Magyar Hirlap, 1933. március (43. évfolyam, 49-73. szám)
1933-03-01 / 49. szám
4 1003 március T, HÍRLAP nak az utak. Visszautasítja ezeket a vádakat, amelyek csak ártanak nekünk, egy ilyen alkalommal, amikor 35—40.000 ember fog megjelenni a világ 49 államából. Ez lesz a világ legnagyobb néprajzi látványossága. Gál Jenő: „Csak Duna-ünnepély ne tegyem Kuna P. András, aki láthatóan nagy közbeszólási kedvben van s egész este buzgón szól közbe, odakiált Gál Jenőnek: — Nem ügyvédi dolog es kérem! Endre Zsigmond azzal végzi felszólalását, hogy egyszerre 4000 cserkész számára biztosítottak egyidőben való fürdési lehetőséget, az utak portalanítására is megtörténtek az előkészületek, mindenkinek a feladata most, hogy közös erővel támogassa a táborparancsnokságot. Újra a jászberényi választás Az elnök javaslatára ezután elhatározták, hogy az interpellációk nagy számára való tekintettel már este hétkor térjenek át az interpellációk tárgyalására. Ezután Szilágyi Lajos szólal fel személyes kérdésben. Kifogásolja, hogy a független kisgazdapárt a választási néma hetet arra használja fel, hogy a parlament nyilvánossága útján szóljon a választókhoz. Megdöbbenéssel olvas olyan választási attrocitásokról, amelyekről senki sem tud. A konkrét esetre vonatkozólag semmi csodálni valót nem lát abban, hogy ha egy ember meg mer ütni egy rendőrt, az kardot ránt, de nem vágott vele. A fügetlen kisgazdapárt tagjai, akik eddig némán hallgatták Szilágyi Lajost, most egyszerre támadásba mennek át. Élesen vitatkoznak vele. — Mitől sebesültek meg akkor az emberek? — kérdezik. Szilágyi Lajos most Lang Lénárd felé fordul: — Tegye a jobbkezét a szívére és úgy mondja meg, látott-e Jászberényben sebeslt embert? Erre a felszólításra ismét viharban tör ki a független kisgazdapárt. — Ezért kell külföldi újságírót odavinni! »—kiáltja Eckhardt Tibor. . Eckhardt kijelentésére az egységes párt válaszol tomboló viharral. — Soha! Ezt az egyet nem engedjük! — kiáltja magából kikelve, vérvörös arccal Brogti József. A hatalmas lármában hiába csenget az elnök és csak amikor a vihar kissé elül, szólal meg Bessenyei alelnök. —! Figyelmeztetem Eckhardt képviselő urat, hogy egy magyar képviselő szavai mindig felérnek egy külföldi újságíróéval. Szilágyi Lajos azzal fejezi be szavait, hogy igazán csodálja, hogy egy olyan képei. A Pour le Mérite új lovagja A „békeosztály“ új lovagja a Pour le Mérite-rendben egy aránylag ismeretlen név Heinrich Wölfflin. Pedig ez ma a legnagyobb kitüntetés, amelyet Poroszország adhat. És Wölfflin soha nem volt porosz. Csak néhány éven át „vendégszerepelt“ a berlini egyetemen. De a hűvös északi ég alól csakhamar a müncheni egyetemre költözött. Azután visszatért oda, ahonnan elindult: Svájcba. Annak idején még Nagy Frigyes alapította az új porosz lovagrendet. A katonai osztály mellé felállította a békeosztályt. A tudományos és művészeti érdemek jutalmazására. Azóta is egyszerre mindig csak 12 lovagja volt a békeosztálynak. És a köztársaság bekövetkezésével autonómiát kapott ez a békeosztály. A régi tagok választás útján töltik be az időnként megüresedett helyeket, így kapta meg, és nem Hitlerek kegyelméből, a legnagyobb porosz kitüntetést Wölfflin. Annak ellenére, hogy már az évek sora előtt hátat fordított Poroszországnak. * Aránylag ismeretlen név: ez csak az úgynevezett „szélesebb körök“ felől nézve áll meg. (Mert csodálatos módon a közönség máig sem fogadta kegyeibe Wölfflin nagyszerűen világos, izgalmasan érdekes könyveit.) De a berlini egyetemen „primadonna" volt Heinrich Wölfflin, már az én boldog diákéveimben. Az auditorium maximum óriási hodályában tartotta előadásait. 