Magyar Hirlap, 1929. április (39. évfolyam, 74-97. szám)
1929-04-03 / 74. szám
Szerda Mussolini és Chamberlain kétórás tanácskozása A két államférfi Firenze közelében találkozott és megállapították Anglia és Olaszország egyöntetű felfogását az európai helyzetet illetően Milánóból jelentik. Mussolini miniszterelnök és Chamberlain angol külügyminiszter Firenze közelében kedden délelőtt általános meglepetésre találkozott egymással. A két államférfi közel két óra hosszat tárgyalt. Mussolini délelőtt fél 11 óra körül érkezett forli villájából Firenzébe, ahonnan titkárja és Firenze polgármestere kíséretében folytatta útját automobilján a Santa Maria dei Montiei közelében fekvő Villa Gioiosába, ahol Chamberlain a húsvéti ünnepeket töltötte. Mussolini 12 óra 15 perckor hagyta el ismét a Gioiosa villát és Monte Albanóba ment, ahol gróf Nigra kastélyában ebédet adott az angol külügyminiszter tiszteletére.Az olasz kormányelnök délután 5 órakor tért vissza Forliba. Mussolini és Chamberlain találkozásáról a Stefani-iroda útján a következő hivatalos jelentést adták ki: Kedd délelőtt 11 órakor Mussolini felkereste Chamberlain angol külügyi államtitkárt, aki néhány napi tartózkodásra a Firenze közelében levő Villa Gioiosa-ban szállott meg. A két államférfi is hosszú tanácskozást folytatott, amelynek során kifejezésre jutott az a szívélyes és őszinte barátsági viszony, amely a két államférfit egymáshoz fűzi. Mussolini és Chamberlain behatóan megvitatták az általános európai helyzetet és kölcsönösen megállapították azt az egyöntetűséget, amely Anglia és Olaszország kormányainak felfogásaiban és azok egymás közti baráti viszonyában megnyilvánul. Mussolini ezután a Monte Albano kastélyban intim villásreggelit adott Chamberlain és felesége tiszteletére. Rejtélyes rablótámadás a Horánszky utca egyik lakásában Revolveres banditák húszezer pengőt raboltak el egy háztulajdonosnőtől . A rablók semmiféle nyomot sem hagytak hátra Különös és érthetetlen körülmények között követtek el kedden délben rablótámadást a Józsefvárosban az egyik , Horánszky utcai bérpalota tulajdonosnője ellen. A filmek kalandordrámáiba beillő részletek előtt a nyomozás első tizenkét órájában szinte érthetetlenül állnak a rendőrtisztviselők és a detektívek, mert sok olyan körülmény van, amely megmagyarázhatatlanná teszi azt, hogy fajkép sikerült észrevétlenül — anélkül, hogy bárki is találkozott volna velük — eltűnniök a revolverrel felfegyverzett banditáknak. A József utca sarkán, a Horánszky utca 27. számú házban lakik a 73 éves özvegy Ormai Mórné, a három emeletes bérpalota tulajdonosnője. A sarokházban 22 lakás van, üzletek és az első emelet egyik három szobás lakásában lakik az özvegyasszony, aki mellett csupán házvezetőnője szokott tartózkodni. Ormai Mórné húga néhai Tiller Samu Jánosnak, a volt sanmarinói konzulnak, a közismert egyenruhaszabónak, aki egyik jellegzetes figurája volt a békebeli Pestnek. Férje, Ormai Mór kesztyűgyáros 1927 novemberében tragikus körülmények között hirtelen halt meg, összeesett az utcán, agyvérzést kapott és még mielőtt orvosi segítség jöhetett volna, elhunyt. Ettől az időponttól kezdve Ormai Mórné egészen visszavonult életet élt. Az elsőemeleti három szobás lakás bejárata a folyosóról nyílt, innen lehetett bejutni az előszobába, amelynek ajtaja az ebédlőbe nyílik. Az ebédlőtől jobbra van a szalon, balra a hálószoba. Az özvegyasszonynak jelenleg özvegy Steiner Gusztávné a házvezetőnője, aki csak néhány héttel ezelőtt került Ormainéhoz. Ismerőst nem igen fogadtak, háztartást sem vezettek, mert az ebédet állandóan a szomszédos étteremből hozatták. A szálént egészen különös misztikum övezte, mert állandóan le volt zárva és Ormai Mór halála óta még özvegye sem nyitott be. Mintha a világos színű, ízléses bútorok az egykori kesztyűgyáros joviális, közismerten derűs kedélyét őriztek volna . . . És az özvegy féltékenyen vigyázott erre a szobára. Ha a fürdőszobába akart bejutni, a cselédszobán ment keresztül, nehogy zavarja a szalon csendjét. Ebben a zárt ajtajú, csendes lakásban történt azután a vakmerő rablótámadás, amelyet csak a házban tartózkodó két özvegyasszony, özvegy Ormainé és özvegy Steinerné előadásából lehet rekonstruálni. Sok pontnál hézagos és megfoghatatlan az amerikaias ízű rablótámadás