Magyar Hirlap, 1928. március (38. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

4 1928 március 1. A bíróság elrendelte a bizonyí­tást a Rupert a Schadl-ü­gyben A Töre­­y-tanács szerdán tárgyalta dr. Rupert Rezső volt nemzetgyűlési képviselő ügyét, amely a Schadl-tanács előtt lezajlott ismeretes afférja következtében indult meg ellene. Az ügyészség hivatalból üldözendő rágalmazás címén indított eljárást, mert Ru­pert, amikor bíróküldési kérelmet terjesztett elő a Schadl-tanács ellen, többek között azt mondotta, hogy „ettől a tanácstól elfogulat­lan ítéletet nem várhat, mert ez a tanács tisztességes újságírókat, akikkel ő szolidáris­nak vallja magát, feltűnő módon elítéli. Rupert Rezső a vádirat felolvasása után kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, majd elmondotta az ismert affér előzményeit. Ezután rátért az egyes inkriminált kitéte­lekre. Szerinte az, hogy a „tanácsnál ural­kodó atmoszférában elfogulatlan ítéletet nem várhat“, bizonyítható, hogy különben sem rágalmazás, hanem egyszerű kritika. Ilyenféle kritika illette már a Kúria ítéleteit is. Az, hogy „a hatalom áldozata lettem“, ugyancsak nem jelent rágalmazást, mert hi­szen őt tényleg letartóztatták, noha sokkal súlyosabb rendzavarásoknál sem szokták a tárgyalási elnökök ezt a­z eszközt alkalmazni. Ezután fejtegette Rupert, hogy mentelmi jogát megsértették, mert még tettenérés ese­tén is akkor lehet csak bárkit is letartóztatni, ha az előzetes letartóztatás egyéb feltételei fentorognak. — A forradalmi törvényszékre való utalást — folytatta Rupert — lélektanilag meg kell magyaráznom. Azt jelentette, amit mond­tam, hogy a forradalmi törvényszékkel egé­szen máskép álltam szemben, mint egy le­gális bírósággal, mert tudtam, hogy azoknál nem számít a törvény. Odaállhattam, N­t vagyok, kutyák, sze­metekbe nézik, tegyetek velem, amit akartok, tőletek nem várhatok semmit Törek úz elnök indulatos hangon félbesza­kítja Rupertet: — ön nem ezt mondta, hanem azt, hogy azok egyszerű, becsületes emberek voltak. Rupert: Én csak magyarázom a belső mo­tívumait ... — Ne beszéljen, amikor én beszélek! — kiált a vádlottra az elnök. — Arról beszél­jen, amivel vádolva van. — Én csak motiválni akartam, hogy ezek a kifejezések milyen asszociációk alapján kerülhettek szób­a. — Ktt ne motiváljon, hanem védekezzék. Már egy órája várjuk, hogy rátérjen érdem­ben is a védekezésére. Rupert erre csendesen feleli Töreky elnök­nek: — Méltáztassék mégis meghallgatni, mert mi megszoktuk azt, hogy meghallgassanak bennünket a bíróság előtt. A Kúria például nemrégiben három órán át foglalkozott egy igen kínos ügyben egész jelentéktelen kér­désekkel és végighallgatta két óra hosszáig tartó fejtegetéseimet. Ezután Rupert kijelentette, hogy a Jegyzőkönyv adatai hamisak és erre vonatkozóan kéri a valóság bizonyí­tását. Az elnök ismertette a Kúriának azt a hatá­rozatát, amely elutasította Rupert bírókül­dési kérelmét és egyben elrendelte az iratok­nak az ügyészséghez való áttételét Elnök: Ezt főként azért ismertettem, hogy lássa, honnan indult ki a vád. Rupert: Tudom, az igazságügyminiszter­től. Megállapítom, hogy a Kúria csak gyanú­­jelenségekről beszél, az affér anyagát még csak egyoldalúan ismeri. A tanúkihallgatások során elsőnek Schodl Ernő tanácselnököt hallgatta ki a bíróság, aki kijelentette, hogy a Jegyzőkönyv pontos elkészítésére külön felhívta a Jegyzőkönyvvezetőt, aki átnézte az összes tagokat és így pontosan és híven rekonstruálta az ese­­ményeket. Előre láttuk, hogy az ügynek következmé­nyei lesznek és ezért a jegyzőkönyvet na­gyon pontosan készítettük el. Eigen Kálmán, a Schadl-tanács egyik sza­vazó­,drája, tanúvallomásában elmon­dotta, hogy nyugodtan figyelte a tárgyalás menetét és a jegyzőkönyv a valóságot fedi. Rupert erre a következőket mondja : — Kimondották a böjtöt is, amikor nyolc­napi elzárásra ítéltek, később pedig ezt visszavonták. Miért nem került ez is a jegyzőkönyvbe, de egyébként is hová lett a jegyzőkönyv impuzuma? Rupert védője, dr. Krammer Emil, a jegyzőkönyv valódisága tekintetében ellen­bizonyítást indítványozott, kérte a mentelmi bizottság iratainak, valamint az ügyvédi ka­mara iratainak, beszerzését és végül több tanú kihallgatását. A bíróság rövid tanács­kozás után újabb tanúkihallgatásokat ren­delt el és ezért a tárgyalást március 21-re elnapolta.