Magyar Hirlap, 1931. május (41. évfolyam, 98-121. szám)
1931-05-01 / 98. szám
40C3. május. Erős rendőri készültséggel biztosítja a főkapitányság május 1-e rendjét és nyugalmát A főkapitányságon már napok óta folytak megbeszélések arról, hogy május 1-ére milyen intézkedésekkel biztosítsák, hogy a főváros rendjét s nyugalmát semmi meg ne zavarhassa. Intézkedés történt, hogy május 1-én a főkapitányság épületében s a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában nagyobb rendőrtartalékok álljanak rendelkezésre.A szociáldemokrata párt vezetői egyébként garanciát vállaltak a főkapitányságon, hogy május 1-én a millenáris sporttelepen engedélyezett májusi ünnepségük simán fog lefolyni és mindent megtesznek a rend biztosítására. Több mint ezertagú rendezőgárdát szerveztek. Ezenkívül a rendőrség is erős készenlétet vezényelt ki a sporttelep köré, miután számítanak arra, hogy legalább 20.000 főnyi munkástömeg fog egybegyűlni. 177 tanuló vesz részt a kereskedelmi iskolák idei tehetségversenyén Május 10-én kezdődik a kereskedelmi iskolai tanulók országos tehetségversenye, melyet ez évben is az Országos Kereskedő és Iparos Szövetség rendez meg a Nemzetközi Vásár bemutatásával kapcsolatban. A versenyen résztvevő iskolák jelentkezése most lezárult és részvételüket bejelentették az összes fővárosi és vidéki iskolák, úgyhogy a versenyen 40 vidéki iskolának 77, a 15 fővárosi iskolának mintegy 100 tanulója fog résztvenni. A verseny zsűrije dr Szakáll Zsigmond kereskedelmi iskolai kft. főigazgató elnöklésével május 6-én fogja megállapítani a pályatételeket. Fontos újítása az idei tehetségversenynek az önként jelentkezőknek gyors- és gépírásból való vizsgáztatása, melyet az állásfelajánló cégek egyhangú kívánságára iktatott be a rendezőség a tehetségverseny programjába. A tehetségverseny győztesei számára eddig több mint 25 előkelő vállalat ajánlott fel fizetéses gyakornoki állást, így újabban a Weiss Manfréd Vasárugyár Rt., az Első Magyar Posztógyár Rt., a Schmoll Posta Rt., a Guttmann és Fekete harisnyagyár, a Hazai Fésűsfonógyár Rt., a Generali Biztosító Intézet és a Magyar-Hollandi Biztosító Intézet. A vidéki díjnyertesek elhelyezésére vonatkozólag eddig dr Somogyi Szilveszter szegedi polgármester, Turner Mihály soproni polgármester, Vétek György kaposvári polgármester és Papp Jenő szekszárdi helyettes polgármester közölték a tehetségverseny rendezőségével, hogy a verseny helybeli győzteseinek állásbahelyezéséről gondoskodni hajlandók és ebben az irányban széleskörű mozgalmat indított a győri és szegedi kereskedelmi és iparkamara is. A vidéki állások biztosítása már folyamatban van és a győztesek az állásokon kívül értékes díjakat is kapnak. Itt említjük meg, hogy a tehetségverseny az ország határain kívül is élénk érdeklődést keltett s a temesvári kereskedelmi és iparkamara a budapesti kamara útján felkérte az OKISZ vezetőségét a tehetségverseny tervezetének és szabályzatának megküldésére, miután a versenyt a jövő évben Temesváron is meg akarják tartani. Könyvek között írta: dr FISCHER ANNIE Jó az, könyvek között lenni, elmerülni a zsúfolt polcok és a könyvek alatt roskadó asztalok világában, beszívni a könyvesbolt nyomdafesték-, enyv- és papírparfümjét, ami az ismeretlen izgalmasságával van tele, akár a nyílt tenger felől jövő szél. A könyvesboltok törzsvendégei olyan polikrom társadalmat alkotnak, hogy megérdemelné a tanulmányozást az a lélektani kérdés, hogy milyen különböző gyökerek táplálják ezt a közös passziót. Bizonyos, hogy maguk a könyvtömegek is hatnak az