Magyar Hirlap, 1927. június (37. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
4 ri927 júnitis !í.; Egy városrész harca , a halálsorompók ellen Néhány nappal ezelőtt a képviselőházban Petrovácz Gyula interpellációt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez a Budapest és Cegléd közötti vonal mentén fekvő vasúti sorompó, az úgynevezett „halálsorompó" megszüntetése ügyében. Ugyanakkor, amikor ezt az interpellációt bejegyezték, már széleskörű mozgalom indult meg abban a városrészben, amelyik a Hermina út, Rákospatak, Gyarmat utca és a bécsi vasútvonal között terül el. Ötven éve vágják el ezt a területet a vasúti sorompók a várostól, pedig kevés jóakarattal a főváros egyik legszebb része lehetne, hiszen majdnem egy színvonalon fekszik a Gellértheggyel, fás, csendes környék, amelynek levegőjét nem pontja meg a gyárkémények füstje. Tisztán gazdasági alapon, minden egyéb szempont félretevésével szervezkedett a Herminamező lakossága. A mozgalom élén Keresztesi Samu református lelkész, Mihajlovics Zsigmond római katolikus plébános, Petrovácz Gyula képviselő, Keresztesi vezérkari ezredes, Szájbély Gyula nyugalmazott MÁV igazgató, Christian Béla, az Osztrák-Magyar Bank nyugalmazott főellenőre és Pál L. Leó építészmérnök áll, aki régi és lelkes propagálója ennek a kérdésnek. Kedden este a református paplakban tartott értekezleten megjelentek a környék legtekintélyesebb polgárai, hogy megbeszéljék a legközelebbi teendőket. Az első héten már 1500-an jelentették be csatlakozásukat a mozgalomhoz és olyan nagy az érdeklődés, hogy egész bizonyosra veszik, hogy a környék lakossága teljes számban fogcsatlakozni hozzájuk. Legközelebbi programmal tűzte ki az értekezlet, hogy ismételten a kereskedelemügyi minisztertől fogja kérni a halálsorompó megszüntetését, hiszen ez a közet már 1912-ben terjesztett elő erre vonatkozólag tervezetet Beöthy Lászlóhoz, az akkori kereskedelmi miniszterhez, aki azt nagy szimpátiával fogadta. A tervezet szerint a ceglédi vasútvonal minden költség nélkül bekapcsolható a körvasútba. Ezáltal nagy területsáv szabadul fel, amikönnyen értékesíthető és az államvasutak még nyernének is a vonal új elhelyezésén. Az Andrássy út és Istváni út meghosszabbítása is egyik programpontja az érdekszövetségnek. Sok-sok sérelme van még a Herminamező lakóinak hiszen mingjárt a Thökölyi út mellett, a Róna utcában, közvetlenül a református templom mellett mély gödrök tátonganak, telve szeméttel, piszokkal, amelyek teljesen megfertőzik a levegőt. Sokat beszélnek arról a vállalkozóról, aki mély gödrökben lévő telkeket parcellázott ki és azok a szegény emberek, akik utolsó pénzükön vették meg a telkeket, földalatti lyukakban, fából összetákolt házakban laknak. Ugyanez a vállalkozó kibérelte a Rákos patak-menti csatornát és ha valaki ezen a környéken villát akar építetni, nem engedi meg, hogy a levezetőcsatornákat abba bekapcsolja. Az értekezleten különben elhatározták, hogy a legközelebbi időben monstrenagygyűlést hívnak össze és ezen fogják megbeszélni a környék lakóival, milyen úton kérjék jogos kívánságaik védelmét és támogatását. „A népszövetségben csak addig bízom, amíg a szovjet nincsen képviselve Genfben — mondja Poincaré Párizsból jelenítik. A kamara esti ülésén a hadseregreformjavaslat vitáját folytatták. Marty kommunista képviselő a javaslatban a francia militarizmus újabb bizonyítékát látja. A hadseregreform