Magyar Hirlap, 1927. június (37. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

4 ri927 júnitis !í.; Egy városrész harca , a halálsorompók ellen Néhány nappal ezelőtt a képviselőházban Petrovácz Gyula interpellációt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez a Budapest és Cegléd közötti vonal mentén fekvő vasúti sorompó, az úgynevezett „halálsorompó" megszüntetése ügyében. Ugyanakkor, ami­kor ezt az interpellációt bejegyezték, már széleskörű mozgalom indult meg abban a városrészben, amelyik a Hermina út, Rá­kospatak, Gyarmat utca és a bécsi vasút­vonal között terül el. Ötven éve vágják el ezt a területet a vasúti sorompók a várostól, pedig kevés jóakarattal a főváros egyik legszebb része lehetne, hiszen majdnem egy színvonalon fekszik a Gellértheggyel, fás, csendes környék, amelynek levegőjét nem pontja meg a gyárkémények füstje. Tisztán gazdasági alapon, minden egyéb szempont félretevésével szervezkedett a Herminamező lakossága. A mozgalom élén Keresztesi Samu református lelkész, Mihaj­­lovics Zsigmond római katolikus plébános, Petrovácz Gyula képviselő, Keresztesi ve­zérkari ezredes, Szájbély Gyula nyugalma­zott MÁV igazgató, Christian Béla, az Oszt­rák-Magyar Bank nyugalmazott főellenőre és Pál L. Leó építészmérnök áll, aki régi és lelkes propagálója ennek a kérdésnek. Kedden este a református paplakban tar­tott értekezleten megjelentek a környék legtekintélyesebb polgárai, hogy megbeszél­jék a legközelebbi teendőket. Az első héten már 1500-an jelentették be csatlakozásukat a mozgalomhoz és olyan nagy az érdeklő­dés, hogy egész bizonyosra veszik, hogy a környék lakossága teljes számban fog­­csatlakozni hozzájuk. Legközelebbi programmal tűzte ki az értekezlet, hogy ismételten a kereskedelem­ügyi minisztertől fogja kérni a halál­­sorompó megszüntetését, hiszen ez a kö­zet már 1912-ben terjesztett elő erre vonatko­zólag tervezetet Beöthy Lászlóhoz, az ak­kori kereskedelmi miniszterhez, aki azt nagy szimpátiával fogadta. A tervezet szerint a ceglédi vasútvonal minden költség nélkül bekapcsolható a körvasútba. Ezáltal nagy területsáv szabadul fel, ami­­könnyen értékesíthető és az államvasutak még nyernének is a vonal új elhelyezésén. Az Andrássy út és Istváni út meghosszabbí­tása is egyik programpontja az érdekszövet­ségnek. Sok-sok sérelme van még a Herminamező lakóinak hiszen mingjárt a Thökölyi út m­ellett, a Róna utcában, közvetlenül a reformá­tus templom mellett mély gödrök táton­­ganak, telve szeméttel, piszokkal, ame­lyek teljesen megfertőzik a levegőt. Sokat beszélnek arról a vállalkozóról, aki m­ély gödrökben lévő telkeket parcellázott ki és azok a szegény emberek, akik utolsó pénzükön vették meg a telkeket, földalatti lyukakban, fából összetákolt házakban lak­nak. Ugyanez a vállalkozó kibérelte a Rá­kos patak-menti csatornát és ha valaki ezen a környéken villát akar építetni, nem engedi meg, hogy a levezetőcsatornákat abba be­kapcsolja. Az értekezleten különben elhatá­rozták, hogy a legközelebbi időben monstre­­nagygyűlést hívnak össze és ezen fogják megbeszélni a környék lakóival, milyen úton kérjék jogos kívánságaik védelmét és támogatását. „A népszövetségben csak addig bízom, amíg a szovjet nincsen képviselve Genfben — mondja Poincaré Párizsból jelenítik. A­ kamara esti ülésén a hadseregreformjavaslat vitáját folytat­ták. Marty kommunista képviselő a javas­latban a francia militarizmus újabb bizo­nyítékát látja. A