Magyar Hirlap, 1932. március (42. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

4 1932 március 2.­a » Móra Ferenc előadása Táncsics Mihályról A Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre, a Budapesti Hírlapszedők Köre és a Budapesti Kéziszedők Köre meghívására vasárnap délelőtt az Om­nia termében Móra Ferenc, a Magyar Hírlap kitűnő fő­­munkatársa tartott előadást, A szegény, széni­éttó címmel Táncsics Mihályról. A zsúfolt helyiségben Kirsteier János, a Budapesti Korrektorok és , Revizorok Köre elnöke üdvözölte a népszerű írót. Móra Ferette előadásában elmondotta, hogy Táncsics Mihályról jóformán a lexiko* 11S adatokon kívül csak annyit tud a nagy* közönség, hogy 1848 március 15-én az Ifjúság kiszabadította őt börtönéből. Móra Ferenc saját kutatásai nyomán ismertette Táncsics Mihálynak, a Munkások Lapja volt szerkesz­tőjének életét. Táncsics csak 24 éves korá­ban kezdte el gimnáziumi tanulmányait, addig mint kertész, segédtanító és *­* pásztor bolyongott az országban. Később sajtóvétségért a budai helyőrségi börtönbe került, innen szabadították ki a márciusi ifjak. Elmondotta a kitűnő előadó, hogy a szabadságharc leveretése után Táncsicsot is halálra keresték, de ő Csak 1857-ben, az ál­talános amnesztia idején került elő. Kiderült, hogy nyolc évig élt Orczy úti kertészete alatt egy pincehelyiségben és csak éjszakán­ként merészkedett ki a friss levegőre. Néhány év múlva a „szegény, szent öreg“-et sajtóvétségért a gellérthegyi Cita­dellába zárták, ahol majdnem teljesen meg­vakult. Teljesen elfelejtve, nagy nyomorú­ságban halt meg 1884-ben nyolcvanötéves korában Móra Ferenc végül Táncsics iro­dalmi működését ismertette. A rendkívül érdekes, mindvégig lebilin­­cselő előadást feszült figyelemmel hallgatta és frenetikus tapssal fogadta a hallgatóság, amelynek nevében Kirsteier János hálás sza­vakkal köszönte meg az érdekes fejtegeté­seket. Az ügyészség dönti el a sógorgyilkos levente­oktató sorsát A Vaskapu ucca 7. számú házban vasár­napra virradó éjszaka megrázó tragédia történt: Boros István 27 éves volt levente­­oktató Veszekedés közben hasbalőtte sógorát, dr Eperjesi­ István székesfővárosi tanács­­jegyzőt, aki néhány órával később a Fasor­­szanatóriumban meghalt. Hétfőn reggel Boros Istvánt részletesen kihallgatták a főkapitányságon a tragédiára vonatkozólag. Boros elmondotta, hogy a Vaskapu utca 7. számú négyemeletes házat két nőtestvérével együtt tavaly örökölte, ő a ház földszintjén kétszobás garszónlakás­­ban, Vilma nevű nővére pedig férjével, dr Eperjegy Istvánnal az első emeleten la­kott. A ház harmadik résztulajdonosa, másik nővére, nem lakott a házban. A tragédia előzményeire vonatkozólag Boros elmondotta a főkapitányságon, hogy vasárnapra virradó éjszaka Eperjesy le­rohant hozzá, mert az ő lakásáról telefo­­nálni akart háziorvosáért, dr Török Sán­dorért, felesége ugyanis Influenzában súlyo­san megbetegedett, nagy láza támadt. *—• Ajánlottam, hogy hívja az én orvoso­­mat — mondotta Boros sógorom azon­ban ragaszkodott régi háziorvosához, aki­nek a számát tárcsázni is kezdte iddr a ké­szüléken. Én méregbe jöttem, lenyomtam a horgot, amiatt támadt azután éles szóváltás közöttünk. Sógorom szóváltás közben meg­ütött engem. Boros előadása szerint az ütés miatt el­vesztette józan ítélőképességét, felkapta éjjeliszekrényéről Browning-pisztolyát és vaktában