minden szakaszát a háborús ideológia itatja át s a javaslat nem egyéb, mint az újabb világháború előkészítése. Marty ezután a Poincaré-kormány „véres rezsdnjéről“ beszélt, ami a jobboldali padsorokban tomboló vihart váltott ki. Renaudel szocialista képviselő a kilenc havi katonai szolgálati idő bevezetése mellett szállott síkra. A reformjavaslatot nem fogadja el, hiszen háború esetén Franciaországnak amúgy is a népszövetséghez kell fordulnia, nem pedig mozgósítani. Minden bajnak az a fő oka, hogy Szovjet-Oroszország nem tagja a népszövetségnek. Ha a szovjet megbízottai szintén ott ülnének a genfi zöldasztal mellett, úgy az európai béke minden tekintetben biztosítva volna. Renaudelnek erre a kijelentésére Poincare miniszterelnök a következőképpen geptikázott: — A népszövetségben csak addig bízom, amíg a szovjet nincs, képviselve, Genfben. A Harvard-egyetemen külön előadások lesznek a filmgyártásról „A filmgyártás nem üzlet, hanem szerencsejáték" — mondták még tíz év előtt az amerikai bankárok Tíz évvel ezelőtt a mozi, amely ma a világnak egyik legnagyobb ipara, még gyermekcipőben járt s még Amerikában is, ahol minden kockázatos vállalkozás számára elegendő pénz áll rendelkezésre, nem volt pénzintézet, amely hímvállalkozóknak egyetlen fillért is hitelezett volna. Ha elgondoljuk, hogy ma olyan konzervatív és jól vezetett pénzintézet, mint a National City Bank, a Manufacturers Trust Company, az American Exchange Irving Trust Company, a Guaranty Trust Company és a National Bank of Commerce, boldogak, ha egy-egy nagy filmvállalattal összeköttetésben lehetnek, szinte hihetetlennek hangzik, hogy tíz évvel ezelőtt az egyik intézet azzal tagadott meg a Famous Players-Lasky filmvállalatnak egy aránylag kisösszegű kölcsönt, hogy a filmvállalkozás nem üzlet, hanem szerencsejáték. Ma pedig kevés olyan nagy ipari vállalkozás van Európában, de még az Egyesült Államokban is, mint néhány olyan filmvállalat, mint a Loew’s Inc, az United Artists, az Educational Pictures, a Paramount Broadway Corporation, a Famous Players- Lasky, a Metro-Goldwyn-Mayer, a First National, a Warner Brothers, a Roxy Theatres Corporation, az Universal Pictures Corporation, a Fox Film Corporation, hogy csak az Európában is ismert vállalatokat említsük. És míg tíz évvel ezelőtt Lasky nem tudott 3000 dollár kölcsönt kapni egy banktól, addig az utolsó két évben, 1925-ben és 1926- ban a .J. & W. Seligman and Co. a Bankers Trust Company, a Kuhn, Loeb & Company, a Dillon Read & Company, a National City Company, a Hallgarten & Co., a Hayden, Stone & Company, a Shields & Company, a Goldman, Sachs & Co. bankházak 181,769.390 millió dollár értékű filmvállalati kötvényt tudtak elhelyezni az amerikai piacon. Will H. Hays, a Motion Pictures Producers and Distributors of America, az amerikai filmgyárosok és filmkölcsönzők egyesületének elnöke, akit Amerikában röviden csak „film-cár“-nak hívnak, nagyon érdekesen beszélt azokról a nagy nehézségekről, amelyekkel kezdetben a ma már világhírű amerikai filmgyártásnak meg kellett küzdenie. Azok az emberek, — mondta — akik ebben az iparban az úttörőmunkát végezték, csodálatosat műveltek. Ha valaki meg fogja írni az amerikai filmgyártás történetét a kezdet kezdetétől a mai napig, ez úgy fog hatni, mintha valaki az Ezeregy Éjszaka meséit olvasná. A filmgyártás kezdeti nehézségei össze nem hasonlíthatók azokkal a