Magyar Hirlap, 1895. augusztus (5. évfolyam, 207-237. szám)

1895-08-01 / 207. szám

1995. augusztus 1. ____________mWbH HIRLAP ÍKobolhuțj; 32. a kesztölczibe: JZsarnoczay Mihály ;szőt (Dorogh). Mosonmegyében. 1. A halászii kerületbe Hamar Imre községi jegyzőt, (PtísA.), 2. a lébényibe Boldini Rezső közs. szőt, (Szent*Miklós), 3. a magyar-óváriba: Ekhardt Ferenc­, városbirót, h. Hegyi Sándor közs. sző; 4. a mosoniba Gsellmann Gyula közs. szőt, h. Horváth Ferencz áll. iskolai igazgató tanító; 5. a puszta­­somorjaiba Schaffer Lajos közs. szfjt (Szent-János); 6. a szent-jánosiba­ Wachser Ferencz közs. jegyző (Puszta-Somorja, Szent-Péter); 7. a szent-péteribe: Wallner Gusztáv közs. sző (Szt.­Jánosi) (Szolnok); 8. a szolnokiba: Serényi József közs. sző, (Sal.Péter); 9. Ruszter Ede közs. sz­j> (Tft?nîl) (Tetany); 10. a té­­tényi betöltetlen, (Tarcsaj; 11. agkálnokiba Pollham­­m«r János körsző,­(Zza/d«z»)(Magyar-Kim qle); 12. a­ m­a­­gyar-kimlei betöltetlen (Kálnok);­13. a pisúitbe: Jandl Nándor körjzó (Darnó); (Halász); 14. a darnói betöltet­len (Ti­sfc); 15. A szentmiklósiba: Bandler Ist­ván körjegyző; (Lébény); 16. A rpecséri betöltetlen. 17. A bánfaluiba: Wimmer Miksa közs. jző. (A. Khnicz). 18. A barátfaluiba: Vajda látván közs. jző. (Féltarany.) (b­oldogasszony.) 1$. A boldogasszon­yiba: Müner Ulrik közs. jegyző. (Barátfalu.) (Féltorony, Pótfalu, Szt.­­András.) 20. a felsőronyibe: Stubergll Tivadar közs. sző. (Boldogasszony) (Barátfalu.) 21. a gálosiba Políreisz Mátyás közs. sző; (Védeni­.) 22. az alsó­­illmiczibe Mészáros János közs. sző; (Bánfáin.) 23. a császár-kőbányaiba Csóka Endre körszó; (Saspitg.) 24. A nezsideribe Heesi Mihály közs. sző, h. Róth Ede közs. alszó;(Nyúlás, Védeny, Pandorf); 25. Nyulasiba: Marecsek István közs. sző. (Nezsider) (Sásony); 26. a pandorfiba­: Jankovics János közs. sző. (Nezsider­) (Újfalu, Bruck-Ujfalu); 27. Apátfaluiba: Grits Ödön községi jegyző Boldogasszony; 28. a somogyiba: Frnda Imre köz­ségi jegyző (Valla)­; 21. a vásonyiba: Kirch­­­lechner Imre luws. jző (Nyúlás) (Cs.-Kőbánya); 30. a szent-andrásiba: Miliián Adolf közs. jző (Boldog­asszony)­, 31. az újfalusiba: Polihammer Ernő kör­­jegző (Pándorf)­, 32. a vattaiba: Várh­egyi Ferencz községi jegyző (Pornogy); 33. a védenyibe: Ehrengruber Károly közje jző (Nezsider), (Gálos); 34. a bruck-ujfalusiba: Hole­­er József áll. el. isk. igazgatótanitó (Tándor), 35. a rajkaiba: Fi­l­­singer Sándor körjegyző (Kiliti), (Oroszvár); 36. az oroszváriba: Bul­ich Antal köriző (Rajka)­; 37. a körtvélyesibe: Strobl József körsző (Köpcsény) 38. a hegyeshalomiba: Langer Kázmér körsző (Miklós­falu­); 89. a köpcsényibe: Sirőck János közs. jző. (Körtvélyes) 40. a gátaiba: Lunc­­er Endre köze. jző (Zurány); 41. a zurányiba: Kajier János közs. jző (Gata), (Miklósfalu, Gála); 42. a miklósfalviba: Ivicsics István községi sző (Zarany), (Hegyeshalom); 43. a kilitiibe: Silihányi István közs. sző (Rajka) Ugocsa vármegyéjen. 