Magyar Hirlap, 1928. június (38. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

2­­928 június 1. pontnál azonban a paraszt összeütközésbe jutott a kommunista indusztrializálási poli­tikával, amely a parasztban csak adóalanyt és élelmi­­szergyárost lát. Könyörtelenül folynak a gabonarekvirálások Ez a politika nem vette tekintetbe azt, hogy a paraszt valami ellenértéket is akar kapni gabonájáért, azonfelül, hogy szovjet­pénzzel kifizetik és hogy valamire el akarja költeni­­azt a pénzt, amelyet a búzáért kap. Miután a szovjetköztársaság gyárai és ipar­telepei nem tudják ellátni az orosz nép száz­millióit a szükséges iparcikkekkel, ennek a politikának már ezen a ponton is feltétlenül csődöt kellett mondania, hiszen a moszkvai vezetők n­em tartották helyesnek, ha kül­földről importált árut adnak a parasztok­nak pénzükért. Miután a paraszt előtt ilyenformán nem volt semmi csalétek, ami búzájának eladá­sára bírhatta volna, egyszerűen nem vitte piacra terményeit és így a gabonaexport re­ménye semmivé foszlott. Még az orosz váro­sok is valósággal az éhínséggel néztek szem­közt és csak a legkönyörtelenebb gabona­rekvirálások segítségével sikerült fegyveres kézzel kicsikarni a parasztoktól tartalék­készleteiket. Most áprilisban a szovjet hiva­talosan bejelentette, hogy az „erőszakos“ gabonakampánynak vége szakadt, ám abban a pillanatban ismét eldugultak a gabonaforrások és ma Oroszországban szinte teljesen lehe­­tetetlen búzát vásárolni. Ennek következtében a szovjet vezetői most ismét új hadjáratot indítottak a parasztok ellen és ez a mostani „energikus“ kampány semmiben sem különbözik az áprilisban megszűnt „erőszakos“ kampánytól. Moszkvában döntő jelentőségűnek látják azt az új kurzust, amelyet a szovjet a mező­gazdasági politika tekintetében most beveze­tett. A kommunista párt egészen új osztályt állított fel, a „falusi kommunista munka osztályát“ és ennek az osztálynak szinte korlátlan hatalma van a falu felett. Ennek a kezébe van letéve még a falunak újságok­kal és könyvekkel való ellátása is és ennek a dolga lenne a kollektív mezőgazdasági ter­melés megteremtése, amellett pedig a leg­főbb feladata az volna, hogy ez jelölje ki, hogy kik legyenek a „kulak“-ok, akiket az adózásnál különleges elbírálása alá vonnak. Sztálinék a parasztok teljes kiszipolyozásával akarják megoldani a gazdasági válságot A szovjet nem is titkolódzik az új gazda­sági rendre vonatkozólag és Stalin, Briukha­­noff, Bucharin egészen nyíltan kimondták, hogy a jövőben nem fognak semmiféle fölös­leges pénzt meghagyni a falvakban és mindazt a pénzt, ami a legszükségeseb­bek megvásárlása után fenmarad a pa­rasztoknál, kíméletlenül «beszívják“ az államkasszába. "A szovjet ezt egyrészt újabb adók kivetésé­vel akarja megvalósítani, másrészt pedig azzal, hogy erőszakosan államkölcsönök jegyzésére kényszerítik a parasztokat. Mi­után a paraszt vásárlóerejének a csökken­tése természetesen együtt jár majd azzal, hogy kisebb lesz a kereslete az iparcikkek iránt, Frum­kin helyettes pénzügyi népbiztos a szovjet parlament áprilisi ülései során be­jelentette, hogy a szakértők pontosan kiszá­mították, hogy a „kulakok“ milyen adót bír­nak el, anélkül, hogy éhenhalnának, és el­mondotta azt is, hogy a számítások szerint az állam az aratás 30 százalékát viszi el adóban. Voltak, akik azt követelték, hogy ne 30, ha­nem 35 százalékos adót vessenek ki a pa­rasztokra, de Frumkin kijelentette, hogy ez az újabb 5 százalék egyértelmű volna a „ku­lakok“ pusztulásával és ugyan kire vetné akkor ki a jövőben a kormány adót? Mint láthatjuk, a szovjet vezetés a gazdasági krí­zist a „kulak-elem“ teljes kiszipolyozásával akarja megoldani, de legalább is kétséges, hogy a tervük célra vezethet-e. Oroszország mezőgazdasági termelése még­ Afrika, mögött is elmarad Moszkvában most tartották