Magyar Hirlap, 1926. július (36. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

Csütörtök nsnmmmm Szakemberek , összevaló társaság beszélgettünk el a délebédi asztal körül, egy kertes, szép hie­­tzingi villában: a gazda, egy nagy hajóstár­saság igazgatója, a felesége, aki finom fes­­tőnő, aztán egy híres bécsi író és kritikus, egy kevésbé ismert más országbeli, egy bi­rodalmi-német fiatal kirurgus-docens, s igen-igen csinos asszonyok és lányok. A bécsi kritikus vitte a szót, és — lehet, hogy a gazdánkkal való gondolatkapcsolás révén — a gőzhajóról beszélt, a gőzhajó feltaláló­­járól, Foultonról, s Napóleonnak arról a tudatlan tragédiájáról, hogy mikor a sors a Foulton találmánya formájában tálcán hozta elébe az archimédesi pontot, honnan, élete vágya szerint a szigeti Angliát s ezzel a világot kivethette volna sarkaiból, ő, a sors embere, vakon ment el a sors ajándéka mellett. Erről beszélt a bécsi író, az idegen­ből jött pedig hozzátette, hogy a Napóleon tragédiája e dologban még komikusabb volt, mint így első hallásra tetszik. Tudni­illik, Napóleon ez esetben, mikor Foulton­­nal, mint bolonddal, s a gőzhajóval, mint szamársággal végzett, tulajdonkép, ami pe­dig nem sokszor esett meg rajta, szerény­ségének volt áldozata,­­ annak, hogy nem bízott eléggé a maga tudásában. Éppen, mert tisztában volt vele, hogyha gőzhajója volna, s elébb volna gőzhajója, mint Ang­liának, valóra válthatná álmát, mert meg­törhetné a legfőbb világhatalom ellentállá­­sát: eleinte nagyon is komolyba vette a Foulton ajánlkozását. De azt tartotta, hogy ő maga, bár, mint tüzér, tanult volt mate­matikát s fizikát, ilyen nagy újság megíté­lésére mégsem elég fizikus és matematikus­­— a Foulton terveit és számításait tehát úgy, ahogy voltak, odaadta a Tudományos Akadémiának, hogy az ítélje meg, mi van a dologban. Hát az meg is ítélte: az akadé­mia, a szaktudósok úgy ítéltek, hogy Foul­ton, ha nem svindler, hát futóbolond, mert masinája ugyan lapátkerekeivel felkavarná a vizet, de mindig egyazon áll­óhelyében, csak taposná, de nem tudna benne előre­haladni. Ezek után mondta csak Napoleon Foultonnak, hogy menjen a fenébe, gőz­hajóstul együtt... Erről folyt a beszéd az asztalnál, min­­­denki részt vett benne legalább is egy mo­solyogva elmélázó fejbiccentéssel, — a reichsdeutsch kirurgus is, ki élénkeszű és művelt embernek mutatkozott. .4 Foulton esete körül egyetértettünk mindnyájan, csak akkor kezdtek eltérni a vélemények, mikor valaki a fiatalító operációk divatjára tért át. .4 Steinach beavatkozására, ki a mag­csatornát köti le. S a Voronoff műtétére, ki friss majmok ivarmirigyét ülteti át ki­merült férfiaké helyébe. Az asztal végén ülő fiatal leányokra való tekintettel az asztalfőn a beszélgetés halkabban folyt, s e fojtottság­­tól, elegy az érdeklődéssel, szinte lázasnak tetszett. Kivált, hogy a szót mindinkább a­­fiatal kirurgus ragadta magához, a berlini ember szokott diadalmas kíméletlenségével. Valamelyünk hivatkozni mert egy ismerő­sünkre, kit már régebben megsteinacholtak, s most közel figyelhetni meg rajta, hogy feltűnően friss és fiatalos. „Lehet, mondta rá a kirurgus, de tessék hozzá­tenni, hogy noha,­­ noha megsteinacholták!" Egy má­sikunk egy híres bécsi kollégát bátorkodott a docens u­rnak ellene vetni, egy nagy sza­natórium-kórház ismert és becsült primáriu­­sát, kinek specialitása a steinacholás. „Hogyne", nevetett a docens úr, „ha engem kínoz valaki