Magyar Hirlap, 1899. január (9. évfolyam, 7-31. szám)
1899-01-07 / 7. szám
1899. január 7 a maguk politikai programmja számára a leszerelés fejében nem kívánnak semmit. Bécsi hírek. A Neue Freie Fresse mai reggeli számában vezérczikkben és egy külön terjedelmes czikkben foglalkozik a magyarországi politikai helyzettel. Czikkeiben a következőket írja: A tárgyalások oly pontig jutottak, amely a döntéstől már nem lehet messze. A Bánffy-kormány néhány tagjának a disszidensek csoportja egyes tagjaival tegnap folytatott tárgyalása után a a miniszterelnök Bécsbe utazott.Kétségtelen,hogy a kompromisszum volt az értekezés tárgya. De mivel a miniszterelnök csak három nappal ezelőtt volt Bécsben, ahol a királynak jelentést tett, úgy ebből, hogy most ismét szükségesnek tartotta a Bécsbe menetelt, azt kell következtetni, hogy a disszidensekkel folytatott konferencziában határozott javaslatok értek meg, amelyeket most a korona elé terjeszt. Ha a kormány még most is ragaszkodnék régi álláspontjához, amely a kisebbségnek adandó minden kedvezményt ridegen visszautasít, nem volna semmi oka, hogy azokkal a férfiakkal tanácskozzék, akik kiváltak a liberális pártból, mert ezt az álláspontot nem helyeselték. Pár nap tapasztalata elég volt annak megértésére, hogy az a programm, mely szerint az alkotmányellenes állapot eddig tarttassék fönn, míg a többség ismét abban a helyzetben lesz, hogy a kormányt ne csak erkölcsileg, de gyakorlatilag is támogassa, — keresztülvihetetlen. Ha a kormány nem akarta magát kitenni annak a veszedelmes gyanúsításnak, hogy a konfliktust az alkotmány félrevezetésére és személyes kormány inaugurálására használja föl, a harcz egész tartama alatt a képviselőházat nem napolhatta el. A képviselőházban történők igazolják, hogy az ellenzék kimerülésére, vagy kiéheztetésére nem lehet számítani. A többség tehetetlenül áll az obstrukczióval szemben. Amit elméletileg nem akar elismerni: hogy a többség elvének is van hatása, azt most igen fájdalmasan gyakorlatilag kell kipróbálni. A kísérlet, hogy alkotmányellenesen vezessék az ügyeket, az alkotmány uralmát azonban a parlament ülésezésével mégis elismerjék, ezek szerint meghiúsult. A dilemmából, amelyen a liberális párt elvérezhet, csak egy kivezető út van, ez pedig az ellenzékkel való megegyezés. Ha, ami valószínű, Bánffy báró személye lesz a kompromisszum áldozata, Magyarország ezt könnyebben fogja elviselni, minthogyha a miniszterelnöknek és az állítólagos elvnek megmentése kedvéért a konfliktus még jobban kiélesedik és alighanem a liberális pártnak bomlásával végződik. »illetékes körökben mitsem tudnak. A czáfolat különben így szól: Bécsből táviratozzák a «Bud. Tud.»-nak. Szemben azon híresztelésekkel, mintha a kormány és a pártok között kompromisszum iránt folynának tárgyalások, konstatálhatjuk, hogy az itt időző magyar miniszterek körében ilyen tárgyalásokról mit sem tudnak. Hasonló kijelentést tesz a másik félhivatalos, az O. É. is. Egyes lapok ama jelentésére, hogy a kormány és a képviselőház több tagja között tárgyalások folynak kompromiszum czéljából, illetékes helyen kijelentik, hogy efféle tárgyalásokról semmit sem tudnak. Ezekhez csak annyit jegyzünk meg, hogy úgy a «Bud. Tud.», mint az «0. É.» száfalatai «minden alapot nélkülöznek.» úgy áll a dolog, ahogy csütörtöki számunkban megírtuk. Rendszerváltozás. A függetlenségi párt estilapja a kompromisszum tervről czikkezve ezeket