Magyar Hirlap, 1897. május (7. évfolyam, 120-150. szám)
1897-05-01 / 120. szám
a_________________________________ BBAGYAR HÍRLAP íme tehát ide jutott a népképviselet: rossz dolgokat kényszerül elfogadni attól való féltében, hogy még rosszabbak következhetnek. Íme, mentelmi bizottság, igazságügyi bizottság ugyanegy módon cselekszik: kimond egy jó elvet és megcselekszik egy rossz tényt. A logikátlanság, a bátortalanság, az ellenmondás, a gyengeség maga, ez a parlamentarizmus, a mai magyar népképviselet minden fázisában, részleteiben úgy, mint egészében. És ha ez öntudatlan volna! De mindenki tudja és érzi, nem csupán az ország, de ők saját maguk. És így esik meg, hogy a parlament egyik első férfia, Hodossy Imre, a népképviselet egy fontos és nevezetes funkczióján, az igazságügyi bizottság mai ülésezése alatt, mélységes lenézéssel emlékezik meg a mai parlamentről és föltétlen elismeréssel a szabad sajtóról. Az első: megrontható és elámítható. A második alig. Nem természetes-e ilyen formán, hogy a parlament a sajtó privilégiumára törjön ? Mért legyen különb ez, mint ő ? Mért ne függjön éppúgy egy kormánytól, mint ő? Mivel különb? Azzal, hogy a sajtó szívesen lemondana törvényről, jogokról, ha csak látná, hogy a parlamentben teljes alkotmányos biztosíték van. De amikor látja, hogy semilyen nincs, az izgatás legvakmerőbb és legveszedelmesebb módjáig elmegy és nem tűri, hogy az egyetlen alkotmányos biztosíték, ami az országnak megmaradt, áldozatul dobassák egy rövidesen áldozatul dobandó miniszternek, rendjel helyett, görögtűzképpen, mert szépen és tekintélyesen kell annak eltávoznia. Mi szívesen elhisszük most már azt is, hogy a kormány nem akar itt semmi rosszat és nincsenek hazaáruló tervei. Sőt a tizenhatodik paragrafus dolgában hallgatna is az okos szóra, ha csak az okos szó nem lenne pártfegyelem ellen való. De — amint mondottuk — Erdély idős ember, konzekvensen és szépen kell eltávoznia, a kabinet pedig nem arra való hogy tágítson valamely minisztertanácson megállapított és eldöntött ostobaságtól, főképp, ha ez egyszersmind Bécsben bölcsességnek és kedvességnek látszik. Engelmayer és társai pedig el nem hagyják, semmi szín alatt, soha — amíg nem lehet. Azonban mostanság úgy is fordulhat a dolog, hogy a 16-ik paragrafust nem kell megszavazniok, sem a bizottságban, sem a házban magában. Ha t. i. időközben megbukik a Bánffykormány, ami könnyen megeshetik. Mi a legjobb véleménnyel vagyunk ez urakról ismeretlenül is és feltesszük róluk, hogy nem haragszanak a sajtószabadságra és rendes körülmények között a maguk elméjét nem helyezik a Deák Ferencz elméje fölé. 1897. május 1. . ................. ■"r szemben tanúsított magatartása fölött. A félhivatalos P. Ll., a külügyminisztérium szócsöve, nagyon helyesen kiemeli, hogy a forma, amelyben ugyanis Ausztria-Magyarország és Oroszország közösen nyilatkozik, még csak fontosabbá teszi a jegyzék tartalmát. Ez az együttes föllépés, úgymond, azokat az államokat, amelyek az egyik vagy a másik hatalomhoz húzódtak, mert azt hitték, hogy ha kegyvesztettek lesznek az egyiknél, annál inkább kegyébe jutnak a másiknak, felvilágosíthatja arról, hogy vége van ennek a régi játéknak. A Balkán-államok kormányainál ez a közösség bizonyára a legmélyebb hatást fogja kelteni, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy ezentúl nem játszhatják ki az egyik hatalmat a másik ellen. A félhivatalos véleményét mi is teljes mértékben oszjuk. Állami hivatalnokok összeférhetlensége. A legutóbbi minisztertanácsok egyikén — mint a Hírcsarnok jelenti — szóba