Magyar Hirlap, 1929. szeptember (39. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

4 1929 szeptember­­. FOGKRÉM Csak egyszer kísérelje meg, hogy ön is meggyőződést szerezzen e kiváló fogkrém kiválóságáról CtIBBS a fogápolószerek királya! Alapítva 1712 GIBBS az angol király udvari szállítója Kis tubus P —.00 nagy tubus P­l.LO LONDON- PARIS—BUDAPEST V. Nádor­ utca 30 Az MTK 6:1 (5:0) arányban győzte le a Szegedi Úszó Egye­sület vízipóló-csapatát Az MTK nagy fölényben, megérdemelten győzött a két tartalékkal felálló szegediek el­len. A gólok közül Homonnay négyet, Keserű és Brandy egyet-egyet lőtt, míg a szegediek egyetlen gólját Wannie 11. szerezte. A vízipólóbajnokság állása a következő: 1. UTE 11 pont (42:12), 2. MTK 11 pont (35:13), 3. MESE 11 pont (22:12), 4. MAC 9 pont <13:5), 5. III. kér. 6 pont (16:5), 6. SzUE 6 pont (14:20), 7. FTC 2 pont (8:29), 8. BSzKRT 2 pont (10:32), 9. NSC 0 pont (3:35). 3——MM—B/1BMWIIHI—IBW^g Az interparlamentáris unió tanácsülése Genfből jelentik: Az interparlamentáris­­unió mai tanácsülésén az angol delegáció a jövő évre Londonba hívta meg az unió kon­ferenciáját. A meghívásra való tekintettel gróf Apponyi Albert visszavonta Magyaror­szág régebbi meghívását, hasonlóképpen a belga és román delegáció is visszavonta meg­hívását. A tanácsülés ennek folytán elhatározta, hogy a jövő évi konferencia Londonban lesz, július második felében. Az interparla­mentáris unió tanácsülésén résztvett magyar delegátusok közül Kállay Tibor, Gratz Gusz­táv, Berzeviczy Albert és Lukács György már elutaztak. Gróf Apponyi Albert és báró Szte­­rényi József Genfben maradnak, mint a nép­­szövetség közgyűlésére kiküldött magyar de­legátusok. Radisics Elemér, a magyar cso­port főtitkára szintén Genfben marad, hogy mint a Magyar Külpolitika szerkesztője, a népszövetségi közgyűlés munkálatait figye­lemmel kísérje.­ ­MMIMIIHT MUmMIM iPVUMMMmU———I»r Francia képviselők lengyelországi útja Varsóból jelentik. A francia képviselők szombat reggel megérkeztek Varsóba. Dél­ben megkoszorúzták a lengyel ismeretlen katona emlékét, majd tovább folytatták út­jukat. TUNCSRAM HIPLAP Bonyodalmak Újpest város centennáriuma körül Mikor lesz a város százéves — 1932-ben vagy 1940-ben ? Újpest város képviselőtestülete évek előtt elhatározta, hogy 1931-ben országos ünnep­ség keretében ünnepli meg Újpest alapítá­sának századik évfordulóját. A város az 1929. évi költségvetésbe a jubileumi munká­latok előkészítésére 15.000 P-t, az 1930-iki költségvetésbe szintén 15.000 pengőt vett fel és az ünnepséget­­ mégsem tartják meg előreláthatólag 1931-ben. A város jogi és pénzügyi bizottságának legutóbbi ülésén Negyedi Szabó Béla kérdést intézett Semsey Aladár polgármesterhez, mikorra tervezi a város vezetősége a jubileumi ünnepségeket. A polgármester válaszában közölte, hogy az 1931-es dátumot korainak tartja, mert aggodalmai vannak atekin­­tetben, hogy Újpestet tényleg 1831-ben alapították. A városnak az alapítás idejéből eredeti ok­mányai nincsenek és így ez a köztudat hi­telesség szempontjából nem ellenőrizhető. A polgármester közölte, hogy illetékes he­lyen kérdést intézett a város alapításának évéről. — Melyik az az illetékes hely? — kér­dezték. — A gróf Károlyi-uradalom — válaszolta Semsey. — Választ még nem kaptam. Ezután Ugró Gyula nyugalmazott polgár­­mester adott felvilágosítást a város alapítá­sának évéről. Szerinte Mildenberger Márton az első újpesti házat 1831 őszén építette a Váci úton, a mai Jellinek-féle vendéglő he­lyén és 1832 tavaszán ő volt a mai Újpest első lakója. 