hadseregreform minden szakaszát a háborús ideológia itatja át s a javaslat nem egyéb, mint az újabb világháború előkészítése. Marty ezután a Poincaré-kormány „véres rezsdnjé­­ről“ beszélt, ami a jobboldali padsorokban tomboló vi­hart váltott ki. Renaudel szocialista képvi­selő a kilenc havi katonai szolgálati idő bevezetése mellett szállott síkra. A reform­­javaslatot nem fogadja el, hiszen háború esetén Franciaországnak amúgy is a nép­­szövetséghez kell fordulnia, nem pedig mozgósítani. Minden bajnak az a fő oka, hogy Szovjet-Oroszország nem tagja a nép­szövetségnek. Ha a szovjet megbízottai szintén ott ülné­nek a genfi zöldasztal mellett, úgy az euró­pai béke minden tekintetben biztosítva volna. Renaudelnek erre a kijelentésére Poin­care miniszterelnök a következőképpen geptikázott: — A népszövetségben csak addig bízom, amíg­ a szovjet nincs, képviselve, Genfben. A Harvard-egyetemen külön előadások lesznek a filmgyártásról „A filmgyártás nem üzlet, hanem szerencsejáték" — mondták még tíz év előtt az amerikai bankárok Tíz évvel ezelőtt a mozi, amely ma a világnak egyik legnagyobb ipara, még gyer­mekcipőben járt s még Amerikában is, ahol minden kockázatos vállalkozás számára elegendő pénz áll rendelkezésre, nem volt pénzintézet, amely hímvállalkozóknak egyetlen fillért is hitelezett volna. Ha el­gondoljuk, hogy ma olyan konzervatív és jól vezetett pénzintézet, mint a National City Bank, a Manufacturers Trust Company, az American Exchange Irving Trust Com­pany, a Guaranty Trust Company és a Na­tional Bank of Commerce, boldogak, ha egy-egy nagy filmvállalattal összeköttetés­ben lehetnek, szinte hihetetlennek hangzik, hogy tíz évvel ezelőtt az egyik intézet azzal tagadott meg a Famous Players-Lasky filmvállalatnak egy aránylag kisösszegű kölcsönt, hogy a filmvállalkozás nem üzlet, hanem szerencsejáték. Ma pedig kevés olyan nagy ipari vállal­kozás van Európában, de még az Egyesült Államokban is, mint néhány olyan filmvál­lalat, mint a Loew’s Inc, az United Artists, az Educational Pictures, a Paramount Broadway Corporation, a Famous Players- Lasky, a Metro-Goldwyn-Mayer, a First Na­tional, a Warner Brothers, a Roxy Theatres Corporation, az Universal Pictures Corpo­ration, a Fox Film Corporation, hogy csak az Európában is ismert vállalatokat említ­sük. És míg tíz évvel ezelőtt Lasky nem tu­dott 3000 dollár kölcsönt kapni egy banktól, addig az utolsó két évben, 1925-ben és 1926- ban a .J. & W. Seligman and Co. a Bankers Trust Company, a Kuhn, Loeb & Company, a Dillon Read & Company, a National City Company, a Hallgarten & Co., a Hayden, Stone & Company, a Shields & Company, a Goldman, Sachs & Co. bankházak 181,769.390 millió dollár értékű film­vállalati kötvényt tudtak elhelyezni az amerikai piacon. Will H. Hays, a Motion Pictures Producers and Distributors of America, az amerikai filmgyárosok és filmkölcsönzők egyesületé­nek elnöke, akit Amerikában röviden csak „film-cár“-nak hívnak, nagyon érdekesen beszélt azokról a nagy nehézségekről, amelyekkel kezdet­ben a ma már világhírű amerikai filmgyár­tásnak meg kellett küzdenie. Azok az em­berek, — mondta — akik ebben az iparban az úttörőmunkát végezték, csodálatosat műveltek. Ha valaki meg fogja írni az ame­rikai filmgyártás történetét a kezdet kezde­tétől a mai napig, ez úgy fog hatni, mintha valaki az Ezeregy Éjszaka meséit olvasná. A filmgyártás kezdeti nehézségei össze nem hasonlíthatók azokkal a nehézségekkel, amelyekkel