Magyar Hirlap, 1896. július (6. évfolyam, 180-210. szám)
1896-07-08 / 187. szám
1896. Julius 8. MAGYAR HÍRLAP enyedi kollégium iskolájának Kolozsvárra való áthelyezését szükségesnek tartja. Kovács Alberttel szemben kimutatja, hogy a fiskusnak semmi háramlási joga (esedékességi jog) nincsen az enyedi egyházzal szemben. A legfelsőbb felügyeleti jog csak úgy intézkedik, hogy ha nem közoktatásügyi czélokra forditanák ama vagyont követelné, hogy ily czélokra fordíttassék. Kijelenti, hogy ha a kolozsvári egyetemet áthelyeznék Nagy- Enyedre, akkor ő a kolozsvári theológiai akadémiát, sőt a püspökséget is áthelyezné Nagy-Enyedre. Szükséges, hogy a kálvinista papok nagy műveltséggel bírjanak, így tarthatják meg a vallásban a híveket, a műveltséget pedig, mely az egyetemmel kapcsolatban van, itt megszerezhetik a lelkészek. Szabó Samu tanár nagyobb, szép beszédben a nagyenyedi kollégium mellett szólt. Utána Zeyk Dániel főispán, mint az indítvány beterjesztője, szólalt fel. Néhány megjegyzést akar tenni az elhangzott beszédekre. A püspök beszédével foglalkozik legelsőbben s kijelenti, hogy ő maga is szükségesnek látja, hogy e kolozsvári theológiát most, miután már fennáll, fel kell virágoztatni, de ebből nem következik az enyedinek megszüntetése. Azt mondja a püspök, hogy Nagy-Enyednek nincs pénze s hogy a tanári székek nincsenek betöltve; kérdi a püspököt, mondja meg, hány fölterjesztést tett a tanárválasztás érdekében? A püspök fölemlítette az egyház régi, világi nagyjainak szereplését az enyedi kérdésben. Kéri, vegye ki ezek közül Mikó Imrét és Kovács Ödönt, kik közül kivált az utóbbi feltartója, éltető lelke volt a nagy enyedi theológiának. Megköszönte ezután a püspök érdeklődését az enyedi theológia iránt; előadja, hogy ott nem kilencz, hanem tizenegy tanár van, akik közül kettőt nem a közgyűlés választott meg, de az igazgatótanács elfogadott. Az enyedi gimnázium költségvetéséből bebizonyítja, hogy ott kétezer forintra megy a tanárok jövedelme. Statisztikai adatokkal bizonyíta, hogy a gimnáziumi tanulók száma nem apadt. Egyáltalán felkéri az igazgatótanácsot, rendelje már el az oly régóta halogatott tanügyi vizsgálatot. Hogy jól teljesíti-e feladatát az enyedi gimnázium, erre nézve hivatkozik a kultuszminiszter elismerésére, melyet a tankerületi főigazgató látogatása alapján fejezett ki. Mindezek után azt bizonyítja, hogy az anyagi állapot miatt semmi ok nincs az enyedi theológiai megszüntetésére. (Zajos helyeslés.) Ezután Gyarmathy Zsigmond mondta záróbeszédét, mire Szász Domokos reflektált Zeyk Dániel beszédére. Ekkor Bánffy báró többek kivonatára név szerinti szavazást rendelt el. A igazgatótanács javaslatát 127 szavazattal 52 szavazat ellen elfogadták, így tehát a nagyernyedi theológiát áthelyezik Kolozsvárra,, mégpedig az igazgatótanács eredeti javaslata szerint, úgy, hogy az igazgatótanácsot bízzák meg az átmeneti intézkedések megtételével. A gyűlést holnap folytatják. Az ebéd: Kolozsvár, julius 7. Kemény Kálmán báró főgondnok fényes banketet adott az egyházkerület képviselőinek tiszteltére. A bankettre a sajtó összes képviselői hivatalosak voltak és részt vettek az összes pártárnyalatok, kik előtt Kemény Kálmán báró főgondnok nagy népszerűségben áll. Az első tesztet Kemény báró mondta a királyra és a királyi családra, Simó Lajos Bánffy Dezső báróra mondott meleg hangú felköszöntőt. Szász Domokos püspök Kemény és Simó főgondnokokra, Zeyk báró Szász Domokosra ürítette poharát. A banker mindvégig lelkes hangulatban folyt le. 3 Tanügyi kongresszus. — Saját tudósítónktól. — A szombaton megkezdett szakosztályi tárgyalásokat ma folytatták és be is fejezték. Különösen érdekes volt a főiskolai és középiskolai szakosztály ülése. Előbbiben az egyetemek szaporításának szükségességét kimondták, utóbbiban az osztályozásról, mely annyi bajnak kútfője, tanácskoztak. Közművelődési és humanitási