Magyar Hirlap, 1929. június (39. évfolyam, 121-145. szám)

1929-06-01 / 121. szám

2 1929 június 1. A regény folytatást anyagtorlódás miatt legközelebbi számunkban közöljük­ban. Az alvezérek igazán kiegyenlítik Lloyd George megbízhatóságának tö­réseit és fogyatékosságait. Azután pedig: a liberális pártnak olyan hát­védet adtak a nagy, elterjedt lapok, amilyenben még nem igen volt része. A Daily Chronicle és a Daily News mellé csatlakoztak a Barmin-kormány cseré­­­benhagyásával a Rothermere-lapok és a Beaverbrook-lapok, amint felmondta a barátságot a konzervatív párttal szem­ben, és a liberálisok oldalára szegődött a legnagyobb angol publicista, Garvin, aki hatalom maradt akkor is, mikor függetlenségének megóvása végett egy hetilap élére vonult vissza ... Ilyen kö­rülmények között fájdalmasan szerény a liberális mandátumok száma. De a teljes tárgyilagosság, a tiszta jóhiszemű­ség, a komoly felelősségérzés mindig drága fényűzés volt a politikában. ♦ Mi lesz holnap? Ez a legizgatóbb kér­dés. Vagy inkább az: mi lesz hétfőn? Mert hétfőre hívta össze a miniszter­­tanácsot Baldwin. A kormánynak két lehetőség között van választása. Az egyik: lemondani és átadni helyét a munkáspártnak, a má­sik pedig: bevárni, amíg a munkáspárt és a liberális párt leszavazzák a kor­mányt, ha június derekán összeül az alsóház. 1924 januárjában a második lehetőséget választotta Baldwin, de akkor más volt a helyzet, mert a kon­zervatív pártnak nem volt ugyan abszo­lút többsége, de a mandátumok és a szavazatok száma szerint az alsóház leg­erősebb pártja maradt. Míg most a munkáspárté az első hely, MacDonald és Lloyd George szövet­kezve természetesen átvehetnék a kor­mányzás feladatát. De alig néhány napja még komolytalan, vén komédiás­nak nevezte a liberális vezért Mac­Donald és azt vetette szemére, hogy po­litikai pályája alatt negyvenöt ünnepé­lyes ígéretét tagadta meg. Lloyd George nem kevésbé udvarias hangon válaszolt és többek közt azt mondotta, hogy Mac­Donald már csak törött, ócska gramo­­fonlemez ... Azonkívül Lloyd George barátai közül sem a nagy újságlordok, sem a nagyiparosok nem helyeselnék ezt az utat, már pedig hatalmas baráto­kat nem szívesen veszít el a liberális ve­zér. A két baloldali párt koalícióját esetleg kierőszakolhatja Sir John Si­mon, de legalább is kétséges, vannak-e ilyen szándékai a volt főpecsétőrnek. A második út a munkáspárt kisebb­ségi kormánya, ha MacDonald még egy­szer vállalná a provizóriumot. A harma­dik út pedig a két polgári párt koalí­ciója, amely aligha következnék be az alsóház feloszlatása és új választások megejtése nélkül. Annál kevésbé, mert a mandátumok ma este kialakult szám­aránya szerint, mindennap újból éle­téért kellene harcolnia a polgári koalí­ciós kormánynak. Ha az új választá­soknál kölcsönösen támogatná egymást a konzervatív és a liberális párt, leg­alább 50—60 szavazattöbbségre tenne szert az ilyen koalíció a munkáspárttal szemben. De a koalíció feltételeit elsősorban Sir John Simon szabná meg, nem pedig Lloyd George, aki talán áldozatok árán is, igyekeznek visszatérni a hatalomra. Sir John pedig aligha fogja beérni azzal, ha Austen Chamberlain, Johnson- Hicks és Bridgeman, tehát a Baldwin­­kormány jobbszárnyának vezérei átad­nák helyüket a liberális párt bizalmi embereinek. Az ilyen megoldás csak úgy válnék lehetségessé, ha legalább 70 százalékig a liberális törekvések alap­jára helyezkedik a koalíció, és így az elmúlt ötödfél év alatt folytatott politi­kájának lebontását vállalja el a