Magyar Hirlap, 1896. július (6. évfolyam, 180-210. szám)
1896-07-01 / 180. szám
1896. július 1. esés dolognak, hogy egy-egy választókerület ily módon, ily korán akarja fölzaklatni az országot idején nem levő terveivel. MAGYARI HÍRLAP Búcsú Agliarditól. Agliardi bibornok <5 eminencziája ma benyújtotta visszahívó levelét ő felségének, tehát megy, máris elment. Egy bécsi lap jelentése szerint magával viszi a Szent István-rend nagykeresztjét, tehát a legnagyobb ordót, melyet Jósika Samu báró, a felség személye körüli miniszter maga hozott el Agliardinak. Nekünk megbukott, önmagának előrehaladt. Hajh, ilyen az élet, minden csak szempont! Minden lehető szempontot összeegyeztetve, most már megállapíthatjuk, hogy a nunczius úr igen szépen bukott , és mi minden kellemetlen érzés nélkül bucsuzkodhatunk tőle; isten vele, az ég áldása kísérje és a bíbort, meg az ordót, amelyeket most kapott, viselje békén és boldogan. Innen, a mi monarkiánkból, amelynek egyik alkotó része a mi államunk, el kellett mennie. Az ideje nálunk kitellett, nyilván azért, mert ő eminencziája az ország olyan belső ügyeibe avatkozott, amelyhez semmi köze nem volt, amelyre sem az ő pápája, sem a mi királyunk nem adott és nem adhatott neki megbízatást. Szívesen nem emlékezünk vissza arra, hogy milyen jellegű volt a beavatkozása és elfeledjük azt is, hogy milyen nem politikus hirtelen haraggal fogta meg a kezét a mi kormányzatunk. A nunczius távozásával ekszpiál, a kormányzat pedig elsietett első lépését helyrehozta és igazolta a többivel, amit ez ügyben, energikusan, mind e mai napig követett. Akartak és tudtak elégtételt szerezni, ezt eltagadni nem lehet, ha egy esztendő is telt el a sérelem és a visszahívó levél dátuma között. Agliardi pedig elviheti a kúriához a hírt, arról, hogy még egy gyenge kormányzatnak is van ereje nálunk akkor, amikor idegen kéz próbálja meg magunktól úgyis eléggé fölzavart belső ügyeinket még jobban rendezni. sének alapelvei, mely kérdést az egyes szakosztályok saját hatáskörükben is meg fognak vitatni. Nem kevésbé fontos az állam és iskola czímű tétel, melynek keretében tárgyalni fogják az általunk is oly sokszor hangoztatott állami felügyelet és befolyás emelkedését, a tanárok és tanítók szolgálati viszonyának ügyét és társadalmi állásuk emelésére irányuló ügyét. Tárgyalni fogja még az összes ülés a tanítószövetség és a tanítók háza ügyét és az iskola belső életszervezetének kérdését. A tizennyolcz szakosztály tételei közül kilösfontossággal bírnak a következő kérdések: Kisdednevelésünk nemzeti iránya; a magyar nyelv tanítása a nem magyar ajkú iskolában; a polgári iskolák helye a közoktatásügyi szervezetben; a középiskola tanulmányi rendje tekintettel hazánkra; az iskolafelügyelet iskolanemek szerint való tagoltsága és a felügyelők képesítése stb. Az összes üléseknek és szakosztályoknak összesen 144 tételük van 169 előadóval. A kongresszus tanácskozásainak sorrendje a következő: Július 1-én este találkozó a Hungária népkertben és a középiskolai tanáregyesület ismerkedő estélye. Július 2-án az orsz. középiskolai tanáregylet választmányi és közgyűlése délelőtt 8 és 10 órakor az ünnepélyek’ csarnokában. A borsodmegyei ált. tanitóegylet gyülése d. e. 9, órakor a műegyetemen. A kongresszus elő értekezlete .d. u. 4 órakor, az ünnepélyek csarnokában. • • * * • ■ * • Julius 3-án délelőtt 9 órakor a kongresszus összes ülése. Délután az orsz. izr. tanitóegylet, a kisdednevelők orsz. egyesületének közgyűlése és az V. egyetemes tanitógyülés előértekezlete. Julius 4-én az V. egyetemes tanitógyülés, a középiskolai, kisdednevelési, főiskolai, polgáriskolai, kereskedelmi iskolai, ipariskolai, nőnevelési, iskola