Magyar Hirlap, 1932. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

HÍMAD 4 T032 január­­. Új évcfo­r­­s"­­ a Stík­e Pemetefű* Meg kell szüntetni a régi pártkereteket — mondja gróf Sigray Antal Gróf Károlyi Gyula miniszterelnököt ma délben fölkereste Rassay Károly és gróf Sigray Antal, akik több mint egy óra hosszat tárgyaltak. Gróf Sigray Antal egyébként nyilatkozott is, de nem ezekről a tárgyalá­sokról­, amelyek magánjellegűek voltak. Sigray Antal szerint a régi belpolitikai párt­kereteket meg kell szüntetni és egy erőteljes átfogó program mögé kell felsorakozni min­denkinek, aki az ország jövőjét szívén vi­seli és a bekövetkezett válságért nem fele­lős. Gazdasági téren céltudatos, szervesen összefüggő intézkedésekre van szükség. Kül­politikai téren keresni kell a szomszéd álla­mokkal való megértést, az illetékes ténye­zőknek e tekintetben végre elhatározó lépést kell tenniük. Az új évben mindenesetre be kell következnie a csődöt mondott rendsze­rekkel és módszerekkel való teljes szakítás­nak, kül- és belpolitikában és a gazdasági téren egyaránt el kell jönnie a megértés szellemének. A főváros 1931. évi zárszámadása kétmillió pengő deficittel zárult A főváros 1931. évi nyers zárszámadása el­készült és abból megállapítható, hogy, da­cára a bevételek csökkenésének, a zárszám­adás csekély deficitet mutat fel. Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok előterjesztésére a polgármester még júniusban elrendelte a kiadások egy részének zárolását és ennek az intézkedésnek köszönhető, hogy a főváros 1031. évi zárszámadása a 370 millió költség­vetéshez viszonyítva alig 2 millió pengős de­ficittel zárul. Sebő Béla főszámvevő erről csütörtökön délelőtt jelentést tett Ripka Ferenc főpolgár­­mesternek és a jelentés nagy örömet keltett a városházán, mert ebből a főváros jól meg­alapozott pénzügyi gazdálkodására követ­keztetnek. A főváros egyébként elhatározta, hogy szükséglakásokat épít és erre vonatkozó ké­relmét kedden a minisztertanács is jóvá­hagyta. Az állam a szükséglakások építésére 400.000 pengőt utal át a fővárosnak és en­nek az összegnek az előteremtését a pénz­ügyminiszterre bízták. Amint a 400.000 pen­gőst az állam átutalja a fővárosnak, úgy nyomban hozzákezdenek a szükséglakások építéséhez. Egyelőre 200 lakást építenek és elsősorban azoknak adnak hajlékot, akiket lakásukból kilakoltattak. Csökkentik az igazgatók létszámát a Deutsche Banknál Berlinből jelentik. A Deutsche Bank and Diskonto-Gesellschaft, Németország legna­gyobb bankja, az igazgatóságra is kiterjesz­tette az általános leépítés elvét. A bank közlése szerint a vállalat igazgatóságát há­rom taggal csökkentik. A távozó igazgatók között van Németország egyik legszakkép­­zettebb bankára, dr Stauss is. Stauss már január első napjaiban megválik a banktól és felhagy minden bankári tevékenységgel. Egy amerikai nagyvállalkozó halálos autókatasztrófája Berlin közelében Berlinből jelentik: Berlin környékén csü­törtök délelőtt ismét halálos kimenetelű autóbalesetet okozott a síkosra fagyott or­szágút. Löwenberg község határában az országút egyik kanyarulatánál megcsúszott egy automobil, amelyen Wheeler Artúr amerikai nagyvállalkozó ült fiával és sofőr­jével. Wheeler autókiránduláson volt Euró­pában s egész Németországot be akarta járni kocsijával. A megcsúszott autó egy fának rohant és teljesen izzó-porrá zúzódott. Wheeler szörnyethalt, fia és sofőrje súlyo­san megsebesültek. ERDÉLYI LEVÉL Kortársaim, az építők ilyenkor karcsonytájt, vagy talán pár nap­pal karácsony után, a Kárpátokban feküd­tünk, most tizenhét esztendeje éppen. Hason feküdtünk, méteres