Magyar Hirlap, 1929. április (39. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

Szerda Mussolini és Chamberlain kétórás tanácskozása A két államférfi Firenze közelében találkozott és megállapították Anglia és Olaszország egyöntetű felfogását az európai helyzetet illetően Milánóból jelentik. Mussolini miniszter­elnök és Chamberlain angol külügyminiszter Firenze közelében kedden délelőtt általános meglepetésre találkozott egymással. A két államférfi­ közel két óra hosszat tárgyalt. Mussolini délelőtt fél 11 óra körül érkezett forl­i villájából Firenzébe, ahonnan titkárja és Firenze polgármestere kíséretében foly­tatta útját automobilján a Santa Maria dei Montiei közelében fekvő Villa Gioiosába, ahol Chamberlain a húsvéti ünnepeket töl­tötte. Mussolini 12 óra 15 perckor hagyta el ismét a Gioiosa villát és Monte Albanóba ment, ahol gróf Nigra kastélyában ebédet adott az angol kül­ügyminiszter tiszteletére.­­Az olasz kormányelnök délután 5 órakor tért vissza Forliba. Mussolini és Chamberlain találkozásáról a Stefani-iroda útján a következő hivatalos je­lentést adták ki: Kedd délelőtt 11 órakor Mussolini felke­reste Chamberlain angol külügyi államtit­kárt, aki néhány napi tartózkodásra a Fi­renze közelében levő Villa Gioiosa-ban szál­lott meg. A két államférfi is hosszú tanácsko­zást folytatott, amelynek során kifejezésre jutott az a szívélyes és őszinte barátsági viszony, amely a két államférfit egymáshoz fűzi. Mussolini és Chamberlain behatóan megvi­­tatták az általános európai helyzetet és köl­csönösen megállapították azt az egyöntetű­séget, amely Anglia és Olaszország kormá­nyainak felfogásaiban és azok egymás közti baráti viszonyában megnyilvánul. Mussolini ezután a Monte Albano kastélyban intim vil­­lásreggelit adott Chamberlain és felesége tisz­teletére. Rejtélyes rablótámadás a Horánszky utca egyik lakásában Revolveres banditák húszezer pengőt raboltak el egy háztulajdonosnőtől . A rablók semmiféle nyomot sem hagytak hátra Különös és érthetetlen körülmények kö­zött követtek el kedden délben rablótáma­dást a Józsefvárosban az egyik , Horánszky utcai bérpalota tulajdonosnője ellen. A fil­mek kalandordrámáiba beillő részletek előtt a nyomozás első tizenkét órájában szinte érthetetlenül állnak a rendőrtisztviselők és a detektívek, mert sok olyan körülmény van, amely megmagyarázhatatlanná teszi azt, hogy fajkép sikerült észrevétlenül — anélkül, hogy bárki is találkozott volna velük — eltűnniök a revolverrel felfegyverzett banditáknak. A József utca sarkán, a Horánszky utca 27. számú házban lakik a 73 éves özvegy Ormai Mórné, a három emeletes bérpalota tulajdonosnője. A sarokházban 22 lakás van, üzletek és az első emelet egyik három szobás lakásában lakik az özvegyasszony, aki mellett csupán házvezetőnője szokott tartózkodni. Ormai Mórné húga néhai Tiller Samu Jánosnak, a volt sanmarinói konzul­nak, a közismert egyenruhaszabónak, aki egyik jellegzetes figurája volt a békebeli Pestnek. Férje, Ormai Mór kesztyűgyáros 1927 novemberében tragikus körülmények között hirtelen halt meg, összeesett az utcán, agyvérzést kapott és még mielőtt orvosi segítség jöhetett volna, elhunyt.