Magyar Hirlap, 1927. november (37. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
1927 november T. mJiTLG555JS HIBIAP4 Berzeviczy Albert a Tisza-emlékünnepen bejelentette, hogy a fővárosban szobrot emelnek Tisza Istvánnak A Tisza István Társaskör és a Tisza István-emlékbizottság ma este gyászünnepélyt rendezett Tisza István emlékére. Az emlékünnepen Albrecht, József és József Ferenc főhercegek, Auguszta és Anna főhercegnők, a kormány tagjai közül pedig gróf Klebelsberg Kunó, gróf Csáky Károly, Vass József és Scitovszky Béla voltak jelen. Részt vett az ünnepségen számos képviselő, a politikai és a közélet több ismert előkelősége. Az elnöki megnyitóbeszédet Berzeviczy Albert mondotta, aki beszéde elején az 1918 októberi eseményekkel foglalkozott. Elmondotta a magyar delegáció külügyi albizottságának utolsó ülését, vázolta az akkori parlamenti helyzetet, majd Tisza politikai pályáját méltatta. Tisza István — mondotta Berzeviczy — egy dologban látta a maga szinte végzetszerűen megadott feladatát, élethivatását: kiirtani az újabbkori parlamenti életünkben felburjánzott obstrukciót és nem habozott ennek elérését a házszabályok egyszeri megszegésével kísérelni meg. Ezután Tisza további pályáját ismertette, majd rátért a háborús időkre, amikor az ellenzéket elismerésre méltóan, hazafias megfontoltság arra indította, hogy feledje a múltakat. Tisza a háborút, amíg csak lehetett, elodázni akarta. Berzeviczy beszéde végén kiemelte, hogy Tisza életét nem hiába áldozta fel a hazának és mások lehettek és lehetnek szerencsésebbek vállalkozásaikban, de senki sem lehet Tiszánál nemesebb és tisztább szándékaiban és önfeláldozásaiban. Végül bejelentette, hogy itt az ideje, hogy Tisza Istvánnak a fővárosban szobrot emeljenek és ezért az emlékbizottság a mai ünnepélyt felhasználja arra, hogy a magyar közönséghez forduljon. Ezután Szász Károly Tisza István erkölcsi nagysága címen tartotta meg emlékbeszédét. Hangsúlyozta, hogy Tisza az emberi nagyság három kategóriája közül leginkább az erkölcsi nagyságba tartozik. A hatvanhetes alaphoz való ragaszkodását ellenfelei sokszor csökönyösségnek minősítették, pedig Tisza ezzel belátott a jövendőbe. Parlamenti pályájának két nagy harcát is erkölcsi indítékai tették tiszteletetparancsolóvá. A választójogi szélsőségtől a jó magyar népet féltette, mely csodálatos hősiességgel tud küzdeni a harcmezőn, de gyáva a politikai izgatók népszerű jelszavaival szemben. Tisza erkölcs nagyságának legszilárdabb fundamentuma megingathatatlan hite a BERLITZ SCHOOL, IV., Váci ucca 15. Új vezetőség Idegen nyelvek csakis külföldiek által taníttatnak Személyenkénti oktatás. Családi társaskörök. Kisebbnagyobb csoportok hölgyek, urak részére. Felvétel minden időben. Oktatás reggel 8-tól este 9-ig. Kérjem tájékoztatónkat Igyunk vagy ne igyunk? Egyik-másik külföldi nagy lap azt írja, hogy a magyar kormány be akarja hozni a prohibíciót és afölött vitatkozik a budapesti parlament, hogy „száraz“ legyen-e Magyarország vagy „nedves“! Nohát itt még nem tartunk ! Az, hogy tizennyolcon, huszonegyen vagy huszonnégyen felüli embereknek lehessen csak italt nyilvános helyen kimérni — ez még nem prohibíció, legföljebb csak a kocsmárosoknak kellemetlen, akiknek emiatt egy csomó új, körmönfont szekatúrában lesz részük. A prohibíció sokkal nagyobb kérdés ennél, amit soha sehol sem tudtak közmegnyugvásra elintézni. Az egyik oldalon áll az antialkoholisták