nehézségekkel, amelyekkel más iparágaknak kezdetben meg kellett küzdeniük. És midőn néhány ember fölfedezte azokat a kereskedelmi lehetőségeket, amelyek a filmgyártásban és a filmek bemutatásában rejlenek, ezek oly lázzal vetették rá magukat a filmre, mint ahogy hetven évvel ezelőtt az aranyásók rávetették magukat Sutter’s Hill-re, mikor az első hír megérkezett arról, hogy ott aranyat találtak. És a filmgyártás pionírjai éppen úgy igyekeztek elhelyezkedni a filmgyártásban, mint ahogy a kalandorok egész légiója Alaskába ment, midőn Klondikeben megnyílt az első aranybánya. A legvadabb verseny indult meg. A filmipar az első években olyan őrületes lázzal fogott hozzá mozgófényképek gyártásához, hogy nem volt sem ideje, sem kedve, sem módja senkinek sem arra, hogy átgondolja azokat a morális és kulturális felelősségeket, amelyek a filmiparra hárulnak. Ma ezeknek a napoknak már vége. Ma nagy erőfeszítéssel ugyan, de sikerült kiküszöbölni azokat a haszon nélkül való és szükségtelen extravaganciákat, amelyek kezdetben diszkreditálták a filmet és az egész filmgyártást. És ma már ugyanaz az egészséges folyamat megy végbe a filmiparban, mint amely végbement és végbemegy a többi nagy iparágban. Dr. A. H. Giannini, a Bowery and East River National Bank and of the Bank of Italia elnöke, akinek igen nagy összeköttetése van a filmiparral, azt mondta, hogy egy filmnek, amelynek főszereplője Harold Lloyd, vagy Norma Talmadge, vagy Douglas Fairbanks, vagy ezekhez hasonló népszerű filmszínész, éppen olyan értéke van, mint a készpénznek. Éppen azért, szerinte ma már nincs semmi ok arra, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy nincs is semmi akadálya annak, hogy a filmipart a nagy bankok ne éppen úgy finanszírozzák, mint ahogy más nagy iparvállalatokat finanszíroznak. Éppen azért a filmgyárak éppen olyan könnyen kapnak három, vagy hathónapos, sőt egyéves kölcsönöket is, a szokásos bankfeltételek mellett, mint bármely más iparvállalatok. Igaz, hogy a filmgyártásnak is megvannak a maga sajátos viszonyai, de nincsen olyan iparág, amelynek nem volnának olyan sajátságai, amelyekkel tisztában kell lennie annak a banknak, amely ezekkel az iparvállalatokkal kölcsönügyleteket köt. És Henry C. Von Elm, a Manufactures Trust Company alelnöke szerint az utolsó 5—6 évben lényeges változáson ment át az a viszony, amely a filmipar és a nagy amerikai bankcégek között fennállt, mert 5 évvel ezelőtt még csak egy-két olyan bank volt, amely hajlandó volt filmvállalkozásoknak pénzt kölcsönözni, ma pedig a legnagyobb bankcégek is boldogok, ha egy-egy nagy filmgyár tőlük kölcsönt kér. És még áldozatokat is hajlandók hozni azért, hogy egy-egy nagy filmgyárnak ők lehessenek a bankárjai. Ma a filmgyárak a reájuk nézve legkedvezőbb feltételek mellett szinte korlátlan hitelt élveznek, ami még csak öt évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Nagyon érdekes az a tapasztalat, amelyet éppen az amerikai bankárok tettek, t. i. hogy a nagy filmgyáraknak nyújtott kölcsönök sokkal kisebb kockázattaljárnak, mint a kis filmgyáraknak gyújtottak. De ez a kisebb kockázat nem azzal áll összefüggésben, hogy a nagy gyárak gazdagabb pénzforrások fölött rendelkeznek, mint a kisebbek. Nincs mód arra, hogy előre lehessen látni, várjon egy filmnek lesz-e sikere, vagy sem. Még a legnagyobb és legtapasztaltabb filmnapóleonok is tévedésbe esnek az iránt, hogy mi kell a