Magyar Hirlap, 1897. július (7. évfolyam, 180-210. szám)
1897-07-01 / 180. szám
1897. Julius 1. MAGYAR HÍRLAP 3 .Ausztriában alkotmányosan hajtatnak-e végre? De már az, hogy milyen módozatokat állapít meg az osztrák alkotmány, annak a megítélése, annak a helytelenítése, a tetsző vagy nem tetsző módozatoknak a kiválasztása és meghatározása, mindez ránk nem tartozhatik és csak fölösleges és káros komplikációkra vezetne, ha bármikor erre a térre lépnénk. Oly törvényjavaslatról lévén szó, melynek alapföltétele az, hogy a másik állam hasonló törvényes intézkedéseket tegyen, magától értetődik, hogy a törvény érvényét veszti, ha ez a föltétel be nem következik. A jelen esetben ez ugyan, meggyőződése szerint, csak theoretikus lehetőség, de amennyiben minden várakozás ellenére mégis bekövetkeznék, minden kétséget kizáró módon konstatálni kívánja, hogy ekkor a törvény nálunk is elveszti hatályát és attól fogva nálunk is érvénybe lép az 1888:23. törvényczikk, azaz akkor mi sem fizetjük a magasabb prémiumokat és mi sem szedjük a magasabb czukoradót. Ez a törvényjavaslatnak egyetlen helyes, mert az ügy természetéből folyó magyarázata. Ezeknek előrebocsátása után kéri a Házat, fogadja el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: A törvényjavaslat indokolása is hangsúlyozza, hogy a prémiumrendszert a kormány sem helyesli, hanem azt egyelőre csak azért kénytelen fentartani, mert Francziaország makacssága lehetetlenné tette az eltörlését. Tehát az indokolás szerint kényszerhelyzettel állunk szemben. Minden egyes szavazat felelősséggel jár, ahogy a pénzügyminiszter kifejtette. Szóló pártja érzi e felelősséget, s ennek tudatával szólal fel. Párja mindig egész készséggel elkövetett mindent a mezőgazdaság, ipar fellendítéséért, de törekvéseik, sajnos, sikertelenek voltak, mert Magyarország mezőgazdasága és ipara csak önálló vámterület mellett lendülhet fel. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelől.) E törvényjavaslat ellen közjogi és pénzügyi aggályai vannak. A közjog szempontjából e törvényjavaslat iránt nagy aggályaink vannak. A kiegyezési törvény kimondotta, hogy alkudozások, szerződések csak alkotmányos Ausztriával köthetők. Nem akar Ausztria belügyeibe avatkozni, de kénytelen rámutatni arra, hogy Ausztriában jelenleg nincsenek alkotmányos viszonyok. Az ilyen törvényjavaslatot az 1867. XII. t.cz. 63. szakasza értelmében Magyarországon és Ausztriában egyöntetűen, parlamentárisan kell országgyűlésen elfogadtatni együttesen a szentesítés elé terjeszteni. Az osztrák alkotmánytörvény 14. §-a szerint császári rendelettel olyan időben lehet intézkedni, ha a birodalmi tanács nincs egybehíva, s halaszthatóan fontos kérdéseket kell szabályozni. De most a birodalmi tanács bármikor tárgyalhatja ezt a törvényt, s az a feltétel sem áll fen, amely lehetővé tenné a 14. § igénybevételét, hogy ugyanis a császári rendelettel szabályozott kérdésből ne háruljon az államkincstárra nagyobb teher. Az ilyen császári rendelettel hozott intézkedésre különben is a legrövidebb idő alatt ki kell kérni a birodalmi tanács jóváhagyását. Az előadó beszédéből azt veszi ki, hogy nem olvasta az alkotmánytörvényt. Reményi Ambrus előadó: Én olvastam, talán a képviselő úr nem olvasta! Elnök: Jól van, jól, kérem! Ezt a végszóban tessék elintézni. (Derültség.) Komjáthy Béla: A szőnyegen levő törvényjavaslatot nem lehet a magyar országyűlésen tárgyalni, mert nincs meg a garancziánk arra nézve, hogy Ausztriában is alkotmányos útón törvénnyé válhatik. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egyébiránt ő nincs meggyőződve arról, hogy a javaslatnak oly hasznát veszi a mezőgazdaság, mint ahogy az előadó állítja. Oroszország példája az ellenkezőt bizonyítja, azt bizonyítja, hogy a prémium hasznát tisztán a czukorgyárosok látják. Viselje hát a czukorgyáros a terhet. Elismeri, hogy amióta a prémiumot behozták, fejlődött a czukortermelés, de ennek nem a prémium volt az oka, hanem az, hogy a gabonaárak csökkenése arra kényszerítette a gazdákat, hogy czukorrépa-termelésre adják magukat. (Így van a szélsőbalon.) Ezek a czukorprémiumok nem is vezetnek czélra, ennek csak az az eredménye, hogy az államok egymásra hezitálnak a prémium dolgában és a termelőkre mind