Magyar Hirlap, 1930. július (40. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

2­­930 július­­. Biztosítsa unpodgyfiszftt! Am- és PodgyAízbiztonító RT- n a .« T­r» « T kötvényei az öszten A 11 or i.l ^I/Ttrr1 fil­misokon és­ntazáal Iro’ tiwwi dákban kaphatók. « dig — nem szerette az „illetéktelen“ beavat­kozásokat.) A német egységet mégis sikerült megmen­teni. Egyéb tévedéseiknek és bűneiknek be­ismerése vagy félreismerése mellett ezt gyak­ran hozták fel mentség gyanánt Wilson és Lloyd George. Most hadd következzék itt egy mondat, amely alighanem nagy eltévelyedés gyanánt hat. Wilson és Lloyd George részéről súlyos hiba volt a német egység kérdésének előtérbe tolása. Mert a háborúvesztes hatalmak, Európa, sőt a német nép jobban járnak, ha Wilson és Lloyd George a német egység felbontásával kielégítik a francia politikát, azután pedig érvényesítiik a józanság és a méltányosság szempontjait. A német nép kulturális egységét nem érin­tette volna semmiféle politikai határvonal. A különféle német államok bizonyára az egységes gazdasági terület fenntartása mellett döntöttek volna. Ha így elmarad a béke­­szerződések ötven más igazságtalan gazda­sági és politikai rendelkezése, akkor ma, 1930-ban, nem kellene újból — Európa vál­ságáról beszélni. Mert a német egység megmentésének ret­tenetes ára volt. Ezt az árat drágán fizette meg a német nép, minden más háborúvesztes ország, és azután sorjában a győztes hatal­mak. Franciaország előbb politikai ellensúlyo­kat követelt a német egység fennmaradá­sáért, és ezek a politikai ellensúlyok szét­szabdalták Közép-Európa térképét. A gazda­sági ellensúlyok pedig katasztrofális követ­kezményekkel jártak a győztes hatalmakra nézve is. Nem szólva arról, hogy a francia politika az évek során át­­ nem nyugodott meg a német egység fennmaradásában. Ezért követ­kezett a jóvátételi kérdés végzetes kiélezése, Németország elvéreztetésének jelszavával. Ezért következett 1922 januárjában a háború másnapjának talán legnagyobb tragédiája: Briand váratlan bukása akkor, amikor Cannes-ban már létrejött a megegyezés Briand, Lloyd George és Rathenau között Európa újjáépítéséről. (Akkor még a bűnök és a hibák 50 százalékát lehetett volna jóvá­tenni.) Ezért következett 1923 januárjában a Ruhr-vidék megszállása, a német gazda­sági összeomlás, a márka értékének és ez­által a középeurópai valutáknak megsemmi­sülésé Ha a Rajna-balpart német nyelvszigetének „Pufferstaat“-té alakulása után, a német gazdasági egység elszakítása nélkül 1919 nyarától fogva a politikai és a gazdasági jó­zanság szempontjai érvényesülnek a béke­­konferencián: ma egészséges és életképes világrész volna Európa. És az összetartozás érzését a Pufferstaat“ amúgy sem tudta volna elaltatni, vagy lazítani a német nép­ben. „Minden poklokon át és a pokol minden ördögével szemben“ kierőszakolni a német —francia közeledést. 1923-tól fogva igazán nem volt más józan út a megmenthetőnek megmentésére Európában. Amikor Strese­­mann elindult ide, az út igazán járhatatlan­nak látszott. És öten osztoznak abban az érdemben, ha a járhatatlan út mégis jár­hatóvá lett. Csak másodszor Stresemann. Mert elő­ször talán Rathenau. Azután német részről még természetesen Slindenburg tábornagy, aki elnökké választásának napjától fogva egész hadvezéri tekintélyével vállalta a leg­­népszerűtlenebb álláspont képviseletét a né­met jobboldali közvéleménnyel szemben. A francia oldalon természetesen Briand. És mellette, hiába, Tardieu. Azért, mert józan ember létére tudott, akart, mert­­ erélyesen revideálni. A visszatérés Richelieu bíbornokhoz volt Tardieu álláspontja évekig. Mikor pedig ezt az álláspontot már csak Európa teljes bukása árán lehetett volna érvényesíteni, Tardieu őszintén, teljes energiával kanyarodott át Európa megmentésének egyetlen útjára: a német—francia súrlódási felületek teljes ki­küszöbölésének politikájához. Tardieu jobb­oldali zsírója ugyanolyan szükséges volt francia részről, mint Hindenburg jobboldali zsírója német részről. Ahhoz, hogy ne le­gyenek többé német megszállott vidékek és ne legyenek többé francia—­német ellen­tétek. Természetesen: előbb kellett volna. 