Magyar Hirlap, 1898. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1898-10-01 / 271. szám

1898. október 1 MAGYAR HÍRLAP 3 tudomással bír arról, hogy az országgyűlés össze­hivatott szeptember hónap 5-ére, — ma szeptember 30-ikát írjuk. Ezen egy hónap alatt a képviselőház semmiféle érdemleges munkát nem végzett. (Ugy­­van! Ugyvan! balfelől. Ellenmondások a jobbolda­lon.) Ma is a mélyen t. elnökségnek egy propo­­zícziójával állunk szemben, amely a képviselőház foglalkoztatására nézve érdemleges munkát javas­latba nem hoz. (Ugyvan! Ugyvan! a szélső bal­oldalon.) T. képviselőház ! A magam részéről nem te­hetek egyebet, mint arra való utalással, amit már múltkori felszólalásomban röviden érintettem, hogy nekem az a meggyőződésem, — amelyet legköze­lebb bővebben is indokolni fogok — hogy a kor­mány itt czélzatosan az ország kijátszására töre­kedett, államcsínyt tervezett az osztrák kormán­­nyal egyetértve, — mondom — nem tehetek egye­bet, mint hogy konstatáljam azt, hogy a kormány, dac­ára annak, hogy a munkaképes parlament együtt van, a parlamentet foglalkoztatni nem képes, vagy foglalkoztatni nem akarja és ezáltal lehetet­lenné teszi, hogy kellő időben, január elseje előtt a törvény megfelelő intézkedései érvényesüljenek, •a vámterület kérdésében a képviselőház határo­zatot hozhasson. Csupán ennek konstatálására szorítkozom most, mert a későbbi tárgyalások során ezt mint érvet érvényesíteni kívánom. Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni, egyébiránt a propozíczió ellen azért sem tehetek kifogást, mert a Ház egyik határoza­tán alapul, másrészt nem lehet kifogásom az ellen, hogy a házszabályoknak megfelelően a Ház maga konstituálva legyen. Egyébiránt csodálatos, hogy az alelnök meg­választására nézve sem hallottam propozícziót. (Felkiáltások a jobboldalon: De igenis tett propo­­zicziót!) Igen? Bocsánatot kérek, nem hallottam, azt hittem, hogy ezt egy külön ülés napirendjére szánta a t. kormány. Miután a Ház ezeket elhatá­rozta és semmiféle kifogásom nekem nem lehet az ellen, hogy a házszabályoknak megfelelőleg a­­ Ház megalakuljon, a javaslatba hozott napirendhez erren okból hozzájárulok. Elnök: Kíván még valaki szólani? Kossuth Ferencz: T. Ház! Én is hozzájárulok én­ nagyon csonka napirendhez, de lehetetlen, így a magam és közöttem lévő párt nevében ki­­­fejezzem megbotránkozásomat — engedjék meg, így ezzel a szóval éljek — afölött. Hogy akkor, amikor köztudomásúlag az országnak egyik legfon­­sabb ügye vár elintézésre, akkor az országgyűlés, bár a törvény által kiszabott nyolc­ hónapból elmúlt az négy hónap, mikor összeült a kormány vezetése .Itt, még az ötödiket is elpocsékolni volt kénytelen. S akartam megjegyezni. Elnök: Kíván még valaki szólani? Bánffy és Tfcun.­ ­ Apponyi Albert gróf: T. Ház! Hozzájárulok neki propozíczióhoz és pedig abból a parodo­­nak látszó okból, mert az a Háznak érdemleges .•■.a rendjére nem vonatkozik. Érdemleges munká­­t tartalmazó propozíczióhoz, jöjjön bárhonnan, járulhatnék mindaddig, míg a kormány annak élességének meg nem felel, hogy a Házat és azágot a kiegyezési ügyek állásáról tájékoztassa. E tekintetben a helyzet ma súlyosabb, mint akor, amikor ezt a kérdést először fölvetették. Sulyosabbá vált azáltal a leleplezés általa : az osztrák kormány előterjesztéset tartalmaz" ■ Mert addig, míg a magyar kormány minden Intézeti kérdéssel szemben tagadta, hogy a fölemelésére nézve az osztrák kormán­nyal nem a megegyezés léteznék, a­z osztrák kor­nak a fogyasztási adókra vonatkozó elő­ter­­e az indokolásban hivatalosan tartalmazza ogy ami financsiális előnyt ezek az elö­­ések Magyarországnak nyújtanak, annak sa egyenesen a magyar kvóta megfelelő léhez van kötve. (Igaz! Ugy van­ a balol­dal két dolog közül egy áll: vagy nem a valóságnak a magyar kormánynak átkozata, mely szerint ö az osztrák fal a kvóta felemelésére nézve meg­­nem jutott, vagy az osztrák kormány vakmerőséget engedett meg magának, jy egyezményes javaslat indokolásában van a megegyezés oly feltételét állítja, nézve megegyezés