1834-ben Újpesten már zsidó imaház volt, 1840-ben tartotta Újmegyer kisközség, a mai Újpest őse, alakuló kép­viselőtestületi közgyűlését. Az Újpest név először 1844-ben bukkant fel. A város alapítását Ugró szerint az első házak építésétől kell számítani és nem akkortól, amikor már kialakult köz­­igazgatási élet volt. A város vezetősége e felvilágosítás elle­nére is megvárja a Károlyi-uradalom fel­­világosító válaszát. A Magyar Atlétikai Club motorsportosztályának jövő évi programja A Magyar Atlétikai Club (MAC) motorsport­­osztálya az 1930. évben a következő versenye­ket rendezi: 1. 1930. év tavaszán rendezik meg az ismert okok miatt az idén elhalasztott „Ausztria—Olasz­­országi túraút“-at. Az esetleges útvonalváltozást és a start napját a motorsportosztály még eb­ben az évben nyilvánosságra hozza. 2. 1930 május havának utolsó vasárnapján, amely nap az 1924. évi XIV-ik törvénycikk alapján a világháború hősi halottainak emlé­kére szolgáló „Hősök Emlékünnepe", automo­bil-, cyclecar-, szóló- és mellékkocsis versenyt rendez a MAC, amatőr vezetők részére, „A hő­sök második országos emlékversenye" címmel. Ez a verseny, mint ebben az évben is, ezúttal is huszonnégyórás időtartamú lesz és így a start 1930. május 25-én, vasárnap, a célbaérkezés pe­dig május 26-án, hétfőn történik meg. A meg­nevezett gépjárműveken egyedül csak a vezetők foglalhatnak helyet. A verseny útvonalát ideje­korán megjelölik. 3. 1930. június 8-án és 9-én, pünkösd vasár­napján és hétfőjén rendezi meg a MAC motor­sportosztálya „Harmadik repülőnap“-ját, a má­tyásföldi repülőtéren. A harmadik repülőnap megrendezése az eddigi két repülőnap keretei közt megy végbe. 4. 1930 június havának végén, vagy július elején kerül megrendezésre a Margitsziget kö­rül az „Első Országos Külmotoros Motorcsónak­verseny“. 5. 1930 szeptember 28-án, vasárnap lesz az „Ötödik országos Jánoshegyi gyorsasági hegyi­­verseny", automobil-, cyclecar-, szóló- és mel­­lékkocsis amatőrvezetők részére. A fenti nagyobbszabású sporteseményeken kívül a MAC motorsportosztálya a sport és a klubszellem szilárdítására az 1930. évben a múlt­hoz hasonlóan több egy- és kétnapos társaski­rándulás megrendezését vette tervbe, amelyeken a klub vendégeket is szívesen lát. NÁDOR PEHSZÓ Budapest, Nádor ucca 24. Telefon: Ant. 266—49. Kényelmes modern családi otthon. Szabadság térre nyíló szobák. Elsőrendű ellátás Figyelmes kiszolgálás. Hosszabb tartózkodás esetén külön megegyezés szerinti árak. Leütöttek és megfojtottak egy úrileányt Yorkshire határában A brutális gyilkosnak még nem akadt nyomára az angol rendőrség (A Magyar Hírlap londoni tudósítójától.) Yorkshire egyik legelhagyatottabb részében, a kis Ukley városka határában borzalmas gyilkosságot fedeztek fel, amelynek áldozata a környék leggazdagabb építési vállakozójá­­nak leánya, Mary Learoy. A borzalmasan megcsonkított holttestet vasárnap reggel fedezték fel az egyik közeli villa ablakából és azóta az egész környék rendőrsége üldözi a yorkshirei lapok között a brutális gyilkosság el­követőjét, de mindezideig nem sikerült a gyilkost el­fogni. A legtragikusabb a dologban az, hogy a szerencsétlen leányt alig száz méter­nyire édesapja gyönyörű villájától ölték meg s alig harminc méternyire a gyilkosság szín­helyétől egy