Magyar Hirlap, 1932. március (42. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
4 1932 március 2.a » Móra Ferenc előadása Táncsics Mihályról A Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre, a Budapesti Hírlapszedők Köre és a Budapesti Kéziszedők Köre meghívására vasárnap délelőtt az Omnia termében Móra Ferenc, a Magyar Hírlap kitűnő főmunkatársa tartott előadást, A szegény, széniéttó címmel Táncsics Mihályról. A zsúfolt helyiségben Kirsteier János, a Budapesti Korrektorok és , Revizorok Köre elnöke üdvözölte a népszerű írót. Móra Ferette előadásában elmondotta, hogy Táncsics Mihályról jóformán a lexiko* 11S adatokon kívül csak annyit tud a nagy* közönség, hogy 1848 március 15-én az Ifjúság kiszabadította őt börtönéből. Móra Ferenc saját kutatásai nyomán ismertette Táncsics Mihálynak, a Munkások Lapja volt szerkesztőjének életét. Táncsics csak 24 éves korában kezdte el gimnáziumi tanulmányait, addig mint kertész, segédtanító és ** pásztor bolyongott az országban. Később sajtóvétségért a budai helyőrségi börtönbe került, innen szabadították ki a márciusi ifjak. Elmondotta a kitűnő előadó, hogy a szabadságharc leveretése után Táncsicsot is halálra keresték, de ő Csak 1857-ben, az általános amnesztia idején került elő. Kiderült, hogy nyolc évig élt Orczy úti kertészete alatt egy pincehelyiségben és csak éjszakánként merészkedett ki a friss levegőre. Néhány év múlva a „szegény, szent öreg“-et sajtóvétségért a gellérthegyi Citadellába zárták, ahol majdnem teljesen megvakult. Teljesen elfelejtve, nagy nyomorúságban halt meg 1884-ben nyolcvanötéves korában Móra Ferenc végül Táncsics irodalmi működését ismertette. A rendkívül érdekes, mindvégig lebilincselő előadást feszült figyelemmel hallgatta és frenetikus tapssal fogadta a hallgatóság, amelynek nevében Kirsteier János hálás szavakkal köszönte meg az érdekes fejtegetéseket. Az ügyészség dönti el a sógorgyilkos leventeoktató sorsát A Vaskapu ucca 7. számú házban vasárnapra virradó éjszaka megrázó tragédia történt: Boros István 27 éves volt leventeoktató Veszekedés közben hasbalőtte sógorát, dr Eperjesi István székesfővárosi tanácsjegyzőt, aki néhány órával később a Fasorszanatóriumban meghalt. Hétfőn reggel Boros Istvánt részletesen kihallgatták a főkapitányságon a tragédiára vonatkozólag. Boros elmondotta, hogy a Vaskapu utca 7. számú négyemeletes házat két nőtestvérével együtt tavaly örökölte, ő a ház földszintjén kétszobás garszónlakásban, Vilma nevű nővére pedig férjével, dr Eperjegy Istvánnal az első emeleten lakott. A ház harmadik résztulajdonosa, másik nővére, nem lakott a házban. A tragédia előzményeire vonatkozólag Boros elmondotta a főkapitányságon, hogy vasárnapra virradó éjszaka Eperjesy lerohant hozzá, mert az ő lakásáról telefonálni akart háziorvosáért, dr Török Sándorért, felesége ugyanis Influenzában súlyosan megbetegedett, nagy láza támadt. *—• Ajánlottam, hogy hívja az én orvosomat — mondotta Boros sógorom azonban ragaszkodott régi háziorvosához, akinek a számát tárcsázni is kezdte iddr a készüléken. Én méregbe jöttem, lenyomtam a horgot, amiatt támadt azután éles szóváltás közöttünk. Sógorom szóváltás közben megütött engem. Boros előadása szerint az ütés miatt elvesztette józan ítélőképességét, felkapta éjjeliszekrényéről Browning-pisztolyát és vaktában elsütötte