írja: Az egyezség nem fog sikerülni, mert az ellenzék Bánffyval nem köt semmiféle egyezséget. Ez az ember az ellenzék előtt a politikai megbízhatóságnak legcsekélyebb mértékével sem bír. Vele tehát sem tárgyalások nem folytattatnak, sem megállapodások nem köttetnek. Különösen most, mikor már az alkotmányellenes kormányzás merényletétől sem riadtak vissza. Az ellenzék egy Bánffy után jövő kormánnyal igenis szóba áll, annak az indemnitást és provizóriumot megszavazza, de végleges megállapodást csak egy oly kormánnyal létesít, amely szakítást jelent az eddigi Tisza—Bánffy rendszerrel, és a becsületes, tisztességes kormányzásnak személyi és tárgyi garancziáit nyújtja. Czáfolat: A félhivatalos Búd. lúd. ma, — hogy mi okból nem sejtjük — szükségesnek tartja a nyilvánosságnak tudomására hozni, hogy a miniszterelnöknél tegnap lefolyt tanácskozásokról, melyek a következéseikkel együtt a nap szenzáczióját képezik __________ftfiMSYflfS HÍRLAP__________ Bolgár Ferencz választóihoz. Bolgár Ferencz, a kismartoni kerület országgyűlési képviselője választóihoz nyilt levelet intézett, melyben azt írja, hogy a Bánffy-kormány a hazára és a dinasztiára egyaránt veszélyes és ígéri, hogy az ellenzék négy hónap óta folytatott harczot, melyben ő is mindig előljárt, mindaddig életre-halálra folytatja, mig a korrupcziót ki nem irtja s Bánffy Dezső bárót meg nem buktatja. A választók mozgalma. A fővárosban a függetlenségi polgári körből kiindult mozgalom mind erősebb hullámokat ver. A fölhívást a részvételre 3000 példányban ma küldték szét az összes körökhöz, egyesületekhez, hogy a vasárnap megtartandó nagy előértekezleten jelen legyenek. A vasárnap a Sas-körben délután három órakor megtartandó értekezleten kiküldenek egy végrehajtó bizottságot a mozgalom részleteinek kidolgozására, továbbá egy bizottságot, mely az összes ellenzéki pártklubokat meghívja a népgyülésre. Ugyancsak ez értekezleten fognak a szónokokban is megállapodni. A népgyülést körmenet előzi meg. A szegvári választókerület tömörkényi lakosainak szabadelvű polgársága Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint az országos szabadelvűpárt elnökéhez intézett iratban üdvözli a kormányt, amiért oly példás nyugodtsággal megállotta helyét a kisebbség erőszakos és példátlan támadásaival szemben is. A billédi szabadelvűpárt a kormánynak és a szabadelvűpártnak táviratilag bizalmát és elismerését nyilvánította és kéri őket, hogy a kitűzött czél elérésére továbbra is rendületlenül kitartsanak. Verbóról Bánffy báró miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték: jt verbói szabadelvűpárti választók mai napon tartott népes gyűlése határozatából fogadja Nagyméltóságod a választók határtalan bizalmának kifejezését. A szabadelvű választók megbízásából. Bodok Géza: Dreyfus beteg. — Távirati tudósítások. — London, január 6. A „Daily Telegraph“ jelentése szerint Dreyfus vérhasban megbetegedett. Paris, január 6. Az igazságügyi palota folyosóján azt beszélik, hogy nincs semmiféle rendkívüli titkos dossier a Dreyfus-ügyben. Az egyetlen Dreyfus-féle dossier az, amelyet áttettek a semmitősséghez. Nem létezik továbbá Vilmos császárnak Dreyfushoz intézett levele, sem Dreyfusnak Vilmos császárhoz intézett levele. A miniszterelnöknek és a hadügyminiszternek nincs tudomása róla, hogy ilyen levél, amelyet állítólag megsemmisítettek, valaha létezett volna. A Bard-Picqueit-ügyben befejezték a