Magyar Hirlap, 1927. november (37. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

1927 november T. mJiTLG555JS HIBIAP4 Berzeviczy Albert a Tisza-emlékünnepen bejelen­tette, hogy a fővárosban szobrot emelnek Tisza Istvánnak A Tisza István Társaskör és a Tisza István-emlékbizottság ma este gyászünne­pélyt rendezett Tisza István emlékére. Az emlékünnepen Albrecht, József és József Ferenc főhercegek, Auguszta és Anna fő­hercegnők, a kormány tagjai közül pedig gróf Klebelsberg Kunó, gróf Csáky Károly, Vass József és Scitovszky Béla voltak jelen. Részt vett az ünnepségen számos képviselő, a politikai és a közélet több ismert előke­lősége. Az elnöki megnyitóbeszédet Berzeviczy Albert mondotta, aki beszéde elején az 1918 októberi eseményekkel foglalkozott. Elmondotta a magyar delegáció külügyi al­bizottságának utolsó ülését, vázolta az ak­kori parlamenti helyzetet, majd Tisza poli­tikai pályáját méltatta. Tisza István — mondotta Berzeviczy — egy dologban látta a maga szinte végzetszerűen megadott feladatát, élethivatását: kiirtani az újabb­­kori parlamenti életünkben felburjánzott obstrukciót és nem habozott ennek elérését a házszabályok egyszeri megszegésével kí­sérelni meg. Ezután Tisza további pályáját ismertette, majd rátért a háborús időkre, amikor az ellenzéket elismerésre méltóan, hazafias megfontoltság arra indította, hogy feledje a múltakat. Tisza a háborút, amíg csak lehetett, elodázni akarta. Berzeviczy beszéde végén kiemelte, hogy Tisza életét nem hiába áldozta fel a hazá­nak és mások lehettek és lehetnek szeren­csésebbek vállalkozásaikban, de senki sem lehet Tiszánál nemesebb és tisztább szándé­kaiban és önfeláldozásaiban. Végül bejelen­tette, hogy itt az ideje, hogy Tisza Istvánnak a fő­­­­városban szobrot emeljenek és ezért az emlékbizottság a mai ünnepélyt felhasználja arra, hogy a magyar közönség­hez forduljon. Ezután Szász Károly Tisza István erkölcsi nagysága címen tartotta meg emlékbeszédét. Hangsúlyozta, hogy Tisza az emberi nagyság három kategóriája közül leginkább az er­kölcsi nagyságba tartozik. A hatvanhetes alaphoz való ragaszkodását ellenfelei sok­szor csökönyösségnek minősítették, pedig Tisza ezzel belátott a jövendőbe. Parlamenti pályájának két nagy harcát is erkölcsi in­dítékai tették tiszteletetparancsolóvá. A választójogi szélsőségtől a jó magyar népet féltette, mely csodálatos hősiességgel tud küzdeni a harcmezőn, de gyáva a politikai izgatók nép­szerű jelszavaival szemben. Tisza erkölcs nagyságának legszilárdabb fundamentuma megingathatatlan hite a BERLITZ SCHOOL, IV., Váci ucca 15. Új vezetőség Idegen nyelvek csakis külföldiek által tanít­tatnak Személyenkénti oktatás. Családi társaskörök. Kisebb­­nagyobb csoportok hölgyek, urak részére. Felvétel minden idő­­ben. Oktatás reggel 8-tól este 9-ig. Kérje­m tájékoztatónkat Igyunk vagy ne igyunk? Egyik-másik külföldi nagy lap azt írja, hogy a magyar kormány be akarja hozni a prohibí­­ciót és afölött vitatkozik a budapesti parlament, hogy „száraz“ legyen-e Magyarország vagy „nedves“!