története, amely a házban tartózkodó két asszony vallomása szerint a következőképpen játszódhatott le: Kedden délben 3012 és 12 óra között csöngettek özvegy Ormai Mórné lakásán.Az időpontra azért emlékszik ilyen határozottan a háztulajdonosnő, mert nem sokkal az első látogató megjelenése után hallotta, hogy a közeli templom órája tizenkettőt üt. Özvegy Ormai Mórnc előadása szerint tehát háromnegyed tizenkét órakor csengettek a lakásban és ekkor belépett egy harminc év körüli, iparos külsejű, jólöltözött fiatalember, aki hosszú fekete télikabátot viselt. A csengetésre a házvezetőnő nyitott ajtót, aki az előszobában megkérdezte tőle, hogy mit óhajt. — Kiadó üzlethelyiséget láttam hirdetve, — mondotta a fiatalember, — azt szeretném kivenni. A házban közel egy év óta áll kiadatlanul egy üzlethelyiség, amelyre ezideig nem akadt reflektáns és a házvezetőnő jelentette az ebédlőben tartózkodó Ormainénak, hogy az üzlethelyiséget akarják kivenni. A fiatalember belépése után bemutatkozott, érthetetlen nevet mormolt, majd előadta, hogy fűszerüzletet vagy kávémérést akar nyitni a kiadó helyiségben. A fiatalember még tovább kérdezősködött, láthatólag húzni igyekezett az időt és még folytak az előzetes megbeszélések, amikor az ajtón ismét csengettek. Megint a házvezetőnő nyitott ajtót és ekkor két férfi lépett be. Az egyik 26—28 év körüli, pattanásos arcú, gesztenyebarna ember volt, sárgásbarna felöltőben, a másik 35 év körüli, sovány, szúrós feketeszemű, vékony orrú férfi, akin szürke kabát volt. — Az üzlethelyiség után érdeklődünk — mondották az újonnan érkezett látogatók is. — Tessék várni az előszobában — mondotta a házvezetőnő — odabent most tárgyal valaki az asszonyommal. A házvezetőnő bejelentette az új látogatókat is, majd kiment és érdeklődni kezdett, hogy milyen üzletet akarnak nyitni ezen a környéken. Az újonnan érkezettek azt mondották, hogy kávémérést akarnak nyitni. Néhány perc múlva a házvezetőnő ismét bement az ebédlőbe, hogy hallgassa a tárgyalást. Revolveres rablótámadás Az ebédlőben még folytak az első látogatóval a tárgyalások, amikor kopogtatás hallatszott, majd választ sem várva, felrántották az ajtót és a később érkezett két látogató lépett be rajta. Ebben a pillanatban megváltozott a tabló. A szobában tartózkodó fiatalember revolvert rántott elő, a másik kettő szintén fenyegetőleg lépett fel s a revolveres fiatalember az asszonyokra kiáltott: — Adják elő a pénzt, nekünk az kell, mert nagyon szegény emberek vagyunk. Ormainé rémülten hátrált. .. Nincs pénzem, csak néhány pengőm van az ebédlőfiókban, válaszolta, annyi, amennyi a háztartásomhoz kell. Az ebédlőfiókhoz lépett és kivett belőle 75 pengőt. Az egyik férfi zsebrevágta a pénzt, a másik pedig ismét ráldobált az asszonyokra: — Ez semmi, nekünk minden érték kell, ami itt van. Az ékszer is, a butonok is. Hol vannak a kulcsok?! — Tényleg nincs itthon semmi pénzem, — felelte ismét rémülten az özvegy úriaszszony. Az a férfi, aki a revolvert tartotta a kezében, továbbra is az asszonyok orra előtt hadonászott fegyverével, a másik kettő pedig bement a hálószobába, ahol a szekrényeket kezdték feltörni. Az úriasszony és házvezetőnője rémülten hallották, hogy a hálóban egymásután recsegnek-ropognak a régi, negyven éves bútordarabok. Ormainé tudta azt is, hogy az egyik szekrényben vannak az eredeti Wertheim-kulcsok elrejtve. A szekrényben a fehérneműek alá dugott eredeti Wertheimkulcsokat csodálatos véletlen folytán nem sikerült megtalálniok a támadóknak. Belekeveredett valamelyik fehérneműdarabba. 1929 április 3. 3 Húszezer pengőt találnak a rejtélyes rablók a Wertheim-szekrényben Az egyik vitrinből azonban előkerült a Wertheim-kulcs duplikátuma, amely titkos reteszbe volt eltéve. A két férfi berohant az ebédlőbe és rákiáltott az özvegyasszonyra: — Itt vannak a kulcsok, nyissa ki velük a kasszát. Mi nem akarunk senkit sem bántani, nem vagyunk rossz emberek, csak nagyon szegények, akiknek sok pénzre van szükségük. Az asszony , fenyegetésektől megrémülve, kinyitotta a kasszát és a legfiatalabb zömök férfi kivette a Wertheim-szekrényből a táskát, amelyben körülbelül 20.000 pengő volt. Ormainé ugyanis — amint előadja — két negyed házbérét nem tette bankba, mert férjének a rákoskeresztúri temetőben síremléket akart ebből a pénzből