Magyar Hirlap, 1927. szeptember (37. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

4 1927 szeptember­­. Lemondott a mészáros ipartestület elnöksége A Budapesti Mészáros Ipartestület szerdán rendkívüli közgyűlést tartott a régi képviselőház nagytermében. Varga József ipartestületi elnök nyitotta meg a közgyűlést és jelentette, hogy in­dítvány érkezett az ipartestület vezetőségéhez rendkívüli közgyűlés megtartása iránt. Mint­hogy ez szabályszerűen történt, az elnökség kö­telességének eleget téve, ma délutánra azt egybe is hívta. Azonban — mondotta — az ipartestü­let vezetősége ellen az utóbbi időben olyan hajsza indult meg, amely tetőpontját már el­érte és ezért az ipartestület vezetősége szilárdan elhatározta, hogy az egyenetlenségnek a testü­letben tápot nem kíván adni és így a kon­zekvenciákat a maga részéről levonva, helyéről leköszönt. Varga elnök ezután az üléstermet elhagyta és helyét Pató István alelnök foglalta el, aki Leszlauer Gyulának adta át a szót. — Amióta az újabb forgalmiadó-rendszer életbe lépett — jelentette ki Leszlauer — a pénz­ügyminiszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hús árát le kell szállítani. Indokolta ezt a pénzügyminiszter azzal, hogy információi sze­rint a húst 14—16 százalék forgalmi adó terheli és ez okozza a tulajdonképpeni húsdrágaságot. A pénzügyminisztert tévesen informálták, mert okmányokkal tudja a húsiparosság igazolni, hogy 4 százaléknál több forgalmi adót sohasem fizetett. Ennél többet, 6 százalékot csak az fize­tett, aki a bizományosnál szerzi be áruját. Tehát a pénzügyminiszter által életbeléptetett egyfázisú forgalmiadó-rendszer fejében a hús­iparosság nem képes a kívánt 30 filléres áren­gedményt megadni, mert sem az állatforgalmi adót nem érintette a pénzügyminiszter rendelete, sem pedig a közterheken nem csökkentettek semmit. Prohászka József szólalt fel és tett indít­ványt, hogy töröljék el a húsra a forgalmi adót, valamint redukálja a főváros a helypénzeket. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Pogány Jenő és Weinberger Ernő felszólalásai után a közgyűlés véget ért. MBBnBmBKBOHBrvaaMMMaD Tűzoltófogat és automobil karambolja Szerdán este a Hermina úton, az Angol Park előtt hivatalos ellenőrző munkáját végző tűzoltótiszt kétfogatú kocsijának ne­kiment egy világosszürke színű, kis kategó­riájú, budapesti rendszámú automobil s azt teljesen összetörte. Az autó vezetője a bal­eset után nem állott meg, hanem eloltotta az autó lámpáit és a Szent László úti vasúti átjáró felé menekült. Az autónak nyoma­­veszett. A főkapitányságon megindították a nyomozást az autó felkutatására. A rend­őrség ezúton is felhívja a garázsok és autó­­javító-műhelyek tulajdonosát arra, hogy­­ha egy fenti leírású, erősen megrongálódott autót hoznának javításra hozzájuk, azt a főkapitányságnak jelentsék. Századik évfordulók Irta: Dr. FÜLÖP ZSIGMOND Éhség és szerelem az élő­világ legfőbb mozgató erői. Minden történelmi mozgal­mat és minden kulturális haladást ennek a két hatalmas alap­ösztönnek a minél jobb kielégíthetése váltott ki. A szerelem, más­szóval a szaporodás. Ha ez ilyen hatalmas tényező az állatvilág és az ember életében, akkor bizonyára erősen foglalkoztatta is mindig a laikusok és tudósok érdeklődését s annál csodálatosabb, hogy a mibenlétével olyan nehezen és olyan későn tudott tisz­tába jönni a kutatás. Az olvasó szinte el sem hiszi, hogy csupán száz