Magyar Hirlap, 1931. november (41. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

2 "1931 november 3". [ KM ES ES REKEDTSÍ6 EUEH | ül ÜLI il l EHT-cvkqrka L­y harmada Rt. Budapest,Dembioszki u. 4 # Egy doboz 10 liter * Kaobati­ patikában és drop­criában ! ai parlament összeillése alkalmával még szá­mot adnak hivatali működésükről, ő maga pedig valószínűleg szintén szólásra jelent­kezik. Információink szerint a volt miniszter­­elnök vasárnap érintkezésbe is lépett Pestiiy Pállal, az­ egységes párt elnökével, akivel valóban arról tanácskozott, hogy milyen magatartást fog a jövőben tanúsítani. A volt miniszterelnökhöz közelálló helyről úgy tudjuk, hogy Bethlen István az inter­júban nem olyasmire gondolt, mintha kormányá­nak volt tagjai egymásután nagy beszédeket mondanának a képviselőházban, hanem a volt miniszterek, akiknek mandátumuk van, ha tárcájuk ügyét szóváteszik és az azok körébe eső dolgokat kifogásolják, válaszolni fognak a támadásokra. Bethlen volt minisztertársaival nem is beszélt meg semmiféle egységes taktikai felvonulást. A volt miniszterelnök egyébként Inkén tar­tózkodik. Hétfőn délelőtt néhány órára Nagykanizsán volt, de visszatért Inkére és egyelőre ott is akar maradni. Az elnöki tanács és a miniszter­elnök a Bethlen-rezsim megvédése és folytatása mellett A bizalmas pártértekezlet után az egy­­­séges párt elnöki tanácsa tartott ülést, ame­lyen megjelent gróf Károlyi Gyula minisz­terelnök is, azután­­ Valkó Lajos, Ivády Béla, Zsitvay Tibor és Mayer János minisz­terek és Vargha Imre pénzügyi államtitkár. Az elnöki tanács értekezletén rendkívül fontos kijelentések hangzottak el. Az el­nöki tanács tagjai egymásután kértek szót és felszólalásaikban valamennyien azt han­goztatták, hogy gróf Károlyi Gyulának minden ellenzéki támadással szemben meg kell védenie a Bethlen-kormányt, mert ők csak olyan kormányt hajlandók támogatni, amely a lemondott kormányra semmiféle ódiumot hárítani nem enged, az egységes párt vállalja a múltat, egyáltalában nem hibáztatja Bethlen Istvánt vagy annak kor­mányát és nem hajlandó új utakra lépni, a magyar politikában új irányokat követni. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök a fel­szólalásokra válaszolva kijelentette, hogy ő a maga részéről természetesnek ta­lálja a párt elnöki tanácsának ilyen szellemben való megnyilatkozását és leszögezi, hogy a magyar bel- és kül­politikában mint miniszterelnök száz százalékig gróf Bethlen István politi­káját akarja és fogja követni. A pénzügyi politikában — miután új hely­zetek álltak elő — természetszerűleg szük­ség van bizonyos új koncepciókra is, a lényeg azonban az, hogy a bel- és külpoli­tika iránya marad a régi, ami a pártot teljes mértékben megnyugtathatja. Az elnöki tanács tagjai, akiket a minisz­terelnöknek ez a határozott kijelentése ter­mészetszerűleg megnyugtatott, ekkor újabb kérdésekkel álltak elő. Rámutattak arra, hogy az utóbbi napokban sűrűn és egyre erőteljesebben hallatszott a nemzeti kon­centráció gondolata és olyan híreket por­táltak, hogy gróf Károlyi Gyula nem ide­genkedik egy nemzeti koncentráció meg­valósításától. Arra kérték tehát, hogy ebben a tekintetben is adjon határozott választ, de előzőleg kijelentették, hogy a kormány­párt zöme ilyen koncentrációt nem kíván, sőt egyenesen helyteleníti ennek szükséges­ségét nem látják, a pártra nézve pedig egyenesen veszélyesnek tartja, mert a kon­centráció veszélyezteti a párt további életét Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök erre a kérdésre is válaszolt, még­pedig azzal, hogy osztja a felszólalók nézetét, semmiféle koncentrációs kormány létrehozására nem gondol, kormányzati működésé­ben a pártra támaszkodik ,és továbbra is az egységes párttal akar kor­mányozni, mert bízik a párt további kitar­tásában és egységében. Az elnöki tanács tagjai ezt is nagy he­lyesléssel vették tudomásul. Ezután a mi­niszterelnök expozéja fölött meginduló par­lamenti vitában való