­­ Ettől az időponttól kezdve Ormai Mórné egészen visszavonult életet élt. Az első­emeleti három szobás lakás bejárata a fo­lyosóról nyílt, innen lehetett bejutni az előszobába, amelynek ajtaja az ebédlőbe nyílik. Az ebédlőtől jobbra van a szalon, balra a hálószoba. Az özvegyasszonynak jelenleg özvegy Steiner Gusztávné a ház­vezetőnője, aki csak néhány héttel ezelőtt került Ormainéhoz. Ismerőst nem igen fo­gadtak, háztartást sem vezettek, mert az ebédet állandóan a szomszédos étteremből hozatták. A szálént egészen különös misztikum övezte, mert állandóan le volt zárva és Ormai Mór halála óta még özvegye sem nyitott be. Mintha a világos színű, ízléses bútorok az egykori kesztyűgyáros joviális, köz­ismerten derűs kedélyét őriztek volna . . . És az özvegy féltékenyen vigyázott erre a szobára. Ha a fürdőszobába akart bejutni, a cselédszobán ment keresztül, nehogy za­varja a szalon csendjét. Ebben a zárt ajtajú, csendes lakásban történt azután a vakmerő rablótámadás, amelyet csak a házban tartózkodó két öz­vegyasszony, özvegy Ormainé és özvegy Steinerné előadásából lehet rekonstruálni. Sok pontnál hézagos és megfoghatatlan az amerikaias ízű rablótámadás története, amely a házban tartózkodó két asszony vallomása szerint a következőképpen ját­szódhatott le: Kedden délben 3012 és 12 óra között csöngettek özvegy Ormai Mórné lakásán.­­Az időpontra azért emlékszik ilyen határo­zottan a háztulajdonosnő, mert nem sokkal az első látogató megjelenése után hallotta, hogy a közeli templom órája tizenkettőt üt. Özvegy Ormai Mórnc előadása szerint te­hát háromnegyed tizenkét órakor csengettek a lakásban és ekkor belépett egy harminc év körüli, iparos külsejű, jólöltözött fiatalember, aki hosszú fekete télikabátot viselt. A csengetésre a házvezetőnő nyitott ajtót, aki az előszobában megkérdezte tőle, hogy mit óhajt. — Kiadó üzlethelyiséget láttam hirdetve, — mondotta a fiatalember, — azt szeretném kivenni. A házban közel egy év óta áll kiadatlanul egy üzlethelyiség, amelyre ezideig nem akadt reflektáns és a házvezetőnő jelentette az ebédlőben tartózkodó Ormainénak, hogy az üzlethelyiséget akarják kivenni. A fiatalember belépése után bemutatkozott, érthetetlen nevet mormolt, majd előadta, hogy fűszerüzletet vagy kávémérést akar nyitni a kiadó helyiségben. A fiatalember még tovább kérdezősködött, láthatólag húzni igyekezett az időt és még folytak az előzetes megbeszélések, amikor az ajtón ismét csen­gettek. Megint a házvezetőnő nyitott ajtót és ekkor két férfi lépett be. Az egyik 26—28 év körüli, pattanásos arcú, gesztenyebarna ember volt, sárgásbarna fel­öltőben, a másik 35 év körüli, sovány, szú­rós feketeszemű, vékony orrú férfi, akin szürke kabát volt. — Az üzlethelyiség után érdeklődünk — mondották az újonnan érkezett látogatók is. — Tessék várni az előszobában — mon­dotta a házvezetőnő — odabent most tár­gyal valaki az asszonyommal. A házvezetőnő bejelentette az új látoga­tókat is, majd kiment és érdeklődni kez­dett, hogy milyen üzletet akarnak nyitni ezen a környéken. Az újonnan érkezettek azt mondották, hogy kávémérést akarnak nyitni. Néhány perc múlva a házvezetőnő ismét bement az ebédlőbe, hogy hallgassa a tárgyalást. Revolveres rablótámadás Az ebédlőben még folytak az első láto­gatóval a tárgyalások, amikor kopogtatás hallatszott, majd választ sem várva, felrán­tották az