Magyar Hirlap, 1896. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)

1896-09-01 / 241. szám

1896. szeptember 1. magyar hírlap polgármesterrel. Ez érintkezések eredménye az lett, hogy Georgi ott helyben egy »román vil­lamos vasúti társaságot« alapitott és egy millió frank erejéig bocsátott ki részvényeket. A vil­lamos vasút építésének konczesszióját pedig e­ társulatra ruházta át. Az átruházást a vá­rosi tanács, illetve Malaxa polgármester jóvá­hagyta, a belügyminisztérium pedig megerősí­tette, így tehát minden rendben volt és Georgi haza utazott. De ekkor, ezelőtt egypár héttel, fellépett Robescu volt prefektus, aki habár el van ítélve, de kauczió mellett szabadlábra van he­­lyezve, mig a legfelsőbb itélőszék nem határoz — és hogy magát megboszulja denuncziánsa ellen, a lapok utján nyilvánosságra hozta, hogy a »román villamos vasúti társaság» nem egyébb mint egy nagy szemfényvesztés és az átruhá­zási engedélyért, Malaxa polgármester nagy összegű honoráriumot kapott Georgi-tól. A «román villamos vasúti társaságot» oly ala­pokra fektette Georgi, hogy az megbukjék, mi­előtt a vasút felépítéséhez fogna és következő­leg a 40 évre szóló villamos világítási kon­­c­esszió megszabaduljon a villamos vasúti szer­ződésben felvett két ponttól, amelynek értel­mében a világítás olcsóbb leend 15 százalékkal, mihelyt a vasút fölépülend. Nagy szenzácziót keltett országszerte e reveláczió és a kormány azonnal megbízta Bastachi főügyészt egy ankét egyrbehívására. Az ankét befejezése után, a főügyész előterjesz­tést tett Slatescu igazságügyminiszternek, amely­ből kitűnik, hogy Malaxa polgármester rossz­­akaróan működött az egész ügyben, a városi tanácsot és a belügyminisztériumot készakarva félrevezette. Következőleg Cantacuzino ideigle­nes belügyminiszter, az egyszer jóváhagyott átruházási engedélyt megsemmisítette és köte­lezte Georgit, hogy haladéktalanul építse fel a villamos vasutat. A megsemmisítésnek követ­kezménye az lett, hogy a Georgi által alapított »párisi nemzetközi villamos társulatnak a rész­vényei 25Vo~al hanyatlottak és a részvénye­sek minden áron szabadulni akarnak a papí­roktól. A részvényesek, illetve Georgi, nyomban felhatalmazták Ferrier párisi ügyvédet, hogy Bukarestre jöjjön az ügy rendezése végett. Fer­­rier el is jött, és azzal fenyegett, hogy Galati városát és a belügyminisztert perbe fogja, az előbbitől pedig még 300 ezer franknyi kártérí­tést is fog követelni. Addig is azonban feleb­­bez a belügyminiszteri határozat ellen a mi­nisztertanácshoz. A " felebbezésre még három napja maradt és azonnal táviratozott Párisba Georgihoz, felhatalmazását kérvén erre nézve. E táviratra semmi felelet. Ferrier három táv­iratot küldött, de egyikre sem kapott választ, miglen tegnap, illetve a felebbezési­ határidő letelte után, a távirdai hivatal tudomására V-Sumf-Sm ....................................................................... hozta, hogy a nemzetközi egyezmény 7-dik czikkelye értelmében táviratat nem küldettek el. Persze e magyarázat nagyon is gyermekes, mert a táviratok tartalma nem ütközik az idé­zett czikkely diszpozíczióiba, lény az, hogy a táviratok nem küldettek el, nehogy Ferrier ügyvéd felebbezzen a minisztertanácshoz. Ennek folytán Ferrier ma reggel óvást emelt a franczia követségnél és Sohier - Ver­­mandois ügyvivő sietett egy jegyzéket küldeni a külügyminiszternek, amelyben elégtételt reklamál. Az egész ország lázasan várja most e konfliktus fejlődését. ■ • Bukarest, augusztus 21.?,, Aubigny gróf, franczia követ, szabadság­idejét hirtelen félbeszakítván, ma délben ide érkezett és Ferrier ügyvéddel tárgyalt egy óra hosszáig. 