Magyar Hirlap, 1899. március (9. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-26 / 85. szám
t sem látjuk annak, hogy a Széll-kormány rövid, vagy a rövidnél hosszabb időn belül új választásokra gondolhatna. Sőt úgy tudjuk, úgy látjuk, hogy Széll kormánya a békés munkát akarja, a fejlődést és haladást. Ezzel pedig homlokegyenest ellenkeznék, ha ok nélkül, czél nélkül új választásokkal akarná felidézni azokat a szenvedélyeket, melyeknek lecsillapítására oly mesterileg vállalkozott. Tisztelettel kérjük a kedves honatyákat, ne reméljenek, ne suttogjanak, ne intrikáljanak. Nekünk már elég volt. Kérjük, dolgozzanak! MAGYAR HÍRLAP boldoggá teszi a nép bizalma és szeretete, mely feléje irányul. Igyekezni fogok sikerrel működni, — mondta a miniszter — nem azzal a sikerrel, melyet fantáziájuk és szeretetük tőlem vár, hanem, amelyre teljes odaadással és teljes kimerülésig képes vagyok és képes leszek. (Zajos éljenzés.) Ezután a szabadelvüpárt nevében Csiky Viktor elnök üdvözölte a minisztert, aki így felelt: A szabadelvüpárt jelöltje voltam, a város képviselője és az ország minisztere vagyok. Ezt működésemben soha el nem felejtem. (Zajos éljenzés.) Ezután a miniszter édesanyjához hajtatott, hogy üdvözölje, majd a New-York szállóba ment, amely elé a katonai hatóság díszert állíttatott. A miniszter kíséretében jöttek Feilitzsch báró és Dózsa Endre képviselők és Szterényi József osztálytanácsos. — Hegedűs Sándor, mint értesülünk, holnap este Kolozsvárról Konstantinápolyba utazik, ahol öt napig marad. A párt köreTéből. Ma este valamennyi párt Budapest, márczius 25. Az országgyűlés feloszlatásáról beszéltek az utóbbi napokban sokat olyan politikusok, kik beavatottnak szeretnek látszani. A híresztelések szerint nyáron lennének az új választások a kiegyezési javaslatok elfogadása után. Tudtunkkal ezek a hírek önkényes kombinácziók pusztán és mérvadó körökben egyáltalán nem is gondolnak új választásokra. Se oka, se czélja. Belépés a szabadelvű pártba. Gróf Zselénszky Róbert volt nemzeti párti képviselő belépett a szabadelvű körbe. Hegedűs Sándor Kolozsvárott. Kolozsvárról táviratozza tudósítónk: Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter ma éjjel ideérkezett. A gyorsvonat az egész napi havazás daczára rendes időben ért a pályaudvarba, ahol nagy közönség várta a minisztert és óriási lelkesedéssel fogadta. A városi tanács a polgármesterrel az élén, a posta- és távirdaigazgatóság, a vasúti üzletvezetőség és más hivatalok képviselői jelen voltak. A város nevében Losonczy helyettes polgármester üdvözölte, kiemelvén ama szeretetet, melylyel a minisztert Kolozsvárt pártkülönbség nélkül egész pályafutása alatt kisérték. (Zajos éljenzés). A miniszter válaszában mindenekelőtt megköszönte, hogy iíy késő éjjeli órában oly nagy számmal üdvözölték. Azzal az örömmel jött ide, mellyel a gyermek anyjához jön, ha sikert képes felmutatni. (Zajos éljenzés.) Első miniszteri működését itt holnap örömmel teljesiti. Végtelenül régien ismerősöm egyszerűen meg akart büntetni azért, mert nem ismertem rá és egy fél óráig mulatott azon, mint vergődöm azok közt a kalandos kérdések közt, melyekkel megtámadott. Mert tényleg ismerősöm volt, csakhogy nem ismertem meg rögtön. Még a vihar is igaz volt, csak a többi dolog volt — enyhén szólva — tiszta hazugság, amit csak azért talált ki az a lány, hogy az én zavaromon mulasson. Képzelhetik, mennyire szégyeltem magamat. De Harrisnak nem szabad megtudnia szégyenletes kudarczomat. Emelt fővel