Magyar Hirlap, 1900. január-február (10. évfolyam, 1-32. szám)
1900-01-01 / 1. szám
ezért mindig résen kell lennünk, a jövőben még inkább, mint a múltban, hogy egyfelül azokkal az engedményekkel, amiket a monarkiának teszünk, el ne adjuk magunkat az osztráknak — másfelül a monarkia igazi ereje egyre inkább a mi állami egyéniségünk csorbítatlanságában álljon, mintsem a teljességéből való engedményekben. A mi papíron való szövetségesi viszonyunkat kell az életben is a ma még kísértő hűbéresi és gyarmati állapot helyébe tennünk. Ne csak mi tudjuk, s ne csak a szerződéseink papírján álljon, hogy mi Ausztriával egyenrangú szerződő fél vagyunk, hanem Ausztria is tudja, a világ is lássa és az élet is bizonyítsa. Erre a végső czélra kell törnie a mi gazdasági és faji megerősödésünknek, s erre a Parnassus vagrádusok azok a mindenféle terminusok, provizóriumok, formulák és fenntartások, melyek ma talán kényelmetlenek és nehézkesek, de minden lejáró határidővel, minden bekövetkező eshetőséggel, minden lejáró föltétellel az életünk, egy darabját adják meg nekünk, s együttvéve a mi teljes életünket. Mussájt többé Ausztriával szemben el nem ismerünk, legfeljebb ha szükséges, amely elsősorban a mi szükségünk. Szakítanunk Ausztriával egy ma még meg nem ért ábránd kedvéért, ha szép is volna, de csak szép őrültség volna. A szövetséget mi nem lökjük el magunktól, de nem szolgálni akarjuk vele Ausztriát, hanem — dout des — hasznát akarjuk venni benne Ausztriának, így ábrándok nélkül, de tele hittel is bizodalommal lép át az újjászületett magyarság az új századba. Mert ha ábrándokra szegényebbek lettünk is, de jogos reménységekkel gazdagabbak vagyunk. Ha megcsináljuk a múltak mérlegét, még mindig többet nyertünk, mint amennyit veszítettünk. Pedig ez csak bevezetés volt — a kezdet csak most kezdődik, mer nem hírlap I nem lesz szüksége a földlakónak, legfeljebb uj ! divatu fügefaleveleket fognak ingyen szolgáltatni a szent masamódok. Ellenben minden férfi és asszony örökké fiatal marad, ami ehez a divathoz múlhatatlanul megkívántatik. Betegség nem lesz a világon. Az anabaptisták elmélete szerint azonban másképpen lesz a toilette kérdés megoldva. Minthogy a munka eltörlése után nem lesz se ruha, se szövőszék, se varrógép, tehát pótolni fogja az öltözetet Pomáré néger királynő tollköténye. Mindezeknél szerencsésebb a mormonok felfogása, akiknek hite szerint az uj millenniumban az emberek testén olyan sürü haj fog nőni, mely dsindsulával fog vetekedni. Ez a legkielégítőbb megoldás. S hogy semmi se hiányozzék a tökéletes boldogságból: miként egy időben manna és fürjek hullottak az égből, az uj millenniumban vágott dohány és szivar fog aláözönleni. (De e már alkalmasint apoezyph, s nem állok jót a hitelességéről.) Könyv azonba nem lészen, se írott, se nyomtatott. A gyerekek iskolába nem járnak. Minden ember birkát, kecskét legeltet, azt fejt és sajtot készít. A letűnő év a nagy átalakulások időszaka volt Magyarországon. Viharok közt indult, sötét előjelekkel. Az ország felett az abszolutizmus veszedelme függött. Törvényhozása anarkiába sülyedt, élő argumentum volt a parlamenti elv csuffátételére. Erőszakos kéz tartotta a kormány kerekének küllőit. Szinte elkerülhetlen volt az alkotmányosság hajójának Sorsa: a kormányos makacsul vezette a zátonyok forgatagos vizeire. Az 1899-ik év az előzőtől az obstrukczió súlyos örökségét vette át. A Bánffy-kormány ellen életre-halálra folyt a harcz az egész vonalon. Az ország minden érdekére elensúllyal nehezedett a párthatalmi rendszer nyomása. Az ellenzék a pusztító rendszer megdöntésére szövetkezve a béke árául egyet követelt: a Bánffy fejét.> Az ellentétek között áthidalhatlan volt az ár. A jó hazafiak mély aggódással látták, hogy a helyzet egyre rosszabbra fordult. Az optimisták még bizakodtak, csodát reméltek. Váratlanul következett be a nagy forda Hiszen ha csak ennél maradtak volna a millenáriusok, ez mind nagyon elfogadható elmélet számba ment volna, de ők tovább mentek, s beleavatkoztak a koronák és tiarák, sőt a sisakok és csákók dohaiba is. Szerintük az új millénium meghozza a trónok és világi méltóságok összeomlását is egész fel a Szent Péter helytartójának baldachinjáig. Nem lesz többé se pap, se katona. A közlegényeket kiosztják a szakácsnék és szob leányok között, a tiszteket hagyja az urhölgyeknel, a generálisok jutnak a vesztáliának. A puskából lesz gurulva. . Na hogy ez a prospektus sehogy sem tetszett, az érdekelt feleknek, az elképzelhető. A királyok fegyverrel üldözték a chinasmus terjesztőit, a pápák bulláikkal fújták őket, akik lateráni zsinat kiakolbójtással fenyeget