Magyar Hirlap, 1897. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1897-07-01 / 180. szám

1897. Julius 1. MAGYAR HÍRLAP 3 .Ausztriában alkotmányosan hajtatnak-e végre? De­­ már az, hogy milyen módozatokat állapít meg az osztrák alkotmány, annak a megítélése, annak a helytelenítése, a tetsző vagy nem tetsző módozatok­nak a kiválasztása és meghatározása, mindez ránk nem tartozhatik és csak fölösleges és káros kompli­­kác­iókra vezetne, ha bármikor erre a térre lépnénk. Oly törvényjavaslatról lévén szó, melynek alapföltétele az, hogy a másik állam hasonló törvé­nyes intézkedéseket tegyen, magától értetődik, hogy a törvény érvényét veszti, ha ez a föltétel be nem következik. A jelen esetben ez ugyan, meggyőző­dése szerint, csak theoretikus lehetőség, de amen­­­nyiben minden várakozás ellenére mégis bekövet­keznék, minden kétséget kizáró módon konstatálni kívánja, hogy ekkor a törvény nálunk is elveszti hatályát és attól fogva nálunk is érvénybe lép az 1888:23. törvényczikk, azaz akkor mi sem fizetjük a magasabb prémiumokat és mi sem szedjük a ma­gasabb czukoradót. Ez a törvényjavaslatnak egyet­len helyes, mert az ügy természetéből folyó magya­rázata. Ezeknek előrebocsátása után kéri a Házat, fogadja el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: A törvényjavaslat indoko­lása is hangsúlyozza, hogy a prémiumrendszert a kormány sem helyesli, hanem azt egyelőre csak azért kénytelen fentartani, mert Francziaország ma­kacssága lehetetlenné tette az eltörlését. Tehát az indokolás szerint kényszerhelyzettel állunk szemben. Minden egyes szavazat felelősséggel jár, a­hogy a pénzügyminiszter kifejtette. Szóló pártja érzi e fele­lősséget, s ennek tudatával szólal fel. Párja mindig egész készséggel elkövetett mindent a mezőgazdaság, ipar fellendítéséért, de törekvéseik, sajnos, sikertele­nek voltak, mert Magyarország mezőgazdasága és ipara csak önálló vámterület mellett lendülhet fel. (Zajos helyeslés és éljenzés balfelől.) E törvényjavaslat ellen közjogi és pénzügyi aggályai vannak. A közjog szempontjából e törvényjavaslat iránt nagy aggályaink vannak. A kiegyezési törvény kimondotta, hogy alkudozások, szerződések csak alkotmányos Ausztriával köthetők. Nem akar Ausztria belügyeibe avatkozni, de kénytelen rámu­tatni arra, hogy Ausztriában jelenleg nincsenek al­kotmányos viszonyok. Az ilyen törvényjavaslatot az 1867. XII. t.cz. 63. szakasza értelmében Magyarországon és Ausz­triában egyöntetűen, parlamentárisan kell ország­gyűlésen elfogadtatni együttesen a szentesítés elé terjeszteni. Az osztrák alkotmánytörvény 14. §-a szerint császári rendelettel olyan időben lehet intézkedni, ha a birodalmi tanács nincs egybe­­híva, s halaszthatóan fontos kérdéseket kell sza­bályozni. De most a birodalmi tanács bármikor tárgyalhatja ezt a törvényt, s az a feltétel sem áll fen, amely lehetővé tenné a 14. §­ igénybe­vételét, hogy ugyanis a császári rendelettel szabá­lyozott kérdésből ne háruljon az államkincstárra nagyobb teher. Az ilyen császári rendelettel hozott intézkedésre különben is a legrövidebb idő alatt ki kell kérni a birodalmi tanács jóváhagyását. Az előadó beszédéből azt veszi ki, hogy nem olvasta az alkotmánytörvényt. Reményi Ambrus előadó: Én olvastam, talán a képviselő úr nem olvasta! Elnök: Jól van, jól, kérem! Ezt a végszóban tessék elintézni. (Derültség.) Komjáthy Béla: A szőnyegen levő törvény­­javaslatot nem lehet a magyar országyűlésen tár­­gyalni, mert nincs meg a garancziánk arra nézve, hogy Ausztriában is alkotmányos útón törvén­nyé válhatik. (Zajos helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Egyébiránt ő nincs meggyőződve arról, hogy a javaslatnak oly hasznát veszi a mezőgazdaság, mint ahogy az előadó állítja. Oroszország példája az ellenkezőt bizonyítja, azt bizonyítja, hogy a prémium hasznát tisztán a czukorgyárosok látják. Viselje hát a czukorgyáros a terhet. Elismeri, hogy a­mióta a prémiumot behozták, fejlődött a czukortermelés, de ennek nem a prémium volt az oka, hanem az, hogy a gabonaárak csökkenése arra kényszerítette a gazdákat, hogy czukorrépa-termelésre adják magu­kat. (Így van­ a szélsőbalon.) Ezek a czukorprémi­­umok nem is vezetnek czélra, ennek csak az az eredménye, hogy az államok egymásra hezitálnak a prémium dolgában és a termelőkre mind több