közönségnek, mi nem. Még gyakran velük is megtörténik, hogy azok a filmek, amelyektől a legnagyobb eredményeket remélték, megbuknak s hogy olyan filmekkel érik el a legnagyobb anyagi sikereket, amelyektől semmit sem, vagy csak nagyon keveset reméltek. Éppen, azért a filmgyárak jövedelmezősége az átlageredményektől függ. S miután egy nagyi gyár több filmet készít, könnyebben bírja el egy sikertelen filmnek a költségeit, mint egy kis gyár, amelynek évi termelése csak egy-kettő s ha aztán ezek közül valamelyik nem sikerül, a gyár egész exisztenciája kockára van téve. Az amerikai nagy bankárok véleménye szerint kevésbé kockázatos egy nagy filmgyárnak kölcsönt adni, mint egy nagy automobilgyárnak. Mert ha egy nagy automobilgyár egy új típust hoz ki, amelyet a közönség nem akceptál, ez a gyár tönkremehet, mert a veszteségét nincs mivel pótolni. Mint Amerikában mondják, „az összes tojása egy kosárban van“ s ha azt elejti, az összes tojása összetörik; a nagy filmgyár azonban egy, sikertelen film mellett hozhat még ki ugyanabban az esztendőben tíz sikerült filmet is, gatója, A. H. Giannini, a Bowery and East River National Bank elnöke. Ezek az előadások az egész szemeszteren keresztül heti 3 órában fognak tartani és az egész amerikai közvélemény várakozással néz az elé, hogy végre laikusok is bepillantást nyerhessenek a filmgyártás financiális és technikai misztériumaiba. Statisztika a szerzőkről, színészekről, fotográfusokról Minden nagy filmgyárnak külön statisztikai irodája van, ahol nagy kimutatásokat készít a szerzőkről, a színészekről, a rendezőkről, a fotográfusokról és így igyekszik magát a kockázatok ellen biztosítani. Ezekből a statisztikai adatokból állapították meg, hogy például a Famous Players-Lasky filmgyárnak évente csak 2% vesztesége van abból, hogy egy-egy filmje nem sikerül. Attól is függ egy filmgyár eredményes munkássága, hogy a személyzetét hogyan tudja foglalkoztatni. Mert a személyzetet fizetni kell akkor is, ha nem dolgozik. És ebből a szempontból példaképpen idézzük ugyancsak a Lasky-féle vállalatot, amely munkaképességének 90%-át tudja kihasználni. Mert a személyzeti kiadások a legnagyobbak és minden egyéb kiadás ehhez képest jelentéktelenné zsugorodik össze. Kezdetben azok a nagy fizetések, amelyeket filmgyári igazgatók, szereplők és a vezető műszaki személyzet kapott, a nagy bankokat és bankigazgatókat visszahökkentették attól, hogy a filmgyárakkal üzleti összeköttetésbe lépjenek. Könnyelműségnek, minden üzleti elvvel ellentétesnek mondták, hogy egy 18 éves csinos leány kétszer, háromszor, sőt ötször akkora fizetést kapjon, mint a legnagyobb banknak igazgatója, vagy elnöke, aki mögött már 40 év munkája és 40 év üzleti tapasztalata áll. Ezeknek a nagy moziszínészeknek és moziszínésznőknek fizetéseiről azonban túlzott hírek vannak forgalomban. Bár 100.000—300.000 dolláros évi fizetés nem ritkaság, Tom Meighan, Richard Dix, Tom Mix, Colline Griffith, Colleen Moore, Pola Negri, John Gilbert és Ronald Coliban fizetése ezek között a határok között mozog. Vannak azonban olyanok, akiknek a fix fizetése aránylag csekély, akik azonban részesedést kötnek ki maguknak azoknak a filmeknek pénzügyi eredményéből, amelyekben ők játsszák a főszerepet. Ezek közé tartozik Douglas Fairbanks, Mary Pickford, Gloria Swanson, Harold Lloyd, Buster Keaton és Charles Chaplin. Egy-egy népszerű filmszínésznek, vagy filmszínésznőnek