­ Nohát itt még nem tartunk ! Az, hogy tizennyolcon, huszonegyen vagy huszon­négyen felüli embereknek lehessen csak italt nyilvános helyen kimérni — ez még nem pro­­hibíció, legföljebb csak a kocsmárosoknak kel­lemetlen, akiknek emiatt egy csomó új, kör­mönfont szekatúrában lesz részük. A prohibíció sokkal nagyobb kérdés ennél, amit soha sehol sem tudtak közmegnyugvásra elintézni. Az egyik oldalon áll az antialkoho­listák álláspontja, akik bebizonyítják, hogy az alkoholista veszélyes nemcsak magára, de kör­nyezetére is, mert eltompul erkölcsi érzéke, fe­lelőssége, tudata, akaratereje; hajlamossá válik tékozlásra, családja elhanyagolására, perpat­varra, bűntettekre. Bizonyos, hogy az alkoho­lista kevésbé ellenálló betegségekkel szemben is. Sollier bebizonyította, hogy 300 gyönge­elméjű gyerek szülei közül 145 iszákos volt, Sullivan pedig megállapította, hogy iszákos anyák gyermekei közül 56 százalék pusztul el kétéves korig. A kocsmárosok, szesz- és sör­gyári alkalmazottak 74 százaléka kisebb kort ér el, mint más ember. A Dóczy kimutatása szerint a letartóztatottak több mint 11 száza­léka iszákos, több mint 58 százaléka pedig rendszeresen él szeszes italokkal s a letartóz­tatottaknak 27 százaléka ittas állapotban kö­vette el a bűncselekményt. Ezzel szemben viszont az ivás tilalma, — a prohibició — sehol sem vált be. Amerikában a bűnök egész légióját szülte a prohibició és meggyengítette a törvények tekintélyét az, hogy a legtörvénytisztelőbb embereket bele­­kényszerítették ezzel rendszeresen a törvény­szegésbe. A hivatalos amerikai statisztika sze­rint, az italtilalom behozatala óta emelkednek a takarékbetétek, kevesebb a bűnözés és ki­sebb a halandóság. Amivel szemben az ital­csempészés virágzóbb iparág lett a régi Szesz­­gyártásnál, politikai üldözések eszköze lett e szigorú törvény és magam láttam, hogy vasár­nap esténként úgy söprik össze a holtrészege­ket New Yorkban, mint ólmos eső után a dög­lött madarakat. Ezek pedig a szó szoros értel­mében holtrészegek, mert a titokban árult methylalkohol rengeteg halált és még több meg­­vakulást okoz. Egy trentoni magyar amerikás odakint így jellemezte előttem a prohibició hatását: — Szombaton este dühöngünk, hogy a sza­badság hazájában még annyi szabadságunk sincs, hogy megihassunk kedélyes társaságban egy pohár bort. Vasárnap azonban boldogan ébredünk, mert nem vertük el a heti kerese­tünket a kocsmában és nem vertük meg még a tetejébe reggel az asszonyt is. A skandináv államokban is megbukott a pro­hibició. Norvégiában vissza kellett vonni ezt a törvényt. Svédországban úgy enyhítették, hogy csak bizonyos mennyiségű bort és sört szabad kiszolgáltatni az embereknek és ez a mérték kör és foglalkozás szerint változik. Nem tartja meg senki, mert ha egyszer a szigorú törvény kibúvókat engedélyez, akkor azon a lyukon keresztül felgöngyölődik maga a törvény. Soha életemben annyi részeg embert nem láttam, mint az idén Svédországban és micsoda részeg embereket. A mi magyar részegeink valóság­gal Good Templar-lovagok voltak ezekhez a huszonhárom percentes svéd alkoholistákhoz képest. Egyelőre még a finnek tartják valahogy a prohibiciót, ott csak vatkit és whiskyt isznak. Igaz, hogy titokban, viszont annál szaporábban A magyart csak itthon tartják, ivó nemzet­nek Az olasz többe iszik A francia pedig, ahol a katonák menázsijához is be akarják hozni a félliter bort, még többet. A franciák sem jönnek azonban számba sem ivásban a spanyolokhoz képest. Az angol kérlelhetetlen pálinkaivó és a derék németek nemcsak sör­ben verik hosszakkal a magyart, de borban is. Magyarországon már a nagy Wesselényi Miklós kezdte meg a küzdelmet az alkoholizmus ellen és sürgette annak az időnek az eljövetelét, amelyben „csak gyárak és egyéb iparágak szá­mára, vegytanban, gyógyszerekhez, világításra, ipari cikkek előállítására stb. szükséges szesz fog készíttetni“. Kossuth