1924-ben vagy 1925-ben egész mást, sokkal többet jelenthetett volna Európa jövője és főleg — Európa mája szempontjából az ilyen kiengesztelődés, mint 1930-ban. De jobb későn, mint soha. * A Times szerepét tölti be a német sajtó­ban a Frankfurter Zeitung. Komoly felelős­ség nyugszik tehát minden szaván. És a francia megszállás korára visszatekintve, mégis ezt írja: 1923-ban úgy látszott, hogy a Rajna-vidék három megszállott zónáján kívül a Ruhr-vidék is elvész Németország számára. Ehelyett a négy évvel a békeszerződés legoptimistább értelmezéséből levezetett ha­táridő előtt koszorúzta meg az ismeretlen német katona mainzi emlékét Guillaumat tá­bornok, mikor a francia hátvédet kivezette Németország területéről. Akármennyire el­tiltottak engem az orvosok minden csepp alkoholtól, egyszer még leiszom magam. Akkor is, ha az életembe kerül. Azon a na­pon, mikor felszabadul Németország terü­ltté a francia megszállás alól, mondotta né­hány héttel halála előtt Stresemann, aki ezt a napot nem érhette meg többé. De ma ★ ★ Beründült utazási cikkek legolcsóbb bevásárlási forrásai Strand-kazetták .................... P 2.50 Berendezett bőrneszeszer, cégem reklámja ................. P 25.­Imosi émai Budapest, VII­, Erzsébet körút 27. sz. (Volt Garabrimis) Telefon : 1. 464-74 hírlap mégis Stresemann napja van, a német és az európai politikában. (t. g.) Az utolsó francia csapatok kivonulása Maimból jelentik. Hétfőn délután fél két órakor az utolsó francia katona is elhagyta a Rajna-vidéket több mint tízévi megszállás után. A Rajna-vidék lakossága valóságos ör­ömmámorban ünnepli a nagy eseményt. Mainzban az utolsónak kivonuló francia csapatok fölött hétfőn délelőtt 11 órakor Guillaumat tábornok, a megszálló csapatok főparancsnoka díszszemlét tartott, majd fél 12 órakor kivonultak a csapatok a pálya­udvarra, ahonnan délután fél két órakor indultak el. Elutazása előtt Guillaumat tábornok megkoszorúzta a német hősök mainzi emlékoszlopát. Hétfőn délben történt meg a Rajna-bizott­­ság wiesbadeni főhadiszállásának kiürítése is, nagy katonai pompával. A csapatok el­vonulását óriási tömeg nézte végig. A kiürítés óráiban Németország vala­mennyi templomában megszólaltak a harangok és egy óra hosszáig tartó harangozás hir­dette, hogy a Rajna-vidék felszabadult. A megszálló francia hadsereg a Rajna­­vidék végleges kiürítése előtt közkegyelem­ben részesítette mindazokat, akiket a meg­szállás ideje alatt elkövetett bűncselekmé­nyekért szabadságveszés büntetésre ítéltek. A Rajna-vidék koszorúi borítják Stresemann sírját.. . Berlinből jelentik. Az elhúnyt Stresemann külügyminiszter sírját a Rajna-vidék kiürí­tése alkalmából vasárnap óta koszorúk tö­megével árasztották el. Az első koszorút a felszabadult Kehi városa küldte, hogy ki­fejezésre juttassa háláját az elhúnyt minisz­ter iránt. A hétfői nap folyamán majdnem vala­mennyi felszabadult rajnai város nevé­ben koszorút helyeztek a sírra. A német néppárt pfalzi csoportja küldöttsé­get menesztett Berlinbe, kék-fehér szalaggal díszített hatalmas koszorúval. A néppárt elnöksége szintén koszorút helyezett a sírra. A német birodalmi gyűlés koszorúját kedd reggel teszik le a hantra. Egyenrangú és egyenjogú tagjai akarunk lenni a népek közösségének — mondotta Löbe elnök a birodalmi gyűlés felszabadulási ünnepén A Rajna-vidék teljes és végleges kiürítése alkalmából a birodalmi gyűlésben hétfőn este felszabadulási ünnep volt, amelyen a képviselőkön kívül a tartományok minisz­terelnökei is részt vettek. Az ünnepi beszédet Löbe szociáldemokrata képviselő, a biro­dalmi gyűlés elnöke mondotta. Löbe a biro­dalmi gyűlés nevében örömének adott ki­fejezést afölött, hogy a német politika év­tizedes célját végre sikerült elérni. A kegyetlen sors megfosztotta Strese­­mann