szempontból fontos volt az emberbarát intézetek szakosztályának ülése is, hol a siketnémák tankötelezettségének törvénybe való iktatását szükségesnek mondották ki. Ma kezdődött a katholikus tanítók nagygyűlése is, melyet a zászlószentelési ünnep előzött meg. A nagygyűlés megnyitásán elhangzott beszédekből örömmel konstatálta mindenki, hogy e nagygyűlés korántsem ellenlábasa, hanem kiegészítő része a tanügyi kongresszusnak. A szakosztályok ülései a következőképen folytak le: Főiskolai szakosztály. A titkár indítványára a Heinrich javaslatai bocsáttattak legelőbb szavazás alá. A szakosztály Heinrich határozati javaslatait elfogadván, kimondja, hogy a szakosztály magáévá teszi Berzeviczy Albertnek a felsőoktatás egyetemi szervezésére vonatkozó tételét és az egyetemek szaporítását sürgősnek nyilvánítja. A jelenleg fennálló jogakadémiákat az egyetemi jogi fakultások színvonalára kívánja emeltetni s azokkal egyenranguakká teszi. Amely jogakadémia sem a maga erejéből, sem az állam támogatásával ily színvonalra emelkedni nem bir, a nyilvánossági jogtól megfosztandó. Ezután Schneller István tartotta meg előadását „Az egyetemi tanulmányozás feladatáról az egyetemek történetéből vont tanúságok alapján« czimen. Lechner Károly dr. előadja a kolozsvári egyetem fakultásának megbízásából: »Az egyetem és társadalom között levő termékeny érintkezés szükségessége és előkészítése a nemzeti kultúrának fejlődése és társadalmi szervezése szempontjából« czímü előadását. Végül Hegedűs István dr. a távollevő Gaál Jenő dr. helyett előadja az általa megpendített University Extension-ra vonatkozó értekezését, amely különösen az angol mintára kívánná nálunk is az egyetemi oktatás minden olyan művelődési központra kiterjesztését, amelyben az előfeltételek erre megvannak. A szervezésre nézve egy bizottság alakítását javasolja, mely az új illetékes egyetemi hatóságokkal egyetérve, a kezdeményező lépéseket megtegye, a társadalom érdeklődését pedig minden lehető módon felkeltse. Középiskolai szakosztály. Fakó lapok. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — Megsárgult, megfakult papiroslapokról csodálatos hieroglifek integetnek felém. Magyar betűk, melyeket sok száz év előtt vetettek papirosra tudós emberek, elmondván a múltak tengerébe merült időnek nevezetes históriáit; magyar betűk, melyeket ma már el sem tud olvasni más, csak a szakember és amelyek nagy küzdelmeknek, nevezetes történeti eseményeknek fenmaradt hirdetői. Vastag bőrbe kötött és a ma gyermeke által ízléstelennek tartott czifraságokkal díszített óriási könyvek tárják felém összegyűrt lapjaikat, melyek vastagok, mint a pergament és szinehagyottak. Itt is, ott is megállásra csábít egy-egy régi emlék; jegyzékek, kódexek, énekes könyvek, testamentumok üveg alatt, némán is csodálatos dolgokat beszélnek azokról az időkről, amikor hegedősök járták be az országot hősi tetteket zengve és íródeákok jegyzék fel a ludtollal ami nevezetes történt. A legrégibb időkből fennmaradt nyelvemlékek, történeti emlékek, kéziratok és képek mellett ott vannak a hozzánk közelebb eső kor nagyjainak kegyelettel őrzött relikviái és nézvén ezeket, akaratlanul is áhitat fog el. Érdekes apróságok keverednek a fakó lapok közé és minden betű, minden apróság mintha egész élettörténetet mondana el és szemtőlszembe ismételné mindazt, amit a nagyokról hallottunk, olvastunk. Az akadémia könyvtárában jártam ma, ahol sokkal nagyobb csendben, mint amilyennel szabad lett és illett volna egy érdekes kiállítást nyitottak meg a Mindenekelőtt a múlt ülésről végleges döntésre , ülésre halasztott határozatok kerültek napirendre a nagy közönség számára. A nagy közönséget ugyan hiába kerestem, a kiállítás helyisége csak úgy kongott az ürességtől és csak néha tért be a vidéknek egy-egy zarándoka, kit egész családjával együtt az nyitott kapun át látható oszlopok csalogattak befelé. Máskülönben be