sürgés-forgás, lázasan folyik a munka, hogy az elrendezéssel idejekorán elkészüljenek. A kiállítás tárgysorozata mintegy 150 oldalra terjed, ami eléggé bizonyítja a kiállítás gazdagságát. A főtitkárság már elkészítette a kongresszus végle­ges programmját s eszerint az első nap, szeptember Mikor a hajnali gyorsvonat neki­vágott a zeg­zugos hegyeknek, a tábornok lekaparva csizmábról a sarat, büszkén toppant be ő fel­sége lakosztályába. Látszott, hogy útközben rumot ivott, mert sűrűn emlegette Reslovot és Blü­chert, aki szerinte azt se érdemelte, hogy őrmesteri kardbojt fityegjen az oldalán . . . Ő felsége izgatottan várta már az ágya mellett. — Megtörtént — mondta diadalmasan a tábornok — ezt alaposan megcsináltam . . . Ebben a pillanatban nem cserélt volna Hannibállal. IV. Az attasé becsukta az ajtót, kiszedte zsebéből a pisztolyát és nyugodt léptekkel sé­tált fel és alá a szálló folyosóján. Az ablakon beözönlött Itália verőfényes napija, egy pár mandolavirág bebólogatott a kertből. Az attasé slárdan, se halálra szántan szavalgatta ma­gában. — Lélek ez ajtón, se be, se ki . . . Huszonnégy órája vitte őket, a zakatoló vonat, tavaszi posványokon, zöldülő vetés­táblákon át, daczolva ezer veszél­lyel is kerülve az embereket. Cserélgették a kupékat, mint valami sikkasztó, változtatták a vonalakat és felizgatva, kőszénfüsttől dagadt szemekkel szaladtak be ebbe a piszkos olasz városkába. Az attasé pisztolyt fogott minden gyanús alakra, Zágrábban pedig egy kémformáju urat egyszerűen galléra ragadott s mialatt a vonat Nagyváradról telegrafálja levelezőnk, hogy Schlauch Lőrincz püspök, a közegészségügyi és demográfiai kongresszus egyik elnöke, holnap reggel utazik el a fővárosba.* Turinból telegrafálják, hogy Lombroso Czé­­zár, a híres egyetemi tanár, akinek a kongresszuson felolvasást kellett volna tartania, súlyos betegsége miat­t nem jöhet el a kongresszusra, lassan eviczkélt ki a váltók közül, kilökte őt a perronra. — Csak az én testemen át férkőzhettek hozzá, hitványok! — kiabálta utána egy sze­relmes hős világbontó erejével. Az a meleg érzés járta át egész valóját, mely annak a tudatánál fog el, hogy valami emberfeletti dolgot műveltünk... Minden har­madik emberben a kémruhába öltöztetett Jüant vélte felismerni, aki hadseregével jön leányát tőle visszarabolni. . . . . . Estére egyszer, mikor hazavetődtek, ott várt rájuk a tábornok. Ép a reslovi ütkö­zetet magyarázta el a szájtáró pinezéreknek, leszedve Blücherről a becsületét is. Mikor be­léptek, komolyan felállt, kardmarkolatára tette kezét, kisodorta harcsabaszáját és dörgő han­gon, mintha a testőrséget vezetné, így szólt: — Ő felsége beleegyezését küldi. . . Az igaz szerelem győzött. Reslov óta ez életem legszebb pillanata, mikor látom, hogy az igaz szerelem diadalmaskodik az apai hatalom felett s Rómeó, aki daczolt a sors ezer csapásával elnyerte Júliáját. . . Zokogva borultak egymás nyakába, e per­­czet a Cognacovicsok történetírója lesz hivatva megirni. A fenséges kisasszony bámulva fordult meg a tükör mellől, és a papa nászajándékát próbálta. Nagyon csinos franczia csipkéskalap volt a fején. . .

Next