álláspontja, akik bebizonyítják, hogy az alkoholista veszélyes nemcsak magára, de környezetére is, mert eltompul erkölcsi érzéke, felelőssége, tudata, akaratereje; hajlamossá válik tékozlásra, családja elhanyagolására, perpatvarra, bűntettekre. Bizonyos, hogy az alkoholista kevésbé ellenálló betegségekkel szemben is. Sollier bebizonyította, hogy 300 gyöngeelméjű gyerek szülei közül 145 iszákos volt, Sullivan pedig megállapította, hogy iszákos anyák gyermekei közül 56 százalék pusztul el kétéves korig. A kocsmárosok, szesz- és sörgyári alkalmazottak 74 százaléka kisebb kort ér el, mint más ember. A Dóczy kimutatása szerint a letartóztatottak több mint 11 százaléka iszákos, több mint 58 százaléka pedig rendszeresen él szeszes italokkal s a letartóztatottaknak 27 százaléka ittas állapotban követte el a bűncselekményt. Ezzel szemben viszont az ivás tilalma, — a prohibició — sehol sem vált be. Amerikában a bűnök egész légióját szülte a prohibició és meggyengítette a törvények tekintélyét az, hogy a legtörvénytisztelőbb embereket belekényszerítették ezzel rendszeresen a törvényszegésbe. A hivatalos amerikai statisztika szerint, az italtilalom behozatala óta emelkednek a takarékbetétek, kevesebb a bűnözés és kisebb a halandóság. Amivel szemben az italcsempészés virágzóbb iparág lett a régi Szeszgyártásnál, politikai üldözések eszköze lett e szigorú törvény és magam láttam, hogy vasárnap esténként úgy söprik össze a holtrészegeket New Yorkban, mint ólmos eső után a döglött madarakat. Ezek pedig a szó szoros értelmében holtrészegek, mert a titokban árult methylalkohol rengeteg halált és még több megvakulást okoz. Egy trentoni magyar amerikás odakint így jellemezte előttem a prohibició hatását: — Szombaton este dühöngünk, hogy a szabadság hazájában még annyi szabadságunk sincs, hogy megihassunk kedélyes társaságban egy pohár bort. Vasárnap azonban boldogan ébredünk, mert nem vertük el a heti keresetünket a kocsmában és nem vertük meg még a tetejébe reggel az asszonyt is. A skandináv államokban is megbukott a prohibició. Norvégiában vissza kellett vonni ezt a törvényt. Svédországban úgy enyhítették, hogy csak bizonyos mennyiségű bort és sört szabad kiszolgáltatni az embereknek és ez a mérték kör és foglalkozás szerint változik. Nem tartja meg senki, mert ha egyszer a szigorú törvény kibúvókat engedélyez, akkor azon a lyukon keresztül felgöngyölődik maga a törvény. Soha életemben annyi részeg embert nem láttam, mint az idén Svédországban és micsoda részeg embereket. A mi magyar részegeink valósággal Good Templar-lovagok voltak ezekhez a huszonhárom percentes svéd alkoholistákhoz képest. Egyelőre még a finnek tartják valahogy a prohibiciót, ott csak vatkit és whiskyt isznak. Igaz, hogy titokban, viszont annál szaporábban A magyart csak itthon tartják, ivó nemzetnek Az olasz többe iszik A francia pedig, ahol a katonák menázsijához is be akarják hozni a félliter bort, még többet. A franciák sem jönnek azonban számba sem ivásban a spanyolokhoz képest. Az angol kérlelhetetlen pálinkaivó és a derék németek nemcsak sörben verik hosszakkal a magyart, de borban is. Magyarországon már a nagy Wesselényi Miklós kezdte meg a küzdelmet az alkoholizmus ellen és sürgette annak az időnek az eljövetelét, amelyben „csak gyárak és egyéb iparágak számára, vegytanban, gyógyszerekhez, világításra, ipari cikkek előállítására stb. szükséges szesz fog készíttetni“. Kossuth