Magyar Hirlap, 1931. április (41. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Szerda HÍRLAP , 1931 április 8. Földrengéskatasztrófa egy nicaraguai városban Managua városát teljesen elpusztította a földrengés és a tűzvész — 400—500 halott Washingtonból jelentik. Nicaraguából­ súlyos földrengést jelentenek. Hoover elnök kedden délután közölte a sajtóval, hogy je­lentést kapott a nicaraguai amerikai meg­szálló csapatok parancsnokságáról, amely szerint a managuai kerületben földrengés volt. Managua városa teljesen romokban hever és a romok lángokban állanak. A földlökések még mindig tartanak. A ka­tasztrófa halottjainak számáról még nin­csenek megbízható jelentések. Hoover elnök utasította a nicaraguai amerikai csapatokat és a Vöröskeresztet, hogy siessenek a föld­­rengés sújtotta lakosság segítségére. A földrengés-katasztrófának az első jelen­tések szerint eddig negyven halottja van. Ma­nagua városában a tűz a központi vásárcsar­nokban keletkezett és rövid idő alatt az egész városra kiterjedt. A nyugati városrész néhány épen ma­radt utcasorát is elpusztította a tűz­vész. A nicaraguai és az amerikai csapatok közö­sen irányítják a segélyakciót. Az Egyesült Államokból négy csatahajó indult el Nicara­guába, közöttük egy kórházhajó is. Késő éjszaka érkezett jelentés szerint Miamiban (Florida) a rádióállomás vezető­sége azt állítja, hogy olyan híreket fogtak fel, amelyek szerint a managuai földrengés halálos áldoza­tainak számát 400—500-ra becsülik. A városban kihirdették az ostromállapotot. Mindenütt holttestek hevernek, egyedül a piactéren 35 holttestet találtak, köztük sok nőt és gyermeket. A nemzetőrök megkísérel­ték a tűz tovaterjedését a nagyobb épületek felrobbantásával megakadályozni, de nem volt elég dinamitjuk. A vízvezetéki csövek mindenütt megrepedtek. ­lián nyomokon folyik a hajsza a kalapácsos rabiógyilkos után A főkapitányságra eddig 47 Kovács Ferencet állítottak elő, akik valamennyien alibit igazoltak A ceglédi személyvonaton történt rabló­­gyilkosság ügyében kedden újabb adatok ju­tottak a főkapitányság tudomására. Egy kereskedő arra hívta fel a rendőrség figyel­mét, hogy él Budapesten vagy a főváros környékén egy lajosmizsei 22 éves lakatos­segéd, Kovács Ferenc, akire pontosan rá­illik az a személylerrás, amelyet a Mezőn­­szálló személyzete és a vasúti kalauz adott arról a titokzatos fiatalemberről, aki a meg­gyilkolt Steinherz Rudolf rejtélyes útitársa volt. A nyomozás megállapította, hogy ez a Kovács Ferenc egy lipótkörúti szerelő­­vállalatnál szokott dolgozni és Pesterzsébe­ten sikerült is őt megtalálni. Hétfőn éjszaka előállították a főkapitányságra és kedden délelőtt részletesen kihallgatták. Kovács Ferencnek azonban sikerült teljes alibit iga­zolni. Bebizonyult, hogy valószínű az a val­lomása, hogy a kecskeméti Steinherz Ru­dolfot nem ismeri, soha nem látta, vele együtt nem utazott és semmi köze sincs a bűntényhez. Azt állította Kovács Ferenc, hogy a rablógyilkos-merénylet napján egy lipótkörúti szerelővállalatnál dolgozott s ezt az állítását a vállalat igazolta is. Kovács Ferencet kedden délelőtt kivit­ték a Merán-szállóba, ahol sem a por­tás, sem a szolga nem ismerte fel benne azt a fiatalembert, aki Steinherz Rudolffal együtt bérelt szobát. Miután Kovács Ferenc ártatlansága így beiga­zolódott, kedden délelőtt elbocsátották a rendőrségről. .A főkapitányságon eddig már 47 Kovács Ferencet állítottak elő, akik valamennyien alibit tudtak igazolni, így valószínűvé vált, hogy Steinherz titokzatos úfitársa, akit a gyilkossággal gyanúsítanak, álnevet használt. Megjelent a főkapitányságon a C­ructus Részvénytársaság egyik igazgatója is, amely vállalat egyik megalapítója volt Steinherz Rudolf. Ez az igazgató elmondotta, hogy egyik körúti kávéházban találkozott Stein­­herz-cel, aki kérdésére közölte vele, hogy azért jött fel a fővárosba, mert találkozója volt a Rotschild-kertészet egyik főkertészével. Ezzel az emberrel a vonaton ismerkedett meg és ígéretet kapott tőle, hogy a fiát Rot­­schild hatalmas kertészetében álláshoz jut­tatja. A