és Széchenyi sok cikket írtak az ital mértéktelen fogyasztása ellen és ke­resztülvitték, hogy az akkori nagy munkáknál, a budapesti alagút építésénél, a Tisza-szabályo­­zásnál, csatornák és vasutak építésénél a mér­­tékletességi egyesület tagjait részesítsék előny­ben. Nálunk már 1909-ben alakult Náray-Szabó Sándor közoktatásügyi államtitkár elnöklete alatt alkoholellenes egyesület és ugyane célra gróf Csáky Albinné és gróf Apponyi Albertné vezetése alatt a Kik Kereszt, gróf Andrássy Gyula pedig már 1908-ban bizottságot szervezett e kérdés tanulmányozására. Petőfi, aki a legszebb bordalokat írta, nem szívelte a szeszt, Vörösmarty pedig öreg korá­ban, ha bejött Pestre, elszunyókált a Csikágó­­ban az első spriccer mellett. Annál szívesebben éltek vele Berzsenyi, Csokonai Vitéz Mihály, hogy Ady Endréről ne is szóljunk. Kozák, a híres marosújvári plébános adta különben a jó bor legjobb fogalommeghatározását, amikor azt mondta hogy a jó bor minden vallást egye­sít, kereszteletlen, mint a zsidó vallás, öreg, mint a katolikus, tüzes, mint a kálvinista és olyan, mint a lutheránus, mert mindegy neki, hogy én iszom-e meg vagy te? A magyar antialkoholistákra egyébként a leg­jellemzőbb — még ha tréfás véletlen is —, hogy egy német katolikus antialkoholista kon­gresszuson három magyar képviselte a magyar antialkoholistákat Giessweir kanonok, Bo­­romissza kanonok és Pálinkás káplán. Kun Andor a gondviselésben, az emberben és nemzete történelmi hivatásában. A vallást kigúnyoló szabadgondolkozóktól a gondolat igazi sza­badságát féltette és küzdött a magyar fiatal­ság modern prófétái ellen. Erkölcsi nagysá­gának fő erőpróbája a világháborúval sza­kadt rá. Évekig viselte igaztalanul a háború­­kezdés vádját. A társaskör és az emlékbizottság küldött­sége szerdán Gesztre utazik, ahol csütörtö­kön koszorút helyez a sírra. A küldöttséget Ravasz László püspök vezeti és ő mondja a geszti kriptában az ünnepi beszédet. Nem adja ki a vámigazgatóság vámmentesen a Skótországból érkezett szeretetadományokat sem Ismeretesek azok a bonyodalmak, ame­lyek hónapokkal ezelőtt az Amerikából ér­kező Marczinkó-féle szeretetcsomagok körül keletkeztek. Marczinkó amerikai magyar plébános évek óta küldözgette Magyaror­szágra a kivándorolt magyarok szeretetkü­l­­deményeit, amelyeket az itteni hatóságok mindenkor vámmentesen továbbítottak a címzetteknek. A legutóbbi csomagküldemény körül azonban bajok támadtak, mert a vámigazgatóság a pénzügyminiszté­rium intézkedésére tarifaszerű vámot követelt a csomagok tartalmáért. Miután a szegénysorban lévő címzettek a nagyösszegű vámokat nem voltak képesek megfizetni, a csomagok hónapokon keresz­tül a vámhivatalban feküdtek és sok csomag tartalma időközben teljesen tönkre is ment. Ez az eset most megismétlődött a Skóciá­ból érkező szeretetadományokkal is. A Budapesten működő skót missziótársulat szintén évek óta foglalkozik ilyen szeretet­­küldemények közvetítésével és Skótország­ban kiterjedt szervezet működött, amely a legkülönfélébb hasznos és értékes tárgyakat gyűjtötte össze, hogy a magyarországi sze­gényeket azokkal felsegélyezze. Ezek a küldemények hosszú időn át minden akadály nélkül érkeztek Ma­gyarországba és a missziótársulat időnként szétosztotta válogatás nélkül azok között a szegények között, akik az adományokért a társulatnál jelentkeztek. Májusban ismét nagyobb sze­­retetcsomag-szállítmány érkezett Skóciából Budapestre. A missziótársulat vezetősége