Magyar Hirlap, 1930. augusztus (40. évfolyam, 173-196. szám)

1930-08-01 / 173. szám

Péntek EGY PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY ÉS A TÉTELES TÖRVÉNY A miskolci „Görgey Artúr"* 13. honvéd­gyalogezred zenekaránál megüresedett egy karmester-tisztviselői állást­a, ennek betöl­tésére hirdet pályázatot a honvédelmi mi­niszter a hivatalos lapban. A pályázati feltételek bizonyára megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyekkel egy katona­­karmesteri állást szokás kiírni. Van azonban a pályázati feltételek között egy pont, amely­nek semmi köze sincs sem a zenéhez, sem a katonasághoz. A pályázat szerint a „nőseknél igazolni kell, hogy házasságuk az áldíjszerű házasság követelményeiről a honvédségben uralkodó nézeteknek megfelel és a házasság­­kötés egyházilag is megtörtént!“ Ami az „állásszerű"* házasságot illeti, egy muzsikus, aki a polgári életből kerül a ka­tonaság kötelékébe, nyilván nem gondol arra már évekkel előbb, mielőtt megpá­lyázza a karmesteri állást, hogy házasságát a katonai követelményeknek megfelelően bonyolítsa le. A karmester, aki nem a katonaságnál nőtt fel, polgári életében bizonyára a polgári szokásoknak megfelelően választott magának élettársat és a polgári törvényeknek meg­felelően vette el feleségül. A polgári törvé­nyek nem teszik kötelezővé, hogy valaki házasságát egyházilag is megáldassa, a pol­gári törvények teljes érvényű házasságnak tekintik azt a kapcsolatot, amely az állam erre kijelölt hatóságai előtt, a törvénynek megfelelően jött létre. Annál különösebb­nek tartjuk tehát, hogy a hivatalos lapban megjelent hivatalos közlemény egy állami tisztviselői szék betöltésénél olyan feltételt szab, amely az állam ma is érvényes törvé­nyével, hogy tudniillik senkit sem lehet egy­házi házasságkötésre oktrojálni, nincs telje­sen harmóniában. Ha valakinek, akkor az­­államot képviselő miniszternek kell szigo­rúan érvényre juttatni a törvény szellemét s legalább formailag nem szabad egy anakronizmust visszaiktatni jogaiba, ame­lyet a törvény hatályon kívül helyezett. Az egész hozzászólásunk tulajdonképpen aka­démikus jellegű, mert az efajta pályázatok elbírálásánál rendszerint nem csupán azt vizsgálják, hogy a pályázó megfelel-e a ki­írt feltételeknek, hanem azt is, hogy meg­felel-e azoknak a szubjektív követelmé­nyeknek, amelyeket azok támasztanak iránta, akik a pályázat sorsáról döntenek. Senki sem akadályozhatja meg és senki sem szólhat egy szót se, ha a honvédelmi miniszter egy jó zenésztől egyénileg azt is megköveteli, hogy házasságát egyházilag is megáldassa. Lényegében így is érvényesülné­nek a pályázat feltételei, mert nem valószínű, hogy a muzikális karmesteri pozíciót például egy szabadgondolkodóval töltenék be, még ha maga Toscanini lenne is. De formailag nem szerepelhet egy hivatalos magyar állami pá­lyázatban olyan kikötés, amelyet a törvény magyar állampolgárral szemben nem ismer. Azt mondhatná valaki, hogy ha a döntés ugyanaz lenne a pályázat inkriminált fölté­telei nélkül is, mire való az egész okvetet­­lenkedés? Nos, az efajta reakciós elírások, anakronisztikus formahibák rendszeressé válása révén lopódzik vissza a törvénybe az a szellem, amelyet világosabb idők haladó lelkiismerete egyszer már kirekesztett. Az efajta gikszerek idővel szokásjogot nyer­nek, automatikusan rájuk jár a toll s a vé­gén azt vesszük észre, hogy újra ércbe vé­sik. Mi nem vagyunk ellenségei az egyházi házasságnak, sőt tiszteletben tartjuk azt a lelki szükségletet, amely a házasság Isten előtt való megpecsételését is óhajtja —, viszont féltékenyen őrködünk minden olyan törvényen, amellyel a magyar liberalizmus klasszikusai a magyar lelket és szellemet megpróbálták felszabadítani. Nyaralás, pihenés olcsón és kényelmesen PARK PEHSIÖ, Iliial (REUTER VILLA) 4 holdas őspark. - 5a­ , fát strand. — Sportok. — Szórakozások. — Kitűnő magyar, francia és diófás konyha. 