Magyar Hirlap, 1897. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1897-09-01 / 242. szám

I 1897. szeptember 1. *■­ ... I. . ii. I . ............­­I . i.m—« Mstmrn üffk­ap8 , aki kifejtette, hogy az ellenzék részéről nagy esz­­­­mék megpenditését várták, de a vita folyamán­­ mind kisebbek lesznek ezek és a vita végén ■ egészen össze fognak zsugorodni. Az egyesült el­lenzék felirati javaslatával foglalkozva azt mondja, hogy téves a felirati javaslat amaz állítása, hogy Ferdinándot az egész nép választotta meg. A nemzeti párt, úgymond, sohasem ellenezte a Dalmá­­cziával való egyesülést, csakhogy a kérdésnek nem most van az ideje. Papság és vallás nélkül nincs társadalom, de az nem járja, hogy a politikai agi­­táczió ürügye alatt a népet vallási téveszmékkel mérgezzék meg. Hogy ez az agitáczió mesterséges, azt a felirat bizonyítja, amely szót sem ejt arról, hogy a vallás veszélyben van. Végül kijelentette a szónok, hogy elfogadja a többség felirati javas­latát. • Utána Zorics az ellenzéki javaslat mellett emelt szót és történeti alapon iparkodott bizonyítani, hogy a kiegyezés mindinkább elhalványul. • Hegedics a többség javaslata ellen beszélt és védte a horvát államjogot. A szerbek is előterjesztették a tartománygyü­­lésen programmjukat, mely így hangzik: I. A Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia tartománygyülésén levő szerb képviselők politikai működésének kiinduló pontja az 1868 : I. t.-cz. és az 1873. november 30-iki törvény. (Magyar­­országban az 1868 : XXX. és 1873 : XXXIV. tör­­vényczikkek és az 1881 . márczius 25-iki törvény), amelyek a Magyarország és Horvátország közti közjogi kérdéseket szabályozzák. II. A szerb képviselők azon az állásponton vannak, hogy a szerbeknek és horvátoknak Hor­­vát-Szlavonországban ugyanazon sorsuk, jövőjük és politikai feladataik vannak és hogy mind a két nemzet egyenjogú. III. A szerb képviselők a szerb nemzeti és egyházi önkormányzatban az orthodox szerb nem­zet és az orthodox szerb egyház egységét látják kifejezve Szt.­István koronájának országaiban. Abban a történelmi jogalapban, amelyen a szerb nemzeti és egyházi szervezet kifejlődött, továbbá a magyar országgyűlés 1868: IX. t.-czikkében és a horvát tartománygyűlés 1887. május 14-iki törvényében, amelyek ezt a szervezetet biztosít­ják, a szerbek szilárd zálogot látnak nemzeti életük és a szerb orthodox egyház helyzete szá­mára. IV. E szempontokból kiindulva, Horvát-Szla­­vonország és Dalmáczia tartománygyűlésének szerb képviselői arra törekednek, hogy 1. a kiegyezés­ben foglalt jogok sértetlenül tartassanak meg a királyságok számára ; 2. hogy biztosítsák a horvát és szerb nemzetek tartós és szabad kulturális és anyagi fejlődését Horvátországban és Szlavóniában; 3. hogy a horvát és szerb nemzet közötti össze­tartás és őszinte egyetértés teljesen kifejlődjék, megerősödjék és hogy mind a két nemzet neve min­denütt egyenlően ismertessék el; 4. hogy bizto­sítsák a szerb nemzet és egyház autonómiájának szabad és rendes fejlődését és különösen, hogy az egyházi kongresszus által elfogadott és ő felsége által szentesített törvények mindenfelé elismertessenek és végrehajtassanak; 5. hogy a szerb nemzeti zászló, mint a szerb nemzeti és egyházi élet szimbóluma «y.Tsnî ■^.Tgrsrssvar­ gmi ' ~ törvényesen elismertessék; 6. hogy a csirai írásmód egyenjogúsága Horvát-Szlavonország területén az összes autonóm és közös hatósá­goknál végrehajtassák; 7. hogy a törvények és rendeletek méltó módon legyenek tekintettel a szerb nemzet nevére és nyelvére; 8. hogy lehe­tővé tegyék a szerb autonóm iskolai törvény végrehajtását; 9. hogy a szerb egyházi hatóságok­nak egyházi és kulturális czélokra országos költ­ségen arányos dotácziót juttassanak; 10. hogy a felekezetek közti viszony az egyenjogúság és lelkiismereti