je­lentkezett a csomagok átvételére, legna­gyobb meglepetésére azonban a vámhivatalban kijelentették, hogy a küldeményért vámot kell fizetni. A missziótársulat erre nem volt hajlandó és megtette a lépéseket a vám elengedése érdekében. Eljárásának azonban mindez­­ideig semmi eredménye nem volt. A missziótársulat vezetősége most Vass József népjóléti miniszterhez fordult, akit intervencióra kért föl a szeretetadomá­­nyok vámmentes kiadása érdekében. Bead­ványában a társulat vezetősége felsorolta a miniszter előtt a missziótársulat magyaror­szági jótékony működését és nyilatkozatot kért a minisztertől arra vonatkozólag, vájjon ezek után továbbra is folytassák a szeretet­­csomagakciót vagy pedig közöljék a skót­országi szervezettel, hogy szüntessék be az adományok további küldését. A népjóléti miniszter, mielőtt a kérés fölött döntött volna, leiratban fölkérte a főváros tanácsát, hogy a budapesti skót missziótársulat jóté­kony működéséről adjon hivatalos felvilá­gosítást. Hölgyek jelszava:" Legjobban vásárolhatunk M­­érn Antal I divatházában, Király ucca 58. " Tanügyi választások A főváros tanácsa tegnap és ma tartotta meg a tanügyi választásokat. Tegnap nagyrészt az első helyen jelölteket választották meg, változás csak a leánygimnázium igazgatói állásánál volt, ahol Lenkey Lehel helyett dr. Szalai Ignác ke­rült be. Ma egészen délután öt óráig folytak a választások. Betöltöttek 32 elemi iskolaigaz­gatói, 178 tanítói és tanítónői állást, továbbá 17 olyan tanítói állást, amelyek az énektanítás kötelezettségével vannak összekötve. Betöltöt­tek 23 óvónői állást és 11 iskolakezelői állást. Az első helyen való jelöléseken a következő változások történtek: Elemi iskolai igazgatókká megválasztották Reif Lajos és Józsa Dezső helyett Jambrik Alajost és Pusztai Károlyt. A tanítónői állások­nál az első helyről nem választották meg Szakál János, Goda Lajos, Sógor Lajosné, Bayer Ágostné, dr. Plaveczky Oszkárné, Rajcsinetz Ferencné, Gorka Ágostné, Schrimpf Frigyesné, Forró Zsófia, Lifteczky Amália, dr. Kovácsy Sándorné, Könyves Ilona, Molnár Etelka és Tóthfalusi Béláné jelölteket, helyettük megvá­lasztották Bakos Jenőt, Csapó Gusztávot, Siha Imrénét, Édes Ilonát, Wolfner Terézt, Bercell Saroltát, Reisinger Máriát, Dobronyovszky Ilo­nát, Szentpéteri Gizellát, Fodor Lajosnét, Schrantz Erzsébetet, Mészáros Irént, Sommer Margitot és Paulovits Gizellát. Az óvónői állá­soknál Janisch Lujza és Blum Teréz helyett megválasztották Hübner Emíliát és Persint Ol­gát. A kezelőnői állásoknál Titter Ilona és Pau­­lovszky Irén helyett Ali Gizellát és Tervey Sa­roltát. A megválasztottak november 1-én, kedden délelőtt tesznek esküt a régi képviselőház ülés­termében (Sándor ucca 8.). Ke 33 A Dolgozó Asszony A következő levelet kaptuk: A Magyar Hírlap tekintetes szerkesztőségei­nek. Elfogódottan vettük kezünkbe mi asszo­nyok az önök mai számát, keresve benne A Dolgozó Asszony-rovatot. Sejtheti a tisztelt szerkesztőség, hogy éppen mi, lelkiismereti munkások, mennyire időszerűnek találjuk ezen­ esemény beálltát. Tehetségünk és mondani­valónk szükségessége szerint igénybe óhajtjuk­ venni hasábjait és legyenek meggyőződve, hogy ms csak azon ügyeket visszük a nyilvánosság elé, amelyek sürgős orvoslást igényelnek — állapo­tokat, amelyek tarthatatlanok, óhajok, ame­­lyek már parancsok lehetnének ... Mindazt ami a köz érdekében változtatást remél, el­hozzuk önökhöz, hogy azt a keretet, amelyet becsés lapjukban nekünk