ajtót és a később érkezett két látogató lépett be rajta. Ebben a pillanatban megváltozott a tabló. A szobában tartózkodó fiatalember re­­volvert rántott elő, a másik kettő szin­tén fenyegetőleg lépett fel s a revolveres fiatalember az asszonyokra kiáltott: — Adják elő a pénzt, nekünk az kell, mert nagyon szegény emberek vagyunk. Ormainé rémülten hátrált. .. Nincs pénzem, csak néhány pengőm van az ebédlő­fiókban, válaszolta, annyi, amennyi a háztartásomhoz kell. Az ebédlőfiókhoz lépett és kivett belőle 75 pengőt. Az egyik férfi zsebrevágta a pénzt, a má­sik pedig ismét ráldobált az asszonyokra: — Ez semmi, nekünk minden érték kell, ami itt van. Az ékszer is, a butonok is. Hol vannak a kulcsok?! — Tényleg nincs itthon semmi pénzem, — felelte ismét rémülten az özvegy úriasz­­szony. Az a férfi, aki a revolvert tartotta a kezében, továbbra is az asszonyok orra előtt hadonászott fegyverével, a másik kettő pedig bement a hálószobába, ahol a szekrényeket kezdték feltörni. Az úriasszony és házvezetőnője rémülten hallották, hogy a hálóban egymásután re­­csegnek-ropognak a régi, negyven éves bú­tordarabok. Ormainé tudta azt is, hogy az egyik szekrényben vannak az eredeti Wert­­heim-kulcsok elrejtve. A szekrényben a fe­­hérneműek alá dugott eredeti Wertheim­­kulcsokat csodálatos véletlen folytán nem sikerült megtalálniok a támadóknak. Bele­keveredett valamelyik fehérneműdarabba. 1929 április 3. 3 Húszezer pengőt találnak a rejtélyes rablók a Wertheim-szekrényben Az egyik vitrinből azonban előkerült a Wertheim-kulcs duplikátuma, amely titkos reteszbe volt eltéve. A két férfi berohant az ebédlőbe és rákiáltott az özvegyasszonyra: — Itt vannak a kulcsok, nyissa ki velük a kasszát. Mi nem akarunk senkit sem bántani, nem vagyunk­ rossz emberek, csak nagyon szegények, akiknek sok pénzre van szükségük. Az asszony , fenyegetésektől megrémülve, kinyitotta a kasszát és a legfiatalabb zömök férfi kivette a Wertheim-szek­­rényből a táskát, amelyben körülbelül 20.000 pengő volt. Ormainé ugyanis — amint előadja — két negyed házbérét nem tette bankba, mert fér­jének a rákoskeresztúri temetőben sírem­léket akart ebből a pénzből állítani. Erről a tervéről azonban senkinek sem tett emlí­tést és így kívülállóak nem igen tudhatták, hogy a Wertheim-szekrényben ilyen nagy összeget őriznek. A támadók ezután mindkettőjüket bevit­ték a szalonba, ahol összekötözték Ormai­­nét és házvezetőnőjét, bevonszolták őket a hálószobába és útjukat két szekrénnyel el­torlaszolták. özvegy Ormainé önkénytelen mozdulattal ki akart innen szabadulni, de ekkor az egyik bandita udvarias mozdulat­tal átölelte és visszatuszkolta a szekrény mögé. Az ijedtségtől szinte megdermedt asz­­szonyoknak búcsúzóul még azt mondotta az a látogató, aki a revolvert tartotta: — Asszonyaim! Mi elmegyünk, de tár­saink itt vannak a lépcsőházban és ha az ablakhoz mennek vagy kiáltani próbálnak, ők bombával légberöpítik az egész házat. Nincs ujjlenyomat! A két megkötözött asszony csak félóra múlva merészkedett az ablakhoz és integetett az utcán járókelőknek. Schusser József hen­tes- és mészárosmester, aki szintén ebben a házban lakik, éppen be akarta zárni ebéd­időre az üzletét, amikor észrevette, hogy Ormainé és házvezetőnője különös izgatott jeleket