Magyar Hirlap, 1933. február (43. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

4 1933 február T. mPIAP A kormánypárt nagy derültséggel fogadja gróf Hunyad­y Ferencnek azt a további ki­jelentését, hogy a költségvetés egyensúlyá­nak helyreállítása végett az adófizető alanyok fizetőképességét kellene helyreállí­tani. Hunyady azonban mindjárt meg is jelöli ezt az utat, amelyet az ipari cikkek árának csökkentésével, az élelmiszerközve­­­títő­ szervek kikapcsolására­, az adóhátralé­kok rendezésével , a földteherrendezés gyors keresztülvitelével lát elérhetőnek. — Az a legnagyobb hiba — mondja —, hogy a kormány úgy a múltban, mint most, a gazdasági válságot múló jelenségnek tekinti, holott általában alacsonyabb életstandardre kell intézményesen át­térni. Ezért a legmerevebben elutasítja a pénz­ügyminiszter javaslatait és pártja azzal szemben az országban a harcot a legéleseb­ben felveszi. Vilmos excsászár egyelőre nem tér vissza Németországba Londonból jelentik: Vilmos volt császár környezetében erősen cáfolják azokat a hí­reket, hogy az excsászár a legközelebbi na­pokban visszatér Németországba. Az Eve­­ning Standard főszerkesztője kedden dél­után felhívta telefon­on a doorni udvartar­tást és­ megkérdezte Vilmos császár udvar­mesterétől, mi igaz a londoni lapokban el­terjedt hírekből. Vilmos császár udvarmestere a leghatá­rozottabban kijelentette, hogy a küszöbön­­álló­ visszatérés híre nem igaz. Az excsászár nevében kijelentheti, hogy Vilmosnak egyál­talán nincs szándékában elhagyni a doorni kastélyt, legalább is egyelőre nem. Szó sem igaz azokból a hírekből, hogy a doorni kastélyban már lázasan csomagolnak és hogy egész autópark áll készenlétben, hogy­­ Németországba szállítsa a volt császárt és udvartartását. Mindezek a hírek csak a fan­tázia szüleményei. Az udvarmester annyit mindenesetre be­ismert, hogy az excsászár fia, Frigyes Vil­mos trónörökös az utóbbi napokban Doorn­­ban tartózkodott. A trónörökös állandóan együtt volt atyjával, hétfőn azonban el­hagyta a doorni kastélyt és hazautazott Berlinbe. Galsworthy halála Londonból jelentik: John Galsworthy, a híres angol regényíró kedden délelőtt 65 éves korában meghalt. Utolsó pillana­taiban körülötte voltak­ felesége, rokonai és régi, meghitt cselédei. A betegágya mellett, a kis asztalon ott feküdt utolsó regénye és néhány befejezetlen kézirata. A nagy angol író halála olyan harmo­nikus és csendes vég volt, mint egy Gals­­worthy-regény befejezése. Az egész angol sajtó mint az angol regényírás legnagyobb veszteségét gyá­szolja Galsworthy halálát. * Néhány hónap előtt kapta meg a legfőbb elismerést: az irodalmi­­Yobel-díjat. És ma nincsen többé. Az angol Herczeg Ferenc: szokták róla mondani. Ez majdnem igaz. De nem egé­szen igaz. Mert fegyelmezett, hűvös, szinte rideg író. De azért a maga módja szerint —■ nem egyszer volt forradalmár. Akkor is hal­kan beszélt. Akkor is tompította a hang­súlyokat. Mondanivalóit soha nem élezte ki. És mégis elkanyarodott egészen balfelé. Talán nem volna szabad a nagy írói ha­gyatékból elsőnek egy aránylag rövid elbe­szélést említeni. De itt volt legemberibb és leginkább művész Galsworthy... A híres ügyvédnek egy gondja van csupán. Öccse, aki elzüllött. Egy este betántorog hozzá a fivére. Hallatlan, megint részeg vagy, mondja a nagy ügyvéd. Nem vagyok részeg, hanem gyilkoltam, feléli a híres jogtanácsos öccse Gyilkolt, mert összeköltözött egy uccai nővel. És ezt az uccai nőt folyton zsarolta, zaklatta egy selyemfiú, akivel talán házas­ságot is kötött. Ennek nem szabad kiderülnie: gondolja saját