Magyar Hirlap, 1931. május (41. évfolyam, 98-121. szám)

1931-05-01 / 98. szám

4­0C3. május­­. Erős rendőri készültséggel biztosítja a főkapitányság­ május 1-e rendjét és nyugalmát A főkapitányságon már napok óta folytak megbeszélések arról, hogy május 1-ére milyen intézkedésekkel biztosítsák, hogy a főváros rendjét s nyugalmát semmi meg ne zavarhassa. Intézkedés történt, hogy május 1-én a főkapitányság épületében s a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában nagyobb rend­őrtartalékok álljanak rendelkezésre.­­A szociáldemokrata párt vezetői egyébként garanciát vállaltak a főkapitányságon, hogy május 1-én a millenáris sporttelepen engedé­lyezett májusi ünnepségük simán fog lefolyni és mindent megtesznek a rend biztosítására. Több mint ezertagú rendezőgárdát szerveztek. Ezenkívül a rendőrség is erős készenlétet ve­zényelt ki a sporttelep köré, miután számíta­nak arra, hogy legalább 20.000 főnyi munkás­­tömeg fog egybegyűlni. 177 tanuló vesz részt a kereskedelmi iskolák idei tehetségver­senyén Május 10-én kezdődik a kereskedelmi iskolai tanulók országos tehetségversenye, melyet ez­­ évben is az Országos Kereskedő és Iparos Szö­vetség rendez meg a Nemzetközi Vásár bemu­tatásával kapcsolatban. A versenyen résztvevő iskolák jelentkezése most lezárult és részvéte­­­­lüket bejelentették az összes fővárosi és vidéki iskolák, úgyhogy a versenyen 40 vidéki iskolának 77, a 15 fővárosi iskolának mintegy 100 tanulója fog résztvenni. A verseny zsűrije dr Szakáll Zsigmond keres­kedelmi iskolai kft. főigazgató elnöklésével má­jus 6-én fogja megállapítani a pályatételeket. Fontos újítása az idei tehetségversenynek az önként jelentkezőknek gyors- és gépírásból való vizsgáztatása, melyet az állásfelajánló cégek egyhangú kívánságára iktatott be a rendezőség a tehetségverseny programjába. A tehetségver­seny győztesei számára eddig több mint 2­5 elő­kelő vállalat ajánlott fel fizetéses gyakornoki állást, így újabban a Weiss Manfréd Vasáru­gyár Rt., az Első Magyar Posztógyár Rt., a Schmoll Posta Rt., a Guttmann és Fekete ha­­risnyagyár, a Hazai Fésűsfonógyár Rt., a Ge­nerali Biztosító Intézet és a Magyar-Hollandi Biztosító Intézet. A vidéki díjnyertesek elhelye­zésére vonatkozólag eddig dr Somogyi Szil­veszter szegedi polgármester, Turner Mihály soproni polgármester, Vétek György kaposvári polgármester és Papp Jenő szekszárdi helyettes polgármester közölték a tehetségverseny rendezőségével, hogy a verseny helybeli győzteseinek állás­­bahelyezéséről gondoskodni hajlandók és ebben az irányban széleskörű mozgalmat in­dított a győri és szegedi kereskedelmi és ipar­kamara is. A vidéki állások biztosítása már folyamatban van és a győztesek az állásokon kívül értékes díjakat is kapnak. Itt említjük meg, hogy a tehetségverseny az ország határain kívül is élénk érdeklődést keltett s a temes­vári kereskedelmi és iparkamara a budapesti kamara útján felkérte az OKISZ vezetőségét a tehetségverseny tervezetének és szabályzatá­nak megküldésére, miután a versenyt a jövő évben Temesváron is meg akarják tartani. Könyvek között írta: dr FISCHER ANNIE Jó az, könyvek között lenni, elme­rülni a zsúfolt polcok és a könyvek­­ alatt roskadó asztalok világában, be­szívni a könyvesbolt nyomdafesték-, enyv- és papírparfümjét, ami az isme­retlen izgalmasságával van tele, akár a nyílt tenger felől jövő szél. A könyves­boltok törzsvendégei olyan polikrom társadalmat alkotnak, hogy megérde­melné a tanulmányozást az a lélektani kérdés, hogy milyen különböző gyöke­rek táplálják ezt a közös passziót. Bi­zonyos, hogy maguk a könyvtömegek is hatnak az érzékenyebb­ idegrend­szerre és nemcsak a szelidlelkű­­ Bergeret úr, aki tudvalevőleg „n’étan­ pas heureux“ találja meg egy könyves­bolt zugában azt a tökéletes és boldo­gító elvonatkozást, amely a pesszimista bölcsek tanítása szerint az egyedül lehet­séges boldogság a földön. A Paillot-féle könyvesboltban három szerény nádszék jelképezte a vállalat „irodalmi és aka­­...