évvel ezelőtt, 1827-ben fedezte föl az emlős állatok és az ember pete­sejtjét Carl Ernst von Baer. Erről a nevezetes dátumról akarunk pár sorban megemlékezni. Hogy a tudomány olyan nehezen tudott csak fényt deríteni a szaporodás, illetve a megtermékenyítés folyamataira, annak első­sorban az volt az oka, hogy itt szabad szemmel nem látható dolgokról van szó. Amíg tehát föl nem fedezték a mikroszkó­pot, addig csak kalandos és fantasztikus találgatásokról lehetett szó, amilyeneket Aristoteles produkált. Az ő tanításai marad­tak érvényben a 17. század közepéig. Mikor aztán megszerkesztik a mikroszkópot, ennek első nagynevű alkalmazója, Leeuwenhock és tanítványa az emberi magfolyadékban (sperma) fölfedezik a fürgén mozgó ondó­­állatkákat (1677). Ha az ember és az emlősök petesejtjeit nem is, de az alsóbbrendű állatok tojásait, petéit már régebben ismerték. Most aztán a legvadabb és legfantasztiku­sabb találgatások és a legmélyebben járó elméleti spekulációk indultak meg és tar­tottak közel két évszázadon át afelől, hogy miben áll hát a petének és spermának egy­másra való hatása, vagyis mi a megtermé­kenyítés lényege. Ezen a problémán köszö­­rülgette az elméjét csaknem minden orvos­természettudós — ez a kettős minőség azokban az időkben igen csak mindig együttjárt — s körülbelül háromszázra te­hető azoknak a fejlődési elméleteknek a száma, melyeket ezen idő alatt termeltek. A százados, sokszor igen ingerült hangú és csaknem mindig elméleti vitatkozás akörül forgott, hogy melyik szaporodási sejt játssza a fontosabb szerepe az új lények létre­hozásánál: az ondóa­lka (sperma) vagy a pete (ovum)? Ennek megfelelőre oszlottak két táborra a tudósok: az ovist — akiknek vezére egyébként a híres H­oey volt, a vérkerin­gés fölfedezője — , tanították, hogy a magzat fejlődésének előfeltételei, a hozzá szükséges anyag stb a petében vannak megadva, a sperma spán inger gyanánt szolgál ahhoz, hogy petében szunnyadó ilyen energiák mi­nésnek induljanak. (Mellékesen megjegyz­e, velt is valami kis igazságuk, mert Jack Loebnek, a híres amerikai biológusnál úgy harminc évvel ezelőtt sikerült az a bérlete, hogy alsóbb­rendű állatoknak, pl­engeri sünöknek a petéit spermával való megtermékenyítés nél­kül, pusztán vegyi al­igok ingerlésével in­dítsa fejlődésnek.) A exakt ismeretek ál­tal nem fékezett fa­­zia aztán ezen az úton tovább haladva gén épületes elmé­letekig jutott el, főle miután a természet­­tudomány tanítását ön­hangba kellett hozni a kor uralkodó filozó­fával is. Ez az ural­kodó filozófia pedig Leibnizé volt, ame­lyik semmiféle új do­nak a létre­jövetelét nem ismerte el, amí­g ne lett volna már a teremtés kezdetétől óva. Ám ha új dol­gok nem keletkezhet­ , akkor hogyan jö­het létre mégis új él­ny a nő méhében? Nos, hát nincs is szí­v lények keletkezé­séről, mert az Éva a­ánk méhében már eleve megvoltak, föl­én kisebbedő egy­másba fokozódott í­tulyák formájában (Einschachtelungslehr) az összes későbbi utódok csirái. A fejlé­s, illetve új lények keletkezése tehát abba áll, hogy egy-egy anyaméhben mindig ejlődik a legkülső csíra, a többi változa­tul átmegy a nő­utódokba. Ezen az lapon számította ki Haller, a 18. század egyik legismertebb természettudósa, hogy Éva méhében kö­rülbelül JOO.OOO milli­mber-csíra volt be­­tokozódva s az eml­ag kihalása termé­szetesen akkor követődik el, mikor Éva anyánk egyik késői utódjában a legutolsó csíra jut