Magyar Hirlap, 1896. július (6. évfolyam, 180-210. szám)

1896-07-08 / 187. szám

1896. Julius 8. MAGYAR HÍRLAP enyedi kollégium iskolájának Kolozsvárra való áthe­lyezését szükségesnek tartja. Kovács Alberttel szemben kimutatja, hogy a fiskusnak semmi háramlási joga (esedékességi jog) nincsen az enyedi egyházzal szemben. A legfelsőbb felügyeleti jog csak úgy intézkedik, hogy ha nem közoktatásügyi czélokra forditanák ama vagyont követelné, hogy ily czélokra fordíttassék. Kijelenti, hogy ha a kolozsvári egyetemet áthelyeznék Nagy- Enyedre, akkor ő a kolozsvári theológiai akadémiát, sőt a püspökséget is áthelyezné Nagy-Enyedre. Szük­séges, hogy a kálvinista papok nagy műveltséggel bírjanak, így tarthatják meg a vallásban a híveket, a műveltséget pedig, mely az egyetemmel kapcsolat­ban van, itt megszerezhetik a lelkészek. Szabó Samu tanár nagyobb, szép beszédben a nagyenyedi kollégium mellett szólt. Utána Zeyk Dániel főispán, mint az indít­vány beterjesztője, szólalt fel. Néhány megjegy­zést akar tenni az elhangzott beszédekre. A püspök beszédével foglalkozik legelsőbben s ki­jelenti, hogy ő maga is szükségesnek látja, hogy e kolozsvári theológiát most, miután már fennáll, fel kell virágoztatni, de ebből nem kö­vetkezik az enyedinek megszüntetése. Azt mondja a püspök, hogy Nagy-Enyednek nincs pénze s hogy a tanári székek nincsenek be­töltve; kérdi a püspököt, mondja meg, hány fölterjesztést tett a tanárválasztás érdekében? A püspök fölemlítette az egyház régi, világi nagyjainak szereplését az enyedi kérdés­ben. Kéri, vegye ki ezek közül Mikó Imrét és Kovács Ödönt, kik közül kivált az utóbbi fel­­tartója, éltető lelke volt a nagy enyedi theoló­­giának. Megköszönte ezután a püspök érdeklődé­sét az enyedi theológia iránt; előadja, hogy ott nem kilencz, hanem tizenegy tanár van, akik közül kettőt nem a közgyűlés választott meg, de az igazgatótanács elfogadott. Az enyedi gim­názium költségvetéséből bebizonyítja, hogy ott kétezer forintra megy a tanárok jö­vedelme. Statisztikai adatokkal bizonyíta, hogy a gimnáziumi tanulók száma nem apadt. Egyáltalán felkéri az igazgatóta­nácsot, rendelje már el az oly régóta halo­gatott tanügyi vizsgálatot. Hogy jól teljesíti-e feladatát az enyedi gimnázium, erre nézve hi­vatkozik a kultuszminiszter elismerésére, me­lyet a tankerületi főigazgató látogatása alapján fejezett ki. Mindezek után azt bizonyítja, hogy az anyagi állapot miatt semmi ok nincs az enyedi theológiai megszüntetésére. (Zajos he­lyeslés.) Ezután Gyarmathy Zsigmond mondta záróbeszédét, mire Szász Domokos reflektált­­ Zeyk Dániel beszédére. Ekkor Bánffy báró többek kivonatára­­ név szerinti szavazást rendelt el. A igazgatótanács javaslatát 127 szava­zattal 52 szavazat ellen elfogadták, így tehát a nagyernyedi theológiát áthelyezik Kolozs­várra,, még­pedig az igazgatótanács eredeti javaslata szerint, úgy, hogy az igazgatótaná­csot bízzák meg az átmeneti intézkedések meg­tételével. A gyűlést holnap folytatják. Az ebéd: Kolozsvár, julius 7. Kemény Kálmán báró főgondnok fényes banketet adott az egyházkerület képviselőinek tisz­teltére. A bankettre a sajtó összes képviselői hivata­losak voltak és részt vettek az összes pártárnyalatok, kik előtt Kemény Kálmán báró főgondnok nagy nép­szerűségben áll. Az első tesztet Kemény báró mondta a királyra és a királyi családra, Simó Lajos Bánffy Dezső báróra mondott meleg hangú felköszöntőt. Szász Domokos püspök Kemény és Simó főgond­nokokra, Zeyk báró Szász Domokosra ürítette po­harát. A banker mindvégig lelkes hangulatban folyt le. 3 Tanügyi kongresszus. — Saját tudósítónktól. — A szombaton megkezdett szakosztályi tár­gyalásokat ma folytatták és be is fejezték. Különösen érdekes volt a főiskolai és közép­iskolai szakosztály ülése. Előbbiben az egyete­­­­mek szaporításának szükségességét kimondták, utóbbiban az osztályozásról, mely annyi bajnak kútfője, tanácskoztak. Közművelődési és huma­nitási