3 Az orosz külügyminiszter meghalt. (Távirati tudósítás.) Lobanov herczeg orosz külügyminiszter? Bécsből Kievbe utaztában hirtelen meghalt?, Sepetkova állomásnál este nyolcz órakor érte utól a halál a czár vonatán. Mély részvétet kelt a halálhír egész Orosz­országban, de Bécsben és az egész monarkiá­­ban is, ahol a külügyminiszter pár nap előtt uralkodójával együtt tartózkodott. A külügy­miniszter haláláról szóló hír csak ma reggel jutott el a monarkiába, diplomata körökben élénk feltűnést keltve, amelyek most azzal fog­lalkoznak, milyen következményei lesznek a miniszter halálának a czár párisi útjával kap­csolatosan és minő lesz utódjának a politikája. A czár útját külügyminiszterének halála nem fogja megzavarni. Lobanovot valószínűleg Kapnisz gróf helyettesíti a Czár utazásánál. Érdekes, hogy éppen ma, amikor a kül­ügyminiszter halálának híre érkezik, a bécsi félhivatalos Pol. Corr. közli egy nagyfontos­­ságú pétervári táviratát, amelyet nyilvánvalóan még a külügyminiszter halála előtt adtak fel s amely fölöttébb érdekes kijelentéseket tartalmaz a­ czár és külügyminisztere bécsi tartózkodása tárgyában. A czárra és a külügyminiszterre — úgymond a telegramm — bécsi tapasztalataik a legjobb benyomást tették: e találkozás köz­vetlen hatása, hogy általa tetemesen nyert me­legségében a király és a czár, továbbá [UNK] Loba­nov és Gol­bionszki külügyminiszterek sze­mélyes jó viszonya. E találkozás a­ nézetek és meggyőződések olyan megegyezését, eredmé­nyezte, amilyent csak a közvetlen érintkezés és az államférfiak kölcsönös beható eszmecseréje idézhet elő. Alig hunyta be szemét az agilis külügy­nekem szoknom a mozgalmasabb életbe, miért ne tenném meg; nem lesz az baj. — Nagyon rossz jel volna, ha minden változás megzavar­hatná nyugalmamat! El kell szoknom az önmagam fölötti töp­rengéstől s az aggodalomtól. Most, hogy atyám itt volt ünnepélyesen megkérni részemre menyasszonyom kezét, azt mondta többek között leendő anyósomnak: vegyen engemet gondozása alá. nagy­­ szüksé­gem van egy okos asszony gondjaira, — nekem? ki, egész életemben ,önállóan éltem! Miért mondta ezt atyám ? talán nem látja már a végzetes jelt homlokomon? Egész éjjel azon tűnődtem: van-e joga egy őrült fiának családot alapítani ? Április 1ó-én. Tegnap azzal lepett meg Marim atyja, hogy kieszközölte hivatalos áthelyezésemet ide, hogy feleségem tovább is közel élhessen csa­ládjához, a megszokott körben. Tehát nekem ezentúl itt kell élnem ebben a zajos társaságban, nekem, ki eddig csak akkor láttam embereket, ha éppen akartam, és azt a társaságot, amelyet választottam, itt mindig nagy, zajos mulatságokban kell részt­­ven­nem. Te tudod, hogy­ sokszor napokra, hetekre elvonultam a társaságtól hivatalos kötelessé­geim és irományaim közé, s a szorgalmas, ki­tartó munka megadta nyugalmamat. Ah! most is úgy szeretnék, nem csak hetekre, egész éle­lemre elvonulni a zajos világtól, munkám­ és miniszter, máris megindultak a kombinácziók utódját illetőleg. • , ■ Az elhunyt miniszter segédét, Siskin titkos tanácsost azonnal Kievbe hívta a czár pa­rancsa. A resszortot ideiglenesen Lambsdorff gróf vezeti. Illetékes körök Nelidorban kere­sik az elhunyt utódját. Nelidorf, aki jelenleg Konstantinápolyi követ, Lobanov politikáját folytatná. Meg kell jegyezni, hogy Nelidorf Konstantinápolyban, ÖWteé báróval, az osztrák­­magyar konzullal mindig szolidárisan járt el. Kapuiét grófot is utódjául emlegetik. , Lobanov Bécsben, ahol életpályája java részét tölté, igen népszerű volt. A külügy­miniszter legmelegebb elismeréssel szólt leg­utóbb is Gölub­ovszky grófról, akivel neki — úgymond — valódi élvezet tárgyalni. Magyarország viszonyainak is alapos is­merője volt s bizonyára jelentékeny részese volt a czár elhatározásának, mikor a Rákóczi-kar­­dot a nemzeti múzeumnak ajándékozta. Lobanov herczeg már hosszabb idő óta szivszorulásban szenvedett, amely az • artériák elmeszedése folytán gyakran ismétlődött. Bécsi tar­tózkodása alatt azonban a herczeg­­ jól érezte­ magát­ is: úgy