Magyar Hirlap, 1933. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

4­­933 január­­. Első féláru mázasunk 1933. keöruítr 23-március 15-ig „SUHIISTHSM M001°‘®nnA* ÍJ'TM pazar luxuahajöa EfiVPIOMM * s*ent*ö,<,re’ G**rttg* M ^ Kérjen még ma prospektust a2 ifi 1 A L 1 A vV' l­engei aajoziUii i­­rt**fian uuua.zesu i­ud&k­oi 9 T!i3K®Ijp-aji s, (laCHiisa 17 A szellemi szükségmunkások között csak 3 százalék hadirokkant van A főváros szellemi szükségmunka-akció­­jánál, mint ismeretes, egyelőre 1300 szellemi szükségmunkást alkalmaztak, akiknek a ki­válogatása a népjóléti megbízottak álltal tör­tént Több mint húszezer kérvény érkezett a városházára és hetekig tartott, amíg a húszezer kérvényező közül 1300 szellemi szükségmunkást kiválasztottak. Az alkal­maztatásoknál az volt az irányadó, hogy az illető állásnélküli családfenntartó legyen és elsősorban a többgyermekes családfenntar­tókat vették tekintetbe. A főváros vezetősége és a többségi pártok vezérei több alkalom­mal kijelentették, hogy a hadirokkantakat is tömegesen fogják alkalmazni a szellemi szükség­munka-akcióban. A hadirokkantak között nagy megütközést keltett, hogy 1300 szellemi szükségmunkás között csak 10 hadirokkant van, tehát az akcióban résztvevőknek csak 3 százaléka. A hadirokkantak ezért elhatározták, hogy kü­ldöttségileg keresik fel a főváros vezető­ségét és kérik, hogy a hadirokkantakat meg­felelő arányszámban vegyék fel a szellemi szükségmunkások közé. Küldöttséggel kere­sik fel Kozma Jenőt, az egységes párt köz­ségi frakciójának elnökét is, aki a hadi­­rokkantak előtt úgy nyilatkozott, hogy „a hadirokkantak problémája ma még mint élő és felkiáltó jel áll előttünk. Sajnos, szé­gyenkezni kell, hogy a tönk szélén vergődő társadalom mindeddig nem tudta őket sú­lyos gondjaiktól megszabadítani. Mindent megelőzően kell rajtuk segíteniA főváros­nál ennek ellenére csak 40 hadirokkantat alkalmaztak, tehát pontosan a szellemi szükségmunkások három százalékát I heves fföltitpen­gés volt Johannesburgban Londonból jelentik: Johannesburgot szom­baton heves földlökés rázta meg. A lakos­ság egy része félelmében a szabadba mene­kült. A csillagvizsgáló intézet készülékei a földrengés fészkét Johannesburgtól mintegy háromszáz mérföldnyi távolságban lévőnek jelezték. Oranje szabadállam déli részéből további földlökéseket jelentenek Rablótámadás egy mészárosmester ellen Győr közelében­ ­ Győrből jelentik: Germann Imre mészáros­­mester a sopron megyei Bodonhely község­ből szekéren Győrbe igyekezett. A késő esti órákban Encse közelében az árokból egy alak ugrott elő, felugrott a kocsira és hátul­ról rá akart támadni a mészárosra. Germann erre késével hátraszúrt és a támadó hangos jájkiáltással leesett a szekérről. Ekkor egy kerékpáros férj, aki nyilván a másiknak társa volt, a lovak elé akart hajtani, hogy a szekeret megállítsa, a síkos úton azonban lezuhant a kerékpárról. A mészárosmester most már gyors iramban hajtott be Győrbe, ahol nyomban jelentést tett a rendőrségen az országúti támadásról. M­ára pestkőtől ílilliskiét és gyógyulhat a KQvdsvGWPerkszana&ríMan HidpRkat­­nt 78.