Magyar Hirlap, 1895. október (5. évfolyam, 269-298. szám)
1895-10-02 / 269. szám
Naiv lelkek, velük ismeretlen, jövendő úr, ön el fog bánni könnyedén. Csak a városi tanáccsal leszen sok baja. Mert ki veszélyezteti Budapest közbiztonságát: a tanács, az építkező, csatornázó, kültelket rendező tanács. Ki veszélyezteti a közönség életét és egészségét: a tanács, amely lakhatási engedélyt parancsol és lakásról nem gondoskodik. Az összedőlő állványok tanácsa, a lábát törő polgárság szelid atyjai, a por, a bűz, a nyirok és penész jókedvű protektorai. Ismeretlen , ha megleszel, hagyd hát egy kicsinyég a fekete könyvbe írott zsebtolvajokat és nézz szét egy kissé a telekadományozó urak közötti A rovott múltú gentlemanokat hagyd és tekints szét a rovatlan elöljáró gentlemanokon. Azokon, akikkel nem birt sem Tisza, se Szapáry, se Wekerle, sőt nem bir most Bánffy, a nagyerejü sem. Nézz a nyakukra és helyhezd őket rendőri felügyelet alá, kérjed ki magadnak őket a kormánytól, nincs benne kétség, szívesen odaadja. Egyébként tégy amit akarsz, jó lesz cselekedve, amit tenni fogsz, amíg homokórád le nem futand! A fő, hogy megjelenj, eljöjj, ki légy nevezve. Máris sóvárgunk utánad, pedig Séley még csak ma ment el. Hát még holnap, holnapután: imádkozni fogunk érted mint az egyszeri asszony: — Csak főkapitányunk legyen. Ha nem lesz nagyobb mint egy babszem . . . Csak legyen, jövet, ha kell, akár te. Babszem Jankó! beruházásoknál a túlkiadás 1904 millió forintot tesz. A rendkívüli közösügyi kiadásoknál a zárszámadás 39114 millió forinttal volt kedvezőbb a költségvetési előirányzatnál. A költségvetési törvény tételein kívül , a kormány külön törvényes fölhatalmazások és póthitelek alapján oly bevételek és kiadások eszközlésére volt fölhatalmazva, melyek lényegesen meghaladták a költségvetésileg engedélyezett összegeket. Összegezve a költségvetési törvény és a külön fölhatalmazások alapján foganatosított tételeket, a fölösleg 32616 milliót mutat, vagyis az előirányzathoz képest a kezelés kedvezőbben alakult 39115 millió forinttal. A bajai mandátum. Bajáról telegrafálják az <0. É.»-nel? A szabadelvű párt mai értekezletén, amelyen 350 választó volt jelen, Plósz Sándor dr. államtitkárt óriási lelkesedéssel egyhangúlag Baja város képviselőjelöltjévé kikiáltotta. Az államtitkárnak nagyobb számú küldöttség fogja csütörtökön felajánlani a mandátumot. A főrendiházból. A főrendiház igazoló bizottsága e hónap 7-én, hétfőn, d. e.1X órakor ülést tart. A főrendiház közjogi, pénzügyi és közgazdasági bizottsága a hónap 7-én, hétfőn, d. e. 11 órakor ülést tart. Napirend: Képviselőházi üzenet a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatról. V" ■ Tr— —III , . . rrr, .ta. i. ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK].J rr-n tBudapest, © któferi« 1. magyar hírlap — 15951 október 2 ORSZÁGGYŰLÉS A polgári házasság életbeléptetésének első napján a ház napirendjén nem szerepelt az egyházpolitika, három interpelláczió hangzott el és ezek is közgazdasági kérdésekről szóltak. A folyosón annál több szó folyt az első polgári házasságról és a mai korszakos napról, amelynek históriai nevezetességét leginkább éppen a törvényhozók méltányolhatták. Az első interpellácziót különben Endrey Gyulának kellett volna megtennie, ő azonban nem volt jelen és így Szalay Imre interpellált elsőnek a meghamisított borok ügyében. Szalay először is kereskedelmi és vámszerződésünk ellen kelt ki, amely az ő felfogása szerint, Ausztriához való viszonyunk következtében csak káros következményekkel jár reánk nézve. Ennek bizonyítására fölhozta, hogy hozzánk beszállítják az ausztriai gyártott borokat, pedig nálunk a borgyártás el van tiltva. Majd azt kifogásolta, hogy az országszerte árult olasz borok származásuk jelzése nélkül kerülnek forgalomba, amit már magában véve is sérelemnek tart. Az pedig még nagyobb sérelem, hogy a mi borainkat elegyítik az olasz borral és így a föleresztett olasz bort magyar bor gyanánt szállítják a külföldre. Szalay végül a következő interpellácziót terjesztette elő:] , Tekintettel az 1893. évi 33. t.