Magyar Hirlap, 1929. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
I 11929 január 1. mégis van jelentősége annak, ha a liberális párt, nem törődve a feje fölött megkondított halálharanggal, ilyen pozíció-nyereséget ért el, és az bizonyos, hogy a négy esztendeje szerzett 3 millió szavazat helyett most legalább 4 millió fog jutni a liberális jelölteknek és az ötödik millió szavazatot is könynyen biztosítaná az, ha Sir John Simon kezébe adná át a párt vezetését Lloyd George. Day of Armistice a neve november tizenegyedikének, a „fegyverszünet napja“, nem pedig Day of Victory. Lloyd George neve mellől az évek sora óta elmaradt ez a jelző: a győzelem miniszterelnöke. Ellenben az angol közvélemény és főleg az angol liberális választók tábora nem tudja elválasztani Lloyd George nevétől a felelősséget a hadüzenetért és a felelősséget a békéért, amelynél Lloyd George egész vonalon megluítrált Clemenceau elött. A harmadik felelősség pedig az, amelyet a liberális párt egységének megbontása által és a konzervatív párralkötött koalíció szükségtelen meghosszabbítása miatt visel Lloyd George, éppen a liberális tábor szemében. Sir John Simon ugyan most az indiai pártok vezéreivel tárgyal és eléggé elszakadt az angol belpolitikától, de ha megtörténnék az a csoda, hogy Lloyd George még a választások előtt neki engedi át a párt vezetését, ez legalább egymillió szavazatot szerezne vissza a munkáspárttól, amint Sir John elhasználatlan, nagy tekintélye jobbfelől is tudna szavazatokat hódítani. A vezércsere a liberális párt élén igen valószínűvé tenné, hogy vagy másfélszáz, de esetleg jóval több liberális képviselőre támaszkodva, Sir John Simon venné át a kormány vezetését az új akóházban, ahol így egyik pártnak sem volna abszolút többsége. Akárhányan vándoroltak át a munkáspártba a liberális értékek közül, részben azért, mert Lloyd George foglalta le a pártvezérséget. Sir John Simon még összeállíthatna egy olyan kormányt, mint egyik más párt sem. Sir John, mint Baldwin, utóda, MacKenna a pénzügyminisztérium, Herbert Fisher a külügyi hivatal élén, Runcimann, mint az egyik, vagy a másik fontos gazdasági tárca vezetője, az ilyen kormány jelentené az etikai és az intellektuális fajsúly legfelsőbb lehetőségét az egész európai politikában. Sajnos, ez a kibontakozás inkább csak szép álom, amint csupán az elméleti, nem pedig a gyakorlati lehetőségek sorába tartozik a liberális párt és a munkáspárt választási szövetsége, amely előre eloszlatna minden kétséget a választások eredményére nézve. Ha az 1928. év pótválasztásain kölcsönösen támogatta volna egymást a két ellenzéki párt, akkor a 11 mandátum helyett csak 7 jut a 20 közül a konzervatív jelölteknek. 1922 novembere és 1923 között alig volt eltolódás a szavazatok megoszlásában, de azért 1922-ben 344 mandátumot kapott 5,5 millió szavazattal a konzervatív párt és egy év múlva 344 mandátum helyett csak kétszázötvennyolcat szerzett ugyanez az 5,5 millió szavazat, mert a két választás között paktumot kötött a kerületek felosztására nézve a liberális párt a munkáspárttal, és egymást támogatva, nem egymás ellen harcolva vette fel a küzdelmet. A most adott helyzetben egészen kiszámíthatatlan, vájjon 415 mandátuma közül háromszázhuszat fog-e megtartani a konzervatív párt, vagy kétszázhatvanat. 320 szavazat az alsóház 615 tagja mellett lehetővé tenne egy gyönge konzervatív kormányt, míg akkor, ha csak 260, vagy 290 képviselővel tér vissza a konzervatív tábor az alsóházba, a két másik párt közül kellene az egyiknek kisebbségi kormányt alakítani. Igen könnyű megjósolni, hogy a munkáspárt legalább másfélannyi mandátumot szerez majd, mint a liberális jelöltek, mert a munkáspárti szavazatok zöme koncentrálódik az egyes indusztriális vidékeken, és ez az angol választási rendszer mellett helyrehozhatatlan előnyt jelent a liberál szavazatok sokkal egyenletesebb megoszlásával szemben. ... Ez a számítás természetesen mérlegeli már azt is, milyen teherkönnyítés az angol konzervatív pártra nézve az, hogy Sir Alfred Mond a liberális laborból átköltözött a Baldwin-kormány mögé, és a kapitalista osztályok politikai hatalmának megmentése végett kiépítette az alapot az ipari béke aláírására a munkaadók és a munkások között. Runcimann szerint 15 