más iparágaknak kezdetben meg kellett küzdeniük. És midőn néhány ember fölfedezte azokat a kereskedelmi lehetőségeket, amelyek a filmgyártásban és a filmek bemutatásában rejlenek, ezek oly lázzal vetették rá magukat a filmre, mint ahogy hetven évvel ezelőtt az aranyásók rávetették magukat Sutter’s Hill-re, mikor az első hír megérkezett arról, hogy ott ara­nyat találtak. És a filmgyártás pionírjai éppen úgy igye­keztek elhelyezkedni a filmgyártásban, mint ahogy a kalandorok egész légiója Alaskába ment, midőn Klondikeben megnyílt az első aranybánya. A legvadabb verseny indult meg. A film­ipar az első években olyan őrületes lázzal fogott hozzá mozgófényképek gyártásához, hogy nem volt sem ideje, sem kedve, sem módja senkinek sem arra, hogy átgondolja azokat a morális és kulturális felelőssége­ket, amelyek a filmiparra hárulnak. Ma ezeknek a napoknak már vége. Ma nagy erőfeszítéssel ugyan, de sikerült kiküszö­bölni azokat a haszon nélkül való­ és szük­ségtelen extravaganciákat, amelyek kezdet­ben diszkreditálták a filmet és az egész filmgyártást. És ma már ugyanaz az egész­séges folyamat megy végbe a filmiparban, mint amely végbement és végbemegy a többi nagy iparágban. Dr.­­ A. H. Giannini, a Bowery and East River National Bank and of the Bank of Italia elnöke, akinek igen nagy összekötte­tése van a filmiparral, azt mondta, hogy egy filmnek, amelynek főszereplője Harold Lloyd, vagy Norma Talmadge, vagy Dou­glas Fairbanks, vagy ezekhez hasonló nép­szerű filmszínész, éppen olyan értéke van, mint a kész­pénznek. Éppen azért, szerinte m­a már nincs semmi ok arra, és a tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy nincs is semmi akadálya an­nak, hogy a filmipart a nagy bankok ne éppen úgy finanszírozzák, mint ahogy más nagy iparvállalatokat finanszíroznak. Éppen­­ azért a filmgyárak éppen olyan könnyen kapnak három, vagy hathónapos, sőt egyéves kölcsönöket is, a szokásos bankfeltételek mellett, mint bármely más iparvállalatok. Igaz, hogy a filmgyártásnak is megvannak a maga sajátos viszonyai, de nincsen olyan iparág, amelynek nem volnának olyan sa­játságai, amelyekkel tisztában kell lennie annak a banknak, amely ezekkel az ipar­­vállalatokkal­­ kölcsönügyleteket köt. És Henry C. Von Elm, a Manufactures Trust Company alelnöke szerint az utolsó 5—6 évben lényeges változáson ment át az a vi­szony, amely a filmipar és a nagy amerikai bankcégek között fennállt, mert 5 évvel ez­előtt még csak egy-két olyan bank volt, amely hajlandó volt filmvállalkozásoknak pénzt kölcsönözni, ma pedig a legnagyobb bankcégek is boldogok, ha egy-egy nagy filmgyár tőlük kölcsönt kér. És még áldozatokat is hajlandók hozni azért, hogy egy-egy nagy filmgyárnak ők lehessenek a bankárjai. Ma a filmgyárak a reájuk nézve legkedvezőbb feltételek mel­lett szinte korlátlan hitelt élveznek, ami még csak öt évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Nagyon érdekes az a tapasztalat, amelyet éppen az amerikai bankárok tettek, t. i. hogy a nagy filmgyáraknak nyújtott köl­csönök sokkal kisebb kockázattal­­járnak, mint a kis filmgyáraknak gyújtottak. De ez a kisebb kockázat nem azzal áll összefüg­gésben, hogy a nagy gyárak gazdagabb­ pénzforrások fölött rendelkeznek, mint a kisebbek. Nincs mód arra, hogy előre le­hessen látni, várjon egy filmnek lesz-e si­­kere, vagy sem. Még a legnagyobb és legtapasztaltabb filmnapóleonok is tévedésbe esnek az iránt, hogy mi kell a