Magyar Hirlap, 1932. október (42. évfolyam, 221-246. szám)

1932-10-01 / 221. szám

2­­932 október­­. Az egységes pártban várták Gömböst Gömbös Gyula öt óra után autón Gödöl­lőre ment, hogy a kormányzónak beter­jessze kabinetje névsorát. Az egységes párt­ban hét óra tájban kezdtek gyülekezni a képviselők. Természetesen a már elterjedt kormánylistáról beszéltek és míg egyik eso­, port azt hangoztatta, hogy a pártnak sike­rült akaratát érvényesítenie, addig egy más csoportban némi rezignációval állapították meg, hogy Gömbös Gyula a két fontos tár­cát, a kultusz- és a pénzügyi tárcát a pár­ton kívül álló emberrel töltötte be, ami annyit jelent, hogy ezekre a fontos pozí­ciókra nem talált alkalmas embert a nagy egységes pártban. Már csütörtök este, de péntek este is sok szó esett az új kormány tagjainak felekezeti viszonyairól. Az előző listánál ugyanis ki­fogásolták, hogy a katolikusok kisebbség­ben maradtak, és azt hangoztatták, hogy a végleges lista összeállításánál ilyen­ szent­­pontok is közreműködtek, mert most úgy állították ös­z­e a korm­át­y tagjait, hogy a nyolc miniszter közül négyen: Gömbös Gyula, Fabinyi Tihamér, Puky Endre és Lázár Andor protestánsok, míg Keresztes- Fideder, Imrén­y, Kállay és Ilóman katoliku­sok. Még a négy protestáns is szabályosan oszlik két részre, amennyiben Gömbös és Fabinyi evangélikusok, Puky Endre és Lá­zár Andor reformátusok. Nem sokkal hét óra után megjelent a pártkörben Bethlen István is, aki csakhamar Pestiiy Pállal és Mayer Jánossal bizalmas tanácskozásba kezdett. A kormány tagjai közül megjelent Keresztes-Fischer Ferenc, aki Ripka főpolgármesterrel beszélgetett hosszabb ideig, az új miniszterek közül pedig Fabinyi Tihamér és Kállay Miklós jöttek el a pártkörbe. Természetesen mind­kettőjüket sokan vétték körül, gratuláltak nekik, de ők elhárították a jókívánságokat azzal, hogy a dolog még nincs befejezve. Egyébként az egységes pártban nem volt túlságosan lelkes a hangulat. Érdekes volt megállapítani, hogy a régi vezetőtagok csak­nem valamennyien csendesen szemlélték a dolgokat, míg Gömbös Gyula egyik leg­bizalmasabb embere, Marton Béla képviselő állandóan sürgött-forgott, folyton a telefon­hoz hívták, majd hosszabb-rövidebb ideig félrevonult egyes képviselőkkel. Háromnegyed nyolcra járt az idő, amikor megérkezett Gömbös Gyula. Egyenesen Beth­len Istvánhoz sietett, majd vele, Pesthy Bállal és Mager Jánossal visszavonult az elnöki tanácsterembe, ahol azokban alig néhány percig folyt a tanácskozás. A kormányzó jóváhagyta a kabinetlistát a rövid megbeszélés után Valamennyien kijöttek a dohányzóba, körülvették Gömbös Gyulát, aki a következőket mondotta: — Van szerencsém bejelenteni, hogy megvan a lista. — Halljuk, halljuk! — kiáltották a kép­viselők, mire Gömbös így folytatta: — Miniszterelnök­­— Gömbös Gyula, aki a honvédelmi tárcát is megtartja. Ok: van még ott elintéznivalóm? Gömbös ezután felsorolta kormánya név­sorát, úgy, ahogy azt fentebb közöljük, majd folytatta. A kinevezéseket holnap írja alá a kor­mányzó úr, vasárnap jelennek meg a hiva­talos lapban. Létay Ernő mosolyogva a miniszterelnök felé fordul: — És mi többiek? Gömbös ugyancsak nevetve válaszol: — Nincs 145 