Magyar Hirlap, 1895. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1895-01-01 / 1. szám
4 Kormány alakulás. — A válság. — A kihallgatások véget értek, a király elutazott, a helyzet egyelőre nem változott. Minden napnak megvan a maga biztos miniszterelnök-jelöltje, akiről másnap kitűnik, hogy mégsem egészen biztos. Tegnap Khuen-Héderváry volt a favorit, aki ma is erősen tartja magát, de melléje nyomul újból Bánffy Dezső báró, akit a félhivatalos Bud. Tud. protegál teljes erővel és valószinüleg a szabadelvű párti inspiráczióval. Sokkal határozottabban fejlődött a fúzió kérdése, amely a mai jelentések szerint, különösen Apponyi gróf merev állásfoglalása következtében, egyelőre lehetetlenné vált. A mai híreket a következőkben közöljük. A király Bécsben. A király, aki, mint jelentettük, ma reggel kilencz órakor utazott el a fővárosból, délután két órakor érkezett meg Bécsbe. A király a Szilveszter-estét és az új év első napját családja körében tölti el, azután, az eddigi megállapodások szerint, mint már írtuk is, január 3-án érkezik vissza a magyar fővárosba. Bécsi körökben a magyar válsággal hozzák összeköttetésbe azt is, hogy Károly Lajos főherczeg ma félórás magánkihallgatáson fogadta Kállay Béni közös pénzügyminisztert. A horvát bán jelöltsége. A »Neue Fr. Pr.« külsőségek után is következteti a bánnak jelöltségét a miniszterelnöki székre. Ennek a megítélésénél nemcsak az jön számításba, hogy a király a tegnapi nap folyamán a bán két legodaadóbb hívét: Bethlen András gróf volt minisztert és Huszár Károly bárót, akiknek neve nem volt benn a tisztában, fogadta, hanem különösen az a körülmény, hogy Khuen Héderváry gróf utolsó volt a kihallgatottak sorában. Ez emlékeztet a két év előtti időkre, mikor Wekerlét szintén utoljára fogadta a király és azután kinevezte miniszterelnöknek. De ezeknél a külsőségeknél sokkal súlyosabbat nyom a mérlegben az, hogy a bán még most is bizalmas embere a királynak és a legtöbb chance-al bír a kabinetalakítással való megbízatásra. Ez a meggyőződés, a bécsi újság szerint, oly mély gyökeret vert, hogy még egy átmeneti kabinet alakításának valószínűtlen esetére is a bánt tartják a jövő emberének. És a bán minden alkalmat felhasznál arra, hogy politikai egyéniségek előtt hangsúlyozza, hogy tökéletesen magáévá teszi a liberális párt programmját, akczeptálja nyíltan, minden részeiben, úgy az egyházpolitikai kérdésekben, mint pedig a közigazgatási reform kérdésében csak a Wekerle-kormány programmjával lép az akció terére. A jelenlegi kormány tagjai, azután Tisza Kálmán, Csáky Albin gróf, Széll Kálmán, valamint a szabadelvű párt minden vezető egyénisége támogatni fogják őt a fentebb jelzett álláspont feltételezése mellett. Nagyon sok függ azután a kabinet összeállításától. A vezéregyéniségek ajánlották Khuen- Hédervárynak, hogy a jogos érzékenységekkel minden tekintetben számoljon. Az alkalmas emberek kiválasztása még nem történt meg, de mivel a gróf még egy ideig Budapesten tartózkodik, itt tartózkodását arra használja fel, hogy ebben a tekintetben is tájékozza magát. Fontosabb még a kabinetkérdésnél a pártfúzió vitatott kérdése. Tegnap híresztelték, hogy Szapáry gróf hívei visszamennek a liberális pártba, mivel a kötelező polgári házasság kérdése el van döntve és a két hátralevő egyházpolitikai javaslat még Szapáry kormányzata alatt keletkezett. A volt miniszterelnök legutóbbi képviselőházi nyilatkozatát úgy tekintik, mint a közeledés előhírnökéi. A liberális pártban ez ellen akadályokat nem fognak gördíteni, ha néhány túlzó ultramontán az újraegyesüléstől tartózkodik és azok gzapiri gróf a MAGYAR HÍRLAP párthívei közül, akinek a szabadelvű pártból kilépésük után legelső dolguk volt a szabadelvű pártot sárral megdobálni, továbbra is kívül maradnak. Az Apponyi-párttal való egyesülést is mellőzhetetlennek tekintik; vajjon az már most sikerülni fog-e, nem bizonyos, de az látszik, hogy Apponyi és barátai áldozatra készek volnának egy nagy párt alakítására, amely a 67-es alapot a szélsőbal támadásaival szemben megvédelmezze és a liberalizmust érvényesítse. Éppen ezért valószínűnek tetszik, hogy a jövő minisztérium — legyen az