a „kollektív mezőgazdasági üzemek“ — a kollihosok — kongresszusukat, miután éppen ezek a koll­ehosok akarják fölvenni a harcot a „kula­­kok"-kal szemben. Maga Kubjak mezőgaz­dasági népbiztos fejtette ki a szovjet mező­­gazdaságának a helyzetet és elmondotta, hogy a gabonatermelés, illetőleg helyeseb­ben szólva, a gabonabeszolgáltatás állása májusban egyenesen katasztrófális volt. Kubjak népbiztos elmondta azt is, hogy a ARNOLD BENNETT HUGO , Fordította: GAÁL ANDOR — Madame — javította ki Lily. — Szeretnék egyet azok közül az ezü­stróka stólák közül, amelyeket egy guineáért hirdettek. — Talán ott kaphat, asszonyom — mondta a fel­ügyelő, a túloldalra mutatva. — Nem biztos benne? — kérdezte az asszony büszkén. — Nem akarok megint átvergődni és aztán azt tapasztalni, hogy valahol másutt vannak. A felügyelő azonban egyszerűen hátat fordított neki. — No de ilyet! — kiáltott a nő halkan és elhatá­rozta, hogy Albert útján elégtételt fog szerezni ma­gának. Aztán a pult mögött meglátott egy elárusítólányt, akinek minden reggel egy pohár tejet szokott felszol­gálni. — Ó, miss Lawton — kiáltotta, mint vele rang­beli —, nem tudná megmondani, hol találom meg azokat a stólókat? — Talán ott a túloldalon, Mrs. Shawn — felelte miss Lawton kedvesen, egy üdvözlő bólintás kísére­tében. Lily elment a pulttól és ismét belevetette magát a vevők végtelen tengerébe és véletlenül partra vetődött abban az irányban, amelyet mondtak neki. — Már elfogyott, miss! Ezt a hidegvérű feleletet kapta, amikor az ezüst­­róka szálát kérte. — Ugyan ne beszéljen — méltatlankodott Mrs. Al­bert Shawn. — Hiszen még csak féltíz van, az al­kalmi vásár első napján és maguk kétezret hirdettek. — Sajnálom, miss. Valamennyi elfogyott — vála­szolta a második felügyelő. — Ezt jelenteni fogom Mr. Hugónak. Tudja, hogy ki vagyok én? Én ... De a második felfigyelő is szó nélkül hátat fordított neki. Lehetséges, hogy ezek a dolgok megtörténjenek a Hugo-áruházban, abban a Hugo-áruházban, amely annyira híres volt jól fizetett alkalmazottainak vég­telen türelméről és megrendíthetetlen udvariasságá­­ról? És várjon lehet az, hogy Hugo leszállott a ti­zenegy és félpennys áruházak trükkjeihez, akik nem­létező árukat hirdettek, hogy a járatlan közönséget becsalogassák a boltjukba? Lily joggal kétséget tá­maszthatott volna magában, várjon nem álmodik-e, de túlságosan praktikus volt ahhoz, semhogy a leg­kisebb kétsége lehetett volna afelől, várjon alszik-e vagy ébren van? És most észrevette, hogy körülötte egész csomó asszony hasonlóképpen dühösen mél­tatlankodik a stólak megmagyarázhatatlan eltűnése miatt. Az osztály, amely fülledt, zsúfolt és hangos volt, kezdett mindinkább egy felkelés színteréhez hasonlítani. Az egyik hölgy közhírré tette a közönség­nek, hogy ő három perccel kilenc után kért egy egyguineás stólót és valami lehetetlen kifogással el­utasították. Aztán megjelent egy újságriporter és el­kezdett jegyzeteket felvenni. A zaj egyre erősödött, noha a felügyelők egyre szűkszavúbbakká váltak és a felkelés hangulata csakhamar lázongóvá fokozó­dott. Kétségtelen, hogy más csodálatos szőrmeáru­cikkek tényleg kaphatók voltak, így például a muffok is és a pénztárosoknak ugyancsak meggyűlt a dolguk, de semmi sem tudta csillapítani a stólák iránt érzett éhséget. Lilynek az volt a gyanúja, hogy Albert valószínű­leg helyesnek tartaná, ha ezeket a különös eseménye­ket azonnal jelentené Hugónak. De félretette ezt a gyanúját, mert szenvedélyesen vágyakozott egy ti­zenkét shilling és tizenegy pennys Incroyable-fűzőre és attól tartott, hogy esetleg a fűzök is époly köny­­nyen eltűnhetnek, mint a stólók. Tíz perc múlva ki­fulladva elérte a fűzőosztályt, kért egy megfelelő sza­bású Incroyablet és meg is vette. A fűzőosztályban nem volt semmi zavar. — Hazaküldjük, miss? — Madame — javította ki