tárca. Közölte még a miniszterelnök, hogy az eskütétel kedden lesz, majd így folytatta: — Azzal, hogy a listát közöltem, az ö­sz­­szes úgynevezett kombinációk megdőltek. Azok a nevek, amelyek forgalomban voltak, kitalálások, kivéve Kozma Miklóst, aki a miniszterséget nem tudta vállalni, mert be­tegen fekszik Zürichben. Az újságírók ezután megkérdezték a mi­niszterelnököt, hogy mikor mutatkozik be a parlamentben, mire Gömbös így felelt: — Amint az egységes pártban bemutat­koztam, érintkezésbe lépek a Máz elnöké­vel, hogy hívja össze a Mázat. Program iránt érdeklődtek még az újság­írók és erre Gömbös ezt felelte: — A program olyan nagy, hogy abból nem lehet pár mondatot kiragadni. Gömbös Gyula ezután Bethlen Istvánnal, Pesthy Pállal, Mayer Jánossal, Kozma Je­nővel, Kállay Miklóssal és Fabinyi Tiha­­m­érral félrevonult az egyik sarokba, ahol hosszabb ideig elbeszélgettek. A párttagok között természetesen to­vábbra is az új kormányról és főként a sze­mélyi kérdésekről folyt a beszélgetés. Sok szó esett arról, hogy miért nem sikerült a pártnak Korniss Gyula jelöltségét keresztü­l­­vinnie, majd az agrárok csoportjából hal­latszott némi elégedetlenség, mert ők bizo­nyosra vették, hogy Marschal Ferenc lesz a földművelésügyi miniszter. Később olyan hírek terjedtek el, hogy Gömbös Gyula né­hány minisztériumban vissza akarja állítani a politikai államtitkárságot és a még elége­detlenkedőket államtitkári kinevezésekkel akarja kibékíteni. Az államtitkárságok kér­dése dolgában egyébként annyi bizonyos, hogy helyén marad Darányi Kálmán mi­niszterelnökségi és Petri Pál kultuszállam­titkár, bár egyes csoportokban Maday Gyula kultuszállamtitkárságáról beszéltek. Darányi Kálmánnak Gömbös Gyula tényleg fölajánlotta a földművelésügyi mi­niszterséget, Darányi Kálmán azonban ezt épúgy nem fogadta el, mint ahogy nem vál­lalta a Károlyi-kormányban a belügyi tárcát sem. Egyébként Darányi Kálmán pénteken délután Gömbös Gyula megbízásából hos­­­szabb ideig tanácskozott Móran Bálinttal, az új kultuszminiszterrel. A kormánypártban szokatlanul késő estig maradtak együtt a képviselők, mert azt vár­ták, hogy­­Gömbös Gyula talán még további nyilatkozatokat is tesz. Gömbös azonban ki­­jelentette, hogy többet egyelőre nem mond­hat és féltíz után Bethlen Istvánnal és Pesthy Pállal együtt eltávozott a klubhelyi­ségből, mire pár perc alatt a képviselők is szétszéledtek. Az új miniszterek életrajza HÓMAN BÁLINT igen meredek karriert futott be. Tíz év előtt még csak az Egyetemi Könyvtárnak volt az őre. Most pedig, mint egyetemi tanár, a Nemzeti Múze­um főigazgatója, az Akadémia rendes tagja került a Gömbös­­kormány tagjai közé. Hóman Bálint historikusnak indult és főleg az Árpád-kor­ társadalomtörténetével, gazdaságtörténetével foglalkozott. Nagyon jelentős könyve a Magyar Pénztörténet, amely nem csupán egy vonatkozásban ad új áttekintést a magyar pénzügyi és gazda­sági fejlődésről, 1000-tól 1325-ig. Értékes tanulmányokban tisztázta a magyar Vörösök helyzetét az Árpádok idején, a társadalmi osztályok tagozódását Szent István korában és a székelyek eredetét. Szekfű­ Gyula társa­ságában néhány év előtt kezdte meg a ma­gyar történelem új, nagy