Magyar Hirlap, 1895. október (5. évfolyam, 269-298. szám)

1895-10-02 / 269. szám

Naiv lelkek, velük ismeretlen, jövendő úr, ön el fog bánni könnyedén. Csak a városi tanác­csal leszen sok baja. Mert ki veszélyezteti Budapest köz­­biztonságát: a tanács, az építkező, csa­tornázó, kültelket rendező tanács. Ki ve­szélyezteti a közönség életét és egészségét: a tanács, amely lakhatási engedélyt paran­csol és lakásról nem gondoskodik. Az összedőlő állványok tanácsa, a lábát törő polgárság szelid atyjai, a por, a bűz, a nyirok és penész jókedvű protektorai. Ismeretlen , ha megleszel, hagyd hát egy kicsinyég a fekete könyvbe írott zsebtolvajokat és nézz szét egy kissé a telekadományozó urak közötti A rovott múltú gentlemanokat hagyd és tekints szét a rovatlan elöljáró gentlemanokon. Azokon, akikkel nem birt sem Tisza, se Szapáry, se Wekerle, sőt nem bir most Bánff­y, a nagyerejü sem. Nézz a nya­kukra és helyhezd őket rendőri felügye­let alá, kérjed ki magadnak őket a kor­mánytól, nincs benne kétség, szívesen odaadja. Egyébként tégy amit akarsz, jó lesz cselekedve, amit tenni fogsz, amíg homok­órád le nem futand! A fő, hogy meg­jelenj, eljöjj, ki légy nevezve. Már­is sóvárgunk utánad, pedig Sél­ey még csak ma ment el. Hát még holnap, holnap­után: imádkozni fogunk érted mint az egyszeri asszony: — Csak főkapitányunk legyen. Ha nem lesz nagyobb mint egy babszem . . . Csak legyen, jövet, ha kell, akár te. Babszem Jankó! beruházásoknál a túlkiadás 1904 millió forintot tesz. A rendkívüli közösügyi kiadásoknál a zárszámadás 39114 millió forinttal volt ked­vezőbb a költségvetési előirányzatnál. A költ­ségvetési törvény tételein kívül , a kormány külön törvényes fölhatalmazások és póthitelek alapján oly bevételek és kiadások eszközlésére volt fölhatalmazva, melyek lényegesen meghaladták a költségvetésileg engedélyezett összegeket. Összegezve a költségvetési törvény és a külön fölhatalmazások alapján foganatosított tételeket, a fölösleg 32616 milliót mutat, vagyis az előirányzathoz képest a kezelés kedvezőbben alakult 39115 millió forinttal. A bajai mandátum. Bajáról telegra­­fálják az <0. É.»-nel?­ A szabadelvű párt mai érte­kezletén, amelyen 350 választó volt jelen, Plósz Sándor dr. államtitkárt óriási lelkesedéssel egyhan­gúlag Baja város képviselőjelöltjévé kikiáltotta. Az államtitkárnak nagyobb számú küldöttség fogja csütörtökön felajánlani a mandátumot. A főrendiházból. A főrendiház igazoló bizottsága e hónap 7-én, hétfőn, d. e.­­­1X órakor ülést tart. A főrendiház közjogi, pénzügyi és köz­­gazdasági bizottsága a hónap 7-én, hétfőn, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: Képviselőházi üze­net a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény­­javaslatról. V" ■ T­r— —III , . . rrr, .ta. i. ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK].­­J­ rr-n­ tBu­dapest, © któferi« 1. magyar hírlap — 15951 október 2 ORSZÁGGYŰLÉS A polgári házasság életbeléptetésének első napján a ház napirendjén nem szerepelt az egyházpolitika, három interpelláczió hangzott el és ezek is közgazdasági kérdésekről szóltak. A folyosón annál több szó folyt az első pol­gári házasságról és a mai korszakos napról, amelynek históriai nevezetességét leginkább éppen a törvényhozók méltányolhatták. Az első interpellácziót különben Endrey Gyulának kellett volna megtennie, ő azonban nem volt jelen és így Szalay Imre interpellált elsőnek­­ a meghamisított borok ügyében. Szalay először is kereskedelmi és vám­szerző­­­désünk ellen kelt ki, amely az ő felfogása szerint, Ausztriához való viszonyunk következtében csak káros következményekkel jár reánk nézve. Ennek bizonyítására fölhozta, hogy hozzánk beszállítják az ausztriai gyártott borokat, pedig nálunk a borgyár­tás el van tiltva. Majd azt kifogásolta, hogy az országszerte árult olasz borok származásuk jelzése nélkül kerülnek forgalomba, amit már magában véve is sérelemnek tart. Az pedig még nagyobb sé­relem, hogy a mi borainkat elegyítik az olasz borral és így a föleresztett olasz bort magyar bor gyanánt szállítják a külföldre. Szalay végül a következő interpellácziót ter­jesztette elő:] , Tekintettel az 1893. évi 33. t.