Magyar Hirlap, 1932. október (42. évfolyam, 221-246. szám)
1932-10-01 / 221. szám
2932 október. Az egységes pártban várták Gömböst Gömbös Gyula öt óra után autón Gödöllőre ment, hogy a kormányzónak beterjessze kabinetje névsorát. Az egységes pártban hét óra tájban kezdtek gyülekezni a képviselők. Természetesen a már elterjedt kormánylistáról beszéltek és míg egyik eso, port azt hangoztatta, hogy a pártnak sikerült akaratát érvényesítenie, addig egy más csoportban némi rezignációval állapították meg, hogy Gömbös Gyula a két fontos tárcát, a kultusz- és a pénzügyi tárcát a párton kívül álló emberrel töltötte be, ami annyit jelent, hogy ezekre a fontos pozíciókra nem talált alkalmas embert a nagy egységes pártban. Már csütörtök este, de péntek este is sok szó esett az új kormány tagjainak felekezeti viszonyairól. Az előző listánál ugyanis kifogásolták, hogy a katolikusok kisebbségben maradtak, és azt hangoztatták, hogy a végleges lista összeállításánál ilyen szentpontok is közreműködtek, mert most úgy állították ösze a kormáty tagjait, hogy a nyolc miniszter közül négyen: Gömbös Gyula, Fabinyi Tihamér, Puky Endre és Lázár Andor protestánsok, míg Keresztes- Fideder, Imrény, Kállay és Ilóman katolikusok. Még a négy protestáns is szabályosan oszlik két részre, amennyiben Gömbös és Fabinyi evangélikusok, Puky Endre és Lázár Andor reformátusok. Nem sokkal hét óra után megjelent a pártkörben Bethlen István is, aki csakhamar Pestiiy Pállal és Mayer Jánossal bizalmas tanácskozásba kezdett. A kormány tagjai közül megjelent Keresztes-Fischer Ferenc, aki Ripka főpolgármesterrel beszélgetett hosszabb ideig, az új miniszterek közül pedig Fabinyi Tihamér és Kállay Miklós jöttek el a pártkörbe. Természetesen mindkettőjüket sokan vétték körül, gratuláltak nekik, de ők elhárították a jókívánságokat azzal, hogy a dolog még nincs befejezve. Egyébként az egységes pártban nem volt túlságosan lelkes a hangulat. Érdekes volt megállapítani, hogy a régi vezetőtagok csaknem valamennyien csendesen szemlélték a dolgokat, míg Gömbös Gyula egyik legbizalmasabb embere, Marton Béla képviselő állandóan sürgött-forgott, folyton a telefonhoz hívták, majd hosszabb-rövidebb ideig félrevonult egyes képviselőkkel. Háromnegyed nyolcra járt az idő, amikor megérkezett Gömbös Gyula. Egyenesen Bethlen Istvánhoz sietett, majd vele, Pesthy Bállal és Mager Jánossal visszavonult az elnöki tanácsterembe, ahol azokban alig néhány percig folyt a tanácskozás. A kormányzó jóváhagyta a kabinetlistát a rövid megbeszélés után Valamennyien kijöttek a dohányzóba, körülvették Gömbös Gyulát, aki a következőket mondotta: — Van szerencsém bejelenteni, hogy megvan a lista. — Halljuk, halljuk! — kiáltották a képviselők, mire Gömbös így folytatta: — Miniszterelnök— Gömbös Gyula, aki a honvédelmi tárcát is megtartja. Ok: van még ott elintéznivalóm? Gömbös ezután felsorolta kormánya névsorát, úgy, ahogy azt fentebb közöljük, majd folytatta. A kinevezéseket holnap írja alá a kormányzó úr, vasárnap jelennek meg a hivatalos lapban. Létay Ernő mosolyogva a miniszterelnök felé fordul: — És mi többiek? Gömbös ugyancsak nevetve válaszol: — Nincs 145 tárca. Közölte még a miniszterelnök, hogy az eskütétel kedden lesz, majd így folytatta: — Azzal, hogy a listát közöltem, az öszszes úgynevezett kombinációk megdőltek. Azok a nevek, amelyek forgalomban voltak, kitalálások, kivéve Kozma Miklóst, aki a miniszterséget nem tudta vállalni, mert betegen fekszik Zürichben. Az újságírók ezután megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mikor mutatkozik be a parlamentben, mire Gömbös így felelt: — Amint az egységes pártban bemutatkoztam, érintkezésbe lépek a Máz elnökével, hogy hívja össze a Mázat. Program iránt érdeklődtek még az újságírók és erre Gömbös ezt felelte: — A program olyan nagy, hogy abból nem lehet pár mondatot kiragadni. Gömbös Gyula ezután Bethlen Istvánnal, Pesthy Pállal, Mayer Jánossal, Kozma Jenővel, Kállay Miklóssal