Magyar Hirlap, 1898. december (8. évfolyam, 332-361. szám)
1898-12-01 / 332. szám
2 södik — a hazafias magyar ellenzék szivességéből. Kinek használ vele? _ MAGYAR HÍRLAP Künn sáros, nyirkos november-utói nap, — a Házban kábító unalom. Amig a két névszerinti szavazás tart, a teremben folyik az adomázgatás, mert a t. honatyák nem mernek kimenni, hogy a legszebb törvényhozói kötelesség teljesítésétől, az igen elrebegésétől el ne essenek. Szilágyinak deczember 2-ra vonatkozó előterjesztését Szalay halasztó hatályú indítványának mellőzésével a Ház nagy többsége magáévá teszi, s csak a függetlenségiek szavaznak ellene. Maga az ellenzék sem akarta ezt a kérdést kiélesíteni. ... És most nagy veszedelem érte a Házat ! JT. .•••Sp v. : Talán valami feloszlató kézirat? Korántsem ! Sokkal nagyobb veszedelem az, amikor Reitter János negyed egykor szólásra áll fel s egy órakor még csak addig jut el, hogy két három hallgatóját, akik intik,hogy végezzen, gőgösen utasítja el: — Egy «kummát» se engedek el! Aki Reitter János sajátságos beszédmodorát ismeri, az tudja, hogy ő a „Commát« érte e tatár szó alatt. Ez a szürke úr, aki a Házban még soha másról, mint a Rábaszabályozásról, nem beszélt, ezúttal is ezt a kérdést fejtegette. E mellett az indemnitiről is beszélt. Hogy mit, annak talán Juriss bácsi lenne a megmondhatója, mert beavatott körökben beszélik, hogy vele folytatott mai beszéde tárgyában előzetes tanácskozásokat. Az ülés utolsó negyedét a borhamisítások ügye foglalta le. Saághy Gyula interpelláczióban sürgette a pécsi borpanama ügyének szigorú tisztázását. Darányi földmivelésügyi miniszter a Ház nagy figyelme és osztatlan helyeslése közt adta elő az ügy minden mozzanatát s az ő intézkedéseinek sorozatát. Darányi kijelentéseit a Ház nagy megnyugvással és tetszéssel fogadta s egyhangúlag vette tudomásul. Annál kevesebb megnyugtató momentumot találtak Percsel belügyminiszter nyilatkozatában, melyet csak a kormánypárt vett tudomásul. Részletes tudósításunk ez: A képviselőház ülése november 30-án. A kormány részéről jelen vannak: Perczel Dezső belügyminiszter, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Következik névszerinti szavazás Szalay Károly indítványa felett, mely szerint a deczember 2-ikának megünneplésére vonatkozó elnöki indítvány ki volna nyomatandó és napirendre volna tűzendő. A szavazás eredménye ez volt: Szalay indítványa mellett szavazott huszonnégy, ellene százhetven képviselő. A Ház tehát Szalay Károly indítványát száznegyvenhat többséggel mellőzte. Újabb névszerinti szavazás. Elnök: Következik a szavazás az elnöki előterjesztésre. Elfogadja a Ház, igen vagy nem ? Polónyi Géza: A kérdés feltevéséhez és a szabályokhoz szól. Ő a javaslatot nem fogadja el, de az elnök iránti tiszteletből tartózkodik attól, hogy érdemében hozzászóljon az elnök propozicziójához, mert az a szavazás elhalasztását vonná maga után. Az ő nézete ugyanis az, hogy az elnöki propoziczió nem volt napirendre tűzve s igy nem is lehetne felette szavazással eldönteni. Elnök: A kérdés tehát helyesen volt feltéve ! Több, mint húsz képviselő név szerinti szavazást kért, azt ezennel elrendelem. A szavazást az I betű fogja kezdeni. (Felkiáltások jobbról: Istentelenség!) A szavazás eredménye ez: az elnöki propozíczióra szavazott 179, ellene 29 képviselő. A Ház tehát 150 többséggel elhatározta, hogy deczember 2-án, az e napon tartandó egyházi isteni tiszteletre tekintettel ülést nem tart s jegyzőkönyvileg bensőleg átérzett örömét és hódolatteljes szerencsekivánatait fejezi ki, hogy a nemzet felett őrködő isteni gondviselés kegyelme ő Felsége boldogító uralkodását hosszú időre kiterjesztette. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Következik az indemniti folytatólagos tárgyalása. Keitter János a következő határozati javaslatot nyújtja be: A képviselőház utasítja a kormányt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a magyar jelzáloghitelbankkal, hogy az 1885: XV. törvényczikkben nyert felhatalmazás alapján az akkori pénzügyminiszter által a nevezett banktól a Rába szabályozási társulat terhére felvett és 50 év alatt visszafizetendő 7.040.000 frt kölcsön konvertálható legyen; ha pedig az említett pénzintézet erre hajlandó nem volna, terjesszen be sürgősen törvényjavaslatot aziránt, hogy a kölcsönt az állam vállalja magára, a társulat pedig annak visszafizetésére új kölcsönt vehessen fel. Elnek a vita folytatását holnapra halasztja. Interpelláczió. Elnök: Miután az idő már nagyon előrehaladt s szólásra még többen vannak följegyezve, a vitát holnapra halasztja. Következik az interpelláczió. A borhamisítások. Saághy Gyula: Az Engel-féle borkereskedés ellen fölhangzott vádakat ismerteti. A következő interpellácziót intézi a belügy és földmivelésügyi miniszterekhez: 1. Miféle intézkedéseket tett egyrészről a belügy- és másrészről a földmivelésügyi miniszter úr a pécsi Engel-czéggel szemben felmerült borhamisítási ügy felderítésére? 2. Szándékoznak-e ezen ügyet lehető gyorsasággal és eréllyel megvizsgálni s amennyiben a borhamisítás ténye beigazoltatnék, a legszigorúbb megtorló intézkedéseket alkalmazni? Darányi Ignácz földmivelési miniszter a maga és a belügyminiszter nevében az interpelláczióra a választ rögtön megadja, mert azt hiszi, hogy szolgálatot tesz az ügynek a rögtön való válasszák (Tetszés.) Előadja, hogy gyanú merülvén fel a pécsi Engel-czég ellen, hogy borokat hamisít, a budapesti államrendőrség kiküldte Krecsányi kapitányt, hogy a helyszíni vizsgálatot megejtse. (Felkiáltások balról: Hát ő volt ott!) Bessenyei Ferencz: A bornak is van immunitása ? (Derültség.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter : A vizsgálat eredménye az volt, hogy a czég ellen a IV. ker. kapitány az eljárást beszüntette s a mintákat a czégnek visszaadták. A belügyminiszter ezt az eljárást szabálytalannak találta s ezért az ítélet e részét feloldotta. Minthogy azonban a bormintákat már visszaadták s ez a mulasztás már többé helyrehozható nem volt, a belügyminiszter a IV. kerületi kapitányt emiatt felelősségre vonta s a vizsgálat folytatását teljesen Srecsányihoz, a VIII. ker. kapitányához utasította. Előadja, hogy az Engel-czég hozzáfordult s új mintákat óhajtott átadni, de a miniszter azokat el nem fogadta, mert véleménye szerint, amikor az Engel-czég a neki visszaadott mintákat megsemmisíteni sietett, rehabilitására a módot maga zárta el magának. (Nagy általános tetszés.) A vizsgálat ez ügyben folyamatban van s a belügyminiszter is teljes egyetértésben van a földmivelési miniszterrel arra nézve, hogy ez ügyben a bűnösök büntetésüket megkapják. Saághy Gyula: Tudomásul veszi a miniszter gyereket megszívlelte, hajóinaskép szerződtette s Klein tengerésszé lett — self made man. — Keserves napi munkája után, éjjente szorgalmasan tanult angolul s mikor már jól értette a nyelvet, a tengerészeti szakkönyveket tanulmányozta. Pár év alatt sikerrel tette le a hadnagyi, majd a kapitányi vizsgákat s mikor Kína mintegy 13—14 év előtt reorganizálta s európai mintára rendezte be tengerészetét s e czélra képzett európai hajóstiszteket szerződtetett — Klein a kínai tengerészet kapitányává lett. 1892-ben visszajött hazájába, mikor a magyar gőzös-tengerészet megalapítása hirét vette. Felajánlotta szolgálatát az Adriának s ennek előbb kapitánya, majd hajózási felügyelőjévé lett, mely díszes állást maiglan, közelismerés mellett tölti be. Az összes világrészek közül kétségkívül Észak-Amerikába hajózott a legtöbb magyar emigráns. A szabadságharcz előtt alig volt