neve olyan, mint a védjegy és a filmgyáraknak ezt a népszerű nevet is meg kell fizetniük. Ennek tudható be, hogy a nagy filmgyárak egymástól kölcsönkérik a népszerű színészeket és színésznőket, mert egy-egy film, amelyben egy népszerű színész vagy színésznő játszik, úgyszólván mindig pénzügyi sikerrel jár. És jellemző arra a fontosságra, amelyet Amerikában az egész filmiparnak tulajdonítanak, hogy a Harvard-egyetemen az 1927. év második szemeszterében külön előadások lesznek a filmgyártásról és már fel is kérték a filmiparnak azokat a vezetőit, akik ezeket a felolvasásokat és előadásokat tartják. A legújabb jelentések szerint a következők fogják ezeket a felolvasásokat tartani: Will Hays, a Motion Picture Producers and Distributors of America elnöke; Adolph Zukor, a Famous Players-Lasky Corp. elnöke; William Fox, a Fox Film Corp. elnöke; Marcus Loew, a Metro—Goldwyn—Mayer Distributing Corp. elnöke; Jesse Lasky, a Famous Players alelnöke; Harry M. Warner, a Warner Bros. Picture Corp. elnöke; Cecil B. DeMille, a Cecil B. DeMille Productions elnöke; Syd- Lars Kent, a Famous Players vezérigaz Szereld Gróf Zichy Rafaelné autója elgázolt egy 68 éves asszonyt Zichy Rafael grófnő, aki a Semmeringről Visegrádon keresztül igyekezett gépkocsijával Budapest felé. Visegrád községben a szűk úton a grófnő autója elkerült egy teherautót s az amögül kilépő három nő közül egyet elütött. A szerencsétlenül járt nőt, akiről csak azt lehetett megállapítani, hogy 68 éves és siketnéma, a grófnő gépkocsiján Budapestre a Rókus-kórházba szállították. Prágában aláírták a magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződést Prágából jelentik: Ma délután a külügyminisztériumban aláírták a Magyarország és Csehszlovákia közt kötött kereskedelmi szerződést. A szerződést Magyarország nevében Nicki Alfréd követségi tanácsos, a magyar külügyminisztérium gazdasági osztályának vezetője, Csehszlovákia nevében pedig dr. Friedmann Gyula miniszteri tanácsos, a csehszlovák külügyminisztérium gazdasági osztályának vezetője írta alá. ^IIIIIIIIIHl lllllllll^^lll^l^llll^^^^ll i i ii mi..— Gyűjtés Návay Lajos emlékművére A belügyminiszter megengedte, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének kiskunfélegyházi fiókja a Návay Lajosnak, az országgyűlés néhai elnökének kivégeztetési helyén állítandó emlékműhöz szükséges anyagi eszközök részbeni megszerzése céljából három hónapon át Kiskunfélegyháza területén gyűjtőívekkel pénzbeli adományokat gyűjthessen. aasaaaBBaataemmwtaBmr^rmBmmaaaaaBmmmvmt Lindberghet fogadta az angol király Londonból jelentik: Lindbergh ma reggel a Portsmouth mellett levő gosporti repülőtérre repült, ahol repülőgépét leszerelt és leszerelt állapotban az Egyesült Államokba szállítják. Délelőtt a király a Buckingham- palotában fogadta kihallgatáson az amerikai repülőt és átnyújtotta neki az angol katonai repülő keresztet. r»...— .. i ———~n— A közigazgatási bíróság igazolt négy mandátumot A képviselőház igazolóbizottsága annak idején Huszár Károly, Puky Endre, Káger József és Endre Zsigmond képviselőket nem igazolta, hanem ügyüket áttette a közigazgatási bírósághoz, mert megbízólevelükben nem volt feltüntetve a választási eredmény kihirdetésének napja. A közigazgatási bíróság Szinnyei Merse tanácsa ma tárgyalta ezeket az ügyeket és rövid tanácskozás után mind a négy képviselő mandátumát érvényesnek jelentette, ki. "