700 vagy 800 ülőhely lehet itt. De azért sokan álltak... A közönség nagyon vegyes volt. Japán és néger diákok. A berlini „Lipótváros“ kisasszonyai. Akkor is, ha nem voltak egyetemi hallgatók. Azután idősebb nők. Szintén szép Számban, illyen közönség csak Párizsban gyűlt össze még. Bergson előadásain. Pedig Bergson éles, magas, kellemetlen falzetthangon beszélt, kopott Ferenc József-kabátjában, kis, keskeny bajuszát tépegetve. De a gomblyukból azért soha nem hiányzott a becsületrend rozettája.) Felállás helyett a lábdobogással üdvözlik, búcsúztatják professzorukat Berlinben az egyetemi hallgatók. Ez a lábdobogás hosszú percekig tartott, ahányszor Wölfflin érkezett. És még hosszabb percekig tartott, ha befejezte előadását. * Annak ellenére, hogy retorikát, szónoki lendületet, színes szavakat hiábavaló lett volna várni tőle. Apja is egyetemi tanár volt Bázelben. Többek közt Nietzsche és Burckhardt tanártársa a finoman, kispolgárian patrícius Bázel városának egyetemén. (Ahol azonban a nagy tanárok igazán nem voltak a kispolgárok.) Heinrich Wölfflin még a harmincon innét kapta meg Bázelben a művészettörténet katedráját. (Az igazán nagy Burckhardt tanszékét.) És nemsokára Berlin egyeteme hívta el Bázelből.) Pedig darabosak voltak az előadásai. Lassan, megfontoltan rakja egymás mellé a szavakat. De minden egyes szavának van súlya, ereje, plasztikája. Néha különös látvány volt: ez a hat lábnál jóval magasabb ember, ez a gránitból faragott óriás, amint finom jelzőket, halvány árnyalatokat keres... Nagyapja lelkész volt. Apja híres egyetemi tanár, a klaszszika-filológia területén. De azért Heinrich Wölfflin árbóc-növésével, darabos, kemény szavával sok tekintetben mégis a régi Landsknecht maradt. Az a zsoldos katona, akit egyfelől a francia királyok, másfelől a német fejedelmek szerződtettek maguknak a svájci tartományokból . Messze vezetne a részletezése annak: mit értett és mit ért Wölfflin a művészettörténeti stíluskritika alatt. Egy bizonyos. Azok, akiket látni tanított, előbb Bázelben, majd Berlinben, majd Münchenben, majd más kisebb egyetemeken, azok igazán másként látták a képeket, mint Wölfflin felvilágosításai előtt. Aki művészethistórikus akar lenni, az mindenesetre tanuljon meg — látni. Ez Wölfflin alaptétele. És kemény, szögletes mondataival a szem látóképességét ébresztette fel. Tessék síkban és tessék térben látni... Tessék a lineáris és tessék a plasztikus formaadás eszközeit, mondanivalóit követni... Tessék egy képből kielemezni, melyik századból ered és milyen országból. A kor fontosabb és döntőbb, mint a keletkezési hely. (Annak ellenére, hogy örök, kiegyenlíthetetlen ellentétek választják el a Keletet és a Nyugatot, az Északot és a Délt.) De azért még a keletkezési hely is fontosabb annál, amit egyéniségnek szokás nevezni. Mert az egyéniség csak a függvénye a kor szavának, a