a pisztolyt. Boros, amikor látta, hogy sógora súlyosan megsérült, szólt a házfelügyelőnek, kérve, hogy értesítse a mentőket, ő pedig felment nővéréhez. Eperjegyt a mentők a Fasor-szanatóriumba szállították. A szanatórium orvosai azonnal látták, hogy Eperjesy menthetetlen. A golyó átfúrta a hasfalat és a beleket. A főkapitányságról rendőri bizottság szállt ki a szanatóriumi szobába, ahol megjelent a vizsgálóbíró is. Ki akarták hallgatni Eperjesyt, a tanácsjegyző azonban csak annyit tudott mondani, hogy nem akar vallomást tenni sógora ellen. Nem sokkal a vizsgálóbíró eltávozása után meg is halt. Boros István főkapitánysági kihallgatása alatt olyan idegesen viselkedett, hogy a rendőrségnek az a gyártúja támadt: a volt leventeoktató talán nem■ beszámítható. Több tanú kihallgatása után szándékos emberölés bűntette címén letartóztatták, kedden reggel át is szállítják az ügyészség fogházába. Az ügyészség indítványától függ, hogy elmeorvosi vizsgálatra utalják b e Boros Istvánt, avagy statáriális eljárás alá vonják. Tettét úgy is minősíthetik, hogy erős felindulásban követte ett, ebben az esetben nem esik statárium alá. Lefegyverzik Ausztriában az önvédelmi alakulatokat Bachinger miniszter érdekes terve Bécsből jelenti ki Bachinger közbiztonságügyi miniszter ■.■ parlamenti körök értesülése szerint még ezen a héten megkezdi a nagy lefegyverzési akciót. Bachinger miniszter úgy akarja végrehajtani a különböző önvédelmi alakulatok lefegyverzését, hogy mindegyik alakulat ellenőrizhesse a többi alakulat leszerelését. A köztársasági Védőszövetség lefegyverzését tehát a Heimswehr, a Heimwehr lefegyverzését pedig a köztársasági védőszövetség ellenőrzése mellett hajtanák végre. Politikai körökben nem nagyon lelkesednek Bachinger miniszter tervéért, amelyet a gyakorlatban keresztülvihetetlennek tartanak. A miniszter a lefegyverzési akció befejezése után törvényjavaslatot akar beterjeszteni, amely drákói szigorral büntetné a tiltott fegyvertartást. A miniszter már a legközelebbi napokban megkezdi tárgyalásait a pártvezérekkel az akció végrehajtása ügyében. Nemzetvédelmi és földbirtokpolitikai szempontok írta: Dr PÓLYÁK BÉLA A címben foglalt jelszavakkal indokolta a kormány azon egy mondatból álló törvényjavaslatát, melyben minden korlátozás nélkül diszkrecionális jogot ad a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy a földbirtok átruházását kedve szerint megtagadhassa, vagy azt megadhassa. Abban, akiben egy kis alkotmányjogi és közgazdasági érzék van, szörnyülködést kell, hogy keltsen, hogy a magyar törvényalkotásban és a mezőgazdaság legsúlyosabb válságának idejét egy ily javaslat terjesztetik elő. A politikai iskolázottság elemi szabálya, hogy az Végrehajtó hatalmai se nyugodt, békés időben és bírnál kevésbé kivételes időkben nem lehet és nem szabad minden korlátozás nélküli hatalommal, főkép azon a területen felruházni, mellyel a szabadságjogok korlátoztatnak. A földbirtokreform-törvények során meg kell állapítanunk azt, hogy a törvényalkotások retrográd lépést tartanak, mert míg az 1920. évi XXXVI. t.-c. szerint az ingatlaneladás csak annyiban volt korlátozva, hogy az államnak elővásárlási joga volt és ha a földbirtokot a tulajdonos eladni óhajtotta, csak annak volt kitéve, hogy vevője helyett az állam él elővételi jogával, addig az 1928. évi XLI. t.