s ha százszor kidobom, száz­­egyedszer is visszajő és könyörög, hogy stemnac­oljam meg, isten nevében én is megteszem neki, mert hiszen ártani sem árt, ■, de külön figyelmeztetem, hogy nem hi­szek e beavatkozásnak ifjító hatásában". S hozzátette, hogy nem hisz egy igazi szak­ember sem, neki van egy világhírű sebész­­professzor mestere. — meg is nevezte —, ki medikus korában együtt tanult volt Steinach-c­al s azt meséli, hogy Steinach már akkor is pathologikus jelenség volt. "Ami pedig Voronoffot illeti: ó, az bizonyára nem bolond ember, sőt nagyon is okos; a tipikus bluffer, ki gazdag emberek pénzére utazik, — ami sebészek között nem ritkaság. A társaság tanácstalankodni kezdett, a vélemények kezdettel­ megoszolni. —z az ember gyáva állat, s egyikünknek, ki kevés­sel előbb azt vallotta volt, hogy be kéne várni az eredményeket, addig nem lehet véglegesen ítélni, most egyszerre eszébe ju­tott, hogy hiszen a stennacholás nem is új Havi 4.000.000 fixet kereshet agilis, jó megjele­nésű, intelligens új előfi­zetési propagandával. Jelentkezéseket elfogad a Magyar Hírlap kiadóhivatala ______HÍRLAP_______ www—wwai I ii ■nninniini-—itt—lira— 1926 július T. J dolog, némely amerikai állam fegyházaiban a javíthatatlan visszaesőket már régebben sterilizálják, hogy tovább ne plántálódjanak s magjuk vesszen, s ez a sterilizálás nem egyéb, mint a magasatoma lekötése, vagyis stennacholás, é­s arról már van adat, hogy e 90-e0H delinkvens később megőrült bele, de hogy meg is fiatalodott volna, arról nincs. A docens bólint­ott s tenyere élével ütött az abroszra, mintegy hogy a vitát elvágja: „Összefoglalok", végezte,­­ „a stennacholás csak sterilizál, de nem fiatalítja Voronoff - féle átültetésnél pedig az emberi szervezet a majommirigyet tíz-tizenkét nap alatt fel­szíja s nyoma sem marad és hatása sem. Nekem elhihetik" tette hozzá, „nem beszé­lek hasból, hiszen ez a szakmám". A szakmája — persze, erre nem lehet mit mondani, ebben nincs mit tenni. Mint ahogy Foulton sem tudott mit mondani Napóleon­nak, mikor mint bolondot kergette el, s mint ahogy Napoleon sem tudott mit tenni a Foulton gőzhajójával, mig maga a bolond Foulton bolond jóvel bele nem ült a model­­jéba s föl-alá nem hajózott vele a Szajnán. Ignotus. „Privát-ügy . . . senkinek sem ártottunk , Öngyilkos lett egy fővárosi ügyvéd és a felesége (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Ma dél­előtt Szilágyi Dezső tér 7. szám alatti la­kásán feleségével együtt öngyilkosságot kö­vetett el Szőts Aurél dr. fővárosi ügyvéd. A mentők súlyos veronálmérgezéssel szállí­tották a házaspárt a Rókus-kórházba, ahol az asszony csakhamar magához tért, a férfi azonban még az esti órákban is eszmélet­lenül feküdt. Megállapították, hogy Szőts Aurél dr. és felesége született Mészáros Irma az éjszaka folyamán követték el az ön­gyilkosságot, amelyet csak a reggeli órákban fedezett föl a cselédleány, mikor föl akarta kelteni gazdáját. Szőts Aurél dr. és felesége mint rendesen, tegnap éjszaka is nagyon későn tértek haza Szilágyi Dezső téri albérleti lakásukra. Anélkül, hogy a cselédet fölkeltették volna, azonnal nyugovóra tértek és szobájukból semmi gyanús zaj nem hallatszott ki. Sem a cselédleány, sem pedig a szomszéd szobá­ban alvó lakásadójuk, Simon Ferenc szabó­mester nem vettek észre semmi gyanús jelt és annál nagyobb volt a szobaleány megdöbbenése, amikor délelőtt tíz órakor a házaspárt önkívületi