keletkezés helyének... * Mennyiben és miben több már pályája kezdetén a fiatal Rafael, a még éretlen tanítvány, mint volt fejlődése csúcspontján Rafael akkor csodálatos hírű mestere, Perugino? Néhány vetített kép követte egymást a fehér vásznon. Itt és ott mutatott meg néhány eltolódást hosszú nádpálcájával Wölfflin. És egyszerre „szemmel látható“ volt nem csupán Rafael személyes tehetségének fölénye Perugino tehetsége fölött. De egyben az, amivel a beteljesülés nemzedéke fölötte jár a kísérletezés nemzedékének. Sok mindent lehetne elmondani erről a svájci zsoldos-ivadékról. Aki kemény darabossága ellenére hihetetlenül finom szemmérték, hihetetlenül pontos szövegezőképesség — a legelveszőbb, a legfinomabb vizuális értékekkel szemben. Miben más, mivel több ez a kép, mint a másik, az ilyen kérdések sehol nem olyan „megfoghatóak“, mint Wölfflin könyveiben és előadásaiban. Lehetne és érdemes volna sokat elmondani arról, mit jelentett Lermolieff, Berenson és főleg Alois Riegl után a művészeti stíluskritika vagy a stíluskritikai művészettörténet fejlődésének útján Wölfflin ... Lehetne sok mindent elmondani arról is, hány új kifejezési formát, meghatározási lehetőséget adott az odáig legelveszőbb művészeti árnyalatoknak ... Ami azonban sokkal több ennél és sokkal több minden stíluskritikai eredménynél, több Dürer egyéniségének kétfelé határolásánál és Rembrandt egyéniségének háromfelé osztásánál. Wölffling látni tanította tanítványait. Mást látni. Többet, mélyebben, tisztábban látni. Túl minden igazán nagy tudományos eredményen, a szem vizuális képességének kinevelése és felfokozása volt Wölfflin nagy tanári érdeme. Akkor, amikor a berlini egyetem nemzeti gyászként fogadta távozását. És amikor a müncheni egyetem nemzeti dicsőség gyanánt üdvözölte érkezését. Vagy amikor Münchenből egy kis svájci egyetemre tért haza. (Pedig maradásáért olyan sztárgázsit ajánlottak neki, mintha tenorista volna. Nem egyetemi tanár.) Mivel volt több a fiatal Rafael, mint mestere, az öreg Perugino? Miért van három és háromféle Rembrandt, akiket nem szabad összetéveszteni egymással? Ki volt Dürer az olasz út előtt? Milyen hatást gyakorolt reá Velence? Hol, miben, hogyan pattant le róla Velence hatása? Miért és mi által maradt mégis germán művész? Az ilyen kérdésekre senki nem tud pontosabb, felvilágosítóbb, konkrétabb választ adni, mint a Pour le Mérite új lovagja. Herr Geheimrat, önnél ez a kép, mondtam igazán őszinte meglepetéssel, mikor Wölfflin lakásán, az íróasztal fölött megpillantottam Degas egyik élesen impresszionista lóverseny-képét Wölfflin csodálkozva nézett rám, mire próbáltam kimagyarázni szavamat. Hiszen ön, titkos tanácsos úr, a klasszikus festői stílust szereti? Hogynem volt a válasz, majd így folytatta Wölfflin: A klasszikus vonalvezetésnek az új festésben nincsen hibátlanabb követője, mint Degas, (!, g.) selő, akit ők mindig figyelemmel hallgattak, adja oda magát ilyen ugratásnak. Láng Lénárd személyes kérdésben szólal fel és kijelenti, hogy ő soha valótlant nem állított, ő csak a jegyzőkönyvet olvasta fel és még nem is tárta elő összes adatait. Amikor azt a kérést intézi a kormánypárthoz, hogy tiszta választást csináljanak, akkor nem érdemlimeg, hogy ilyen éles hangon valótlansággal