Magyar Hirlap, 1927. május (37. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

r MA EGY ÉVE ÍRTA: FELEKY GÉZA Május elseje a természet újjászületé­sének ünnepe, a ver sacrum napja, és neva a halálé. De azért a Világ sírkövén ez a felirat: Született 1909 március 15. Meghalt 1920 május 1. A szabadság napján született és a ta­vasz ünnepének napján esett el. Élt, tanított, tizenhét éven át, és harcolt fe­dezék nélkül, páncél nélkül, fegyver nélkül. Testét nem védte más, mint a becsületes szándék gyolcsinye, és kezé­ben nem volt más, mint a tiszta hit feszülete. Tizenhét emlékezetes év után tavaly május elsején, hajnali két órakor történt a halálos ítélet kikézbesítése és végrehajtása a vádlott előzetes kihallga­tásának és minden más formaságnak mellőzésével.­­ A végrehajtott halálos ítéletekkel kár vitatkozni. Minek elmondani, hogy a Nemzeti Bank kárára történt hitelrontás volt a belügyminiszteri végzés indoko­lása és a Nemzeti Bank a törvényszéki tárgyalás kezdetén elejtette a vádat. Mi­nek beszélni a törvényszéki ítélet által adott felmentésről. És a sajtószabadság sérelmét is kár volna emlegetni. Mert az, ami ma egy éve történt, hajnali két órakor, az jóval több a sajtószabadságon esett sérelem­nél. Mióta kiderült az, hogy egy régi és nagy, sokfelé olvasott, sokfelé megbe­csült lapot egyetlen tollvonás végleg ki­törölheti az eleven magyar újságok­­so­rából, megváltozott az egész magyar el­lenzéki sajtó hangja, és majd egyszer feleletet kap az a kérdés, várjon az újabb hangfogó alkalmazása a már előbb alkalmazott hangfogók mellé jó szolgálat volt-e a magyar jövő ügyének. Azt a tollszárat, amellyel a volt belügy­miniszter aláírta a Világ végleges betil­tását, érdemes volna megőrizni és elhe­lyezni a magyar történeti emlékek mú­zeumába, néhány más­­ ereklye mellé. Valószínűleg sablonos, kis fapálca volt csak, vékony és könnyű, de ennek a belügyminiszteri tollszárnak súlyát azért érzi az egész magyar sajtó egy év óta. * Egyszer talán következni fog a nagy per, ahol mérlegelés és ítélet alá esik a Világ egész tizenhét esztendeje. Minden, amit végzett és amit próbált, minden, amiért dolgozott és amiért harcolt. Olyan egyszerű néhány mondatba foglalni a tizenhét év történetét. Megindulásának napjától fogva látta gyűrni a felhőket a Világ, és harcolt azért, hogy a válság órái megerősödve, felvértezve érjék Magyarországot. Pró­bálta felépíteni a magyar történeti hagyo­mányok legszebb gránitkockáiból és a XX. század politikai, erkölcsi szükséges­ségeiből azt az erődvonalat, amely min­den irányban megtámadhatatlanná teszi a magyar földet. Amikor tompa morajlással közeledett már a nagy földrengés, a Világ félreverte a vészharangot, az emberszeretet nevé­ben, a józanság nevében és azért, mert a magyar jövőt csak békével lehetett megmenteni, nem háborúval. Amikor már háromszor hullottak le a falevelek, és nem hozták meg a fegyve­rek ígért lecsöndesedését, kérte, és újból kérte a béke megkötését addig, amíg nem késő, addig, amíg a méltányosság és a megegyezés jegyében lehet tár­gyalni 1918 tragikus őszén sürgette azokat a nagy rendszabályokat, amelyek meg­állíthatták volna az összeomlást és meg­előzhették volna a középeurópai forra­dalmi hullám átcsapását Magyarország területére. A proletárdiktatúra alatt nem hirdet­hetett semmit, mert egyike volt a két első lapnak, amelyet megszüntetett a népbiztosok tanácsa. . Trianon előtt hirdette, és pedig min­den nap az erő, az erély békepolitikáját, a néma és apatikus várakozás helyett. Hirdette azokat az eszközöket, amelyek a győztes hatalmak közvéleményének napirendjére tűzték volna a magyar kérdést. Az ellenforradalom véres hullámve­rése közben hirdette a törvény szavát, az erkölcs parancsát, a magyar történet tiszta, nagy hagyományait és amikor a hivtalos kijelentések sora szerint a ható­ságok nem voltak még elég erősek az egyéni