Magyar Hirlap, 1897. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1897-09-01 / 242. szám
I 1897. szeptember 1. *■ ... I. . ii. I . ............I . i.m—« Mstmrn üffkap8 , aki kifejtette, hogy az ellenzék részéről nagy eszmék megpenditését várták, de a vita folyamán mind kisebbek lesznek ezek és a vita végén ■ egészen össze fognak zsugorodni. Az egyesült ellenzék felirati javaslatával foglalkozva azt mondja, hogy téves a felirati javaslat amaz állítása, hogy Ferdinándot az egész nép választotta meg. A nemzeti párt, úgymond, sohasem ellenezte a Dalmácziával való egyesülést, csakhogy a kérdésnek nem most van az ideje. Papság és vallás nélkül nincs társadalom, de az nem járja, hogy a politikai agitáczió ürügye alatt a népet vallási téveszmékkel mérgezzék meg. Hogy ez az agitáczió mesterséges, azt a felirat bizonyítja, amely szót sem ejt arról, hogy a vallás veszélyben van. Végül kijelentette a szónok, hogy elfogadja a többség felirati javaslatát. • Utána Zorics az ellenzéki javaslat mellett emelt szót és történeti alapon iparkodott bizonyítani, hogy a kiegyezés mindinkább elhalványul. • Hegedics a többség javaslata ellen beszélt és védte a horvát államjogot. A szerbek is előterjesztették a tartománygyülésen programmjukat, mely így hangzik: I. A Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia tartománygyülésén levő szerb képviselők politikai működésének kiinduló pontja az 1868 : I. t.-cz. és az 1873. november 30-iki törvény. (Magyarországban az 1868 : XXX. és 1873 : XXXIV. törvényczikkek és az 1881 . márczius 25-iki törvény), amelyek a Magyarország és Horvátország közti közjogi kérdéseket szabályozzák. II. A szerb képviselők azon az állásponton vannak, hogy a szerbeknek és horvátoknak Horvát-Szlavonországban ugyanazon sorsuk, jövőjük és politikai feladataik vannak és hogy mind a két nemzet egyenjogú. III. A szerb képviselők a szerb nemzeti és egyházi önkormányzatban az orthodox szerb nemzet és az orthodox szerb egyház egységét látják kifejezve Szt.István koronájának országaiban. Abban a történelmi jogalapban, amelyen a szerb nemzeti és egyházi szervezet kifejlődött, továbbá a magyar országgyűlés 1868: IX. t.-czikkében és a horvát tartománygyűlés 1887. május 14-iki törvényében, amelyek ezt a szervezetet biztosítják, a szerbek szilárd zálogot látnak nemzeti életük és a szerb orthodox egyház helyzete számára. IV. E szempontokból kiindulva, Horvát-Szlavonország és Dalmáczia tartománygyűlésének szerb képviselői arra törekednek, hogy 1. a kiegyezésben foglalt jogok sértetlenül tartassanak meg a királyságok számára ; 2. hogy biztosítsák a horvát és szerb nemzetek tartós és szabad kulturális és anyagi fejlődését Horvátországban és Szlavóniában; 3. hogy a horvát és szerb nemzet közötti összetartás és őszinte egyetértés teljesen kifejlődjék, megerősödjék és hogy mind a két nemzet neve mindenütt egyenlően ismertessék el; 4. hogy biztosítsák a szerb nemzet és egyház autonómiájának szabad és rendes fejlődését és különösen, hogy az egyházi kongresszus által elfogadott és ő felsége által szentesített törvények mindenfelé elismertessenek és végrehajtassanak; 5. hogy a szerb nemzeti zászló, mint a szerb nemzeti és egyházi élet szimbóluma «y.Tsnî ■^.Tgrsrssvar gmi ' ~ törvényesen elismertessék; 6. hogy a csirai írásmód egyenjogúsága Horvát-Szlavonország területén az összes autonóm és közös hatóságoknál végrehajtassák; 7. hogy a törvények és rendeletek méltó módon legyenek tekintettel a szerb nemzet nevére és nyelvére; 8. hogy lehetővé tegyék a szerb autonóm iskolai törvény végrehajtását; 9. hogy a szerb egyházi hatóságoknak egyházi és kulturális czélokra országos költségen arányos dotácziót juttassanak; 10. hogy a felekezetek közti viszony az egyenjogúság és lelkiismereti