elsütötte a pisztolyt. Boros, amikor látta, hogy sógora súlyo­san megsérült, szólt a házfelügyelőnek, kérve, hogy értesítse a mentőket, ő pedig felment nővéréhez. Eperjegyt a mentők a Fasor-szanatóriumba szállították. A szana­tórium orvosai azonnal látták, hogy Eper­­jesy menthetetlen. A golyó átfúrta a hasfalat és a beleket. A főkapitányságról rendőri bi­zottság szállt ki a szanatóriumi szobába, ahol megjelent a vizsgálóbíró is. Ki akarták hallgatni Eperjesyt, a tanácsjegyző azonban csak annyit tudott mondani, hogy nem akar vallomást tenni sógora ellen. Nem sok­kal a vizsgálóbíró eltávozása után meg is halt. Boros István főkapitánysági kihallgatása alatt olyan idegesen viselkedett, hogy a rend­őrségnek az a gy­ártúja támadt: a volt le­venteoktató talán nem■ beszámítható. Több tanú kihallgatása után szándékos ember­ölés bűntette címén letartóztatták, kedden reggel át is szállítják az ügyészség fog­házába. Az ügyészség indítványától függ, hogy elmeorvosi vizsgálatra utalják b e Boros Istvánt, avagy statáriális eljárás alá von­ják. Tettét úgy is minősíthetik, hogy erős felindulásban követte ett, ebben az esetben nem­ esik statárium alá. Lefegyverzik Ausztriában az önvédelmi alakulatokat Bachinger miniszter érdekes terve Bécsből jelenti ki Bachinger közbizton­ság­ügyi miniszter ■.■ parlamenti körök ér­tesülése szerint még ezen a héten meg­kezdi a nagy lefegyverzési akciót. Bachin­­ger miniszter úgy akarja végrehajtani a különböző önvédelmi alakulatok lefegyverzését, hogy mindegyik alakulat ellenőrizhesse a többi alakulat leszerelését. A köztársasági Védőszövetség lefegyverzését tehát a Heimswehr, a Heimwehr lefegyver­zését pedig a köztársasági védőszövetség ellenőrzése mellett hajtanák végre. Politikai körökben nem nagyon lelkesed­nek Bachinger miniszter tervéért, amelyet a gyakorlatban keresztülvihetetlennek tarta­nak. A miniszter a lefegyverzési akció befe­jezése után törvényjavaslatot akar beterjeszteni, amely drákói szigorral büntetné a til­tott fegyvertartást. A miniszter már a legközelebbi napokban megkezdi tárgyalásait a pártvezérekkel az akció végrehajtása ügyében. Nemzetvédelmi és földbirtok­politikai szempontok írta: Dr PÓLYÁK BÉLA A címben foglalt jelszavakkal indokolta a kormány azon egy mondatból álló törvény­­javaslatát, melyben minden korlátozás nél­kül diszkrecionális jogot ad a földmívelés­­ügyi miniszternek arra, hogy a földbirtok átruházását kedve szerint megtagadhassa, vagy azt megadhassa. Abban, akiben egy kis alkotmányjogi és közgazdasági érzék van, szörnyülködést kell, hogy keltsen, hogy a magyar törvényalkotásban és a mezőgazda­ság legsúlyosabb válságának idejét egy ily javaslat terjesztetik elő. A politikai iskolázottság elemi szabálya, hogy az Végrehajtó hatalmai se nyugodt, bé­kés időben és bírnál kevésbé kivételes idők­ben nem lehet és nem szabad minden korlá­tozás nélküli hatalommal, főkép azon a te­rületen felruházni, mellyel a szabadság­­jogok korlátoztatnak. A földbirtokreform-törvények során meg kell állapítanunk azt, hogy a törvényalkotá­sok retrográd lépést tartanak, mert míg az 1920. évi XXXVI. t.-c. szerint az ingatlan­eladás csak annyiban volt korlátozva, hogy az államnak elővásárlási joga volt és ha a földbirtokot a tulajdonos eladni óhajtotta, csak annak volt kitéve, hogy vevője helyett az állam él elővételi jogával, addig az 1928. évi XLI. t.