-cz. szabványaira, amely a gyártott borok készítését és forgalomba bocsátását eltiltja és azáltal a bortermelőt a jog­talan és igazságtalan konkurrencziától megvédi és ennek haqtára leginkább Tirol és Isztriából, rész­ben Fiumén át, de különösen Trieszt felől nagy mennyiségben hozatik be Ausztriából petrotizált és diaptalizált bor, melynek hektoliterjét 8—10 frtért ajánlják és küldik nagy mennyiségben. Mint­hogy Ausztriában a bőrgyártás bizonyos feltételek mellett meg van engedve: szándékozik-e a kor­mány odahatni, hogy a most kezdetét veendő kereskedelmi és szerződési tárgyalások alkalmával Ausztriában a mienkhez hasonló törvény alkotá­sára az illető körüket fölhívja, fejlődő és a rege­­neráczió nehéz munkájában leledző szőlészetün­­­­ket a veszélytől megmentse ? Tekintettel továbbá ama közgazdasági hát­rányra, mely az olasz borok előre meg nem gon­dolt beözönlése által érte országunkat, ellenszol­­gálat nélkül szállítva le a régebbi magas vám­tételeket és tekintettel ama körülményre, hogy a bejött olasz borok részben tiszta, részben magyar borokkal vegyítve, míg egyrészről a mi boraink kitűnőségét és azok eredetiségét veszélyezteti, a keverés által ugyanazon veszélyt idézve elő, amit liszt­iparunk szenvedett a szerb és román búza belekeverésével, minek következtében több kül­földi piaczunkat vesztettük el: szándékozik-e a kormány a fent hivatkozott törvény értelmében is intézkedni, hogy az elárusításoknál a kereske­delemben és a korcsmákban olasz bor és kevert olasz bor elnevezés használtassák ? A második interpelláló Kovács József volt. Hajdu­ Nánás képviselője a­miatt interpellált, hogy a földművelési miniszter az állami méneseket, amelye­ket eddig magyar intézeteknél biztosítottak, legújab­ban egy osztrák intézetnél biztosította. Kovács interpellácziója így hangzik: 1. Igaz-e, hogy a magyar állami ménes­bir­tokok 1. évi augusztus 9-ig egy magyar vállalatnál voltak biztosítva s hogy azon vállalat az utóbbi 12 év alatt tüzkártérités fejében körülbelül 45,000 frttal többet fizetett a magyar államnak, mint a mennyit a magyar állam tüzkárbiztositás fejében fizetett a társulatnak? 2. Igaz-e, hogy a földmivelésügyi miniszter úr ennek daczára a magyar álladalmi ménesbir­tokok tűzbiztosítását folyó évi augusztus 9-től kezdve egy osztrák biztosító társaságnál eszkö­zölte, holott egy másik szintén megbízható hazai intéz­et ugyanazon díjért ajánlkozott a biztosításra amelynek ellenében azt az osztrák társaság tény­leg meg is kapta ? Holott a miniszter úr jól tudja, hogy Ausztriában a magyar biztosító tár­saságok úgy az állami, mint általában a köz és árva vagyonok biztosítása teréről ki vannak zárva ? Az állami zárszámadások. Az 1894. évi állami zárszámadás fő eredményeit az állami számvevőszék jelentése a következőkben ismerteti: A költségvetési törvény a rendes kezelésnél a fölösleget 22325 millió forinttal irányozta elő. A zárszámadás szerint a fölösleg 461­17 millió forinttal haladta meg az elsőirány­ Vöt. Az átmeneti kezelésnél a költségvetési­­ árvény 769 ezer forint fölösleget irányzott elő, a tiszta ered­mény a zárszámadás szerint 5129 millió írttal kedvezőtlenebbül alakult a költségvetésnél. A­hogy a Felberek halavány kék szalonja