1. A nagyszőllősi kerületbe: Lator Béla közs. jegyző, h. Molnár István segédjeg­yző; 2. a tis­.a­­ujíakiba: Imrék László közs. jegyző, h. Pillér József áll. tanító (Tisza Ujhely); 3. a salánkiba: Szarka Dezső közs. jegyző, h­. Nagy Bálint közs. elöljáró (Egresi, csak a házassági anyakönyvveze­­tői teendőkre nézve); 4. a fekete-argóiba: Morvay Zoltán közs. jegyző, h. Sftfcösd István áll. tanító; 5. a tur-terebe*ibe: Szabó György községi jegyző, helyettese Erdélyi Koriolán állami tanító; 6. a turcziba: Papp Gyula közs. jegyző, h. Farkas Gyulá 4I­. Ig­ni­tó (kis-gârșgi, koiplós-szellős); 7. a királyháza-Uilgyesfalvaiba: Goldberger Dezső közs. sz., n­ Jankovics Miklós áll. tarjitó, (teren­ázai, csarnatői); 8. a kovácsfalvaiba: Trokpya György körjegyző­­ Tiza-Újlaki­, 9. a fancsikaiba: Szeley La­jos körízó, h. Jankovics Béla áll.tanító (egresi); 10. az egresibe: Mészáros Lajos körszó (Salanki)csak a há­zassági anyaköny­vezetői teendőket illetőleg; (Fran­csiska); 11. a nagy-kom­jatiba: Kalós László közs­­jíő (Nagy-csorgovai); 12. az ölyvösibe: Újhelyi István­ kizfi; Algó-kanajszlói: Veregmertj (N­agy­­rákóczi) 13. az első-karaszlóiba:Qsedrik János körsző, (Nagy-rakóc­­i) (ölyvösi);14. a nagy-rákócziba: Had­­szega Mihály körjegyző (ölyvösi) (alsó-karászlói); 15. a veresmartiba: Kénes András köríző, (ölyvösi)­, 16. a halmaiba: Szintay János köríző, h. Szász Béla áll. tanító (Batári), (esik a házassági anyakönyvve­zetői teendőket illetőleg); 17. a veléteibe: Pák János köríző, h. Vrabély István áll. tanító; 18. a teke­­háizaiba: Újhelyi Zsárd körízó (Királyháza); 19. a csepelbe: Klein Hermann körízó, h. Egry István csetnei birtokos; 20. a bazáriba: Beier József körjzfit, h. Fülöp Sándor közs. bírót (halmii) (Csak a házassági anyakönyvi teendőket ille­tőleg); 21. a péterfalvaiba Kalos Bertalan körjző, h. Szabó Gyula birtokos; 22. a kökényesdibe Oro­­donszki Károly körjző, h. Köröskény István birto­kos; 23. a kis-gércibe Mikolay Gábor körjegyző (Turócsi); 24. a Komlós-sellőibe Szörb Mihály kör­jző (Tu­rócs); 25. a nagy-tarnyiba Ráth­onyi Sándor Körízó, h. Siménfalvi Szabolcs á­l. tanító; 26. a csórna tőrbe Kerner Máté köríző (Királyháza); 27. a nagy csongordi nincs betöltve (Nagy Romját); 3 Plener, az, mert aki minden érzelmével, legjobb te­hetségével szolgálta hazája ügyét, az a leg­nyugalmasabb állásban sem lehet érzés nélkül való múmia. Látni és érezni fogja, hogy az Ő közszereplésének utolsó p­ár éve, melyet a szükséges energia hiánya jellemzett, csak hi­b­­­ás volt egy kor átmenetéhez, melytől üdvöt és áldást nem remélhet hazája szám­ára. Látni fogja azt a szomorú tényt, hogy az önzetlen haladás, az úttörő liberalizmus ve­zéreinek félre kellett vonulniok, hogy helyet eegedjenek Lueger urnak és hireg­ U társainak, érezni fogja, hogy abban a küzdelemben, amely­ben bennünket is támogatott s melyet az em­beriség legnemesebb eszméinek szentelt, a tiszta fegyverek elrozsdásodtak, élük kicsorbult, ha­talmuk eltompult. A feudálarisztQkruták, a kla­­ikálisok, az ifjú-csehek s az antiszemiták zövetsége lép azoknak nyomába, akik a ma­gyarországi szabadelvű törekvéseknek is leghí­vebb támogatói voltak. Abban a nyugalmas állásban, mel­lyel aktív politikai