-C. az átruházás megtagadásának jogát az elővételi jog gyakorlása nélkül engedte meg a miniszternek; azonban ez a törvény ezt a korlátnélküli jogot kifejezetten csak 3 évre adta meg. Talán menthető, hogy a törvényhozás abban a hitben és afeletti örömében adta meg a jogot a végrehajtó hatalomnak, hogy végre megszabadította a a földbirtokot a „rendezéstől“ és az ezen célra alkotott OFB-tól. Ez a javaslat azonban ezt a korlátozás nélküli diszkrecionális jogot bizonytalan időre, egy újabb törvény alkotásáig adja meg a végrehajtó hatalomnak. Hogy értékben mennyire devalválja a földbirtokot a szabad rendelkezés és az 1920. évi törvényből továbbra is érvényben maradt szabad hasznosítás, kormányhatósági jóváhagyástól való függővé tétele, azt felesleges kiemelnünk, azt mindannyian tudjuk és érezzük. A korlátozás, amely a törvény szavai szerint a vételre vonatkozik, egyben korlátja az eladásnak is, tehát tulajdonképpen a gyakorlatban annyi, mintha a telekkönyvbe valamennyi földbirtoknál az volna bekebelezve, hogy ez, az ingatlan a m. kir. földmívelésügyi miniszter tetszésétől függő vevőhez adható csak el. Ki fog ily körülmények között oly vagyontárgyhoz nyúlni és abba tőkéjét befektetni, melyet eladnia a földmívelésügyi miniszter tetszésétől függőleg szabad csak és amelyet hasznosítani is csak akkor tud, ha ehhez a m. kir. földművelésügyi miniszter hozzájárul? Ezeket a szempontokat az ellenzék eléggé feltárta és rámutatott arra, hogy a múltak Szomorú tapasztalatai alapján ez a vételkedvet és így a vételárat is hátrányosan befolyásolja még akkor is, hogyha a pénzérték stabilitásában a feltétlen bizalom megvan. Az is természetes következménye ezen diszkrecionális jognak, hogy aki birtokát bérbeadni vagy eladni akarja, vagy aki birtokot venni, vagy bérelni akar, minthogy jogai nem a törvényen, hanem a miniszter diszkrecionális jogán alapulnak, önkéntelenül és szükségképpen kell, hogy olyan emberekhez forduljon, akik a miniszter akaratát befolyásolják. Tehát szükségképpen kitenyészti az ilyen törvény a kijárókat. Ez az ingatlantulajdonosra vagy a vevőre nézve kiadást jelent, amelyet ugyancsak a vételárba vagy a bérbe bekalkulál. Az is kétségen felül áll, hogy bár a törvény bizonyos határidőt ír elő a miniszteri határozat meghozatalára, az mégis csak a valóságban hosszabb időt jelent, mint ahogy számos esetet tudunk, midőn a hasznbérleti szerződés jóváhagyása több mint egy féléven át húzódott. Az ügyletek foglaló vagy előleg adása mellett történhetnek Csak és vájjon ki teszi ki magát a jelen időkben annak, hogy a ránézve jelentékeny összeg hosszabb időn át heverjen? De hát várjon mi is a nemzetvédelem és mennyiben segíti elő azt a birtokpolitikát, amelyet ez a kormány soha még fel nem fedett, a földmivelésügyi miniszternek adott korlátlan vétójogot? A nemzetvédelem kimerül abban és elintézettnek tekinthető azzal az intézkedéssel, hogy nem magyar állampolgárok a magyar impérium területén földbirtokot nem szerezhetnek. Ezt pedig már az 1920. évi XXXVI. t.