1930 augusztus T. 3 hírlap Óriási izgalom között az angol alsóház megrovásban részesítette Sandham képviselőt Snowden feszült csendben farkasszemet nézett Sandhammel Londonból jelentik. A mentelmi bizottság múlt éjjel tartott ülést MacDonald miniszter­­elnök elnöklete alatt. Sandham, a gyanúsított képviselő, írásbeli nyilatkozatot olvasott fel, amely szerint in­kriminált beszédével a munkáspárt erkölcsi színvonalát akarta megvédeni. Miután az ügy ennyire kiéleződött, a következő vádakat emeli: 1. Bizonyos képviselőket ittas álla­potban láttak a Házban; 2. bizonyos képviselők pénzt kaptak a pénzkölcsönzők szövetségétől, az őket érdeklő törvényjavaslatra való szavazás ellenértékéül; 3. a „Daily Mail" négy ízben nyíltan vádolt bizonyos képviselőket, hogy a Ház hivatalos papirosának facsimiléjén ü­zleti reklámokat írnak fizetség elle­nében. Az első vád bizonyítására hat tanút jelent be. A másodikra nézve maga a munkáspárt is tiltakozott s hivatkozik azokra a képvise­lőkre, akik akkor felszólaltak. Kéri az érde­kelt cégek könyveinek és iratainak megvizs­gálását s tanuk megidézését, továbbá a men­telmi bizottság egy tagjának kihallgatását, aki személyesen érintkezett a vád által érin­tett szocialista képviselőkkel. Ha a mentelmi bizottság az igazságot keresi, akkor módot kell nyújtania bi­zonyítékai előterjesztésére. A bizottság több tagja követelte Sand­­hamtől, hogy nevezze meg a korrupcióval gyanúsított képviselőket, Sandham azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak a bíróság előtt fog vallani. A bizottság javaslata szerint Sandham súlyos széksértést követett el, továbbá a Házat egészében súlyosan megrágalmazta s ezért megrovást érdemel. Az alsóházban az Attorney General is­mertette az eljárást, kiemelve, hogy Sandham nem nevezte meg a gyanúsí­tottakat és a határozatlan vádak foly­tán nem lehet bíróságot kiküldeni. Ajánlja a bizottság indítványának elfoga­dását. A speaker a javaslatot szavazásra bocsá­totta. A baloldali szocialisták pillanatnyi­lag haboztak, hogy felálljanak-e, mire a speaker a javaslatot elfogadottnak jelen­tette ki. Ezután Snowden indítványozta, hogy a speaker Sandhamet széksértés miatt dor­gálja meg. A javaslat körüli heves vita folyamán Marton szélsőbaloldali képviselő az el­járást hajszának minősítette. Panasz­kodott, hogy Sandhamnek alig három órát adtak védelme előkészítésére és a tanuknak nem ígértek immunitást. Brown (szélsőbaloldali) előadta, hogy ő maga egy MacDonaldhoz írt levelében ada­tokat ajánlott fel a korrupciók bizonyítá­sára, mire a miniszterelnök azt felelte, hogy ezzel csak a Ház utasítására foglalkozhatnék. Sandham kijelentette, hogy nem árulhatja el informátorait, de nem fél a következmé­nyektől, mert nem bizonyították be, hogy valótlant mondott. Ha megrójja a Ház, akkor annak később következményei lesznek. Snowden óriási izgalom közepette szólí­totta fel Sandhamet vádjainak előter­jesztésére, majd pár pillanatig feszült várakozás közben csendben nézett far­kasszemet Sandhammel, aki Maxtonnal suttogni kezdett. Végül Max­­ton kijelentette, hogy Snowden indítványá­nak elfogadása megbocsáthatatlan hiba lenne. A javaslatot 304 szavazattal 13 ellené­ben elfogadták. Miután kihirdették a hivatalos eredményt a széksértési ügyben, a speaker fejére téve háromszögletű fekete kalapját, leült az elnöki székre a rövid, komolyhangú intő beszédet tar­tott Sandham képviselőhöz. Annak előrebocsátásával, hogy nagyon fáj­dalmas kötelességet teljesít, emlékeztette a vétkest, hogy alkalma volt vádjait konkreti­zálni vagy visszavonni és bocsánatot kérni. Minden képviselőnek kötelessége a Ház jogait és tekintélyét és tagjainak becsületét megvé­deni,­­ ellenben tudatosan és nyilvánosan lealacsonyí­totta a Házat polgártársai előtt. Ezért a határozat értelmében megrójta őt. Sandham a beszédet helyén ülve, összefont karokkal, némán hallgatta végig, csak égő arca és remegő ajka árult el belső felindultságot. A megrovást Snowden javaslatára beve­zették a Ház naplójába. A szavazatok megoszlásáról a Press­ Association úgy értesült, hogy a megrovási indítvány ellen 13 szélsőszocialista szava­zott, körülbelül 70 jelenlevő munkáspárti ne teleiig® ki! hogy a Weisz Béla ésa cég, Budapest IV., Bécsi­ utca 2. szám MEGSZŰNIK! Elutazás elött säuern­, szed­és Riosääru-szäksfesietst warn o ran moss SZ8PÜZZ® SJE! és konzervatív képviselő tartózkodott a szavazástól. Ezek úgy vélték, hogy lett volna elegendő anyag, melynek alapján vizsgálatot lehetett volna elrendelni, s ezért nem akartak sem a megrovás mellett, sem ellene állást fog­lalni. A MAYERLINGI