hala­­vany rózsaszínűvé változott. — Jaj be gyönyörű! kiáltott a feleségem és halavány sárga lett az irigységtől. — Még gyönyörűbb lehet az ára! szóltam egy kicsit keserűen. Felber, úgy látszik, megérezte jóindula­tunk sugárzását. Őszinte, vig ember létére sietett a vigasztalással: — Ezer forint. De ne tessék szörnyű­­ködni. Nem az én zsebem siratja, hanem a biztosító társaságé. — Nem értjük. — Pedig a dolog érthető. Én az ingó­ságaimat tizenöt év óta mindig biztosítom a tűz ellen. Tetszik tudni: nem vagyok elég óvatos, égő gyújtókat dobálok, lámpákat fordí­tok fel, meg néha gyúlékony áruminták is van­nak a lakásomon . . . Egy kis parafin, egy kis benzin s több eféle . . . Valóban érdemes fizetni azt a csekély díjat . . . Minden ezer forint után ötven krajczár. Én két forintot fizetek. A feleségem szeme fölragyogott. — És a kár megtérítése nem jár huza­vonával ? — Dehogy! Az ember bejelenti a dolgot, másnap eljön egy biztos megbecsülni a kárt, harmadnap kiutalványozzák a prémiumot. — De hogyan égett el a szalon ? kérdezte a feleségem. — Voltaképp nem is égett el, hanem el­ázott. Csak egy függöny gyuladt meg, de a megriadt szobaleány telefonon értesítette a tűzoltókat, akik aztán mindent összelocsoltak. — A tűzoltóság hasznos intézmény, véle­kedett a feleségem. Aztán egy kis gondolkodás után azt kér­dezte Felber úrtól: — És gyakran érte már önöket ilyen nagy szerencsétlenség ? — Bizony, alig múlik el esztendő holmi kis tűz nélkül, felelt a kencze-ügynök, mert én igen vigyázatlan ember vagyok. Azzal égő szivarét kihajította az ebédlő szőnyegére. Ösztöntől kergetve, oda ugrottam eltaposni a tüzes hamut. És e pillanatban a hátam közepén éreztem feleségem megrovó, boszos pillantását. — János, mondta azután este, lefekvés után az én jó hitvestársam, János, nekünk is asszekurálni kell a vaczakot. Még pedig legalább is háromezer forintig. — De hiszen alig ér meg háromszázat, szóltam egy kicsit félénken. — Hát becsüs vagy le? Hites ember? A biztosító intézetigazgatója? Megtiltom, hogy ezekbe a dolgokba avatkozzál. Másnap a feleségem csakugyan biztosí­totta az ingóságainkat. És ettől a pillanattól fogva csodálatos változás történt ezen az as­­­szonyon. Ebéd után rá akartam gyújtani, hát kerestem a ham­utáb­rát. — Minek az? — kérdezte Judit. ... — Nincs hova dobnom a gyújtót! — Ej, nem szeretem a katuska férfit. ’ Elvégre iá szép a tisztaság, a rend, de az­­ iga­zán nem élet, ha az ember a saját drága la­kásában már egy szál gyújtót sem dobhat el. Bámulattól dermedten néztem az as­­­szonyra. Aztán gépiesen rágyújtottam és a sző­nyegre hajítottam az égő szálkát. Judit a sze­mével kisérte a kis repülő lángot és összerán­­czolta a szemöldökét, mikor a gyújtó még a levegőben elaludt. Este Judit azzal a hírrel lepett meg, hogy a szalonban skorpió mászik a falon; jó lenne, ha gyertyával megnézném. A természetrajz ugyan ellene mondott feleségem állításának, de én mégis végig kutattam mind a négy fehér függönyt. Igazi istenkísértés volt, amit művel­tem; a gyertya lángja nyaldosta a könnyű, száraz csipkét és még­sem gyulladt meg semmi. — Te mindig ügyetlen vagy, förmedt rám Judit. Alkalmasint azért haragudott, amért nem találtam meg a skorpiót. Másnap majdnem nagy baleset ért ben­nünket. A feleségem leöntötte az égő petroleum­ lámpát, de csodák csodája, a veszedelmes olaj tüstént elaludt s csak egy nagy zsirfolt maradt a szőnyegen. — Hála Istennek! kiáltottam. — Szamár vagy! kiáltott a feleségem Eddig nem is számoltam el a tisztelt kö­zönségnek a fiammal. Mert van ám fiam is: a Jancsi. Nyolca esztendős és igen különös pá­lyára készült? «Kér akar lenni. Mindig tűzzel játszik a­nyja az örökös árvizzel való

Next