közönségnek, mi nem. Még gyakran velük is megtörténik, hogy azok a filmek, amelyektől a legna­gyobb eredményeket remélték, megbuknak s hogy olyan filmekkel érik el a legnagyobb­ anyagi sikereket, amelyektől semmit sem, vagy csak nagyon keveset reméltek. Éppen, azért a filmgyárak jövedelmezősége az át­lageredményektől függ. S miután egy nagyi gyár több filmet készít, könnyebben bírja el egy sikertelen filmnek a költségeit, mint egy kis gyár, amelynek évi termelése csak­ egy-kettő s ha aztán ezek közül valamelyik nem sikerül, a gyár egész exisztenciája koc­kára van téve. Az amerikai nagy bankárok vélemé­nye szerint kevésbé kockázatos egy nagy filmgyárnak kölcsönt adni, mint egy nagy automobilgyárnak. Mert ha egy nagy automobilgyár egy új típust hoz ki, amelyet a közönség nem ak­ceptál, ez a gyár tönkremehet, mert a vesz­­teségét nincs mivel pótolni. Mint Ameriká­ban mondják, „az összes tojása egy kosár­­ban van“ s ha azt elejti, az összes tojása összetörik; a nagy filmgyár azonban egy, sikertelen film mellett hozhat még ki ugyan­abban az esztendőben tíz sikerült filmet is, gatója, A. H. Giannini, a Bowery and East River National Bank elnöke. Ezek az elő­adások az egész szemeszteren keresztül heti 3 órában fognak tartani és az egész ame­rikai közvélemény várakozással néz az elé, hogy végre laikusok is bepillantást nyer­­hessenek a filmgyártás financiális és tech­nikai misztériumaiba. Statisztika a szerzőkről, színészekről, fotográfusokról Minden nagy filmgyárnak külön statisz­tikai irodája van, ahol nagy kimutatásokat készít a szerzőkről, a színészekről, a rende­zőkről, a fotográfusokról és így igyekszik magát a kockázatok ellen biztosítani. Ezek­ből a statisztikai adatokból állapították meg, hogy például a Famous Players-Lasky filmgyárnak évente csak 2% vesztesége van abból, hogy egy-egy filmje nem sikerül. Attól is függ egy filmgyár eredményes mun­kássága, hogy a személyzetét hogyan tudja foglalkoztatni. Mert a személyzetet fizetni kell akkor is, ha nem dolgozik. És ebből a szempontból példaképpen idézzük ugyan­csak a Lasky-féle vállalatot, amely munka­képességének 90%-át tudja kihasználni. Mert a személyzeti kiadások a legnagyob­bak és minden egyéb kiadás ehhez képest jelentéktelenné zsugorodik össze. Kezdetben azok a nagy fizetések, amelye­ket filmgyári igazgatók, szereplők és a ve­zető műszaki személyzet kapott, a nagy bankokat és bankigazgatókat visszahökken­tették attól, hogy a filmgyárakkal üzleti összeköttetésbe lépjenek. Könnyelműség­nek, minden üzleti elvvel ellentétesnek mondták, hogy egy 18 éves csinos leány kétszer, háromszor, sőt ötször akkora fize­tést kapjon, mint a legnagyobb banknak igazgatója, vagy elnöke, aki mögött már 40 év munkája és 40 év üzleti tapasztalata áll. Ezeknek a nagy moziszínészeknek és moziszí­nésznőknek fizetéseiről azonban túlzott hírek vannak forgalomban. Bár 100.000—300.000 dolláros évi fizetés nem ritkaság, Tom Meighan, Richard Dix, Tom Mix, Colline Griffith, Colleen Moore, Pola Negri, John Gilbert és Ronald Coliban fizetése ezek között a határok között mo­zog. Vannak azonban olyanok, akiknek a fix fizetése aránylag csekély, akik azonban részesedést kötnek ki maguknak azoknak a filmeknek pénzügyi eredményéből, ame­lyekben ők játsszák a főszerepet. Ezek közé tartozik Douglas Fairbanks, Mary Pickford, Gloria Swanson, Harold Lloyd, Buster Keaton és Charles Chaplin. Egy-egy nép­szerű filmszínésznek, vagy filmszínésznő­­nek