több terhet raknak. Határozottan állítja, hogy ezukorrépa-termelés emelkedése, vagy hanyatlása a prémiumtól nem függ. Ez a rendszer egyáltalán nem vált be. Nem érünk addig czért, amíg a termelést e téren nem kontigentáljuk, s az egyes gyárak termelését meg nem határozzuk. A czukorkartell folytán Magyarországon a magyar általános hitelbank kezében van úgyszólván egész czukoripar. A finomító gyárak kartellje maga után vonta a nyersczukorgyárak karteljét, ez pedig maga után vonta a gazdaközönség kizsákmányolását. A kartell etikai szempontból helyteleníti, de a magyar gyárak rá vannak utalva a kartellre, mert a közös vámterület utalja rája. Csak kartellekben élhet meg az osztrák mellett. Sajnos tény, hogy a magyar gyárosok kénytelenek voltak kartelleket alakítani, ha a közös vámterületen az osztrák konkurrencia mellett meg akarnak élni, de a kartellek sem a fogyasztók, sem a termelők érdekeit nem mozdítják elő. Szövetkezeti alapon felállított czukorgyárakkal lendítsük fel az önálló vámterületen a magyar czukoripart, ne az internaczionális mozgó tőkét védjük, saját kizsákmányoltatásunk elősegítésére. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érdekes statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy az osztráknak 1868 óta adóvisszatérítés és prémium czimén 31.153.754 forintot fizettünk ki, s ebből a magyar gyárosokra csak 13.422.729 forint jutott, a többit az osztrák gyárosoknak fizettük. (A jobboldalon többen beszélgetnek.) Elnök: Ne beszélgessenek a képviselő urak! Csendet kérek ott a középen! Tóth János: Inkább figyeljenek! Tanuljanak! Komjáthy Béla: Évenként milliókat fizetünk ilyen czimen Ausztriának. Egy sajátságos törekvés érvényesül itt is, amelyet már nagyon drágán megfizettünk: A jó viszony Ausztriával! Beieszlényi Lajos: Mindig mi fizetünk érte! Kentallér Lajos: Hadi kontribuczió! Komjáthy Béla: Már 1875-ben a kormány is hangoztatta a vámszövetség felbontásának szükségességét. 1876-ban a Lónyay Menyhért alatti gazdasági egyesület kimondotta, hogy a fogyasztási adók terén az önálló rendelkezés jogát vissza kell szerezni. És ugyanaz a kormány, amely 1875. novemberében ilyen czélzattal felmondatta a vámszövetséget, 1876-ban visszatért a régi alaphoz, a jó viszony érdekében. Nem tudja, hogy tagja-e most is az a Lukács Béla nevű képviselő a Háznak, aki akkoriban kijelentette, hogy Magyarország közgazdasági érdekeit csak önálló vámterülettel lehet megvédelmezni. Ha ez a Lukács Béla most is tagja a Háznak, (Derültség.) mit szól ahhoz, hogy még mindig fennáll a közös vámterület. Az önálló vámterület üdvös hatása csak helyes fogyasztási adórendszer mellett lehetséges. A fogyasztó adóképességét is figyelembe kell venni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a fogyasztási adókat az állam érdekében ki akarják zsákunk volni s a belfogyasztást és a termelést is emelni akarjuk, az csak úgy lehetséges, ha kétféle adónem behozatala által a finomított czukort lukszusezukorrá változtatjuk s a krisztalizált nyers ezukort közhasználati ezukorrá tesszük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezáltal a fogyasztási képesség a belterületen nagyban emelkednék. A jó viszonyt Magyarország és Ausztria között hajlandó fentartani, de csak úgy, ha Magyarország függetlensége és önállósága teljesen érvényesül, és csak addig, míg nem akarják kizsákmányolni. Egy nagy államférfiú nemrég azt a lant hirdette, hogy az osztráktól nem fogadhatunk el ajándékot. De szóló és pártja nem érzi magát arra jogosítottnak, hogy a nemzet vagyonát elajándékozza. Mivel pedig e törvényjavaslat is csak a kizsákmányolási törekvéseket istápolja, azt szóló és pártja elveti és az alábbi határozati javaslatot nyújtja be: Minthogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1897 végén lejár, utasítja a képviselőház a kormányt, hogy: 1. az önálló vámterület felállítására szükséges intézkedéseket haladéktalanul kezdje meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 2. ezen belül a czukorfogyasztási adóra nézve oly értelmű javaslatot terjesszen elő, mely szerint: a) a fogyasztásra alkalmas nyers kristályezukor adója kisebb legyen, mint a finomitványé, az ipari czélra használt ezukor pedig adómentes legyen, vagy legalább a kisebbik