kon­zervatív párt. Ez pedig majdnem annyit vagy majdnem többet jelentene Európa jobb holnapjának, mint a munkáspárt abszolút többsége. Új gyártmány! ízlelje meg ! V S .cd elismerten tjO 1° 8 legjobb 1­00 ° Mindenütt kapható! Pontos és folytatólagos kézbesítést csak úgy biztosítha­tunk, ha előfizetését idejében megújítja. Postai befizetési lapot már küldtü­n­k HIR1KP hírlap Az angol választásokról szóló tudósítás folytatása a pártok számaránya az alsóházban a kö­vetkező volt: Pártonkívü­li . Természetesen a legtöbb jelöltet most is a konzervatív párt állította, amennyiben 588 tagja vette fel a harcot az 570 mun­káspárti, 510 liberális, 25 kommunista és 31 pártonkívüli jelölttel szemben. Izgalommentes korte­shad­járat Három hét sem állt rendelkezésre a jelölteknek a korteskedésre, de ez alatt az aránylag rövid idő alatt a pártvezérek be­járták az egész országot. MacDonald pél­dául Skócia legészakibb pontjától Cornwall­­félsziget legdélibb pontjáig automobi­lon felkereste valamennyi választóke­rület városait és valóságos rekordot állított fel elmondott beszédei számával. Természetesen nem maradt MacDonald mögött a korteskedésben Baldwin és Lloyd George sem, akik szintén nap-nap után ha­talmas beszédeket tartottak ezalatt a há­rom hét alatt. Baldwin különösen a rádió szolgálatait vette igénybe és így igyekezett választóira hatni, míg Lloyd George pártja a plakát- és fényreklámharcban vezetett. A jelöltek és a pártvezérek minden fára­dozása ellenére is az idei angol választások a legizgalom­­mentesebb választások közé tartoztak, amennyiben a választók között alig volt érdeklődés egészen a választás napjáig a különböző pártprogramok iránt. Hétmillió új szavazattal gyarapodott az angol választók száma ezen a választáson, mert a konzervatív párt minden 21 éven felüli nő számára választójogot biztosított. Kétségtelenül ezek az új szavazók döntötték el a munkáspárt javára a választásokat. A 21—30 év közötti nők túlnyomó többsége munkáslány és ezek természetesen a la­bour-party javára adták le voksaikat, amit különben jórészt előre lehetett látni. Konzervatív párt 400 Munkáspárt 162 Liberálisok 46 Kommunista 1 Már a legelső eredményeknél jelentkezett a munkáspárt előretörése A munkáspárt esélyei napról napra nö­vekedtek és a londoni tőzsdén, ahol úgy jegyezték az egyes pártokra eső mandátu­mokat, mint bármelyik értékpapírt, a vá­lasztást megelőző este már úgy látták, hogy a konzervatívok és a munkáspártiak egyformán 255—255 szavazatot kapnak és a liberális párt esélyeit 100-ra tak­sálták, a pártonkivü­lieket pedig 5-re. Csütörtökön reggel aztán megkezdődött a választási aktus. Már korán reggel hosszú sorokban álltak a választók a szavazat­szedő küldöttségek elé. Általában simán és izgalommentesen folytak a választások az egész vonalon és csak elvétve került össze­tűzésre a sor néhány munkáskerületben, de nagyobb excesszusok itt sem voltak. A legtöbb szavazatszedő­ küldöttség este 9 órára tűzte ki a zárórát, de egyes kör­zetekben már csütörtökön este nyolc órakor véget ért a választás. Nyomban a választások befejezése után hozzákezdtek a szavazatok számlálásához és pénteken hajnali öt órakor már közzé is tették 216 választókerület ered­ményét. Ez a következőképpen festett: Munkáspárt 121, konzervatívok 78, liberá­lis párt 13, pártonkívüliek 4. Pénteken reggel öt órakor félbeszakítot­­ták a szavazatok összeszámlálását és csak három órás szünet után, nyolc órakor folytatták tovább. A következő jelentést azután délben fél egykor