mindenkit, aki a millenniumi világboralást hirdeti. Ekkor aztán a milenáriusok Angliában telepedtek le ahová a vatikán merenykövei nem hatottak el. Angol püspkök: Clayton Bellamy, Newton Tamás, Fosers a szószékről hirdeték, hogy a milenniummal összeomlik a pá;a hatalmas a török szultán birodalmaj minden ember kálvinistává lesz, aki élve idvezülni akar; vége lesz a háborúnak, a halálbüntetés 1960. január 1 Egy év a politikában. Egy század mozgalmas drámájában a végszó is elhangzott. A kortina-húzó a jelre vár, hogy a függönyt lebocsássa. A falakon már a következő előadás érdekességeit hirdet, a holnapra szóló szinlap: «XX-ik század» —- ez a sokat ígérő premiere czime. Szenzácziós lesz és szinszerü minden mozzanatában. Nem kisebb teremtő zseni alkotja meg, mint a most lejátszott mű szerzője: Politika asszony. Nem játszták még szerző darabját hasonlóan káprázatos szereposztással. A minisztereket itt valóságos ekszczellencziás urak domborítják, és aki ma milliárdokkal dobálódzik a nyílt színen, nem fut az előadás után egy kurta korcsmába frankfurti kolbászt vacsoráink Nem csoda, ha az ilyen látványos színjátéknak a közönsége milliónyi. Minden jelenet telt Ház előtt megy. Sőt olyik az utczát is megmozgatja. S ez az igazi érdekesség. Az utcza népe együtt játszik a színészekkel, mint az olaszországi kisvárosi színházakban. Nézzük a most lejátszott színmű utolsó felvonását: az 1899-dik év politikai eseményeit. a lat. A szabadelvű pártban Széll Kálmán érvényesítette nagy befolyását és ezzel ott többséget teremtett a békés kibontakozás híveinek. A parlamentben az obstrukczió január és február havában még egyre tartott. Heteket fecsérelt el a képviselőház névszerinti szavazásokkal ilyen kérdések felett: «A jegyzőkönyvben január helyett fél hava hassék», vagy «az ülés berekesztése helyett az ülés bezárása», így parodizálta ki a Ház önmagát az ország ellenségeinek őszinte örömére. A Bánffykormány erőszakkal akarta az obstrukcziót elfojtani, de illetékes helyen nem kapott erre felhatalmazást. E helyett a béke létrehozására irányuló tárgyalásokat kellett az ellenzékkel kezdenie. Január elején Bánffy azzal ment fel Bécsbe, hogy «bottal kell közibe ütni» s azzal az utasítással jött vissza, hogy békét kell csinálni. Nem volt ez uj dolog. Nem is bízott a sikerében senki az országban. Harmadik éve folyt így a játék szépen felvonásokra osztva, változatosan jelenetezve. Mulatságos is lett volna, ha nem mi fizetnők a komédia árát. Rég tudtuk, hogy mindenki a békét akarja: a korona, a kormány, a pártok. Nem is ez volt a kérdés: — Ki tudja a békét megcsinálni ? ! —• ezen fordult meg ezúttal is az ország sorsa. Ki tudja véghezvinni azt a csodát, hogy a csatát a béke olajágával nyerje meg ott, ahol már oly régóta ádáz guerilla-harczban pocsékolják a puskaport és vad gyűlölettel törnek egymás ellen. — Kell valamit csinálni! — mindenki belátta. — De mit? És miként? — erre késett a felelet. Bánffy az ellenzéki vezérekkel tárgyalni kezdett. Nem közvetlenül, — azok csak a Lex lista miatt különszakadtak vezetői útján, Szilágyi Dezső, Csáky Albin gróf és Andrássy Gyula gróf közvetítésével, álltak vele szóba. Alkudoztak, kufárkodtak, de a béke ügye nem mozdult előbbre. Ekkor a király Széll Kálmánt, akinek befolyása nélkül a tárgyalások már rég félbeszakadtak volna, Bánffy mellé állította, hogy vele együttesen folytassa az ellenzékkel az alkudozásokat. Ezzel megfordult a koczka. Széll egyeniélyében az ellenzék az ígéretek teljesítésének nek, minden zsarnokságnak. Vagyonközösség lesz, szabad szeretem. Ez így mind nagyon jó lett volna, de egy nagy bökkenője volt az uj Krisztus országának. Itt csak meglesz minden, amit szemünk éss rünk megkíván, de mi legyen az Antikriseztus országával? Mert hogy ilyen is létezik, arra nézve alapos útmutatást nyújt Ezékiel próféta, ki tudvalevőleg nagy geográfus és ethnográfus volt, elmondván profécziájában, hogy majd mikor a Messiás uj országa jeles virágzásban leend, elő fog jönni a Köss, Mosh és lohol népek fejedelme, Gőg és Mágóg hegyei közül s fegyverrel támadja meg a Messiás népét, aki már akkor egészen lefegyverkezett. A franczia millenáriusok elnöke, Agier világos magyarázatot adott a profécziának. Ezékiel elnevezései: Ross, Mosh és lohol biztosan Orosz s Moszkva és Tobolszk nevekre egészíthetők ki. Esszerint a boldog új világot fenyegető Antikrisztus senki sem más, mint az orosz, czár. Siessünk megjegyezni, hogy ez a franczia próféta a XIX. század elején élt, mert ha most élne, bizonyára a Rosből csinálna poroszt, a Moshból Vilmost s a Tobolból Düppolt. De hát erről az eshetőségről is gondoskod!