Magyar Hirlap, 1929. augusztus (39. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
2 1929 augusztus T. HÍRLAP A Tuka-perben szerdán megkezdődtek a tanúkihallgatások Pozsonyból jelentik: Tuka Béla professzor tiszaárulási és kémkedési perének szerdai tárgyalásán Terebessy elnök folytatta Snacky vádlott kihallgatását. Snacky általános izgalom közepette jelentette ki, hogy az „Autonómia“ című lap kiadásához szükséges pénzt nem politikusoktól, hanem budapesti magánemberektől kapta.Az elnök felszólította, hogy nevezze meg ezeket, mire Snacky azt felelte, hogy becsületszava köti. Azt, hogy Belanszkyval Bécsben járt volna a katonai kémirodában, szemenszedett valótlanságnak mondja, majd azt állítja, hogy a többi tanú is, aki ellene vallott, hamis tanúvallomást tett. Izgatottan cáfolta ezután azt a vallomást, hogy ő Magyarországról kapott volna pénzt. Az elnök eléje tart egy levelet, amelyet állítólag ő írt Belanszkynak. Ebben a levélben azt mondja, hogy szerződéssel kínálták meg egy Rothermere-ellenes könyv megírására. Erre vonatkozólag azt írta levelében, hogy ha pénzt kap, akkor ezt az ajánlatot visszautasítja és magyarbarát lapot indít. Snacky felcsattanó hangon jelentette ki, hogy ez a levél az első betűtől az utolsóig hamisított. Kijelentette ezután vallomása további során, hogy valótlan az, hogy a Rodobrana Magyarországról pénzt kapott. Az sem igaz, hogy Tuka pénzt adott neki, vagy a Rodobranának államellenes célok megvalósítására. Snacky kihallgatása után Mach Sándor tett vallomást. Mach mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy M Magyarországról olyan cikkeket írt, amelyek miatt őt Magyarországon felakasztanák. Beismerte, hogy résztvett a Rodobrana megszervezésében is, amelynek azonban nem volt kémirodája és Magyarországgal semmiféle összeköttetésben nem állott. Az elnöknek arra a kérdésére, igaz-e, hogy járt Magyarországon a levente-intézmény tanulmányozása végett, azt felelte, hogy egyszer volt Esztergomban, de azért, hogy néhány okiratot beszerezzen. Pozsonyba való visszatérése után írt azután cikket a levente-intézmény ellen. Mach tanúvallomása után a tanúkihallgatásokat kezdte meg a bíróság. Első tanúként Schwartz Albert csendőrőrnagyot hallgatták ki. Schwartz elmondotta, hogy Tuka családját jól ismerte. A Tuka családtagjai szintén magyar származásúak, egymás közt mindig magyarul beszéltek. Tukának azt az állítását, hogy Tuka családja a tanút, mint szegény diákot és a tanúnak az anyját támogatta, Schwartz őrnagy valótlannak mondja. Ezután Sida József volt csendőrkapitányt hallgatják ki, aki elmondja, hogy Kassán egy törzstiszt mellett volt adjutánsként beosztva. Amikor értesült arról, hogy Komáromba kerülhetne, Schwartz őrnagynál informálódott annak az osztagnak a körülményeiről, amelynek parancsnoka szeretett volna lenni. Sohasem tartozott a szlovák néppárthoz és nem is írt annak lapjaiba. Tukával Rózsahegyen ismerkedett meg, ahonnan ő származik, később mindössze egyszer-kétszer találkozott vele, amikor Pozsonyban sógora részére állást keresett. A vallomás befejezése után az ügyész Schwartz őrnagy megesketését ajánlotta. Ezzel szemben Weissherz, Snacky védője, hivatkozott arra, hogy a tanú vallomásában ellenmondások fordultak elő. Sidával szembesítve, Schwartz őrnagy megismétli