került az állami hivatalnokok összeférhetlenségi ügye is. A minisztertanács határozatilag kimondotta, hogy ezentúl államhivatalnokok nem lehetnek tagjai semmiféle részvénytársaság igazgatóságának, vagy felügyelőbizottságának, egyáltalán semmiféle üzleti haszonnal járó mellékfoglalkozást nem fogadhatnak el. E minisztertanácsi határozat értelmében Kilényi Hugó kereskedelemügyi miniszteri tanácsos, a honestére a pesti biztosító intézet igazgatósági tagságáról lemondott. Lemondását a fent említett minisztertanácsi határozattal indokolta meg. Budapest, április 30. Pártértekezletek. A nemzeti párt ma délután öt órakor értekezletet tartott, melyen elhatározták, hogy a Bulgáriával kötendő kereskedelmi szerződést nem fogadja el a párt. A telefon államosítása ügyében nem hoztak határozatot, hanem kimondották, hogy a törvényjavaslatnak a Házban való tárgyalásánál a tagok felszólalhatnak. A függetlenségi és 48-as párti Kossuth-párt ma este tartott értekezletén a párt kimondotta, hogy a gattyi lugos-marosillyei h. é. vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot nem fogadja el. Justh Gyula . budapesti távbeszélő-hálózat bérletének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot ismertette és többek felszólalása után a tárgyalást vasárnap délelőttre halasztották. — A néppárt tegnap este tartott értekezletet, melyen megbeszélték a néppárt parlamenti akciójának részletét. — A kormánypárt is tartott ma este értekezletet, melyen több lényegtelenebb ügy elintézése után, elfogadták a budapesti telefonhálózat bérletének megszüntetésére vonatkozó javaslatot. Mintha kiszélesednék s magasra nyúlna az almavirágsátor. Már-már olyan nagy, mint egy templom. Mindjárt elér az égig. Félighunyt szemmel ha nézem, igazán úgy tetszik, hogy az ég kicsi foltjai, amelyeket a lomb körül látni, megannyi apró kék barlangok volnának az almavirág tengermélységében. Beszélnek a méhek. Búgó, nyűgő zúgás hömpölyög át rajtam, elfojtott dünnyögéssel, végtelenül halkan. Messze mintha valaki sima. Nincsen szünete, nincsen vége. Talán ezzel a meg nem álló lélekzetvétellel született a világ. Mintha sok-sok harang kongana valahol s annak a viszhangjából kapnék egy keveset. Nem szomorú, csak méla. Nem fájdalmas, csak bágyasztó. Egy szétbonthatatlan cáosz, amelyet a szünetlenség mégis összhangzóvá teszen. Egy himnusz, amelynek halk egyformasága az örök isten melodrámai kísérete. Egy ébresztő szózat, amely munkára serkent minden erőt. Egy bölcsődal, amely álomba ringat s mindenkinek arról mesél, ami neki a legkedvesebb. Nekem most az almavirágot dicsőíti. «Zimzimzimzumzumzum ... volt egyszer, hol nem volt, volt valami, ami a legszebb volt; . . . hajnalban született és a bölcsőjét gyönggyel szórta tele a harmat;... a tavaszi sugár tőle tanult meg mosolyogni; . . . csókolgatja a nap, ölelgeti az árny, keblét a szellők bontogatják; . . . kaczér és mégis szeplőtelen; — ha leány volna, még egy szűz Máriája lehetne az égnek; ... ha asszony volna, férfisziveken járhatna egész életében; . . . zimzimzimzumzumzum van valami, ami a legszebb a világon;. . . szebb a galambnál, amely anárjáA kvóta-tárgyalások. Mint már megírtuk, holnap, szombaton délután ülést tart a magyar kvóta-bizottság. Az osztrák bizottság, — bécsi levelezőnk telefonjelentése szerint — holnap este utazik el Bécsből, de azért vasárnap már megtartják a közös szóbeli tárgyalást és pedig a képviselőház pénzügyi bizottsági termében. A helyzet, bár sok kombináczióról van most is szó, semmit sem változott, mert az osztrák bizottság nem hajlandó eltérni a