Magyar Hirlap, 1896. szeptember (6. évfolyam, 241-270. szám)
1896-09-01 / 241. szám
1896. szeptember 1. magyar hírlap polgármesterrel. Ez érintkezések eredménye az lett, hogy Georgi ott helyben egy »román villamos vasúti társaságot« alapitott és egy millió frank erejéig bocsátott ki részvényeket. A villamos vasút építésének konczesszióját pedig e társulatra ruházta át. Az átruházást a városi tanács, illetve Malaxa polgármester jóváhagyta, a belügyminisztérium pedig megerősítette, így tehát minden rendben volt és Georgi haza utazott. De ekkor, ezelőtt egypár héttel, fellépett Robescu volt prefektus, aki habár el van ítélve, de kauczió mellett szabadlábra van helyezve, mig a legfelsőbb itélőszék nem határoz — és hogy magát megboszulja denuncziánsa ellen, a lapok utján nyilvánosságra hozta, hogy a »román villamos vasúti társaság» nem egyébb mint egy nagy szemfényvesztés és az átruházási engedélyért, Malaxa polgármester nagy összegű honoráriumot kapott Georgi-tól. A «román villamos vasúti társaságot» oly alapokra fektette Georgi, hogy az megbukjék, mielőtt a vasút felépítéséhez fogna és következőleg a 40 évre szóló villamos világítási koncesszió megszabaduljon a villamos vasúti szerződésben felvett két ponttól, amelynek értelmében a világítás olcsóbb leend 15 százalékkal, mihelyt a vasút fölépülend. Nagy szenzácziót keltett országszerte e reveláczió és a kormány azonnal megbízta Bastachi főügyészt egy ankét egyrbehívására. Az ankét befejezése után, a főügyész előterjesztést tett Slatescu igazságügyminiszternek, amelyből kitűnik, hogy Malaxa polgármester rosszakaróan működött az egész ügyben, a városi tanácsot és a belügyminisztériumot készakarva félrevezette. Következőleg Cantacuzino ideiglenes belügyminiszter, az egyszer jóváhagyott átruházási engedélyt megsemmisítette és kötelezte Georgit, hogy haladéktalanul építse fel a villamos vasutat. A megsemmisítésnek következménye az lett, hogy a Georgi által alapított »párisi nemzetközi villamos társulatnak a részvényei 25Vo~al hanyatlottak és a részvényesek minden áron szabadulni akarnak a papíroktól. A részvényesek, illetve Georgi, nyomban felhatalmazták Ferrier párisi ügyvédet, hogy Bukarestre jöjjön az ügy rendezése végett. Ferrier el is jött, és azzal fenyegett, hogy Galati városát és a belügyminisztert perbe fogja, az előbbitől pedig még 300 ezer franknyi kártérítést is fog követelni. Addig is azonban felebbez a belügyminiszteri határozat ellen a minisztertanácshoz. A " felebbezésre még három napja maradt és azonnal táviratozott Párisba Georgihoz, felhatalmazását kérvén erre nézve. E táviratra semmi felelet. Ferrier három táviratot küldött, de egyikre sem kapott választ, miglen tegnap, illetve a felebbezési határidő letelte után, a távirdai hivatal tudomására V-Sumf-Sm ....................................................................... hozta, hogy a nemzetközi egyezmény 7-dik czikkelye értelmében táviratat nem küldettek el. Persze e magyarázat nagyon is gyermekes, mert a táviratok tartalma nem ütközik az idézett czikkely diszpozíczióiba, lény az, hogy a táviratok nem küldettek el, nehogy Ferrier ügyvéd felebbezzen a minisztertanácshoz. Ennek folytán Ferrier ma reggel óvást emelt a franczia követségnél és Sohier - Vermandois ügyvivő sietett egy jegyzéket küldeni a külügyminiszternek, amelyben elégtételt reklamál. Az egész ország lázasan várja most e konfliktus fejlődését. ■ • Bukarest, augusztus 21.?,, Aubigny gróf, franczia követ, szabadságidejét hirtelen félbeszakítván, ma délben ide érkezett és Ferrier ügyvéddel tárgyalt egy óra hosszáig. 