akciók leszerelésére, egyedül vette fel a harcot, minden hátvéd, min­den fegyver nélkül. Néha kockázatos­nak látszott a küzdelem, de a Világ nem ebben a harcban esett el. Előrelátta a reménytelenség jegyében rögtönzött koronajavítási kísérlet által fölidézett fölösleges gazdasági földren­gés rombolásait és sürgette a kiépítését azoknak a síneknek, amelyek letompít­hatták volna a gazdasági szanálás nagy zökkenéseit. Amint sürgette a kiépítését azoknak a síneknek, amelyek a gazda­sági kapcsolatokat, a szellemi kapcsola­tokat, a politikai kapcsolatokat jelentik a Nyugat felé. Azután pedig ... Már így is hosszú a sírfelirat. Katedra volt és szószék. A tudás terjesztésének katedrája, és a tiszta meggyőződés szószéke. *' ■. Született március tizenötödikén, a szabadság napján, meghalt május else­jén, a tavasz ünnepén. Élt, dolgozott, harcolt tizenhét évig a jobb magyar holnapért. " Vasárnap „Nem tudom elfelejteni a régi sebeket és hántásokat“ - írta Térey Gábor, aki ellen hatvanegy éves korában indítottak fegyelmi vizsgálatot Végrendeletét hétfőn bontják fel N­éhány nappal ezelőtt — mint a Magyar Hírlap megírta — egész különös módon ér­tesült a Szépművészeti Múzeum és a ma­gyar művészvilág arról, hogy Térey Gábor, a Szépművészeti Múzeum régi képtárának sok éven át volt igazgatója, Bádenben el­hunyt és már el is temették. Térey Gábor egyik amerikai barátja, Boross Jenő ban­kár, az ismert műgyűjtő és mecénás ugyanis kábel útján kérte meg Glück Frigyest, hogy helyezzen nevében is koszorút az elhunyt Térey Gábor sírjára. Ez az Amerikából ér­kezett távirat volt az első értesítés a kiváló műtörténeti író elhunytáról. FREIBURGBÓL BUDAPESTRE 1896-ban, a millenniumi ünnepségek ide­jén, hívták Budapestre, az Országos­ Képtár élére Térey Gábort, aki akkor már két éve volt a freiburgi egyetemen a művészettörté­net magántanára. Elfogadta a meghívást és feleségével együtt, aki egy freiburgi pro­fesszor leánya volt Budapestre költözött. 1904 óta állt a Szépművészeti Múzeum régi képtárának élén és 1918-ban érdemei elis­meréséül udvari tanácsossá nevezték ki. Két esztendővel ezelőtt, hatvanegy eszten­dős korában ment nyugdíjba s azóta távol él Magyarországtól. Magányos és elvonult ember volt, de nyugdíjaztatása óta különös és feltűnő ridegséggel szakította meg ma­gyarországi összeköttetéseit. Mindössze egy­két bizalmas, meghitt barátja kapott tőle időnként értesítést, de ezek a levelek is szűkszavúak voltak, nem adtak, felvilágosí­tást arról, hogy miért hagyta el olyan meg­lepő gyorsasággal Magyarországot. Dr. Fenyő Kornál ügyvéd volt talán a legmeghittebb barátja Térey Gábornak. Márciusban vastag paksamétát kapott Bá­­denből Fenyő. A levélben Térey végrende­lete és egy levél volt, amely megmagyarázza azt a már-már különcködéssé fejlődő zár­kózottságot, amellyel visszavonult magyar barátaitól és ismerőseitől. VÁLASZ NÉLKÜL... Térey ugyanis meghívást kapott Ameri­kából, hogy tartson előadást az európai képzőművészet fejlődéséről és történetéről. Bejelentette akkor illetékes hatóságainak, hogy az amerikai egyetemeken képzőművé­szeti előadásokat fog tartani. Bejelentésére a válasz késett, az indulás ideje pedig egyre közeledett. Néhány nappal előbb, mielőtt hajója, amelyre jegyet váltott, elindult volna Cherbourgból, még egyszer kipróbálta sürgetni a döntést, de nem sikerült. Térey Gábor ekkor választ nem várva, kiutazott Amerikába, ahol részint a newyorki, részint a columbiai egyetemeken tartott előadást a magyar képzőművészetről. Sok barátot szerzett itt Magyarországnak, útján ismer­kedett meg Boross Jenő bankárral is, aki­nek táviratából értesültek később Magyar­­országon is haláláról. Mikor befejezte elő­adásait és visszatért Magyarországba Térey, több értékes képet hozott magával, így Boross Jenő is néhány jelentékeny műre­mekkel ajándékozta meg a Szépművészeti Múzeumot. Visszaérkezése