Magyar Hirlap, 1919. január (29. évfolyam, 3-20. szám)
1919-01-03 / 3. szám
1919. júniusi 3. mnGYmn TtmEjm 3 M csenek bevonulása Pozsonyba. A hadügyminisztérium sajtóosztálya a benyomult idegen csapatok állásáról csütörtökön reggel az alábbi jelentést adta ki A csehek tegnap este bevonultak Pozsonyba. A mémforgalot szövidtoxtrsa a szélvidéken. Pécs, január 2. A szerb parancsnokság a következő rendeletet tette közzé a polgármester útján: 1. A koronák és levelek behozatala az eddigi Szerbia, Montenegró királyságok területére megtiltatik. 2. A koronák és leveleknek a behozatala idegen országokból a szerbek, horvátok, és szlovének királyságának a területére a szerb hadsereg által megszállott határokon megtiltatik. 3. Egyeseknek megengedtetik, hogy legtöbb ezer koronát vagy levet magukkal hozhassanak. 4. Ugyanúgy megtiltatik a pénznek a kivitele az eddigi Szerbia és Montenegró királyságok, valamint a S. H. S. (Jugoszlávia) királysága területéről. 5. Minden pénz, amely ezen rendelettel ellenkezően be vagi kivitetni megkiséreltetnék, el lesz kobozva az állampénztár javára, az illetőkkel pedig mint csempészekkel bánnak el. Stass államtitkár a Burgonyaözpont millióiról. A Magyar Hírlap tudósítójától. Napok óta foglalkoztatja a közvéleményt a Burgonyaközpont ausztriai burgonyadara - szállítási ügye, amelynek mintegy húsz milliónyi nyereségével a központ nem tud kellőképpen elszámolni. Vass János államtitkár hat millió korona elszámolásáról semmiféle dokumentumot nem talál, ezek a milliók jutalékokul vannak elszámolva, de a nevek közt, amelyek a jutalékok átvevőiként a könyvekben szerepelnek, eddig csak egyről sikerült bebizonyítani, hogy valódi. Mikdós Jenő, a Burgonyaközpont igazgatója azt vallja, hogy 3.900.000 koronát Windischgraetz Lajos herceg, volt közélelmezési miniszter utasítására Marich Jenő miniszteri tanácsosnak, az elnöki osztály vezetőjének adott át, hogy azt a herceghez juttassa. Hogy Windischgraetz mire fordította ezt az összeget, ma még pontosan nem tudni. Csak alapos gyamokok szólnak amellett, hogy ezek az elpanamázott milliók az elmúlt kormány politikai céljait szolgálták. A tegnapi minisztertanács foglalkozott Vass János közélelmezési államtitkárnak ebben az ügyben felvett vizsgálatával és ennek eredményeképp megkereste a budapesti főügyészséget, hogy indítsa meg a bűnvádi eljárást Windischgraetz Lajos herceg ellen. Ma felkerestük Vass János államtitkárt, hogy érdeklődjünk nála a nagyszabású botrány újabb fejleményei felől. A Pesti Hírlap mai számában ugyanis azt írja, hogy Nagy Ferenc közélelmezési miniszter és Vass államtitkár között bizonyos nemű kontroverzió áll fenn. Vass nem tud arról hogy a közélelmezési miniszter is elrendelt volna vizsgálatot az ügyben, a miniszter pedig azt nyilatkoztatja ki, hogy teljesen nóvum előtte az államtitkár nyilatkozatának az a része, amelyben a vizsgálat elrendelésének és az ő megbízatásának körülményeit ismerteti és ezt kénytelen lesz a miniszterelnökkel tisztázni. Vass János államtitkár erre vonatkozólag a következőket mondta nekünk: — Nem tudok arról az ellentétről, amiről a Pesti Hírlap ír. Tévesen értelmezték a dolgot. Mindössze arról van szó, hogy én az ügyet kétféle minőségére tagoltam, a közélelmezési részt Nagy Ferenc miniszter úrral beszéltem meg, viszont ami az ügy politikai részét illeti, — mert hiszen ez talán még fontosabb, mint a közélelmezési része, — arról a miniszterelnök úrral, pártvezéremmel konferáltam. Sáss államtitkár ezután rámutatott az iromány asztalán fekvő nagy aktatömegre és a legfontosabb corpus deliktire, arra a vékony, fekete táblájú jutalékelszámolási könyvre, amely a Burgonyaközpont panamáját rejtegeti. — Látja, ezek az akták és ez a könyv temeti magába a letűnt rezsim utolsó, világraszóló panamáját. Mert ha a vizsgálat végérvényesen lefolytatódik, ország-világ felé olyan politikai visszaélésnek képe fog kibontakozni, amilyent még alig láttunk. Ebben a jutalékelszámolási könyvben száz- ezres tételek mellett ilyen nevek szerepel- írek: Popper, Bardócz, Ehmann, Rudas, Berglas, Bródy, Weiss, Miklós, Borovicz, Rózsa, Keller, Grünhut. Eddig csak egyetlenegű névnek a valódiságát tudtuk megállapítani és ez a Popper, egy ausztriai ügynök, aki öt tételben egy millió hatszázezer koronát kapott. A jutalékokat a könyv szerint 1919 július 3-tól 16-ig fizették ki. Pár hónappal később, október 10-én, Schneller Lajos, a Burgonyaközpont volt tisztviselője, Windischgraetz herceghez be-adványt intézett, amelyben arra kérte a herceget, hogy hallgassák meg az ő leleplezésén és az ügy rendkívüli fontosságára való tekintettel indítsák meg a vizsgálatot a Burgonyaközpont ellen. Ő könnyen rá tud mutatni arra, hogy hol van a kutya eltemetve. „Ha a hercegnek — írta — a történtek miatt le is kellene mondania, nem baj, még mindig jobb, mint hogy ha kalandorok miatt m megbecstelenüleinek tisztességes neve. Kéri, hogy vessen véget a bitangok üzelmeinek, nehogy tovább herdálják a központ millióit. Egyetlen központnál sincs annyi rablás, mint a Burgonyaközpontnál.