vádolják. Ezzel az ülés háromnegyed 10 órakor vétet ért. A szikvízkartellt támadták a főváros keddi közgyűlésén A főváros törvényhatósági bizottsága kedden délután közgyűlést tartott, amelyen Perleg Lajos élesen támadta a HONSZ vezetőségét és tiltakozott a rokkanttörvényjavaslat ellen, amely jogfosztásokat tartalmaz. Az ülés napirendjén egyébkén egyetlen lényeges tárgy szerepelt: 1.300.000 pengőnyi költségvetési hitelnek erre az évre való fenntartása. A javaslatot a közgyűlés vita nélkül elfogadta, majd egész sereg interpelláció hangzott el. Lázár Emil a szikvízkartell káros tevékenységéről beszélt és azt javasolta, hogy a főváros írjon fel a kormányhoz a szikvíztermelés modernizálása érdekében. Lázár azt kívánta, hogy a főváros vezetősége gondoskodjék arról, hogy városi tisztviselők egyetlen kartellnál se vállaljanak fizetéses állást. Sipőcz Jenő polgármester válaszában hangsúlyozta, hogy a főváros állandó küzdelmet folytat minden kartell ellen, majd ismertette azt az esetet, amelyben a szikvízkartell egyes elöljárósági tisztviselőket meg akart vesztegetni. A lefolytatot vizsgálat során a vétkesek szigorú büntetésben részesültek. Ezután még Simonyi Simon a villamosközlekedés hibáiról beszélt, Orova Zsigmond a Lukács- és Császárfürdő rendezését kívánta, Perley Lajos a központi vásárcsarnok árusainak tarthatatlan helyzetét ismertette és ezzel a közgyűlés este nyolc órakor véget ért. Bűnügyi zárlatot rendelt el a vizsgálóbíró dr Salgó Imre vagyonára Az Imperial rt olajpanama-ügyének nyomozása kedden délben érdekes fordulatot vett: dr Babits Jenő vizsgálóbíró egymillió pengő erejéig bűnügyi zárlatot rendelt el dr Salgó Imre, az Imperial letartóztatott vezérigazgatójának minden vagyonára. Ez a vagyoni zárlat megvilágítja, hogy milyen nagyszabású a bűnügy és hogy milyen hatalmas összeggel károsították meg a MÁV-ot. Amint azt már jelentettük, dr Babits vizsgálóbíró hétfőn késő délutánig hallgatta ki a letartóztatottakat. Kedden délelőtt tíz órakor kihirdette előttük a vizsgálóbíró, hogy csalás bűntette címén fenntartja velük szemben az előzetes letartóztatást. A kihallgatás során Salgó vezérigazgató azt vallotta,hogy ő ártatlan és az egész feljelentés hosszú műve. Komlót Hugó igazgató beismerte, hogy egy alkalommal utasítást adott az olaj keverésére, a két művezető, Józsa Imre és Kiss András pedig azt vallották, hogy minden alkalommal írásbeli utasítást kaptak az olajkeverésre nézve. A vizsgálóbírói határozat indokolásának sarkalatos pontja, hogy az igazgató tagadásával szemben a művezetők részletesen elmondották, hogy miképpen keverték a telítőolajat, amelyről tudták, hogy rossz. A letartóztatottak, valamint védőik, dr Weisz Ödön, dr Virágh Géza és dr Baumfeld Lajos felfolyamodást jelentettek be a vádtanácshoz a letartóztatás ellen. A vizsgálóbíró megállapította, hogy a művezetőknek nincs vagyonuk, jelentéktelen a vagyona Komlós Hugónak is, Salgó Imre vezérigazgató vagyonának értéke azonban, saját bevallása szerint, kétszázezer pengő. Ezután döntött a vizsgálóbíró az ügyészségnek a bűnügyi zárlatot kérő indítványa fölött. A döntés értelmében Babits vizsgálóbíró csupán Salgó Imre vagyonára rendelte el a bűnügyi zárlatot, mégpedig egymillió pengő erejéig. Dreuer György, az