adótétel alá soroztassék; b) ez utóbbi esetben a vámvonalon át való kivitelnél az iparilag feldolgozott ezukor adója épp úgy visszatérittessék, mint általában a vámvonalon át kivitt bárminemű czukor adója; t c) a gyártási adó a fogyasztási adóval egyesittessék és a gyáraktól szedessék be; d) a kiviteli jutalom töröltessék. (Élénk éljenzés és zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perczre felfüggeszti. A szünet után Lukács László pénzügyminiszter: Csak felfogását és álláspontját akarja jelezni a Komjáthy által jogi szempontból felhozott aggályokkal szemben A közjogi szempontból felhozott aggályok nem osztja, de az ellenvéleményt respektálva, kötelességének tartja azzal foglalkozni, s amennyire lehetséges mindent megtenni álláspontjának koczkáztatása nélkül, azok eloszlatására. A fogyasztási adó körüli sérelmek a legközebbi kiegyezési alkalomkor orvosoltatni fogna. Komjáthy nem bízik ebben az ígéretben. Nem nyújthat neki olyan bizonyítékot, mint amilyen egy kész megszavazott és szentesített törvény lenne, de garanciát nyújthat arra, hogy megállapodások történtek az osztrák kormánnyal arra nézve, hogy a czukorprémiumok és a czukorgyárosok által fizetendő restitúcziók elszámolásánál a sérelmek orvosoltatni fognak. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a közjogi aggályokat illeti, az a meggyőződése, hogy az ausztriai kormány cselekedeteinek egyetlen illetékes bírája az osztrák parlament s így nem akar az osztrák kormány fényeinek bírálgatásával veszedelmes preczedenst alkotni. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a törvényjavaslatnak a vám- ás kereskedelmi szerződés hatályain túl való érvényességét illeti, erre nézve kijelenti, hogy ha a vám- és kereskedelmi szerződés esetleg nem valósíttatnók meg, az alapelenyésztővel, természetesen az arra épített intézkedés hatálya is megszűnik. Abból, hogy a prémiumot két hónappal későbbi lejárattal iktatta törvénybe 1888-ban, mint a vám- és kereskedelmi szerződést, kitűnik, hogy utóbbival nem tartották a fogyasztási adókat olyan nagyban összekapcsoltnak, hogy azok lejáratát egy időpontra kellene megállapítani. Ha a vám- és kereskedelmi szerződést megszüntetik, azért, még fentarthatják az egyöntetűséget a fogyasztási adók terén. A második aggály az, hogy reánk egy évre kötelező erejű törvényt akarunk alkotni, míg Ausztriában megtörténhetik, hogy a kormány császári rendelettel szabályozza a kérdést. Ez is csak elvi kifogás. Hiszen, ha Ausztria nem egyöntetűen a szerződési alapon szabályozza a kérdést, a mi kötelezettségünk is megszűnik. Egyébiránt nem képzelheti el, hogy az osztrák parlament ne fogadná el a törvényjavaslatot. Nem képzelhet olyan parlamentet mely tudva és akarva sebet ütne az ország testén. Mindazonáltal — úgymond — mint bátor voltam említeni, nem osztom azon aggodalmat, de miután elismerem, hogy azok formailag felhozhatók és indokolhatók, én nem zárkózom el az elől, hogy amennyiben a t. képviselő urak aggodalmainak eloszlatására alkalmas lenne, hajlandó vagyok egy kiegészítést ajánlani a törvényjavaslathoz, amelyben kimondatnék, hogy abban az esetben, ha a mi törvényünknek megfelelő törvényes intézkedés 1808. julius 31-ike előtt Ausztriában bármely okból hatályát vesztené, a mi törvényünk az 1896. XIX. t.-cz. szintén hatályát veszti. Ez az, amit a részles tárgyalás folyamán ajánlani bátor volnék. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek előadása után fentartván magamnak e jogot, hogy a dolog meritumára nézve később, talán még bővebben reflektáljak, ez alkalommal kérem méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Okolicsányi László: T. ház! (Fölkiáltások balfelől. Holnapi Holnap! Még interpelláczió is van!) Okoíicsányi László kijelenti, hogy ő kész ma is beszélni, de tekintettel beszédének hosszabb voltára és az interpelláczióra, kéri beszédének holnapra való halasztását. (Fölkiáltások jobbfelől: Mai Beszéljen mai) Elnök: Miután az interpelláczióra csak fél kettőkor kellene áttérni és most negyed kettő molt, viszont azonban háromnegyed kettőkor az interpelláló kérheti interpellácziójának elhalasztását: leghelyesebb, ha Okolicsányi képviselő úr beszédjét holnapra halasztani, most pedig térjünk át az interpelláczióra.