Magyar Hirlap, 1933. június (43. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

~Z2t Ma : Napoleon szer&Smel FILLER FILLÉR ELŐFIZETÉSI ÁRAK:! Mß ®§§KSB3sr Szerkesztőség magyahokszagon: I ^Zgatm jpllr' JSp||§£* éskiadóhivatal lMr*i.M. U érrel. Vi érre 15 paie«. I ppl Bpjä ßjjffi igBÜk «wEsa M" IbFÍWía VI., Aradi DCCa 10. szám. ROMANIABAN: I e»!k. JäM. TOM Mä£ WM mit. ®Si Äk Telefón: 21-8-47,23-6-86 és 10-6-06 1 bér* 150 kl. H érre 400 W. I WM |||fi W$ß PPI M f!W> 1|£8 f&l&a JUGOSZLÁVIÁBAN: HŰL. J&mP f|f§l ||ii jSH I Utazási és fürdőiroda I 1 Mr. TO dinár. H irre 180 dinár. I WM §||g MM §§^8®^' §mi ß VI., Aradi UCCa 10. KZám. too «. I JL JL Telelőn; 21-8-47, 23-6-86 és IW « ______ • I —­A Berlinből idehfvott hitleristák nyílt propaganda ülése a Zeneakadémián Albrecht főherceg magyar—német gazdasági bizottságot szervez Budapesten és Berlinben Zsilinszky Endre a Ház ülésén élesen támadta a hitlerista propagandát TÖRTÉNETI PÖR .4 területi revízió kérdéséről pedig nem eshetik szó: ebben állapodtak meg a kisantant országai. És úgy látszik: való­ban ígéretet kaptak Paul-Boncour kül­ügyminisztertől, hogy a francia kor­mány csak akkor írja alá a négyhatalmi megegyezést, ha abban nincs gyakorlati út, nincs gyakorlati lehetőség a területi revízió felé. A merev elzárkózás, a rideg intranzi- gencia álláspontját választják tehát a kisantant országai és velük a francia külügyminiszter. Pedig Paul-Boncour sok év óta dísze a párizsi barreau-nak. Sok év óta számít a legkiválóbb francia ügyvédek sorába. Tehát igazán tudnia kell, hogy az elsőfokú ítélet nem jog­erős akkor, ha a pervesztes fél nem mond le a fellebbezés jogáról. Minden igazi jogszolgáltatásnak alaptétele, hogy legyen legalább egy fellcbbviteli fórum az elsőfokú ítélet revideálására. A ma­gánember tyúkpörét sem döntheti el jogerősen az elsőfokú ítélet. És még ke­vésbé lehet jögerős az elsőfokú ítélet az országoknak, a népeknek egy nagy történeti pőrében. * Üj nagyhatalom Európában és a vi­lágpolitikában a kisantant országai kö­zött kialakult szövetség szorosra szö­vése ... Ez a szó szépen hangzik. De mikor és miáltal válnék eleven valósággá, reális, vitathatatlan nagyhatalommá a kisantant? Csak akkor és csak úgy, ha nem vi coacta, nem nyomás alatt, de őszinte szívből, igaz akaratból csatlakoznék a kisantant szövetségéhez Magyarország és az osztrák köztársaság. 1 la így a kölcsö­nös barátság, a becsületes harmónia je­gyében létrejönne az öt Duna-állam közt a Duna-konföderáció, amelynek nagy­hatalmi jellegét, nagyhatalmi erejét senki nem vonhatná kétségbe többé. Sem gazdasági, sem politikai vonatkozásban. Ennek vannak bizonyos előfeltételei. Vannak bizonyos áldozatok, amelyeket vállalniuk kellene a kisantant országai­nak. De igen .nagy ellenértékeket kap­nának ezekért az áldozatokért. A békét, a rendet, a nyugalmat. A szilárd egyen­súlyi állapotot, odahaza, saját határaik között: és az egész Duna-medencében. Az erőteljes gazdasági fellendülés bizo­nyosságát. A vitathatatlan, teljes nagy­hatalmi pozíciót... Érdemes-c ehelyett vállalni a káosz érkezésének kockázatát, sőt valószínűségét? Érdemes-e ehelyett felvenni a harcot