-c. kimondotta. Egy átgondolt és rendszeres földbirtokpolitikát pedig, amely nálunk nem lehet más, mint az, hogy a kötött birtokok szabaddá tetessenek és hogy a magyar földbirtok-megoszlás egyenletesebbé tétessék, nem szolgálhatja az, hogy a földművelésügyi miniszter itt vagy amott, ahol ép a földtulajdonos birtokát eladja, ezzel a rendszertelen esetlegességgel szolgálja és tegye lehetővé a magyar földbirtokpolitikai cél megvalósulását. Egy átgondolt és ma már általában szükségesnek ismert földbirtokpolitikai célhoz máskép jutunk. Hatalmas eszköz lett volna az állam elővételi joga, ma azonban sajnos, megfelelő anyagi eszközök nem állanak az állam rendelkezésére és belátható időn belül az államnak ehhez nem is lesz meg az anyagi ereje. Tehát sem nemzetvédelmi, sem birtokpolitikai célok nem indokolják azt, hogy alkotmányos felelősség nélküli jog adassák minden korlátozás nélkül, a miniszternek továbbra is, amely jog gyakorlásához a javaslat indoka azt mondja, hogy „oly jól bevált“. Kiválcsiak lehetünk arra, hogy a 100.000 kát. hold eladásából hat esetben megtagadott és összesen 8613 kát. holdra vonatkozó megtagadásnak mik voltak az okai. A javaslat szerint a közérdek súlyos sérelmét okozta volna a hat esetben való meg nem tagadás és annak perfektuálása nemzetvédelmi és földbirtokpolitikai szempontból nem volt megengedhető. A részletek nagyon érdekelnék a közönséget. Purgly miniszter felszólalásában akként fejezte ki magát, hogy „etikai“ okokból vált szükségessé ezeknél a jóváhagyás megtagadása. Mi is az az etika? Vagy az illetők nem ütötték meg valamely kaszinó felfogását? Fel kell tételeznünk, hogy a kormányzathoz közelebb álló és a javaslat mellett felszólaló képviselők jobban ismerik az általuk támogatott kormány intencióit. A törvényjavaslat hiteles magyarázóinak fogadhatjuk el őket és ezek nyíltan megmondták, hogy erre a zsidóságnak a mezőgazdaságban való térfoglalásának megakadályozása miatt vatt szükség. Az egyik felszólaló képviselő még meg is nyugtatta a zsidóságot, hogy hiszen ez nem is oly nagy sérelem rájuk nézve, mert úgyis megvan már a felekezeti aránynak megfelelő, őket megillető 6% és reméli, hogy többre nem is kívánkozik a zsidóság. A támogató képviselő úr adata Ugyan a tényeknek nem felel meg, mert 2.538.482 gazdaságból, a haszonbérlőket is beleszámítva, Csak 16.000 a zsidó kézen lévő gazdaság, azonban e cikk keretében a fentieken kívül csak arra akarunk rámutatni, hogy nekünk magyaroknak törvényalkotásunkkor az alkotmányjogi és gazdasági szempontokon kívül különösentegelnünk kell azért is, hogy az utódállamokban, akik eddig is figyelemmel kísérték és sajnos, követték a mi földbirtok körüli rendelkezéseinket, az ott maradt magyarságnak káírt ne okozzunk. Ha netalán a javaslatot védő képviselők nem tudnák, úgy közöljük, hogy pl. a jugoszláv állam, még a parlament visszaállítása előtt törvény útján véglegesítette az eddig csak rendeletekkel szabályozott földreformot és hogy ezen törvény szerint mindenki szabadon és minden korlátozás nélkül adhat és vehet földbirtokot és ezzel szabadon rendelkezhet. Az eddig gyakorlatban volt miniszteri jóváhagyás is megszüntettetett. És ezért éppenséggel nem mutatkozik célszerűnek nekünk úttörőknek Kedt lennünk s a földbirtokforgalomra egy „cabttet noir“-t felállítani. Az is közismert dolog hogy az Utódállamok területén lévő magya földbirtokosok némaságra lettek kárhotalva azon igazságtalanság ellen, hogy „belső földreform“ miatt elvett földjeiké az utódállamok elvileg sem voltak hajlandó a valóságos értéket megtéríteni, mert alapp mutattak arra rá, hogy a mi törvények szerint is — t. i. a „javított“ földbirto reformnovella — a magyar földbirtokossaj hazájában is „méltányos“ árat kap csak megváltott földekért. Ha flétalált a törvényjavaslatot hitelest magyarázó képviselőknek alkotmányjogi közgazdasági, aggályait a közölt statisztik nem is oszlatná el, figyelmükbe volnaalárható a magyarság ezen igen fontos szempontja is. Ellenzéki győzelem Miskolcot egy kerületi törvényhatóság választáson Miskolcról jelentik: Miskolc város VI kerületének törvényhatósági választását múlt évben megsemmisítette az igazoló vlasztmány. A határozat ellen panasszal élt a közigazgatási bírósághoz, amely a panat elutasította és a választási jog érvényes megsemmisítette. A VIII. kerületi törvényhatósági válasz vasárnap folyt le és annak hat rendes ésárom póttagsági helyéért három párt vette a küzdelmet: az egyesült keresztény párt, a nemzeti demokrata párt és az ellenző polgárok és munkások szövetsége. A válatás reggel öyolc órakor kezdődött és e nyolc órakor zárták le a szavazást. Az ereményt a késő esti órákban hirdették Eszerint az ellenzéki polgárok és munkás pártja került ki győztesen a választási erős küzdelem után az egyesült kereszté pártokkal szemben, míg a nemzeti demoka párt csekély számú szavazatot kapott, győztes párt listavezetője Reisinger Fert volt. Viharos íőíspánbeiktah Debrecenben Debrecenből jelentik: Hajdú vármegye Debrecen város hétfő délelőtt iktatta be hatalába báró Vay Lászlót, az új főispánt, új főispán, akit Vásáry István polgáraiég üdvözölt, beszédében gróf Bethlen István gróf Károlyi Gyulft hívének vallotta maj A beszédek során Hegymegi Kiss Pált viselő szokatlannak mondotta, hogy a dejkratikus szellemű Debrecenben a városi nyelők meghallgatása nélkül nevezték ki új főispánt. Tiltakozott az ellen, hogy a ispánt székből a kormány támogatására töljék felhívás és figyelmeztette a főispi hogy Debrecenben jobban vigyázzon a hadságjogokra, mint Biharban. Nagy út közepette fejezte be beszédét Hegymegi I Pál, a kormánypártiak állandóan listákoz szavai ellen, ő azonban folytatta beszé Végül a főispán röviden válaszolt és kife tette, hogy nem hívta fel a kormány forgatására a különböző pártokat. Ismét megtámadtak a benszülöttek Honoluluba két amerikai nőt Londonból jelentik: Honoluluban új galom tört ki. Benszülöttek állítólag támadták egy amerikai búvárhajó gépének feleségét és egy másik amerikai terész feleségét terrorizálták. Egy kínait irtóztattak, de a panaszos nők azt állít hogy őket egy japán terrorizálta. A Lichopon Vegyipari rt. igazgatósági felügyelőbizottsága és tisztviselői kar mélyen megrendülve jelenti, hogy a válalat alapítója és műszaki igazgatója, Altneder Ferenc ny. m. kir. bányafőtanácsos úr február 26-án váratlanul meghalt. Temetése március 1-én délután Vácrakós lesz a farkasréti temetőben. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Meghajlott tével Isten akarata előtt. Összelő szívvel jelentjük mindazoknak, akik őt ismert, és szerették, hogy Bányász Henrin ■ papírváros február 28-ái este hosszú betegség Után 63 év koréban, boldog házasságának 36-ik évéb cséhdbési élhüfiyt. A legjobb férjet és légöttfeláldozóbb apát vészeljük el benne. Temetése már dils fzért délután 2 órakor lesz rákoskeresztúri izr. temetőben megtartva özv. Bányász Henrikné, felesége, Jenő és Magd gyermekei és kiterjedt rokonsága. a