Magyar Hirlap, 1928. június (38. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
2928 június 1. pontnál azonban a paraszt összeütközésbe jutott a kommunista indusztrializálási politikával, amely a parasztban csak adóalanyt és élelmiszergyárost lát. Könyörtelenül folynak a gabonarekvirálások Ez a politika nem vette tekintetbe azt, hogy a paraszt valami ellenértéket is akar kapni gabonájáért, azonfelül, hogy szovjetpénzzel kifizetik és hogy valamire el akarja költeniazt a pénzt, amelyet a búzáért kap. Miután a szovjetköztársaság gyárai és ipartelepei nem tudják ellátni az orosz nép százmillióit a szükséges iparcikkekkel, ennek a politikának már ezen a ponton is feltétlenül csődöt kellett mondania, hiszen a moszkvai vezetők nem tartották helyesnek, ha külföldről importált árut adnak a parasztoknak pénzükért. Miután a paraszt előtt ilyenformán nem volt semmi csalétek, ami búzájának eladására bírhatta volna, egyszerűen nem vitte piacra terményeit és így a gabonaexport reménye semmivé foszlott. Még az orosz városok is valósággal az éhínséggel néztek szemközt és csak a legkönyörtelenebb gabonarekvirálások segítségével sikerült fegyveres kézzel kicsikarni a parasztoktól tartalékkészleteiket. Most áprilisban a szovjet hivatalosan bejelentette, hogy az „erőszakos“ gabonakampánynak vége szakadt, ám abban a pillanatban ismét eldugultak a gabonaforrások és ma Oroszországban szinte teljesen lehetetetlen búzát vásárolni. Ennek következtében a szovjet vezetői most ismét új hadjáratot indítottak a parasztok ellen és ez a mostani „energikus“ kampány semmiben sem különbözik az áprilisban megszűnt „erőszakos“ kampánytól. Moszkvában döntő jelentőségűnek látják azt az új kurzust, amelyet a szovjet a mezőgazdasági politika tekintetében most bevezetett. A kommunista párt egészen új osztályt állított fel, a „falusi kommunista munka osztályát“ és ennek az osztálynak szinte korlátlan hatalma van a falu felett. Ennek a kezébe van letéve még a falunak újságokkal és könyvekkel való ellátása is és ennek a dolga lenne a kollektív mezőgazdasági termelés megteremtése, amellett pedig a legfőbb feladata az volna, hogy ez jelölje ki, hogy kik legyenek a „kulak“-ok, akiket az adózásnál különleges elbírálása alá vonnak. Sztálinék a parasztok teljes kiszipolyozásával akarják megoldani a gazdasági válságot A szovjet nem is titkolódzik az új gazdasági rendre vonatkozólag és Stalin, Briukhanoff, Bucharin egészen nyíltan kimondták, hogy a jövőben nem fognak semmiféle fölösleges pénzt meghagyni a falvakban és mindazt a pénzt, ami a legszükségesebbek megvásárlása után fenmarad a parasztoknál, kíméletlenül «beszívják“ az államkasszába. "A szovjet ezt egyrészt újabb adók kivetésével akarja megvalósítani, másrészt pedig azzal, hogy erőszakosan államkölcsönök jegyzésére kényszerítik a parasztokat. Miután a paraszt vásárlóerejének a csökkentése természetesen együtt jár majd azzal, hogy kisebb lesz a kereslete az iparcikkek iránt, Frumkin helyettes pénzügyi népbiztos a szovjet parlament áprilisi ülései során bejelentette, hogy a szakértők pontosan kiszámították, hogy a „kulakok“ milyen adót bírnak el, anélkül, hogy éhenhalnának, és elmondotta azt is, hogy a számítások szerint az állam az aratás 30 százalékát viszi el adóban. Voltak, akik azt követelték, hogy ne 30, hanem 35 százalékos adót vessenek ki a parasztokra, de Frumkin kijelentette, hogy ez az újabb 5 százalék egyértelmű volna a „kulakok“ pusztulásával és ugyan kire vetné akkor ki a jövőben a kormány adót? Mint láthatjuk, a szovjet vezetés a gazdasági krízist a „kulak-elem“ teljes kiszipolyozásával akarja megoldani, de legalább is kétséges, hogy a tervük célra vezethet-e. Oroszország mezőgazdasági termelése még Afrika, mögött is elmarad Moszkvában most tartották a „kollektív