szabadság alapján szabályoztassék. Zágráb, augusztus 31. Az elnök bemutatja a bán átiratát, amelyben jelenti, hogy ő felsége a ház megalakulását és az elnökség megválasztását tudomásul vette. (Zsivió­­kiáltások.) Következik a napirend: a felirati javaslatok tárgyalásának folytatása. Nedelkovics dr. a többség felirati javaslata mellett szól. A vita további folyamán Nedelkovics dr. előbb az uralkodó pártok működését védelmezi az ellenzékkel szemben, majd pedig védelmébe veszi, a szerbeket az ellen a szemrehányás ellen, mintha gátolnák Horvátország politikai fejlődését. Massara dr. a bánnal polemizál és tiltako­zik az ex facto agitur elve ellen mert ennek alap­ján Horvátországot minden jogától megfosztanák. Khuen-Héderváry Károly gróf bán Mozsará­val polemizál és hangsúlyozza, hogy az ellenzék számol az ausztriai viszonyokkal, tehát mégis spe­kulál. Az ellenzéknek a népben nem szabad olyan reményeket keltenie, amelyek felizgatják és azért a népet figyelmeztetni kell, hogy az ilyen dolgokról józan fogalmat alkothasson. Ha a kiegyezésen kívül még a cetinjei országgyűlést is a prag­matika sankcziót és jogok forrásául tünte­tik fel, akkor ezt a két forrást már­is való értékükben mutatják be. Az Obzor párt hí­vei átugorják az 1873-tó 1881-ig folyt időszakot, bár akkor sok mindent alkottak meg, ami még ma is érvényben van. Az uraknak meg kellene tehát mon­­daniok, miért tartják ma törvénytelennek azt, amit ők maguk is támogattak; ezzel a magyarázattal azon­ban adósak maradnak. A­ kisebbség felirata minden képzelhető programra consglomeratuma; benne van az Obzorpárt 1893-iki programmja is, amely derogál a párt 1887-iki program­jának, ahol a pragmatiku sancl­ót mondották a Magyarország és Horvátország közötti viszony szabályozásának kiindulási pontjául. Figyel­meztetni kell tehát a népet, hogy vizsgálja meg, mi fűzi össze a koalícziót. Azokból az érvekből, ame­lyeket Massura dr. az Obzorpárt nevében a dua­lizmus ellen felhozott, kiviláglik, hogy ez a párt Ausztria érdekeit jobban a szivén hordja, mint a saját népéét. Mas Sura &?– mondta, hogy az 1868-iki for­mu­lt szép fiatalságunk. Fáradtunk, szenved­tünk, reménykedtünk, raboskodtunk, tűrünk és csigázzuk magunkat, koptatjuk testünket-lel­­künket, hogy mire megöregszünk, legyen egy ilyen sátrunk, ahol csöndesen meghalunk. Ez a kis bolond pille egész életében csak vidám volt, csak élvezett, csak gyönyörködött az isten szép világában és mindig az övé volt ez a sátor mégis . . . tománygyülés nem volt törvényes. Ha 1526-tól 1867-ig minden tartománygyülés törvényes volt akkor az volt ez is. Jobb lett volna, ha 1848 nem­ létezett volna, mert akkor épp úgy mint Magyar­­országon a karok és rendek, egy parlamenti testté egyesülhettek volna, 1868-ban már bajosan ment volna ez, de ha megtörtént volna is, az ellenzék azért ma mégis csak mindent ellenezne. (Tetszés.) Amrus dr. a mai kormányrendszerről beszél és kérdi a bánt csütörtöki beszédének abbeli passzu­sára vonatkozólag, váljon ő (a szóló) a bántól va­laha saját maga számára kért-e valamit. Khuen-Méderváry gróf bán konstatálja, hogy Amrus dr soha sem kért tőle semmit, a­mi szer­e­­mélyes, vagy politikai becsületét érinthette volna, különösen azonban soha sem kért tőle semmit sze­mélyes előnyére. Az általános vitát ezzel berekesztették. A holnapi ülésben a két felirati javaslat előadói be­szélnek. Kan aránylag még a legtöbb elevenséget mu­tatja mozgásával. Mert folytonosan mozog. Átcsúszik egyik falombról a másikra s mielőtt aran­nyá vál­hatnának tőle a levelek, már lehull róluk s a vadkomlósátrak tetején játszik a selyemtob­­zocskákkal.