állapotban, súlyos rosszul­­léttel találta szobájukban. Az asszony még ekkor eszméleténél volt és elhaló hangon arra kérte a cselédet, hogy ne zavarja őket, mert aludni akarnak. A leány azonban gyanúsnak találta az asszony viselkedését és elsietett az asszony nő­véréért, Mészáros Ilonáért, aki a Vörös­kereszt-kórházban ápolónő. Amire a leány az asszony nővérével visszatért, mentőautó állott a ház előtt és Szőts Aurélék földszinti lakásában a mentőorvosok már első­segély­ben részesítették az öngyilkos házaspárt. A szomszédok ugyanis a megrémült cseléd­leány elbeszélése alapján rendőrt hívtak, aki azután értesítette a mentőket. Amikor a mentők kiérkeztek, Szőts Aurél dr. eszméletlenül, mély álomba merülve fe­küdt ágyán. Felesége már szintén nagyon rosszul volt, de az orvosi vizsgálat megálla­pította, hogy az asszony mérgezése korántsem olyan veszélyes, aik­ít a férfié. Az éjjeliszekrényen hosszúnyakú üvegcsét ta­láltak az orvosok. A fenekén megülepedve a veszedelmes méreg maradéka. A mentők a házaspáron a helyszínen gyomormosást al­kalmaztak, majd pedig beszállították őket a Rókus-kórházba. Szőts Aurél dr. öngyilkosságának híre a déli órákban jutott el a Belvárosban lévő Gaea-bankba, amelynek az ügyvéd három év óta ügyésze volt. A bank igazgatói a leg­nagyobb meglepetéssel fogadták a kettős ön­­gyilkosság hírát. Szőts Aurél dr.-nak a Gaea­­bank helyiségeiben volt a magánirodája­­ is. Itt fogadta ügyfeleit, akik a bankon kívül álló ügyes-bajos dolgaikban keresték fel és a bank alkalmazottainak megállapítása szerint az ügyvédi iroda a viszonyokhoz képest jól ment. Az ügyvédnek naponként több tárgya­lása volt a bíróságokon és pontosan kezelte a bank peres ügyeit is. A Gaea-bankban még az utolsó napokban sem fedeztek fel a szeretetreméltó, jókedvű Szőtsön olyan jeleket, amelyekből arra lehe­tett volna következtetni, hogy az ügyvéd ön­gyilkosságra készül. Soha sem panaszkodott, hogy anyagi gondjai vannak és láthatólag jókedvűen fogadta egyes ügyfeleinek beje­lentését, hogy az ügyvédi honoráriumot nem tudják fizetni. Ezek a jelenségek azonban az utóbbi időkben mind gyakrabban megismét­lődtek a Gaea-bank ügyészének irodájában. Szőts dr. mind ritkábban tudta behajtani ügyvédi költségeit és honoráriumát, de azért továbbra is a régi ügybuzgalommal járt el kliensei dolgaiban. Hétfőn este még jókedvűen beszélgetve távozott el az irodából, de a tegnapi ünnep­nap után ma reggel helyettese, Nagy Fri­gyes dr. hiába várta principálisát, hogy a járásbíróságra menjenek. Három ügye volt kitűzve tárgyalásra ezen a délelőttön Szőts dr.-nak a járásbíróságon, de az ügyész nem jelentkezett még a késő déli órákban sem. Kora délután azután az árván maradt ügy­védi iroda is megkapta az értesítést: Szőts Aurél dr. az éjszaka folyamán megmér­­gezte magát és most súlyos betegen fekszik a Rókus-kórházban. Szőts Aurél dr. és felesége jókedvű, vi­dám életet éltek. A múlt év augusztusában költözködtek be a Szilágyi Dezső tér 7. számú házába, ahol saját bútoraikkal ren­dezték be albérleti szobájukat. A szomszé­dok látták, hogy meglehetősen szűkös vi­szonyok között élnek, de azért nem fordult elő, hogy a hajnali óráknál korábban tértek volna haza. Néhány héttel ezelőtt az asszony végső eszközhöz folyamodott, hogy pénzt teremt­sen elő. Kiskomáromban lakó édesanyjá­tól, özvegy Mészáros Lajosnétól kért segít­séget és az édesany­ja a múlt héten fel is jött Budapestre. És ekkor különös