-C. az átruházás megtagadásának jogát az elővételi jog gyakorlása nélkül en­gedte meg a miniszternek; azonban ez a tör­vény ezt a korlátnélküli jogot kifejezetten csak 3 évre adta meg. Talán menthető, hogy a törvényhozás abban a hitben és afeletti örömében adta meg a jogot a végrehajtó ha­talomnak, hogy végre megszabadította a a földbirtokot a „rendezéstől“ és az ezen célra alkotott OFB-tól. Ez a javaslat azon­ban ezt a korlátozás nélküli diszkrecio­nális jogot bizonytalan időre, egy újabb tör­vény alkotásáig adja meg a végrehajtó hata­lomnak. Hogy értékben mennyire devalválja a föld­birtokot a szabad rendel­kezés és az 1920. évi törvényből továbbra is érvényben ma­radt szabad hasznosítás, kormányhatósági jóváhagyástól való függővé tétele, azt feles­leges kiemelnünk, azt mindannyian tudjuk és érezzük. A korlátozás, amely a törvény szavai szerint a vételre vonatkozik, egyben korlátja az eladásnak is, tehát tulajdonkép­pen a gyakorlatban annyi, mintha a telek­könyvbe valamennyi földbirtoknál az volna bekebelezve, hogy ez, az ingatlan a m. kir. földmívelésügyi miniszter tetszésétől függő vevőhez adható csak el. Ki fog ily körülmé­nyek között oly vagyon­tárgyhoz nyúlni és abba tőkéjét befektetni, melyet eladnia a földmívelésügyi miniszter tetszésétől függő­­leg szabad csak és amelyet hasznosítani is csak akkor tud, ha ehhez a m. kir. föld­­m­űvelésügyi miniszter hozzájárul? Ezeket a szempontokat az ellenzék eléggé feltárta és rámutatott arra, hogy a múltak Szomorú tapasztalatai alapján ez a vétel­kedvet és így a vételárat is hátrányosan be­folyásolja még akkor is, hogyha a pénz­érték stabilitásában a feltétlen bizalom meg­van. Az is természetes következménye ezen diszkrecionális jognak, hogy aki birtokát bérbeadni vagy eladni akarja, vagy aki birtokot venni, vagy bérelni akar, minthogy jogai nem a törvényen, hanem a miniszter diszkrecionális jogán alapulnak, önkéntele­nül és szükségképpen kell, hogy olyan em­berekhez forduljon, akik a miniszter akara­tát befolyásolják. Tehát szükségképpen ki­­tenyészti az ilyen törvény a kijárókat. Ez az ingatlantulajdonosra vagy a vevőre nézve kiadást jelent, amelyet ugyancsak a vétel­árba vagy a bérbe bekalkulál. Az is kétsé­gen felül áll, hogy bár a törvény bizonyos határidőt ír elő a miniszteri határozat meghozatalára, az mégis csak a valóságban hosszabb időt jelent, mint ahogy számos esetet tudunk, midőn a hasznbérleti szerző­dés jóváhagyása több mint egy féléven át húzódott. Az ügyletek foglaló vagy előleg adása mellett történhetnek Csak és vájjon ki teszi ki magát a jelen időkben annak, hogy a ránézve jelentékeny összeg hosszabb időn át heverjen? De hát várjon mi is a nemzetvédelem és mennyiben segíti elő azt a birtokpolitikát, amelyet ez a kormány soha még fel nem fedett, a földmivelésügyi miniszternek adott korlátlan vétójogot? A nemzetvédelem ki­merül abban és elintézettnek tekinthető az­zal az intézkedéssel, hogy nem magyar ál­lampolgárok a magyar impérium területén földbirtokot nem szerezhetnek. Ezt pedig már az 1920. évi XXXVI. t.