részvételről tanács­koztak és megállapították, hogy a kormány­párt nagy energiával vonul föl az elkövet­kezendő politikai harcokban és teljes ere­jével támogatja gróf Károlyi Gyula kormá­nyát. Szerdán mondja el expozéját a m­inisz­erelnök Politikai körökben már napok óta folyik a vita arról, várjon a 33-as bizottság mun­kájáról terjeszt-e be jelentést a parlament plénumának. A kormány ugyanis a népszö­vetségi jelentést a Ház elé terjeszti és poli­tikai körökben úgy képzelik, hogy ezzel egyidejűleg a Ház elé kerül a 33-as bizott­ság és a hatos albizottság jelentése is. A 33-as bizottság még nem döntött ebben a tekintetben, bár erről a kérdés­ről már hosszabb vita folyt a bizott­ságban. Úgy tudjuk, hogy a kérdés a 33-as bizottság keddi ülésén dől el. Egyébként megkérdez­tük gróf Károlyi Gyula miniszterelnököt is, aki így válaszolt: — Ez a 33-as bizottság dolga, ebbe én nem avatkozom bele. Én a magam részéről a Ház szerdai ülésén elmondom expozémat. A szerdai ülés tehát nem lesz formális ülés. Napirend előtt négyen kaptak felszólalásra engedélyt: Buchinger Manó, aki a statárium elrendelését és a népgyűlési tilalmat, gróf Somssich Antal és F. Szabó Géza, akik a biatorbágyi merényletet­ teszik szóvá és Gál Jenő, aki a házszabályokhoz kapott felszó­lalásra engedélyt. Valószínű,, hogy a jövő­ héten Zsitvay Tibor igazságügyminiszter be­terjeszti az uzsoráról szóló törvényjavasla­tot is, amelyet nyomban kiadnak az illeté­kes bizottságoknak is. Az egységes pártnak egyébként az a terve, hogy a miniszterelnök expozéja fölötti vitát csak a jövő hét keddjére tűzzék napi­rendre és előbb a Ház tárgyalja le a gaz­dasági bizottságnak a képviselői fizetésle­­szállításra vonatkozó javaslatát, utána pe­dig néhány apróbb javaslatot. anMMMMB—Baaam^vrw Trjiiiiiiiiii ■im szaDösszieiMi kis rezsivel a legkitűnőbb munkásokkal dolgozik ! Előnyös »ingói szövet bevásár­lásaira lehetővé teszik atmm­e.i es te'iKapat k. rag­am teiön­o» készen vagy mértéknt­mni olcső eladását, hu­dder fépfiszanő Budapest, IV., Városház­ utca 20. szám Telefon: Automata 8 8­0 — 20 Rassay Indítványa a választójogi reformról Rassay Károly a képviselőház indítvány­­könyvébe a következő indítványt je­gyezte be: „Utasítsa a Ház a kormányt, hogy hat héten belül terjesszen törvényjavaslatot az ország­gyűlés elé a fennálló választójogi törvény re­formja tárgyában. Mondja ki a Ház, hogy az új választójogi törvénynek tartalmaznia kell a képviselők számának lényeges csökkentését, a titkos szavazati jognak az egész országra való kiterjesztését, a választás tisztaságának biztosítását, a jelenlegi ajánlási rendszer eltör­lését, végül az arányos és lajstromos szavazási rendszer bevezetését. Ebből a célból az egész ország bizonyos számú nagy kerületi egysé­gekre felosztandó akként, hogy a megválasz­tandó képviselők száma arányban legyen a szavazók számával.“ Borah elnökjelöltsége Londonból jelentik. Borah szenátor egy newyorki Reiter-távirat szerint kijelentette híveinek, hogy nagyon meghalja a Progresz­­szívek szervezkedése az ő elnökké való jelö­lése érdekében, de Hoovert verhetetlennek tartja. Egy valutaü­zérkedési bünpör az uzsorabíróság előtt Hétfőn kezdte tárgyalni a budapesti tör­vényszék, mint uzsorabíróság, azt a valuta­­üzérkedési bünpört, amelynek vádlottjai Róth Péter magántisztviselő, a Róth-bank­ház tulajdonosának fia, Reichm­nn Viktor tőzsdebizományos,, Reizer György és Békési Bernát magántisztviselő. Úgy ellenük, mint a szabadlábon lévő Barna Lipót bankár el­len fizetési eszközökkel való visszaélés cí­mén indult meg a büntetőeljárás. Reichmann Viktor kihallgatása során azt állította, hogy őt Skeinez László nevű ismerőse ugratta be. ssa Róth Péter visszavonta a rendőrségen tett vallomását és azt állította, hogy azok az üz­letek, amelyeket ő kötött, teljesen normális üzletek voltak és valutáért valutát kapott vissza. A többi vádlott is tagadta a terhen­tótt bűncselekményt. A vádlottak kihallgatása