külügyminisztert attól, hogy meg­érje munkája gyümölcsét, a Rajna-vidék teljes fel­szabadulásét A Rajna-vidék kiürítésével azonban még nem gyógyult meg minden seb — folytatta Löbe —, amelyet a háború ütött, hiszen elég, ha a német nemzet a megszállott Saar­­vidékre gondol. Löbe a következő szavakkal fejezte be beszédét: mindazokkal, akik azelőtt ellenségeink vol­­t A legnagyobb örömmel barátkozunk­nak és a legnagyobb örömmel lépünk be az európai népek nagy és békés családjába. Ebben a családban azonban nem lehetnek jogfosztotta népek és nem lehetnek kisebb­ségek sem. Egyenrangú és egyenjogú tagjai aka­runk lenni a népek közösségének, a földkerekség minden államával egyen­jogúak. Löbe elnök beszédét a birodalmi gyűlés minden oldalán hatalmas tapsvihar fogadta. Ezután az összes politikai pártok közös napi­rendi indítványt terjesztettek be, amelyben azt javasolják, hogy a birodalmi gyűlés keddi ülésén az úgynevezett nyugati segély­­programot tárgyalják. Ez a segélyprogram tíz évre oszlik fel és a felszabadult Rajna­­vidék gazdasági szanálását célozza. A javas­lat felszólítja a birodalmi kormányt, hogy terjesszen be megfelelő törvényjavaslatot a segélyprogram végrehajtása ügyében. Ezt a törvényjavaslatot még a nyári szünet meg­kezdése előtt tető alá kell hozni, legalább is a birodalmi tanácsban. A Rajna-vidék felszabadulását egész Ber­lin mámoros lelkesedéssel ünnepli meg. A birodalmi gyűlés ünnepi ülése után a grune­­waldi német stadionban a késő esti órákban a berlini helyőrség katonai zenekara adott hangversenyt. A hangversenyt takarodó és tűzijáték fejezte be. Kedden délelőtt a hely­őrségi templomban ünnepi istentisztelet lesz. Déli tizenkét órakor a Luftgartenben felállí­tott üteg díszlövéseket ad. A berlini középü­letek már hétfőn délben zászlódíszt öltöttek s igen sok magánházra is felvonták a német lobogót. Iglóff­red Maffaslitt gyógyfürdő vízgyógyintézet Kitűnő ellátás és lakás 40 fek­tár Hindenburg elnök és a kormány kiáltványa A Rajna-vidék végleges felszabadítása al­kalmából Hindenburg köztársasági elnök és a birodalmi kormány kiáltvánnyal fordult a német néphez. A proklamációban mindenek­előtt megemlékezés történik azokról, akik a megszállás alatt életüket áldozták a német szabadságért. A felhívás megemlékezik az­után arról, hogy a Saar-vidék lakossága is vágyódik az anyaországhoz való visszacsa­tolás után és hőn óhajtja, hogy a biroda­lommal való újbóli egyesülése mielőbb va­lóra válhasson. Bár a német birodalom po­litikai és gazdasági életének egén még ko­mor felhők tornyosulnak, mégis örömnapja van ma minden németnek. A proklamációval egyidejűleg a porosz kormány rendeletet adott ki, amelyben kö­szönetet mond a megszállott területek la­kosságának hazafias magatartásáért. Befejeződtek a magyar-osztrák vasútforgalmi tárgyalások Magyarország és Ausztria között a vasúti forgalom szabályozása ügyében folytatott tárgyalásokat hétfőn befejezték. A két állam meghatalmazott képviselője, dr Tor­may Géza államtitkár és dr Pesch­­m­ann Antal osztályfőnök, Kállay Miklós államtitkár és Calkce Ferenc osztrák követ jelenlétében két megállapodást írt alá, még­pedig a kölcsönös vasúti forgalomban az át­meneti és csatlakozási viszonyok szabályo­zása tárgyában a Magyarország és Ausztria között kötött államszerződést, valamint a Sopron város és vidékén át irányuló vasút­­forgalom szabályozásáról szóló jegyzőkönyvi megállapodást. A megállapodások az ámdíjszabási egyez­ménynek Magyarországnak az Ausztrián túl nyugatra fekvő fogyasztóterületekre kivtelre kerülő mezőgazdasági termékeire (marhák, friss hú­s, disznózsír, olvasztott disznózsír, hál­ás szalonna, nyersbőrök, gabonanemvek és hüvelyes termékek, zöldség, gyümölcs, friss burgonya, széna és szalma, tojás, ma­láta, bor, keserűvíz, spiritusz stb.) lényege­sen mérsékelt díjtételeket biztosítanak. Amint a létrejött egyezkedések tartalmá­ból megállapítható, a két államnak sikerült enyhíteni azokat a nehézségeket, amelyek