összefoglalását, néha merészen új, de mindig alaposan do­kumentált szempontokhoz igef­odva. A tör­ténetírásban egy modern irány, a szellem­tudományi iskola híve. 1922-ben lett egyetemi könyvtárosból a Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója. Egy év múlva, mint Fejérpataky László utóda, már a­­Nemzeti Múzeum főigazgatói­­székébe emelkedett, pedig akkor még csak 38 éves volt, 1825 óta, nyilvános rendes ta­nára az Árpád-kor történetének a buda­pesti egyetemén. Már a Koronyi-kormány megalakulásánál felmerült neve a kultuszminiszter-jelöltek sorában. Ernszt Sándor lemondása után be­fejezett ténynek tekintették Móman kul­tuszminiszterségét, amíg váratlanul jött, látott és győzött Karafiáth Jenő. FABINYI TIHAMÉR 1890-ben született. Több külföldi egyete­men folytatta tanulmányait, majd igazság­ügyi szolgálatba lépett, működött a buda­pesti törvényszéken, a kúrián és az igazság­ügyminisztériumban. 19­21-ben a Ganz- Danubius gyár igazgatójának hívták meg s ebből az állásából nemrégiben távozott. 1924-ben a budapesti egyetemen a perjog magántanára lett, 1927 óta pedig a közgaz­dasági fakultáson ad elő. A politikában alig egy éve szerepel, mert csak a tavalyi általános választásokon kapott mandátu­mot egységes párti programmal Kiskun­, dorozsmán. LÁZÁR ANDOR 1882-ben született és tanulmányai befeje­zése után Budapesten ügyvédi irodát nyi­tott. A Területvédő Liga és a Magyar Nem­zeti Szövetség vezetői közé tartozik és egyik legbizalmasabb híve Gömbös Gyulának, olyannyira, hogy Gömbös a múlt év máju­sában őt kérte maga mellé a honvédelmi minisztériumba politikai államtitkárnak, bár akkor még mandátummal sem rendel­kezett. Az általános választásokon azután Szentesen lett képviselő, természetesen egy­ségespárti programmal. A Károlyi-kormány megalakulásakor, a többi politikai állam­titkával együtt ő is távo­zott állásából. Karafiáth Jenő lemondása után elnöke lett az Országos Testnevelési Tanácsnak. PUKY ENDRE Kassán született 1871-ben és tanulmányai­nak befejezése után egy darabig Bécsben a közös pénzügyminisztériumban volt tiszt­viselő, azután Hajdú és Abauj vármegyék közigazgatásánál szolgált, 1896-ban pedig a Magyar Agrár- és Járadékbank tisztviselője lett. 1902-ben Abauj vármegye főjegyzőjévé választotta és itt nagy része volt a darabont­­kormány alatti nemzeti ellenállásban. 1906 májusában Abaúj vármegye alispánja lett és ebből az állásából jött el az impérium­­változás idején. 1920-ban Borsod-Gömör Vármegye és Miskolc város kormánybiztos­főispánjává nevezték ki, ezt az állását azon­ban nem foglalta el. 1922-ben újból abaúj­­megyei főispán lett, majd az 1924-i idő­közi választáson került a tornai kerület mandátumával a parlamentbe, amelynek azóta is tagja. A Ház 1926-ban egyik al­­elnökévé választotta és ezt a tisztséget mos­tanáig megtartotta. KÁLLAY MIKLÓS 1887-be­­ született és egy darabig Sza­­bolcs vármegye tisztviselője volt, majd 1918-ban átvette birtoka vezetését s 1922-ig gazdálkodással foglalkozott. Ekkor nevezték ki főispánnak, amely állását 1929 októberéig tartotta meg, mikor kereskedelmi államtit­kár lett. Az egységes pártban mint a libe­rális szárny vezetője szerepelt és az 1931-es választásokon