után a tárgyalást félbeszakították és annak folytatását szer­dán reggel 9 órára tűzték ki. A BSZKRT kocsikilométerszámát 78 millióra csökkentik A javaslat kedden a törvényhatósá­g tanács elé kerül A főváros törvényhatósági tanácsának legutóbbi ülésén a takarékossági bizottság javaslata és a BSZKRT igazgatóságának ál­láspontja körül nagy vihar volt. A takaré­kossági bizottság kiküldöttei úgy akarták elérni a megtakarításokat, hogy a már amúgy is 82 millióra csökkentett kocsikilo­­méterszám­ot 72 millióra akarták leszállí­tani. A BSZKRT-igazgatóság azonban nem volt hajlandó életbeléptetni a további csök­kentést, , mert az eddigi csökkentéssel is a villamosközlekedés rendszertelenné és meg­bízhatatlanná vált. A BSZKRT igazgatósága azon a helyes állásponton volt, hogy az üzemi érdekeket össze kell egyeztetni a kö­zönség érdekeivel és nem szabad a főváros villamosközlekedését visszafejleszteni a kocsikilométer-csökkentéssel, mert ezáltal állandósulnak a forgalmi zavarok. Az ellentétek áthidalására a törvényható­sági tanács albizottságot küldött ki azzal, hogy a BSZKRT vezetőségével tárgyalják le a kérdést és azután tegyenek javaslatot a törvényhatósági tanács keddi ülésén. Az albizottság tagjai hétfőn délelőtt jelentek meg a BSZKRT-nál, ahol Folkusházy Lajos vezérigazgatóval tanácskoztak a redukció végrehajtására vonatkozólag. A BSZKRT vezetősége most is tiltakozott a csökkentés ellen, mert nem vállalhatja a felelősséget az üzem viteléért, ha nagyarányú redukciót hajtanak végre. Az albizottság erre azzal a javaslattal jött a BSZKRT igzgatóságához, hogy az a tóta javasolt 72 millió kocsikilo­­métert 78 millió kocsikilométerre emeljék fel. A BSZKRT vezetősége elfogadta a javas­latot azzal, hogy racionális vonalvezetéssel és a vonalak gazdaságosabb kihasználásával sikerülni fog a csökkentést olyan formában végrehajtani, hogy ezt a közönség ne érezze meg. Hétfőn este a BSZKRT igazgatósága ülést tartott, amelyen Folkusházy Lajos vezérigazgató előterjesztette a délelőtti ta­nácskozás eredményét és az igazgatóság hozzájárult ahhoz, hogy a kocsikilométer- számot 78 millióra csökkentsék. A javaslat kedden a törvényhatósági tanács elé kerül, amely az ügyben véglegesen fog dönteni. „ Vádat emelek... !“ Friedrich István politikai röpirata Friedrich István röpiratot adott ki e címen: „Vádat emelek a dicsőségesen uralkodó rend­szer ellen.“ Azzal vezeti be röpiratát, hogy csak így emelhet vádat a Bethlan-rendszer el­len, mert ha a parlamentben tenné ezt, „a gárda fergetegszerűen állana fegyverbe a hit­­bizomány védelmében“. Főbűne, szerinte, a ,,rendszernek“, hogy „a pártabszolutizmus s a vele véd- és dacszövetségben élő mandarin­­bürokrácia“ katasztrófába vitte „kótyagos feudális rögeszméivel“ az országot. Erőszakos, nyílt választói joggal kiskorúsították a nem­zetet s „blöffökkel, retorikai mutatványokkal“ vezették félre azok, akik „vidéken negyven­­nyolcas gatyában legénykedtek, a pártmono­pólium kimérései és húsosfazekai környékén pedig csörgősapkában, hátulgombolós bugyo­­góban s lúgoscipőben alázatoskodtak Az első bűnt akkor követték el, amikor meg­hamisították a kisgazdapárt demokratikus programját s szétmállasztották a sokat emle­getett „sziklát“. A második bűnt akkor, ami­kor azt hirdették, hogy a „Vezérlőakarat“ külpolitikai sikerei mentették meg az orszá­got, holott Bethlen külpolitikai kudarcot teté­zett kudarcra. Azt hirdették, hogy a bolétával megmentik a gazdákat, pedig tönkretették azzal. Wekerle megígérte a hadikölcsönvalorizációt s a karita­tív segélyre sincs pénz. Kölcsönt ígértek s most moratóriumot sem kapunk. Mindenféle beruházást jelentettek be a választásoknál s most az állami üzemeket akarják bérbeadni, elzálogosítani. Pénzügyi szuverenitással büsz­kélkedtek s most „hajlongva várják a hitele­zők zárgondnokát“. Bod Dárius és utóda 800 millió pengő öltö­két préselt ki a dolgozókból. 