havon, a szemközt jól be­ásott oroszoktól alig háromszáz méternyire. Úgynevezett makacs harc folyt a hegytető birtokáért. Mi támadtunk. Valami búgva és suhogva jött a hátunk mögül. Mintha látha­tatlan vonat közeledne a levegőbe láthatat­lanul lefektetett síneken. Nem volt ismeret­len hang: a nehéz tüzérség küldött ilyenkor „csomagot“ az orosz állásoknak. Harminc és fél centiméter átmérőjű csomagot. De most valami hiba eshetett a tüzérek számításában. Csak azt tudom, hogy tűzhányó nyílt meg alattunk s belémvillant: ez a végítélet , a tíz körmömmel az életösztön vadul kapartatni kezdte a havat. A másodperc ezredrésze alatt levájtam két, tenyérnyi fűcsomóig. És belé­jük kapaszkodtam. Mert meg kellett vala­mibe kapaszkodni, hogy levegőbe ne kapjon a hirtelen nyílt kráterből magasra szökő tűz­és lángtölcsér. A fejemre pedig potyogtak a kövek, fadarabok, emberi végtagok s máig csodálkozom, hogy elevenen hazakerültem onnan. A csomag tévedésből nem az orosz állásba csapott be, hanem a két rajvonal közé. Oda, ahol a két vonal a legközelebb volt egymás­hoz. Szerencsére, ha egyáltalán szerencsének nevezhető, hogy az ember még ma is él, nem közvetlen előttem vágódott a behemót acél­tömeg a sziklának, hanem kissé jobbra. De ilyen közel soha s ilyen rettenetes rettegés Sem azelőtt, sem azóta nem nyilallott belém. Mikor az angol font megrendüléséről az első szavakat a táviratból elolvastam, különös képzettársítással a Dukla melletti harminc és feles becsapódás emléke zajlott­ fel bennem Azóta, mint akkor, az életösztön kapartatja velem lázasan a havat. Hátha eléreik egy két hitvány facsomóig legalább, amiben megka­paszkodhatnék. Valamikhez vagy valakikhez, akiknek közvetlen kapcsolatuk van az anya­­földdel. Akiket létezésük minden gyökérszála a talajhoz köt. Akik felett tombolhatnak gazdasági válságok harminc és feles lövedé­kei, ők megmaradnak. Nekik a tél, nyár, az ősz és a tavasz az elemük, ők tőzsdei árfolya­mok helyett a hideg Oltban úsznak s a jazz és cigánymuzsika terméketlen zenebonása he­lyett dolgozó méhrajok zümmögését hallgat­ják a kaptárba kukucskáló ablak mögül. Két ilyen fűcsomóra akadtam. Ezennel bemuta­tom az egyiket. * — Most egy kis nyugalmam van — mondja Balázs Ferenc. — Az asszony elment Dá­niába. Hiszen tudja, dán eredet, csak Ame­rika elfeledtette vele az anyanyelvét. Most ki­ment egy dán professzorhoz, aki meghívta, hogy legújabb tudományos művét fordítsa le angolra, ő újra megtanul dánul és a pro­fesszor megtanul tőle angolul. Ha ezzel el­készült, átruccan néhány hónapra az Egyesült Államokba, rokoni látogatóba. Mellesleg né­hány előadást tart az erdélyi faluk életéről s ebből csinál biztosan valami kis pénzt, ami jól fog majd esni itthon a további munkához. — Nem unatkozik majd otthon egyedül, míg az asszony ezt az évekre szóló prog­ramot lebonyolítja? __ Eleinte unatkoztam, nem tagadom. De úgyis meglehetősen a faluhoz leszek kötve. A papi fizetésünket most leszállítják. Még jó, ha ezer lejt kapok. Ezzel nem lehet nagyon ugrálni. Nappal elfoglalom magam a falusi dolgokkal, este megírom annak a mésfél év­nek a történetét, amit eddig Mészkőn eltöltöt­­tem­. De ez nem olyan egyszerű napló lesz ám, ebben világnézet is lesz. Alkalmas he­lyeken kifejtem majd a magam nézeteit a tervgazdálkodásról, a falusi termelés reform­járól és mindenről, ami útba akad. Emellett persze az események sem lesznek érdektele­nek, amelyekről megemlékezem. Erről a fiatal unitárius papról már szót ejtettem a Magyar Hírlap­ban. Azokban a hónapokban éppen, mikor végre parókiát kapott az aranyosszéki Mészkőn. Ez az a fiatalember, aki „bejárta a kerek világot“ s hazajött, hogy itthon hasznát vegye négyévi vándorlásának. Oxford volt az első állomása, de a vakációkban biciklin és gyalog beutazta Hollandiát, Németországot, aztán áthajózott Amerikába, onnan Japánon, Kínán, Indián, Palesztinán át került vissza Erdélybe. Vitá­zott Gandhival és előadásokat hallgatott a Tagore egyetemén s megbotránkozott a bet­lehemi jászol helyén emelt templom cifra­ságán. Amerikából utánajött a dán leány s mi­helyt megkapta a mészkő­­parókiát s átesett némi tüdőcsúcshurutos veszedelmen, meg­esküdtek. Röpül az idő, ennek másfél éve már. Közben félévenként ha találkoztunk, mikor Kolozsvárra hozták ügyes-bajos dolgai. Akkor részletekben elmesélte, hogy halad a munka a falun. Eleinte elragadta a fiatalos cselekvőkészség. Mindent meg akart valósítani, amit elődei századokra visszamenőleg elmulasztottak. Megcsinálta a tejszövetkezetet s naponta há­romszáz liter tejet szállított be Tordára. A gazdákat társaságba tömörítette s cséplőgépet vásároltak, közös haszonra. Ez a tempó egy kicsit megriasztotta a híveket, lassabbra kel­lett fogni az üzemet. Szerencsére jött a tél s akkor megalapította az Első Erdélyi Nép­­egyetemet. Az első esztendőben csak rádió­hallgatás volt és mesemondás. Az öregebb emberek femnszóval mondták el a fiatalab­baknak, milyen volt az élet Mészkőn régen. A fiatalok háborús tapasztalatokról meséltek. Hogy aztán így szépen összemelegedtek és megnyilatkoztak az emberek, kitapogatta, hogy mit tanulnának jövőre a legszíveseb­ben? Ennek megfelelően állapította meg az idei tél programját Heti három előadásban sorozatosan ismertetik meg az emberekkel Erdély históriáját és az irodalom történetét, bő olvasmány-szemelvényekkel. — A tanítóm értelmesen olvas fel, ő az irodalomprofesszorom és a falusiak nagy él­vezettel hallgatják. Különösen nagy sikere volt Jókai Új földesurának, de mohó érdek­lődéssel hallgatták például a Széchenyi Hi­telét is. Tessék jól megjegyezni: a Széchenyi Hitelét Mészkőn, a tordai hasadék oldalában, ahova hetenként csak kétszer jár a posta. A másik előadó képesített ácsmester, ő a számolás és mérés elemeibe avatja bele a mészkőieket. Balázs tiszteletes úr megemlíti, hogy ezeknek az előadásoknak van a leg­nagyobb hallgatósága. Ezt helyesli részben, mert manap szükség van a gyakorlati tu­dásra, de részben mintha féltékeny is volna az ács sikerére. : — Az elején nem tudtam rájönni, miért van nekem vagy a tanítónak kevesebb hall­gatónk, mint neki? Azután rájöttem, hogy nem a gyakorlati tudományoknak van külö­nösebb vonzóereje. A legények, ősi mészkő­ szokás szerint, heti három estén látogatják a lányos házakat. Kedden, csütörtökön, szom­baton. Az én előadónapom kedd, a tanítóé csütörtök. Most már tudom, miért van hét­főn annyi hallgatója az ácsnak. Ezzel is okosabb lettem jövőre. Közben, a tavalyi téltől az idei télig, tör­tént még valami. A mészkői papiak udvara átalakult napközi otthonná. A mezei mun­kába menő anyák bizalommal vitték gyerme­keiket reggelenként az amerikai tiszteletesné­­hez, aki szépen megtanult magyarul közöt­tük s jól gondjukat viselte. A tiszteletes ismét nagy fába fogta a fejszéjét, renoválás alá fogta az öreg templomot, amely még az Ár­pádok idejéből való műemlék. Százezer lej­nél is nagyobb összeget izzadott ki a falu­s szívesen, mert templomra szívesen áldoz a falusi hiúság. A tiszteletes urnák gondja volt rá, hogy a templom eredeti stílusában újhod­­jék meg. E célból kölcsön kérte a református egyház kitűnő fiatal építészét, Debreczeni Lászlót Kolozsvárról s olyan takaros templo­­mocskát rittyentettek ketten — hogy a képe­sített