ott 1—2 magyar ember; az is csak a bűn setét utain került oda, mint szökevény. De a szabadságharcz __ menekültjei 1849-ben s a későbbi években Észak-Amerika számos vidékén virágzó kolóniákat alkottak. Mig a New-Yorkban maradtakat Gressák volt honvéd-törzstiszt tartotta együtt, addig a belföldre ment magyarságot Ujfalussy volt ezredes Iowa államba vitte s ott New-Buda városát alapította meg. Azóta a magyar kivándorlás óriási mérveket öltött s Amerika területén ma bízvást közel 100.000 honfitársunk él. Magában New-Yorkban 16 magyar egyesület működik, köztük több nőegyesület is. Számos városban a magyar kolóniák külön egyházakat, iskolákat építettek, magyar tanítót . — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Nyegre László, Perczel Béni, Rakovszky István. Múzeumnak. Leírásait sok éven át Rákosi Jenő «Reform» czimü napilapjában tette közzé s a szerkesztővel állandó levelezésben volt. Kitűnő rovarász volt s e téren sok szolgálatot tett e szaktudománynak. Ázsia kutatóinak legdíszesebb helyét feltétlenül Vámbéry Ármin foglalja el. Nemcsak hazája méltó elismerését vívta ki magának, de önfeláldozó tanulmányútjai sikerének az egész művelt világ örök hálával adózik. Minden anyagi segítség és hatósági morális támogatás nélkül utazta be e rengeteg világrészt, éveken át mint kolduló dervis csempészte át magát egyik fanatikus khánságból a másikba, örökké kitéve a felismertetésnek s kivégeztetésnek. S ő küzdve nyomorral és életveszedelemmel, megismerte és megírta a Kelet népei ethnográfiai, politikai és társadalmi viszonyait s adatai oly lélekismereti fontosak, hogy maguk az elámult keleti salhok, szultánok és khánok is, számos alkalomból elismerő bizonyságot tettek arról. Méltó nyomain haladtak később Bálint Gábor az ifjú nyelvbuvár és Lóczy Lajos egyet, tanár, ki természetrajzi tanulmányutat tett oda, melyet aztán a mult évben egy zseniális asszistense Cholnoky Jenő dr. fejezett be Kínában s irt meg a Földrajzi közleményekben. Ez idő szerint Zichy Jenő gróf expedicziója jár e földrész bensejében, hogy az ősmagyar haza egykori helyrajzát megállapítsa. Az ázsiai vallási hittérités munkáiból a magyar papság is kivette részét mindig, így sok éven át működött Kína belsejében főtisztelendő Ürge Ignácz honfitársunk, ki a Tien-Csin partjain virágzó keresztény gyarmatot alapított. Az utóbbi években itthon járt s adományokat gyűjtött egy szentegyház építési költségeire, mely czélra számos magyar városban kínai érdekű felolvasásokat is tartott. Mikor a szükséges pénz együtt volt s hazaért azzal Kínába, a kiállott ut fáradalmai ágyba döntötték, sorvasztó kór támadta meg az abléta-termetü derék papot s a mult évben meg is halt. Ázsiában legrégebben ottlakó hofitársunk Faragó Ödön, ki 1869-ben elvégezve Fiuméban a keresk. tengerészakadémiát (Domini gróf igazgatása alatt), tanulmányhajózásra indult s e közben ért Shangai khinai kikötővárosba. Ott vámtiszti szolgálatot vállalt, bámulatos könnyűséggel elsajátította a nehéz kínai nyelvet s fokról-fokra emelkedvén, ma a shangai-i tengeri vámhivatal igazgatója, mandarin-ranggal. Faragó is meglátogatta két év előtt hazáját, Kína viszonyairól több érdekes felolvasást is tartott s aztán szabadsága letelvén, ismét visszatért Kinába. Ázsia s nevezetesen Kina tengerészeti s külkereskedelmi viszonyainak egyik legalaposabb ismerője, kétségkívül Klein A. D. tengerészkapitány honfitársunk, ki 9 éven át volt Kínában mint tengerészkapitány alkalmazva s ma a fiumei «Adria» tengerhajózási társaság hajózási felügyelője. Kleint is a tengerészet iránti rajongó vágy ragadta ki a boldog szülői körből. Mint 12 éves fiú szökött meg Aradról s Hamburgba, majd az angol partokra ért. Könyörületes derék hajóskapitányra akadt, ki a daliás, elszánt 1898. deczember 1