­­*» ■ l/» nZVrt’ÍJZZCSVnT'X.­ZXMl­. JMagMMBtojE«» BEHLITZ SCHOOL, V., Váci ucca 15. Új »eseti esés Ideien nyelve's csakis külföldiek ált«! tani­­­tatnak szentélyenkénti oktat*« Családi társaskörök Kisebb nv'yobo csoportok hölgyek, urak részére felvétel m­itden idő­ben Oktatás reggel b-tol este b-ig. Kérje­m tájékozta­tónkat •AAGJHI HÍRLAP Párizs mellett egy sofőr meggyilkolt és kirabolt egy ékszerészt Párizsból jelentik. Két napig tartó nyo­mozás után a rendőrségnek végre sikerült felderítenie a versaillesi országúton talált holttest rejtélyét A holttestet — mint jelentettük — kedden reggel találták meg Versailles közelében. A rendőrség az első percekben azt hitte, hogy az illető autószerencsétlenség áldo­zata lett. Minden jel arra mutatott, hogy a szerencsétlent autó gázolta el és hogy a sofőr büntetéstől való vélelmében benzinnel leöntötte a holttestet, majd meggyújtotta. Ma délelőtt azután sikerül megállapítani a holttest személyazonosságát. Az illető Gas-­­­ton Trupheme párizsi ékszerész, aki hétfőn­ délben azzal távozott párizsi üzletéből, hogy autóra ül és Versai­lesbe visz 700.000 frank értékű ékszert. A nyomozás megállapítása szerint az éksze­részt az autó sofőrje gyilkolta meg, hogy el­rabolja az ékszereket. A sofőr személyének kiderítésére teljes erővel folyik a nyomozás. Lovászy Márton özvegye ezután sem fog nyugdíjat kapni Pár ember jelenlétében szavazták meg harmadszori olvasásban is a numerus clausus módosításának javaslatát, majd Malasits Géza kérte az állategészségügyi javaslat tárgyalása során, hogy javítsák a magán-állatorvosok anyagi helyzetét, Frühwirth Mátyás pedig határozati ja­vaslatot nyújtott be, hogy az ebadót ne csak állategészségügyi, hanem ember­egészségügyi célokra is föl lehessen használni. Kifogásolta, hogy az állat­egészségügy még ma is igen primitív állapotban van. Reischl Richárd félóráig volt kényte­len várni, mert a Ház tanácskozásképtelen volt és ennyi idő kellett, amíg a képviselőt össze lehetett verbuválni. Szomorú ké­pét nyújtotta az állategészségügyi viszo­nyoknak és kimutatta, hogy 20—30 mil­lióra becsülhető az a veszteség, ami Ma­gyarországot az állatbetegségek miatt éri. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy készítsenek törvényt a cigányok helyhez kötöttségéről és megrendszabá­­lyozásáról. Az állatorvosi kiszállásoknál bizonyos díjakat kellett központi csekk­számlára befizetni. Fél attól, hogy ezekkel a pénzekkel is ugyanaz tör­ténik, ami a forgalmi büntetés­­pénzekkel. Képtelenségnek tartja, hogy hivatal­nokokat a kiszállási díjakon felül is ju­talmazzanak. Egyébként a javaslatot el­fogadja. Elfogadja a javaslatot Jókay- Ihász Miklós is, aki az állatok levágásá­nál humánusabb eljárást kíván és komo­lyabb rendszabályokat sürget a veszett­ség terjedésének megakadályozására. Elnök bejelenti, hogy az Almássy László összeférhetetlenségi ügyében március 1-én, a kormány tagjai­­ ellen tett összeférhetetlenségi ügyben, amit Györki jelentett be és Bárdos Ferenc ügyében március 27-én tartanak ülést. A napirendi vita során báró Kray Ist­ván tiltakozott azok ellen a súlyos meg­állapítások ellen, amiket Gaal Gaszton a tisztviselőkre vonatkozólag lelt. Nem szabad általánosítani egy két rossz tiszt­viselő miatt és nem lehet szigorúan el­bánni a menekült tisztviselők kérdésé­vel sem. Gál Jenő tartott ezután érdekes inter­pellációt a Lovászy Márton özvegye nyugdíjügyében. Azzel kezdte Gál, hogy Lovászy ma­gyar közhivatalnok volt. — Forradalmi! — kiáltotta közbe Farkas Géza, amire Gál Jenő azt vála­szolta, hogy csak az utókor fogja eldön­teni majd, hogy ki volt forradalmi és ki nem. Lovászy hét és fél évig volt vár­megyei tisztviselő. Károly király ne­vezte ki kultuszminiszterré. Amikor megvált állásától, akkor folyósították is nyugdíját. 