1500 milliót költöttek el s a krach kitörése óta ez az összeg 300 millióval emelkedett. Gazdasági hibák után bekövetkezett a teljes programtalanság. A többség az ellenzékkel szemben gyűlölkö­dött, meg akarták azt „móresre tanítani" s mentől hangosabb volt a kórus, a vezér annál „cézáribb, önteltebb, elvakuttabb, valmádóbb“ lett. Nincs irányító, biztató szó s koplaló kúrával, vegetáriánus tanok hirdetésével, akarják a krízis „tatárrohamát megállítani“. Friedrich ezután pontokba szedi vádpontjait. Vádat emel többek közt azért, mert a válasz­tásokat „kinevezési komédiává züllesztették, mert költségvetésen kívül s nagyrészt felha­talmazás nélkül 400 millió pengő adósságot zúdítottak az országra; mert „cinikusan lep­lezték könnyelmű gazdálkodásuk végzetes eredményeit“, mert­­ százmilliókat költöttek luxuscélokra, de nem fizették Budapestnek a betegápolási díjakat. Vádat emel Friedrich, mert az egész kis politikát az optánspor szekerébe fogták s óriási áldozatot váltottak ennek érdekében, mert eladósították a városokat a rájuk tak mélt Speyer kölcsönnel, mert „szemrebbenés nélkül utaltak ki négy , ötféle jövedelmet is a rendszer zopásainak az államkasszából", mert óriási apparátust tartottak s deficitbe vitték az országot, vádat emel a nagy adó­késedelmi kamatok, transzferálások ellen Azért is, mert „államszocializmust játszottak a legbornírtabb formában­, közpénzekből csinál­tak sajtópolitikát , mert elkobozták a szabad­­ságjogokat. Számot kell adni a tízéves sáfár­kodásról, enélkül nincs talpraállás — ezzel végzi Friedrich István a röpiratot. porosz szén DE VAN „FRANDOR“ eleftn tályh­i, mely keveset fogyaszt és bár­mily tüzelőanyaggal pomrás meleget ad. Minden cserépkál­yhára felszerelhető. Megrendelhető a bemutatóteremben V., Kálmán utca 21. Telefon 29­2­87. Kedd Benes szerint Csehszlovákiának és Magyarországnak meg kell egyeznie Prágából jelentik. A képviselőház költ­ségvetési bizottságában dr Bates külügy­miniszter a külügyi költségvetés tárgyalása során reflektált arra a különböző politikai laborok képviselői részéről felhangzott kéi velelésre, amely a leszerelési akcióra vonat­kozott, főleg pedig arra a konkrét kérdésre, hogy Csehszlovákia milyen álláspontot fog­lal el e tekintetben. A miniszter kijelentette, hogy a leszerelésnek meg kell lennie, egy­idejűleg pedig biztonsági garanciákat kell teremteni. A békeszerződéseket és azok revízióját il­letően a miniszter a következőket jelentette ki: Éppen úgy, ahogyan a leszerelés egysze­­­rüsködik, ugyanúgy egyszerűsködnek a béke­szerződéssel kapcsolatos problémák is. Min­den szerződés, minden nemzetközi aktus idővel alkalmazkodik a helyzethez. Mint Csehszlovákia külügyminisztere, Benes védi a békeszerződéseket. Ezek a köztársaság Magna Chartajá-rnak tekinthetők. Bizonyos kérdésekb­en kompromisszumok lehetségesek és vannak bizonyos lényeges kérdések, ame­lyekben kompromisszum nem lehetséges. Benes megismételte a külügyi bizottságban hangoztatott véleményét, hogy Csehszlovákia tényleg jó viszonyban van szomszédaival. Tisztában van vele — mondotta Benes—, hogy nem lehetséges Közép-Európában más­ként rendet teremteni, mint azzal, hogy Csehszlovákia megegyezzen Magyarországgal, iletve, hogy a magyarok szomszédaikkal megegyezzenek. Magától értetődik, hogy Csehszlovákia a megértésnek ezt a politiká­ját műveli és továbbra is ezt fogja művelni. A népszövetség törekvése arra irányul, hogy minden törekvést békésen intézzen el. Egy államot magát semlegesíteni, ha ennek fel­tételei környezetében nincsenek adva, egy­szerűen nem lehet. A kisebbségi kérdésre vonatkozóan Cseh­szlovákia őszintén igyekezett a maximumát megtenni annak, amit eddig tehetett. A mi­niszter nem mondja, hogy minden megtör­tént és nem mondja, hogy ezt vagy azt ne lehetne még megtenni. Nem akar semmit sem halogatni, de kis türelmet mindenki­nek tanúsítania kell. A külügyminiszter ezután a kereskedelmi szerződések kérdéséről tett rövid nyilatko­zatot. STANDARD ft I ai Telefonsaim: 83-5-85

Next