mezőgazdasági üzemek“ — a kollihosok — kongresszusukat, miután éppen ezek a kollehosok akarják fölvenni a harcot a „kulakok"-kal szemben. Maga Kubjak mezőgazdasági népbiztos fejtette ki a szovjet mezőgazdaságának a helyzetet és elmondotta, hogy a gabonatermelés, illetőleg helyesebben szólva, a gabonabeszolgáltatás állása májusban egyenesen katasztrófális volt. Kubjak népbiztos elmondta azt is, hogy a ARNOLD BENNETT HUGO , Fordította: GAÁL ANDOR — Madame — javította ki Lily. — Szeretnék egyet azok közül az ezüstróka stólák közül, amelyeket egy guineáért hirdettek. — Talán ott kaphat, asszonyom — mondta a felügyelő, a túloldalra mutatva. — Nem biztos benne? — kérdezte az asszony büszkén. — Nem akarok megint átvergődni és aztán azt tapasztalni, hogy valahol másutt vannak. A felügyelő azonban egyszerűen hátat fordított neki. — No de ilyet! — kiáltott a nő halkan és elhatározta, hogy Albert útján elégtételt fog szerezni magának. Aztán a pult mögött meglátott egy elárusítólányt, akinek minden reggel egy pohár tejet szokott felszolgálni. — Ó, miss Lawton — kiáltotta, mint vele rangbeli —, nem tudná megmondani, hol találom meg azokat a stólókat? — Talán ott a túloldalon, Mrs. Shawn — felelte miss Lawton kedvesen, egy üdvözlő bólintás kíséretében. Lily elment a pulttól és ismét belevetette magát a vevők végtelen tengerébe és véletlenül partra vetődött abban az irányban, amelyet mondtak neki. — Már elfogyott, miss! Ezt a hidegvérű feleletet kapta, amikor az ezüstróka szálát kérte. — Ugyan ne beszéljen — méltatlankodott Mrs. Albert Shawn. — Hiszen még csak féltíz van, az alkalmi vásár első napján és maguk kétezret hirdettek. — Sajnálom, miss. Valamennyi elfogyott — válaszolta a második felügyelő. — Ezt jelenteni fogom Mr. Hugónak. Tudja, hogy ki vagyok én? Én ... De a második felfigyelő is szó nélkül hátat fordított neki. Lehetséges, hogy ezek a dolgok megtörténjenek a Hugo-áruházban, abban a Hugo-áruházban, amely annyira híres volt jól fizetett alkalmazottainak végtelen türelméről és megrendíthetetlen udvariasságáról? És várjon lehet az, hogy Hugo leszállott a tizenegy és félpennys áruházak trükkjeihez, akik nemlétező árukat hirdettek, hogy a járatlan közönséget becsalogassák a boltjukba? Lily joggal kétséget támaszthatott volna magában, várjon nem álmodik-e, de túlságosan praktikus volt ahhoz, semhogy a legkisebb kétsége lehetett volna afelől, várjon alszik-e vagy ébren van? És most észrevette, hogy körülötte egész csomó asszony hasonlóképpen dühösen méltatlankodik a stólak megmagyarázhatatlan eltűnése miatt. Az osztály, amely fülledt, zsúfolt és hangos volt, kezdett mindinkább egy felkelés színteréhez hasonlítani. Az egyik hölgy közhírré tette a közönségnek, hogy ő három perccel kilenc után kért egy egyguineás stólót és valami lehetetlen kifogással elutasították. Aztán megjelent egy újságriporter és elkezdett jegyzeteket felvenni. A zaj egyre erősödött, noha a felügyelők egyre szűkszavúbbakká váltak és a felkelés hangulata csakhamar lázongóvá fokozódott. Kétségtelen, hogy más csodálatos szőrmeárucikkek tényleg kaphatók voltak, így például a muffok is és a pénztárosoknak ugyancsak meggyűlt a dolguk, de semmi sem tudta csillapítani a stólák iránt érzett éhséget. Lilynek az volt a gyanúja, hogy Albert valószínűleg helyesnek tartaná, ha ezeket a különös eseményeket azonnal jelentené Hugónak. De félretette ezt a gyanúját, mert szenvedélyesen vágyakozott egy tizenkét shilling és tizenegy pennys Incroyable-fűzőre és attól tartott, hogy esetleg a fűzök is époly könynyen eltűnhetnek, mint a stólók. Tíz perc múlva kifulladva elérte a fűzőosztályt, kért egy megfelelő szabású Incroyablet és meg is vette. A fűzőosztályban nem volt semmi zavar. — Hazaküldjük, miss? — Madame — javította ki Lily