-cz. szabványaira, amely a gyártott borok készítését és forgalomba bocsátását eltiltja és azáltal a bortermelőt a jogtalan és igazságtalan konkurrencziától megvédi és ennek haqtára leginkább Tirol és Isztriából, részben Fiumén át, de különösen Trieszt felől nagy mennyiségben hozatik be Ausztriából petrotizált és diaptalizált bor, melynek hektoliterjét 8—10 frtért ajánlják és küldik nagy mennyiségben. Minthogy Ausztriában a bőrgyártás bizonyos feltételek mellett meg van engedve: szándékozik-e a kormány odahatni, hogy a most kezdetét veendő kereskedelmi és szerződési tárgyalások alkalmával Ausztriában a mienkhez hasonló törvény alkotására az illető körüket fölhívja, fejlődő és a regeneráczió nehéz munkájában leledző szőlészetünket a veszélytől megmentse ? Tekintettel továbbá ama közgazdasági hátrányra, mely az olasz borok előre meg nem gondolt beözönlése által érte országunkat, ellenszolgálat nélkül szállítva le a régebbi magas vámtételeket és tekintettel ama körülményre, hogy a bejött olasz borok részben tiszta, részben magyar borokkal vegyítve, míg egyrészről a mi boraink kitűnőségét és azok eredetiségét veszélyezteti, a keverés által ugyanazon veszélyt idézve elő, amit lisztiparunk szenvedett a szerb és román búza belekeverésével, minek következtében több külföldi piaczunkat vesztettük el: szándékozik-e a kormány a fent hivatkozott törvény értelmében is intézkedni, hogy az elárusításoknál a kereskedelemben és a korcsmákban olasz bor és kevert olasz bor elnevezés használtassák ? A második interpelláló Kovács József volt. Hajdu Nánás képviselője amiatt interpellált, hogy a földművelési miniszter az állami méneseket, amelyeket eddig magyar intézeteknél biztosítottak, legújabban egy osztrák intézetnél biztosította. Kovács interpellácziója így hangzik: 1. Igaz-e, hogy a magyar állami ménesbirtokok 1. évi augusztus 9-ig egy magyar vállalatnál voltak biztosítva s hogy azon vállalat az utóbbi 12 év alatt tüzkártérités fejében körülbelül 45,000 frttal többet fizetett a magyar államnak, mint a mennyit a magyar állam tüzkárbiztositás fejében fizetett a társulatnak? 2. Igaz-e, hogy a földmivelésügyi miniszter úr ennek daczára a magyar álladalmi ménesbirtokok tűzbiztosítását folyó évi augusztus 9-től kezdve egy osztrák biztosító társaságnál eszközölte, holott egy másik szintén megbízható hazai intézet ugyanazon díjért ajánlkozott a biztosításra amelynek ellenében azt az osztrák társaság tényleg meg is kapta ? Holott a miniszter úr jól tudja, hogy Ausztriában a magyar biztosító társaságok úgy az állami, mint általában a köz és árva vagyonok biztosítása teréről ki vannak zárva ? Az állami zárszámadások. Az 1894. évi állami zárszámadás fő eredményeit az állami számvevőszék jelentése a következőkben ismerteti: A költségvetési törvény a rendes kezelésnél a fölösleget 22325 millió forinttal irányozta elő. A zárszámadás szerint a fölösleg 46117 millió forinttal haladta meg az elsőirány Vöt. Az átmeneti kezelésnél a költségvetési árvény 769 ezer forint fölösleget irányzott elő, a tiszta eredmény a zárszámadás szerint 5129 millió írttal kedvezőtlenebbül alakult a költségvetésnél. Ahogy a Felberek halavány kék szalonja halavany