Magyar Hirlap, 1899. január (9. évfolyam, 7-31. szám)

1899-01-07 / 7. szám

1899. január 7 a maguk politikai programmja számára a leszere­lés fejében nem kívánnak semmit. Bécsi hírek. A Neue Freie Fresse mai reggeli számá­ban vezérczikkben és egy külön terjedelmes czikkben foglalkozik a magyarországi politikai helyzettel. Czikkeiben a következőket írja: A tárgyalások oly pontig jutottak, amely a döntéstől már nem lehet messze. A Bánffy-kor­­mány néhány tagjának a disszidensek csoportja egyes tagjaival tegnap folytatott tárgyalása után a a miniszterelnök Bécsbe utazott.Kétségtelen,hogy a kompromisszum volt az értekezés tárgya. De mivel a miniszterelnök csak három nappal ezelőtt volt Bécsben, ahol a királynak jelentést tett, úgy ebből, hogy most ismét szükségesnek tar­totta a Bécsbe menetelt, azt kell következ­tetni, hogy a disszidensekkel folytatott kon­­ferencziában határozott javaslatok értek meg, amelyeket most a korona elé terjeszt. Ha a kormány még most is ragaszkodnék régi állás­pontjához, amely a kisebbségnek adandó minden kedvezményt ridegen visszautasít, nem volna semmi oka, hogy azokkal a férfiakkal tanácskozzék, akik kiváltak a liberális pártból, mert ezt az álláspontot nem helyeselték. Pár nap tapasztalata elég volt annak megér­tésére, hogy az a programm, mely szerint az al­kotmányellenes állapot eddig tarttassék fönn, míg a többség ismét abban a helyzetben lesz, hogy a kormányt ne csak erkölcsileg, de gyakorlatilag is támogassa, — keresztülvihetetlen. Ha a kor­mány nem akarta magát kitenni annak a veszedel­mes gyanúsításnak, hogy a konfliktust az al­kotmány félrevezetésére és személyes kormány inaugurálására használja föl, a harcz egész tartama alatt a képviselőházat nem napolhatta el. A képviselőházban történők igazolják, hogy az ellenzék kimerülésére, vagy kiéheztetésére nem lehet számítani. A többség tehetetlenül áll az obstrukczióval szemben. Amit elmé­letileg nem akar elismerni: hogy a többség elvé­nek is van hatása, azt most igen fájdalmasan gya­korlatilag kell kipróbálni. A kísérlet, hogy alkot­mányellenesen vezessék az ügyeket, az alkotmány uralmát azonban a parlament ülésezésével mégis elismerjék, ezek szerint meghiúsult. A dilemmá­ból, amelyen a liberális párt elvérezhet, csak egy kivezető út van, ez pedig az ellenzékkel való megegyezés. Ha, ami valószínű, Bánffy báró személye lesz a kompromisszum áldozata, Magyarország ezt könnyebben fogja elviselni, minthogyha a miniszterelnöknek és az állítólagos elvnek meg­mentése kedvéért a konfliktus még jobban kiéle­sedik és alighanem a liberális pártnak bomlásá­val végződik. »illetékes körökben mitsem tudnak. A czáfolat külön­ben így szól: Bécsből táviratozzák a «Bud. Tud.»-nak. Szemben azon híresztelésekkel, mintha a kormány és a pártok között kompromisszum iránt folyná­nak tárgyalások, konstatálhatjuk, hogy az itt időző magyar miniszterek körében ilyen tárgyalásokról mit sem tudnak. Hasonló kijelentést tesz a másik félhivatalos, az O. É. is. Egyes lapok ama jelentésére, hogy a kormány és a képviselőház több tagja között tárgyalások folynak kompromis­zum czéljából, illetékes helyen kijelentik, hogy efféle tárgyalásokról semmit sem tudnak. Ezekhez csak annyit jegyzünk meg, hogy úgy a «Bud. Tud.», mint az «0. É.» száfalatai «minden alapot nélkülöznek.» úgy áll a dolog, ahogy csütör­töki számunkban megírtuk. Rendszer­változás. A függetlenségi párt estilapja a kom­promisszum tervről czikkezve ezeket