állításait. Az ügyész Sida megesketése ellen foglal állást, minthogy Sida összeesküvésében való részvétel gyanúja alatt áll. Galla védő a tanú megesketését kéri. Tanácskozás után a bíróság Schwartz őrnagyot megesketi vallomására. Megkezdték Werner Lajosnak kihallgatását, aki Snackyval együtt szolgált a 25. gyalogezredben. Vallomása lényegtelen. Sida Józsefet holnap fogják Belánszkyval szembesíteni. Negyed három órakor a tárgyalást félbeszakították, folytatását az elnök holnap reggel 8 órára tűzte ki. A sirendák és utazási cikkek legolcsóbb bevásárlási forrása Venizelosz Mussolini vendége volt Rómából jelentik: Venizelosz miniszterelnök szerdán délben Mussolini vendégei volt. A találkozás a kriináli palotában történt meg. A két kormányelnök találkozásiról kiadott hivatalos kommüniké szerint Mussolini és Venizelosz a rendkívül szívélyes hangon lefolyt és több óráig tartó tanácskozás során részletesen megvitatták mindazokat a kérdéseket, amelyek a két államot közösen érdeklik. A görög miniszterelnök délután fél 2 órakor vonatra ült és tovább utazott Párizsba. Strand-kazetták............................................................. P 2.50 Berendezett bőr neszeszer, cégem reklámja .... P 25.FŐVÁROSI BŐRÖNDHÁZ BUDAPEST, Bll. ERZSÉBET-KIMHIT 27. (Vott BamBMUIS). telbfob: J.BNM-7. A MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE ttmiiiiimitiiiiiiiiiiiimiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiéiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiifliiiiiiiiiiiJiiiiitiii SINCLAIR LEWIS: SAM RODS WORT H EURÓPÁBAN 10 FORDÍTOTTA: SZÍNA* TIVADAR Nekem nem is Európa kell. Azt sem bánom, ha kikerüljük Európát. Utazni akarok, vándorolni, repülni, letelepedni ott, ahol jól érzem magam, csatlakozni egy-egy kellemes társasághoz és otthagyni őket, ha meguntam. Valami újat akarok, újat, változást, lendületet. Ó, Sam, egészen másként tudnálak szeretni, ha nem volnánk olyanok, mint valami öreg lovak a torposómalomban. * Három héttel Emily esküvője után, február közepén hajóra ültek Southampton felé. Samnek addig éppen elég dolgot adott a Revelation Company fúziójának befejezése és a rettenetesen türelmetlen, ideges Fran panaszainak a meghallgatása. — Még mindig dolgozol! — sóhajtott az aszszony. — Neked a munka valóságos mánia. Betege vagy, a bolondja! Akkor is nyúzod magad, amikor már semmi értelme. Ott vannak az igazgatók, meg a cégvezetők, meg a sok többi tisztviselő, miért nem bízod rájuk ezeket az utolsó formalitásokat. Ne hidd, hogy veszekedni akarok veled, drágám, csak azért szólok, mert szeretlek. Mikor fogod megtanulni végre az élet és a függetlenség élvezését. Mikor leszel saját magad és nem egy iroda idegközpontja? Néha attól félek, hogy önmagadban szemrehányásokat teszel nekem és éreztetni fogod velem, hogy megfosztottalak a szent, szerelmes, mindennél fontosabb üzleti munkától. — Nem lesz semmi baj, Fran. Olyan naplopó leszek, mint egy király, — morogta Sam. — Élvezni fogom az életet, még ha bele is halok. De adj egy kis időt, hogy megszokjam. Harmincöt évvel ezelőtt kellett volna kezdenem, hogy most így tudjak élni. Mindig jó polgár voltam. Arra tanítottak, hogy az élet komoly dolog és legmagasztosabb célja a vezérigazgatói szék, valami nagy részvénytársaság élén. Ezt mondták nekem