szempontból fontos volt az emberbarát­ intézetek szakosztályának ülése is, hol a siket­némák tankötelezettségének törvénybe való iktatását szükségesnek mondották ki. Ma kezdődött a katholikus tanítók nagy­gyűlése is, melyet a zászlószentelési ünnep elő­zött meg. A nagygyűlés megnyitásán elhangzott beszédekből örömmel konstatálta mindenki, hogy e nagygyűlés korántsem ellenlábasa, ha­nem kiegészítő része a tanügyi kongresszusnak. A szakosztályok ülései a következőképen folytak le: Főiskolai szakosztály. A titkár indítványára a Heinrich javaslatai bocsát­tattak legelőbb szavazás alá. A szakosztály Heinrich határozati javaslatait elfogadván, kimondja, hogy a szakosztály magáévá teszi Berzeviczy Albertnek a felső­oktatás egyetemi szervezésére vonatkozó téte­lét és az egyetemek szaporítását sürgősnek nyilvá­nítja. A jelenleg fennálló jogakadémiákat az egye­temi jogi fakultások színvonalára kívánja emeltetni s azokkal egyenranguakká teszi. Amely jogakadémia sem a maga erejéből, sem az állam támogatásával ily színvonalra emelkedni nem bir, a nyilvánossági jogtól megfosztandó. Ezután Schneller István tartotta meg előadá­sát „Az egyetemi tanulmányozás feladatáról az egyetemek történetéből vont tanúságok alapján« czimen. Lechner Károly dr. előadja a kolozsvári egye­tem fakultásának megbízásából: »Az egyetem és társadalom között levő termékeny érintkezés szük­ségessége és előkészítése a nemzeti kultúrának fej­lődése és társadalmi szervezése szempontjából« czímü előadását. Végül Hegedűs István dr. a távollevő Gaál Jenő dr. helyett előadja az általa megpendített Uni­versity Extension-ra vonatkozó értekezését, amely különösen az angol mintára kívánná nálunk is az egyetemi oktatás minden olyan művelődési központra kiterjesztését, amelyben az előfeltételek erre meg­vannak. A szervezésre nézve egy bizottság alakítá­sát javasolja, mely az új illetékes egyetemi hatósá­gokkal egyetérve, a kezdeményező lépéseket megte­gye, a társadalom érdeklődését pedig minden lehető módon felkeltse. Középiskolai szakosztály. Fakó lapok. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Megsárgult, megfakult papiroslapokról csodála­tos hieroglifek integetnek felém. Magyar betűk, me­lyeket sok száz év előtt vetettek papirosra tudós emberek, elmondván a múltak tengerébe merült időnek nevezetes históriáit; magyar betűk, melyeket ma már el sem tud olvasni más, csak a szakember és amelyek nagy küzdelmeknek, nevezetes történeti eseményeknek fenmaradt hirdetői. Vastag bőrbe kö­tött és a ma gyermeke által ízléstelennek tartott czifraságokkal díszített óriási könyvek tárják felém összegyűrt lapjaikat, melyek vastagok, mint a pergament és szinehagyottak. Itt is, ott is megállásra csábít egy-egy régi emlék; jegyzé­kek, kódexek, énekes könyvek, testamentumok üveg alatt, némán is csodálatos dolgokat beszélnek azokról az időkről, amikor hegedősök járták be az országot hősi tetteket zengve és íródeákok jegyzék fel a ludtollal ami nevezetes történt. A legrégibb időkből fennmaradt nyelvemlékek, történeti­­ emlékek, kéziratok és képek mellett ott vannak a hozzánk közelebb eső kor nagyjainak ke­gyelettel őrzött relikviái és nézvén ezeket, akaratla­nul is áhitat fog el. Érdekes apróságok keverednek a fakó lapok közé és minden betű, minden apróság mintha egész élettörténetet mondana el és szemtől­­szembe ismételné mindazt, amit­ a nagyokról hal­lottunk, olvastunk. Az akadémia könyvtárában jártam ma, ahol sokkal nagyobb csendben, mint amilyennel szabad lett és illett volna egy érdekes kiállítást nyitottak meg a Mindenekelőtt a múlt ülésről végleges döntésre , ülésre halasztott határozatok kerültek napirendre a nagy közönség számára. A nagy közönséget ugyan hiába kerestem, a kiállítás helyisége csak úgy kon­gott az ürességtől és csak néha tért be a vidéknek egy-egy zarándoka, kit egész családjával együtt az nyitott kapun át látható oszlopok csalogattak befelé. Máskülönben