“ Egy másik volt tisztviselő, Erdős Fülöp is hasonló tartalmú levelet írt Windischgraetz miniszternek. A közélelmezési hivatal Nagy Ferenc akkori államtitkár rendeletére vizsgálatot rendelt el a Burgonyaközpont ellen és a vizsgálat lefolytatására két tisztviselőt bízott meg. Ez a vizsgálat azonban elhibázott volt. Egészen felületesen csinálták. Én ettől függetlenül saját hatáskörömben indítottam meg most a vizsgálatokat a Burgonyaközpont ellen, mert bizalmas utón értesültem az ottani vétkes mulasztásokról. — Helytelen dolog most technikai és metódus kérdések miatt ellentéteket keresni köztem és a miniszter úr között, nem ez a fontos, hanem az, hogy világot,derítsünk a panamára. Igaz-e, hogy nemcsak a pénzt vette fel Windischgraetz, de utasítást is adott arra, hogy szabálytalanul könyveljék el a tételeket. Miért folytatták le olyan lanyhán a vizsgálatot? Miért nem rendelték el a vizsgálatot Schneller feljelentése alapján is? És mindenekelőtt oda van a pénz, mire fordították? — Én azt tartom, hogy Windischgraetznél a közhivatali erkölcsi felfogás teljes hiánya mutatkozott. Windischgraetz herceg azt hitte, hogy ezek a közmillink is olyanok, mint az ő magán milliói, fél millió ide vagy oda, mindegy. Valami hallatlan nonsalansz jellemezte a ténykedéseit. * Weiss Julian nyilatkozata. Weiss Julián szerkesztő annak közlésére kér fel bennünket, hogy Az Est mai számában megjelent az a hír, hogy ő a Burgonyaközpont hírhedt burgonyadara akciója kapcsán akár a miniszterimntól, akár a központtól egy millió koronát kapott, teljesen alaptalan. Az egész burgonyaügyről semmit sem tud. Az említett közlemény miatt a sajtópert. megindítja, de ettől függetlenül is módot kivan adni az illető lapnak, hogy a vádat bizonyítsa s ezért felajánlja, hogy a lap jelöljön ki egyoldalú zsűrit, amely az ügyet megvizsgálja és amely zsűri döntésének magát feltétlenül aláveti. Bitannia nem fog sokáig tartani. Olaszország a francia imperializmus ellen. — Ellentétek az ententeben a délszláv területek miatt. — Wilson római látogatása. — Az osztrák-magyar flotta háromnegyedét követeli Olaszország. Egy genfi távirat jelenti, hogy Parisban már megállapítottak a békekonferencia részleges programodót. Balfour angol külügyminiszter tegnap Párisba érkezett és hoszszasan tanácskozott House ezredessel. Ezen a tanácskozáson, amely folytatása a londoni tanácskozásoknak, megállapították a békekonferencia tervezetének részleteit. Angol és francia lapok jelentik, hogy a londoni tárgyalásokon, amelyeken Wilson is részt vett, főleg a jóvátétel és a kártérítés kérdését tisztázták, majd foglalkoztak a nemzetközi kereskedelmi hajózás jövő törvényeivel. Megállapították itt azt is, hogy Németország nem kapja vissza gyarmatait. A népek szövetségének kérdésében nagyobb ellentétek nincsenek. Ez lesz a békeszerződés első alapelve. Általános vélemény szerint a békekonferencia sokkal hamarabb elvégzi munkáját, mint az remélték. Egy másik genfi távirat jelenti, hogy Franciaországban bizonyos körökben nagy aggodalmakat kelt Pichonnak az a beszéde, amely a francia kormány imperialista szándékait rejtegeti magában. Pichonnak azt a kijelentését, hogy ,,a szövetségesek szigorúan redukálni fogják" Németország erőit és megfosztják annak lehetőségétől, hogy az osztrák-németekben megtalálja azt, amit Elzászban elvesztett“, úgy magyarázzák, hogy még Német-Auszriának Németországhoz való csatlakozása sem jelentene sokat, mert Németország el fogja veszteni rajnamenti tartományait. Chiassóból táviratozták, hogy a Corriere della Sera éleshangú cikkben foglal állást a francia kormány imperialista szándékai ellen. A cikk, amelynek a győztesek kötelességei a címe, szembeszáll Clémenceauval és Pichonnal és a következőket mondja: — Végzetes volna az egész emberiségre, ha a francia politika vezetőinek véleménye érvényesülhetne a békekonferencián. Akkor Bresztlitovszk és Versailles között semmi különbség nem volna. Ha a németek imperialista törekvését a franciák zsarnoksága váltja fel, akkor a központi hatalmaknak azt kell hinniök, hogy nekik igazuk volt. És akkor készülnének a revanchera. A stratégiai biztosítékok nem akadályozhatják meg az újabb háborút, ha maga az entente veti el annak csiráit. A Corriere della Serának ez a cikke élénk visszhangba talált egész Itáliában, hogy a legnagyobb olasz lap ilyen irangon ír francia szövetségese ellen, ebből azt is következtetik, hogy