kibontakozásra. Ezzel szemben a spermatisták azt vallot­ták, hogy a sperma az az anyag, mely­ből az új egyén kifejlődik; szerintük az anyaméh csupán arra való, hogy a fejlő­déshez szükséges védett helyet és táplálé­kot szolgáltassa. Ez az elmélet különösen akkor jutott uralomra, mikor Leowenhook egyik tanítványa (Hartspecker, 1694) a maga tökéletlen mikroszkópjával a sperma­szál gömbölyű fejében egy teljesen kifej­lett, csupán parányi és megnövekedésre váró emberalakot (homunculus) vélt látni, melyet le is rajzolt s ez a rajz megtalálható annak a kornak csaknem minden fejlődés­tani könyvében. Ami pedig a betokozódási elméletet illeti, ezt ők is épúgy vallották, mint az ovisták, csak éppen a spermasejtre alkalmazva, vagyis, hogy az egész későbbi emberiség nem az Éva méhébe, hanem az Ádám magjába volt beskatulyázva. íme ezt írja az egyik vezérük: „így hát Ádám már az összes embereket az ágyékában hordta, így például azt a spermaállatkát is, amelyikből Ábrahám lett. Ebben a sperma­állatkában pedig már benne voltak az ösz­­szes zsidók, mint szintén mag­állatkák. Mikor aztán Ábrahám Izsákot nemzette, Izsák az apja testéből került elő s beléje zárva mingjárt magával hozta utódainak egész nemzetségét.“ Persze, hogy akadtak józan és világos fejű kutatók is, akik nem hagyták el a megfigyelés biztos talaját (a kísérletezés akkor még nem tartozott a természettudo­mány fegyvertárához), így a fenti fantasz­tikus találgatásokat halomra dönteni volt hivatva Caspar Friedrich Wolffnak 1759- ben megjelent korszakalkotó doktori érte­kezése „Az állatok fejlődéséről“. Wolff ugyanis tyúktojásokon végzett vizsgálatai és megfigyelései alapján bebizonyította, hogy a petében semmi sincsen előre kialakulva, minden magzat egymást szigorú sorrendben követő újraképződésekből fejlődik (epi­­genezis). Wolff azonban elméletével túlsá­gosan is megelőzte a kortársait s nagyte­kintélyű ellenfeleivel szemben nem tudott érvényt szerezni a fölfogásának. (Lám, mi­lyen haladást gátló hatása van a tekintély­tiszteletnek a tudományban. Szíves figyel­mébe ajánljuk ezt azoknak, akik minden korlátozás nélkül hirdetik nálunk a tekin­télytisztelet elvéti) A Wolff írásait csak akkor ásták ki a por-temetőből, mikor a Baer korszakalkotó felfedezése s a kutatás egyéb eredményei véglegesen az általa kép­viselt felfogásnak adtak igazat. Az előbbiekben többször is emlegettük a mikroszkópot s láttuk, hogy már az első kezdetleges mikroszkóp is, amelynek a na­gyítása még csak 100—200 körül járt, mi­l­lyen lényeges haladást jelentett. Pár évtized­­del később elértek 500-as nagyítást is és so­­kág nem jutottak tovább. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a nagyítandó­ tárgyról jövő fénysugarak előbb a ritkát levegőn áthaladva lépnek be a sűrű közeget jelentő üveglencsébe. A levegő és az üveg fénytörése között igen nagy az eltérés s ea korai határt szabott a mikroszkópi nagyítás­­­nak. Nos, éppen száz éve annak is (1827),, hogy ezen az akadályon segített Giovanni Battista Amici az ú. n. immerziós (bemártó)­ lencse föltalálásával. A mikroszkóp tárgy­lencséje vízbe vagy cédrus­olajba merül, tehát a nagyítandó tárgyról jövő fénysugár mingjárt sűrű közegen haladva kerül az üveglencsébe. Ennek a két közegnek a fény­törése közel egyenlő s így értük el, hogy, ma 3000-szeres a nagyítás végső határa. (A 1­20—30.000-szer nagyító ultramikroszkóp­ más dolog.) A szűkebb értelemben