TRA­GÉDIÁRÓL rövidesen nyilvánosságra hozzák Rudolf trónörökös legbizalmasabb barátjának, Kóburg Fülöp hercegnek feljegyzései LÁTOGATÁS KÓBURG LIPÓT ÚTIMARSALLJÁNAK ÖZVE­GYÉNÉL, A MEMOÁROK JELENLEGI TULAJDONOSÁNÁL letet, amelyet Rudolf küldött császári atyjá­nak. Ez volt a trónörökös utolsó üdvözlete. Kóburg Fülöp szerdán reggel tért vissza Mayerlingbe, ahol a trónörökös környezeté­ből jelentették neki, hogy Rudolf nem ad fe­leletet a kopogtatásra, talán valami szeren­csétlenség történt. A herceg barátjával, Hoyos József gróffal átsietett szállására, a vadászkastélyba és ott együtt feszítették fel az ajtót, amely mögött már csak a trónörökös és Ve­­csera bárónő holttestét találták meg. Kóburg Fülöp, amíg élt, mélyen hallgatott a Mayerlingben történtekről, halála után visszaemlékezései, feljegyzései Lipót fiára maradtak, aki életében szintén titokként őrizte ezeket a dokumentumokat. Kóburg Lipót, mint ismeretes, tragikus szerelmi dráma áldozata lett. Egy szerelmes úrileány, Lőtte Rybiczka, vitriollal öntötte le és a her­ceg néhány hónappal a merénylet után meg­halt. Kóburg Lipót halála után végrendeletében minden ingóságát meghitt útimarsalljára bízta. Rámaradt a herceg fejedelmi garde­­róbja, amely közel 400 cipőből, 200 pár kesztyűből, 70 öltözet ruhából, 300 ingből és más értékes ruhadarabokból állott. A herceg bizalmas kísérőjére maradt gyönyörű dísz­kardja, művészi kivitelű, antik bútordarabjai és többezer darabból álló fényképgyűjte­­ménye, amelyben nem egy európai uralkodó képe is szerepelt eredeti dedikációkkal és emléksorokkal. Ebben a fényképgyüjteményben van Ru­dolf trónörökös és Vecsera bárónő eddig ismeretlen fényképe is. A herceg útimarsallja urának tragikus halála után hazajött Magyarországba és egy kis alföldi városkába költözött. Csendesen, visszavonultan élt itt a ki­rályi titkok őrzője, senkinek sem be­szélt arról, amit tud és amikre vigyáz. Néhány esztendővel ezelőtt halt meg és öz­vegye azóta súlyos anyagi gondok közé ju­tott. Nyugdíját csak kis részben valorizálták lassankint eladogatta a garderób maradvá­nyait, egyedül Kóburg Ferdinánd, az egy­kori bolgár király segített olykor az özvegy egyre súlyosbodó gondjain. A Kóburg herceg útimarsalljának özvegye most hónapok óta azoknak a dokumentu­moknak összeállításán dolgozik, ame­lyek a mayerlingi tragédiára vonatkoz­nak és amelyek szét fogják oszlatni a Mayerling körül keletkezett miszté­riumot. Részben írásos dokumentumok ezek, rész­ben közvetlen visszaemlékezések, amelyek több, mint négy évtizeden keresztül voltak elásva, holott döntő súlyuk van a mayer­lingi homály megszüntetésénél. A dokumentumokra vonatkozóan kérdés­sel fordultunk Kóburg Lipót útimarsalljá­nak özvegyéhez, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — Valóban az a szándékom, hogy a Ma- A mayerlingi tragédia rejtélye előtt még mindig nem lebbent szét a függöny és négy évtized távlatában épp olyan csonka és be­fejezetlen a királyi szerelem regénye, mint volt akkor, amikor a fantázia misztikumával bevont kis vadászkastélyból elszállították titokban a tragikus sorsú trónörökös és sze­rencsétlen szerelme, a bárókisasszony holt­testét. Valóságos legendakor fonódott Mayer­ling körül és az azóta nyilvánosságra került emlékiratok, feljegyzések, regényes históriák csak növelték a homályt és bizonytalansá­got. Ahhoz, ami Mayerlingben történt, most új hang szól majd hozzá, az, aki kétségtelenül legtöbbet tud a kis vadászlak tragikus ese­ményeiről: Kóburg Fülöp herceg. A néhai Kóburg herceg elveszettnek hitt visszaemlékezései fognak rövidesen nyilvánosságra kerülni és ezek a visz­­szaemlékezések el fogják oszlatni azt a homályt, amely évtizedek óta burkolja be a legendás emlékű mayerlingi vadászlakot. Kóburg Fülöp herceg egyike volt Rudolf trónörökös legmeghittebb és legbizalmasabb barátainak. 1889 január 29-én, kedden, a tragédia előtti nap reggelén érkezett meg a mayerlingi kastélyba a herceg. Együtt regge­lizett a trónörökössel, majd hosszas, intim beszélgetés kezdődött köztük. A trónörökös reggeli után elbúcsúzott Kóburg Fülöp her­cegtől, aki Mayerlingből néhány órára Bécsbe utazott és magával vitte azt az üdvöt- Iglófüred Magaslati gyógyfürdő vízgyógyintézet Kitűnő ellátás és lakás 40 év­ tál

Next