írja: Az egyezség nem fog sikerülni, mert az ellenzék Bánffyval nem köt semmiféle egyezséget. Ez az ember az ellenzék előtt a politikai megbízható­ságnak legcsekélyebb mértékével sem bír. Vele tehát sem tárgyalások nem folytattatnak, sem megállapodások nem köttetnek. Különösen most, mikor már az alkotmányellenes kormányzás me­rényletétől sem riadtak vissza. Az ellenzék egy Bánffy után jövő kormán­­nyal igenis szóba áll, annak az indemnitást és provizóriumot megszavazza, de végleges megálla­podást csak egy oly kormán­nyal létesít, amely szakítást jelent az eddigi Tisza—Bánffy rendszer­rel, és a becsületes, tisztességes kormányzásnak személyi és tárgyi garancziáit nyújtja. Czáfolat: A félhivatalos Búd. lúd. ma, — hogy mi­­ okból nem sejtjük — szükségesnek tartja a nyil­­­­vánosságnak tudomására hozni, hogy a miniszterel­­­­nöknél tegnap lefolyt tanácskozásokról, melyek a következéseikkel együtt a nap szenzáczióját képezik __________ftfiMSYflfS HÍRLAP__________ Bolgár Ferencz választóihoz. Bolgár Ferencz, a kismartoni kerület ország­gyűlési képviselője választóihoz nyilt levelet intézett, melyben azt írja, hogy a Bánffy-kormány a hazára és a dinasztiára egyaránt veszélyes és ígéri, hogy az ellenzék négy hónap óta folytatott harczot, mely­ben ő is mindig előljárt, mindaddig életre-halálra folytatja, mig a korrupcziót ki nem irtja s Bánffy Dezső bárót meg nem buktatja. A választók mozgalma. A fővárosban a függetlenségi polgári körből kiindult mozgalom mind erősebb hullámokat ver. A fölhívást a részvételre 3000 példányban ma küldték szét az összes körökhöz, egyesületekhez, hogy a vasárnap megtartandó nagy előértekezleten jelen legyenek. A vasárnap a Sas-körben délután három órakor megtartandó értekezleten kiküldenek egy végrehajtó bizottságot a mozgalom részleteinek ki­dolgozására, továbbá egy bizottságot, mely az ös­­­szes ellenzéki p­ártklubokat meghívja a népgyülésre. Ugyancsak ez értekezleten fognak a szónokokban is megállapodni. A népgy­ülést körmenet előzi meg. A szegvári választókerület tömörkényi lako­sainak szabadelvű polgársága Podmaniczky Fri­gyes báróhoz, mint az országos szabadelvű­párt elnökéhez intézett iratban üdvözli a kormányt, amiért oly példás nyugodtsággal megállotta helyét a kisebbség erőszakos és példátlan támadásaival szemben is. A billédi szabadelvűpárt a kormánynak és a szabadelvűpártnak táviratilag bizalmát és elis­merését nyilvánította és kéri őket, hogy a kitű­zött czél elérésére továbbra is rendületlenül ki­tartsanak. Verbóról Bánffy báró miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték: jt verbói szabadelvűpárti választók mai napon tartott népes gyűlése határozatából fogadja Nagyméltóságod a választók határtalan bizalmának kifejezését. A szabadelvű választók megbízásából. Bodok Géza: Dreyfus beteg. — Távirati tudósítások. — London, január 6. A „Daily Telegraph“ jelentése sze­rint Dreyfus vérhasban megbetegedett. Paris, január 6. Az igazságügyi palota folyosó­ján azt beszélik, hogy nincs semmi­féle rendkívüli titkos dossier a Drey­­fus-ügyben. Az egyetlen Dreyfus-féle dossier az, amelyet áttettek a sem­­mitősséghez. Nem létezik továbbá Vil­mos császárnak Dreyfushoz intézett le­vele, sem Dreyfusnak Vilmos császárhoz intézett levele. A miniszterelnöknek és a hadügyminiszternek nincs tudomása róla, hogy ilyen levél, amelyet állítólag meg­semmisítettek, valaha létezett volna. A Bard-Picquei­t-ü­gyben befejezték a vizsgálatot. A