egyfelől a határvonal húzásából, másfelől a fogyasztóterület helyzetéből adódtak. jv A |l­|tf|l­ltl ^HARMAT/teams A pápa feltűnő beszéde a tűrt vallásokról Vatikánvárosból jelentik. A pápa a Vati­kánban tartózkodó valamennyi bíbornok je­lenlétében titkos konzisztóriumot tartott, amelyen latin nyelven beszédet mondott. Mindenekelőtt örömmel emlékezett meg a jubileumi éve alkalmából Rómába érkezett sok zarándokvonatról, a karthagói eucha­risztikus kongresszusról és arról, hogy ebben a hónapban több kanonizálás történt. A pápa ezután utalt a protestánsoknak arra az egyre fokozódó tevékenységére, amellyel új híveket akarnak szerezni. Ezzel kapcso­latosan hangsúlyozta, hogy néhány, a közel­múltban hozott törvényes intézkedés ezt az áttérítési szándékot előmozdítani látszik és így éles ellentétben áll a lateráni szerződés szellemével és betűjével. Majd a következő­ket tette hozzá: — Minthogy megtűrtük, hogy a gyakor­latban megengedett vallásoknak nevezzenek olyanokat, amelyeket helyesebben általában csak tűrt vallásoknak lehetett volna nevezni, nem várhattuk, hogy ezekkel a felekezetek­kel úgy bánjanak, hogy már kívülről is fel­tűnjék tűrt, illetőleg megengedett voltuk. Ez­zel úgy látszik, nem csekély kedvezésben ré­szesültek, ami még csak előmozdítja a ko­rábban említett hittérítésüket. Miután a pápa megemlékezett az elhúnyt bíbornokokról, szólott az­­Oroszországban üldözött keresztényekért mondott közös imádságokról. A pápa ezután áttért a mál­tai kérdésre. A pápa beszéde végén kihirdette az új bí­­bornokok kinevezését, akiknek neve már ismeretes. Vasúti katasztrófa Leningrád mellett Königsbergből jelentik. Rigából érkező je­lentések szerint Leningrád közelében hétfőn kisiklott egy gyorsvonat, amelynek több személyszállító kocsija felfordult. A vasúti katasztrófának huszonkét halálos és huszon­nyolc súlyos sebesült áldozata van. Apponyi kijelentette, hogy a legitimisták csak a nem­zettel egyetértésben akarják meg­oldani a királykérdést Sopronból jelentik. A Magyar Szent­korona Szövetség soproni fiókja vasárn­ap tartotta alakuló közgyűlését, amelyen gróf Apponyi Alberttel az élén, több legitimista politikus is részt vett és felszólalt Band­ Marcell volt az első szónok, aki azt han­goztatta, hogy a tisztesség és tisztaság uraiméra van szükség. Nem akar senkit felelőssé tenni, de meg kell állapítania, hogy a tisztesség fogyaté­kossága az, ami ma túlteng. A menekülésnek csak egyetlen békés útját látja: a nemzet önkormányzatát, élén az ősi alkotmány ál­tal kijelölt koronás királlyal. A mai ura­lomból hiányzik nemcsak a király, de a népakarat is. A legitimizmus és a demokra­tizmus egymással nem ellentétes fogalmak, sőt ellenkezőleg. Gróf Hunyady Ferenc Albrecht főherceg hűségnyilatkozatáról beszélt és azt hangoz­tatta, hogy ezzel széjjelhullott a szabad ki­­rályválasztók tábora. Ma már a köztársasá­giak és a legitimisták tábora áll egymással szemben. Kijelentette, hogy semmiféle puccs nem lesz, mert minden erőszakos kísérlet bűn volna a király és a nemzet ellen. Gróf Apponyi Albert beszélt ezután és azokkal a hírekkel foglalkozott, amelyeket az utóbbi időben a legitimizmussal kapcso­latban terjesztettek. A kormány álláspont­ját a miniszterelnök leszögezte, mikor kije­lentette, hogy a külpolitikai helyzetet nem tartja érettnek arra, hogy Magyarország trónjának tényleges betöltésére bárminemű lépést tegyen. A legitimisták álláspontja pedig az, hogy a magyar trón betöltésének kér­désénél nem ismernek el jogosnak semmiféle külföldi tényezőt. Ami Ottó nagykorúságát illeti, ezzel kap­csolatban Apponyi felelőssége tudatában ki­jelentette, hogy a még­ nem tisztázott és esetleg fenyegetővé válható külpolitikai helyzetre való tekintettel nem akarják a tör­vényes király hazahozatalát másként, mint a legrendesebb körülmények között. Végül azt hangoztatta Apponyi, hogy ők csakis a nemzettel való racionális, becsületes és nyílt megegyezéssel hajlandók a királykérdés rendezésére.

Next