és Széchenyi sok cikket írtak az ital mértéktelen fogyasztása ellen és keresztülvitték, hogy az akkori nagy munkáknál, a budapesti alagút építésénél, a Tisza-szabályozásnál, csatornák és vasutak építésénél a mértékletességi egyesület tagjait részesítsék előnyben. Nálunk már 1909-ben alakult Náray-Szabó Sándor közoktatásügyi államtitkár elnöklete alatt alkoholellenes egyesület és ugyane célra gróf Csáky Albinné és gróf Apponyi Albertné vezetése alatt a Kik Kereszt, gróf Andrássy Gyula pedig már 1908-ban bizottságot szervezett e kérdés tanulmányozására. Petőfi, aki a legszebb bordalokat írta, nem szívelte a szeszt, Vörösmarty pedig öreg korában, ha bejött Pestre, elszunyókált a Csikágóban az első spriccer mellett. Annál szívesebben éltek vele Berzsenyi, Csokonai Vitéz Mihály, hogy Ady Endréről ne is szóljunk. Kozák, a híres marosújvári plébános adta különben a jó bor legjobb fogalommeghatározását, amikor azt mondta hogy a jó bor minden vallást egyesít, kereszteletlen, mint a zsidó vallás, öreg, mint a katolikus, tüzes, mint a kálvinista és olyan, mint a lutheránus, mert mindegy neki, hogy én iszom-e meg vagy te? A magyar antialkoholistákra egyébként a legjellemzőbb — még ha tréfás véletlen is —, hogy egy német katolikus antialkoholista kongresszuson három magyar képviselte a magyar antialkoholistákat Giessweir kanonok, Boromissza kanonok és Pálinkás káplán. Kun Andor a gondviselésben, az emberben és nemzete történelmi hivatásában. A vallást kigúnyoló szabadgondolkozóktól a gondolat igazi szabadságát féltette és küzdött a magyar fiatalság modern prófétái ellen. Erkölcsi nagyságának fő erőpróbája a világháborúval szakadt rá. Évekig viselte igaztalanul a háborúkezdés vádját. A társaskör és az emlékbizottság küldöttsége szerdán Gesztre utazik, ahol csütörtökön koszorút helyez a sírra. A küldöttséget Ravasz László püspök vezeti és ő mondja a geszti kriptában az ünnepi beszédet. Nem adja ki a vámigazgatóság vámmentesen a Skótországból érkezett szeretetadományokat sem Ismeretesek azok a bonyodalmak, amelyek hónapokkal ezelőtt az Amerikából érkező Marczinkó-féle szeretetcsomagok körül keletkeztek. Marczinkó amerikai magyar plébános évek óta küldözgette Magyarországra a kivándorolt magyarok szeretetküldeményeit, amelyeket az itteni hatóságok mindenkor vámmentesen továbbítottak a címzetteknek. A legutóbbi csomagküldemény körül azonban bajok támadtak, mert a vámigazgatóság a pénzügyminisztérium intézkedésére tarifaszerű vámot követelt a csomagok tartalmáért. Miután a szegénysorban lévő címzettek a nagyösszegű vámokat nem voltak képesek megfizetni, a csomagok hónapokon keresztül a vámhivatalban feküdtek és sok csomag tartalma időközben teljesen tönkre is ment. Ez az eset most megismétlődött a Skóciából érkező szeretetadományokkal is. A Budapesten működő skót missziótársulat szintén évek óta foglalkozik ilyen szeretetküldemények közvetítésével és Skótországban kiterjedt szervezet működött, amely a legkülönfélébb hasznos és értékes tárgyakat gyűjtötte össze, hogy a magyarországi szegényeket azokkal felsegélyezze. Ezek a küldemények hosszú időn át minden akadály nélkül érkeztek Magyarországba és a missziótársulat időnként szétosztotta válogatás nélkül azok között a szegények között, akik az adományokért a társulatnál jelentkeztek. Májusban ismét nagyobb szeretetcsomag-szállítmány érkezett Skóciából Budapestre. A missziótársulat vezetősége jelentkezett