rózsaszínűvé változott. — Jaj be gyönyörű! kiáltott a feleségem és halavány sárga lett az irigységtől. — Még gyönyörűbb lehet az ára! szóltam egy kicsit keserűen. Felber, úgy látszik, megérezte jóindulatunk sugárzását. Őszinte, vig ember létére sietett a vigasztalással: — Ezer forint. De ne tessék szörnyűködni. Nem az én zsebem siratja, hanem a biztosító társaságé. — Nem értjük. — Pedig a dolog érthető. Én az ingóságaimat tizenöt év óta mindig biztosítom a tűz ellen. Tetszik tudni: nem vagyok elég óvatos, égő gyújtókat dobálok, lámpákat fordítok fel, meg néha gyúlékony áruminták is vannak a lakásomon . . . Egy kis parafin, egy kis benzin s több eféle . . . Valóban érdemes fizetni azt a csekély díjat . . . Minden ezer forint után ötven krajczár. Én két forintot fizetek. A feleségem szeme fölragyogott. — És a kár megtérítése nem jár huzavonával ? — Dehogy! Az ember bejelenti a dolgot, másnap eljön egy biztos megbecsülni a kárt, harmadnap kiutalványozzák a prémiumot. — De hogyan égett el a szalon ? kérdezte a feleségem. — Voltaképp nem is égett el, hanem elázott. Csak egy függöny gyuladt meg, de a megriadt szobaleány telefonon értesítette a tűzoltókat, akik aztán mindent összelocsoltak. — A tűzoltóság hasznos intézmény, vélekedett a feleségem. Aztán egy kis gondolkodás után azt kérdezte Felber úrtól: — És gyakran érte már önöket ilyen nagy szerencsétlenség ? — Bizony, alig múlik el esztendő holmi kis tűz nélkül, felelt a kencze-ügynök, mert én igen vigyázatlan ember vagyok. Azzal égő szivarét kihajította az ebédlő szőnyegére. Ösztöntől kergetve, oda ugrottam eltaposni a tüzes hamut. És e pillanatban a hátam közepén éreztem feleségem megrovó, boszos pillantását. — János, mondta azután este, lefekvés után az én jó hitvestársam, János, nekünk is asszekurálni kell a vaczakot. Még pedig legalább is háromezer forintig. — De hiszen alig ér meg háromszázat, szóltam egy kicsit félénken. — Hát becsüs vagy le? Hites ember? A biztosító intézetigazgatója? Megtiltom, hogy ezekbe a dolgokba avatkozzál. Másnap a feleségem csakugyan biztosította az ingóságainkat. És ettől a pillanattól fogva csodálatos változás történt ezen az asszonyon. Ebéd után rá akartam gyújtani, hát kerestem a hamutábrát. — Minek az? — kérdezte Judit. ... — Nincs hova dobnom a gyújtót! — Ej, nem szeretem a katuska férfit. ’ Elvégre iá szép a tisztaság, a rend, de az igazán nem élet, ha az ember a saját drága lakásában már egy szál gyújtót sem dobhat el. Bámulattól dermedten néztem az asszonyra. Aztán gépiesen rágyújtottam és a szőnyegre hajítottam az égő szálkát. Judit a szemével kisérte a kis repülő lángot és összeránczolta a szemöldökét, mikor a gyújtó még a levegőben elaludt. Este Judit azzal a hírrel lepett meg, hogy a szalonban skorpió mászik a falon; jó lenne, ha gyertyával megnézném. A természetrajz ugyan ellene mondott feleségem állításának, de én mégis végig kutattam mind a négy fehér függönyt. Igazi istenkísértés volt, amit műveltem; a gyertya lángja nyaldosta a könnyű, száraz csipkét és mégsem gyulladt meg semmi. — Te mindig ügyetlen vagy, förmedt rám Judit. Alkalmasint azért haragudott, amért nem találtam meg a skorpiót. Másnap majdnem nagy baleset ért bennünket. A feleségem leöntötte az égő petroleum lámpát, de csodák csodája, a veszedelmes olaj tüstént elaludt s csak egy nagy zsirfolt maradt a szőnyegen. — Hála Istennek! kiáltottam. — Szamár vagy! kiáltott a feleségem Eddig nem is számoltam el a tisztelt közönségnek a fiammal. Mert van ám fiam is: a Jancsi. Nyolca esztendős és igen különös pályára készült? «Kér akar lenni. Mindig tűzzel játszik anyja az örökös árvizzel való