meggyilkolt Steinherz Rudolf fele­sége is megerősíti ezt. Kihallgatása során ugyanis elmondotta, hogy Steinherz, amikor első pesti útjáról visszatért, örömmel újsá­golta, hogy megismerkedett egy kertésszel, aki fiát bejuttatja a mödlingi Rotschild-ker­­tészetbe. Kedden délben a ceglédi rendőrség úfjabb adatokat közölt a főkapitánysággal a rabló­­gyilkosság ügyében. Megállapították, hogy Steinherz Rudolf részvénytársaságának Alsó­­hernádon nagy szőlőtelepe és gyümölcsöse volt. Ott dolgozott Steinherz fia, Steinherz Béla is. Ezzel a vállalkozással kapcsolatban Steinherz összeköttetésben állott Lakos Fe­renc kertészsegéddel és Bada István főker­­tésszel. Lakos március 30-án Nagytéténybe utazott üzleti tárgyalások végett és később Bada is utána utazott. A ceglédi rendőrség arra kérte a buda­pesti főkapitányságot, hogy Lakos Fe­rencet és Bada Istvánt kerítsék elő és hallgassák ki arra vonatkozólag, hogy mit tudnak a meggyilkolt Steinherz Rudolf ismeretségeiről. Ceglédről egy másik érdekes adat is tu­domására jutott a főkapitányságnak. Egyik lajosmizsei trafikosnő, aki jól ismerte Steii­­­herzet, visszaemlékezik arra, hogy amikor Steinherz március 24-én Lajosmizsén át­utazott Budapestre, kiszállt a lajosmizsei állomáson és betért hozzá a trafikba. Alig egy perccel azután, hogy Steinherz távozott a trafikból, beállított egy szőke fiatalember és szintén cigarettát vásárolt, majd ugyan­abba a kocsiba szállt be, amelybe Steinherz. Erre a fiatalemberre ráillik a gyanúsított személyleírása. A rendőrségnek az a felte­vése, hogy ez a szőke fiatalember volt az, aki a Rothschildok kertészének vallotta ma­gát. Valószínű, hogy ezzel együtt jött Stein­­herz Budapestre. Ezt a feltevést igazolni látszik az a levél is, amelyet a meggyilkolt borkereskedő a fiának, Steinherz Bélának írt Alsóhernádra. Ebben a levélben felszó­lítja a fiát, hogy március 24-én este a 7 vagy­­9 órai vonattal jöjjön haza. Jelenti Steinherz a levelében, hogy ő éjjel fél háromkor érkezik meg és az­után majd elmondja, hogy miről van szó. Jelzi is, hogy „egy jó üzletről, amely nagyon sürgős". A rendőrség a most felmerült újabb nyom alapján igyekszik kézrekeríteni a kalapácsos rablógyilkost. Ankét a házasságról Zsolt Béla előadása a polgár házasságáról az ifjúsági szabad­elvű pártban Az ifjúsági szabadelvű párt kedden este folytatta nagysikerű ankétjét az ifjúság há­zassági problémáiról. Az előadásokat báró Piret de Bihari Antal vezette be. Az első előadó, Zsolt Béla, A polgár házasságáról tartott előadását történelmi visszapillantás­sal kezdte. A tizenhetedik században — mondotta — a szerelem még úgyszólván fő­úri kiváltság volt, a házasság pedig feudális hatalmi és gazdasági viszonyokban gyöke­rező intézmény. A mai értelemben vett pol­gári család­ a tizenkilencedik században fej­lődött ki igazában s ekkor alakult ki az a szerelmi élet, amely a családból ered és a családba tér vissza. A huszadik század nagy szellemi és társadalmi forradalma, a há­ború meglazította a családi építmény tégláit .4 A DENIUS JUBILEUMI KÖNYVVÁSÁRA a közönségnek a vártnál is nagyobb érdeklődése és a késztetők rohamos fogyása miatt a kitűzött határidőnél két héttel hamarabb, azaz i­s április 10-én ér véget M­N*. Április 11-én a régi árak állnak helyre Részletes j­egyzékkel szolgál minden könyvkereskedés és 11 RENIUS KÖNYVKIADÓ RT, Budapest, Vili, Stáhly­ utca 13 és a szeretem érzését a familiáris érzéstől az individuális érzés felé tolta el. Ezzel azonban csak a házasság anakronisztikus formája került válságba, mert a házasság alapvető elgondolásában olyan intézmény, amely nagyon is meg­felel az emberi fejlődés irányának és az ember egyéni vágyainak. A fejlődés útja a monogámia felé vezet, de nem az olyan monogámia felé, amely büntetőszankciókkal kényszeríti a nőket és a férfiakat arra, hogy egy bizonyos férfihez vagy nőhöz ragaszkodjanak, hanem olyan állapotok felé, amelyben minden ember szá­mára megkönnyítik, hogy megtalálja az egyetlenegy szerelmi és élettársat, akit lelke mélyén keres. Ez a monogámia, amely nem intézményes