a csomagok átvételére, legnagyobb meglepetésére azonban a vámhivatalban kijelentették, hogy a küldeményért vámot kell fizetni. A missziótársulat erre nem volt hajlandó és megtette a lépéseket a vám elengedése érdekében. Eljárásának azonban mindezideig semmi eredménye nem volt. A missziótársulat vezetősége most Vass József népjóléti miniszterhez fordult, akit intervencióra kért föl a szeretetadományok vámmentes kiadása érdekében. Beadványában a társulat vezetősége felsorolta a miniszter előtt a missziótársulat magyarországi jótékony működését és nyilatkozatot kért a minisztertől arra vonatkozólag, vájjon ezek után továbbra is folytassák a szeretetcsomagakciót vagy pedig közöljék a skótországi szervezettel, hogy szüntessék be az adományok további küldését. A népjóléti miniszter, mielőtt a kérés fölött döntött volna, leiratban fölkérte a főváros tanácsát, hogy a budapesti skót missziótársulat jótékony működéséről adjon hivatalos felvilágosítást. Hölgyek jelszava:" Legjobban vásárolhatunk Mérn Antal I divatházában, Király ucca 58. " Tanügyi választások A főváros tanácsa tegnap és ma tartotta meg a tanügyi választásokat. Tegnap nagyrészt az első helyen jelölteket választották meg, változás csak a leánygimnázium igazgatói állásánál volt, ahol Lenkey Lehel helyett dr. Szalai Ignác került be. Ma egészen délután öt óráig folytak a választások. Betöltöttek 32 elemi iskolaigazgatói, 178 tanítói és tanítónői állást, továbbá 17 olyan tanítói állást, amelyek az énektanítás kötelezettségével vannak összekötve. Betöltöttek 23 óvónői állást és 11 iskolakezelői állást. Az első helyen való jelöléseken a következő változások történtek: Elemi iskolai igazgatókká megválasztották Reif Lajos és Józsa Dezső helyett Jambrik Alajost és Pusztai Károlyt. A tanítónői állásoknál az első helyről nem választották meg Szakál János, Goda Lajos, Sógor Lajosné, Bayer Ágostné, dr. Plaveczky Oszkárné, Rajcsinetz Ferencné, Gorka Ágostné, Schrimpf Frigyesné, Forró Zsófia, Lifteczky Amália, dr. Kovácsy Sándorné, Könyves Ilona, Molnár Etelka és Tóthfalusi Béláné jelölteket, helyettük megválasztották Bakos Jenőt, Csapó Gusztávot, Siha Imrénét, Édes Ilonát, Wolfner Terézt, Bercell Saroltát, Reisinger Máriát, Dobronyovszky Ilonát, Szentpéteri Gizellát, Fodor Lajosnét, Schrantz Erzsébetet, Mészáros Irént, Sommer Margitot és Paulovits Gizellát. Az óvónői állásoknál Janisch Lujza és Blum Teréz helyett megválasztották Hübner Emíliát és Persint Olgát. A kezelőnői állásoknál Titter Ilona és Paulovszky Irén helyett Ali Gizellát és Tervey Saroltát. A megválasztottak november 1-én, kedden délelőtt tesznek esküt a régi képviselőház üléstermében (Sándor ucca 8.). Ke 33 A Dolgozó Asszony A következő levelet kaptuk: A Magyar Hírlap tekintetes szerkesztőségeinek. Elfogódottan vettük kezünkbe mi asszonyok az önök mai számát, keresve benne A Dolgozó Asszony-rovatot. Sejtheti a tisztelt szerkesztőség, hogy éppen mi, lelkiismereti munkások, mennyire időszerűnek találjuk ezen esemény beálltát. Tehetségünk és mondanivalónk szükségessége szerint igénybe óhajtjuk venni hasábjait és legyenek meggyőződve, hogy ms csak azon ügyeket visszük a nyilvánosság elé, amelyek sürgős orvoslást igényelnek — állapotokat, amelyek tarthatatlanok, óhajok, amelyek már parancsok lehetnének ... Mindazt ami a köz érdekében változtatást remél, elhozzuk önökhöz, hogy azt a keretet, amelyet becsés lapjukban nekünk felajánlott, méltóan