akár a bán, akár a Bánffy kabinetje — a fúzió létrehozatalát a nemzeti párttal politikai feladatai közé fogja számítani. Egy esti lap azt véli tudni, hogy a bánt bizalmas barátai lebeszélni igyekeznek az aktív politikai szereplésről. Így többek közt Josipovich Imre horvát miniszter is, aki úgy hiszi, hogy kabinetet fúzió nélkül tartósan megcsinálni nem lehet, a fúzió keresztülvitele pedig a mai viszonyok között nagyon is problematikus. A »M—g« azt állítja, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf maga sem osztozik az intranzigens kormánypárti felfogásban és kétségtelen, hogy ha a bán lesz a miniszterelnök és a fúzió az ő régiméje alatt vitetik keresztül, akkor mindkét részről fognak engedmények tétetni. A »Fremdenblatt« azt írja, hogy a bánhoz közel álló személyiségek kijelentése szerint a bán a fúzió mellett szólt a királynál. A bán utódja. A sok személyi kombináczió között mindenesetre érdekes az is, hogy az esetre, ha a bánt megbízzák a kabinetalakítással, ki fogja elfoglalni az ő nagyfontosságú pozíczióját. A bán állítólag már kiszemelte a maga utódját, mégpedig Pejachevich Tivadar gróf személyében. Pejachevich gróf veje Vay Béla bárónak, a főrendiház imént kinevezett alelnökének, akinek leányát, Lillát bírja nőül. Nem lesz fúzió. A bécsi félhivatalos »Fol. Corr.« egy budapesti távirata is konstatálja, hogy a királyi audiencziák lefolyása természetszerűleg titok maradt. De a meghívott politikusoknak a válság alatt kifejtett nézeteiből kiindulva, azt bizonyosra lehet venni, hogy a meghívottak legnagyobb részének kihallgatásánál rendszerváltozásról szó sem volt és senki sem az egyházpolitikai javaslatok módosítását, sem a magyar kormányzati politika liberális irányának megváltoztatását nem ajánlotta. Magyarországon általában az az uralkodó nézet, hogy a jövő minisztérium is a szabadelvű pártra fog támaszkodni és hogy a 67-es alapon álló pártok között jelenleg lehet ugyan közeledés, de fúzió vagy koalíció nem lehet. A »Pol- Corr.« végül kijelenti, hogy a jövő kabinet személyiségeit illető mindennemű kombináczió addig, míg a király a miniszterelnök személye fölött nem határoz, korai. A «N. W. Tagblatt» szerint Kimen kineveztetése a klerikális agitáczió megtörését és a szervezendő néppártnak lassankint való megszűntét jelentené (?). Khuen neje, Teleky grófnő által rokonságban van Tiszáékkal, akiknek jóakaratára tehát bizton számíthat, míg Tiszáék ellenzése eddig akadálya volt a nemzeti párttal való fúziónak. A bécsi újság szerint, a legmértékadóbb helyen a fúziót már eddig is azért fogadták szimpatikusan, mert a 67-es alapon álló pártok egyesülése, új választások esetén, a Kossuth-kultuszért lelkesedő szélsőbalnak meggyöngitését eredményezné. Bánffy — fúzió nélkül. A »Bud. Tud.« félhivatalos laptudósitó hosszabb elmefuttatást közöl ma a válságról, oly formában, hogy ez a szabadelvű párt hivatalos, vagy ha úgy tetszik, félhivatalos megnyilatkozásának is tekinthető. A sok szónak, az a magva, hogy a fúzió, Apponyi magatartása következtében lehetetlen, másfelől pedig az, hogy a félhivatalos tudósító, a Bánffy-kabinet mellett igyekszik hangulatot csinálni. Különben itt szó szerint közöljük a »Budi Tud.« értesítőjét. 1895. január 1. A tagadhatatlanul bonyolult és zavaros politikai helyzet 26 politikusnak ő felsége részéről történt kihallgatása által mindenesetre jelentékeny lépéssel haladt a végleges tisztázódás felé, habár az új kabinet alakítására vonatkozó legfelsőbb elhatározás még nincs is meg. Azon nyilatkozatok, amelyeket a különböző politikusok őfelsége előtt tettek, a dolog természeténél fogva nem képezhetik tárgyát semmiféle hírlapi közlésnek, de előttünk mindezen politikusok, valamint kiválóbb elvbarátaik nézetei annyira ismeretesek, hogy határozottan megalkothatjuk magunknak a helyzet képét a maga teljességében, úgy, amint az most alakul. Mindenekelőtt meg vagyunk győződve, hogy azon, amúgy is oly meggondoltan előrehaladó iránynak elejtéséről, amelyet a képviselőház többsége követ, soha, egy pillanatig sem volt szó. Az ő felségéhez meghívottak közül tán egyetlen egy sem foglalt állást a már kihirdetett egyházpolitikai törvények