be sem jött volna és az akadémiku­sok, akik a kiállítást rendezték, maguk nézhették volna meg töviről-hegyire azt a sok érdekes emlé­ket, melyet csak néhány napig bocsátanak ama ki­váncsiak szemei elé, akiknek nem adatott, hogy tudósoknak neveztessenek. Pedig azok a tárgyak mindenkit érdekelnek és éppen most, hogy a népet nevelő tanárok, tanitók a fővárosban időznek, most nem ártott volna egy cseppet sem, ha a tudomány a piaczra áll és hiveket csődit magának. Régi nyelvemlékek, levelek, történeti emlékek, vegyes kéziratok és nyomtatványok, képek és a Kisfaludy-társaság ereklyéi: ezek vannak kiállítva az akadémia könyvtárában. Öt alacsony, hosszúkás üveg szekrény rejtegeti magában mindama régi em­lékeket és akit nem érdekel a beszterczei szójegy­zék vagy a Guary-Codex, Melius Péter Prédikácziói az Apokalypsisről vagy a Visoli Biblia, az megnéz­heti Eötvös József báró, Csucsor, Garay, Horváth Mihály leveleit Petőfi számtalan relikviáját, Széchenyi István gróf naplóját stb. Ott van Jókai első színműve : A zsidó fiú, Petőfi Sándor kezeirásában. A szürke papirosról megfakult betűk tekintenek ránk és bárhová nézel mindenütt találsz valamit, ami leköti figyelmedet. A lánczépités megpenditőinek névaláírása, Széchenyi naplója, melyben apró német betűkkel vannak felje­gyezve az események, Széchenyi jegyzőkönyvei A középiskolai szakosztályban Hofer Károly középiskolai főigazgató elnökölt. Az ülés napirend­­jére csak egy tárgy volt kitűzve: Waldapfel János tanár előadása »az osztályozás és vizsgálás« rend­szere« czímen, melynek konklúziójaként 10 pontból álló határozati javaslatot terjesztett a szakosztály elé. E pontok mindegyike érdekesen megokolva, a jelenleg érvényben levő klasszifikálási rendszer megszüntetésére czéloznak s a vizsgálatok közül egyedül az érettségi vizsgálatot, mely egyedül az egyetemi tanulmányokra képesítene, tartják olyan­nak, melynek fentartása ezentúl is szükséges. A figyelemreméltó s minden izében radikális javaslat élénk eszmecserére adott alkalmat. A meg­vitatás végeredményben odavezetett, hogy Beöthy Zsolt indítványára a szakosztály magát az érteke­zést és az abban foglalt propozícziókat értékes anyagként tudomásul veszi és az előadónak elisme­rést és köszönetet szavaz, a részletek tárgyalásába azonban, minthogy ez a kongresszus feladatával meg nem egyezik, nem megy bele, összevissza húzott számokkal, rajzokkal, Szigligeti önéletírása és a többi régi kézirat és nyomtatvány mind érdekes. De én azt hiszem, hogy azok, akik tudomást szerezve a kiállításról mégis felkeresik azt, a Breviarium-ok, a perzsa és török írású könyvek mellett elhaladva azt a szekrénykét fogják legtovább szemlélni, mely a Kisfaludy-társaság ereklyéit rejte­geti magában. Nemcsak azért, mert az ott levő tárgyak hozzánk közelebb eső kornak maradványai, hanem azért is, mert kivétel nélkül mind rendkívül érdekes dolgok. A Pető­­t-relikviák vannak túlnyomó számmal. Ott van például Petőfi gyufatartója. A kényelemhez szokott gavallérok bizonyára elmosolyodnak, ha ezt meglátják. Nem egyéb ez, mint egy olyan papiros­tartó, amilyenben még most is árulják a kénes gyufát, a különbség csak az, hogy a Petőfi gyufatartó­ján ez a felirás díszeleg: Honi gyufa, Kirschy L. Pesten. Ott van Petőfi kokárdája is, melyet már­­czius 15-én viselt. A középen levő, apró gyöngyök­ből kivarrt magyar czimer még egészen ép, de a köröskörül levő nemzetiszinü szalagok ugyancsak megfakultak. A nagy poéta szivarszopókájának csak a tartója van meg egészen, magából a szopokából csak egy darabka tajték van még meg, az is össze van törve s a borostyán egészen hiányzik. Petőfi egyik emlékei között ott van egy kis tükör, pecsétviasz, gyanta meg egy jegyzék, mely a költő ruháinak leltárát tünteti fel és bizonyára érde­kes, hogy a meglehetős bőségben feljegyzett mellé­nyek és kabátok egyike után oda irta a költő azt a nem ismeretlen szót: zálogban. A szekrény alsó ré-

Next