Magyar Hirlap, 1898. június (8. évfolyam, 150-179. szám)

1898-06-01 / 150. szám

8­­ ­ birodalomban, még az egységes Fran­ciaországban is súlyos és végzetes csa­­pás volna e két hatalom megrendülése, de Ausztria számára, melynek csakis a hadsereg s az igazságszolgáltatás ad egy­séget s állami rendet az ő politikai és közigazgatási szétszakadtságban, Ausztria sszámára ez fölbomlást jelent és megsem­­m­isülést. Hová bomlik, mi sors vár reá — ki tudná megmondani. Mi, akiket a sors l és a szükség hozzája fűzött, nem tehetünk egyebet, mint hogy attól a percztől fogva, amelyben rajta nem segíthetünk, csakis m­agunkra gondoljunk és a magunk sor­sára. Nekünk élnünk kell, Ausztriával, iha lehet, nélküle, ha kell. Ha odaát va­lami csoda történik, még nem késő, mi m­­ég mindig rendelkezésükre állunk. De ha a csoda elmarad, magunknak se kés­sünk el, és legyen meg mindenünk, hogy Magyarország rendelkezhessen magamagá­val. Szívesen vagyunk életmentők, de czél­­üélkül, másnak sem használva, a biztos halálba nem rohanunk. Budapest, május 31. __________magyar hírlap_________ illését, amelyen az özvegyi ut aszón­élvezet kérdése került megvitatásra. Schwerer Gusztáv dr­, az örök­lési jog szerkesztője és előadója azt az álláspontot foglalta el, hogy az özvegyi jognak mai jogunkban fennálló alapgondolata fentartandó. Az özvegyi jogot sem a rokonoktól, sem a leszármazóktól nem en­gedné korlátoztatni. Csak azt a megszorítást helyesli, hogy a gyermekek nagykorúságakor az örökség fele része az özvegyi haszonélvezet alól felszabaduljon. A tárgyhoz hozzászóltak Oberschall Adolf, Sághy Gyula dr., Nagy Ferencz dr., Vavrik Béla dr., Győry Elek dr. Sipő­cz László dr. Adam, András, Köves György és Shirring Lajos dr., akik mind az előadó nézetéhez csatlakoztak, hogy ugyanis az özvegyi jog mai állapotában fentartandó. Végül Schwarz Gusztáv és Lányi Bertalan beszéltek, amire az ülés véget ért. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as párt e hónap 6-án délelőtt 10 órakor értekezletet tart Kossuth Ferencz elnöklése mellett. 1898. jemine 1 ■ ____ ■ S A helyzet Ausztriában. — Távirati tudósítások. — Bécs, május 31. A képviselőház holnap újra megkezdi működését; napirenden lesznek a nyelv­javas­latok, de a tárgyalásnak a legjobb esetben az lesz az eredménye, hogy nyelvbizottságot fog­nak kiküldeni, de pozitív sikert nem lesz ké­pes felmutatni, minthogy a kormány hallani sem akar a nyelvrendeletek visszavonásáról. A nyelvvita után a gráczi községtanács feloszlatá­sát fogják megvitatni, aminek az lesz a követke­zése, hogy az ellentétek még jobban ki fognak élesedni. A gráczi újságok hangjából is ezt lehet következtetni. Pünkösd vasárnapján a csehor­szági német városok küldöttjei Reichenbergben gyűlést tartottak, amelyen a csehországi né­met városok szövetségének megalakítását hatá­rozták el. A helytartóság már kijelentette, hogy a szövetkezet alapszabályait nem fogja jóvá­hagyni, mert a városok túlmentek a ha­táskörükön. Grrícz, május 31. egy csendőrrel alkotja az utczákat be­kala­n­­dozó őrjáratokat. Graf dr. volt polgármes­terhez Bécsből, Brünnből, Klagenfurtból, Berlin­ből és más helyekről érkeztek üdvözlő iratok. Vasárnap ideérkezett a német nemzeti Waid­­hofner szövetség; ennek üdvözlését és a tervbe vett lakomát rendőrileg betiltották csupán ba­rátságos összejövetelt tartottak, amely alkalom­mal a« Wacht am Rheint» énekelték. A termet a rendőrség kiürítette. Este a bécsi és gráczi diákok küldöttei tanácskozást tartottak. A bécsi küldöttek kijelentették, hogy a tartalékos tisztek ügyében szolidárisan járnak el a grácziakkal. A »Carolina» nevű katholikus diákszövetség az egyetem elé való felvonulását a rendőrség betiltotta. Graf