ácsmestert se feledjem ki, hárman —, hogy csodájára jár Aranyosszék. De még ez se minden. Közben arra is rá­ért, hogy más falvakban s még a távoli Sza­­mosvölgyén is előadásokat tartson a falusi gazdálkodás újjászervezéséről, a szomszédos városokkal kiépítendő belterjesebb árucseré­ről és a falusi termelés belső megorganizálá­­sáról. Ráért cikkeket is írni erről a kérdés­ről, ráért megszervezni a falusi ifjúság kon­ferenciáját s rendezett a környékbeli falvak­kal közös ifjúsági napokat. A jövőre vonatkozó terveiről még nem kér­deztem ki, de ahogy ismerem, jövőre is épít valamit Mészkőn. Mert életeleme az építés. Jöhetnek és tombolhatnak akármilyen gaz­dasági válságok, sűrűsödhetnek akármilyen fekete fellegek a jövendő égalján. Balázs Fe­renc épít, mert építenie kell. Minden évre legalább egy új alkotás jut. Csak azért nem több, nehogy az emberek megriadjanak a túl­­gyors tempótól. Szentimrei Jenő ------ifTrawiiiirfirii»fflinwTiiir»itMwwwBBawwaMMB«w«BMHWMnMwwMnnwramriiiiiiiiiMWiiiwiwi» iin~n-----­ is &ZZ llS koncentrált • K^i-vi.BsAStG ... ul ti Bi iP borotvaszappan * “'‘ints arcböb Péntek Január végéig meghosszabbították újra az ügyvédek illetékfizetési kötelezettségének felfüggesztését A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hiva­talos lap legközelebbi száma közli az 1914. évi XLIII. tc. 54. § (1) bekezdése alkalma­zásának felfüggesztésére vonatkozó 5800/1931. M. E. számú kormányrendelet hatályának újabb meghosszabbításáról kiadott rendele­tet, amelyhez a következő hivatalos magya­rázatot fűzték: Az idézett kormányrendelet az ügyvédek­nek a törvénykezési illetéknek lerovásáért elsősorban való felelősségét megállapító szabályok alkalmazását abban a feltevés­ben, hogy a törvényhozás a Pp-t az illeték­lerovás biztosítása érdekében rövidesen mó­dosítani fogja, az 1931. évi november végéig felfüggesztette és meghatározta azokat a szabályokat, amelyek a felfüggesztett sza­bályok helyett a felfüggesztés idejére irány­adók. Az idézett kormányrendelet egyúttal felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a november végéig terjedő felfüggesztési ha­táridőt két ízben legfeljebb egy-egy hónap­pal meghosszabbíthassa. A felhatalmazás alapján a pénzügyminisz­ter egyhónapi meghosszabbítást egy ízben már elrendelt, a most kiadott rendelettel pedig az ügyvédeknek a törvénykezési ille­tékekért elsősorban való felelősségét megál­lapító szabályok felfüggesztésének idejét má­sodízben is további egy hónappal, vagyis 1932 január végéig meghosszabbította. Ezzel kapcsolatban az ügyvédi kar részé­ről ismételten hangsúlyozott kívánságnak­­ megfelelően utasította a pénzügyminiszter a pénzügyi hatóságokat, hogy az esetben, ha a bélyeggel le nem rótt törvénykezési ille­téket az ügyfélen behajtani nem lehet, úgy­hogy az ügyvéd másodsorban való felelőssé­gének érvényesítésére kerül a sor, ameny­­nyiben az ügyvéd az egyszeres illetéket a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt befizeti, akkor a felemelt ille­­ték teljes összegét hivatalból töröljék s fel­emelt illetéket tehát az ügyvédtől csak akkor követeljenek, ha az egyszeres illetéket 15 nap alatt be nem fizette volna. Rosszabbodott a francia hadügyminiszter állapota Párizsból jelentik. Mint az Havas-iroda je­lenti, a gyengélkedő Maginot hadügyminisz­tert ma délután lakásáról az egyik párizsi klinikára szállították át. A Liberté értesülés® szerint a miniszter állapota rosszabbra fordult. Hendersonon újabb röntgen-­vizsgálatot hajottak végre Londonból jelentik: Henderson volt kül­ügyminiszteren csütörtökön újabb röntgeni vizsgálatot hajtottak végre.

Next