dolgokat észleltek a csendes Szilágyi Dezső téri ház lakói. Az éjszakai órákban ugyanis vesze­kedés zaja hallatszott ki Szőts Aurélék földszinti lakásából. Lakásadójuk, Simon Ferenc szabómester, többször hallotta, hogy a fiatalasszony éles szavak kíséreté­­ben pénzt kér édesanyjától. — Nem bírjuk tovább így ezt az éle­tet — mondotta a veszekedés hevében —, ha nem adsz pénzt, nem tudom, mit csi­nálunk. özvegy Mészáros Lajosné azonban neki volt hajlandó segélyt nyújtani leányának és a múlt hét szombatján elutazott Buda­pestről. Szőts Aurél dr. és felesége ezután, úgy látszik, nem is próbálták meg a to­vábbi pénzszerzést. Nem vettek fel köl­csönt ,nem nyúltak idegen vagyonhoz, csak abban állapodtak meg, hogy itthagyják ezt az életet, amelyet nem tudnak kiélvezni, mert nincsen pénzük. Szőts Aurél dr.-t a Rókus-kórház máso­dik emeletén lévő 44-es kórtermében he­lyezték el, felesége pedig egy emelettel lej­jebb, a 29-es kórteremben fekszik. A férfi még az esti órákban sem tért magához, de orvosainak véleménye szerint komoly ag­godalomra nincs ok. Az asszony már a kora délutáni órákban ismét eszméleténél volt és a látogatási időben felkereste a kór­teremben a Gaea-bank titkára. A harminc éves, csinos Szőts Aurélné halálsápadtan, kimerülten feküdt a kórházi ágyon és ami­kor a bank titkára a kettős öngyilkosság oka felől tudakozódott, az asszony fáradtan legyintett: — Privát ügy... Senkinek sem ártot­tunk, csak nem bírtuk tovább ... Szőts Aurél dr. rokonai, családtagjai ért­hetetlenül állanak a családi dráma előtt: nem tudják, miért akart meghalni két em­ber, akik nagyon szerették az életet. Ifj. Gergely István. Az olasz kormány takarékossági programja Rómából jelentik. A tegnapi miniszter­tanács részletesen megvitatta a gazdasági helyzet összes problémáit s a rendeleteknek és intézkedéseknek egész seregében állapo­dott meg, amelyek egyrészt a termelés fo­kozását, a termelési költségek csökkentését, másrészt pedig a luxuscikkek fogyasztásá­nak nagymértékű korlátozását célozzák. A munkaadók a jövőben jogot nyernek arra, hogy folyó évi július 1-től kezdődően a munkaidőt saját hatáskörükben egy órával meghosszabbíthassák. A nyolcórai munkaidőről szóló törvény to­vábbi intézkedésig hatályát veszti. Július 1 -től számított egy éven belül villákat és palotákat nem szabad épí­teni , a kormány csupán azokra az építkezé­sekre ad engedélyt, amelyek kifejezetten a munkásság és a középosztály lakásnyomo­rának enyhítésére szolgálnak. Az építő­anyagot előállító gyárak ezekhez az építkezésekhez a mai áraknál jelen­tékenyen alacsonyabb, hatóságilag meg­állapított áron kötelesek az építőanya­got rendelkezésre bocsátani. A munkaadókat rendeletileg kötelezik arra, hogy munkásaiknak kedvezményü­ élelmiszerellátást biztosítsanak. A napilapok július 1-től kezdődően leg­feljebb napi hat oldal terjedelemben jelen­hetnek meg s különböző mellékleteiket kö­tetesek beszüntetni. November 1-étől kezdődőleg Olaszország­ban nem szabad tiszta benzint használni és a benzint különböző vegyületekkel kell ke­verni, amelyeket a fölösleges bortermés al­koholjából állítanak elő, hogy ezáltal az eladhatalan borkészletek is egyúttal értéke­síthetők legyenek. A benzin importját a kormány a minimumra akarja szorítani. A minisztertanács felhatalmazta a mező­­gazdasági minisztert, hogy a termés ered­ményének közismertté válása után belátása szerint rendeletet bocsáthasson ki, amely­nek értelmében