dr. volt polgármes­ter villája rendőri felügyelet alatt áll. Egész­ben véve a pünkösdi ünnepek jóval nyugod­­tabban folytak le, mint várni lehetett. Csak egyesek csendháboritása fordult elő és egy csomó letartóztatás történt. Az őrjáratok által letartóztatottakat azonosságuk megállapítása után mind szabadon bocsátották. Pichler An­­tal kalapgyáros, akinek kirakatában »Heil­ Germá­­nia” felirásu kalapok voltak láthatók, rendőri kényszerrel köteles volt azokat eltávolítani. Az összes német nemzeti diákok törzskorcs­máiban tegnap rendőrök jelentek meg és a helyiségeket ismeretlen okból átkutatták. Egy bosnyák altisztnek összeütközése volt két fiatal­emberrel. Lemberg, május 81. A lengyel Schulverein küldötteinek kongres­­­szusa, amely a pünkösdi ünnepek alatt Staniszlau­­ban ülésezett, elhatározta, hogy Morva-Catrauban lengyel iskolát alapít. Steichenberg, május 31.^ A prágai helytartóság a városok gyűlésének határozatát rendeletileg felfüggesztette és a cseh­országi német városok szövetségének megalapítását megtagadta. Lincz, május 31. A szocziáldemokrata párt gyűlése Pernerstorfe­* javaslata alapján egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amely éles szavakkal foglal állást a keresztény szoczialista párt ellen. Ferencz Ferdinánd főherczeg elő­léptetése. Bécsből táviratozzák, hogy a király elrendelte, hogy Ferencs Ferdinánd főherczeg az általa tartandó szemléknél és vizsgálatok­nál mint rangra legidősebb altábornagy szerepeljen. A képviselőház holnap déli 12 órakor formális ülést tart, melyen Krausz István a betegápolási alapról és Gajáryi Ödön a po­zsonyi kórház építéséről szóló törvényjavasla­tokra, Pogány Károly pedig az állami vas­gyárak budget-áthelyezéséről szóló miniszteri jelentésre vonatkozó bizottsági jelentéseket terjesztik elő. Nem lehetetlen, hogy a Lepsényi­­ügy a napirend előtt kis vihart fog felidézni, ha ugyan a néppárt a tervezett «akczió» meg­indítását nem halasztja az első érdemleges ülésre. A függetlenségi és 48-as párt részér­ől a kormánynak legutóbbi zászló­rendelete tár­gyában interpellácziót terveznek. A polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság e hónap 28-ikán Erdély Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt tartotta XI. teljes a szó nemes értelmében egy testté s lélekké forrasztott össze — irja ön barátjának — mig közétek nem lépett az a «csudaszép» leány. Nem érzi ön, uram, minő lesújtó vád e nehány szóban, amig közétek nem lépett az a csuda­szép leány!?» Ez a néhány szó súlyos vád az ön barátja s mind a férfiak ellen, kiknek, úgy látszik, a legtökéletesebbeknek is elég a meg­­tántorodására, ha közéjük lép egy «csudaszép» leány! És ez kegyetlenül tépi szét a mi tiszta, magasztos illúziónkat, megrendíti hitünket a női hűség, az ideális szerelem, az anyai ön­­feláldozás minden földi hatalomnál hatalmasabb­nak vélt erejében. Lehetséges az, hogy egy «csudaszép» leány, ha maga a testi-lelki töké­letesség is, egyszerre elfeledtesse a férfival az első szerelem édes emlékeit, a családi élet me­legségét s meglazítson minden köteléket, mely a férfit a nővel, az apát gyermekeivel a természet rendje szerint is, évek hosszú során egybekötötte? Mily vigasztalan jövendő vár ránk mind, kik abban a gyermeteg hitben éltünk, álmodoztunk, hogy az a férfi, kinek kezébe szánta kezünket a végzet, a mienk, egyedül a mienk lesz az egész életre!» «Egyébként, hisz ön a csudaszép leány tökéletességében ?» E kérdést szegezi mellemnek egész váratlanul a te csudaszép leányod, ked­ves barátom. Három felkiáltó­jellel kiáltja : Én nem!!! Nos, kedves barátom, őszintén beszélve, én meg hat felkiáltó­jellel kiáltanám: én sem! Meg is írtam múltkor, hogy csak