felügyeleti, emberbaráti intézeti, szinésziskolai, rajzoktatási, általános paedagogiai, kézimunka-oktatási és társadalmi szakosztályok gyűlései. Julius 5-én. A tanítóképző tanárok egyesületének, az Eötvös-alap egyesületének, az orsz. izr., az orsz. ref., a békésmegyei ált. tanitóegylet és a Gönczi-egylet gyűlései. Julius 6-án. A kongresszus összes ülése. Julius 7-én Az összes szakosztályok üléseinek folytatása és a magyarországi katholikus tanítók gyűlése. Julius 8-án. A kongresszus összes ülése. A kath. tanítók nagygyűlése.Julius 9-én. A kath. és ág. ev. tanítók nagygyűlése, végre Julius 10-én kirándulások. A tanügyi kongresszus. — Saját tudósitónktól. — Hazánk közoktatásügye összes ágának munkásai a millennium alkalmából kongresszusra gyűlnek össze, hogy a tanítás és nevelés ügyéről tanácskozzanak. Csak egy ízben, 1848-ban volt hazánkban ily kongresszus, mely azonban az idő rövidsége miatt, nem volt kellőleg előkészítve, és így nem lehetett nagyobb hatással az oktatásügyre. Azóta a tanügy terén rendkívüli haladást tett az ország. Az iskolák száma lényegesen megszaporodott, a tanítás, különösen a középiskolákban, sokkal intenzívebb lett, szakiskolák létesültek. Az iskolafajok tanítói és tanárai egyesületeket alapítottak. Ez egyesületek külön-külön rendkívül üdvös működést fejtettek ki. Azonban ez elkülönítésnél fogva hiányzott az egyes iskolafajok közt az összekötő kapocs, mely az iskolák működését , egységessé tehette volna. És innen van, hogy az iskolák ahelyett, hogy összhangzatosan működtek volna, sokszor szemben álltak egymással, így például hány ízben vádolta a középiskola az elemit a tanulók hiányos előképzettsége miatt, az egyetem pedig a középiskolát. A tanítóképezdék nem respektálták a más iskolákban nyert bizonyítványokat és csak felvételi vizsgálat alapján vették fel növendékeiket. A kongresszus elsősorban e hiányokon van hivatva segíteni és tényleg akar is segíteni, mert az összes ülés tételei közé felvette elsősorban az egységes és nemzeti közoktatást, mely tétel keretében tárgyaltatni fog a különböző köznevelési intézetek egymással és a szakiskolákkal való szerves összefüggése, továbbá az összes köznevelői intézetek tanítói és tanárai képzé s Szerb virtus. Azok az apró pimaszkodások, amelyeket Szerbia mostanában elkövet Magyarországgal szemben, ismét megszaporodtak eggyel: a szerb rendőrség egy magyar hajón, tehát magyar területen, parancsolni akart, erélyeskedett, mikor a magyarok ellen alkalma nyílt cselekedni. Alább elmondjuk, hogyan történt az eset, itten csak annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy a külügyi kormánytól, amelynek tudnia kell kötelességeit, várjuk az újabb affér földerítését és tisztázását. A külügyminisztériumnak feladata továbbá az is, hogy interpretálója legyen a Nikita belgrádi beszédének, amelyben a szerbek összességére, vagy az összes szerbeknek együvé toborozására tett homályos czélzásokat. Nem tulajdonítunk valamely szenzácziós fontosságot az apró fejedelmek nagyhangú kijelentéseinek, de végre is, az emberi természet ösztönszerű kíváncsiságánál fogva, érdeklődünk az operette-jelenetek értelme iránt, ami különben gyakran ok nélkül való dolog, mert hiszen az operette-jeleneteknek igen sokszor nincs értelmük, csak a hatás kedvéért játsszák el azokat talmi-hermelin palástos fejedelemkék. Mégis, jó lesz, ha a külügyminiszter ’ utasítja belgrádi követét az értelem kihüvelyezésére, hadd tudjuk meg, mit dudorászott a montenegrói fejedelem. A hajóafférról és a tósztról szóló tudósítások itt következnek: Nikita montenegrói fejedelemnek Belgrádban való megjelenése a magyarországi szerbek közül is sokakat Belgrádba vonzott. Az útlevelek