adták ki, amely már 266 mandátum sorsa felől hozott döntést. Délben fél egykor a helyzet a következő volt: munkáspárt 149 mandátum, konzervatív párt 94 mandátum, liberálisok 18 mandátum, pártonkívüliek 5 mandátum. Ekkor már egész Anglia lázas izgalommal várta a választások kimeneteléről szóló híreket. Az előző napi nyugalmat és látszólagos érdeklődéshiányt egyszerre izgalomtól túlfűtött atmoszféra váltotta fel. A nagy újságpaloták előtt ezrekre menő tö­meg szorongott és leste, hogy a megafonok mit jelentenek az ország legkülönbözőbb ré­szeiről, az óriási Trafalgar-squaren pedig tízezrekre menő tömeg várakozott a legfris­sebb hírekre. A rádió is nyomban továbbí­totta a választási eredményeket, úgyhogy jóformán egész Anglia csak azt leste, hogy milyen eredmények érkeznek a választó­­kerületekből. Délben, amikor az összegezések szerint a munkáspárt 149 mandátumával szemben a többi pártnak mindössze 117 mandátumot sikerült szereznie, már-már úgy festett a helyzet, mintha a Labour Party fölényesen meg tudná szerezni az abszolút többséget is az új parlamentben. A Londonban időző külföldi laptudósítók egy része már eleve el is könyvelte ezt az eredményt és MacDonaldot, mint minisz­terelnököt ünnepelte lapjának leadott tu­dósításában, miután valamennyien bizo­nyosra vették, hogy ez a számarány nem fog változni. Délután megváltozik a helyzet Délután, amikor egyre több és több ered­mény futott be a vidékről, egyszerre gyö­keresen megváltozott a helyzet. Fél négykor a munkáspártnak már pontosan csak any­­nyi szavazata volt, mint az összes többi pártoknak együttvéve. A szavazatok ekkor így oszlottak meg: Délután 5 órakor már 524 mandátum sorsa dőlt el. Ekkor már kezdett világossá válni, hogy a mun­káspárt mégsem fogja tudni megszerezni az abszolút többséget. Az öt órakor kiadott hivatalos jelentés szerint az 524 kerület­ben a mandátumok a következőképpen­ oszlottak meg: Most már óránként újabb és újabb ered­ményeket jelentettek az angol fővárosban és az izgalom a közönség között egyre na­gyobbá vált. Hét órára 548 választókerület végzett a szavazatok összeszámlálásának nehéz munkájával és miután a számarány­ az utolsó jelentés óta lényegesen nem vál­tozott, még világosabbá kezdett válni, hogy a munkáspárt most már nem szerezheti meg a mandátumok abszolút többségét. Az esti hétórai jelentés Egyre nagyobb tömeg hullámzott London utcáin az esti órákban. Azokon a helyeken, ahol vetítővásznak, plakátok vagy megafonok hirdették az újabb és újabb jelentéseket, életveszé­lyes volt a tolongás. Most már szinte percenként futottak be a jelentések a választókerületekből, úgyhogy, nyolc óra előtt Londonban 580 mandátum sorsa vált isme­­retessé. A helyzet ekkor a következő volt: Ezek szerint az utolsó félórában a kon­­­zervatívok és a munkáspárt számarányai között nagyobb változás nem történt és kezdett bizonyossá válni az, hogy egyik­ párt sem szerezheti már meg az abszolú­t többséget. Munkáspárt 206 Konzervatívok 173 Liberálisok 26 Pártonkívüliek 7 Munkáspárt 257 Konzervatívok 218 Liberálisok 42 Pártonkívüliek 7 következőket mondta: Munkáspárt 268 Konzervatívok 227 Liberálisok 46 Pártonkívüliek 7 Munkáspárt 283 Konzervatívok 240 Liberálisok 50 Pártonkívüliek 7 Nincs abszolút többség az új parlamentben Egy óra múlva, vagyis este kilenc órakor újabb 16 kerület eredménye vált ismere­tessé és ekkor a helyzet a következőkép alakult: Ebből az eredményből kétségtelenné vált, hogy a munkáspárt a legerősebb pártként került ki a választási harcból, de