vizsgálat során kiderült, hogy Bard, aki utasítást kapott, hogy közölje Ficquart-tal, hogy a semmitő­­szék nem hallgatja ki Ficquart ez­­­­ z­ redest, akit nem ösmert, több helyi­­­­ségben kereste ési tévedésből Quesnay de Beaurepaire elnök irodájába nyi­tott be. Ficquart-nak mieg kellett neveznie magát, hogy Bard teljesíthesse a meg­­­­bízást. Paris, január 6. Az antirevizionist­a lapok, tudvalevőleg, ádáz haraggal támadják Bard, semmitőszéki előadót, aki a Dreyfus-ügyet referálja. Utóbbi időben azzal vádolták, hogy Ficquart ezredes­hez a tanuk szobájában bizalmasan igy szólt volna: , — Kedves Picquart, most végre sikerült Gonse-t megfognunk! A Dreyfus-ellenes lapok addig lármáztak ebben az ügyben, hogy a kormány végül is kénytelen volt vizsgálatot indítani. A vizsgálat a következőket derítette ki: Bard előadó értesíteni kívánta Ficquart, akit tanúkihallgatásra elővezették, hogy kihall­gatása másnapra marad. Kiment tehát a tanuk szobájába és mivel Ficquart-t nem ismerte, csak az ajtóból elkiáltotta magát. — Piequart ezredes kihallgatása holnapra halasztatott. Erre Piequart, aki egy csendőrkapitány kíséretében volt jelen, felkelt, előrelépett és csupán ennyit mondott: — Ficquart, ezredes én vagyok. Ennyi az egész. A vádak tehát valótla­noknak bizonyultak. Páris, január 6. A *Gaulois» szerint Lebrun-Renault századoson kívül az előtt a rendőr előtt is, aki szolgálatot végzett azon a kocsin, amelyen Dreyfust lefokozása után a fogházba szállítot­ták, ezt vallotta Dreyfus: — Nos hát, ha bűnös vagyok, mások is bűnösek! A rendőr erről a vallomásról nem érte­sítette mindjárt a felebbvalóit, hanem csak akkor, mikor Dreyfus-nak Lebrun-Renault előtt tett vallomását kétségbe vonták. A sem­­mitőszék néhány nappal ezelőtt, állítólag, ki­hallgatta ezt a rendőrt. Páris, január 6. Berger, a plebiszczitum bizottságának elnöke felhatalmazást kapott annak a kijelen­tésére, hogy Viktor Napóleon herczeg a «Ma­­tin»-nak azt a czikkét, mely szerint ő állam­csínyt tervez, a közlés előtt nem ismerte és nem ismeri a szerzőjét sem a czikknek, amely különben több pontban helytelen. Az „Egyetemi-kör“ válsága. — Saját tudósítónktól. — Az „Egyetemi-kör“ válsága a mai napon sem nyert elintézést, hanem ahelyett újabb komplikácziók keletkeztek. A délelőtt folyamán lemondott a kör jelenlegi vezetője, legifj. Ábrányi Kornél is, aki teg­nap az egyetemi tanács­­ rendeletét visszautasította. Mihálkovits Géza rektor emiatt magához kérette Á­brányit és azt követelte tőle, hogy a tanács teg­napi rendeletét respektálja és juttasa érvényre. Ábrányi erre nem volt hajlandó s benyújtotta lem mondását. — A lemondó levél így hangzik: «Tisztelt Bizottsági A nagyságos Rektor az egyetemi tanács megbízásából ma délelőtt magá­hoz hivatott és abbeli kívánságának adott kifeje­zést, hogy szerezzek érvényt tegnap kiadott ren­deletének, mely szerint az egyetemi körben semmi­­féle politikai értekezés vagy gyűlés ne tartassék. Én, míg egyrészt köteleztem magamat, hogy a Nagyságos úr rendeletét a t. bizottság tudomására hozom, addig kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy rendeletének engedelmes­kedjem. Ennek folytán tarthatatlannak vélem állásomat, amiről ezennel le is mondok. A kör üg­yeinek vezetését a kör főtitkárára, Koos úrra bízom. Legifjabb Ábrányi Kornél. A bizottság ekkor Szemenyey Kornélt kérte fel az elnökségre. De Szemenyey kijelentette, hogy a kör elnökségét nem vállalja el, mert ő éppúgy

Next