hiánya azonban előre is akadályokat gördített a tömeges átutazás elé. A magyar kormánynak a magyar és horvátországi szerbeknek átkelésére vonatkozó tiltó rendelete csak még nehezebbé, szinte lehetetlenné tette az utazást, így tehát az utazni akarók más módhoz folyamodtak, hogy eljuthassanak Belgrádba. A közeli horvátországi megyék szerb lakossága csalnakokon indult át Belgrádba. Mások Pancsováról Zimonyba, Zimonyból pedig Pancsovára szóló hajójegyeket váltottak abban a hitben, hogy a zimonyi és pancsovai rendőrség kénytelen lesz a hajókra való felszállást engedni, a belgrádi határrendőrség pedig Belgrádban, a közbeeső állomáson engedi őket kiszállani, igazolvány nélkül is. A zimonyi rendőrség tudomására jött emachinácziónak és felfedezéséről értesítette a pancsovai rendőrséget. Lea pancsovai rendőrkapitány négy rendőr kíséretében visszatartotta a Belgrádban zimonyi jeggyel kiszállni akaró utasokat. Erre Tomics szerb határ-rendőrbiztos szerb csendőrökkel idement a hajóra s noha a pancsovai rendőr-főkapitány többször energikusan tiltakozott, hogy a hajó nem szerb, hanem magyar terület, a visszatartott szerb utasokat kiterelte a hajóról. A délután négy órakor Pancsováról induló hajóval a pancsovai fő- és alkapitány és négy rendőr utazott fel Pancsováról s mielőtt a hajó Belgrádba ért, a zimonyi jeggyel ellátott utasokat, kik feltűnően nagy számban voltak, leküldötték a hajó alsó termeibe és a terem feljáróihoz két-két rendőrt állítottak. Amig Belgrádban a fedélzeten maradt, belgrádi jeggyel ellátott utasok kiszálltak, addig az alsó termekben maradtak, a hajó ablakain keresztül éktelen orditozásban törtek ki, hogy ők meg vannak kötözve, be vannak zárva s ezt mind a magyarok tették, mert ők szerbek és segítséget kértek Szerbiától. Tomics erre a pancsovai rendőrkapitányok mindenféle tiltakozása ellenére tizenhat karabélyljal és revolverrel felfegyverzett szerb csendőrrel berontott a hajóra, a pancsovai rendőröket félrelökdöste s lekiabált a termekbe, hogy aki akar, szálljon ki. A szerbek erre iszonyú szitkozódások közben kifelé indultak a hajóról és ez a lárma csak folytatódott, mikor a szerb parton szabadon érezték magukat. Ezek a jelenetek mindannyiszor ismétlődtek, valahányszor a Pancsováról jövő hajó Belgrádban kikötött. A pancsovai és a zimonyi rendőrség bejelentette ezt az eljárást Schiessel báró osztrák-magyar nagykövetnek. A botrányoknak pedig azáltal vetettek véget, hogy a Zimony-Pancsova és Pancsova-Zimony között közlekedő helyi hajók a közbeeső Belgrád állomást többé nem érintik s igy csakis Zimonyból lehet Belgrádba átjutni a zimonyi rendőrség kezein keresztül, eme két állomás között közlekedő külön helyi hajón. Schiessel báró holnap keresi föl Novakovics miniszterelnököt. * Nikita montenegrói fejedelem a Sándor király ebédjén — egy forrás szerint — így nyilatkozott a szerbség aspiráczióiról: Az egész szerbség lélekben együtt van velünk. Amit óhajt, azt óhajtjuk mi ketten is. Ami feladatunk, hogy a szerbséget óhajtásai útján vezéreljük. Ami népünk tudatában van a maga ügyének és egyúttal igazságos. Semmi idegent nem kiván s nem követel más javat, mint amely őt megilleti. Mert már egy régi szerb közmondás azt tartja, hogy amit zsákmányolt az ember, azon átok tapad. De ha majd egyszer birtokában leszünk a magunkénak, akkor hivatva leszünk buzgó munkatársai lenni más szerencsés nemzeteknek a haladás és a czivilizáczió mezején. Ezek a mi igazságos aspiráczióink előzékenységre kell, hogy találjanak minden már egyesült nemzetnél s kell, hogy jóakaratuk kisérje azokat. Czélunk és óhajtásaink pedig erőt nyernek északi testvéreinknek szünetlen odaadása által s megerősödnek ama kötelék által,