és én megfogadtam. Mihez fogjak most a szabad időmmel? Ha nem dolgozhatok, hogyan élvezzem az életet? V. A harminckétezer tonnás S. S. Ultima négy órája, hogy elhagyta a newyorki kikötőt. Komor téli félhomály borult a haragos hullámok fölé és Samuel Dodsworth most értette meg először a tenger mérhetetlen hatalmát. A hajó, az ember, a szárazföld jelentéktelen semmiség a hatalmas víztömeghez képest, amely kényekedve szerint, szeszélyesen uralkodik a földgolyón. Sam még sohasem érezte magát ilyen törpének, mint most, az óceán kellős közepén, a végtelen, egyhangú, szennyes szürkeségben, amelyet csak a nyugati horizonton szakított meg egy aranyszínű sáv, lángoló seb az ég arcán. Sam még sohasem utazott vízen, hiszen a tavakon való hajókázás, vagy newyorki réveken való átkelés nem sokat számít e tekintetben. Tudta, hogy nem fenyegeti veszély, mégis félelem markolta meg a szívét, amint a korlát mellett állt és nézte a tengert, melynek hullámdombjai néha magasan a hajó fölé ágaskodtak, mintha rögtön el akarnák temetni. A hajófar néha vadul leereszkedett, olyan mélyen, olyan hihetetlenül mélyen, mintha már elsüllyedne. De ez a szorongó érzés csak egy-két óráig tartott. Sam később már nyugodtan, rendületlenül, boldogan mászkált a fedélzeten. A szél átjárta a tüdejét, felfrissítette, vidámsággal töltötte el. Most, hogy túlesett már a csomagolás és búcsúzkodás kellemetlenségein, kendőlobogtatáson, a hajó szándékosan és mesterségesen hosszúra nyújtott indulási előkészületein, most érezte csak végre, hogy valóban lerázott magáról minden jármot és kötelességet. Utazik, valóban utazik izgató, érdekes, új helyekre, szép, merész, ismeretlen dolgok felé. Eszébe jutott Kipling verse (mert Kipling valóban jelentett valamit a számai , többet, mint Shelley vagy Dante) és dúdolgati kezdte magában a híres költeményt, a „Gypsy Trail“ kezdősorait. Igen, igen! Követni a cinnyomot, vándorolni karavánon és hajón, lenni Északra, ahol jéghegyek úsznak, jégcsak borítják a hajó orrát, tovább Nyugatra, ahol kínai vitorlások küzdenek az árral, Nyugatra, ahol babonás csend borong bíbor hullámok, opálos partok fölött..« Éppen« úgy, mint ahogy Kipling énekli a „Gypsy Trail* szépséges, költői strófáiban. ., — Szabad vagyok ! *— kiáltotta Sam a szélbe* Kóborlás közben hirtelen megállt a sétafedélzeten, a zeneterem ablaksora mellett, megállt és gondolkodott, turkált az emlékezetében, valami régi emléket keresett, azt az időt, amikor először énekelte a „Gypsy Trail“-t. Ez akkor lehetett, amikor Kipling népszerű versét megzenésítették. Akkor aránylag még szegények voltak, ő meg Fran. A pénz, amit az öreg Herman Voelker kölcsönzöttt a fiatal párnak, benne volt az üzletben.Hirtelen rövid hóförgeteg korbácsolta végig a jeges hullámokat, érthetetlenül gyorsan keletkezett és ugyanolyan sebesen kitombolta magát. Milyen barátságosan világítanak a zeneterem ablakai! Sam kezdett büszkébb lenni a bátor és biztonságos úszó várra, új otthonára, ahol most egy darabig menedéket talál.) Hogy is volt csak? Igen, ketten elutaztak rövid nyári szabadságra, nem volt még sofőrjük, nem foglaltak lakosztályokat gőgös hotelekben, Sam egész nap maga vezette ócska kis Revelation-kocsiját és földszagú, szellős sátorban, amit maguk ütöttek, töltötték az éjszakát. Nyugat