­démikus vendégszeretetét“, azt a ven­­­­­dégszeretetet, amelyet Bergeret úr min­­­­dennél többre becsült. Ismerjük el hálásan, Pesten is akad­tak Paillet-k és ismerjük el, hogy a­­ pesti könyvesboltok vezetésében több ötlet, elevenség és pszichológia nyilvánul meg, mint például az álmos bécsi, vagy a szigorúan üzletszerű berlini könyves­­­boltok vezetésében. Legutóbbi látogatásomkor a köny­vesboltban néhány érdekes, új könyvet találtam, amelyekről itt beszámolok. LE PESEUR D’AMES André Maurois leg­újabb könyve, „Aki a lelkeket méri“, doktor James, régi alakja a háborús Maurois-köny­­veknek. A Disraeli-, Shelley- és Byron-élet­­rajzok írója itt merőben idegen területen próbálkozik. A múlt századbeli természet­­tudós, Reichenbach, „Od“ elméletéből indul ki és azt okkult irányban gondolja tovább. Doktor James egy maga szerkesztette ingenió­­zus készülék segítségével felfogja a holttest­ből elszálló „fluide vital“-t és a szem szá­mára érzékelhetővé teszi. Kutatásait nemcsak tudásszomj vezérli, hanem a kínzó vágy, hogy bizonyságot szerezzen, van-e egyesülé­sük szerető lelkeknek a halál után, időtlen boldogságban. Az okkult kérdéseket burkoló sűrű homály okozza, hogy naiv érzelgősség­­veszélye nélkül ehhez a kérdéshez alig nyúl­hat az író. Maurois ugyan a probléma köré vázol némi tudományosnak ható appará­tust és némi vérszegény történést, de nem is nagyon leplezi, hogy a tudományos appa­rátus és a mellékes kis történés csak ürügy annak az elmondására, amit a szerelem ere­jéről, örök voltáról, a vágyódásról és a fe­­lejteni-nem-tudásról elmondandó. Egy rövid versben, egy sóhajban is elmondhatta volna azt, ami benne szép. Mert az már nem szép, hanem kissé bárgyú és ízetlen, amikor dok­tor James végül lombikba szűri k£t egymáshoz tartozó ember lelkét és enyhülten regisztrálja, hogy a két „fluide vital“* halvány lidérclángja parázsló ko­ronggá dicsőül az egyesülésben. Két „Mau­­rois-világsiker“ megírása között ez a köny­vecske szeszélye, pillanatnyi magafelejtése az írónak. „Nem csoda, ha hajójáratokat ta­nulmányoz, akinek kedvesei Amerikában lak­nak“, írja a mi nagyszerű Gárdonyink, aki maga is szeretett okkult kérdések parázsába révedezni. De költő legyen, aki erről szól, nem elég írónak lennie. KLEINE VERHÄLTNISSE, Franz Werfel új regényének a címe. Nem is regény, hosszú novella inkább ez a százegynéhány oldal mesteri német próza. Werfel centrális meglá­tása, ami a „Barbara oder die Frömmigkeit“ alapgondolata is volt, az, hogy gyermekkori benyomások kísértetiesen megnőtt és eltor­zult árnyéka teszi a felnőtt pszichét. Nem csupán befolyásolja a fejlődést, de mint a falra vetődő óriási árnyék szilárd magva, örökre jelen van. Nem eredeti gondolat, tud­juk, de Werfel valami sajátos miszticizmus­sal váltja magához ezt az idegen gondolatot. A téma, amely őt leginkább foglalkoztatja, a gyermekszoba világa, s ebben a novellában félelmes luciditással idézi ezt a világot. Tho­mas Mann felejthetetlenül emlékünkbe véső­dött, törékeny Hanno Buddenbrookjának a boldogtalansága nem olyan általános érvé­nyű boldogtalanság, mint Werfel kis Hugó­jának a gyötrődése. A kis Hanno Budden­brook az apai szigor, az iskola, a fogorvos hármas poklának az örömtelenségét, sivársá­gát és