Magyar Hirlap, 1899. május (9. évfolyam, 120-148. szám)
1899-05-02 / 120. szám
2 MAGYAR HÍRLAP 1899. május 2 belerohanna ilyen kiadásokba? Ausztriában egyébként minden reform ellen azzal izgatnak, hogy az csak Magyarországnak van érdekében s csak a magyar pöffeszkedés követeli. A valóság az, hogy egyformán érdekünk, mert a monarkia érdeke, hogy egyfelől ne zárkózzunk el a haladó idők parancsai elől, másfelől kétszer is meggondoljuk, mit bírunk el s mely határon túl nem mehetünk. Ha vádolják a kormányt, hogy ezeken gondolkodik, mi megköveteljük, hogy gondolkozzék rajtuk. De viszont megadjuk, amit a kis pesszimisták nem adnak meg: a gondolkodási időt. Osztrák követelések — ki tagadná, hogy Ausztria az ő végtelen nyomorúságában szeretne benünket is magához nyomorítani ? Negyedik éve él Ausztria az ellenünk való fenekedésből s a kormányai is ezzel tengetik rövid lélekzetű életüket. Épp ez ellen, a közös — nem mondjuk ellenség, de mondjuk, másik fél ellen kellett Széll Kálmánnak erre a nagy erőgyűjtő akczióra vállalkozni, hogy a nehéz európai helyzettel s az osztrák fenekedésekkel egy megbékélt, tudatos és egységes nemzetet állíthassunk szembe. Ez a komoly és nagy feladata Szélnek és ez ellen a Széli ellen kissé nehéz trombitálni — pláne papír-trombitával. Nem rontjuk egyébként e furcsa, zenei mulatságot, mert nyilvánvaló, hogy abban a pillanatban, amint a hatalom kedvéért való hatalom korszakának belelegzett, az ellenkezés kedvéért való ellenzékeskedés is — nevetségessé vált. ORSZÁGGYŰLÉS A tűzzel nem jó játszani. Ahol nagy bajjal, az összes pártok vállvetett működésével lehetett csak az európai erkölcsöket jogaikba visszahelyezni, mint a t. Házban mostanában, ott az olyan jelenetek, aminőket ma Várossy és néppárti, hasonszőrű társai provokáltak, hamar állíthatják helyre a siralmas státuskvót. Váratlanul pattant el ma a röppentyű, mely nagy robajt idézett fel. Olay Lajos beszélt s hazafias tüze csakhamar a Lepsényi-Zimándy-féle Kossuth-gyalázás ostorozására vitte. Arról beszélt, hogy a magyar papság Rómával tart s a Kossuth-gyalázók közülök kerültek ki Erre a mondásra iszonyú vihar tört ki a néppárton. A néppárti képviselők felugráltak, öklükkel verték a padot, lábaikkal dobogtak és reprodukálhatlan kifejezéseket röpítettek Olay felé, aki mellett némán ültek a párttársai. — Papgyalázó! — Eláll! Eláll! Nem beszélhet! — dübörgőtt viharosan, Kálmán Károly pedig magánkívül kiabálta: — Ki vele! Ki kell dobni! Olay szava elvész a viharban. A középen halljukoznak, az elnök csönget, a zsivajból most kiválik Várossy Gyula éles hangja: — Bánffy-csatlós! Olaj szembe fordul vele és amint rekedt hangjától telik, kiáltja: — Ceokil A fura szóra meghatványozódik a vihar. A néppártiak áthúzódnak a függetlenségiek padjaira és ököllel döngetik azt. — Rendre! — Rendre! kiáltják szakadatlan. — Paraszt! — hallatszik egy éles hang. — Ki mondta ezt? — kérdi Olay. Meszlény Pál fölemelkedik: — Én! Ugyanekkor Rakovszky is kiált valamit Olay féle, mire ez szembefordul vele és háromszor egymásután kiáltja: — Rakovszky úr hazudik! — Tiltakozom a jó izlés nevében! — kiáltja megint Várossy, mialatt egyre zúg a kiáltás: — Rendre! Rendre! Végre egy pillanatra megtöri a zajt az elnöki csengő hangja. — Nem utasíthatok addig rendre senkit, amíg nem hallom, mit mond. — szól Dániel Gábor elnök. — Azt mondta, hogy: czoki! — Igen, amit mondtam, azt mondom is!... —■ élősügeti Olay, — mert én férfi vagyok. — Még nem tudom!