érzékenyebb idegrendszerre és nemcsak a szelidlelkű Bergeret úr, aki tudvalevőleg „n’étan pas heureux“ találja meg egy könyvesbolt zugában azt a tökéletes és boldogító elvonatkozást, amely a pesszimista bölcsek tanítása szerint az egyedül lehetséges boldogság a földön. A Paillot-féle könyvesboltban három szerény nádszék jelképezte a vállalat „irodalmi és aka...démikus vendégszeretetét“, azt a vendégszeretetet, amelyet Bergeret úr mindennél többre becsült. Ismerjük el hálásan, Pesten is akadtak Paillet-k és ismerjük el, hogy a pesti könyvesboltok vezetésében több ötlet, elevenség és pszichológia nyilvánul meg, mint például az álmos bécsi, vagy a szigorúan üzletszerű berlini könyvesboltok vezetésében. Legutóbbi látogatásomkor a könyvesboltban néhány érdekes, új könyvet találtam, amelyekről itt beszámolok. LE PESEUR D’AMES André Maurois legújabb könyve, „Aki a lelkeket méri“, doktor James, régi alakja a háborús Maurois-könyveknek. A Disraeli-, Shelley- és Byron-életrajzok írója itt merőben idegen területen próbálkozik. A múlt századbeli természettudós, Reichenbach, „Od“ elméletéből indul ki és azt okkult irányban gondolja tovább. Doktor James egy maga szerkesztette ingeniózus készülék segítségével felfogja a holttestből elszálló „fluide vital“-t és a szem számára érzékelhetővé teszi. Kutatásait nemcsak tudásszomj vezérli, hanem a kínzó vágy, hogy bizonyságot szerezzen, van-e egyesülésük szerető lelkeknek a halál után, időtlen boldogságban. Az okkult kérdéseket burkoló sűrű homály okozza, hogy naiv érzelgősségveszélye nélkül ehhez a kérdéshez alig nyúlhat az író. Maurois ugyan a probléma köré vázol némi tudományosnak ható apparátust és némi vérszegény történést, de nem is nagyon leplezi, hogy a tudományos apparátus és a mellékes kis történés csak ürügy annak az elmondására, amit a szerelem erejéről, örök voltáról, a vágyódásról és a felejteni-nem-tudásról elmondandó. Egy rövid versben, egy sóhajban is elmondhatta volna azt, ami benne szép. Mert az már nem szép, hanem kissé bárgyú és ízetlen, amikor doktor James végül lombikba szűri k£t egymáshoz tartozó ember lelkét és enyhülten regisztrálja, hogy a két „fluide vital“* halvány lidérclángja parázsló koronggá dicsőül az egyesülésben. Két „Maurois-világsiker“ megírása között ez a könyvecske szeszélye, pillanatnyi magafelejtése az írónak. „Nem csoda, ha hajójáratokat tanulmányoz, akinek kedvesei Amerikában laknak“, írja a mi nagyszerű Gárdonyink, aki maga is szeretett okkult kérdések parázsába révedezni. De költő legyen, aki erről szól, nem elég írónak lennie. KLEINE VERHÄLTNISSE, Franz Werfel új regényének a címe. Nem is regény, hosszú novella inkább ez a százegynéhány oldal mesteri német próza. Werfel centrális meglátása, ami a „Barbara oder die Frömmigkeit“ alapgondolata is volt, az, hogy gyermekkori benyomások kísértetiesen megnőtt és eltorzult árnyéka teszi a felnőtt pszichét. Nem csupán befolyásolja a fejlődést, de mint a falra vetődő óriási árnyék szilárd magva, örökre jelen van. Nem eredeti gondolat, tudjuk, de Werfel valami sajátos miszticizmussal váltja magához ezt az idegen gondolatot. A téma, amely őt leginkább foglalkoztatja, a gyermekszoba világa, s ebben a novellában félelmes luciditással idézi ezt a világot. Thomas Mann felejthetetlenül emlékünkbe vésődött, törékeny Hanno Buddenbrookjának a boldogtalansága nem olyan általános érvényű boldogtalanság, mint Werfel kis Hugójának a gyötrődése. A kis Hanno Buddenbrook az apai szigor, az iskola, a fogorvos hármas poklának az örömtelenségét, sivárságát és testi