másik villa is emelkedik, amelynek az ablakából fedezték fel aztán a holttestet. Mary Learoy szombaton este elment ha­zulról és végignézte a városka mozijának előadását, azután tíz órakor hazafelé indult. Ameddig lehetett, az országúton ment a gyönyörű, harminc éves, magas, karcsú úrileány, majd az országútról letért, hogy a villájukhoz vezető ösvényen folytassa to­vább útját. Már csak száz méternyire lehe­tett a villájuktól és vagy tíz méternyire egy erős fényű villanylámpától, amikor a táma­dás érte. A rendőrség a nyomokból megálla­pította, hogy a szerencsétlen leányt hátulról valami súlyos tárggyal fejbeütötték, úgy hogy elvesztette az eszméletét, azután az ös­vényről a merénylő lehurcolta a mély fűbe, a fák árnyékába. Éjjel­­negyed tizenegykor a környék lakói tényleg halottak is egy kétségbeesett sikoltást, de miután a hang nem ismétlődött meg, ab­ban a hiszemben voltak, hogy tévedtek s így csak utólag, mikor már a gyilkosságról hal­lottak, jutott eszükbe ez a sikoltás. Másnap reggel a szomszédos villa lakói megpillantották a fűben heverő holttestet és nyomban telefonáltak a rendőrségnek, hogy menjen ki a gyilkosság színhelyére. A detek­tívek egész serege rohant gyorsjáratú auto­mobilokon oda, ahol a holttestet megtalál­ták. Borzalmas látvány várt rájuk. Nyom­ban meg lehetett állapítani, hogy az előkelő úrileányt megfojtották, mert nyaka köré csavarva találták selyem­harisnyáit és arca a fojtogatástól bor­zalmasan eltorzult. A fűben szerte-szét szórva különböző ruha­darabok hevertek és minden jel arra muta­tott, hogy borzalmas küzdelem folyhatott le a gyilkos és áldozata között. Mary Learoy erős, kisportolt leány volt s a gyilkos bizo­nyára csak hosszabb küzdelem után végez­hetett vele. A legcsodálatosabb az egészben az, hogy a leány nem kiabált segítségért és attól az egyetlen sikoltástól eltekintve, ame­lyet a környéken hallottak is, semmi sem jelezte, hogy milyen élethalálharc folyik a fák alatt. A rendőrség mindent felkutatott a gyil­kosság színhelyén. Munkáját tényleg siker is koronázta, mert egy cigarettatárcát talál­tak a gyilkosság színhelyétől néhány lépés­nyire, amelyről azt hiszik, hogy az a gyil­kosé lehetett. Egyelőre még nem sikerült a tárcára vonatkozólag bővebb adatokat meg­tudni, de remélik, hogy ezen a nyomon elin­dulva, végül is sikerülni fog a gyilkost kézre­­keríteni. Mindenesetre megpróbálkoztak vérebekkel is, ame­lyek a gyilkosság színhelyétől nyílegye­nes vonalban az ilklevi kastélyhoz ro­hantak, de azután a kastély kapujánál, ott, ahol az országút kezdődik, elvesztet­ték a nyomot. A meggyilkolt úrileány pénztárcájában egyetlen fillért sem találtak sőt az ékszerei is hiányoztak, a rendőrség nem fogadja el ezt döntő bizonyítéknak arra vonatkozólag, hogy valamilyen csavargó támadta meg Mary Learoyt. Inkább azt hiszik, hogy a gyilkos azért fosztotta ki áldozatát, hogy ezzel elterelje magáról a gyanút. A nyomo­zás rendkívül nehezen halad Yorkshire lap­jai között, ahol annyi búvóhely akad, hogy a gyilkos akár hetekig is elrejtőzhetik ben­nük. Vasárnap ! Nem a front borzalmait, nem a hadifogságban lévők tragédiáját mondja el Max Glass „A fékevesztett emberi­­ség" című regényében. A háború utáni irodalom rávetette magát a háború adta gigantikus témákra. Nem vet­ték észre azonban az órák, hogy a háborús témák révén önként egy újabb regény-terré­num nyílik: megnézni a háború utáni embert, bevilágítani a