a te negyven éves korod látja et a megtestesült tökéletesség­ek, az iskolás gyermek is tudja, hogy tökéle­t tartományi bizottság tagjai tegnap és ma a feloszlatott községtanács tagjaival a to­vábbi lépések dolgában tanácskozásokat foly­tattak. Hammer Purgstall báró, kormánybiztos úgy intézkedett, hogy a rendet a rendőrség tartsa fenn, a csendőrség pedig csak ennek támo­gatására szolgáljon. Ehhez képest két-két rendőr­i és földi lények nincsenek. «Mondja meg a ba­rátjának, tegye le a rózsaszínű szemüveget, nézze meg higgadtan (higgadtan!) azt a leányt s látni fogja, hogy sem nem csudaszép, sem nem tökéletes. A realizmus egyetlen érintésére porba omlik a bálvány, rideg csontvázzá válik, ha lefoszlik róla az a tündöklő mez, melyet az idealizmus borított reá és a szép ábrándkép egy csapással — nem mint ön mondja, hosszú, kínos évek múltán — eloszlik, semmivé lesz. És higye meg uram, ez lenne az egyetlen menekvés a leányra is. Mert ha van benne jellem ha van szivében egy szemernyi érzés, iszonyúan kell szenvednie a rettentő önvád súlya alatt, mely éjjel, nappal üldözi, szüntelen azt kiálltja fülébe: föl­dúltad egy család boldogságát, meg­rontottad egy hü férj és egy jó apa szivét.. Mondja meg a barátjának uram, hogy a csuda­szép leány becsületes volt és lesz s annak a a szűzlelkü­ asszonynak és gyermekeinek bol­dogsága — szentség, melyet ő sohasem fog megérinteni. Az én lelkem megtisztult s ujjongva tapsolok ama szebb jövendőnek, melynek a képét ön oly nagy szeretettel rajzolta meg ba­rátja számára. Rólam szó se legyen. Valószínű, hogy egykor majd édes emlékké válik az a szerelem, melynek szinte nagy ára lett: egy család boldogsága, ám az bizonyos, hogy mint nő, vigasztalannak látom a magam jövendőjé­nek képét. Mert ne feledje, uram, hogy mindig voltak s mindig lesznek «csudaszép» leányok s ezek közt majd rátalál az én leendő férjem is az ő csudaszép leányára. Az ön barátja meg van Perczel belügyminiszter június 26-án ér­tekezletet tart a belügyminisztériumban, a vidéki színészet rendezése érdekében és ez alkalommal megvitatják az új szabályzati ter­vezetet is. Előttünk van ez a tervezet, amelyet még csak kielégítőnek sem tarthatunk. Kicsinyes szempontokból nézi a nagyfontosságú ügyet, mentve, az én illúziómnak vége — meg van-e elégedve tisztelt uram ?» Itt végződik a levél, kedves barátom s valóban én a megoldással nem vagyok meg­elégedve. Íme, ennek az okos, nemeslelkü leánynak sejtelme sem volt arról, hogy te benned két lélek lakozik: szereted­et, de szereted még a feleségedet is. A szenvedő, a boldogtalan férfit látta benned s nyilván, sze­relmének első megnyilatkozása a részvét volt csupán, úgy nőtt, növekedett szerelemmé. Csu­da-e, ha megvéníti, kétségbeejti a tudat, hogy oly férfi szivét ejtette rabul, ki két érzés közt hánykolódik : szereti a feleségét, de ... A vég szinte világos: az uj érzelem legyőzi a régit. Hát ez a vége minden szerelemnek — kiált föl rémülten a csudaszép leány. Nem, nem. Ezt szeretném én valahogy megértetni vele. Erős a hitem, hogy ez a szere­lem jótékony zivatar: megtisztítja a levegőt, szükség van reá. Rombol, pusztít, de ami meg­­­marad utána: a megtépázott növény új erővel zsendül növekedésnek. A csudaszép leánynak nincs oka az aggodalomra, ha az a ma még «ismeretlen valaki» igaz szerelemből vezeti oltár elé s ha az a «csudaszép» leány, kivel a végzet majd tán összehozza, hasonlatos lelki szépségekkel van megáldva, mint ő. S » zivatar után ha felderült az ég — ennek jóté­kony melegsége mindkettejük számára árad be a kis fészek ablakán. Ne, ne féljen kisasszony a házasságtól — ezt írom majd neki, önnek az Isten tartozik a boldogsággal! A vidéki színészet rendezése:

Next