sem jött volna és az akadémikusok, akik a kiállítást rendezték, maguk nézhették volna meg töviről-hegyire azt a sok érdekes emléket, melyet csak néhány napig bocsátanak ama kiváncsiak szemei elé, akiknek nem adatott, hogy tudósoknak neveztessenek. Pedig azok a tárgyak mindenkit érdekelnek és éppen most, hogy a népet nevelő tanárok, tanitók a fővárosban időznek, most nem ártott volna egy cseppet sem, ha a tudomány a piaczra áll és hiveket csődit magának. Régi nyelvemlékek, levelek, történeti emlékek, vegyes kéziratok és nyomtatványok, képek és a Kisfaludy-társaság ereklyéi: ezek vannak kiállítva az akadémia könyvtárában. Öt alacsony, hosszúkás üveg szekrény rejtegeti magában mindama régi emlékeket és akit nem érdekel a beszterczei szójegyzék vagy a Guary-Codex, Melius Péter Prédikácziói az Apokalypsisről vagy a Visoli Biblia, az megnézheti Eötvös József báró, Csucsor, Garay, Horváth Mihály leveleit Petőfi számtalan relikviáját, Széchenyi István gróf naplóját stb. Ott van Jókai első színműve : A zsidó fiú, Petőfi Sándor kezeirásában. A szürke papirosról megfakult betűk tekintenek ránk és bárhová nézel mindenütt találsz valamit, ami leköti figyelmedet. A lánczépités megpenditőinek névaláírása, Széchenyi naplója, melyben apró német betűkkel vannak feljegyezve az események, Széchenyi jegyzőkönyvei A középiskolai szakosztályban Hofer Károly középiskolai főigazgató elnökölt. Az ülés napirendjére csak egy tárgy volt kitűzve: Waldapfel János tanár előadása »az osztályozás és vizsgálás« rendszere« czímen, melynek konklúziójaként 10 pontból álló határozati javaslatot terjesztett a szakosztály elé. E pontok mindegyike érdekesen megokolva, a jelenleg érvényben levő klasszifikálási rendszer megszüntetésére czéloznak s a vizsgálatok közül egyedül az érettségi vizsgálatot, mely egyedül az egyetemi tanulmányokra képesítene, tartják olyannak, melynek fentartása ezentúl is szükséges. A figyelemreméltó s minden izében radikális javaslat élénk eszmecserére adott alkalmat. A megvitatás végeredményben odavezetett, hogy Beöthy Zsolt indítványára a szakosztály magát az értekezést és az abban foglalt propozícziókat értékes anyagként tudomásul veszi és az előadónak elismerést és köszönetet szavaz, a részletek tárgyalásába azonban, minthogy ez a kongresszus feladatával meg nem egyezik, nem megy bele, összevissza húzott számokkal, rajzokkal, Szigligeti önéletírása és a többi régi kézirat és nyomtatvány mind érdekes. De én azt hiszem, hogy azok, akik tudomást szerezve a kiállításról mégis felkeresik azt, a Breviarium-ok, a perzsa és török írású könyvek mellett elhaladva azt a szekrénykét fogják legtovább szemlélni, mely a Kisfaludy-társaság ereklyéit rejtegeti magában. Nemcsak azért, mert az ott levő tárgyak hozzánk közelebb eső kornak maradványai, hanem azért is, mert kivétel nélkül mind rendkívül érdekes dolgok. A Petőt-relikviák vannak túlnyomó számmal. Ott van például Petőfi gyufatartója. A kényelemhez szokott gavallérok bizonyára elmosolyodnak, ha ezt meglátják. Nem egyéb ez, mint egy olyan papirostartó, amilyenben még most is árulják a kénes gyufát, a különbség csak az, hogy a Petőfi gyufatartóján ez a felirás díszeleg: Honi gyufa, Kirschy L. Pesten. Ott van Petőfi kokárdája is, melyet márczius 15-én viselt. A középen levő, apró gyöngyökből kivarrt magyar czimer még egészen ép, de a köröskörül levő nemzetiszinü szalagok ugyancsak megfakultak. A nagy poéta szivarszopókájának csak a tartója van meg egészen, magából a szopokából csak egy darabka tajték van még meg, az is össze van törve s a borostyán egészen hiányzik. Petőfi egyik emlékei között ott van egy kis tükör, pecsétviasz, gyanta meg egy jegyzék, mely a költő ruháinak leltárát tünteti fel és bizonyára érdekes, hogy a meglehetős bőségben feljegyzett mellények és kabátok egyike után oda irta a költő azt a nem ismeretlen szót: zálogban. A szekrény alsó ré-