tiszta búzaliszt nem hozható forgalomba s hogy a búzalisztet legalább 15 százaléká­ban idegen lisztekkel kell keverni, hogy ez­által a gabona- és lisztimport jelentékenyen csökkenthető legyen. A kormány véleménye szerint mindezek a rendszabályok kiválóan alkalmasak arra, hogy Olaszország kereske­delmi mérlegét megjavítsák és a gazdasági és a pénzügyi helyzet feszültségét meg­szüntessék. Egy egy báró és egy vicomte vádlottként áll holnap a büntető járásbíróság elé (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A buda­pesti büntetőjárásbíróságon holnap délelőtt olyan férfiak foglalnak helyet a vádlottak padján, akik társadalmi állásuknál, eddigi közszereplésüknél és származásuknál fogva aligha hitték valaha, hogy nevük a vádlottak névsorában fog szerepelni. Abban a perben, amelyről szó van, és amelyben a budapesti büntető járásbíróság holnap kezdi el a tár­gyalást, a következő férfiak a vádlottak: Apponyi Rezső gróf, Mada­­rassy Beck Gyula báró, vicomte Lalb­a­­car és Várkonyi Oszkár dr., akiket Elsner Henrik fővárosi ügyvéd ható­ság előtti rágalmazás vétsége miatt jelen­tett föl. , A holnapi tárgyalás előzményei régebbre nyúlnak vissza és ez a per egy közgazdasági akció egyik kései etapjaként jelentkezik. Hosszú hónapokkal ezelőtt egy közgazdasági csoport, amelyhez Elsner Henrik fővárosi ügyvéd is tartozott és amelynek joga volt a Jászságban lévő keserűvízforrást kitermelni, megállapodott Sir William Garthwaite angol tőkéssel, hogy finanszírozni fogja a forráste­lepek területén szükséges építkezéseket, a forrásvíz kitermeléséhez szükséges fúrásokat és a forrásvíz forgalomba hozatalát. Erre a célra megalapították a Mira keserűvízforrás részvénytársaságot, amelynek igazgató­­sági tagjai azok az urak, akik a holnapi perben vádlottként szerepelnek. Az angol tőkés, illetve a körülötte csoporto­suló érdekeltség megbízta a másik közgaz­dasági csoport — az úgynevezett Tank-cso­port — egyik tagját, Elsner Henrik ügyvé­det, hogy a budapesti céghivatalnál intézze el a Mira részvénytársaság cégbejegyzési ü­gyét. A Jani-csoport és a Sir William Garthwaite-csoport között időközben nézetel­térések támadtak és a differenciák során azt állapították meg, hogy a Mira részvénytár­saság cégbe­jegy­zése a céghivatalnál nem tör­tént meg. A Mira rt. nevében erre Elsner Henrik dr. ügyvéd ellen ügyvédi bűntett miatt följelentést adtak be, amelyhez a részvénytársaság igazgatósági tagjai nyújtottak felhatalmazást. A följelentés alapján Elsner Henrik ellen megindult az eljárás, ennek során azonban a vádtanács Elsner Henrik ellen megszüntette az eljárást. A jogerős vádtanácsi határozat alapján most már Elsner Henrik hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett azok ellen az igazgató­­sági tagok ellen, akiknek felhatalmazá­sára annak idején ő ellene a később megszüntetett eljárás megindult. Ebben a érdekes perben tűzték ki a buda­pesti büntető-járásbíróságon holnap dél­előttre a tárgyalást és Apponyi Rezső gróf, Madarassy Beck Gyula báró, vicomte Lail­­hacar és Várkonyi Oszkár dr. hatóság előtti rágalmazás vétségével vádolva, így kerülnek holnap délelőtt a budapesti büntetőjárásbí­róság elé. "H Kedvezmény a MAGYAR HÍRLAP olvasóinak Ezen hirdetés beküldése mellett minden olvasónk negyedévi 50.000 koronás kedvezményes áron kapja ai­vilítjr legjobb vicclapját AZ ÚJSÁGOT Mutatványszámot ingyen küld Az Ojság kiadóhivatala Budapest, VI., Ó ucca 12. szám

Next