ad le. Schusser ekkor felrohant a háztulajdonosnő lakásába és rémülten látta a felforgatott lakást, az összezúzott bútoro­kat és a két megkötözött­­asszonyt, akik az ijedtségről alig tudták elmondani a rabló­­támadásnak filmregényekbe beillő részleteit. Schusser azonnal telefonált a rendőrségre, ahonnan Doming Henrik főkapitányhelyet­­tesnek, a bűnügyi osztály vezetőjének uta­sítására dr. Vogel József rendőrkapitány ve­zetésével rendőri bizottság szállott ki a N­o­­vánszky utca 27. számú házba. A rendőrségi daktiloszkópus azonban egyetlen tárgyon sem talált ujjlenyoma­tokat, egyedül a szekrényen voltak el­mosódott lenyomatok, de ezekről már nem lehetett felvételt készíteni. Érdekes, hogy csak készpénzt vittek el a támadók, holott a vitrinekben és a Werts­heim-kasszában is értékes ékszerek voltak. Különössé és érthetetlenné teszi a rabló­­támadást az is, hogy a háztulajdonosnő szomszédságában lakó Fényesi Jenő biztosí­tási tisztviselő cselédje nem látott senkit sem becsengetni a lakásba, sem eltávozni onnan, holott a konyhában tartózkodott és a konyha ajtajának ablaka ugyanarra a fo­lyosóra néz, ahonnan a háztulajdonosnő la­kásába vezető ajtó nyílik. A portás, kinek fülkéje a kapu alatt van, szintén nem látott, három férfit eltávozni a házból és nem látta a különös támad­ókat a portás leánya sem, aki ebben az időtájban az udvaron tartóz­kodott. Egyelőre eredménytelen a nyomozás A rendőrség így tisztán a háztulajdo­nosnő és házvezetőnője előadására támasz­­kodhatik. Felmutatták előttük a késő dél­utáni órákban az összes olyan rovott múltú egyének arcképeit, akik gyanúsíthatók az esettel, de egyikben sem ismerték fel teljes határozottsággal a déli látogatókat. A rend­őrségnek az a feltevése, hogy amennyiben helyesek a megtámadottak megfigyelései, a rablótámadást csak gyakorlott és a helyi viszonyokkal is­merős egyének követhették el, akik körmönfont ravaszsággal tüntettek el minden olyan jelet, amely nyomukra vezet­hetne. A főkapitányság Angyal-csoportjának detektívjei még a késő esti órákban is foly­tatják a nyomozást a rablótámadás tettesei­nek kézrekerítésére, egyben pedig értesítet­ték az összes határállomásokat, hogy ha a személyleírások alapján megismerik a tá­madókat, azonnal vegyék őket őrizetbe. Olyan jelek is merültek fel, hogy a táma­dók autón távoztak el, de erre eddig semmi pozitív nyom nincs. A tettesek személyleírása A rendőrség hivatalos­­kőnyomatosa útján a három ismeretlen férfiről a következő részletes személyleírást adta ki: 1. Az egyik férfi 30 év körüli, magyarul beszélő, keresztény kinézésű hivatalnok, vagy jobb külsejű iparos, 175—178 cm. ma­gas, nyúlánk, feketeszemü, hosszas, telt­­arcú, gesztenyebarna hajú, szakálla és bajusza borotvált, fekete, hosszú télikabátot viselt. Ennél volt állandóan a fegyver. 2. A másik egyén 26—28 év körüli, ma­gyarul beszélő, keresztény kinézésű iparos­­öltözéket, 165 cm. körüli, zömök, befelé görbülő érretű, ovális, pattanásos arcú, gesztenyebarna hajú férfi, akin sárgásbarna felöltő volt. 3. A harmadik 35 év körüli, izraelita ki­nézésű, jobb iparosszerű, 168 cm. körüli, sovány szúrós feketeszemű, nagyszájú, he­gyes, vékonyorrú, gyorsbeszédű, fekete gön­­dörh­ajú, borotváltarcú egyén, akin szürke kabát volt.

Next