nyilatkozott, hogy sose volt még ennyire egészséges. Semmi külső jel nem­ mutatta a beteg embert. Vidám volt, ötletes és többször ismételte óhaját, vajha hosszú ideig maradhatna a monarkiában. A herczeg ezt a tervet meg is akarta valósítani, de a czár másként határozott, miután Konstantinápolyból is nyugtalan hírek érkeztek. Lobanov maga mondta el, hogy a czárnak szüksége van rá a konstantiná­­polyi események miatt. Kazatin, ahol a diplomata kiszenvedett, az orosz délnyugati vasút egyik állomása, góczpontja a délről és nyugatról jövő vonatoknak. Kazatintól Kievig nyolcz óra gyorsvonaton. A herczeg szívbaja utóbbi években gyakrab­ban jelentkezett, legutóbb Bécsben is, mikor Nigra követnél látogatóban­­ vett. Azért Boroszlóban massage-kúrát akart használni, de ebben már meg­akadályozta­ a halál, amelyet Ssivszélhüdésnek álla­pítottak meg hivatalosan. Hirtelen haláláról szóló részletes telegramm­­jaink a következők: Berlin, augusztus 31. Lobanov herczeg külü­gy­miniszter Bécs­ből Kievbe való útjában hirtelen meghalt. Fétervár, augusztus 31. Zjobanov herczeg vasárnap éjjel Kievbe való útjában a vasúti kocsiban Kazatin állo­más közelében hirtelen meghalt. Részletek hiányzanak. ................' ------------------------------ "------T" könnyelműeket, kiket sokkal jobban ismertem és kevesebbre becsültem, semhogy veszélyesek lehettek volna szivem nyugalmára, no meg a sablon-kisasszonyokat, azok reám olyan hatást tettek, mintha automaták lettek volna, egy­forma, betanult illedelmes modorukkal s hide­gen hagytak, mint valami élettelen lények. A véletlen hozott ennek a fiatal leány­nak, az én Marimnak társaságába s ő oly őszinte rokonszenvvel jött elém, oly természe­tes, jókedvű és okos volt, hogy az első percz­­től lebilincselt kedves modorával; éreztem, hogy ennek a nőnek leírása által örökre boldog, megelégedett lehetnék, és ma már vőlegénye vagyok, lelkem telve reménység és szere­lemmel, április 3-án. Roppant izgatott vagyok, éjjel-nappal bánt a gondolat: vajjon leszek-e képes boldoggá tenni nőmet ? Még növeli izgatottságomat, hogy soha nem lehetek egyedül menyasszonyommal, vagy bár vele és családjával: folytonosan tele van vendégekkel e ház, a sok rokon és jóbará­t jön és megy, nekem mindenik szerencsét kíván és jó tanácsokat ad. Vajjon miért hiszik az emberek, hogy nekem szükségem van taná­csaikra? Marim ahhoz van szokva, hogy mulatság­ban, társaságban éljen, én meg a csöndet, a nyugalmat szeretem. Marim azt mondja, boldog lesz velem, ha visszavonulva is élünk; ő oly életvihor, a mozgalmas élet az ő eleme, nem aka­rom hogy értem attól megfos­sza magát, bele kell szerelmem­, boldogságommal, milyen nyugodt, boldog tudnék lenni, dolgozva Mari mellett; s itt egész nap alig van egy szabad perezünk magunk részére. Ma megpróbáltam félrevonulva dolgozni, teljes­ lehetetlen, nem voltam képes munkál­kodni; a folytonos társaság, az aggodalom, hogy vájjon boldog lesz-e velem Mari, és lel­kem mélyén az az újból,meg újból előtörő sötét, rémes gondolat, oly izgatottá tesznek, hogy teljesen képtelen vagyok gondolataimat összpontosítani, azoknak irányt adni. Istenem, istenem, kegyelmezz, hogy ne legyen az Őrültség előjele ez a rendkívüli izga­tottság. Április­ ?9-én. Mindennek vége! Nagybátyámat, anyám egyetlen testvérét a Lipótmezőre kellett vinni, mint gyógyíthatatlan őrültet. Vége reményem­nek, bizonyos a végzet, az őrültség nálam csa­ládi baj, kikerülhetetlen végzet. Az isten áldjon­­ meg megnyugtató barát­ságodért. Isten veled! * E levéltől hideg borzongás fogott el. Író­asztalomhoz mentem, hogy sürgönyözzek meg­nyugtatására, mig írhatok neki vagy láthatom; tekintetem az éppen behozott esti lapra esett, ott már olvashattam. ■ hogy rokonom meglőtte magát, öngyilkosságának okai ismeretlenek, halva találták és nem hagyott egy felvilágosító szót se hátra.

Next