neve olyan, mint a védjegy és a film­gyáraknak ezt a népszerű nevet is meg kell fizetniük. Ennek tudható be, hogy a nagy filmgyárak egymástól kölcsönkérik a népszerű színészeket és színésznőket, mert egy-egy film, amelyben egy népszerű szí­nész vagy színésznő játszik, úgyszólván mindig pénzügyi sikerrel jár. És jellemző arra a fontosságra, amelyet Amerikában az egész filmiparnak tulajdo­nítanak, hogy a Harvard-egyetemen az 1927. év má­sodik szemeszterében külön előadások lesznek a filmgyártásról és már fel is kérték a filmiparnak azokat a vezetőit, akik ezeket a felolvasásokat és előadásokat tartják. A legújabb jelentések szerint a következők fogják ezeket a felol­vasásokat tartani: Will Hays, a Motion Picture Producers and Distributors of Ame­rica elnöke; Adolph Zukor, a Famous Players-Lasky Corp. elnöke; William Fox, a Fox Film Corp. elnöke; Marcus Loew, a Metro—Goldwyn—Mayer Distributing Corp. elnöke; Jesse Lasky, a Famous Players al­elnöke; Harry M. Warner, a Warner Bros. Picture Corp. elnöke; Cecil B. DeMille, a Cecil B. DeMille Productions elnöke; Syd- L­a­rs Kent, a Famous Players vezérigaz­ Szereld Gróf Zichy Rafaelné autója elgázolt egy 68 éves asszonyt Zichy Rafael grófnő, aki a Semmeringről Visegrádon keresztül igyekezett gépkocsi­jával Budapest felé. Visegrád községben a­ szűk úton a grófnő autója elkerült egy te­herautót s az amögül kilépő három nő közül egyet elütött. A szerencsétlenül járt nőt, akiről csak azt lehetett megállapítani, hogy 68 éves és siket­néma, a grófnő gép­kocsiján Budapestre a Rókus-kórházba­ szállították. Prágában aláírták a magyar—csehszlovák kereske­­delmi szerződést Prágából jelentik: Ma délután a külügy­minisztériumban aláírták a Magyarország és Csehszlovákia közt kötött kereskedelmi szerződést. A szerződést Magyarország ne­vében Nicki Alfréd követségi tanácsos, a­ magyar külügyminisztérium gazdasági osz­tályának vezetője, Csehszlovákia nevében­ pedig dr. Friedmann Gyula miniszteri ta­nácsos, a csehszlovák külügyminisztérium­ gazdasági osztályának vezetője írta alá. ^IIIIIIIIIHl­ l­llllllll^^lll^l^llll^^^^ll i i ii mi..— Gyűjtés Návay Lajos emlék­művére A belügyminiszter megengedte, hogy­ a­ Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének kiskunfélegyházi fiókja a Návay Lajosnak, az országgyűlés néhai elnökének kivégezte­­tési helyén állítandó emlékműhöz szükséges anyagi eszközök részbeni megszerzése cél­jából három hónapon át Kiskunfélegyháza területén gyűjtőívekkel pénzbeli adományo­kat gyűjthessen. aasaaaBBaataemmwtaBmr^rmBmmaaaaaBmmmvmt Lindberghet fogadta az angol király Londonból jelentik: Lindbergh ma reggel a Portsmouth mellett levő gosporti repülő­térre repült, ahol repülőgépét leszerelt és leszerelt állapotban az Egyesült Államokba szállítják. Délelőtt a király a Buckingham- palotában fogadta kihallgatáson az amerikai repülőt és átnyújtotta neki az angol katonai repülő­ keresztet. r»­­...— .. i ———~n— A közigazgatási bíróság igazolt négy mandátumot A képviselőház igazolóbizottsága annak­ idején Huszár Károly, Puky Endre, K­áger József és Endre Zsigmond képviselőket nem igazolta, hanem ügyüket áttette a köz­­igazgatási bírósághoz, mert megbízólevelük­­ben nem volt feltüntetve a választási ered­­mény kihirdetésének napja. A közigazgatási bíróság Szinnyei­ Merse tanácsa ma tárgyalta ezeket az ügyeket és rövid tanácskozás után mind a négy képviselő mandátumát érvé­­­nyesnek jelentette, ki. "

Next