vett orvostudo­mánynak is van két nevezetesebb százados évfordulója. Az egyik, hogy Francois Mélier, francia sebész 1827-ben elsőnek figyelmez­tette az orvosvilágot a féregnyulvány (vak­bél) megbetegedésének veszélyeire s biztos diagnózis esetén a féregnyúlványnak operá­ció útján való eltávolítását ajánlotta. Ám­ abban az időben még nem ismerték az anti­­szeptikus és aszeptikus műtéti eljárásokat s mivel a beteg szinte biztosabban belehalt az operációba, mint a betegségbe, az eljárást csak évtizedekkel későbben vették gyakor­lati alkalmazásba. A másik évforduló : Johann Lucas Schön­lein német orvostudós 1827-ben veti meg a természettudományra támaszkodó orvostu­domány alapjait, amennyiben a betegség megállapításához, a pontos diagnózishoz se­gítségül veszi a fizikai és vegyi vizsgálato­kat : vér- és vizelet-vizsgálatot, vegyi analí­zist, kikopogtatást, kihallgatást,és a mikrosz­kópi vizsgálatot. A mai orvos el se tudja képzelni, hogy valaha ezek nélkül is lehetett diagnózist csinálni. Olyan is volt az 1 $ A hátultöltő ágyút is éppen száz évvel ez­előtt találta föl Reiche porosz őrnagy. Nem­ is írok többet róla, mert tudom, mit kíván­ neki a nyájas olvasó. Én is azt kívánom 1 * iSci Sa A szoc­ildemokraták a Talbot-ügy miatt rendkív­li közgyűlés összehívását kérték Sipőcz polgármestertől A Talbot-üggyel kapcsolatban nemrégi­ben az a hír tért el, hogy a kormány végleg döntött a amos centrálé ügyében és úgy határozott,­ogy a centrálét nem Budapesten, hanem Bánhidán építik fel. A szociáldemokrata -t községi frakciójának intézőbizottsága ez nyomban ülést tartott és azt határozta, hy a frakciónak java­solni fogja: foglalj­ak állást a centrálénak Bánhidán való épí­t ellen és kérjék a főváro rendkívüli közgyűlé­sének szehívását. Az intézőbizottsá ülése után ma este a szociáldemokrata f­ő községi frakciója tar­tott ülést, amelyrő­l következő hivatalos közlést adták ki:­­ A budapesti vényhatósági bizottság szociáldemokrata­soportja Peyer Károly országgyűlési kv­iselő, majd dr. Bá­­nóczy László­­ vényhatósági bizottsági tag elnöklésével zerdán este ülést tar­tott. Az üléses­­ csoport egyhangúan hozzájárult az ü­­lőbizottság ama javas­latához, amely m­int a csoport határozatilag állást foglal a Talbot-féle centrálénak Bánhidán való felépítése ellen. Változatlanul ra­gaszkodik ahhoz, hogy a centrálé Budapesten, illetve a főváros környé­kén építtessék fel. Annál is inkább ezen az állásponton kell lennie minden budapesti polgárnak, mert a fővárosi fogyasztók érdeke és a köz­gazdaság általános érdeke is ezt paran­csolja. Nevezetesen, hogy a villanyköz­pontot Budapesten építsék fel és ne szol­gáltassák ki a fővárost egyetlen bánya­társulat kénye-kedvének. Tiltakozik továbbá az ellen, hogy a kormány a főváros illetékes szervei­nek megkérdezése nélkül ilyen mó­don akarja a fővárosra oktrojálni a maga akaratát. Éppen ezért még a szerdai nap folyamán Sipőcz Jenő polgármesterhez, mint a fő­polgármester helyetteséhez a rendkívüli közgyűlés összehívása ügyében levelet in­tézett. nmrnmrtisu —ni i ív ■»«'«sím———» —————— rr— A tírai ii szerződés nem irányul Jugosz­lávia, sem Görögország ellen mondja Achmed Zogu Belgrádból jelent. Magyar Hírlap tudó­sítója: Az albán­­ társaság elnöke, Ach­med Zogu bég foga­t­a Pravda munkatár­sát Szkutariban és­­jelentette, hogy a ti­ranai szerződés in nacionális szerződés, amely nem irányul em Jugoszlávia, sem