érdekében a híres ügyvéd. És így ke­rül össze a sógornőjével. Beszélget vele, nem minden rosszindulat nélkül. Mégis tár­gyilagosan nézi, ki is ez az asszony. És vé­gül arra eszmél: ez az utcai nő­­ a legem­beribb, a legtisztább női ismerőse. Nagyon halkan mondja ki ezt az igazságot Gals­worthy. Vagy talán nem is mondja ki. Csak kimondatlanul­ érezteti. De néha az elhallgatott, a kimondatlan szónak van a legnagyobb ereje. ★ Azután van egy drámája, amelyet na­gyon félreértettek és nagyon félreját­szottak Budapesten. (Ritka súlyos bukás is volt az Ablakok.) Az öreg, züllött, részeges ablaktisztító lánya cselédnek szegődik a híres, gazdag ’Tóhoz. Egy szabad emberből — rabszolga tesz. Ez akkor is fájdalmas, ha az ilyen szabadságától megfosztott ember csak 18 éves, és lány. Az öreg, részeges ablak­pucoló bemegy egy virágüzletbe és néhány fillér ára virágot küld Irányának. Vigaszul, mivel elvesztette szabadságát. A darab leg­főbb, legdöntőbb jelenete pedig, a részeg, züllött ablaktisztító­­ kezet nyújt a híres, gazdag, előkelő írónak. És ez az író — ki­tüntetésnek tekinti a kéznyújtást. Hídnak egy széles, mély szakadék fölött... Szabad-e rideg, fagyos konzervatív írónak tekinteni azt, aki eljutott ilyen emberi mély­ségekig és ilyen emberi belátásokig? Egy angol nagypolgári család évének, sorsának eposza: ezt a feladatot választotta főcéljának Galsworthy. (Ahogyan Balzac és ahogyan Zola is az ilyen családi eposz fel­építését szemelték ki főfeladatukká.) Így született a nagy Forspie-monda, amelynek szilárd helye van már az angol irodalomtör­ténetben. De a leggazdagabb, a legokosabb, a legbölcsebb öreg Forsyte csak egy beházaso­dott, fiatal nőrokonát szereti igazán. Pedig tudja róla, hogy letévedt a hitvesi hűség út­járól és elkövetett más ballépéseket is . . . A Forsyte-család igazi feje — csöndes forra­dalmár. Tiszteli a hagyományokat. De nem hisz bennük. És minden rokonszenve, min­den szeretete egy fiatal, szédült nőé, aki­­ nem törődik a szent családi tradíciókkal. * Az angol nagypolgári osztály epikusának soha nem voltak anyagi gondjai. Ügyvédből és pedig jómódú, jó ügyvédből lett íróvá. Regényeit, darabjait is olyan exaktul szöve­­gezte meg, mint régebben periratait. Volt né­hány nagy közönség­ sikere. Olyan darabok­kal, olyan regényekkel, amelyek nem nőttek szívéhez. Volt néhány kellemetlen balesete Regényekkel, darabokkal, amelyekben ez a rideg, öreg úr szívügyeit mondta el. Halkan, hűvösen. Mert ez volt a hangja, a modora. Akkor is, ha akarata ellenére — lírikus lett. (A halk, hűvös, szégyenlős lírikusok néha a legigaz­abbak, a legerősebbek.) Bukott darab­jaiért, alig olvasott novelláiért lesz nagy író Galsworthy. Még akkor is, ha már régen el­felejtették a Nobel-díjat. És a hangos sike­­reket. Mert Galsworthy emberi fejlődésében, írói pályáján van egy furcsa paradoxon. Egy érdekes, lezárt múlt hagyományait akarta védeni. Az volt a célja, hogy meg­örökítsen egy olyan társadalmi réteget, amelynek kétségtelen érdemei vannak az angol fejlődéstörténetnek egyik fontos fe­jezete körül: konzervatív író akart lenni. De konzervatív hangján, konzervatív mód­szereivel és konzervatív kifejezési eszközei­vel mindig újból­­ forradalmárrá lett. * Egyébként: 66 évet ért meg. Szeretett utazni. Szeretett szerepelni, így­­lett az angol Pen Club és a nemzetközi Pen Club elnöke. Többször járt Budapesten. Először Molnár Ferencet meglátogatni. Utoljára, tavaly —­­hivatalos minőségében, elnökölni. Nem volt közlékeny, szuggesztív em­ber. Cvikkere mögül hűvös szem nézte a világot. Lírai kérdésekről talán soha nem