és Fabinyi Tihamérral félrevonult az egyik sarokba, ahol hosszabb ideig elbeszélgettek. A párttagok között természetesen továbbra is az új kormányról és főként a személyi kérdésekről folyt a beszélgetés. Sok szó esett arról, hogy miért nem sikerült a pártnak Korniss Gyula jelöltségét keresztülvinnie, majd az agrárok csoportjából hallatszott némi elégedetlenség, mert ők bizonyosra vették, hogy Marschal Ferenc lesz a földművelésügyi miniszter. Később olyan hírek terjedtek el, hogy Gömbös Gyula néhány minisztériumban vissza akarja állítani a politikai államtitkárságot és a még elégedetlenkedőket államtitkári kinevezésekkel akarja kibékíteni. Az államtitkárságok kérdése dolgában egyébként annyi bizonyos, hogy helyén marad Darányi Kálmán miniszterelnökségi és Petri Pál kultuszállamtitkár, bár egyes csoportokban Maday Gyula kultuszállamtitkárságáról beszéltek. Darányi Kálmánnak Gömbös Gyula tényleg fölajánlotta a földművelésügyi miniszterséget, Darányi Kálmán azonban ezt épúgy nem fogadta el, mint ahogy nem vállalta a Károlyi-kormányban a belügyi tárcát sem. Egyébként Darányi Kálmán pénteken délután Gömbös Gyula megbízásából hosszabb ideig tanácskozott Móran Bálinttal, az új kultuszminiszterrel. A kormánypártban szokatlanul késő estig maradtak együtt a képviselők, mert azt várták, hogyGömbös Gyula talán még további nyilatkozatokat is tesz. Gömbös azonban kijelentette, hogy többet egyelőre nem mondhat és féltíz után Bethlen Istvánnal és Pesthy Pállal együtt eltávozott a klubhelyiségből, mire pár perc alatt a képviselők is szétszéledtek. Az új miniszterek életrajza HÓMAN BÁLINT igen meredek karriert futott be. Tíz év előtt még csak az Egyetemi Könyvtárnak volt az őre. Most pedig, mint egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, az Akadémia rendes tagja került a Gömböskormány tagjai közé. Hóman Bálint historikusnak indult és főleg az Árpád-kor társadalomtörténetével, gazdaságtörténetével foglalkozott. Nagyon jelentős könyve a Magyar Pénztörténet, amely nem csupán egy vonatkozásban ad új áttekintést a magyar pénzügyi és gazdasági fejlődésről, 1000-tól 1325-ig. Értékes tanulmányokban tisztázta a magyar Vörösök helyzetét az Árpádok idején, a társadalmi osztályok tagozódását Szent István korában és a székelyek eredetét. Szekfű Gyula társaságában néhány év előtt kezdte meg a magyar történelem új, nagy összefoglalását, néha merészen új, de mindig alaposan dokumentált szempontokhoz igefodva. A történetírásban egy modern irány, a szellemtudományi iskola híve. 1922-ben lett egyetemi könyvtárosból a Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója. Egy év múlva, mint Fejérpataky László utóda, már aNemzeti Múzeum főigazgatóiszékébe emelkedett, pedig akkor még csak 38 éves volt, 1825 óta, nyilvános rendes tanára az Árpád-kor történetének a budapesti egyetemén. Már a Koronyi-kormány megalakulásánál felmerült neve a kultuszminiszter-jelöltek sorában. Ernszt Sándor lemondása után befejezett ténynek tekintették Móman kultuszminiszterségét, amíg váratlanul jött, látott és győzött Karafiáth Jenő. FABINYI TIHAMÉR 1890-ben született. Több külföldi egyetemen folytatta tanulmányait, majd igazságügyi szolgálatba lépett, működött a budapesti törvényszéken, a kúrián és az igazságügyminisztériumban. 1921-ben a Ganz- Danubius gyár igazgatójának hívták meg s ebből az állásából nemrégiben távozott. 