Görögország ellen , nem akar utat nyitni támadásoknak a Bi­­n szabadsága ellen. Ebben a szerződb­en Olaszország és Albánia barátsági kapcsolatai vannak biz­dítva és­ az albán és ois kormány kijelenti, hogy Jugoszlávia akkor csatlakozhatik ehhez a szerződéshez, amikor akar. A jugoszláv hírlapírónak arra a meg­jegyzésére, hogy a tiránai szerződés némely klauzulája bizalmatlanságot kelt, Ah­med Zogu azzal válaszolt, hogyha a közvélemény a tiránai szerződés klauzuláiban veszedel­met lát Albánia függetlenségét illetőleg, akkor a jugoszláv kormánynak éppen azért kellene csatlakoznia a tiranai szerződéshez, hogy ezt a veszedelmet megelőzzék. Hangsúlyozta Ah­med Zogu, hogy az albán tüzérségben mindössze öt olasz tiszt szerepel. Előalpesi Fiú-Nevelőintézet Pestalozzi Vidéki nevelőotthon svájci stílusban LÉGGYÓGYHELY FELDAFING­­T£l STARNBERGI TO MELLETT Elsőrangú ház. A sextatól a prímáig, kisszámú osztályok, szigorú tanítási mód, jellem­képzés. Legjobb ellátás, vizi és más sport. — Referenciák. — Prospek­tusok Csütörtök Egy olasz tiszt a mitrailleuse-csapatoknál, egy a depóknál, egy a transzportnál, egy új katonai mérnöki karban és egy a tengeré­­­szetnél. Megemlékezett végül Ah­med Zogu Djura­i­kovics dragomán esetéről, amelyet nem lé­­­nyeges incidensnek minősített és annak a következményei miatt sajnálkozását fejeztei ki, kijelentvén, hogy ez az incidens egyál­talán nem volt Jugoszlávia ellen irányuló. Belgrádból jelentik: A Vreme jelenti Szkutariból, hogy Ahmed Zogu ottani láto­­gatása alkalmával meghívta magához a bé­­kétlenkedő Mirdita-törzs hat vezetőjét. A­ meghívásnak csak ketten tettek eleget, de ezek is visszautasították a kenyeret és sót, amelyet Ahmed Zogu a hagyományokhoz híven átnyújtott nekik. A két mirdita-vezért ezután letartóztatták és a szkutari fogházba­ kísérték be. ian mii in nir hijiui­chi ■ m­i un »■■i im w— Szóváltás közben egy őrmester lelőtte a szakaszvezetőt Pécsről jelenti a Magyar Hírlap tudósi■j­tója. A baranya megyei Mágócs községben, ahol ezidőszerint a pécsi 8. számú honvéd­i gyalogezred egyik osztaga gyakorlatozik, kedden este Pál Imre őrmester heves szó­váltás után szolgálati revolverével agyon­­lőtte Gebhardt István vonatosztagbeli sza­kaszvezetőt. Az esetről szerda délelőtt érke­zett jelentés a pécsi honvédtörvényszékre, ahonnan katonai bizottságot küldöttek ki Mágocsra. A bizottság késő este érkezett ki a községbe. Gebhardt István hullájának fel­boncolására így csak csütörtök reggel kerül­ sor. A katonai bizottság tagjai vitéz dr. Pereghy János főhadnagy-hadbíró vizsgáló­bíró, Jilly László honvédügyész-százados, továbbá egy orvosszakértő és egy jegyző­könyvvezető. A csendőrség a gyilkos őrmestert kedden­ este letartóztatta, s a katonai bizottság Pál­ Imre kihallgatását azonnal megkezdte. Infor­mációink szerint Pál Imre őrmester a csend­őrség előtt tett vallomásában azzal védeke­zett, hogy a szakaszvezető megtámadta fegy­verrel a kezében, úgyhogy ő kénytelen volt, önvédelemből revolverét használni. Geben­hardt ellen, aki veszekedő természetű em­ber volt. Harmadik lett Magyarország csa­pata az egyetemisták kardvívó­bajnokságában Rómából jelentik. A Farnesine testneve­lési akadémiában szerdán reggel kezdődött­ meg az egyetemi hallgatók mérkőzése a szabadtéri kardvívó-világbajnokságért. A­ küzdelemben első lett Olaszország 4 pont­tal és 26 győzelemmel, 2. Franciaország, 3. Magyarország.

Next