3 Az orosz külügyminiszter meghalt. (Távirati tudósítás.) Lobanov herczeg orosz külügyminiszter? Bécsből Kievbe utaztában hirtelen meghalt?, Sepetkova állomásnál este nyolcz órakor érte utól a halál a czár vonatán. Mély részvétet kelt a halálhír egész Oroszországban, de Bécsben és az egész monarkiában is, ahol a külügyminiszter pár nap előtt uralkodójával együtt tartózkodott. A külügyminiszter haláláról szóló hír csak ma reggel jutott el a monarkiába, diplomata körökben élénk feltűnést keltve, amelyek most azzal foglalkoznak, milyen következményei lesznek a miniszter halálának a czár párisi útjával kapcsolatosan és minő lesz utódjának a politikája. A czár útját külügyminiszterének halála nem fogja megzavarni. Lobanovot valószínűleg Kapnisz gróf helyettesíti a Czár utazásánál. Érdekes, hogy éppen ma, amikor a külügyminiszter halálának híre érkezik, a bécsi félhivatalos Pol. Corr. közli egy nagyfontosságú pétervári táviratát, amelyet nyilvánvalóan még a külügyminiszter halála előtt adtak fel s amely fölöttébb érdekes kijelentéseket tartalmaz a czár és külügyminisztere bécsi tartózkodása tárgyában. A czárra és a külügyminiszterre — úgymond a telegramm — bécsi tapasztalataik a legjobb benyomást tették: e találkozás közvetlen hatása, hogy általa tetemesen nyert melegségében a király és a czár, továbbá [UNK] Lobanov és Golbionszki külügyminiszterek személyes jó viszonya. E találkozás a nézetek és meggyőződések olyan megegyezését, eredményezte, amilyent csak a közvetlen érintkezés és az államférfiak kölcsönös beható eszmecseréje idézhet elő. Alig hunyta be szemét az agilis külügynekem szoknom a mozgalmasabb életbe, miért ne tenném meg; nem lesz az baj. — Nagyon rossz jel volna, ha minden változás megzavarhatná nyugalmamat! El kell szoknom az önmagam fölötti töprengéstől s az aggodalomtól. Most, hogy atyám itt volt ünnepélyesen megkérni részemre menyasszonyom kezét, azt mondta többek között leendő anyósomnak: vegyen engemet gondozása alá. nagy szükségem van egy okos asszony gondjaira, — nekem? ki, egész életemben ,önállóan éltem! Miért mondta ezt atyám ? talán nem látja már a végzetes jelt homlokomon? Egész éjjel azon tűnődtem: van-e joga egy őrült fiának családot alapítani ? Április 1ó-én. Tegnap azzal lepett meg Marim atyja, hogy kieszközölte hivatalos áthelyezésemet ide, hogy feleségem tovább is közel élhessen családjához, a megszokott körben. Tehát nekem ezentúl itt kell élnem ebben a zajos társaságban, nekem, ki eddig csak akkor láttam embereket, ha éppen akartam, és azt a társaságot, amelyet választottam, itt mindig nagy, zajos mulatságokban kell résztvennem. Te tudod, hogy sokszor napokra, hetekre elvonultam a társaságtól hivatalos kötelességeim és irományaim közé, s a szorgalmas, kitartó munka megadta nyugalmamat. Ah! most is úgy szeretnék, nem csak hetekre, egész élelemre elvonulni a zajos világtól, munkám és miniszter, máris megindultak a kombinácziók utódját illetőleg. • , ■ Az elhunyt miniszter segédét, Siskin titkos tanácsost azonnal Kievbe hívta a czár parancsa. A resszortot ideiglenesen Lambsdorff gróf vezeti. Illetékes körök Nelidorban keresik az elhunyt utódját. Nelidorf, aki jelenleg Konstantinápolyi követ, Lobanov politikáját folytatná. Meg kell jegyezni, hogy Nelidorf Konstantinápolyban, ÖWteé báróval, az osztrákmagyar konzullal mindig szolidárisan járt el. Kapuiét grófot is utódjául emlegetik. , Lobanov Bécsben, ahol életpályája java részét tölté, igen népszerű volt. A külügyminiszter legmelegebb elismeréssel szólt legutóbb is Gölubovszky grófról, akivel neki — úgymond — valódi élvezet tárgyalni. Magyarország viszonyainak is alapos ismerője volt s bizonyára jelentékeny részese volt a czár elhatározásának, mikor a Rákóczi-kardot a nemzeti múzeumnak ajándékozta. Lobanov herczeg már hosszabb idő óta szivszorulásban szenvedett, amely az • artériák elmeszedése folytán gyakran ismétlődött. Bécsi tartózkodása alatt azonban a herczeg jól érezte magát is: úgy nyilatkozott, hogy