nem jött létre. sak még egy harmadik lehetőség volna, mely zárva, az, hogy régebben ugyanily termm­­egállapodás az osztrák kormány és a ma­­chmány között soha nem létezett, hanem a­ugusztusi tárgyalások alatt jött létre s ma ilyen adás van, vagy az osztrák kormány követett el olyan vakmerőséget, mely a magyar kormányra nézve erkölcsi lehetetlenséggé tenné, hogy vele tovább tárgyaljon. Ma tehát a helyzet még bonyolultabb, fenye­getőbb és a magyar parlament igényei, hogy világo­san lásson, ma még evidensebb, annak érvényesítése ma még szigorúbb kötelessége. Azért ismételve ki­­elentem, hogy az elnöki propozíczióhoz csak azért járulhatok, mert az érdemleges munkarendet nem érinti, s hogy a Ház érdemleges munkálko­dását lehetetlennek tartom mindaddig, míg ezekre az égető kérdésekre teljes világosságot nem nyerünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Bánffy Dezső br. miniszterelnök: T. kép­viselőház! Szükségesnek tartom néhány szóval reflektálni azokra, amiket Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam a kvótát illetőleg mondott. A két kormány a törvényjavaslatot egyet­­értőleg állapította meg és egyértelmű tör­vényjavaslatot terjesztett a két Ház elé; az indokolás sem az osztrák kormány részéről a magyar kormán­nyal, sem a magyar kormány részéről az osztrák kormán­nyal szemben külön bírálat tárgyát nem képezte. Én azt nem ismertem, a gyakorlatnak meg­felelőleg nem is volt szükséges ismernem, ol­vastam a lapokban annak tartalmáról, azon­ban ki kell, hogy jelentsem, hogy a magyar kormány és osztrák kormány között a kvó­tára nézve semmiféle megállapodás fenn nem áll. (Helyeslés.) A magyar kormány ma is azon az állásponton van, hogy ebben a kér­désben a kvóta-bizottságok hivatottak eljárni. (Helyeslés: Ugy van­ jobbfelől.) Éppen arra törekedtem és remélem eredmén­nyel, hogy a kvóta-bizottságok legközelebbrő­l tárgyaljanak és ebben a kérdésben a megoldás a kvóta­bizottsá­gok útján kerestessék, kerestessék úgy, ahogy a kvótabizottságok azt jónak látják, ahogy a magyar kvótabizottság már kijelentette: a szám­szerű adatok szigorú figyelembevétele alapján. Ha az osztrák kormány előterjesztése indokolásában reményét köti ahhoz, vagy követelését, ha úgy tetszik, hogy a kvóta fel­emeltessék, ez az ő egyéni nézete vagy óhaja is lehet, de e tekintetben semmi néven neve­zendő megállapodás az osztrák kormány és a magyar kormány közt fenn nem áll. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ily körülmények közt nem látom fenforogni azt az újabb sé­relmet és újabb indokot, amiért ebben a Házban tárgyalni ne lehetne. A kiegyezési javaslatok a Ház előtt feküsznek, e javaslatokkal reménylem, már e hét folyamán vagy a jövő hét folyamán az illetékes bizottságok foglalkozni fognak, különösen a pénzügyi bizottságban e tekintetben, ha nem is mondhatom, hogy határozat, de megbeszélés jött létre arra nézve, hogy midőn a bizottság a költségvetés tárgyalását bevégezni, ami, reményiem, e héten vagy a jövő hét elején megtörténik, azonnal hozzá kezd a hozzá­utasított kiegyezési javaslatok tárgyalásához. Hát, t. Ház, ezek a javaslatok a bizottság előtt feküsznek. Hogyan méltóztatnak képzelni, hogy a Ház már azokkal foglalkozzék, midőn azok még bizott­sági tárgyalást kívánnak. (Úgy van­ jobbfelől.) Ily körülmények közt egyáltalában nem ismerem el, hogy jogosan méltóztatnak a kormányt támadni, legkevésbé azzal támadni, hogy nem foglalkoz­tatja három hét óta a Házat. Hiszen nem én gátoltam, hogy egyes javaslatokat a Házban ne tárgyaljanak, hanem a képviselő urak. (Zaj a szélső­baloldalon.) Mi ebbe belenyugodtunk, mert nem tartjuk nagy veszedelemnek, hogyha azok a javaslatok, ame­lyek már tárgyalásra készek, rövidebb vagy hos­­­szabb időre elhalasztatnak; bárha nem tudom, hogy nem lett volna-e czélszerű és jó, például a Margit­­hídról szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai ked­vező kis vízállásra való tekintettel, az ősszel az építkezést megkezdhették volna. De vannak még más ilyen természetű tárgyak is, Ház. De hát