fájdalmát szenvedi el, de ezeket a tényezőket Thomas Mann tudatosan csoportosítja és nála lehetséges Hanno boldogtalanságával szemben más gyermek szabályszerű paradicsoma. Nem így Werfelnél, aki éppen azt hangsúlyozza ki, ami a gyermekkori boldogtalanságban elkerülhetetlen és törvényszerű: az unalmat és a félelmet. Az unalom és a félelem kíséri mindenütt a felnőttek megérthetetlen és gyanús világában és a gyermek tomboló türelmetlenséggel vágyik szabadulni kicsisége megszégyenítő rabságából. Megváltást, elpihenést, nyugalmat ebben a vívódásban csak az anyai szívű nő szeretete adhat, akinek oldalán bizalommal és szégyen nélkül tudhatja magát gyermeknek. Werfel írásaiban nem a gyermek anyjáé, hanem egy idegen, primitív fokon álló, de ősi, animális erőt sugárzó nőé ez a megváltó szerep (az öreg Barbara dajka), vagy egy, a szépségével és nőiességével megejtő, könnyelmű „nevelőnőé“, akinek illatát, haját, cipője formáját fogja férfikorban szomjasan minden nőben keresni a kis Hugó. A gyermekkori lélekállapotokat hasonló szemléltető erővel, ennyi mértéktartással és szenvelgés nélkül egy mai író sem tudja kifejezni. THE STORY OF SAN MICHELE Axel Munthe svéd orvos önéletrajza. Dichtung und Wahrheit, nehéz megállapítani, melyik benne több, mert amikor az olvasó a lendületes mese árjával viteti magát, mindentelen felriasztja egy közismert név, egy dátum, vagy földrajzi adat valóságot igénylő józansága. Munthe doktor Charcot tanítványa, aki a hipnózist maga is félig ördöngösségnek, félig — naiv kegyetlenséggel — produkciónak tekinti, amellyel hallgatóit épatírozza, anélkül, hogy igazán gyógyítana vele. Munthe nem szeret ezzel a terápiával élni, de vallja, hogy a jó orvos elsősorban szuggesztióval gyógyít, sőt gyakran kizárólagosan szuggesztióval és hiszi, hogy az ügyes kuruzsló többet használ a betegnek az ügyefogyott tudásnál. Jómagát valami mágikus erejű Obermensch-nek festi, akit túlcsorduló ereje és energiája mindig odaparancsol, ahol a legtöbb a segítségre szoruló. Diftériajárvány a párizsi olasz negyedben, a nápolyi kolera, a messzinai földrengés mágneses erővel vonzzák őt és amikor kidől a munkában, vakációra Lappföldre megy, sátor alatt hál, jeges folyókat úszik át és háromnapos hegyiutakat jár meg. Mindezt valami jóízű, bravarbazírozó modorban adja elő és ahogyan hellyel-közzel saját tükörképének is nyelvet ölt, az megnyerő. Az állmok néma mártíromsága szenvedélyes részvéttel tölti el és olyan ügyesen elegyíti a bravúrt és a könnyes szelídséget, hogy az angolszász olvasót menthetetlenül elbűvöli. A könyv rövid idő alatt huszonegy kiadást ért el. AN DER LEINE, Mephtilde Lichnowsky új könyve. Egy magánosan élő asszony naplójegyzeteiben, elgondolkodásainak tanúságai, városok, emberek képei, látszólagos lazasággal, de gondos művészettel összefoglalva. Ha fontoskodó és tudálékos, akkor peteraltenbergi magaslaton az és egy-egy fenyezete a trivialitás hőskölteménye. (Das Eimalheur.) Egy egészen nagy kultúrájú nő érzékenysége, öntudatossága, érett filozófiája sűrűsödik itt könyvvé. A német nyelv finomságaiért tiszteletreméltó tudással és muzikalitással száll perbe azokkal, akik vétenek az ellen. Bírja a szavak művészetét és senki nála banalitást több bájjal nem fejez ki. Nemhogy finomkodó volna, szereti az összi kifejezéseket, de leheletnyi gyöngédséggel magacsinálta szavakhoz folyamodik, ha állatairól beszél, „akiket“ szeret és pompásan figyel meg. A sokféle rövid jegyzet között van egy remek kis tanulmány a féltékenység lélektanáról. Mechtilde Lichnowsky a háború előtti londoni