­­2 -as aulebnp*. -­« villamt­smecst le Nyékl­­ítoil.i Ajánlatos t­ej- es Idegbetegeknek és Udölciknek. Egész télen át nyílva. ffip@ wmmuummmmmmmummmm Tolsztoj-figurák egy törvényszéki tárgyaláson Az elnök halkan beszél, izgalom nélkül hallgatja a detektív vallomását. Arról van szó, hogyan leplezte le a rend­őrség Molnár René doktort, a kommunisták védőjét. A detektív megjelent Kilián nevű letartóz­tatott kommunista lakásán s mikor belépett a kis szegényes házmesterlakásba, a jelszót mondta: — Aladár küldött A detektív ezt a jelszót bizonyos lefoglalt írásokból tanulta ki s a kommunista ma­mája így felelt a detektívnek a jelszóra: — Azokért a holmikért jött, ugye? — Igent — mondta a detektív, akinek fogalma se volt, milyen holmikról van szó A mama aztán bevezette a szobába, ahol ott ült Irénke, a letartóztatott Kilián nővére Az ágyból kivettek egy papírcsomago­­ amelyben írások voltak, az ágy adói elővet­tek egy másolótintát, mely láthatatlanul írt, a padlásról lehoztak írásokat s azt is átad­ták „Aladár“ küldöttjének. A detektív vérszemet kapott s így szólt: — Egyebet nem kapok? Mire a kommunista nővére benyúlt é ■szekrénybe s kivett százötven pengőt, át­adta a detektívnek. Ez a pártkassza volt. A detektív ekkor elment, bevitte a rend­őrségre a gazdag zsákmányt s az iratokból megállapították, hogy Molnár René, a kom­munisták védője azzal gyanúsítható, hogy nemcsak mint ügyvéd szorgoskodik a kom­munisták körül. Másnap kimentek érte, az ügyvéd eltűnt s ma is ismeretlen helyen tartózkodik. A tárgyalást távollétében tartják meg, itt, bíróság előtt csak egy vádlott ül. Szőkének hívják, parasztember, csizma van a lábán. Igen, paraszt, de van valami feltűnő ér­telem az arcán, van valami bántó önhittség a szemeiben, jómódú ember, hatvan holdja van, valahová Jászárokszállásra való. A detektívek tehát kimentek Molnár René lakására, az ügyvéd elszökött, mire ház­kutatást tartottak. Állítólag sifrírozott iratokat találtak, kommunista jegyzőkönyveket a tárgyalások­ról s gyanús vegyi anyaggal telített vasb­lo­­ndos vattái. Az eljárás megindult ellene és Szőke el­len is. Szőkének az a bűne, hogy Molnár Jenő megkérdezte tőle, kit tart alkalmas­nak a kommunista elvek terjesztésére Jász­­árokszállás környékén s ő Magda Jánost nevezte meg. Szőkét a vádirat kommunista sejtnek tartja s bár nincs bizonyíték arra, hogy részt vett volna a szervezkedésben, tudott róla, nem jelentette fel, sőt meg is nevezett valakit, aki alkalmas a szervezésre. őszülő ember a csizmás, hatvanholdas gazda, egy szót se szól, csak néz a földre, hallgat az őszülő sejt, de a szemei beszél­nek. Azt suttogják ezek a szemek, én most hallgatok, de tudnék beszélni, esküszöm. Egyébként a sejt egyszer már el volt ítélve, csak éppen ott sürgött-forgott a kom­munisták körül, ott settenkedett, de nem le­hetett nagy­obb dolgot rábizonyítani. Akkor pár hónapot kapott. Most se tudnak rábizo­nyítani valami nagyobb bűnt. Óvatos em­ber. Óvatos sejt. A tanukat veszik elő. Mária kisasszony, gépírónő volt Molnár René irodájában. Ér­dekes lány, válla kissé ferde, arca feltűnően sápadt, semmi köze a bűnügyhöz, lehet az is, hogy képzelődöm, de van valami mélyről jövő határozottság a tekintetében. Ha rendező volnék, így képzelném el a forradalmi gépírónőt, aki egy kommunistá­kat védő ügyvédi irodában éjjel-nappal gé­peli a letartóztatott és kivégzett kommunis­ták periratait. Öt­ven pengő fizetéssel alkalmazta őt Mól­nár doktor s aztán fölemelték a fizetését nyolcvanra. Abszolút szigorúan és értelmesen vall a kisasszony. Nem tud arról, hogy a princi­pálisnak egyéb köze lett volna a kommu­nistákhoz, mint az, hogy védte őket. Sohse látott ott sifrírozott írásokat. A szökésben lévő Molnár Renét a fivére védi. Küzd a fivér az öccséért, ő is ügyvéd, Kecskeméten. Igen szimpatikus, csöndes ember. Erich a keresztneve. A gépírólányt faggatja s a lány vallomá­sán keresztül akarrja bebizonyítani, hogy a fivére ártatlan. — Megtudná mondani, mire használta az ügyvéd úr a vaschloridos vattát? — Borotválkozásra! — feleli a kisasszony. — Tudja-e biztosan, hogy