Lily büszkén. — Nem, én magam elviszem. — Igenis, asszonyom. A pénztárnál (ötvenhatodik számú pénztár) várnia kellett a rendezetlen sorban, mielőtt benyújthatta a számlát és az ötfontos bankjegyet. Mindkét oldalon vevők tolongtak körülötte és amikor letette a bank­jegyet, benézett a dróthálón keresztül a pénztár bel­sejébe. — Kérem a következőt — mondta egy perc múlva élesen a pénztáros. — A visszajáró pénzemet kérem — szólt Lily. — Már megkapta, asszonyom. — Ó! — mondta Lily —, megkaptam, tényleg? Nos, hagyja abba az ostobáskodást, fiatalemberi Tudja, ki vagyok én? Én Mrs. Albert Shawn vagyok. — Mr. Randall — kiáltotta hidegen a pénztáros é­s egy komoly, hatalmas termetű felügyelő jelent meg, aki nem ismerte Albert Shawn nevét és szigorúan ki­jelentette Mrs. Shawnak, hogy ha panaszt akar tenni, akkor azt a Központi Panaszirodánál kell megtennie, földszint, i/a. osztály. Lilyt szemtelenül kifosztotta a Hugo-áruházban Hugo egyik alkalmazottja! A többi asszony, akik nyilván szintén már vártak rá, hogy kifosszák őket, félretolja a könyökével. Sírni szeretett volna, de hir­telen ráeszmélt arra, hogy mivel tartozik magának és eszébe jutott a paszparia, amellyel Hugo köze­lébe férkőzhetett. Fölvetette a fejét és megint neki­vágott a tömegnek. Alig haladt húsz yardnyira, amikor feltartóztatta egy tömeg, amely egy rendőr körül csoportosult — egy rendőr körül, akit nyilvánvalóan a Sloane Street­­ről hívtak föl. Egy igen úrihölgy kinézésű asszonyt tartóztattak le zsebtolvajlás kísérlete címén. A vádat az egyik felügyelő emelte ellene és az asszony nyu­godtan válaszolta, hogy az ő neve Lady Brice (szü­letett Kentucky-Webster), a jól ismert amerikai em­berbarát felesége és hogy a kocsija odakinn várako­zik rá. A rendőr és a felügyelő mosolyogtak. Azt mindenki mondhatja, hogy egy jól ismert emberba­rát felesége és a mostani időkben valamirevaló zseb­tolvajokat mindig odakinn várja a kocsijuk. — Én ismerem ezt a hölgyet látásból — mondta Lily. — A mai évben meglátogatta a közös terme­ket, amikor megtekintette az áruházat Mr. Hugo tár­saságában, aki Lady Bricenek szólította és már előre mondhatom, hogy Mr. Hugo nagyon haragos lesz emiatt. — És kicsoda én, fiatal barátnőm? — kérdezte a rendőr, gyanakodva és fenyegetőleg. — Én... De a szavak mit sem használtak. Lady Brieet (szü­letett Kentucky­ Webster), aki bámulatában elnémult és ártatlanságának tudatában felháborodott, elvezet­ték. Szegény kis Lily még örült, hogy ép bőrrel me­nekülhetett és csak emlékbe tehette el Lady Brieet hálás fejbólintását. Ide-oda cikázva, a vevők tömegében előresietett, de hirtelen a kétszárnyas ajtó állta útját, amelyet éppen az orra előtt csaptak be és zártak el. Az ajtó bezárásának oka nyilvánvaló volt. Ez az ajtó veze­tett a blúzosztályhoz, a blúzosztály pedig, amint azt Lily jól láthatta a csillogó ablaktáblákon keresztül, hullámzott a vevők tengerétől, akik között a fel­ügyelők úgy magasodtak ki, mint világítótornyok, mialatt a lányok a pultok mögött remegtek a féle­lemtől, hogy az áradat átcsap rajtuk. Fegyelem, rend, rendszer, mindez megszűnt létezni a Hugo­­áruházban. Mrs. Shawn megfordult, hogy más kiutat keres­sen, de hirtelen asszonyok tömege vette körül és nem tudott visszavonulni. Az a csoport, amely bebocsá­tásra várt a blúzosztályba, egyre növekedett, míg végre teljesen megtöltötte a folyosót a blúzosztály és a szomszédos osztály között. Valaki levegőért kiál­tott, másvalaki pedig tiltakozott az ellen, hogy a szűk folyosó másik végén lévő ajtókat is lezárták. Lily, akit a sorozatos balszerencse nem fosztott meg érdeklődésétől az Incroyable-fűzők iránt, kibontotta a dobozt és konstatálta, hogy a fűző egyáltalán nem volt Incroyable, csak valami silány helyettesítője annak, nem is rendes zsinórzattal és hozzá még olyan szabással, amely egy brightoni