beszélge­tett. De irodalmi hagyatékában mégis vagy éppen ezért sok az igazi líra. Az építészet megfagyott zene, mondta egy­szer Schopenhauer. Ugyanígy megfagyott líra Galsworthy némelyik regénye, némelyik elbeszélése, némelyik darabja. Megfagyott, tehát — örök, elmúlhatatlan líra. (Örök, elmúlhatatlan: ezek talán túl nagy szavak. Nem illenek Galsworthy halk óvatossági­­hoz, hűvös reze­váltságához. De igaznak egészen igaz és mélynek egészen mély ez a szemérmes, halk líra.) (t. fr) • -—-­­ Viharos botrány egy kormánypárti megjegyzés miatt A napirendi vita utolsó szónoka, a kor­mánypárti Erődi-Harrach Tihamér, szintén fájdalmasnak tartja a­­ megterheltetéseket. Amikor azonban azt kifogásolja, hogy az ellenzék mindig a költekezéseket hozza elő, újból példátlan botrány tör ki, fülsiketítő zaj támad, amelyből egy szót sem lehet érteni, csak az látszik, hogy Ulain Ferenc és Peyer Károly kiáltanak valamit Erődi-Harrach felé. Hatalmas bugással megszólalt a vihar­csengő. — Aki szélhámos, az mind pénzt kapott itt! — kiabálja Peyer Károly. Ulain pedig egy kormánypárti megjegy­ezésre kiáltja vissza: — Mi jobban féltjük Gömbös Gyulát, mint önök! Majd amikor végül Erődi-Harrach azt fejtegeti, hogy nincs ellentét Gömbös szózata és Imrédy expozéja között, Propper Sándor azt kiáltja feléje: — Az adóemelés nem volt benn a pro­gramban! A Ház ezután az elnök napirendi indítvá­nyát fogadja el, majd Kabók Lajos szólalt fel a házszabályokhoz. Amikor arról kezd beszélni, hogy a délutáni ülések legalább negyvenezer pengő túlkiadást jelentenek, az elnök félbeszakítja, közli vele, hogy nem ehhez szólalt fel. Kabák és Bessenyei elnök között nagy vita támad, az elnök többször rácsönget Kobákra, még a viharcsengőt is megszólaltatja. Állandó harsogó lárma köze­pette vonja meg végül is a szót Kábáktól. Ezután még bejelenti,­­ hogy tekintettel az interpellációk nagy számára, szerdán este legkésőbb fél hétkor át kell térni az interpel­lációkra. Ezután még a kereskedelmi miniszternek Hegymegi Kiss Pál és Fábián Béla, a föld­művelésügyi miniszternek pedig Hegymegi Kiss Pál és gróf Hunyady Ferenc interpel­lációira adott írásbeli válaszát olvassák fel, ezzel az ülés este fél kilenc órakor véget ért. Schober hazautazott Londonból Londonból jelentik: Schober Béla, a Ma­gyar Nemzeti Bank vezérigazgatója, aki részével­ a londoni hitelrögzítő tárgyaláso­kon, kedd délután Londonból hazautazott Budapestre. A kormány november elsejére teljesen felszabadította a lakásforgalmat A 33-es bizottság többek között letárgyalta a lakásügyi korlátozások megszüntetése ügyében hozott kormányrendeletet, amelyet vita nélkül elfogadott. Ez a rendelet igen ér­dekes intézkedéseket tartalmaz, amennyiben a lakásügyi korlátozásokra vonatkozó jog­szabályok 1933 november 1-én hatályukat vesztik. A tulajdonos 1933 február 28-ik nap­jáig bezáróan már az 1933. évi november hó­nap 1. napjára felmondhatja a lakásbérletet, de hatályban maradnak azok az intézkedé­sek, melyek a házfelügyelők és a segédház­­felügyelők jogviszonyait szabályozzák és azok az intézkedések, amelyek a bérleti vi­szony megszüntetése tárgyában foganatosí­tandó végrehajtási eljárásról szólnak. Esze­rint, azok a lakások, amelyeknek évi bére a­ 1200 pengőt nem haladja meg, 1933 novem­ber elseje után is a lakásügyi miniszteri biz­tos hatáskörébe tartoznak. Továbbra is fizetheti a lakó havonta a lak­bért. Lakás, üzlet, műhely, iroda s egyéb he­m­­­­il­­yiség bérei, ha az előre jár, havi egyenlő részletekben lehet megfizetni, de a havi rész­leteket minden hónap 6-ik napjáig kell ki­­fizetni. A