nem volt ott sifrírozott írás? — Nem volt! Mária kisasszony egész határozottan volt főnöke mellett foglalt állást Ketten, a fivér­rel együtt, hősiesen harcoltak a távollevő Molnár René ártatlanságáért Az ügyész is kérdez tőle: — Nem látta, ott ezt a Szőkét az irodájuk­ban? A sejt szeme villant egy aprót, de lefelé a csizmája felé, a kisasszony pedig határozot­tan válaszolt: — Nem láttam. Az ügyész nem felelt, hátradőlt székén és hallgatott, mint akinek nincs több kérdése A következő tanú Kiliánná vált, a letar­tóztatott kommunista anyja, akinél a detek­tív megjelent az Aladár jelszóval. Negyvenhétéves a mama, kövér néni, baszk sapkát hord, egyébként házfelügyelő­nő. Nem tudta, mit rejtegetett az ágyban, a 150 pengőről sem tudta, milyen pénz. Csak ketten voltak otthon, ő és az Irén lánya, jött egy úr, mondta a jelszót s ők kiadták a holmit — Honnan tudta a jelszót? — A fiam üzente. Hamar végeznek a mamával, nem kérdez­getik, nincs hozzá keresztkérdés, már megy is ki s bejön a lánya, Irénke, Kilián kom­munista nővére. Ő is baszk sapkát hord, tizenhétéves lány, bátran, tisztán beszél, fiúsan viselke­dik, kabátja is fiús. Állása, mozdulatai szin­tén fiúsak. Elől a cipőjéből cifra nyelv lóg ki, pár év előtt sportemberek hordtak ilyen cipőt Kilián Irén elmondja, hogy a bátyját a nyáron letartóztatták. Molnár René volt a védője. Aznap délután, mikor elvitték tőlük az iratokat s a pénzt, felhivatta őt Molnár René s így szólt hozzá: — Valaki jelentkezni fog maguknál hol­nap „Aladár küldött“ jelszóval, adják ki neki az iratokat s a pénzt. Irén megmondta az ügyvédnek, hogy már elvitték délelőtt. Az ügyvéd nem értette a dolgot. — Mit mondott az ügy­véd ? — kérdi az elnök. — Azt mondta, hogy nem kellett volna kiadni. — Mást nem mondott? — Nem. A kommunista nővére szűkszavúan felelt, látszott, hogy hiába kérdezik. Ez ugyan nem fogja bemártani se a bátyját, se annak az ügyvédjét. Zsebretett kézzel áll, mintha azt mondaná, tessék, kérdezzetek tőlem! Nincs kérdés hozzá, leülhet. Kilián Irén fiús léptekkel siet a tanuk padjához. Több tanú nincs. Az ügyész beszél. Mol­nár René tevékenységében továbbment, mint védő. Tudta a jelszót, sifrírozott íráso­kat találtak nála, Szőkétől ő kérdezte, kit tut alkalmasnak kommunista szervezéshez és végül megszökött. Szőke is bűnös, azzal, hogy ajánlja Magda Jánost, részt vett a szervezésben. Sú­lvosbító körülmény, hogy el volt már ítélve jómódú gazda, akinek oka sincs résztvenni ilyen szervezkedésekben. Most az ügyvédek beszélnek. Szőke ügy­védje felmentést kér, mert védence legfel­jebb tudott a szándékról, de részt nem vett s nem is tudhatott, hogy a szervezkedési szándék megvalósult-e Azután Molnár René fivére beszélt, hosz­szasen cáfolja a vádat. Tagadja, hogy a sif­­kk­ozott levelezést az irodában találták meg. Hogy Molnár René utasítást adott Kilián Irénnek a pénznek s az iratoknak jelszó mellett való átadására, az nem jelenti, hogy részt vett volna kommunista szervezkedés­ben. Az­­ ügyvéd érintkezik letartóztatott vé­dencével, aki neki utasításokat adhat. A védő hősiesen küzdött a szökésben lévő fivérért s ebben a minőségében szimpatikus is lehetett, de igaza nem volt. A testvéri sze­retet rózsaszínű monokliján át akarta elbí­rálni az ügyet. A bíróság sem fogadta el érvelését In contumatiam elítélte Molnár Renét, társai közül pedig Szőke Jánost egyhónapi fog­házra ítélte. Tárgyalás után a tanúk mind kitódultak az előszobába. Mária, a gépirólány elsőnek sietett ki a folyosóra. A görnyedt néni, akinek kommunista a fia, belekarolt a lányába, aki, mintha érezte volna, hogy