felajánlott, méltóan betölthessük. Sok szó fog esni a mindennapi kenyérről lelkünket égető problémákról. Nekünk, önkén­tes munkásoknak is engedtessék meg halk, szerény hangon olyan megjegyzésünk, amelyről hisszük, hogy nem fog hatást téveszteni. Sza­bad legyen nekünk arról is beszélni, ami a vá­ros, az utca előkelőségét, amely a rendben, tisztaságban, előzékenységben nyilvánul, ha azt veszi sorra. Koldulás, szemetelés az uccán, vil­lamoson, középületekben, stb Ne higyje senki, hogy habár nekünk, háztartásbelieknek meg­van minden védettségünk, mi nem érzünk a párnákkal, a kitaszítottakkal. Szerintünk nem állhat az ellőtt lábú rokkant az uccasarkon, amíg a kormány intézményesen gondoskodik­ majd róla, nekünk mindig rendelkezésre kell állnunk a pillanatnyi baj enyhítésére, de ne­künk higgadt, okos mérlegeléssel ügyelnünk kell, hogy részvétünkkel ne rontsuk le az em­­­ber egyik legértékesebb tulajdonságát, az ön­érzetet, túláradó áldozatkészségünkkel ne el­­nyesszük életösztönét. A másokért való szíves munka olyan lelki hygiene, amely nemesít, a rendezett viszonyok között élő nőt megértővé teszi, saját baját pe­dig elviselhetővé, mert van már mértéke a más mondhatatlan bánatához való hasonlítás által. Annyi azonban bizonyos, hogy az önkéntes szociális munkásnak sokat kell tanulnia, mert a szociális diagnózis megállapításához szisz­téma, intuíció és egy magasztos reformja azon parancsnak: „szeresd felebarátodat, mint ten­­magadat . Amikor annyi millió derék, szép férfi szállt sírba közös ügyért, a mi felada­tunk a visszamaradottak könnyeit letörölni. Hálásan Havas Miksáné. Mussolini Rómában lóhátról be­szélt a „Marcia su Roma,­ ötödik évfordulóján Rómából jelentik. A Marcia su Roma ötödik évfordulója alkalmából a főváros lobogódíszt öltött. Milíciacsapatok, gárdisták, másféle csapatok zeneszóval vonultak fel a fővonalakon. A csapatszemle a Róma kör­nyékén lévő Glori városban ment végbe és rendkívül impozáns volt. A felvonulásban résztvettek a különböző csapatkülönítmé­nyek, szárazföldi, tengerészeti és légi külö­nítmények, a nemzeti milícia s a gárda. Minden talpalatnyi helyet, ahonnan látni lehetett, az emberek tízezrei leptek el. Mus­solini lóháton, a milícia parancsnokló tá­bornokának egyenruhájában érkezett a szemlére. Kíséretében Turati, a fascista párt főtitkára és a vezérkar tagjai voltak. Mussolini és kísérete végiglovagolta a fegy­veres alakulatok arcélét Mussolini lóhátról beszédet tartott, melyet többízben az ováció szakított félbe. — El vagyunk határozva — mondotta —, hogy megvédjük, bármi áron is, forradalmunkat országunkon belül és Olaszország jogait a nagyvilágban. Hatodik esztendeje kezdődik uralmunknak, ami csat­­tanós cáfolata a nevetséges jósoknak, akik úgy vélekedtek, hogy a mi rendszerünk nem lesz tartós. Előttünk az egész század, ellenségeink pedig, mindenfelé szétszórva, még szánalmunkat és mélységes megveté­sünket sem érdemlik meg. Este egész Olaszországban ünnepi kivilá­gítást rendeztek és a nagyobb községekben nyilvános hangversenyeket tartottak. Ezúton értesítjük rokonainkat és barátainkat, hogy megboldogult férjem, ill. édesapánk néhai Major Áron sírkőfelavatását nov. 6-án, vasárnap d. e. 10 órakor tartjuk. (IV. 19. sor. 17,18.) Majjor-család. Azon sok meleg részvétnyilatkozatért, mellyel jó barátaim, kartársaim leír­hatatlan kétségbeesésünk, kínzó gyötrel­meink enyhítésére elhalmoztak, ezúton mondunk hálás köszönetet. Székely Béla és neji

Next