állítani. Erről a tervéről azonban senkinek sem tett említést és így kívülállóak nem igen tudhatták, hogy a Wertheim-szekrényben ilyen nagy összeget őriznek. A támadók ezután mindkettőjüket bevitték a szalonba, ahol összekötözték Ormainét és házvezetőnőjét, bevonszolták őket a hálószobába és útjukat két szekrénnyel eltorlaszolták. özvegy Ormainé önkénytelen mozdulattal ki akart innen szabadulni, de ekkor az egyik bandita udvarias mozdulattal átölelte és visszatuszkolta a szekrény mögé. Az ijedtségtől szinte megdermedt aszszonyoknak búcsúzóul még azt mondotta az a látogató, aki a revolvert tartotta: — Asszonyaim! Mi elmegyünk, de társaink itt vannak a lépcsőházban és ha az ablakhoz mennek vagy kiáltani próbálnak, ők bombával légberöpítik az egész házat. Nincs ujjlenyomat! A két megkötözött asszony csak félóra múlva merészkedett az ablakhoz és integetett az utcán járókelőknek. Schusser József hentes- és mészárosmester, aki szintén ebben a házban lakik, éppen be akarta zárni ebédidőre az üzletét, amikor észrevette, hogy Ormainé és házvezetőnője különös izgatott jeleket ad le. Schusser ekkor felrohant a háztulajdonosnő lakásába és rémülten látta a felforgatott lakást, az összezúzott bútorokat és a két megkötözöttasszonyt, akik az ijedtségről alig tudták elmondani a rablótámadásnak filmregényekbe beillő részleteit. Schusser azonnal telefonált a rendőrségre, ahonnan Doming Henrik főkapitányhelyettesnek, a bűnügyi osztály vezetőjének utasítására dr. Vogel József rendőrkapitány vezetésével rendőri bizottság szállott ki a Novánszky utca 27. számú házba. A rendőrségi daktiloszkópus azonban egyetlen tárgyon sem talált ujjlenyomatokat, egyedül a szekrényen voltak elmosódott lenyomatok, de ezekről már nem lehetett felvételt készíteni. Érdekes, hogy csak készpénzt vittek el a támadók, holott a vitrinekben és a Wertsheim-kasszában is értékes ékszerek voltak. Különössé és érthetetlenné teszi a rablótámadást az is, hogy a háztulajdonosnő szomszédságában lakó Fényesi Jenő biztosítási tisztviselő cselédje nem látott senkit sem becsengetni a lakásba, sem eltávozni onnan, holott a konyhában tartózkodott és a konyha ajtajának ablaka ugyanarra a folyosóra néz, ahonnan a háztulajdonosnő lakásába vezető ajtó nyílik. A portás, kinek fülkéje a kapu alatt van, szintén nem látott, három férfit eltávozni a házból és nem látta a különös támadókat a portás leánya sem, aki ebben az időtájban az udvaron tartózkodott. Egyelőre eredménytelen a nyomozás A rendőrség így tisztán a háztulajdonosnő és házvezetőnője előadására támaszkodhatik. Felmutatták előttük a késő délutáni órákban az összes olyan rovott múltú egyének arcképeit, akik gyanúsíthatók az esettel, de egyikben sem ismerték fel teljes határozottsággal a déli látogatókat. A rendőrségnek az a feltevése, hogy amennyiben helyesek a megtámadottak megfigyelései, a rablótámadást csak gyakorlott és a helyi viszonyokkal ismerős egyének követhették el, akik körmönfont ravaszsággal tüntettek el minden olyan jelet, amely nyomukra vezethetne. A főkapitányság Angyal-csoportjának detektívjei még a késő esti órákban is folytatják a nyomozást a rablótámadás tetteseinek kézrekerítésére, egyben pedig értesítették az összes határállomásokat, hogy ha a személyleírások alapján megismerik a támadókat, azonnal vegyék őket őrizetbe. Olyan jelek is merültek fel, hogy a támadók autón távoztak el, de erre eddig semmi pozitív nyom nincs. A tettesek személyleírása A rendőrség hivataloskőnyomatosa útján a három ismeretlen férfiről a következő részletes személyleírást adta ki: 1. Az egyik férfi 30 év körüli, magyarul beszélő, keresztény kinézésű hivatalnok, vagy jobb külsejű iparos, 175—178 cm. magas, nyúlánk, feketeszemü, hosszas, teltarcú, gesztenyebarna hajú, szakálla és bajusza borotvált, fekete, hosszú télikabátot viselt. Ennél volt állandóan a fegyver. 2. A másik egyén 26—28 év körüli, magyarul beszélő, keresztény kinézésű iparosöltözéket, 165 cm. körüli, zömök, befelé görbülő érretű, ovális, pattanásos arcú, gesztenyebarna hajú férfi, akin sárgásbarna felöltő volt. 3. A harmadik 35 év körüli, izraelita kinézésű, jobb iparosszerű, 168 cm. körüli, sovány szúrós feketeszemű, nagyszájú, hegyes, vékonyorrú, gyorsbeszédű, fekete göndörhajú, borotváltarcú egyén, akin szürke kabát volt.