szabadság alapján szabályoztassék. Zágráb, augusztus 31. Az elnök bemutatja a bán átiratát, amelyben jelenti, hogy ő felsége a ház megalakulását és az elnökség megválasztását tudomásul vette. (Zsiviókiáltások.) Következik a napirend: a felirati javaslatok tárgyalásának folytatása. Nedelkovics dr. a többség felirati javaslata mellett szól. A vita további folyamán Nedelkovics dr. előbb az uralkodó pártok működését védelmezi az ellenzékkel szemben, majd pedig védelmébe veszi, a szerbeket az ellen a szemrehányás ellen, mintha gátolnák Horvátország politikai fejlődését. Massara dr. a bánnal polemizál és tiltakozik az ex facto agitur elve ellen mert ennek alapján Horvátországot minden jogától megfosztanák. Khuen-Héderváry Károly gróf bán Mozsarával polemizál és hangsúlyozza, hogy az ellenzék számol az ausztriai viszonyokkal, tehát mégis spekulál. Az ellenzéknek a népben nem szabad olyan reményeket keltenie, amelyek felizgatják és azért a népet figyelmeztetni kell, hogy az ilyen dolgokról józan fogalmat alkothasson. Ha a kiegyezésen kívül még a cetinjei országgyűlést is a pragmatika sankcziót és jogok forrásául tüntetik fel, akkor ezt a két forrást máris való értékükben mutatják be. Az Obzor párt hívei átugorják az 1873-tó 1881-ig folyt időszakot, bár akkor sok mindent alkottak meg, ami még ma is érvényben van. Az uraknak meg kellene tehát mondaniok, miért tartják ma törvénytelennek azt, amit ők maguk is támogattak; ezzel a magyarázattal azonban adósak maradnak. A kisebbség felirata minden képzelhető programra consglomeratuma; benne van az Obzorpárt 1893-iki programmja is, amely derogál a párt 1887-iki programjának, ahol a pragmatiku sanclót mondották a Magyarország és Horvátország közötti viszony szabályozásának kiindulási pontjául. Figyelmeztetni kell tehát a népet, hogy vizsgálja meg, mi fűzi össze a koalícziót. Azokból az érvekből, amelyeket Massura dr. az Obzorpárt nevében a dualizmus ellen felhozott, kiviláglik, hogy ez a párt Ausztria érdekeit jobban a szivén hordja, mint a saját népéét. Mas Sura &?– mondta, hogy az 1868-iki formult szép fiatalságunk. Fáradtunk, szenvedtünk, reménykedtünk, raboskodtunk, tűrünk és csigázzuk magunkat, koptatjuk testünket-lelkünket, hogy mire megöregszünk, legyen egy ilyen sátrunk, ahol csöndesen meghalunk. Ez a kis bolond pille egész életében csak vidám volt, csak élvezett, csak gyönyörködött az isten szép világában és mindig az övé volt ez a sátor mégis . . . tománygyülés nem volt törvényes. Ha 1526-tól 1867-ig minden tartománygyülés törvényes volt akkor az volt ez is. Jobb lett volna, ha 1848 nem létezett volna, mert akkor épp úgy mint Magyarországon a karok és rendek, egy parlamenti testté egyesülhettek volna, 1868-ban már bajosan ment volna ez, de ha megtörtént volna is, az ellenzék azért ma mégis csak mindent ellenezne. (Tetszés.) Amrus dr. a mai kormányrendszerről beszél és kérdi a bánt csütörtöki beszédének abbeli passzusára vonatkozólag, váljon ő (a szóló) a bántól valaha saját maga számára kért-e valamit. Khuen-Méderváry gróf bán konstatálja, hogy Amrus dr soha sem kért tőle semmit, ami szeremélyes, vagy politikai becsületét érinthette volna, különösen azonban soha sem kért tőle semmit személyes előnyére. Az általános vitát ezzel berekesztették. A holnapi ülésben a két felirati javaslat előadói beszélnek. Kan aránylag még a legtöbb elevenséget mutatja mozgásával. Mert folytonosan mozog. Átcsúszik egyik falombról a másikra s mielőtt arannyá válhatnának tőle a levelek, már lehull róluk s a vadkomlósátrak tetején játszik a selyemtobzocskákkal.