támaszra van szüksége, úgy nyújtotta karját a mamának, mintha igazán fiú lenne. Nádas Sándor Vasárnap Utazás a pedagógia szolgálatában A világháború óta gyökeresen megváltozott az élet struktúrája és ennek megfelelően át­formálódott minden jelensége. A fejlődő élet magva, a gyermek, talán legintenzívebben reagál a változásokra és megdöbbentő erő­vel reflektálja a mai kor képét. A tegnapok gyermekszobáinak szűk falai kitágultak, nem zárják el többé a kicsinyek elől az életet. De nincs semmi ok riadt félelemre. A mai gyer­meket, — ezt az öntudatos, magabiztos, harcrakész és vitalitással szaturált kis lelket, —­ nem kell félteni attól, hogy megijed az élet érintésétől, mint ahogy megreszketett volna tőle a tegnapi és tegnapelőtti gyermek, akit hermetikusan elzárt külön világban ne­veltek és tették szisztematikus „jóakarattal” önállótlanná, félénkké, mimóza-lelkűvé. A ma realisztikus érdeklődésű, hihetetlenül széles fogalomkörrel rendelkező gyermekére legjellemzőbb az az anekdota, amely elme­séli, hogy a mam­a sétálni viszi négyeszten­­dős kisfiát és gügyögő hangon mondja neki. — „Nézd Pétiké, ott jön egy szép lör­-töffl“ — Mire Pétiké enyhe szánakozással néz fel a mamára és oktatóan feleli: — „Azt a nyolchengeres, kompresszoros Mercedest gon­dolod Szivibre?“ Ezt a típusú mai gyermeket nem lehet az avult pedagógiai rendszerek szerint nevelni. Ezt nem tűri el a gyermek felvilágosult, ele­ven szelleme és nem tűri a kor sem, amely változott körülményeinek megfelelően más irányú és gyorsabb tempójú nevelést kíván meg. Pedagógusok jól tudják ezt és az utolsó tíz esztendő alatt egymást érték a világ min­den államában a pedagógiai reformok, ame­lyek még mindig nem fejeződtek be. A mo­dern technika fejlődése számos olyan segéd­eszközt adott az iskolai nevelés számára, amely a tanítás menetét meggyorsíthatja és amelynek révén a mai generáció érdeklődé­sét állandóan ébren lehet tartani. Ennek a generációnak egyik legjellegzetesebb jelen­sége, hogy nem elégszik meg a „mesével“, s neki valóság és élmény kell. A modern pe­dagógiai reformok között ezért áll első he­lyen a film és az utazás. A legtöbb ember memóriája vizuális és sokkal intenzívebben apercipiálja a látott, mint a hallott dolgokat. A katedrán tartott többórás előadásnál mé­lyebb hatása van a fent elsorolt okoknál fogva annak, ha a diák filmen, vagy még in­kább a valóságban látja azt, amit meg kell rögzítenie agyában. Külföldön már kezdik rendszeresíteni az iskolai osztályok havonkénti utazását, ami­vel egészen rendkívüli eredményeket érnek el, különösen a művésztörténet, a földrajz és a történelem tanításánál. Az utazások im­pressziói eltörölhetetlen nyomot hagynak az érzékeny gyermeklélekben és agyába felejt­hetetlenül belerögződik az eredetiben látott Rafael kép pompája, a folyótorkolat vagy a hegyvidék panorámája, az egykori híres, csatamező látványa. A magyarországi isko­láknak is megvan a lehetősége arra, hogy ilyen rendkívül fontos tanulmányi kirándu­lásokat rendszeresíthessenek, mert a Magyar Államvasutak áldozatkészsége folytán 50 szá­zalékos kedvezménnyel utazhat a tanulóifjú­ság. Nagyobb csoportok esetén minden 15 személy után egy „kísérő“ díjmentesen utaz­hat, ami módot nyújt arra, hogy a szegény­­sorsú gyermekeket, akik nem képesek meg­fizetni a tarifát, is elvigyék ezekre a utakra. Ha a tavasz folyamán megindulnának ilyen diák-különvonatok, amelyek egy-egy útra különböző iskolák egyazon osztályait vinnék ■zerte az országba, kétségtelenül lényegesen javulnának az osztályeredmények, amint azt a külföldi példák bizonyítják. (i m.)

Next