1924-ben a budapesti egyetemen a perjog magántanára lett, 1927 óta pedig a közgazdasági fakultáson ad elő. A politikában alig egy éve szerepel, mert csak a tavalyi általános választásokon kapott mandátumot egységes párti programmal Kiskun, dorozsmán. LÁZÁR ANDOR 1882-ben született és tanulmányai befejezése után Budapesten ügyvédi irodát nyitott. A Területvédő Liga és a Magyar Nemzeti Szövetség vezetői közé tartozik és egyik legbizalmasabb híve Gömbös Gyulának, olyannyira, hogy Gömbös a múlt év májusában őt kérte maga mellé a honvédelmi minisztériumba politikai államtitkárnak, bár akkor még mandátummal sem rendelkezett. Az általános választásokon azután Szentesen lett képviselő, természetesen egységespárti programmal. A Károlyi-kormány megalakulásakor, a többi politikai államtitkával együtt ő is távozott állásából. Karafiáth Jenő lemondása után elnöke lett az Országos Testnevelési Tanácsnak. PUKY ENDRE Kassán született 1871-ben és tanulmányainak befejezése után egy darabig Bécsben a közös pénzügyminisztériumban volt tisztviselő, azután Hajdú és Abauj vármegyék közigazgatásánál szolgált, 1896-ban pedig a Magyar Agrár- és Járadékbank tisztviselője lett. 1902-ben Abauj vármegye főjegyzőjévé választotta és itt nagy része volt a darabontkormány alatti nemzeti ellenállásban. 1906 májusában Abaúj vármegye alispánja lett és ebből az állásából jött el az impériumváltozás idején. 1920-ban Borsod-Gömör Vármegye és Miskolc város kormánybiztosfőispánjává nevezték ki, ezt az állását azonban nem foglalta el. 1922-ben újból abaújmegyei főispán lett, majd az 1924-i időközi választáson került a tornai kerület mandátumával a parlamentbe, amelynek azóta is tagja. A Ház 1926-ban egyik alelnökévé választotta és ezt a tisztséget mostanáig megtartotta. KÁLLAY MIKLÓS 1887-be született és egy darabig Szabolcs vármegye tisztviselője volt, majd 1918-ban átvette birtoka vezetését s 1922-ig gazdálkodással foglalkozott. Ekkor nevezték ki főispánnak, amely állását 1929 októberéig tartotta meg, mikor kereskedelmi államtitkár lett. Az egységes pártban mint a liberális szárny vezetője szerepelt és az 1931-es választásokon listavezető volt a kormánypárt fővárosi északi kerületi lajstromán. Az ilyen minőségében elmondott beszédeiben maga is többször hangsúlyozta liberális felfogását Az általános választásokon nagyharcot vívott Dombóváron őrgróf Pallavicini Györgygyel, aki az aktív államtitkárt le is győzte. IMRÉDY BÉLA Ómoraviczai dr imrédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója, 1891-ben Szüle Szombat tett Budapesten, jelenleg tehát 41 éve.S. Atyja, néhai dr Imrédy Kálmán, udvari tanácsos, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete alelnök-vezérigazgatója volt. A gimnáziumot Budapesten a piaristáknál, jogi tanulmányait a budapesti egyetmen végezte. A doktorátust 1913-ban szerezte meg s azután hosszabb külföldi tanulmányutat tett a nyugati államokban,így Franciaországban, Angliában, Hollandiában. A világháború kitörésétől 1918 novemberéig, mint a huszárfőhadnagy teljesített harctéri szolgálatot és számos kitüntetésben részesült. 1915-ben nevezték ki pénzügyi fogalmazó-gyakornokká, 1919-ben berendelték a pénzügyminisztériumba. 1921-ben megvált az állami szolgálattól. 1922—1925 ig a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületénél működött mint titkár, később mint főtitkár. 1926-ban lépett mint igazgatóhelyettes a MagyarNemzeti Bank szolgálatába és 1927-ben lett az akkor alakult közgazdasági, tanulmányi és statisztikai osztály vezetője. A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa 1928 decemberében igazgatóvá és az üzletvezetőség tagjává nevezte ki. Úgy a magyar kormányt, mint a Magyar Nemzeti Bankot számos esetben képviselte külföldi tárgyalásokon, így először Párizsban, majd 1929-ben és 1930-ban a hágai és párizsi értekezleteken. Működése elismeréséül 1939 májusában a III. osztályú magyar érdemkeresztet kapta. A magyar kormány képviseletében részt vett az 1931 februárjában Bukarestben tartott agrárkonferencián, ugyanazon év márciusában Rómában a nemzetközi mezőgazdasági intézet kebelében tartott második nemzetközi gabonakonfereciát előkészítő értekezleten, továbbá április és májusban Genfben a nemzetközi agrárhitel-tárgyalásokon. Imrédy Béla tagja egészkor tudományos társaságnak és nagy szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Behatóan foglalkozott tanulmányaiban az állami költségvetés, a fizetési mérleg, a tőkebehozatal, a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok kérdésével, valamint a