millió kistőkés van ma Angliában, és ezek vasúti részvényekbe vagy bankbetétekbe fektetett vagyonkájuknál fogva ugyanúgy félnek minden radikális változástól, mint a francia kisbirtokosok és a francia kistőkések. Ezeket a kistőkéseket próbálta mozgósítani a régi rend mellett Sir Alfred Mond, aki pártállásának megváltoztatása miatt Melchett grófja gyanánt költözött át a lordok házába, de az ipari béke jelszavának kiépítése és reális megalapozása csak annyit jelent, hogy teljes bizonyosságból kiszámíthatatlan lehetőséggé lett a konzervatív párt választási veresége. Az előbb felsorolt 20 pótválasztás előtt eltelt évben, 1926 októbere és 1927 októbere között 10 kerület küldött új képviselőt az angol alsóházba, és a tavalyelőtt lejátszódott pótválasztások egyenesen katasztrófálisak voltak a konzervatív pártra nézve. Tavalyelőtt a 10 mandátum közül csak négyet tudtak megszerezni Baldwin hívei. Az akkor leadott 258.000 szavazat közül 99 000 esett a munkáspártra, csak 82.000 a konzervatív jelöltekre, míg a liberális párt 75.000 szavazatot tudott felmutatni. Melchett grófjának sikere és hatásos fellépése nélkül ma kétségtelen bizonyosság volna a konzervatív párt teljes összeomlása Angliában, és Alfred Mond lett így Benjámin Disraeli után a második házizsidóvá, aki új lehetőségeket nyitott meg a konzervatív párt előtt Angliában. És mégis kár volna megfeledkezni a munkáspárt előretöréséről, és talán még nagyobb kár volna megfeledkezni arról, hogy az elmúlt két év, 30 pótválasztásán a liberális párt 5 mandátumot hódított el a konzervatív tábortól és a munkáspárttól, akármilyen népszerűtlenné lett a liberálisok hivatalos vezére. Ezért volna nagy hiba elparentálni már ma az angol szabadelvű párt jövőjét és kilátásait. Ami Európa többi országát illeti: a német politika útja elsősorban személyi kérdésektől függ. Az egyik ilyen személyi kérdés az, várjon a 82 esztendős Hindenburg tábornagy meddig vállalja még a birodalmi elnök terhes hivatalát, hiszen Hindenburg lemondásának híre más, ebben az esztendőben is felmerült néhányszor. Az új elnökválasztás minden valószínűség szerint éles szakításra vezetne a jobboldal és a baloldal között, tehát felborítaná a most kialakult, eléggé természetellenes kormánytöbbséget. A másik személyi kérdés az, vájjon Stresemann felgyógyult-e hosszú, nehéz betegségéből annyira, hogy megtarthassa a külügyminiszterséget. Nyolc hónap múlt el Stresemann betegsége óta, de a német külügyminiszter még ma sem egészséges ember, tehát megtörténhetik, hogy már nem sokáig fogja vállalni a belpolitikai helyzet kiegyensúlyozásának és a külpolitika irányításának kettős feladatát. Stresemann visszavonulása alighanem szakadásra vezetne a német néppártban, amelynek egyik része balfelé fordulna, a másik fele pedig megtalálná az utat a Hugenberg diktatúrája alá került német nemzeti párt felé. Ezáltal azután lehetségessé válnék a német politikai helyzet őszinte tisztázása, amelyre idáig nem kerülhetett sor. Európa politikai térképének változatlanul az a legjellegzetesebb vonása, hogy a régi világ lakosságának 45 százaléka a diktatúra rendszerének falai között él. Mussolini uralma most már a hetedik évbe lépett, és a szovjet rendszer tizenkettedik esztendeje kormányozza az orosz birodalmat. A diktatúra országaira nézve bajos volna akármilyen jóslatot felállítani. A XVIII. század óta úgy tökéletesedett a diktatúra kormányzásának technikája, mint amilyen haladást jelent a keleti expressz élére állított mozdony Napóleon korának postakocsijával szemben. A nagy technikai fejlődésnél fogva, Mussolini kezében most sokkal erősebb a hatalom, mint amilyen hatalmi eszközökkel kormányozta annak idején Franciaországot XIV. Lajos. A diktatúrák rendszerét a XX. században nem döntheti meg más, mint a palotaforradalom, a diktatúra birtokosainak két pártra hasadása és testvérharca egymás ellen. Arra nézve azonban nincsen semmi támaszpont, jöhet-e és mikor jönne ilyen palotaforradalom. Ha Trockij bukása és számkivetésbe küldése minden zökkenés nélkül játszódott le Oroszországban, akkor nem igen szabad túlbecsülni a palotaforradalmak bekövetkezésének valószínűségét az 1929. évben. pontosan az egyházi adót, elvált a feleségétől vagy a legkisebb olyasvalamit tett, amire azt szokás mondani, hogy az ő dolga, kinek mi köze hozzá, — ő rögtön kimondta rá az anathemát és törölte az egyháztagok sorából... Bizonyos Madákné egyszer fölkereste: Osztán miért tetszett engem az egyháztagok sorából törölni?... Mert nem adsz a tyúkjaidnak eleget enni!