erkölcsvédelmen alapszik, ha­nem az ember eredeti alaptermészetén, nem került válságba és a társadalomnak ezen a téren éppen az volna a feladata, hogy meg­könnyítse az embereknek szerelmi hajlandó­ságuk minél zavartalanabb kiélését. Meg kell tehát könnyíteni a házasságot és meg kell könnyíteni a válást is. Minél individuáli­­sabb és öncélúbb a párválasztás, annál nyu­­godtabban lehet rábízni az egyénekre, hogy önmaguk őrizzék meg az általuk választott kapcsolatok épségét. Zsolt nagysikerű előadása után dr Keller László Védjük meg a házasságot című elő­adásában mindenekelőtt a házasság intéz­ményének történeti fejlődését vázolta és történeti adatokkal bizonyította, hogy a kultúremberiség ideálja a törvényesen vé­dett monogám házasság. Kifejtette­­ezután, hogy a mai házassági válságot nemcsak a gazdasági válság okozta, hanem az is, hogy a nő kilépett a család szentélyéből. A mai nőnek a férfinemre vonatkozó kifinomult kritikája megnehezíti a nő számára a házasságban való harmo­nikus életet. Hangoztatta végül, hogy szükséges, hogy a társadalom egészséges lelki életet éljen s akkor elkövetkezik a házasság reneszánsza. Dr Fenyvessy László, a következő előadó, a házasság problémáját élettani alapon vizsgálta s arra a megállapításra jutott, hogy közös érdek követeli a házasság meg­kötésének és a válásnak további könnyí­tését. Dr Feldmann Sándor, az ismert pszicho­analitikus idegorvos mindenekelőtt hang­súlyozta, hogy téves az a közfelfogás, hogy a házassági problémának legsúlyosabb ré­sze a gazdasági kérdés. A problémák éppen akkor kezdődnek, amikor a házasság meg­kötése sikerül. A házasság előtti problé­mák sem gazdaságiak, hiszen nincstelen emberek is házasodnak és jómódúak ki­bújnak alóla. A gazdasági jólétnek csak ez a szerepe a házasságban, hogy pillanatnyilag azt az illúziót kelti, hogy nincs baj Váci utcai kesekedök propagandája lÉLÉMIll­iÓ-ÉEll! Megbízható, jóg olcsó! kint, tehát nincs baj bent a családban sem. Ismertette ezután azokat az okokat, amel­­yek miatt a házasság harmóniája felbom­lik és a segítség útját egész gazdasági és er­kölcsi kultúránk megváltoztatásában je­lölte meg. Az ankét egyes felszólalóit mindvégig fe­­szült figyelemmel hallgatta a termet zsúfo­­­­lásig megtöltő közönség. Gróf Károlyi Gyula külügyminiszter nyilatkozata olaszországi tapasztalatairól és Magyar­­ország gazdasági tárgyalásairól Gróf Károlyi Gyula külügyminiszter Ró­mából visszatérve fogadta a Magyar Táv­irati Iroda munkatársát, akinek a követ­kezőket mondotta: — Miután a kormányzó úrnak és gróf Bethlen István miniszterelnöknek beszá­moltam római utániról, szükségesnek tar­tom, hogy a magyar közvélemény széles rétegei is tudomást szerezzenek római be­nyomásaimról és egyidejűleg megismerjék azt az álláspontot, amelyet a kormány a legutóbbi politikai eseményekkel szemben elfoglalt. — Nem mulaszthatom el, hogy minde­nekelőtt köszönetet ne mondjak Olaszor­szág vezető államférfiainak, akik olyan őszinte, meleg fogadtatásban részesítettek. Mély benyomást tett rám Mussolini minisz­terelnök személyisége, akinek politikai tisz­tánlátása, törhetetlen, céltudatos akarat­ereje és a magyar nemzet iránt érzett őszinte vonzalma biztosítéka annak, hogy a hatalmas Olaszország és Magyarország között a baráti kapcsolatok úgy gazdasági, mint politikai téren szilárdak maradnak és a jövőben még továbbfejlődnek. Magyar­­országgal szemben követelt politikájában teljes erővel mellette áll Grandi külügyi­miniszter és nyugodtan merem mondani, az olasz vezető körük és az olasz nép őszi szessége, úgyhogy­ az olasz külpolitikának a magyarbarát politika úgyszólván általánosan elfo­gadot tényezőjévé vált. Áttérve a jelenleg legfontosabb külpolit­­ikai problémákra, a külügyminiszter így folytatta nyilatkozatát: — Az osztrák—német vámúniótervezettel kapcsolatban Magyarország gazdasági polit­­ikája nem változik. Nem tudhatjuk, létrej­jön-e az unió és ha igen, milyen formában, mert ez sok, rajtunk kívülálló tényezőtől függ. Ezenfelül nem szabad elfelejteni — amint erre különben egyes osztrák állami

Next