ügy referens ügyésze, kedden az eddigi vizsgálatok anyagát rendezte és valószínűleg csütörtökön hallgatja ki Dorner Béla MÁV főmérnököt, az ügy egyik legfontosabb tanúját. A nyomozás tengelyében most az a kérdés áll, hogy mennyi kárt okozott az Imperial a MÁV-nak. Hír szerint rövid idő múlva az ügyészség ismét érintkezésbe lép a rendőrséggel, hogy egyes, az ügyészségi vizsgálat során fölmerült adatokat tisztázzanak. A rendőri nyomozásnak most nem dr Barabás Béla rendőrkapitány lesz a referense, hanem az intellektuális osztály egyik tisztviselője, mert Barabás rendőrkapitánynál egész sereg más ügy halmozódott fel, mialatt az olajpanama ügyében dolgozott. Szerilf A rokkant-törvényjavaslat a képviselőház bizottságai előtt A rokkant-törvényjavaslat tárgyalását kedden kezdték meg az illetékes bizottságok. Reggel nyolc órakor a nemzeti egység pártjának honvédelmi bizottsága foglalkozott a törvényjavaslattal és az a vélemény alakult ki, hogy egyes részein módosításokat fognak eszközölni. Délben féltizenkét órára hívták össze ebben az ügyben együttes ülésre a képviselőház véderő- és pénzügyi bizottságát. Az ülés előtt megjelent Láng Boldizsárnál, az együttes bizottság elnökénél a HONSZ húsztagú küldöttsége, amelynek nevében Árvátfalvi Nagy István memorandumot nyújtott át Láng Boldizsárnak. A HONSZ azt kéri memorandumában, hogy a rokkantsági fok csak a rokkant fizikai helyzetének javulása esetén legyen csökkenthető. Kívánja a hadiözvegyek és hadiárvák járandóságának megjavítását. Élesen állást foglal az ellen, hogy a hadirokkantakat különböző kategóriákba sorozzák. A HONSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a százszázalékos hadirokkantak vasúton és villamoson ingyen utazhassanak, a többi hadirokkantak pedig 50 százalékos menetdíjkedvezményben részesülhessenek. Kifogásolja a memorandum, hogy a törvényjavaslat nem intézkedik sem földreformról, sem telepítésről. Az egyesített bizottság elnöke megígérte a küldöttségnek, hogy a lehetőség szerint figyelembe veszik a HONSZ észrevételeit Féltizenkettő után kezdte meg ülését az egyesített bizottság. Láng Boldizsár elnöki megnyitója után Farkas Elemér ismertette a javaslatot. Ezután Gömbös Gyula miniszterelnök szólalt fel. Kifejtette, hogy mintegy 500.000 pengővel kívánja tágítani a rokkantsegélyek keretét. Beszéde végén kijelentette, hogy a nemzeti egység pártja értekezletén az a vélemény alakult ki, hogy a rokkanttörvényjavaslat tárgyalását a jövő keddre halasszák. Hangoztatta, hogy ezt a törvényjavaslatot nem teszi pártkérdéssé és politikamentesen akarja megoldani a problémát. A HONSZ VI. kerületi csoportjának választmánya Sárkány Ferenc elnöklete alatt ülést tartott és egyhangú határozattal magáévá tette az országos központ memorandumát. Lamotte Károly pénzügyi tanácsnok Berlinbe utazott A székesfőváros pénzügyi osztályának vezetője, Lamotte Károly tanácsnok, Szemethy Károly tisztifőügyész társaságában és Reményi-Schneller Lajos, a Községi Takarékpénztár vezérigazgatójának kíséretében Berlinbe utazott, hogy a német fővárosban a székesfőváros külföldi hitelezőivel már régebben megkezdett tárgyalásokat perfek tuálja és velük megállapodást létesítsen. Lamotte tanácsnok tárgyalásai előreláthatóan 8—10 napot vesznek igénybe.