testi fájdalmát szenvedi el, de ezeket a tényezőket Thomas Mann tudatosan cso­portosítja és nála lehetséges Hanno boldog­talanságával szemben más gyermek szabály­­szerű paradicsoma. Nem így Werfelnél, aki éppen azt hangsúlyozza ki, ami a gyermek­kori boldogtalanságban elkerülhetetlen és törvényszerű: az unalmat és a félelmet. Az unalom és a félelem kíséri mindenütt a fel­nőttek megérthetetlen és gyanús világában és a gyermek tomboló türelmetlenséggel vá­gyik szabadulni kicsisége megszégyenítő rab­ságából. Megváltást, elpihenést, nyugalmat ebben a vívódásban csak az anyai szívű nő szeretete adhat, akinek oldalán bizalom­mal és szégyen nélkül tudhatja magát gyer­meknek. Werfel írásaiban nem a gyermek anyjáé, hanem egy idegen, primitív fokon álló, de ősi, animális erőt sugárzó nőé ez a megváltó szerep (az öreg Barbara dajka), vagy egy, a szépségével és nőiességével meg­ejtő, könnyelmű „nevelőnőé“, akinek illatát, haját, cipője formáját fogja férfikorban szomjasan minden nőben keresni a kis Hugó. A gyermekkori lélekállapotokat hasonló szem­léltető erővel, ennyi mértéktartással és szen­velgés nélkül egy mai író sem tudja kife­jezni. THE STORY OF SAN MICHELE Axel Munthe svéd orvos önéletrajza. Dichtung und Wahrheit, nehéz megállapítani, melyik benne több, mert amikor az olvasó a lendületes mese árjával viteti magát, mindentelen fel­riasztja egy közismert név, egy dátum, vagy földrajzi adat valóságot igénylő józansága. Munthe doktor Charcot tanítványa, aki a hipnózist maga is félig ördöngösségnek, félig — naiv kegyetlenséggel — produkciónak te­kinti, amellyel hallgatóit épatírozza, anélkül, hogy igazán gyógyítana vele. Munthe nem szeret ezzel a terápiával élni, de vallja, hogy a jó orvos elsősorban szuggesztióval gyógyít, sőt gyakran kizárólagosan szug­gesztióval és hiszi, hogy az ügyes kuruzsló többet használ a betegnek az ügyefogyott tu­dásnál. Jómagát valami mágikus erejű Ober­­mensch-nek festi, akit túlcsorduló ereje és energiája mindig odaparancsol, ahol a leg­több a segítségre szoruló. Diftériajárvány a párizsi olasz­ negyedben, a nápolyi kolera, a messzinai földrengés mágneses erővel vonz­zák őt és amikor kidől a munkában, vaká­cióra Lappföldre megy, sátor alatt hál, je­ges folyókat úszik át és háromnapos hegyi­­utakat jár meg. Mindezt valami jóízű, bravarbazírozó modorban adja elő és aho­gyan hellyel-közzel saját tükörképének is nyelvet ölt, az megnyerő. Az áll­mok néma mártíromsága szenvedélyes részvéttel tölti el és olyan ügyesen elegyíti a bravúrt és a könnyes szelídséget, hogy az angolszász ol­vasót menthetetlenül elbűvöli. A könyv rö­vid idő alatt huszonegy kiadást ért el. AN DER LEINE, Mephtilde Lichnowsky új könyve. Egy magánosan élő asszony naplójegyzeteiben, elgondolkodásainak tanú­ságai, városok, emberek képei, látszólagos lazasággal, de gondos művészettel összefog­­­lalva. Ha fontoskodó és tudálékos, akkor­ peteraltenbergi magaslaton az és egy-egy fen­yezete a trivialitás hőskölteménye. (Das Eimalheur.) Egy egészen nagy kultúrájú nő érzékenysége, öntudatossága, érett filozófiája sűrűsödik itt könyvvé. A német nyelv finom­­ságaiért tiszteletreméltó tudással és muzika­­litással száll perbe azokkal, akik vétenek az­ ellen. Bírja a szavak művészetét és senki nála banalitást több bájjal nem fejez ki. Nemhogy finomkodó volna, szereti az összi kifejezéseket, de leheletnyi gyöngédséggel magacsinálta szavakhoz folyamodik, ha ál­­latairól beszél, „akiket“ szeret és pompásan­ figyel meg. A sokféle rövid jegyzet között van egy remek kis tanulmány a féltékenység lélektanáról. Mechtilde Lichnowsky a há­­­ború előtti