ter­het raknak. Határozottan állítja, hogy ezukorrépa-ter­­melés emelkedése, vagy hanyatlása a prémium­tól nem függ. Ez a rendszer egyáltalán nem vált be. Nem érünk addig czért, amíg a termelést e téren nem kontigentáljuk, s az egyes gyárak ter­melését meg nem határozzuk. A czukor­kartell folytán Magyarországon a magyar általános hitelbank kezében van úgyszólván egész czukoripar. A finomító gyárak kartellje maga után vonta a nyersczukor­­gyárak karteljét, ez pedig maga után vonta a gazda­közönség kizsákmányolását. A kartell etikai szem­pontból helyteleníti, de a magyar gyárak rá vannak utalva a kartellre, mert a közös vámterület utalja rája. Csak kartellekben élhet meg az osztrák mellett. Sajnos tény, hogy a magyar gyárosok kény­telenek voltak kartelleket alakítani, ha a közös vámterületen az osztrák konkurrenc­ia mellett meg akarnak élni, de a kartellek sem a fogyasztók, sem a termelők érdekeit nem mozdítják elő. Szövetkezeti alapon felállított czukorgyárak­­kal lendítsük fel az önálló vámterületen a magyar czukoripart, ne az internaczionális mozgó tőkét véd­jük, saját kizsákmányoltatásunk elősegítésére. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Érdekes statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy az osztráknak 1868 óta adóvisszatérítés és prémium czimén 31.153.754 forintot fizettünk ki, s ebből a magyar gyárosokra csak 13.422.729 forint jutott, a többit az osztrák gyárosoknak fizettük. (A jobboldalon többen beszélgetnek.) Elnök: Ne beszélgessenek a képviselő urak! Csendet kérek ott a középen! Tóth János: Inkább figyeljenek! Tanuljanak! Komjáthy Béla: Évenként milliókat fizetünk ilyen czimen Ausztriának. Egy sajátságos törekvés érvényesül itt is, a­melyet már nagyon drágán megfizettünk: A jó viszony Ausztriával! Beieszlényi Lajos: Mindig mi fizetünk érte! Ken­tallér Lajos: Hadi kontribuczió! Komjáthy Béla: Már 1875-ben a kormány is hangoztatta a vámszövetség felbontásának szüksé­gességét. 1876-ban a Lónyay Menyhért alatti gaz­dasági egyesület kimondotta, hogy a fogyasztási adók terén az önálló rendelkezés jogát vissza kell szerezni. És ugyanaz a kormány, amely 1875. novemberében ilyen czélzattal felmondatta a vám­szövetséget, 1876-ban visszatért a régi alaphoz, a jó viszony érdekében. Nem tudja, hogy tagja-e most is az a Lukács Béla nevű képviselő a Háznak, aki akkoriban ki­jelentette, hogy Magyarország közgazdasági érdekeit csak önálló vámterülettel lehet megvédelmezni. Ha ez a Lukács Béla most is tagja a Háznak, (De­rültség.) mit szól ahhoz, hogy még mindig fennáll a közös vámterület. Az önálló vámterület üdvös hatása csak he­lyes fogyasztási adórendszer mellett lehetséges. A fogyasztó adóképességét is figyelembe kell venni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a fogyasztási adókat az állam érdekében ki akarják zsákunk volni s a belfogyasztást és a termelést is emelni akarjuk, az csak úgy lehetséges, ha kétféle adónem behozatala által a finomított czukort lukszusezukorrá változtatjuk s a krisztalizált nyers ezukort közhasználati ezukorrá tes­szük. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezáltal a fogyasztási képesség a belterületen nagyban emelkednék. A jó viszonyt Magyarország és Ausztria kö­zött hajlandó fentartani, de csak úgy, ha Magyar­­ország függetlensége és önállósága teljesen érvénye­sül, és csak addig, míg nem akarják kizsákmá­nyolni. Egy nagy államférfiú nemrég azt a lant hirdette, hogy az osztráktól nem fogadhatunk el ajándékot. De szóló és pártja nem érzi magát arra jogosítottnak, hogy a nemzet vagyonát elajándé­­kozza. Mivel pedig e törvényjavaslat is csak a ki­zsákmányolási törekvéseket istápolja, azt szóló és pártja elveti és az alábbi határozati javaslatot nyújtja be: Minthogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1897 végén lejár, utasítja a képviselőház a kormányt, hogy: 1. az önálló vámterület felállítására szükséges intézkedéseket haladéktalanul kezdje meg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 2. ezen belül a czukorfogyasztási adóra nézve oly értelmű javaslatot terjes­szen elő, mely szerint: a) a fogyasztásra alkalmas nyers kristály­­ezukor adója kisebb legyen, mint a finomitványé, az ipari czélra használt ezukor pedig adómentes legyen, vagy legalább a kisebbik adótétel alá