mosogatónőt is felháborított volna. Nyilván valamelyik segéd cserél­­hette ki a doboz tartalmát — Ejha! Nem tudott egyebet mondani és nem volt más gon*­­dolata, mint ez az egy szó. — Ejha! (Folytatjuk.) fiiRLA. tavalyi 21,3 millió tonnás gabonatermésből, amit a piacra hoztak, nem sikerült még akkora készleteket sem felraktározni, ami­lyenre számítottak, tehát nyíltan beismerte, hogy az állam nem tudta a gabonatermést a kezei közé keríteni. Kubjak kifejezést adott annak az aggodalmának, hogy a ga­bonabeszolgáltatás állandóan csökkenő ten­denciája folytán lehetetlenség lesz még azt a 820.000 tonna gabonát is előteremteni, amire júniusban, júliusban és augusztusban szükség lesz. Ez egyértelmű azzal, hogy a nagy ipari városok újból éhínség előtt állanak. Kubjak panaszosan állapította meg, hogy az orosz mezőgazdaság termelési statisztikája még az afrikai számok mögött is messze el­marad. Érdekes Kubjak népbiztosnak az a meg­állapítása is, hogy a kollékosok — a kollek­tív mezőgazdasági üzemek — termelésük­nek csupán a felét adták át az államnak, míg a másik felét még ezek is csempész­utakon magánosok kezére játszották, hogy­ így szerezzék meg azt a szükséges forgó­tőkét, amelyet a szovjet nem bír­ a rendel­kezésükre bocsátani. Kubjak a mostani kongresszuson azzal fenyegetőzött, hogy, azoktól a kollektív mezőgazdasági üzemek­től, amelyek a magánkereskedelemmel érintkezésben állanak, minden állami se­gélyt meg fognak vonni. Egy sor másik kol­lektív mezőgazdasági üzem viszont Kubjak szerint tiltakozott az állami ellenőrzés el­len, amivel szemben azonban a népbiztos rámutatott arra, hogy az állam olyan nagy áldozatokat hoz ezeknek fentartása érdeké­ben, hogy feltétlenül kezében kell tartania azok ellenőrzését. Kubjak beszédét azzal zárta, hogy a falvakban az osztályharc szelleme is­mét kiújult és részben ez az oka annak, hogy a háború előtti viszonyokhoz képest az orosz mező­gazdaság és ezzel együtt az egész orosz gaz­dasági élet olyan szomorú képet mutat. Pianter Pakots József sürgős interpellációban a Ház elé viszi a kultuszminiszter és az egyetemi tanárok ügyét A kultuszminiszter és az egyetemi tanárok között keletkezett konfliktus ügye még nincs lezárva. Gróf Klebelsberg Kunó ma délelőtt megjelent a képviselőházban, ahová ké­sőbb megérkezett gróf Bethlen István mi­niszterelnök is. A kultuszminiszter előbb képviselőkkel beszélgetett, majd a miniszter­elnöknek referált az ügyről. Bizonyos, hogy politikai körökben a kultuszminiszter álláspontját helyeslik, sőt az egyetemen is egyes karok helytelenítik az egyetemi tanács memorandumát. A Magyar Hírlap ma jelentette, hogy az eset valószínűleg a parlamennben is szóba­­ kerül. Értesülésünk szerint Pakots József országgyűlési képviselő A SACHER PENZIÓ ▼olt helyiségeiben (TV., IRÁNYI­ UTCA 21.) teljesen ettéalakítóó, legmodernebb berendeléssel megnyílt Hittan veszte Igazgató: Erdős Aladár Telejon: i. itt—73. akar interpellálni a kultuszminiszter ma az egyetemi tanárok ügyében, még­pedig a lehető legrövidebb időn belül. Pakots József nem akarja megvárni a szer­dai interpellációs napot sem, hanem sürgős interpellációra fog engedélyt kérni a Ház elnökétől, hogy már a legközelebbi napok egyikén elő­terjeszthesse interpellációját. Pakots az in­­terpellációt kísérő beszédben hangsúlyozni fogja, hogy az egyetemi tanárok állásfogla­lását nem helyesli, mert a kultuszminiszter­nek joga van, ha hibákat lát, azokat fel­tárni, viszont rá fog mutatni arra is, hogy a kultuszminiszternek gerinces állásfoglalást kell tanúsítania, mert csak így érhető el a bajok orvoslása. Egy angol gőzös katasztrófája Londonból jelentik. A Gravito, 6042 bruttó regisztertonnás angol gőzös, amely Vancou­­verből jövet útban volt Hamburg fál, St Thomas mellett sziklára futott és elsüllyedt. A legénység megmenekült.

Next