* Egy kicsi száraz levelet látok a vörös gyűrű egyik gályán, amely alatt fekszem. Minden olyan zöld, ami fölöttem van; honnan kerülhetett ide ez az elszáradt levélke ? Odanyulok, hogy majd leveszem. Abban a perczben megéled s huss! — elszáll. Egy kicsi homokszinü erdei pille volt, amely meg­csalt a mimikrivel. Ez a hitványka lény itt lakik ebben a zöld sátorban. Bizonyosan itt is született, itt élte végig hernyónapjait s itt lett belőle pille. Talán már lerakta prezi kásatojásait s most éppen egy utolsó szépet álmodni jött be a zöld árnyékba, mielőtt meghalna. S mindez az egész hosszú történet, az életrekeléstől számitva az uj generáczióról való gondoskodásig, s onnan megint az elmúlásig: befér egy nehány hétbe. Szomorúan nézem a kicsi pillét, amely fáradtan ült meg megint s utánozza újra a száraz levélkét. Pedig ugyan mivel jobb minekünk ? men­­nyivel több a mi életünk ? Mire a küzdésben valakikké válunk, el­* Lassan lépegetek ki a vadkomló-sátrak ezrei közül, amit a szerelem birodalmának szántam. Már jól estefelé van s amint barnul az erdő, a sok komló­ toboz világosabbnak tetszik. Mintha fehéres lepkék ülnék végig a bokrok tetejét s meg-meglibbentenék szárnyukat, úgy mozognak a feltámadó szélben. Egy kis tisztáson gyönyörű piros virág mosolyog rám. Szára ezüst pehel­lyel van be­futtatva, a virág maga mintha szerelmes leányaik csókjának a csattanásából született volna. Egy tő konkoly az, ami olyan szépen virít az erdő titkos mélyén. Ki tudja, miféle szálló madár szórta el itt a magvát. A vadkomló-sátrak tetejét itt-ott érinti még a tűnő sugár, de alattuk már egészen be­­esteledett. A szerelmespárok azért nem aludnának ott, tudom. Faure visszaérkezése. — Távirati tudósítások. — Közel jár az őrjöngéshez az az öröm, mel­lyel a francziák az Oroszországból vissza­térő Faure elnököt fogadják. A revanche-éhes hazafiak már Elzász-Lotharingia birtokában látják magukat és nem sok biztatás kel­lene most arra, hogy a francziák valami bolondot csináljanak, ami lángba boritsa Európát. Annál megnyugtatóbb és rokonszen­vesebb ama nyugodt hangú beszéd, melyet — mint lapunk más helyén közöljük ■— Vilmos császár tartott Koblenczben, a siedáni csata emléknapján. Faure megérkezéséről szóló távirataink a következők: Dünkirchen, augusztus 31. Faure elnök Hanotaux külügyminiszter kíséretében 9 óra 45 perczkor ideérkezett. Meline miniszterelnök, Besnard és Billot minisz­terek jelentek meg az elnök fogadására. Meline a kabinet nevében szerencsét kívánt az elnök­nek útja szerencsés befejezéséhez. A közönség melegen üdvözölte az elnököt. Dünkirchen, augusztus 31. Faure elnök meglátogatta a kereskedelmi kamarát és a kórházat, azután pedig a város­házára ment a tiszteletére rendezett bankett­hez.­ Habár eset az eső, mégis óriási néptömeg gyülekezett össze azokon az utczákon, ame­lyeken az elnök áthaladt és viharos ovácziók­­ban részesítette az elnököt. Paris, augusztus 31. Az utczákon már zajos élet uralkodik. A legtöbb üzlet be van zárva, sok házon lobogók lengenek. Hazafias egyesületek ma délelőtt koszorúkat helyeztek el a Strassbirg-szobron. Rendzavarás n­em történt. A vidékről érkező táviratok azt mutatják, hogy Faure elnök vissza­érkezését Francziao­rszágba mindenütt lelkesen megünneplik. A köztársaság elnökének számos üdvözlő iratot küldtek. Pária, augusztus 31. Az a meeting, melyet a szoczialista kép­viselők a kenyér megdrágulása miatt­­ összehív­tak, nagyon látogatott volt. A szónokok: szoczi­alista képviselők, községtanácsosok és újságírók Meline miniszterelnököt vádolták a drágaság miatt, erős szavakkal gyalázták és a nép ki­­éheztetőjének mondták. Erre sokan azt kiáltották közbe: — Lámpaoszlopra vele! Vízbe vele/ Éljen a kommün! Egy szoczialista községtanácsos ezt mondta: — Ha a köztársaság elnöke a szövetség helyett orosz gabonával megrakott hajórajt hozott volna magával, úgy sokkal nagyobb szolgálatot tett volna hazájának. Az elfogadott határozati javaslat tele van váddal és fenyegetéssel.

Next