bérösszeget havi részletekben lehet fizetni akkor is, ha a rendelet életbelépése előtt létrejött bérleti szerződés másként ren­delkezik, kivéve, ha a feleknek ezzel kap­­csolatban külön kikötéseik vannak. A rész­letfizetési kedvezmény nem terjed ki a bér­összegeken felül járó mellékszolgáltatások fizetésére. A bér havi részletben való fizetése miatt a bérbeadónak nem jár kamat. A bírósági eljárás körében szükséges át­meneti intézkedéseket a belügyminiszterrel egyetértve, az igazságügyminiszter állapítja meg. Ha valamelyik városban vagy község­ben a lakások bére a lakások felszabadítása következtében a gazdasági viszonyok által nem indokolt mértékben emelkedik, a mi­nisztérium a kötött lakásforgalmat egészben vagy részben visszaállíthatja. Sós Endre előadása a Cobden Szövetségben A Magyar Cobden Szövetség nagytermé­ben kedden este Sós Endre tartott előadást „Caesar, Napoleon, Mussolini“ címen. Az előadót Halasi-Fischer Ödön üdvözölte me­leg szavakkal. Sós Endre abból a kérdésből indult ki, hogy milyen körülmények között keletkez­nek a diktatúrák. A diktatúrákhoz kevés egy nagy ember, hanem megfelelő ország és megfelelő állapotok is szükségesek. A vi­lág legérdekesebb diktátorai: Stalin, Musso­lini és Kemál pasa. Stalin egy olyan orszá­got tart uralma alatt, amelynek a tömegei m­ég ma is ott tartanak, mint azok a francia parasztok, akikről Marx feljegyezte nyolc­van év előtt, hogy: „Képtelenek osztály­érdekeiket akár parlament, akár konvent is*járt érvényre juttatni*. Mussolini egy olyan ország miniszterelnöke, amely már előzőleg minden rendszerrel csődbe jutott és II. Vik­tor Em­áimel idején a liberalizmus, I. Um­berto korában a demokrácia, III. Viktor Emánuel uralkodásakor pedig a szocializ­mus útján próbált teljesen eredménytelenül megoldást találni. Kemál pasa egy olyan ország államfője, amelynek lakosai közül kilencven százalék nem tudott tíz év előtt olvasni. A bolsevizmust és a fasizmust sokan exportcikknek szeretnék tekinteni. Ami a fasizmust illeti, maga Mussolini leszögezte, hogy nem propagálja ezt az Olaszország testére szabott rendszert más ország szá­mára. A bolsevizmus elképzelhetetlen ab­ban az Európában, amelynek történelmi szabadságküzdelmeknek a sorozatából állt. Aki megkísérli, hogy visszavezesse az európai országokat a szabadság és a de­mokrácia előtti korszakba, az a történelem egy átélt szakaszát szeretné az európai or­szágokkal megismételtetni. A történelem ismer hasonló helyzeteket, de ismétléseket nem. Előadása további részében a diktatú­rák felépítésével foglalkozott. Felrajzolta a szovjet és a fasizmus alkotmányait. Caesar és Napóleon útjának ismertetésével és a mai diktátoroknak a régi diktátorokkal való összehasonlításával fejezte be mondanivaló­ját, amely mindvégig lekötötte a termet zsúfolásig megtöltő közönség érdeklődését és amely után percekig zúgott a taps. Szerda "..a: Egy dúsgazdag pécsi magánxy­öngyEEEcosséga - Pécsről jelenti a­ Magyar Hírlap tudó­sítója: Megrendítő öngyilkosság történt kedden Pécsett a Ferenczi ucca 24. számú­­ házban. Döme István 70 éves dúsgazdag magánzó zsilettel felvágta az ereit, majd fel­akasztotta magát Mire rátaláltak, az öregúr már halott volt Döme István már az elmúlt héten is ön­­gyilkosságot kísérelt meg, amikor bal csukló­ján felvágta az ütőeret. Akkor azonban ideje­korán észrevették tettét s a mentők sürgősen beszállították a sebészeti klinikára, ahonnan két nappal ezelőtt engedték ki. Az öreg ma­gánzó búcsúlevelet nem hagyott hátra s így egyelőre még nem sikerült megállapítani, miért vált meg az élettől.

Next