* Egy kicsi száraz levelet látok a vörös gyűrű egyik gályán, amely alatt fekszem. Minden olyan zöld, ami fölöttem van; honnan kerülhetett ide ez az elszáradt levélke ? Odanyulok, hogy majd leveszem. Abban a perczben megéled s huss! — elszáll. Egy kicsi homokszinü erdei pille volt, amely megcsalt a mimikrivel. Ez a hitványka lény itt lakik ebben a zöld sátorban. Bizonyosan itt is született, itt élte végig hernyónapjait s itt lett belőle pille. Talán már lerakta prezi kásatojásait s most éppen egy utolsó szépet álmodni jött be a zöld árnyékba, mielőtt meghalna. S mindez az egész hosszú történet, az életrekeléstől számitva az uj generáczióról való gondoskodásig, s onnan megint az elmúlásig: befér egy nehány hétbe. Szomorúan nézem a kicsi pillét, amely fáradtan ült meg megint s utánozza újra a száraz levélkét. Pedig ugyan mivel jobb minekünk ? mennyivel több a mi életünk ? Mire a küzdésben valakikké válunk, el* Lassan lépegetek ki a vadkomló-sátrak ezrei közül, amit a szerelem birodalmának szántam. Már jól estefelé van s amint barnul az erdő, a sok komló toboz világosabbnak tetszik. Mintha fehéres lepkék ülnék végig a bokrok tetejét s meg-meglibbentenék szárnyukat, úgy mozognak a feltámadó szélben. Egy kis tisztáson gyönyörű piros virág mosolyog rám. Szára ezüst pehellyel van befuttatva, a virág maga mintha szerelmes leányaik csókjának a csattanásából született volna. Egy tő konkoly az, ami olyan szépen virít az erdő titkos mélyén. Ki tudja, miféle szálló madár szórta el itt a magvát. A vadkomló-sátrak tetejét itt-ott érinti még a tűnő sugár, de alattuk már egészen beesteledett. A szerelmespárok azért nem aludnának ott, tudom. Faure visszaérkezése. — Távirati tudósítások. — Közel jár az őrjöngéshez az az öröm, mellyel a francziák az Oroszországból visszatérő Faure elnököt fogadják. A revanche-éhes hazafiak már Elzász-Lotharingia birtokában látják magukat és nem sok biztatás kellene most arra, hogy a francziák valami bolondot csináljanak, ami lángba boritsa Európát. Annál megnyugtatóbb és rokonszenvesebb ama nyugodt hangú beszéd, melyet — mint lapunk más helyén közöljük ■— Vilmos császár tartott Koblenczben, a siedáni csata emléknapján. Faure megérkezéséről szóló távirataink a következők: Dünkirchen, augusztus 31. Faure elnök Hanotaux külügyminiszter kíséretében 9 óra 45 perczkor ideérkezett. Meline miniszterelnök, Besnard és Billot miniszterek jelentek meg az elnök fogadására. Meline a kabinet nevében szerencsét kívánt az elnöknek útja szerencsés befejezéséhez. A közönség melegen üdvözölte az elnököt. Dünkirchen, augusztus 31. Faure elnök meglátogatta a kereskedelmi kamarát és a kórházat, azután pedig a városházára ment a tiszteletére rendezett banketthez. Habár eset az eső, mégis óriási néptömeg gyülekezett össze azokon az utczákon, amelyeken az elnök áthaladt és viharos ovácziókban részesítette az elnököt. Paris, augusztus 31. Az utczákon már zajos élet uralkodik. A legtöbb üzlet be van zárva, sok házon lobogók lengenek. Hazafias egyesületek ma délelőtt koszorúkat helyeztek el a Strassbirg-szobron. Rendzavarás nem történt. A vidékről érkező táviratok azt mutatják, hogy Faure elnök visszaérkezését Francziaországba mindenütt lelkesen megünneplik. A köztársaság elnökének számos üdvözlő iratot küldtek. Pária, augusztus 31. Az a meeting, melyet a szoczialista képviselők a kenyér megdrágulása miatt összehívtak, nagyon látogatott volt. A szónokok: szoczialista képviselők, községtanácsosok és újságírók Meline miniszterelnököt vádolták a drágaság miatt, erős szavakkal gyalázták és a nép kiéheztetőjének mondták. Erre sokan azt kiáltották közbe: — Lámpaoszlopra vele! Vízbe vele/ Éljen a kommün! Egy szoczialista községtanácsos ezt mondta: — Ha a köztársaság elnöke a szövetség helyett orosz gabonával megrakott hajórajt hozott volna magával, úgy sokkal nagyobb szolgálatot tett volna hazájának. Az elfogadott határozati javaslat tele van váddal és fenyegetéssel.