Mussolini, MacDonald vagy Borah szenátor ellen? Érdemes-e egy elv rideg, merev fenntartásáért vulkanikus talajjá, bizonytalan, veszé­lyes földrengés-területté változtatni az egész Dana-medencét? Amikor erre a területre egészen más sors, egészen más jövő vár és pedig holnaptól fogva, ha már most, ha már ma elintéződnének bizonyos kérdések. * Érdekes, okos, tárgyilagos emlékira­taiban Benes is csak kevéssé palástolja, hogy meglepetés gyanánt érte őt a cseh­szlovák nemzeti tanács által képviseli követelések százszázalékos érvényesü­lése. Egy propaganda-célokból készült képesleveiezőlap-térkép alapján ... Benes csöndes, józan, fölényesen okos memoárjai magukban is perdöntőén bi­zonyítják: milyen rögtönzött volt az elsőfokú ítélet a Duna-medence új tér­képére nézve. A bírák egyidejűleg tíz más, fontos port is tárgyaltak és így nem érdeklődhettek eléggé a Duna j medence problémájának „részletei“ iránt. I A német nemzeti szocialista párt Bu­dapestre küldött gazdaságpolitikai meg­bízottai szerdán este tartották meg má­sodik előadó-estjüket a Zeneakadémia kamaratermében. Ez a második vitaest sok mindenre rávilágított, amit még Daitz követ hétfői előadása után is ho­mály fedett. A gazdaságpolitikai eszme­cseréből most már egész határozottan politikai, sőt pártpolitikai propaganda lett és világosság derült az előadások rendezésének kulisszatitkaira épúgy, mint azoknak igazi céljaira. Gyülekezés az előadásra Este hét órakor, amikor a vitaest kezde­tét hirdették, még csak kevesen voltak a teremben. Magyar szót csak elvétve lehetett hallani, idegen un.k németnyelvű utasításo­kat osztogattak a rendezőknek. A vezetőség magyar tagjai nagyjában ugyanazok, mint a hétfői előadáson: a budapesti Magyar-Német Kereskedelmi Kamara Arnold nevű elnöke, Schmidt-Pauly azzal kezdi beszédét, hogy a háború óta nem volt olyan kedvező idő­pont a magyar—német barátság kimélyílé- sére, mint a mai. Röviddel ezelőtt — úgy­mond — Albrecht főherceg elhatározta, hogy a két ország gazdasági kapcsolatainak ki- mélyííése érdekében egy német komitét alakit. .4 budapesti komáénak megfelelően, most alakulóban van Németországban egy magyar komité, azzal a céllal, hogy szellemi közös­séget teremtsen a két ország között és hogy a gazdaságpolitikai lehetőségeket tisztázza. Azután a Vyx-határok megszabása ab­ban a feltevésben történt, hogy itt csak egy néhányhónapos provizóriumról van szó. Addig, amíg a békekonferencia vég­legesen szabályozza a kérdést. A béke- konferencia viszont úgy látta, hogy a Er/x-határok már befejezett tények: és befejezett tényeket kényelmetlen meg­bolygatni, akkor, amikor még tüzes a talaj. De a híres Millerand-fé\9 „köntös­jegyzék“ már akkor jogi alapot adott a fellebbezésre. A békeszerződés elsietett, improvizált rendelkezéseinek felülvizs­gálatára. A merev intranzigencia magyar rész­ről volna az egyetlen magyarázat a kis­antant országainak intranzigenciájára. De senki nem vonhatja kétségbe a ma­gyar kormány, a magyar közvélemény, a Magyar Revíziós Liga álláspontjának Feyer Sándor, Meskó Zoltán. A horogkeresz­tes politika friss magyar hívei között ott volt még az elnöki emelvényen Sternád István, a Hangya