szereplésének elismerésre mu­tató határkövet állították, megfigyelheti a ki­váló osztrák államférfiu a politikai események változandóságát s tanulmányozhatja amaz áramlatok érvényesülésének proczesszusát, me­lyek ellen férfi-ereje javával küzdött s véde­kezett. S lehet, hogy amikor a dolgok annyira elfajultak, hogy a fárad­takat is ujfen­t csata­sorba szólítják, a levágott hajú Sámsonok is újra összeszedik végső erejüket, hogy megaka­dályozzák a roskadozó háznak fejük fölött való összeomlását. . . Mindazok pedig, akik Plener politikai sze­replését figyelemre méltatták, el fogják ismerni, hogy becsületes politikus, tehetséges, munka­képes és munkára kész férfiú volt, aki sok szolgála­tot tett hazájának. Mi kétszeresen saj­náljuk nyugalomba tételének e hivatalos apo­­theozisát, mert mindig igazi rokonszenvet tanú­sított hazánk s méltánylást kulturális fejlődé­sünk érdekei iránt. Hiszszük, hogy e rokon­­szenve irántunk mostani állásában sem válto­zik meg s jövőben is velünk érez és javunkra dolgozik. És talán az osztrák szabadelvű irány sem vesztette el benne egészen egyik úttörő munkáját. Mikor a baba született. (Rajz a vasúti életből.) — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Még néhány percz előtt siketitő zaj, idegesen ide-oda futkosó utasok kiabálása, hordárok monoton számbemondása, gépek erős füstülgése, pinczérek, ujságelárusítók lármája törte be a szárföldi állomást, de az egymás után felhangzó hármas füttyre, meg­lódult a hatalmas jelző­harang és egymásután indul­tak ki három irányba a személyvonatok, magukkal vívén e zajt, ez élénkséget és vissza­hagyván sok­sok füstöt, eldobott zsíros papirosokat és füstölgő szivarvégeket. Szeretem a pályaudvart az ő siketülő lármá­jában, tolongó, futkározó, kényelmes ülésekért ve­szekedő utasaival, látom, érzem, hogy itt lüktet a haladó század ütere, tekintetem szeretettel simogatja az előkelő gyorsvonat fényes kocsi­sorát elégül­ten szemlélem a személyvonatok barnára festett, demo­krata járműveit, melyek messze földről elhozzák az alföldi kubikost, hogy ínséges házába kenyérrel la­kottan térjen meg az őszre, örvendek a széles, zsí­ros kalap alól kikandikáló tót napszámosnak, ki a fővárosba siet azt felépíteni, szeretem a nehezen gör­dülő, marhával, dongával megrakott tehervona­­tot, mert tudom, hogy ez év fáradsága, sok dolgos kéz munkájának gyümölcse halad át a külföldre, meghozván cserébe a jólétet és a gazdasági emelkedést. Szép a pályaudvar az ő élénkségével, lármájával és sok-sok füstjével, «le még szebb, különösen este, az ii csendjében. A A hivatalos lap mai száma a következő­ket közli: Ő császári és apostoli királyi felsége folyó évi július hónap 10-én kelt legfelső elhatározásával, a közös legfőbb számvevőszék megürült elnöki tisztét, a közös külügyi és pénzügyi miniszterek lega ázatosabb együttes előterjesztésére: nemes Plenár Ernő tudor, belső titkos tanácsosnak mél­­tóztatott legkegyelmesebben adományozni. Ez a kinevezés, melyet jó idő óta jelez­tünk s melyet hivatalos részről c­áfolgattak, egy kiváló politikus aktív szereplésének végét