tértem vissza az asztalunkhoz. — Nos, nos? — kérdő Harris izgatottan. — Barátom, mondottam neki titokzatos mosollyal. Az egy igen különös hölgy. Képzeld csak, négyszeres özvegy! — Ne mondd! Hüledezett Harris. — De bizony mondom. Apját-anyját Smithnek hívták. Négy saját gyermeke van, harminczat a volt férjeitől kapott. Igen különös hölgy, mondhatom. Harris odavolt. — No barátom, ez nagy dolog. Hogy te mindezt ilyen hamar kitudtad ebből az asszonyból! Ennyi diplomácziai művészetet nem tételeztem föl benned. Mondhatom, határozottan intelligensebb ember vagy, mint amilyennek látszott körben nagy csend uralkodott. Még a mostanság oly mozgalmas és népes szabadelvű klubban is csak kevesen fordultak meg ma este, akik nem utaztak vidékre, azokat is otthon tartotta a télies zord idő. A miniszterek közül csak az egy Lukács László jelent meg a körben. Szerb lap Széll Kálmánról. A belgrádi «Strpsski Zavet> egész terjedelmében ismerteti Széll Kálmán parlamenti programmbeszédét és azt mondja, hogy abban olyan sok éleslátás, fogékonyság az ország érdekei iránt, törvénytisztelet igazságosság foglaltatik, hogy nem tehet egyebet, mint a szerbiai államférfiak figyelmét ráirányítani e ritka tartalmú manifesztumra, oly kívánsággal, hadd tanuljanak belőle és fogadják el az abban található tanácsokat, hogy Szerbiában is lendületet nyerhessen a közélet minden tekintetben. A lap nagy elismeréssel szól Széll Kálmán miniszterelnökről, kitől oly sok jót vár Magyarországra nézve. 1899. márczius 26 Ugrón -167-148-1 minden egyéb programmját, bár részletesen ismertettük, mégse ismerjük. Nyilván a mi hibánk ez. Azt.i.,hogy a politikai vegyeskereskedés illatát analizálni és kellőképp megbecsülni nem tudjuk. Éppen kapóra jön este egy kőnyomatos kommentál’, mely hiányos tudásunkat kiegészíteni van hivatva. Itt adjuk: »Ugron Gábor egyik parlamenti akciója arra fog irányulni — és ezt a Házba való belépésekor meg fogja már indítani — hogy az összes pártok között, tehát a 67-es alapon álló pártokra is számítva: szövetséget alakítson az önálló vámterület érdekében. Ugron Gábor ezt a szövetséget úgy tervezi, hogy egyes képviselők pártállásuk teljes fentartásával az önálló vámterület kérdésében állást foglalnak, éspedig az önálló vámterületre nézve külön nyilatkozatot tevén. Ennek a szövetségnek politikai érvényesülése a legközelebbi választásoknál kerül napirendre.« A kőnyomatosnak ez a naiv sületlensége némileg érdekessé azáltal válik, hogy nem mond semmi újat. Ugyanezeket jelentette ki Ugrón úgynevezett programmbeszédében. Az ebben épp úgy, mint a kommentárban nyilvánuló össze-vissza politikával szemben most már jó lesz az alapvető fogalmakat okulásul kiemelni. Mi is az a 67. Az Ausztriával való közösség fentartása a vám- és bankügy terén is, amíg lehet. A 67-es politika iránya tehát nem agitálás a felbontásra, hanem keresése a módoknak a közösség fentartására az ország összes, politikai és gazdasági érdekeinek a közösségen belül való érvényesítésére. Jöhet az az idő — igaz — amikor ezt a közösséget fentartani vagy nem lehet vagy nem akarjuk, akkor aztán élünk törvény adta jogunkkal, azzal, hogy megcsináljuk például az önálló vámterületet, de ezt az eshetőséget előidézni — és itt van a súlypont — a 67-es pártoknak sem nem czéljuk, sem nem programmjuk. Ennélfogva nem lehet sem czéljuk, sem programmjuk azoknak a képviselőknek sem, kik a 67-es pártokban helyet foglalnak: a szabadelvűpártiaknak és a néppártiaknak. Vagy az utóbbiakra számítana? Akkor