büszkén. — Nem, én magam elviszem. — Igenis, asszonyom. A pénztárnál (ötvenhatodik számú pénztár) várnia kellett a rendezetlen sorban, mielőtt benyújthatta a számlát és az ötfontos bankjegyet. Mindkét oldalon vevők tolongtak körülötte és amikor letette a bankjegyet, benézett a dróthálón keresztül a pénztár belsejébe. — Kérem a következőt — mondta egy perc múlva élesen a pénztáros. — A visszajáró pénzemet kérem — szólt Lily. — Már megkapta, asszonyom. — Ó! — mondta Lily —, megkaptam, tényleg? Nos, hagyja abba az ostobáskodást, fiatalemberi Tudja, ki vagyok én? Én Mrs. Albert Shawn vagyok. — Mr. Randall — kiáltotta hidegen a pénztáros és egy komoly, hatalmas termetű felügyelő jelent meg, aki nem ismerte Albert Shawn nevét és szigorúan kijelentette Mrs. Shawnak, hogy ha panaszt akar tenni, akkor azt a Központi Panaszirodánál kell megtennie, földszint, i/a. osztály. Lilyt szemtelenül kifosztotta a Hugo-áruházban Hugo egyik alkalmazottja! A többi asszony, akik nyilván szintén már vártak rá, hogy kifosszák őket, félretolja a könyökével. Sírni szeretett volna, de hirtelen ráeszmélt arra, hogy mivel tartozik magának és eszébe jutott a paszparia, amellyel Hugo közelébe férkőzhetett. Fölvetette a fejét és megint nekivágott a tömegnek. Alig haladt húsz yardnyira, amikor feltartóztatta egy tömeg, amely egy rendőr körül csoportosult — egy rendőr körül, akit nyilvánvalóan a Sloane Streetről hívtak föl. Egy igen úrihölgy kinézésű asszonyt tartóztattak le zsebtolvajlás kísérlete címén. A vádat az egyik felügyelő emelte ellene és az asszony nyugodtan válaszolta, hogy az ő neve Lady Brice (született Kentucky-Webster), a jól ismert amerikai emberbarát felesége és hogy a kocsija odakinn várakozik rá. A rendőr és a felügyelő mosolyogtak. Azt mindenki mondhatja, hogy egy jól ismert emberbarát felesége és a mostani időkben valamirevaló zsebtolvajokat mindig odakinn várja a kocsijuk. — Én ismerem ezt a hölgyet látásból — mondta Lily. — A mai évben meglátogatta a közös termeket, amikor megtekintette az áruházat Mr. Hugo társaságában, aki Lady Bricenek szólította és már előre mondhatom, hogy Mr. Hugo nagyon haragos lesz emiatt. — És kicsoda én, fiatal barátnőm? — kérdezte a rendőr, gyanakodva és fenyegetőleg. — Én... De a szavak mit sem használtak. Lady Brieet (született Kentucky Webster), aki bámulatában elnémult és ártatlanságának tudatában felháborodott, elvezették. Szegény kis Lily még örült, hogy ép bőrrel menekülhetett és csak emlékbe tehette el Lady Brieet hálás fejbólintását. Ide-oda cikázva, a vevők tömegében előresietett, de hirtelen a kétszárnyas ajtó állta útját, amelyet éppen az orra előtt csaptak be és zártak el. Az ajtó bezárásának oka nyilvánvaló volt. Ez az ajtó vezetett a blúzosztályhoz, a blúzosztály pedig, amint azt Lily jól láthatta a csillogó ablaktáblákon keresztül, hullámzott a vevők tengerétől, akik között a felügyelők úgy magasodtak ki, mint világítótornyok, mialatt a lányok a pultok mögött remegtek a félelemtől, hogy az áradat átcsap rajtuk. Fegyelem, rend, rendszer, mindez megszűnt létezni a Hugoáruházban. Mrs. Shawn megfordult, hogy más kiutat keressen, de hirtelen asszonyok tömege vette körül és nem tudott visszavonulni. Az a csoport, amely bebocsátásra várt a blúzosztályba, egyre növekedett, míg végre teljesen megtöltötte a folyosót a blúzosztály és a szomszédos osztály között. Valaki levegőért kiáltott, másvalaki pedig tiltakozott az ellen, hogy a szűk folyosó másik végén lévő ajtókat is lezárták. Lily, akit a sorozatos balszerencse nem fosztott meg érdeklődésétől az Incroyable-fűzők iránt, kibontotta a dobozt és konstatálta, hogy a fűző egyáltalán nem volt Incroyable, csak valami silány helyettesítője annak, nem is rendes zsinórzattal és hozzá még olyan szabással, amely egy brightoni