német nagykövet felesége és az angolokat kitűnő szemmel figyelte. Végül egy igénytelen Tauchnitz-kötet fekszik még előttem. Az angol-amerikai szelllemi lustaság és válogatás nélküli betűfalás magyarázzák a bőségesen áradó Tauchnitz- kiadványok világsikerét, de igaz, hogy a régi kitűnőbb , írók népszerűségét is Tauchinitzéknak köszöni a világ. CINDERELLA’S DAUGHTER John Erskin legújabb könyve. Erskinnek néhány év előtt hatalmas sikert aratott Amerikában „The private life of Helen of Troy“ című könyve, amelyben egy amerikai „szépasszony" közvetlenül csacsogó modorában beszéli el Szép Heléna a férjével és udvarlóival való bajait. Ehhez az ügyes, de nem túlságos igényes módjához a humorizálásnak azóta is hű maradt Erskin és egészen mulatságos volt még az a forma is, amikor a pokolra került bibliai és történelmi szépségek, teázóasztal körül (Éva, a háziasszony), pletykálják el férfiismerőseik intimitásait és például Delila elárulja, hogy Sámson bizony kopasz volt és parókát viselt, amit felette rostett. Ezt a kis kötetet, „Hamupipőke leányá“-t, már nagyon bágyadtan táplálja a humornak ez a gyenge erecskéje és Hamupipőke, aki „jó partit csinált“ és gazdag asszony lett, nem nagyon variálható téma. De ha legközelebb elutazik egy barátnőm, talán mégis ezt a könyvet nyújtom be neki egy ibolyacsokorral a vonatablakon, mert mind a kettő, a könyv és az igénytelen virág is, egy-egy kellemes pillanatot jelentenek az úton és mind a kettőt nyugodtan ott lehet felejteni a vonatban, amikor kiszáll az ember. , fv -'s.1 .a.25 HÍRLAP Péntek Titulescu csütörtök reggel átutazott Budapesten Csütörtökön reggel keresztülutazott Budapesten Titulescu, Románia londoni követe. Titulescut, mint ismeretes, Károly román király nemrégiben hazahívta Angliából és koncentrációs kormány alakításával bízta meg. A kitűnő diplomatának azonban nem sikerült a kormányválságot megoldania és ezért most visszatér régi állomáshelyére, Londonba. Az Orient-expressz reggel fél hétkor érkezett a nyugati pályaudvarra, Titulescu magántitkárának és Dimitrie Buzdugan, elsőosztályú követségi titkárnak, Buzdugan volt régens fiának a társaságában teszi meg az utat Bukaresttől Párizsig, illetve Londonig. A kitűnő diplomata és kísérete átaludta a budapesti tartózkodást és a diplomaták hálófülkéin nem gördült fel a függöny az egész budapesti tartózkodás alatt. Az Orient-expressz rövid budapesti tartózkodás után tovább indult Bécs felé anélkül, hogy Titulescu bárkivel beszélt volna azok közül, akik a magyar fővárosban várták. Románia londoni követe most Párizsba utazott és onnan folytatja majd útját London felé. Katasztrofális robbanás egy tengerészeti arzenálban A brazíliai Niciberoyban torpedótöltés közben történt a robbanás, amely 29 embert megölt, 197-et megsebesített New Yorkból jelentik. Brazíliából megrendítő tömegszerencsétlenséget jelentenek. A brazíliai hadiflotta vegyi laboratóriuma a levegőbe repült. Az Erzsébet Sestereo éttermei új vezetés alatt lenn meg 3trnyilvaaB& Jazz-band, tánc # Kitűnő konyha, polgári árak A szörnyű szerencsétlenség Nictheroy városában történt, Rio de Janeiro közelében. Az eddig beérkezett jelentések szerint a robbanásnak 29 halottja és 197 sebesültje van. A laboratórium épülete romokban hever. A robbanási katasztrófa a tengerészeti arzenál laboratóriumában történt, ahol torpedókat töltöttek. A sebesülteket a város kórházában akarták elhelyezni, de ott nem volt elég hely és így a sebesültek egy részét Rio de Janeiróba szállították. A robbanás következtében a közelben több ház rombadőlt.