-c. kimondotta. Egy átgondolt és rendszeres földbirtokpoli­tikát pedig, amely nálunk nem lehet más, mint az, hogy a kötött birtokok szabaddá tetessenek és hogy a magyar földbirtok-meg­oszlás egyenletesebbé tétessék, nem szolgál­hatja az, hogy a földművelésügyi miniszter itt vagy amott, ahol ép a földtulajdonos bir­tokát eladja, ezzel a rendszertelen esetleges­séggel szolgálja és tegye lehetővé a magyar földbirtokpolitikai cél megvalósulását. Egy átgondolt és ma már általában szükségesnek ismert földbirtokpolitikai célhoz máskép ju­­­tunk. Hatalmas eszköz lett volna az állam elővételi joga, ma azonban sajnos, megfelelő anyagi eszközök nem állanak az állam ren­delkezésére és belátható időn belül az állam­nak ehhez nem­ is lesz meg az anyagi ereje. Tehát sem nemzetvédelmi, sem birtok­­politikai célok nem indokolják azt, hogy al­kotmányos felelősség nélküli jog adassák minden korlátozás nélkül, a miniszternek továbbra is, amely jog gyakorlásához a ja­vaslat indoka azt mondja, hogy „oly jól be­vált“. Kiválcsiak lehetünk arra, hogy a 100.000 kát. hold eladásából hat esetben megtagadott és összesen 8613 kát. holdra vo­natkozó megtagadásnak mik voltak az okai. A javaslat szerint a közérdek súlyos sérel­mét okozta volna a hat esetben való meg nem tagadás és annak perfektuálása nemzetvé­delmi és földbirtokpolitikai szempontból nem volt megengedhető. A részletek nagyon érdekelnék a közönséget. Purgly miniszter felszólalásában akként fejezte ki magát, hogy „etikai“ okokból vált szükségessé ezeknél a jóváhagyás megtagadása. Mi is az az etika? Vagy az illetők nem­ ütötték meg valamely kaszinó felfogását? Fel kell téte­leznünk, hogy a kormányzathoz közelebb álló és a javaslat mellett felszólaló képvise­lők jobban ismerik az általuk támogatott kormány intencióit. A törvényjavaslat hite­les magyarázóinak fogadhatjuk el őket és ezek nyíltan megmondták, hogy erre a zsi­dóságnak a mezőgazdaságban való térfogla­­lásának megakadályozása miatt vatt szükség. Az egyik felszólaló képviselő még meg is nyugtatta a zsidóságot, hogy hiszen ez nem is oly nagy sérelem rájuk nézve, mert úgyis megvan már a felekezeti aránynak megfelelő, őket megillető 6% és reméli, hogy többre nem is kívánkozik a zsidóság. A támogató képviselő úr adata Ugyan a tényeknek nem felel meg, mert 2.538.482 gazdaságból, a haszonbérlőket is beleszámítva, Csak 16.000 a zsidó kézen lévő gazdaság, azonban e cikk keretében a fentieken kívül csak arra aka­runk rámutatni, hogy nekünk magyaroknak törvényalkotásunkkor az alkotmányjogi és gazdasági szempontokon kívül különösen­­tegelnünk kell azért is, hogy az utódálla­mokban, akik eddig is figyelemmel kísérték és sajnos, követték a mi földbirtok körüli rendelkezéseinket, az ott maradt magyarság­nak káírt ne okozzunk. Ha netalán a javas­latot védő képviselők nem tudnák, úgy kö­zöljük, hogy pl. a jugoszláv állam, még a parlament visszaállítása előtt törvény útján véglegesítette az eddig csak rendeletekkel szabályozott földreformot és hogy ezen tör­vény szerint mindenki szabadon és minden korlátozás nélkül adhat és vehet földbirto­kot és ezzel szabadon rendelkezhet. Az ed­dig gyakorlatban volt miniszteri jóváhagyás is megszüntettetett. És ezért éppenséggel nem mutatkozik célszerűnek nekünk úttörőknek Kedt lennünk s a földbirtokforgalomra egy „cab­ttet noir“-t felállítani. Az is közismert dolog hogy az Utódállamok területén lévő magya földbirtokosok némaságra lettek kárho­talva azon igazságtalanság ellen, hogy „belső földreform“ miatt elvett földjeiké az utódállamok elvileg sem voltak hajlandó a valóságos értéket megtéríteni, mert alapp mutattak arra rá, hogy a mi törvények­ szerint is — t. i. a „javított“ földbirto reformnovella — a magyar földbirtokos­saj hazájában is „méltányos“ árat kap csak megváltott földekért. Ha flétalált a törvényjavaslatot hitelest magyarázó képviselőknek alkotmányjogi közgazdasági, aggályait a közölt statisztik nem is oszlatná el, figyelmükbe volna­­alár­ható a magyarság ezen igen fontos szem­pontja is. Ellenzéki győzelem Miskolcot egy kerületi törvényhatóság választáson Miskolcról jelentik: Miskolc város VI kerületének törvényhatósági választását múlt évben megsemmisítette az igazoló­ v­lasztmán­y. A határozat ellen panasszal élt a közigazgatási bírósághoz, am­ely a panat elutasította és a választási jog érvényes megsemmisítette. A VIII. kerületi törvényhatósági válasz­ vasárnap folyt le és annak hat rendes és­á­rom póttagsági helyéért három párt vette a küzdelmet: az egyesült keresztény párt, a nemzeti demokrata párt és az ellenző polgárok és munkások szövetsége. A vála­tás reggel ö­yolc órakor kezdődött és e nyolc órakor zárták le a szavazást. Az ere­ményt a késő esti órákban hirdették Eszerint az ellenzéki polgárok és munkás pártja került ki győztesen a választási erős küzdelem után az egyesült kereszté pártokkal szemben, míg a nemzeti demoka párt csekély számú szavazatot kapott, győztes párt listavezetője Reisinger Fert volt. Viharos íőíspánbeiktah Debrecenben Debrecenből jelentik: Hajdú vármegye Debrecen város hétfő délelőtt iktatta be ha­talába báró Vay Lászlót, az új főispánt, új főispán, akit Vásáry István polgáraiég üdvözölt, beszédében gróf Bethlen István gróf Károlyi Gyulft hívének vallotta maj A beszédek során Hegymegi Kiss Pál­t viselő szokatlannak mondotta, hogy a dej­kratikus szellemű Debrecenben a városi nyelők meghallgatása nélkül nevezték ki új főispánt. Tiltakozott az ellen, hogy a ispánt székből a kormány támogatására töljék felhívás és figyelmeztette a főispi hogy Debrecenben jobban vigyázzon a­­ hadságjogokra, mint Biharban. Nagy út közepette fejezte be beszédét Hegymegi I Pál, a kormánypártiak állandóan listákoz szavai ellen, ő azonban folytatta beszé Végül a főispán röviden válaszolt és kife tette, hogy nem hívta fel a kormány for­gatására a különböző pártokat. Ismét megtámadtak a benszülöttek Honoluluba két amerikai nőt Londonból jelentik: Honoluluban új galom tört ki. Benszülöttek állítólag­­ támadták egy amerikai búvárhajó gépé­nek feleségét és egy másik amerikai te­rész feleségét terrorizálták. Egy kínait ir­tóztattak, de a panaszos nők azt állít hogy őket egy japán terrorizálta. A Lichopon Vegyipari rt. igazgatósági felügyelőbizottsága és tisztviselői kar mélyen megrendülve jelenti, hogy a vá­lalat alapítója és műszaki igazgatója, Altneder Ferenc ny. m. kir. bányafőtanácsos úr február 26-án váratlanul meghalt. Temetése március 1-én délután Vá­crakós lesz a farkasréti temetőben. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Meghajlott tével Isten akarata előtt. Összelő szívvel jelentjük mindazoknak, akik őt ismert, és szerették, hogy Bányász Henrin ■ papírváros február 28-á­i este hosszú betegség Után 63 év koréban, boldog házasságának 36-ik évéb cséhdbési élhüfiyt. A legjobb férjet és légöttfeláldozóbb apát vés­zeljük el benne. Temetés­e már dils fzért délután 2 ór­akor lesz rákoskeresztúri izr. temetőben megtartva özv. Bányász Henrikné, felesége, Jenő és Magd gyermekei és kiterjedt rokonsága. a

Next