soroztassék; b) ez utóbbi esetben a vám­vonalon át való kivitelnél az iparilag feldolgozott ezukor adója épp úgy visszatérittessék, mint általában a vám­vonalon át kivitt bárminemű czukor adója; t c) a gyártási adó a fogyasztási adóval egye­­sittessék és a gyáraktól szedessék be; d) a kiviteli jutalom töröltessék. (Élénk él­jenzés és zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perczre felfüggeszti. A szünet után Lukács László pénzügyminiszter: Csak fel­fogását és álláspontját akarja jelezni a Komjáthy által jogi szempontból felhozott aggályokkal szemben A közjogi szempontból felhozott aggályok nem osztja, de az ellenvéleményt respektálva, kötelessé­gének tartja azzal foglalkozni, s amennyire lehet­séges mindent megtenni álláspontjának koczkázta­­tása nélkül, azok eloszlatására. A fogyasztási adó körüli sérelmek a legköz­­ebbi kiegyezési alkalomkor orvosoltatni fogna. Komjáthy nem bízik ebben az ígéretben. Nem nyújt­hat neki olyan bizonyítékot, mint amilyen egy kész megszavazott és szentesített törvény lenne, de ga­­ranc­iát nyújthat arra, hogy megállapodások történ­tek az osztrák kormán­nyal arra n­ézve, hogy a czukorprémiumok és a czukorgyárosok által fizetendő restitúcziók elszámolásánál a sérelmek orvosoltatni fognak. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a közjogi aggályokat illeti, az a meg­győződése, hogy az ausztriai kormány cselekede­teinek egyetlen illetékes bírája az osztrák parla­ment s így nem akar az osztrák kormány fényei­nek bírálgatásával veszedelmes preczedenst alkotni. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a törvényjavaslatnak a vám- ás keres­kedelmi szerződés hatályain túl való érvényességét illeti, erre nézve kijelenti, hogy ha a vám- és ke­reskedelmi szerződés esetleg nem valósíttatnók meg, az alapelenyésztővel, természetesen az arra épített intézkedés hatálya is megszűnik. Abból, hogy a prémiumot két hónappal későbbi lejárattal iktatta törvénybe 1888-ban, mint a vám- és kereskedelmi szerződést, kitűnik, hogy utóbbival nem tartották a fogyasztási adókat olyan nagyban összekapcsoltnak, hogy azok lejáratát egy időpontra kellene meg­állapítani. Ha a vám- és kereskedelmi szerződést megszüntetik, azért, még fentarthatják az egyöntetű­séget a fogyasztási adók terén. A második aggály az, hogy reánk egy évre kötelező erejű törvényt akarunk alkotni, míg Ausz­triában megtörténhetik, hogy a kormány császári rendelettel szabályozza a kérdést. Ez is csak elvi kifogás. Hiszen, ha Ausztria nem egyöntetűen a szerződési alapon szabályozza a kérdést, a mi köte­lezettségünk is megszűnik. Egyébiránt nem képzel­heti el, hogy az osztrák parlament ne fogadná el a törvényjavaslatot. Nem képzelhet olyan parlamentet mely tudva és akarva sebet ütne az ország testén. Mindazonáltal — úgymond — mint bátor voltam említeni, nem osztom azon aggodalmat, de miután elismerem, hogy azok formailag felhozhatók és indokolhatók, én nem zárkózom el az elől, hogy a­mennyiben a t. képviselő urak aggodalmainak eloszlatására alkalmas lenne, hajlandó vagyok egy kiegészítést ajánlani a törvényjavaslathoz, a­mely­ben kimondatnék, hogy abban az esetben, ha a mi törvényünknek megfelelő törvényes intézke­dés 1808. j­ulius 31-ike előtt Ausztriában bármely okból hatályát vesztené, a mi törvényünk az 1896. XIX. t.-cz. szintén hatályát veszti. Ez az, amit a részles tárgyalás folyamán ajánlani bátor volnék. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek előadása után fentartván magamnak e jogot, hogy a dolog meritumára nézve később, talán még bővebben reflektáljak, ez alkalommal kérem méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyes­­lés jobbfelől.) Okolicsányi László: T. ház! (Fölkiáltások balfelől. Holnapi Holnap! Még interpelláczió is van!) Okoíicsányi László kijelenti, hogy ő kész ma is beszélni, de tekintettel beszédének hosszabb vol­tára és az interpelláczióra, kéri beszédének holnapra való halasztását. (Fölkiáltások jobbfelől: Mai Be­széljen mai) Elnök: Miután az interpelláczióra csak fél kettőkor kellene áttérni és most negyed kettő molt, viszont azonban háromnegyed kettőkor az inter­pelláló kérheti interpellácziójának elhalasztását: leg­­helyesebb, ha Okolicsányi képviselő úr beszédjét holnapra halasztani, most pedig térjünk át az inter­­pelláczióra.

Next