betölthessük. Sok szó fog esni a mindennapi kenyérről lelkünket égető problémákról. Nekünk, önkéntes munkásoknak is engedtessék meg halk, szerény hangon olyan megjegyzésünk, amelyről hisszük, hogy nem fog hatást téveszteni. Szabad legyen nekünk arról is beszélni, ami a város, az utca előkelőségét, amely a rendben, tisztaságban, előzékenységben nyilvánul, ha azt veszi sorra. Koldulás, szemetelés az uccán, villamoson, középületekben, stb Ne higyje senki, hogy habár nekünk, háztartásbelieknek megvan minden védettségünk, mi nem érzünk a párnákkal, a kitaszítottakkal. Szerintünk nem állhat az ellőtt lábú rokkant az uccasarkon, amíg a kormány intézményesen gondoskodik majd róla, nekünk mindig rendelkezésre kell állnunk a pillanatnyi baj enyhítésére, de nekünk higgadt, okos mérlegeléssel ügyelnünk kell, hogy részvétünkkel ne rontsuk le az ember egyik legértékesebb tulajdonságát, az önérzetet, túláradó áldozatkészségünkkel ne elnyesszük életösztönét. A másokért való szíves munka olyan lelki hygiene, amely nemesít, a rendezett viszonyok között élő nőt megértővé teszi, saját baját pedig elviselhetővé, mert van már mértéke a más mondhatatlan bánatához való hasonlítás által. Annyi azonban bizonyos, hogy az önkéntes szociális munkásnak sokat kell tanulnia, mert a szociális diagnózis megállapításához szisztéma, intuíció és egy magasztos reformja azon parancsnak: „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat . Amikor annyi millió derék, szép férfi szállt sírba közös ügyért, a mi feladatunk a visszamaradottak könnyeit letörölni. Hálásan Havas Miksáné. Mussolini Rómában lóhátról beszélt a „Marcia su Roma, ötödik évfordulóján Rómából jelentik. A Marcia su Roma ötödik évfordulója alkalmából a főváros lobogódíszt öltött. Milíciacsapatok, gárdisták, másféle csapatok zeneszóval vonultak fel a fővonalakon. A csapatszemle a Róma környékén lévő Glori városban ment végbe és rendkívül impozáns volt. A felvonulásban résztvettek a különböző csapatkülönítmények, szárazföldi, tengerészeti és légi különítmények, a nemzeti milícia s a gárda. Minden talpalatnyi helyet, ahonnan látni lehetett, az emberek tízezrei leptek el. Mussolini lóháton, a milícia parancsnokló tábornokának egyenruhájában érkezett a szemlére. Kíséretében Turati, a fascista párt főtitkára és a vezérkar tagjai voltak. Mussolini és kísérete végiglovagolta a fegyveres alakulatok arcélét Mussolini lóhátról beszédet tartott, melyet többízben az ováció szakított félbe. — El vagyunk határozva — mondotta —, hogy megvédjük, bármi áron is, forradalmunkat országunkon belül és Olaszország jogait a nagyvilágban. Hatodik esztendeje kezdődik uralmunknak, ami csattanós cáfolata a nevetséges jósoknak, akik úgy vélekedtek, hogy a mi rendszerünk nem lesz tartós. Előttünk az egész század, ellenségeink pedig, mindenfelé szétszórva, még szánalmunkat és mélységes megvetésünket sem érdemlik meg. Este egész Olaszországban ünnepi kivilágítást rendeztek és a nagyobb községekben nyilvános hangversenyeket tartottak. Ezúton értesítjük rokonainkat és barátainkat, hogy megboldogult férjem, ill. édesapánk néhai Major Áron sírkőfelavatását nov. 6-án, vasárnap d. e. 10 órakor tartjuk. (IV. 19. sor. 17,18.) Majjor-család. Azon sok meleg részvétnyilatkozatért, mellyel jó barátaim, kartársaim leírhatatlan kétségbeesésünk, kínzó gyötrelmeink enyhítésére elhalmoztak, ezúton mondunk hálás köszönetet. Székely Béla és neji