listavezető volt a kormány­párt fővárosi északi kerületi lajstromán. Az ilyen minőségében elmondott beszédeiben maga is többször hangsúlyozta liberális fel­fogását Az általános választásokon nagy­­harcot vívott Dombóváron őrgróf Palla­­vicini Györgygyel, aki az aktív államtitkárt le is győzte. IMRÉDY BÉLA Ómoraviczai dr imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója, 1891-ben Szüle­ Szombat tett Budapesten, jelenleg tehát 41 éve.S. Atyja, néhai dr Imrédy Kálmán, udvari ta­­nácsos, a Kisbirtokosok Országos Földhitel­­intézete alelnök-vezérigazgatója volt. A gim­­náziumot Budapesten a piaristáknál, jogi ta­­nulmányait a budapesti egyetmen végezte. A­ doktorátust 1913-ban szerezte meg s azután hosszabb külföldi tanulmányutat tett a nyu­gati államokban,­­így Franciaországban, Angliában, Hollandiában. A világháború ki­­törésétől 1918 novemberéig, mint a huszár­főhadnagy teljesített harctéri szolgálatot és számos kitüntetésben részesült. 1915-ben­ nevezték ki pénzügyi fogalmazó-gyakor­nokká, 1919-ben berendelték a pénzügymi­­nisztériumba. 1921-ben megvált az állami szolgálattól. 1922—19­25 ig a Takarékpénz­­tárak és Bankok Egyesületénél működött mint titkár, később mint főtitkár. 1926-ban lépett mint igazgatóhelyettes a Magyar­­Nemzeti Bank szolgálatába és 1927-ben lett az akkor alakult közgazdasági, tanulmányi és statisztikai osztály vezetője. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa 1928 decemberé­ben igazgatóvá és az üzletvezetőség tagjává nevezte ki. Úgy a magyar kormányt, mint a Magyar Nemzeti Bankot számos esetben képviselte külföldi tárgyalásokon, így elő­ször Párizsban, majd 1929-ben és 1930-ban­ a hágai és párizsi értekezleteken. Működése elismeréséül 1939 májusában a III. osztályú magyar érdemkeresztet kapta. A magyar kormány képviseletében részt vett az 1931 februárjában Bukarestben tartott agrár­konferencián, ugyanazon év márciusában Rómában a nemzetközi mezőgazdasági in­tézet kebelében tartott második nemzetközi gabonakonfereciát előkészítő értekezleten, továbbá április és májusban Genfben a­ nemzetközi agrárhitel-tárgyalásokon. Im­rédy Béla tagja egész­­kor tudományos tár­saságnak és nagy szakirodalmi munkássá­got fejtett ki. Behatóan foglalkozott tanul­mányaiban az állami költségvetés, a fizetési mérleg, a tőkebehozatal, a nemzetközi pénz­­ügyi kapcsolatok kérdésével, valamint a­ jegybankok különböző problémáival. Kozma Miklós kijelentése Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatója, akinek nevét a lapok, mint a kereskedelmi tárca jelöltjét emlegették, szeptember 18-a óta, tehát olyan időpont óta, amikor még egyáltalán nem volt kor­­mányi bírság, Svájcban tartózkodik. A Ma­gyar Távirati Iroda szerkesztője módját ej­tette, hogy Kozma Miklóssal érintkezésbe lépjen s tőle­­ azt a felvilágosítást kapta, hogy a lapokból értesült arról, hogy a ke­reskedelmi tárcára kombinációba vették. A maga rész­éről meg akarja állapítani, hogy ebbe a kérdésbe közvetlenül befolyni nem is volt módja és alkalma­s csak október, közepe táján szándékozik hazatérni. Ripka szerint népszerűséghajhászás a közüzemek elleni harc Interpellációk a főváros pénteki közgyűlésén A­ főváros törvényhatósági