méltóz­­tatik abban a nézetben lenni, hogy azokkal ne fog­lalkozzunk, én nem erőltetem a dolgát. (Ugy van! jobboldalon.) Méltóztassanak ebben a maguk állás­pontjának az érvényesülését látni, akkor ne méltóz­­tassanak ezért a kormányt felelőssé tenni. (Élénk helyeslés. Ugy van­ jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. Ház! Én a miniszter­elnök úr fölszólalása folytán a mai napon csak egy körülményre kívánok refleksziót tenni és ez abban áll, hogyha áll az, amit a lapokban olvas­tunk, hogy t. i. az osztrák kormány a gazdasági kiegyezésre vonatkozó egyezményeket csak azza fogadta el, illetőleg az átutalási eljáráshoz csak azon föltétel alatt járul, ha a magyar kvóta föl­­­emeltetik, akkor konstatálnom kell, hogy a két­ kormány közt egyezményes megállapodás nem jött létre, ha pedig nem jött létre, akkor már ma meg van szegve az 1898. törvényczikknek az a rendel­kezése, hogy abban az esetben, ha a két kormány közt megegyezés nem jönne létre, a magyar kormány május havában, vagy mindjárt nyomban április után az önálló berendezkedéseken nyugvó előter­jesztéseket megtenni köteles. Egyik a kettő közül. Vagy van megegyezés feltétlenül, vagy nincs. Ha van feltétlenül, akkor az osztrák kormány előter­jesztése nem tartalmaz valóságot. Ha pedig a megegyezés feltételhez van kötve, akkor — mint mondom — már ma meg­ van szegve az 1898.I. l.-cz. rendelkezése. Ezt akartam csak ezúttal konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal­­oldalon.) A Ház ezután elfogadta az elnök javaslatát. Ülés vége 11 órakor. Budapest, szeptember 30. A képviselő hás holnap délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek napirendjére a Berzeviczy Albert lemondása folytán megüre­sedett alelnöki szék s több bizottsági tagság betöltése van kitűzve. Az ülés végén valószí­nűleg interpellácziók is lesznek. — Az országgyűlési szabadelvű párt Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt ma este 7 és fél órakor ülést tartott, amelyen ki­jelölte a Ház alelnökének újra Berzeviczy Al­bertet, a közlekedési bizottságba Vörös Lászlót, a pénzügyi bizottságba Szabó Imrét, a föld­­mivelési bizottságba Juszt Ferenczet és a számvizsgáló bizottságba Kubinyi Andort. Berzeviczy az alelnökséget nem fogja elfo­gadni, ma­­ el is utazott a fővárosból s lemon­dását újbóli megválasztatása után levélben fogja a képviselőház elnökének tudomására hozni. A szabadelvű párt a holnapi választás után Berzeviczy mellett bizalmi manifesztá­­cziót fog rendezni. Berzeviczy lemondása után a szabadelvű párt alelnökjelöltje — mint már jeleztük — Kardos Kálmán lesz. A katolikus autonómiai k­on­gresszus kilenczes albizottsága a főrendiház tanácskozási termében Ssapáry Gyula gróf elnöklete alatt ma tartott ülésében befejezte az előadói javaslat tárgyalását és azt némi módositásokkal elfogadta. A hitelesített terve­zetet most közölni fogják a bíboros-herczeg­­primással és a m. kir. vallás- és közoktatás­­ügyi miniszterrel, hogy észrevételeiket a kilen­­czes albizottság elekorátumára megtehessék. Ez esetleges észrevételeket azután közölni fogják a kilenczes albizottsággal, amely azokat tár­gyalás alá veszi.­­ Az ülés végén Hornig Károly báró veszprémi püspök a bizottság ne­vében köszönetet mondott az elnöknek a ta­nácskozások szakavatott és odaadó vezetéséért. Thun és Bánffy. — Saját tudósítónktól. — Thun gróf osztrák miniszterelnök — teg­­nap adtunk róla hírt — egy régi magyar gaz­dasági sérelmet elenyésztető egyezményes tör­vényjavaslat indokolásában, tehát a leghivata­losabb formában, azt a kijelentést tette, hogy az abban kifejezésre jutó méltányos elv érvénye­sülésének csak a magyar kvóta megfelelő fel­emelésének feltétele mellett nem gördít aka­dályt az útjába. Thun gróf ugyanis tegnap terjesztette újra a Reichsrath elé a kiegyezési javaslatokat Az ezekhez mellékelt indokolásban a fogyasz­tási adók visszatérítésében megnyilatkozó alap­elvet Thun igazságosnak és méltányosnak is­meri el, de hozzáteszi, hogy a Magyarországra ekként háruló gazdasági előny ellen csak az

Next