után meglepetve értesült arról, hogy az Országos Képzőművészeti Tanács elrendelte ellene a fegyelmit meg­előző vizsgálatot, mert mint köztisztviselő, engedély nélkül tartott előadást Ameriká­ban. Egyben igazolásra szólították fel, hogy adjon számot, mennyit keresett ame­rikai útján? Térey terjedelmes beadvánnyal fordult a közoktatásügyi minisztériumhoz. Elő­adta, hogy amerikai útja egyáltalában nem nevezhető üzleti útnak, mert lelkes és ön­zetlen propaganda volt a magyar képző­művészet mellett. Mikor 1896-ban elfogadta az Országos Képtár meghívását, szintén a magyar művészetért való rajongása hozta haza, hiszen Freiburgban jobban jövedel­mező állása volt és akkor már felesége is egy odavaló tanár leánya lett. Térey ügyében egyre húzódott a vizsgá­lat, végül is, meg sem várva annak ered­ményét, kérte nyugdíjaztatását. Erről a fegyelmi vizsgálatról még legmeghittebb barátainak és családtagjainak sem tett em­lítést, úgyhogy ez csak most, halála után, kerülhet nyilvánosságra. Nyugdíjaztatása után hirtelen elhagyta Magyarországot és a zágrábi múzeum kép­­tárát rendezte. Mióta innen is tovább uta­zott, semmi hírt sem hallottak felőle, és március elején érkezett csak Fenyő Kornél­hoz az is levél, amelyben visszatér újra arra a fegyelmi vizsgálatra, amely végleg elked­vetlenítette. A levél angol nyelven íródott és többek között a következőket tartalmazza: .4 „Metropolitan of Art“ megbízott, hogy Európában vásároltak részére érté­kes, régi alkotásokat. Meghívtak, hogy a vásárolt régi képekkel együtt utazzam ki és rendezzem ott a régi és új képtárat. Elégtételül kellene, hogy szolgáljon ez a meghívás azokért a dolgokért, amik ott­hon történtek velem. Mégsem tudom el­felejteni azokat a régi sebeket és hántá­sokat, amelyek 30 év után értek, és olyan méltatlanul! Ha erre gondolok, úgy ér­­zem, hiába volt minden ...“ A VÉGRENDELET Ehhez a levélhez csatolta végrendeletét,­­amelynek végrehajtásával dr. Fenyő Kor­nélt bízta meg. A paksamétában még egy, melléklet volt: a Szépművészeti Múzeum épületében lévő kilencszobás lakás kulcsa. A lakásban Féregnek milliárdokat érő képei, szobrai és más műkincsei vannak. A végrendelet intézkedik ezekről az érté­kes műkincsekről, amelyeket egy életen keresztül gyűjtött szenvedélyesen Térey Gá­bor. Az ügyvéd most Budapestre sürgö­­nyözte feleségét és három fiát, akik való­színűleg hétfőn érkeznek meg és ekkor bontják föl a végrendeletet. Mikor Báden­ben meghalt Térey, felesége nővérénél, egyik fia New Yorkban, a másik Londonban, a harmadik Újvidéken tartózkodott. Egyedül, megbántva és csalódottan halt meg az ide­gen város szanatóriumában a hatvanhárom­éves Térey Gábor. A. Gy. gaBBMMM/——— || Nem a III kívánjuk, u ?Sl 1 ^ § hogy vakon higyjen 1­1 j| W | hirdetésünknek. £ || j| I ^ ^ ma ' I jj M OVENALL fogkrémet H és 2'50 pengőért 1 üveg ISKl 9 lal OVENALL szájvizet |S| s' r’ap és azokat reggel, délben, este rendszeresen használja, it^l úgy hirdetésünk igazáról nemcsak meggyőződik, hanem öm lesz készítményeink leglelkesebb szószólója! Gyártmányaink minőségét a BAEDER-név garantálja. ­1927 május 1. 0 A gráci szállodai és idegen­­forgalmi kiállítás megnyitása Grácból jelentik: Dr. Schürff kereskede­lemügyi és forgalomügyi miniszter sok hiva­talos személyiség, közöttük Magyarország képviselőinek és az érdekelt iparágak képvi­selőinek jelenlétében megnyitotta az első osztrák vendéglő-, szálloda- és kávéházipari, továbbá idegenforgalmi szakkiállítást. Verekedés május elseje miatt április harmincadikén Bécsből jelentik : Hietzingben egy háztu­lajdonos megtiltotta, hogy május elseje al­kalmából házára vörös lobogót tűzzenek ki. Emiatt ma éjszaka szociáldemokraták és ke­resztényszocialisták között összeütközésre került a sor, amelyben többen megsebesül­tek, néhányan súlyosan. A rendőrség kény­telen volt közbelépni és többeket letartóz­tatott.

Next