mosogatónőt is felháborított volna. Nyilván valamelyik segéd cserélhette ki a doboz tartalmát — Ejha! Nem tudott egyebet mondani és nem volt más gon*dolata, mint ez az egy szó. — Ejha! (Folytatjuk.) fiiRLA. tavalyi 21,3 millió tonnás gabonatermésből, amit a piacra hoztak, nem sikerült még akkora készleteket sem felraktározni, amilyenre számítottak, tehát nyíltan beismerte, hogy az állam nem tudta a gabonatermést a kezei közé keríteni. Kubjak kifejezést adott annak az aggodalmának, hogy a gabonabeszolgáltatás állandóan csökkenő tendenciája folytán lehetetlenség lesz még azt a 820.000 tonna gabonát is előteremteni, amire júniusban, júliusban és augusztusban szükség lesz. Ez egyértelmű azzal, hogy a nagy ipari városok újból éhínség előtt állanak. Kubjak panaszosan állapította meg, hogy az orosz mezőgazdaság termelési statisztikája még az afrikai számok mögött is messze elmarad. Érdekes Kubjak népbiztosnak az a megállapítása is, hogy a kollékosok — a kollektív mezőgazdasági üzemek — termelésüknek csupán a felét adták át az államnak, míg a másik felét még ezek is csempészutakon magánosok kezére játszották, hogy így szerezzék meg azt a szükséges forgótőkét, amelyet a szovjet nem bír a rendelkezésükre bocsátani. Kubjak a mostani kongresszuson azzal fenyegetőzött, hogy, azoktól a kollektív mezőgazdasági üzemektől, amelyek a magánkereskedelemmel érintkezésben állanak, minden állami segélyt meg fognak vonni. Egy sor másik kollektív mezőgazdasági üzem viszont Kubjak szerint tiltakozott az állami ellenőrzés ellen, amivel szemben azonban a népbiztos rámutatott arra, hogy az állam olyan nagy áldozatokat hoz ezeknek fentartása érdekében, hogy feltétlenül kezében kell tartania azok ellenőrzését. Kubjak beszédét azzal zárta, hogy a falvakban az osztályharc szelleme ismét kiújult és részben ez az oka annak, hogy a háború előtti viszonyokhoz képest az orosz mezőgazdaság és ezzel együtt az egész orosz gazdasági élet olyan szomorú képet mutat. Pianter Pakots József sürgős interpellációban a Ház elé viszi a kultuszminiszter és az egyetemi tanárok ügyét A kultuszminiszter és az egyetemi tanárok között keletkezett konfliktus ügye még nincs lezárva. Gróf Klebelsberg Kunó ma délelőtt megjelent a képviselőházban, ahová később megérkezett gróf Bethlen István miniszterelnök is. A kultuszminiszter előbb képviselőkkel beszélgetett, majd a miniszterelnöknek referált az ügyről. Bizonyos, hogy politikai körökben a kultuszminiszter álláspontját helyeslik, sőt az egyetemen is egyes karok helytelenítik az egyetemi tanács memorandumát. A Magyar Hírlap ma jelentette, hogy az eset valószínűleg a parlamennben is szóba kerül. Értesülésünk szerint Pakots József országgyűlési képviselő A SACHER PENZIÓ ▼olt helyiségeiben (TV., IRÁNYI UTCA 21.) teljesen ettéalakítóó, legmodernebb berendeléssel megnyílt Hittan veszte Igazgató: Erdős Aladár Telejon: i. itt—73. akar interpellálni a kultuszminiszter ma az egyetemi tanárok ügyében, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. Pakots József nem akarja megvárni a szerdai interpellációs napot sem, hanem sürgős interpellációra fog engedélyt kérni a Ház elnökétől, hogy már a legközelebbi napok egyikén előterjeszthesse interpellációját. Pakots az interpellációt kísérő beszédben hangsúlyozni fogja, hogy az egyetemi tanárok állásfoglalását nem helyesli, mert a kultuszminiszternek joga van, ha hibákat lát, azokat feltárni, viszont rá fog mutatni arra is, hogy a kultuszminiszternek gerinces állásfoglalást kell tanúsítania, mert csak így érhető el a bajok orvoslása. Egy angol gőzös katasztrófája Londonból jelentik. A Gravito, 6042 bruttó regisztertonnás angol gőzös, amely Vancouverből jövet útban volt Hamburg fál, St Thomas mellett sziklára futott és elsüllyedt. A legénység megmenekült.