népesség kulcsától, a magyar bizottság pedig nem hajlandó eltérni az adózási képesség kulcsától. Kétségtelen, hogy ez az összeütközés kormányválsággal fog végződni és ezt a válságot nyilván parlamenti krízis is fogja követni. Vajjon ez a válság nem lesz-e az egész kiegyezésnek is csődje, azt ma még nem mondhatjuk meg, de van alapos okunk, hogy tartsunk tőle. Lapunk más helyén különben czikket közlünk arról, miféle famózus politikai merénylet rejlik az osztrákok követelése mögött. A közös jegyzék Lapunk legutóbbi számában a pétervári császártalálkozásról szóló táviratok között közöltük az értesítést, melyet az orosz császári kormány bukaresti követe utján küldött a román kormánynak, elismerését fejezvén ki a román kormánynak a görög-török viszálykodással val csókolódik: . . szebb a legszebb álomnál is, amelynek nincsen valósága; ... a menyek országát vele kellene kihimezni ; . . . szerelmes szentjánosbogarak neki kínálják eleven gyémántjukat. . . a tavasz is belebolondult, mint Pigmalion a maga alkotta Galateába, ha örök életre érdemes valami: ő érte megbonthatná az Úr az elmúlás törvényét; ... ha a tenger habjából bársonyt lehetne szőni, annak a patyolata lehetne talán olyan, mint az ő bíborral permetezett arcza;... felséges és igénytelen; . . . beválnék szentnek s a szentet is el tudná csábítani; . . . ábránd és valóság és feledhetetlenség lakik benne; zimzimzim-zumzumzum! . . .» Ezt persze mindet a méhek mondják. A döngicsélő méhek. De csudálatos az, mikor milliónyi méh egyszerre zümmög! — Mikor száz kaptár mézre éhes lakója egyszerre szálldos körülötted! Az első hajnali sugár felébreszti ezt a nagy zenekart, az aztán fújja alkonyatig a maga nótáját. Hunyd be a szemedet s ereszd szabadjára fantáziádat, hallod belőle nemsokára a Niagarát, amint ezer meg ezer mértföldre tőled, tajtékzó habbal paskolja végig sziklaágyát. Én éppen most egy távolodó gyorsvonat robogását hallom ki a szünetlen zúgásból; — a vonat kanyarodik, a szél el-elkapkodja kattogását és hozza felém, az almavirág közé. Nézem nézem a vén almafa tömérdek kicsi bokrétáját. Mennyi tömzsike bimbó! mennyi fodros szirmu prezi tea-rózsa! mennyi vendég rajta: a méhek! ... Az egész fa mintha egyetlen egy nagy v.-' -ürüsödnék; egy lélekző óriás virággá amelyből fuvalmak áradnak s valami kimondhatatlanul gyöngéd, üde illatot hintenek el, aminő csak egy szempillantásig lehet a miénk, mert a következő másodperczben már eltompul gyarló érzékünk s nem bírjuk többé megérezn. * Gyere babám, hallgasd velem itt az almavirágról szóló himnuszt, amit a méhek dongnak. Gyere babám, akár úgy, mint a képzelet. Én megérezlek, ha úgy jösz is, mint az árnyék, megsejtelek, ha úgy szállsz is, mint a gondolat. Gyere, simogasd végig ezt a vén fát, borzolgasd meg ezt a panaszkodó füvet, amely hűsen érinti arezodat, mihelyest ráborulsz. Olyan ez, mondom, mint a nimfák haja. Réges régen, Árkádiában hogyha éltünk volna, láthattuk volna még a fényesszemű, pille-szárnyú lengőhajú erdei leányokat, akik a lomb közt raktak fészket, mint a madár, s akikre sunyitva lesett a csúf szatir. Elmentek mindörökre. Csak a szatirok szomjas szerelme maradt ránk, babám. Ahol hajdanra pajkoskodtak, játszó nimfákra vadászgattak, ott még a füvet is kinő nyomukból a vágy s az epedés a fehér virágok nyílásakor. Itt is jártak, szerelmeskedtek valaha, érzem. Merthogy olyan nagyon vágyom utánad a vén almafa alatt, amely tele van virággal. Minden almavirágból a te arczodat látom s a méhek a te ajkadról hullnak le részegen Tündérszép Ilona napernyője alá, gyere hozzám, babám!