bizottsága pénteken délután Ripka Ferenc főpolgár­mester elnöklésével folytatólagos közgyűlést tartott, amelyen egész sereg interpelláció hangzott el. Farkas Zoltán a Házépítő Ta­karékszövetkezetek működését kritizálta, Perley Lajos a hadigondozottak fokozottabb megbecsülését kívánta, majd a vitézi telkek felajánlására és vitézi kertváros létesítésére vonatkozó interpellációjában megállapította, hogy a főváros az egyetlen város az ország­ban, amely még egyetlen rokkantnak sem juttatott vitézi telket. Lévai Sándor az autóbuszüzem megszüntetését tette szóvá és követelte, hogy a törvénytelen intézkedést helyezzék hatályon kívül és az autóbusz­üzem igazgatóságát állítsák vissza. Stern Szerén a kisiparosok és kiskeres­kedők nyomorúságos helyzetéről beszélt, s azt kívánta, hogy a rászoruló kisiparosok­nak és kiskereskedőknek szegénységi bizo­nyítványt akadálytalanul adjanak ki. Moro­­vitz Gábor és Nagy Lajos felszólalása után Szegő Béla az üzemek kérdését tette szóvá és kifogásolta, hogy a főpolgármester egy folyóiratban a közüzemek elleni küzdelmet népszerű léghajhászásnak nevezte. Az iparok,­sok és a kereskedők akcióját a közüzemek ellen pedig a közérdek leplébe burkolt magánérdekű akciónak bélyegezte. Ezért elégtételt kér azoknak a bizottsági tagok­nak a nevében, akik a közüzemek ellen har­colnak. Ripka Ferenc főpolgármester nyomban válaszolt, kijelentette, hogy az elvi meggyő­ződés alapján álló üzemelleneseket sérteni nem kívánta, kötelessége azonban megvé­deni a főváros üzemi gazdálkodását, mert tervszerű hadjárat folyik ez ellen és ezek a támadások szinte egyértelműek már a hitelrontással. Az üzemi kérdésben neki az az álláspontja, ami eddig is volt, hogy tudni­illik a város kezelésében csak közérdekű üzemnek van jogosultsága, az indokolatlan versenyt támasztó üzemeknek azonban meg kell szűnniük. Ezután még több indítvány hangzott el , a közgyűlés este fél kilenckor ért véget. na Papen helyett Hitler mehetett volna Genf­be... Berlinből jelentik. A péntek esti lapok ér­dekes kivonatot közölnek egy nyilatkozatból, amelyet Coring nemzeti szocialista kép­­viselő, a birodalmi gyűlés elnöke amerikai újságírók elött tett. Göring többek közt a következőket mon­­dotta: A Hitler-mozgalom nélkül teljesen le­hetetlen lett volna, hogy Papen kancellári egyáltalán felállíthassa a katonai egyenjogú­­ságra irányuló követelést. Ila Papenék he­­lyett Hitler Adolf mehetett volna Genf­he, a helyzet egészen másként alakult volna. Hitler Adolf feltétlenül sokkal kedvezőbb eredményt tudott volna kiharcolni. Olyan ember, mint Hitler, bizonyára megoldotta volna a legfogasabb kérdéseket is Genfben, hiszen abban a tudatban tárgyalhatott volna, hogy a német nemzet legjobb erői állanak­ mögötte. Változáson a fasiszta nagytanács összetételében Rómából jelentik: A fasiszta nagytanács összetételében fontos változás állott be. Botfái, Grandi, Mosconi, Rocco és Balbino di Giuliano Volt minisztereket pénteken ki­rályi dekrétummal törölték a fasiszta nagy­tanács tagjai közül, ugyanakkor három új minisztert, De Francesi igazságügym­inisz­­tert, Jung pénzügyminisztert és Ercole köz­ oktatásügyi minisztert a nagytanács tag­­jaivá nevezték ki.

Next