sose volt még ennyire egészséges. Semmi külső jel nem mutatta a beteg embert. Vidám volt, ötletes és többször ismételte óhaját, vajha hosszú ideig maradhatna a monarkiában. A herczeg ezt a tervet meg is akarta valósítani, de a czár másként határozott, miután Konstantinápolyból is nyugtalan hírek érkeztek. Lobanov maga mondta el, hogy a czárnak szüksége van rá a konstantinápolyi események miatt. Kazatin, ahol a diplomata kiszenvedett, az orosz délnyugati vasút egyik állomása, góczpontja a délről és nyugatról jövő vonatoknak. Kazatintól Kievig nyolcz óra gyorsvonaton. A herczeg szívbaja utóbbi években gyakrabban jelentkezett, legutóbb Bécsben is, mikor Nigra követnél látogatóban vett. Azért Boroszlóban massage-kúrát akart használni, de ebben már megakadályozta a halál, amelyet Ssivszélhüdésnek állapítottak meg hivatalosan. Hirtelen haláláról szóló részletes telegrammjaink a következők: Berlin, augusztus 31. Lobanov herczeg külügyminiszter Bécsből Kievbe való útjában hirtelen meghalt. Fétervár, augusztus 31. Zjobanov herczeg vasárnap éjjel Kievbe való útjában a vasúti kocsiban Kazatin állomás közelében hirtelen meghalt. Részletek hiányzanak. ................' ------------------------------ "------T" könnyelműeket, kiket sokkal jobban ismertem és kevesebbre becsültem, semhogy veszélyesek lehettek volna szivem nyugalmára, no meg a sablon-kisasszonyokat, azok reám olyan hatást tettek, mintha automaták lettek volna, egyforma, betanult illedelmes modorukkal s hidegen hagytak, mint valami élettelen lények. A véletlen hozott ennek a fiatal leánynak, az én Marimnak társaságába s ő oly őszinte rokonszenvvel jött elém, oly természetes, jókedvű és okos volt, hogy az első percztől lebilincselt kedves modorával; éreztem, hogy ennek a nőnek leírása által örökre boldog, megelégedett lehetnék, és ma már vőlegénye vagyok, lelkem telve reménység és szerelemmel, április 3-án. Roppant izgatott vagyok, éjjel-nappal bánt a gondolat: vajjon leszek-e képes boldoggá tenni nőmet ? Még növeli izgatottságomat, hogy soha nem lehetek egyedül menyasszonyommal, vagy bár vele és családjával: folytonosan tele van vendégekkel e ház, a sok rokon és jóbarát jön és megy, nekem mindenik szerencsét kíván és jó tanácsokat ad. Vajjon miért hiszik az emberek, hogy nekem szükségem van tanácsaikra? Marim ahhoz van szokva, hogy mulatságban, társaságban éljen, én meg a csöndet, a nyugalmat szeretem. Marim azt mondja, boldog lesz velem, ha visszavonulva is élünk; ő oly életvihor, a mozgalmas élet az ő eleme, nem akarom hogy értem attól megfossza magát, bele kell szerelmem, boldogságommal, milyen nyugodt, boldog tudnék lenni, dolgozva Mari mellett; s itt egész nap alig van egy szabad perezünk magunk részére. Ma megpróbáltam félrevonulva dolgozni, teljes lehetetlen, nem voltam képes munkálkodni; a folytonos társaság, az aggodalom, hogy vájjon boldog lesz-e velem Mari, és lelkem mélyén az az újból,meg újból előtörő sötét, rémes gondolat, oly izgatottá tesznek, hogy teljesen képtelen vagyok gondolataimat összpontosítani, azoknak irányt adni. Istenem, istenem, kegyelmezz, hogy ne legyen az Őrültség előjele ez a rendkívüli izgatottság. Április ?9-én. Mindennek vége! Nagybátyámat, anyám egyetlen testvérét a Lipótmezőre kellett vinni, mint gyógyíthatatlan őrültet. Vége reményemnek, bizonyos a végzet, az őrültség nálam családi baj, kikerülhetetlen végzet. Az isten áldjon meg megnyugtató barátságodért. Isten veled! * E levéltől hideg borzongás fogott el. Íróasztalomhoz mentem, hogy sürgönyözzek megnyugtatására, mig írhatok neki vagy láthatom; tekintetem az éppen behozott esti lapra esett, ott már olvashattam. ■ hogy rokonom meglőtte magát, öngyilkosságának okai ismeretlenek, halva találták és nem hagyott egy felvilágosító szót se hátra.