a 308 főnyi abszolút többséget mégsem sikerült megszereznie. Tizenkilenc kerületből eddig az időpontig nem jött még eredmény, ezek között azonban 11 egyetemi város van, amelyek csak később hozzák nyilvánosságra válasz­tási eredményeiket. A rugbyi kerületben — mint már említet­tük — nem tarthatták meg most a válási ü­list. A tizenegy egyetemi városban minden va­­lószínűség szerint ismét konzervatív kép­­viselőt fognak választani. Ez ugyan előnyt jelent a konzervatívok számára, de lényeg­i­ben már nem változtathat a helyzeten, mert­ a munkáspárt relatív győzelmét nem teheti vitássá, viszont még az sem szerezné meg a munkás­pártnak az abszolút többséget, ha mind a 18 kerület a Labour Partyra adná le szavazatát, mert akkor is csak 307 sza­vazatot érhetne el, ami éppen eggyel kevesebb, mint amennyi az abszolút majoritáshoz szükséges. A rugbyi kerületben Margesson kapitány a konzervatív párt jelöltje s miután az előző választáson itt közel 4000 főnyi többséget sikerült a konzervatívoknak szerezniük, a munkáspártnak nem sok reménye van arra, hogy itt mandátumot hódítson. munkáspárt 288 (eddig 162) konzervatívok 250 ( „ 400) liberális párt 53 ( „ 46) pártonkívüliek 5 ( „ 7) Több miniszter is kibukott A választások eredménye természetesen bőven ontja a szenzációkat is, amennyiben a kabinet igen sok tagja is vereséget szen­vedett. Többek között Sir Thomas Inskip, aki az attorney-general méltóságát töltötte be az előző kabinetben, vagyis a főállam­­ügyész szerepkörénél is nagyobb felelősség­gel és jogkörrel volt az angol igazságügy egyik vezetője, kisebbségben maradt a munkáspárti Alpassal szemben, Bristol központi ke­rületében, holott az előző választáso­kon ugyanebben a kerületben 3159 szavazattal többet szerzett, mint akkori munkáspárti ellenfele. Steel­ Maitland közmunkaügyi miniszter ugyancsak megbukott a választásokon, pedig Birmingham egyik legbiztosabb kerületé­ben lépett fel az idén is, épúgy, mint öt esztendővel ezelőtt, amikor több, mint öt­ezer főnyi többséget szerzett. Rendkívül izgalmas volt Sir Austin Chamberlain külügyminiszter választása is, aki Birmingham nyugati kerületének volt a képviselője idáig. Sir Austin Chamberlain­nek ugyan sikerült megtartani mandátumát, de mindössze 43 főnyi szótöbbséget szerzett az öt év előtti 7643-mal szemben. Birming­ham 12 kerülete közül 11 konzervatív kép­viselőt küldött előzőleg a parlamentbe ez a nagy munkásváros, most azonban a mun­káspártnak egyedül Birminghamben négy kerületet sikerült elhódítania a konzervatí­voktól. Az ellenzék vezérei közül természetesen óriási többséggel választották meg Mac­­Donaldot és Lloyd George-ot, úgyszin­tén Stanley Baldwint is. Mind a három pártvezérnek gyermekei is bekerültek a parlamentbe, amennyiben Baldwin miniszterelnök fiát munkáspárti programmal választották képviselővé, Lloyd George leánya, Megan és MacDonald fia szintén képviselők lettek. Bekerült az alsóházba Sir John Simon, aki az indiai bizottság elnökének tisztjét tölti be és a liberálisok egyik vezére, Snow­den, aki a MacDonald-kabinet pénzügymi­nisztere volt, Walter Runciman, a volt libe­rális kereskedelmi miniszter, Atholl her­cegnő, aki Baldwin kabinetjében közokta­tásügyi államtitkár volt, de nem hiányzik majd az új parlamentből Henderson mun­káspárti vezér sem, akinek a fia is képviselő lett. A munkáspárt alvezérei közül mandá­tumot szerzett Sir Oswald Mosley, aki Lord Carson volt indiai alkirály és konzervatív külügyminiszter leányát vette feleségül. Jo­ Szombat

Next