jegybankok különböző problémáival. Kozma Miklós kijelentése Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatója, akinek nevét a lapok, mint a kereskedelmi tárca jelöltjét emlegették, szeptember 18-a óta, tehát olyan időpont óta, amikor még egyáltalán nem volt kormányi bírság, Svájcban tartózkodik. A Magyar Távirati Iroda szerkesztője módját ejtette, hogy Kozma Miklóssal érintkezésbe lépjen s tőle azt a felvilágosítást kapta, hogy a lapokból értesült arról, hogy a kereskedelmi tárcára kombinációba vették. A maga részéről meg akarja állapítani, hogy ebbe a kérdésbe közvetlenül befolyni nem is volt módja és alkalmas csak október, közepe táján szándékozik hazatérni. Ripka szerint népszerűséghajhászás a közüzemek elleni harc Interpellációk a főváros pénteki közgyűlésén A főváros törvényhatósági bizottsága pénteken délután Ripka Ferenc főpolgármester elnöklésével folytatólagos közgyűlést tartott, amelyen egész sereg interpelláció hangzott el. Farkas Zoltán a Házépítő Takarékszövetkezetek működését kritizálta, Perley Lajos a hadigondozottak fokozottabb megbecsülését kívánta, majd a vitézi telkek felajánlására és vitézi kertváros létesítésére vonatkozó interpellációjában megállapította, hogy a főváros az egyetlen város az országban, amely még egyetlen rokkantnak sem juttatott vitézi telket. Lévai Sándor az autóbuszüzem megszüntetését tette szóvá és követelte, hogy a törvénytelen intézkedést helyezzék hatályon kívül és az autóbuszüzem igazgatóságát állítsák vissza. Stern Szerén a kisiparosok és kiskereskedők nyomorúságos helyzetéről beszélt, s azt kívánta, hogy a rászoruló kisiparosoknak és kiskereskedőknek szegénységi bizonyítványt akadálytalanul adjanak ki. Morovitz Gábor és Nagy Lajos felszólalása után Szegő Béla az üzemek kérdését tette szóvá és kifogásolta, hogy a főpolgármester egy folyóiratban a közüzemek elleni küzdelmet népszerű léghajhászásnak nevezte. Az iparok,sok és a kereskedők akcióját a közüzemek ellen pedig a közérdek leplébe burkolt magánérdekű akciónak bélyegezte. Ezért elégtételt kér azoknak a bizottsági tagoknak a nevében, akik a közüzemek ellen harcolnak. Ripka Ferenc főpolgármester nyomban válaszolt, kijelentette, hogy az elvi meggyőződés alapján álló üzemelleneseket sérteni nem kívánta, kötelessége azonban megvédeni a főváros üzemi gazdálkodását, mert tervszerű hadjárat folyik ez ellen és ezek a támadások szinte egyértelműek már a hitelrontással. Az üzemi kérdésben neki az az álláspontja, ami eddig is volt, hogy tudniillik a város kezelésében csak közérdekű üzemnek van jogosultsága, az indokolatlan versenyt támasztó üzemeknek azonban meg kell szűnniük. Ezután még több indítvány hangzott el , a közgyűlés este fél kilenckor ért véget. na Papen helyett Hitler mehetett volna Genfbe... Berlinből jelentik. A péntek esti lapok érdekes kivonatot közölnek egy nyilatkozatból, amelyet Coring nemzeti szocialista képviselő, a birodalmi gyűlés elnöke amerikai újságírók elött tett. Göring többek közt a következőket mondotta: A Hitler-mozgalom nélkül teljesen lehetetlen lett volna, hogy Papen kancellári egyáltalán felállíthassa a katonai egyenjogúságra irányuló követelést. Ila Papenék helyett Hitler Adolf mehetett volna Genfhe, a helyzet egészen másként alakult volna. Hitler Adolf feltétlenül sokkal kedvezőbb eredményt tudott volna kiharcolni. Olyan ember, mint Hitler, bizonyára megoldotta volna a legfogasabb kérdéseket is Genfben, hiszen abban a tudatban tárgyalhatott volna, hogy a német nemzet legjobb erői állanak mögötte. Változáson a fasiszta nagytanács összetételében Rómából jelentik: A fasiszta nagytanács összetételében fontos változás állott be. Botfái, Grandi, Mosconi, Rocco és Balbino di Giuliano Volt minisztereket pénteken királyi dekrétummal törölték a fasiszta nagytanács tagjai közül, ugyanakkor három új minisztert, De Francesi igazságügyminisztert, Jung pénzügyminisztert és Ercole köz oktatásügyi minisztert a nagytanács tagjaivá nevezték ki.