__ Honnét tudja azt a nagytiszteletű úr?... Mert mindig az utcán kapirgálnak!... A lányok nem mertek pillangós cipőben járni... Se a hajukba színes pántlikát fonni... A legények kalapján nem tűrte a darutollat... S a menyecskéknél tilos volt a ropogós fehér alsó ... Képes volt a templomból hazamenni s mindaddig míg az illető megbotránkoztatót el nem távolították, nem fogott hozzá az istentisztelethez ... A maga személyében is olyan vaskalapos volt mint egy basibozuk ... ötvenhárom évig szolgálta az eklezsiát, de ötvenhárom év alatt soha egyetlen prédikációját nem ismételte... Mindig újat mondott... De ezekből a prédikációkból mindig hiányzott a krisztusi szeretet, a megbocsátás és az emberség... Mindig csak a becsület, a becsület és a becsület, — úgy, hogy mire fény-meddig megvénült, a híveinek legalább a felét kimarta az egyházból... De azok is gyűlölték, akik megmaradtak ... Talán még jobban mint emezek... Mert emezek már nem féltek tőle. — szidták, átkozták, gúnyolták, — de ezek rettegték . .. Vénségére aztán tisztára megkeveredett... Volt egy igen értékes, szorgalmas fia, azon gázolt át... Selmecbányán tanult a gyerek, — kitűnő tanuló volt... Érettségi után, — az öreg is elment a vizsgára — azt mondja: — Az érettségi ház meg volna kedves édesapám, de nekem van még egy kis eligazítani valóm! ...— Böcsületes embernek nem lehet eligazítani valója!... — Hát nem is olyan, — azonban mégis... Amint tudja is édesapám én voltam az önképzőkör pénztárnoka és a heverő pénzt évközben szokás szerint kölcsön adtam a szegény diákoknak koszira meg kvártélyra ... Az öreg elkezdett hátrálni mint a rák egészen a szoba ajtajáig ... — Most aztán az iskolaév végén rongyos hét pengő nem futott be, — azt pótolnom kell... Az öreg égnek emelte a karjait és fölüvöltött: — Sikkasztó ! ... Gazember!... Haramia! ... Idegen pénzhez nyúllál bélpoklos!... Megtagadlak! ... Légy átkozott! ... Földönfutó! ... Nem ismerlek többé!... Azzal rácsapta az ajtót és elrohant... Másnap a templomban kihirdette, hogy a fiát kitagadta, mert sikkasztott... és minden hívének megtiltotta, hogy az átok alatt élővel szóba álljon ... Harmadnap előkerült a fiú is ... Leült az apai házzal szemben egy padra, az utca túlsó felén ... A kitagadott hívek körülvették és elmondatták vele az esetet... Mindenki szörnyülködött és nevetett: Hát ezt nevezi sikkasztásnak az öreg?!... A gazdakörben aztán összedugták a fejüket, megtanácskozták a dolgot, aztán üzentek a gyerekért: — Kitaníttatjuk öcsém!... Végezze el a theológiát és maga lesz a papunk !... A pénzünket aztán majd lassanként visszafizeti, ha egyébbel nem, több szeretettel mint az édesapja!... Az öregnek pedig megüzenték, hogy föl ne merjen menni többé a szószékbe, ha jól akar ... Nem is ment... Engem rendeltek mellé káplánnak ... Aztán pár év múlva meghalt... Konok magányban, megütötte a guta . . . Csak a felesége virrasztott fölötte ... Meg én ... A fia már elvégezte a theológiát . . . Egyhangúlag megválasztották ... Hazajön ... Mégpedig menyecskével... — Kedves anyám!... Maga marad az úrnő ezután is a paróchiánl ... Csak arra kérem, fogadjon bennünket szeretettel, engem, meg a feleségem!... — Úgy?!... Hát megnősültél?! . . . — Igen!... —• És milyen hitű a feleséged?!... Remélem evangélikus?!... — Nemi... Katholikus!... Az özvegynek ökölbe szorultak a kezei: — Katholikus??!!... Katholikus??!!... — Úgy van!... Katholikus! ... Odarohant a szekrényhez és kirántott egy lepedőt... Kiterítette a padlón . . . Aztán beledobálta az összes fehérneműjét, felsőruháit, cipőit, — csomót kötött a lepedőre és a batyut a nyakába kanyarintotta... Aztán elnyargalt egyetlen szó nélkül, — de úgy, hogy sose láttuk többé . . . Soha ... Szuhay nagyot sóhajtott: — Hát bizony úri barátom, ahol a lélek lesz férges, ott nem segít se a gombostű, se a bicska!.. . KITO A román parlament szünete Bukarestből jelenti az Orient Radiot A képviselőhöz és a szenátus megkezdték karácsonyi szünetjüket. A szünet január 15-ig tart.