1919-ben az ellenforradalom emelte külügyminiszterré és miután megvált tárcájától, folyósították is nyugdíját 1919 decemberéig. Azután megszüntették ezt nyugdí­jat és ma e magyar közhivatalnok özvegye éhezik. — Vájjon megszüntették-e az egysé­gespárti forradalmárok nyugdiját is? — kérdi Kabók. — Kik azok? — kiáltják a jobboldal­ról, amire Kabók azzal válaszol, hogy bármely percben fel tudja neveiket so­rolni. Gál Jenő azzal folytatja, hogy senki­nek sem volt joga a Lovászy nyugdíját beszüntetni. Felolvassa Lovászy utolsó­­ levelét, amelyet halálos ágyán irt, hogy azt a kormányzóhoz juttassák és amely­ben azt írta, hogy hazája ellen sosem vétett. Lehet, hogy egyszer-másszor hi­bázott, de azok vessék rá az első követ, akik politikai pályájukon sohasem bot­lottak meg. Ismerteti Gál Jenő ezután, hogy a kormány hozzájárult ahhoz, hogy Lord­zy hazajöhessen, ellenben re­­verzálist kért tőle, hogy nem fog közéleti szereplést kifejteni sem szóban, sem írásban. A magyar magánjog nem ismeri a salvus conductus intézményét, jogsze­rűen tehát ilyen iratot alá sem lehetett volna iratni Lovászyval. Lovászy a leg­kiválóbb hazafiak egyike volt és volt idő, amikor csak rajta múlt, hogy kezébe­­ vegye az ország kormányzását. Vájjon­­ milyen más változásokat hozott volna az idő, ha Lovászy akkor vállalja a kor­­­­mányelnökséget. Ő hibáztatja, hogy Lo­vászy kitért e vállalkozás elől. Lovászy még ezt a jogalappal nem bíró reverzá­­n­st is megtartotta, nem lehet tehát vi­tatkozni afölött, hogy Lovászynak jár a nyugdíj. Nem a részvét diktálja ezt, ha­nem a jog. A külügyminisztérium azzal indokolta a nyugdíj megtagadását, hogy a Lovászy szolgálatának folytonosságát megszakította az emigráció. A közigaz­gatási bíróság úgy ítéli, hogy nem utasítható el Lovászy nyugdíj iránti kérelmével, mert a kommünre való tekintettel szolgálatát megsza­kította és új határozat hozatalára kötelezte a külügyminisztériumot. Kiváncsi tehát, hogy miért nem ho­zott új határozatot eddig a külügymi­nisztérium? Gróf Khuen-Fléderváry meg­hatalmazott miniszter tavaly júniusban olyan végzést hozott, hogy Lovászy ellen büntető eljárás van és ezért különös méltánylás alapján a kincstár terhére intézkedés nem tehető. Erre Lovászy követelte, hogy állítsák bíróság elé, mert nem akarja, hogy függő ügye le­gyen. Erre azonban semmi választ sem kapott. Mégsem lehet talán egy embert reverzálissal el­hallgattatni és azután nem engedni meg, hogy magát tisztázza. Sim­onyi-Semadam és Friedrich kiutal­ták az élő Lovászynak a nyugdíjat, öz­vegyének azonban a mai kormány meg­tagadja azt, pedig a halál különben is expiál. Elég volt az üldözésből, jöjjön már egyszer a megértés és megbocsátás is. Nála vannak a Lovászy iratai, ame­lyek érdekes dolgokat tartalmaznak ma jólétben lévő politikusokról, akik vala­mikor barátai voltak. Ezeket azonban nem akarja ismertetni, a nyugdíjas Lovászynénak bírói ítélet alapján kér és ettől az özvegyet elütni nem is lehet. Walko külügyminiszter elismeri, hogy Lovászy megyei szolgálatot teljesített. Csfil 5 rt 5 E utána azonban 25 évig képviselő volt Mindössze két hónapig volt ezután mi­niszter és az akkori kormány mégis megállapított részére nyugdíjat. Ezt élvezte is Lovászy, míg külföldre nem ment és csak akkor tagadták azt m­eg tőle. A törvény szerint, aki külföldre megy, az három évig ideiglenesen neta kap nyugdíjat, azután meg véglegesen megszüntetik azt. Minthogy