lelkébe, megvizsgálni, hogyan ülepedtek le benne a háború izgalmai, ho­­gyan felejti el a hadifogságot, hogyan tér vissza a társadalomba. Frontot járt emberek beszélik a nyomor cinizmusával, hogy nehe­zebb megvívni a mindennapi élet kenyércsa­táját, mint kézitusában verekedni az ellen­séggel. Max Glass írói érdeklődése azok felé az emberek felé fordul, akik visszatértek a há­borúból, maguk mögött hagyták a fogolytá­bor drótsövényét, elhelyezkednek a béke vi­lágában, leülnek a munkapadjuk elé, ke­zükbe veszik a tollat, próbálják ott folytatni az életüket, ahol 1914-ben elszakadt, it­ „A fékevesztett emberiség" hősei azt a le­hangoló igazságot dokumentálják, hogy a háborút járt ember nem tudja kidobni emlé­kezetéből azt, amit látott. Idegrendszerének, érzékenysége mindenre reagál. Halált, vért, hadifogolyszenvedést asszociálnak a békés élet fogalmaival azok, akik visszajöttek. Max Glass, aki hosszas és mélyrehajtó stúdiumokat végzett, fölfedezte a háború más és jelentős hatását is. A háború mélyt hatást gyakorolt az emberek politikai és tár­sadalmi szemléletére. Akik visszajöttek, nem tudnak régi ideológiájukba visszahelyez­kedni. A halál nagy demokráciája demokra­tává tesz mindenkit, aki csak egyszer is állt centiméternyi közelségben a haláltól. Nem is regény a szó pontos értelme sze­rint „A fékevesztett emberiség". Inkább­ körkép. Max Glass pálcát vesz az egyik ke­zébe, a másik kezével megfogja az olvasó kezét s vezetni kezdi az olvasót a hatalmas körkép előtt. Pálcájával a figurákra mutat. Megmagyarázza, mitől borús az emberek tekintete, miért van mély gyűrű a szemük alatt, miért ráncos a fiatalok homloka­­in, Max Glass a virtuóz készségével tükrözi vissza könyvében azt a zavart, amit a há­ború támasztott az emberek lelkében. Az író hangsúlyozza könyvében, hogy a szociális kérdések megoldása legelső kötelessége Európának a háború után. Hónapos mar­sok, kézigránátos ütközetek emlékével a háború utáni Európa férfiai nem tudnak úgy elhelyezkedni a gazdasági életben, mint azelőtt. Ez a szociális fejtegetés itt száraz­nak tűnik, de Max Glass írói eszközeivel varázsosan tud száraz témák iránt feszült érdeklődést kelteni. A közönség elolvassa a regényt, egy pillanatig sem gondol arra, hogy voltaképpen politikai tervezeteket kap a regény sorai között. Csak „A fékevesztett emberiség" utolsó sorának elolvasása után érez az olvasó valami rendkívülien finom értelmi párlatot, a regény hatását. Ez a könyv nemcsak szórakoztat, nemcsak gyö­nyörködtet, nemcsak tanít, hanem javít is. A háború utáni Európa írója nem is választ­hatott az élethez közelállóbb programot magának, mint azt, hogy betűvel javítja meg az embereket. Max Glass „A fékevesztett emberisért című regénye a Magyar Hírlap regénysoro­­zatának szeptemberi kötete. Előfizetőink 90 fillér beküldése ellenében postán vagy, kihordóink útján megkaphatják a könyvet, amit «Immii mim in­kx inaira ...... Négy embert megölt a villám egy görög szigeten Athénból jelentik. Sikadros szigetén nagy vihar pusztított. Négy embert a villám agyonsújtott, 20-at megsebesített. Aghyaban az orkánnak három halálos áldozata és több súlyos sebesültje van. Olcsón üdülhet és gyógyulhat a Hűvösvölgyi llll!l!!!!!l!lll!ll!llll!!!!lllll i Pa rkszanatórl untban IIIIIIIIIIIII!lllll!llll!l!lllll!i!ll!l!ll!lll!l!í!ill!II a Hárshegyen Hidegkúti út 78. * Telefón: 640-85. Mérsékelt árak ] — -------------------------­

Next