— kiáltja Rakovszky. — Önnek már megmondtam, hogy hazudik! — kiáltja megint felé Olay. — Várossy azzal vádolt, hogy engem Bánffy választatott meg. Erre a komisz támadásra . . . — Rendre! Rendre! —■ viharzik megint. — Meg fogom nézni a gyorsírói jegyzeteket! — csitítja őket az elnök. — Nem szükséges,én állom, amit mondtam. — kiáltja Olay. — Hát mit mondott ? — kérdi az elnök. — Azt mondtam: czokit — A képviselő urat rendreutasítom! léleknek valami olyan irányú működésére kell találnunk, amely kizárólag az emberi léleké, és amelynek legkisebb és abszolúte semmi csíráját sem fedezhetjük fel az állatok életében. Az állati idegrendszernek kétféle mozgását szoktuk megkülönböztetni, az öntudatost és az öntudatlant. Például ha egy csuka a vízben úszva bekapja az eléje kerülő kis halat és azt lenyeli, azt még tán oly öntudatlanul cselekszi, mint a gyermek, amikor mindent a szájába dug, de ha az a csuka, egy, a vizen ringó lapulevél alá bújik és azt tapasztalva, hogy így ezen leshelyből sokkal több halat tud megfogni, s ezen tapasztalat folytán máskor is odamegy — ez már nemcsak öntudatos működés, hanem ebben már benne van első szimptómája annak, amire az emberiség olyan büszke — a logikának is. És ha más alkalommal az ő leshelyén egy másik csukát talált — mint első foglaló, jogot érez ezen helyhez, és el akarja ker’getni a bitorlót, de ha az, jogát nem respektálja akkor úgy oldják meg a vitás kérdést, mint az emberek, azaz megverekesznek, és aki bírja, az marja — az erősebbé lesz a hely. Ebben a működésben tehát már feltaláljuk a logikának, a jogérzéknek és a hadászatnak legelső csíráit — és valljuk meg — hogy ebben a tekintetben lényegileg az emberiség még ma sem tudja kérdéseit más bölcsebb alapokon megoldani. — Ki kell utasítani! — dörgi Kálmán Károly. — Rendezze az uzsorapöreit, — kiáltja Olaynak Rakovszky. Nagy nehezen állt helyre a nyugalom, amikor aztán meghallgatták Olay, Rakovszky és Várossy kijelentéseit, melyek után Olay Lajos fejezte ki sajnálatát Várossyval szemben a sértő Szó miatt, melyet használt, mert pap se nem kérhet, se nem kaphat más elégtételt. Rakovszkyval párbaja lesz Olaynak. Egyébként is a mai nap a néppárt napja volt: két szónokuk, az ifjú Zichy János gróf s Rakovszky István érveltek a kanzel-paragrafus ellen. E két beszéd stílszerü háttere volt a főrendek karzata, melyről a néppárti hadak egyházi és világi fővezérei, Majláth, a harczias erdélyi püspök és Zichy Nándor gróf hallgatták híveik speechjeit feszült figyelemmel. Mindkét néppárti szónok okfejtése magán viseli a kanzel-paragrafus elleni hadjáratban követett ferdítő és megtévesztő taktika bélyegét. A vallás törvényeit, a kúria tekintését, a nép érzését, a felekezeti békét s a templomi politizálást össze-vissza boronálva igyekeznek egy czéljuknak megfelelő szerves egésszé összefoglalni. Hogy azonban e jelszavakat a logika összekapcsoló ereje semmiképpen sem akarja együvé fűzni, arról Rakovszky és Zichy János gróf érvelései egyaránt meggyőztek. Kalocsay Alán cziszterczita Ugronékhoz csatlakozott ugyan, de néppárti érzelmeinek megfelelően ma szintén kikelt a szószék-szakasz ellen. Veszter Imre pár személyes megjegyzést tett. A Ház különben az ülés végéig feszült figyelemmel várta, hogy Szilágyi Dezső fog beszélni, de a várt beszéd elmaradt. Részletes tudósításunk ez: A képviselőház ülése május 1-én. — Délelőtt 10 órakor. — Elnök: Dániel Gábor. Jegyzők: Esterházy Kálmán gróf, Nyegre László, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Széli Kálmán miniszterelnök, Plotz Sándor igazságügyminiszter, Fejérváry Géza báró, honvédelmi miniszter, Széchenyi Manó gróf, a király személye körüli miniszter. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Apáthy Péter, az összeférhetetlenségi bizottság elnöke benyújtja az összeférhetlenségi bizottság jelentését, mely szerint a Holló Lajos, Sztufca István és Lepsényi Miklós ellen bejelentett esetekben összeférhetetlenség nem forog fönn. Tudomásul vétetik. A kúriai bíráskodás. A művészi nevelésről. — A Magyar Hírlap eredeti tárczája. — A Szabad Líczeum közgyűlésén előadta Feszty Árpád. Mily nagy a művészi nevelés fontossága s milyennek kell a művészi nevelésnek lenni, arra a legvilágosabban úgy kapjuk meg a választ, ha végig futunk a művészet származásán és fejlődésén. Mi a művészet tulajdonképpen ? A keresztény szentatyáknak isten feletti vitájában erre a kérdésre, hol van az isten? Szent Crysostomus azt mondá: as Isten a művészetben van. Századunk egyik legnagyobb gondolkodója, Herbert Spenczer a művészet eredetét az érzékiségben keresi. Akár az utóbbit higyjük,vagy azt, hogy a művészetet egy felettünk álló nagyobb hatalom oltotta belénk, mintegy előkészítőül egy későbbi tisztultabb inkarnáczió felé — ha ez eldöntetlen marad — és az állat életét összehasonlítva az ember művészi törekvéseivel, akkor kimondhatjuk, hogy a művészet az emberben a lélek megnyilatkozása — maga az emberi lélek. Hol válik el az ember az állattól? Ott, ahol a legnagyobb a különbség az állati agyvelő öntudatos működése és az emberi lélek nyilvánulása között? Ha a különbséget meg akarjuk látni, akkor az emberi A fejlettebb állatok világában nézzük meg egy ürge, vagy hörcsög lakását, már I Elnök: Következik a kúriai bíráskodásról szóló részletes tárgyalások folytatása. Itt is egy újabb, magasabb működéssel—mondhatnám a tudománnyal — találkozunk, mert mikor a hörcsög különböző kamarákba rakja el télire a különböző gabonamagvakat, akkor már tudja, hogy a nyár után tél következik és meg tudja különböztetni a búzát a rozstól, árpától stb. Itt találjuk már a gazdasági és az ebből kifolyó természettudományok iránti értékek legelső csíráját. A medve barlangot keres lakásul. A róka lyukat kapar, a madár fészket rak. Sok majom a diót kővel töri fel, a gorilla ágat tör le s azt — mint az ember — támaszkodásra és verekedésre használja. Egyes majomfaj — mint Brehm említi — pálmalevelet tör le, s azzal, mint napernyővel, védi fejét a napsugarak ellen. Ez már az ipari beszerzés egyik primitiv stádiuma. A társadalmi rend iránti érzék folytán számos állat él külön csapatban, amelynek vezére, — sőt mint például a túzokoknak, külön kiállított őreik vannak, akik, míg társai legelnek — felváltva — kinyújtott nyakkal figyelnek és adnak jelt a veszély közeledtéről. A szerzett és öröklött hely iránti érzéket a konstantinápolyi kutyák árulják el legjobban; jaj annak a kutyának, amelyik egy más országba, illetőleg egy másik utczába akar betolakodni. Sőt még az orvosi tudomány sem ismeretlen az állatvilág előtt. Az állat nyelvével tartja tisztán sebét, amíg az begyógyul s látjuk, hogy a kutya, amely nem fűevő állat, mégis, ha beteg, kikeresi a