alapos csalódás vár reá, igaz, nem az első és biztos, hogy nem az utolsó. Szóval: megvan a szövetség, de nincs szövetséges, megvan az új «középpárt», de nincs tagja, megvan az új programra, de nincs aki kövesse. Ilyenkor egy-egy kimagasló politikus, akinek primitívebb az agyveleje, mely nem jár A farmer megnézte, milyen zöld, nagyon szégyelte magát és megígérte, hogy többé nem tart ilyen dinnyét. Ezt az ígéretét meg is tartotta és idővel oly derék ember lett belőle, hogy szinte csoda. így mentettem meg egy egyszerű cselekedettel annak a farmernek a lelki üdvösségét. Ebből láthatjátok fiuk, hogy a jó tett mindig meghozza gyümölcsét! n. A vasárnapi iskolában. Egyszer egy vasárnapi iskolában kellett előadást tartanom. Sohasem próbáltam az Ugron Gábort holnap választják meg Szilágy-Somlyón. Reggel kilencz órakor, ha addig ellenjelöltje nem akad, ami csaknem bizonyos, egyhangúlag kikiáltják képviselőnek, Bánffy Dezső báró helyébe . . . Új programmját, melynek alapján helyet foglal ismét a képviselőházban, ahonnét valóban hiányzott az ő szónoki képessége — új ilyesmit, de tudtam, hogy illik ha az ember a saját életéből mond el valami szép dolgot és ebből levonja a kegyes morált. Rövid gondolkozs után a következő sikerült beszédet intéztem a fiukhoz.— Fiuk! Minden bűn úgyszólván tanítás, mert ha egy bűnt elkövettünk, az bizonyos impressziót hagy bennünk, úgyhogy azt többé nem követjük el, csak egyebeket. Ez, hogy úgy mondjam, az erkölcsi himlőoltás. Legjobb persze, ha az ember hamar elköveti az összes bűnöket, hogy aztán egy sem maradjon, amit elkövethetne, így bizonyosan üdvözül .. . Az én első lopásom egy gyönyörű nyári délután esett meg a Mississippi mentén. Egy farmertől elloptam egy hatalmas görög dinnyét. Hogy loptam, ez voltaképpen kissé szigorú kifejezés. Mondjuk inkább, hogy elemeltem. Amint nyugalmas révbe vonulom vele és fölbontom, hát éretlen. Éretlen, fiuk! Rögtön gondolkozni kezdtem, — és a gondolkozás már a javulás útja — hogy mit tesz ilyen esetben egy magasröptű gondolkodású, tisztalelkű ifjú, mit tett volna például George Washington, az egyetlen amerikai, aki sohasem hazudott ? Mit ? Hát visszaviszi ezt a zöld dinnyét. Világos! Én is ezt fogom tenni. És amikor ezt elhatároztam, olyan erkölcsi megnyugvás kell a lelkemben, fiuk, hogy azt el se lehet mondani, azt érezni kell. Ebben a szép hangulatban mentem vissza a farmerhez és visszaadtam neki az éretlen dinnyét. — Szégyelje magát, — mondottam neki. Ilyen dinnyét add el maga a gyanútlan idegennek. Nézze, milyen zöld! III. Mese az interviewról. Ha az ember némi szerény lokális hírnévre szert tesz, mindjárt nekimennek azok a friss, ügyes és fiatal emberek, akik az újságok megbízásából minden lehető és lehetetlen dolgot meg akarnak tudni egy ilyen szegény embertől. Pedig nagyon veszedelmes ezekkel az interviewerekkel szóba állni, mert olyan váratlan kérdéseket intéznek az emberhez, hogy nem csoda, ha igen bolondokat felel rá. Ezek a feleletek teszik azután tönkre az ember kínosan megszerzett, jó hírnevét. Nekem szerencsére kitűnő eljárást ajánlott valaki az interviwerek ellen. — Ne legyen goromba azzal a szegény ficzkóval, aki maga sem szívesen jön önhöz, hanem csak azért, mert muszáj neki. Hanem modjon neki csupa egymásnak ellentmondó dolgot, úgy hogy egy szót se adhasson ki belőle. Nézzen rá, mint egy szamár és beszéljen úgy, mintha hülye volna. Meglátja, hogy ez hatni fog. — Alig hiszem, hogy tudok! — Óhön nem ismeri eléggé képességeit.