felé robogtak, kétezer mérföldnyire a felkelő nap elé, amíg valóban majdnem elérték a Csendes-óceánt, majdnem meglátták a kínai vitorlásokat a ködfátylas messzeségben. Még nem volt társadalmi pozíciójuk, nem kellett törődniök másokkal. Karonfogva sétáltak a mezőn, együtt énekelték a „Gypsy Train"-t és megfogadták, hogy valamikor, majd ha gazdagok lesznek, nekivágnak a nagyvilágnak... És ime, megcsinálják, a régi vágyuk beteljesedik! Olyan lelkesedés fogta el, olyan rajongó, ujjongó, boldog öröm, olyan gyengéd szeretet Fran iránt, hogy le akart szaladni a kabinjukba, meg akarta osztani Frannel az élmény forróságát. De eszébe jutott, hogy Fran milyen haragos alapossággal fogott bele a kicsomagolás munkájába. Több mint húsz év óta volt a férje. Ismerte. Jobbnak látta, hogy most ne zavarja. Szépen fent maradt a fedélzeten. (Folytatjuk) Egy autóbuszvállalkozó százezer pengő kártérítésért perli az autóbuszüzemet Legutóbb ismertettük azt a kereskedelmi miniszteri leiratot, amelyben a kereskedelmi miniszter nem engedélyezte a fővárosnak a környékbeli autóbuszjáratok legtöbbjének életbeléptetését és közölte azt is, hogy nem hajlandó a főváros autóbuszüzemét a magánvállalatokkal szemben előnyben részesíteni, azok koncesszióját a főváros érdekében megvonni, mert a szerzett jogokat tiszteletben tartja. Időközben enyhült a helyzet ebben a kérdésben és a főváros ígéretet kapott, hogy az új kereskedelmi miniszter revideálni fogja ezt az álláspontot és méltányosabb elbánásban fogja részesíteni a környékbeli járatokkal kapcsolatban a főváros autóbuszüzemét. Ennek ellenére sok kellemetlensége támadt az autóbuszüzemnek azokkal a magánvállalkozókkal, akik már koncessziót kaptak egyes környékbeli járatokra. Az egyik ilyen ügy peres útra is terelődött és százezer pengő kártérítést követel az érdekelt vállalkozó a fővárostól. Csütört 8 ó Semtey Sándor részvénytársasági igazgató már régebben koncessziót kapott a kereskedelmi minisztertől Budapest és Rákosfalva között létesítendő autóbuszjáratokra. Semtey, azonban nem helyezte forgalomba az autóbuszokat, hanem állítólag a koncessziót igye-kezett értékesíteni. Felajánlotta az engedélyt a fővárosi autóbuszüzemnek, a Békeffy-féle autóbuszvállalatnak és jelentékeny összeget kért annak ellenében, ha a koncesszióról lemond. A fővárosi autóbuszüzem igazgatósága tárgyalásokba bocsátkozott Semteyvel, de a koncesszió megvásárlása helyett más irányú megállapodást akart vele létesíteni. Megegyeztek abban, hogy Semtey néhány autóbusszal saját kezelésében üzembe helyezi a rákosfalvi relációt és arról kölcsönös átszállási lehetőséget biztosítanak a fővárosi kezelésben levő autóbuszokra. Ehhez a megegyezéshez azonban a tanács jóváhagyására volt szükség. Miután közben a tanács tudomást szerzett arról, hogy Semtey a koncessziót több helyen értékesíteni akarta, de kísérletei nem sikerültek, nem járult hozzá a megállapodás életbeléptetéséhez. Emiatt azután Semtey jobbnak látta, ha az autóbuszforgalmat nem indítja meg. Ellenben kártérítési pert indított a fővárosi autóbuszüzem ellen azon a címen, hogy az átszállási megállapodás érvénytelenítésével súlyos kárt okozott neki a főváros. Keresetében százezer pengő kártérítést követel. Az érdekes ügyben rövidesen tárgyalás lesz a budapesti törvényszéken.