londoni német nagykövet felesége és az angolokat kitűnő szemmel figyelte. Végül egy igénytelen Tauchnitz-kötet fek­­­szik még előttem. Az angol-amerikai szell­lemi lustaság és válogatás nélküli betűfalás magyarázzák a bőségesen áradó Tauchnitz- kiadványok világsikerét, de igaz, hogy a régi kitűnőbb , írók népszerűségét is Tauchi­nitzéknak köszöni a világ. CINDERELLA’S DAUGHTER John Erskin legújabb könyve. Erskinnek néhány év előtt hatalmas sikert aratott Amerikában „The private life of Helen of Troy“ című könyve, amelyben egy amerikai „szépasszony" köz­­vetlenül csacsogó modorában beszéli el Szép Heléna a férjével és udvarlóival való bajait. Ehhez az ügyes, de nem túlságos igényes módjához a humorizálásnak azóta is hű ma­radt Erskin és egészen mulatságos volt még az a forma is, amikor a pokolra került bib­liai és történelmi szépségek, teázóasztal kö­rül (Éva, a háziasszony), pletykálják el férfi­­ismerőseik intimitásait és például Delila el­árulja, hogy Sámson bizony kopasz volt és parókát viselt, amit felette rostett. Ezt a kis kötetet, „Hamupipőke leányá“-t, már nagyon bágyadtan táplálja a humornak ez a gyenge erecskéje és Hamupipőke, aki „jó partit csi­nált“ és gazdag asszony lett, nem nagyon variálható téma. De ha legközelebb elutazik egy barátnőm, talán mégis ezt a könyvet nyújtom be neki egy ibolyacsokorral a vo­natablakon, mert mind a kettő, a könyv és az igénytelen virág is, egy-egy kellemes pillanatot jelentenek az úton és mind a kettőt nyugodtan ott lehet felejteni a vonat­ban, amikor kiszáll az ember. , f­v -'s.1 .a.25 HÍRLAP Péntek Titulescu csütörtök reggel átutazott Budapesten Csütörtökön reggel keresztülutazott Buda­pesten Titulescu, Románia londoni követe. Titulescut, mint ismeretes, Károly román ki­rály nemrégiben hazahívta Angliából és kon­centrációs kormány alakításával bízta meg. A kitűnő diplomatának azonban nem sikerült a kormányválságot megoldania és ezért most visszatér régi állomáshelyére, Londonba. Az Orient-expressz reggel fél hétkor ér­kezett a nyugati pályaudvarra, Titulescu ma­gántitkárának és Dimitrie Buzdugan, első­osztályú követségi titkárnak, Buzdugan volt régens fiának a társaságában teszi meg az utat Bukaresttől Párizsig, illetve Londonig. A ki­­tűnő diplomata és kísérete átaludta a buda­­pesti tartózkodást és a diplomaták hálófülkéin­ nem gördült fel a függöny az egész budapesti tartózkodás alatt. Az Orient-expressz rövid budapesti tartó­z­­kodás után tovább indult Bécs felé anélkül, hogy Titulescu bárkivel beszélt volna azok közül, akik a magyar fővárosban várták. Ro­­mánia londoni követe most Párizsba utazott és onnan folytatja majd útját London felé. Katasztrofális robbanás egy tengerészeti arzenálban A brazíliai Niciberoyban torpedótöltés közben történt a robbanás, amely 29 embert megölt, 197-et megsebesített New Yorkból jelentik. Brazíliából meg­rendítő tömegszerencsétlenséget jelentenek. A brazíliai hadiflotta vegyi laborató­riuma a levegőbe repült. Az Erzsébet Sestereo éttermei új vezetés alatt lenn meg 3trnyilvaaB& Jazz-band, tánc # Kitűnő konyha, polgári árak A szörnyű szerencsétlenség Nictheroy váro­­­sában történt, Rio de Janeiro közelében. Az eddig beérkezett jelentések szerint a robba­násnak 29 halottja és 197 sebesültje van. A laboratórium épülete romokban hever. A robbanási katasztrófa a tengerészeti ar­zenál laboratóriumában történt, ahol torpe­dókat töltöttek. A sebesülteket a város kórházában akarták elhelyezni, de ott nem volt elég hely és így a sebesültek egy részét Rio de Janeiróba szállították. A robbanás következ­tében a közelben több ház rombadőlt.

Next