vizsgálatot. A vizsgálat során kiderült, hogy Bard, aki utasítást kapott, hogy közölje Ficquart-tal, hogy a semmitőszék nem hallgatja ki Ficquart ez z redest, akit nem ösmert, több helyiségben kereste ési tévedésből Quesnay de Beaurepaire elnök irodájába nyitott be. Ficquart-nak mieg kellett neveznie magát, hogy Bard teljesíthesse a megbízást. Paris, január 6. Az antirevizionista lapok, tudvalevőleg, ádáz haraggal támadják Bard, semmitőszéki előadót, aki a Dreyfus-ügyet referálja. Utóbbi időben azzal vádolták, hogy Ficquart ezredeshez a tanuk szobájában bizalmasan igy szólt volna: , — Kedves Picquart, most végre sikerült Gonse-t megfognunk! A Dreyfus-ellenes lapok addig lármáztak ebben az ügyben, hogy a kormány végül is kénytelen volt vizsgálatot indítani. A vizsgálat a következőket derítette ki: Bard előadó értesíteni kívánta Ficquart, akit tanúkihallgatásra elővezették, hogy kihallgatása másnapra marad. Kiment tehát a tanuk szobájába és mivel Ficquart-t nem ismerte, csak az ajtóból elkiáltotta magát. — Piequart ezredes kihallgatása holnapra halasztatott. Erre Piequart, aki egy csendőrkapitány kíséretében volt jelen, felkelt, előrelépett és csupán ennyit mondott: — Ficquart, ezredes én vagyok. Ennyi az egész. A vádak tehát valótlanoknak bizonyultak. Páris, január 6. A *Gaulois» szerint Lebrun-Renault századoson kívül az előtt a rendőr előtt is, aki szolgálatot végzett azon a kocsin, amelyen Dreyfust lefokozása után a fogházba szállították, ezt vallotta Dreyfus: — Nos hát, ha bűnös vagyok, mások is bűnösek! A rendőr erről a vallomásról nem értesítette mindjárt a felebbvalóit, hanem csak akkor, mikor Dreyfus-nak Lebrun-Renault előtt tett vallomását kétségbe vonták. A semmitőszék néhány nappal ezelőtt, állítólag, kihallgatta ezt a rendőrt. Páris, január 6. Berger, a plebiszczitum bizottságának elnöke felhatalmazást kapott annak a kijelentésére, hogy Viktor Napóleon herczeg a «Matin»-nak azt a czikkét, mely szerint ő államcsínyt tervez, a közlés előtt nem ismerte és nem ismeri a szerzőjét sem a czikknek, amely különben több pontban helytelen. Az „Egyetemi-kör“ válsága. — Saját tudósítónktól. — Az „Egyetemi-kör“ válsága a mai napon sem nyert elintézést, hanem ahelyett újabb komplikácziók keletkeztek. A délelőtt folyamán lemondott a kör jelenlegi vezetője, legifj. Ábrányi Kornél is, aki tegnap az egyetemi tanács rendeletét visszautasította. Mihálkovits Géza rektor emiatt magához kérette Ábrányit és azt követelte tőle, hogy a tanács tegnapi rendeletét respektálja és juttasa érvényre. Ábrányi erre nem volt hajlandó s benyújtotta lem mondását. — A lemondó levél így hangzik: «Tisztelt Bizottsági A nagyságos Rektor az egyetemi tanács megbízásából ma délelőtt magához hivatott és abbeli kívánságának adott kifejezést, hogy szerezzek érvényt tegnap kiadott rendeletének, mely szerint az egyetemi körben semmiféle politikai értekezés vagy gyűlés ne tartassék. Én, míg egyrészt köteleztem magamat, hogy a Nagyságos úr rendeletét a t. bizottság tudomására hozom, addig kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy rendeletének engedelmeskedjem. Ennek folytán tarthatatlannak vélem állásomat, amiről ezennel le is mondok. A kör ügyeinek vezetését a kör főtitkárára, Koos úrra bízom. Legifjabb Ábrányi Kornél. A bizottság ekkor Szemenyey Kornélt kérte fel az elnökségre. De Szemenyey kijelentette, hogy a kör elnökségét nem vállalja el, mert ő éppúgy