megváltoztatása, revíziója, vagy életbeléptetésének elhalasztása mellett. Még a két görög keleti metropolita is amint tudjuk, abban a nézetben van, hogy a házassági jogról szóló törvény végrehajtása, különösen ami a házasságok kötését illeti, tulajdonképpen semmi nehézséggel sem fog járni, s hogy p. o. még a görög keleti lelkészek is az ő kánonjoguk értelmében akadálytalanul megköthetik előzőleg házasságukat a polgári hatóság előtt. Csak a válóperekre nézve merült fel az az aggodalom, hogy tán sokan, akik polgárilag el vannak választva, nem fogják magukat ezután egyházilag is elválasztatni. Nem kevesebb határozottsággal vallják az irányadó politikusok majdnem mindazt a nézetet, hogy a még hátralevő két egyházpolitikai javaslatnak a sarkalatos elveket változatlanul fentartó, remél előbbi elintézése egyrészről lehetséges, másrészről pedig éppen a békés munkálkodás és az országgyűlés munkaprogrammjának keresztülvitele érdekében sürgősen szükséges is, annál is inkább, mivel a parlamentnek sietnie kell, hogy hozzáfogjon a közigazgatási reform égető kérdésének megoldásához. Hogy az adott viszonyok között az 1837-ik kiegyezés alapján álló pártok és frakciók együttes működésének kérdése is szóba került, az természetes dolog, de aki azt hiszi, hogy itt oly akcióról van szó, amelyet közönségesen, bár hamisan és a dolog lényegét elferdítő módon fúziónak neveznek, az téved. Éppen ma, midőn oly számos oldalról felmerült ez az — ugyan hamis —feltevés, hogy esetleg irányváltozásról van szó, teljesen kizártnak tekinthető p. o. az, hogy a 227 tagból álló szabadelvű párt akár csak ezt az elnevezését is, hogy »szabadelvű párt« elejthetné. A fúzió fogalma azonban mindig a pártok oly újjáalakulását tételezi fel, amely már a pártnak új elnevezésében is nyilvánul. A sokoldalú megvitatás kiindulási pontját tehát szorosan véve, egy transfúzió gondolata képezi, amivel azonban éppenséggel semmi újat sem mondanak. A szabadelvű párt soraiban ugyanis soha egy pillanatig sem uralkodott az a felfogás, mintha onnan bárki, vagy a képviselők bármely csoportja egyszerűen ki volna zárva. Hiszen Wekerle miniszterelnök miniszterelnöki hivatalos működése kezdetén ezen álláspontot találóan, jelezte azon megjegyzésével, hogy a szabadelvű párt nem numerus clausus és hogy ott minden képviselőnek, annál inkább tehát a képviselők egész csoportjának a legkészségesebben tért nyújtanak a közös működésre. Avagy nem utaltak-e a sajtó terén nem kevésbbé, mint a parlamentben magában ismételten arra, hogy az egyházpolitikai vitáig tulajdonképpen a szabadelvű párt és a nemzeti párt között lényeges elvi eltérések nem is fedezhetők fel, eltekintve azon soha világosan nem formulózott kevés részletkérdéstől, amelyekben a szabadelvű párt higgadt mérlegelés után nem csatlakozhatott a nemzeti párt álláspontjához, amelyek elejtése azonban a nemzeti pártnak és vezérének annyival is könnyebben eshetik, mivel ezt a pártot emellett az a szemrehányás sem érhetné, hogy hirtelen lett elveihez. Hiszen nem fáradoztak-e ez irányban a legutóbbi 5 év alatt több oldalról igen buzgón? Ssapáry Gyula gróf a közigazgatási reformtárgyalások kezdetén erre nézve igen beható alkudozásokat folytatott. Még buzgóbban fáradozott e részben, köztudomás szerint, nem egészen két évvel ezelőtt, Széll Kálmán képviselő, s amint tudjuk, Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke, egészen rövid idővel ezelőtt, nem sajnálta a fáradságot, hogy a nemzeti párt irányadó politikusaival a legbehatóbb tanácskozásokat ne folytatássa afelett, hogyan volna elérhető az, hogy a nemzeti párt a képviselőház további munkálkodásában a szabadelvű párttal hathatósan közreműködjék. Azt a szemrehányást tehát a szabadelvű pártnak joggal senki sem teheti, hogy forma szerint elzárkózik a nemzeti párt közreműködése elől, és hogy annak az oka, hogy mind e fáradozások meghiúsultak, kizárólag a nemzeti párt, vagy talán helyesebben mondva Apponyi gróf magatartásában keresendő. Mivel már most a legutóbbi napok részletes politikai eszmecseréi újból félreérthetlen módon kiderítették azt, hogy a korona határozottan perhorreszkálja még csak a diszkusszió gondolatát is a