ezenfelül Lovászy ellen büntető eljárás is folyt, a kormány nem vállalhatta a nyugdíjki­utalás felelősségét. Nem jár tehát Lovászy özvegyének sem. Gál Jenő válaszában megállapítja, hogy Walkó tényállása nem helyes, mert a kormány egyáltalán nem határozott Lovászy hazatérte után nyugdíja meg­szüntetése kérdésében, ellenben a közigazgatási bíróság félreérthe­­tetlenül kimondta, hogy nyugdíj­­igénye távolléte folytán sem szűnt meg. A nyugdíjasnak jár a nyugdíj, ettől az illetőt elütni nem lehet. Lovászy bíróság elé akart állani, tehát nem jogcím ellene az, hogy büntetőeljárások voltak folya­matban. Reverzálissal senkit elhall­­gattatni nem lehet úgy, hogy abból jog­lemondás fakadjon. A válasz­ nem veszi tudomásul. A miniszternek azt mondja, hogy lelke rajta, ha egy szegény, nyo­morult özvegyet ilyen helyzetbe juttat. Walkó ezzel szemben ismét már előbb ismertetett tényállásra hivatkozott, amire Gál Jenő válaszolt s ezután a többség a miniszter válaszát tudomásul vette. . Az állategészségügyi javaslat tárgyalá­sát csütörtökön folytatják. A dunaparti széncsúzdákból felszálló por megsemmisüléssel fenyegeti az Akadémia értékes festményeit Mindkét Dunaparton a kora tavasztól késő őszig egymás­zután állanak a hatalmas uszá­lyok, amelyekből állandóan folyik a folyamon érkező szén tárolása és kirakodása. A szén­­kirakodó-állomás központja a Lánchíd pesti hídfője alatt, a Magyar Tudományos Akadémia épületével szemben van. Azelőtt a kirakott szén­­tömeget hegyekbe gyűjtötték, de a rendőrség in­tézkedésére később a dunaparti zárt raktárak­ban tárolták a szenet, mindaddig, amíg a vállal­kozók elfuvarozták. A Magyar Tudományos Akadémi elnöksége sokat panaszkodott amiatt, hogy a széntárolás által felkavart porfelhő és piszok miatt nem tudják szellőztetni az Akadémia helyiségeit, mert az ablakokon beáramló füst és korom­­­réteg rárakódik az épületben felhalmozott fel­becsülhetetlen értékesre. Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, a napokban levelet intézet­­t a dunai kapitánysághoz és rámutatott ezekre a súlyos anomáliákra. Az Akadémia elnöke el­mondta levelében, hogy a nagyértékű festmé­nyek, az Akadémia könyvtárában felhalmozott könyvritkaságok, kódexek, díszművek is a le­véltári anyag már egészen el van lepve a szén­portól és ha ez még sokáig így tart, rövidesen a­ teljes megsemmisülésnek lesznek kitéve az Akadémia értékei. Ezért arra kéri Berzeviczy Albert a dunai kapitányságot, intézkedjék mi­előbb a dunaparti szénkirakodás megszünteté­séről. A dunaparti kapitányság az Akadémia elnö­kének panaszára terjedelmes átirattal fordult a főváros tanácsához, mellékelte Berzeviczy Al­bert levelét és megerősítette az abban felsorolt anomáliákat. A kapitányság rámutatott arra a körülményre is, hogy a főváros csak nemrég nagy költséggel létesítette a Rudolf és a Szé­chenyi rakparton a díszes sétányt, amelyet azonban a közönség nem használhat, mert a levegő itt teljesen meg van fertőzve. Azelőtt fel­nőttek, gyermekek kellemes üdülőhelye volt a Dunapartnak ez a része, száz és száz gyermrek­­kocsiban hozták ide a jó levegőre a csecsemő­ket, de mióta az év nagy részében itt kötnek ki a szénszállító hajók és egész nap félmeztelen emberek hordják és lapátolják a szenet, azóta a közönség messzire elkerüli ezt a vidéket. Szük­ségesnek tartja tehát a kapitányság is, hogy a tanács ennek a helyzetnek a megszüntetése ér­dekében mielőbb hathatós intézkedést hajtson végre A­T­K­O is TOKOT­I BIROSS-ITCA 33. HZ An ALÁ Farádi BALOGH CONSTANTIN I Kölcsönt nyújt az érték BANKÜZLETE Készpénztőke - kihe- I Ofk /n s­e­lyezés előnyös felté-Olf / refeton: Upot D7091 telek mellett ingát­ól tékpapírra, arany-, *. tanra 1. helyre, azon­ezüst-tárgyakr­a, alapi­tatott kívül havi kamato­perzsa-szőnyegre és 4­0D o­o­zásra kosztpénzeket egyéb értéktárgyakra M­O­O­O elfogad

Next