jelenti. Az osztrák szabadelvű párt vezére s leg­első politikusa ezzel hosszú időre, talán örökre lelépett a küzdő­térről s a nyugalom párná­jára hajtotta fejét. Nyugalomnak mondják, de valóban nem hold sugara szeretettel simogatja az egyenes irány­ban futó sínpárokat, leküdi hozzájuk fényének ezüstjét és az ezüst folyóban lágyan simul meg a váltók és jelzők szelíd zöld fénye, vagy álmatag tejfeh­ér világa, mia jobbról balról a vízdaruk nagy vérvörös szeme haragosan ijeszt, mintha mon­daná: ne közelíts hozzám. Mint a tücskök csirpelése hangzik fel messziről a kocsitolók lassú füttyjele, közbe­rikolt röviden, de határozottan, a tartalék mozdony és az összetolt járművek ütközői egymást hangos érczm­ormogással köszöntik. Elpihent a zaj a szárföldi állomáson. A pod­­gyász hordárok asszonyai megjöttek a vacsorás bögrékkel, végig ülték a perront, jóízűen falatozó uraikban gyönyörködve, biczegő portás bezárta a várótermeket és szintén vacsorázni sietett. A tavirda­­i hivatalba behu­roltak egy órai pihenőre a kocsi­t mesterek és a »gólyák« is, — a végzett tanfolyam halhatók — kiket az öreg Beke Júzaa, a lávirászok öreg apja, állandóan Kurz­si Miskáknak titulál. Az öreg szabad óráiban vasúti talányokban dolgozik és olyan tételeket ad megoldásra a szegény Kurzsi Miskának, hogy az még éjjel is vele álmodik. — Gyerekek ma vigyázzunk, Marcu hivatal­nok úr házát kerülgeti a gólya, azért olyan ideges. — A gólya? kérdi vigyorogva a Szál Peti kurzisra. — Persze, hogy gólya, de nem olyan ám mint maga, ki csak azért jött a világra, hogy a vonal összes szamárjeleit zsebre vágja, hanem való­ságos szárnyas gólya. Holnap egy kis vasutassal több lesz, mai napság a vasúti nem Kurzsi Miská­ból lesz, azok mind fuserek, hanem születik. Nagy tudomány ez, nem lehet ezt tíz hónap alatt meg­tanulni. Az én fiam­ még akkora volt, mint az öklöm és már értette a jelzéseket, az álc-al tanulta a telegrafálást és . . . — És ma olyan állomási elöljáró, hogy nincs több olyan az országban — so­dja ki a jól ismert mondást Grósz kocsimester. Egy órai pihenő. Addig nincs vonat. Morres Dezső mozdulatlanul bámul bele a lámpába. Lelke ott kalandozik a külváros egy kis udvari szobájában, hol kíntól izzadó arczczal vergő­dik hófehér ágyában lelkének jobb fele, az ő kis felesége, s me­llette nincs más, mint a megriadt bamba cselédlány és kövér, jólelkü tudós asszony a Sáriné. Hisz mind a kellő jó lelkű, de vad idegen. Úgy könyörgött neki az asszony: ne hagyj itt Dezső! Mennie kellett, nem jött a helyettes. Az állomás szűk, kevés benne a »természetbeni« és elkeseredve gondolt a vidéki város urainak kapzsi­ságára, kik összekunyerálnak maguknak táblát, pénzügyigazgatóságot, katonaságot, építenek ezek­nek fényes palotákat, de nem építenek lakó­házat és a kis emberek egymást szorongatják ki a városból, ki egészen a külső részekbe, hol még százötven forinté^ akad két kis szoba. És mennyi boldogság belefért abba a két kis udvari szobába. Egy év üdve, mely voézédessé ké­pes tenni egy egész hosszú életet, nyeri ma el ko­ronáját, s ő nem lehet otthon, nem bátoríthatja a

Next