igazgatója. A terem lassanként benépesül. A buda­pesti német kolónia vonul fel mintegy ve­zényszóra úgy félnyolc tájban. Idősebb urak, sok nő, egyrészük német nevelőnőnek látszik és különösen sok fiatalember, aki csak németül beszél. Német még a fény­képész is, aki „Bitte, ein Moment/“ kiáltás­sal magnéziumfényt lobbant a fotografáló- masina fölött. Ekkorra már a terembe érkezett Albrecht főherceg is, aki a pódium bal­sarkában felállított karosszékben foglal helyet és élénk érdeklődéssel hallgatja másfél órán át a német előadókat. Sternád István németül üdvözli a fő­herceget és a megjelenteket és bejelenti, hogy, miután Schmidt-Pauly „neves német publicistánk“ megjelent köztünk, őt kéri fel a bevezető beszédre. józanságát, méltányosságát, mérsékletét... Mi igazán reálpolitikát csinálunk. Olyan reálpolitikát, amely számol a Duna- medence végleges politikai nyugalmá­nak, teljes gazdasági rendjének minden feltételével. Mi pro foro interno, saját lelkiismeretünk ítélőszéke előtt már sok­kal súlyosabb áldozatokat hoztunk a Duna-medence boldogabb jövőjéért, mint amilyen áldozatokat várunk és várnak olasz, angol, amerikai barátaink a kis­antant országaitól. Az ilyen józan és mérsékelt reálpolitikára súlyos hiba volt így válaszolni. Az intranzigens ragasz­kodással egy történeti rögtönzés teljes, merev fenntartásához. Akkor, amikor az elsőfokú ítélet meghozataláért felelős bíróság tagjai is elismerték már — egy kivételével —, hogy nagy jogi tévedés volt az általuk hozott elsőfokú ítélet. A lefüggönyzött háttérből egyszerre csak' felhangzott a „Deutschland, Deutschland über Alles." Az elnökség, azután a hallgatóság feláll és horogkeresztcs üdvözléssel hallgatja végig a német himnuszt, A közönség egy része mozdulatlanul áll és csak akkor melegszik fel, amikor felhangzik a magyar Himnusz, amit a német vendégek szintén horogkeresztes módon üdvözölnek, Ismét zz üres tarisznya! Ezután az est színtelenebbik része követ­kezett: dr Friedrich Freiherr von Gregorg- nak, a porosz országgyűlés tagjának és az NSDAP gazdaságpolitikai megbízottjának előadása. — Örömmel fettem eleget — így kezdte előadását — a főherceg meghívásának. Ba­ráti viszonyt akarunk Magyarország és Né­metország között, mert ez a garanciája a sikeres gazdasági kapcsolatnak is. Németországban ma nemzeti szocializ­mus van, természetes tehát, hogy a ba­ráti kapcsolatok a nemzeti szocialisták­hoz vezetnek.., Bejelenü ezután, hogy Waldeck titkos ta­nácsos felhatalmazta annak közlésére, hogy az exporlkérdésről megindított tárgyalások örvendetesen haladnak. A német delegátus felhatalmazását az utóbbi napokban kiter­jesztették és hiszi, hogy azok a remények, melyeket a magyar agrárpolitikusok e tár­gyalásokhoz fűznek, ha nem túlságosan messzemenőek, teljesedni fognak. Freiherr von Gregory ezután egy szak*! szerűnek szánt előadást tartott a tervezett Duna—Odera-csatornáról. Dévénynél in­dulna ki a csatorna, Oderbergnél torkollnék be az Oderába és a német kormány hiva­talos lépéseket tett a csehszlovák kormány* nál, hogy Együttesen mozdítsák elő a Szí* lézia számára rendkívül nagyjelentőségű csatorna építését. Pontos adatokkal ismer­tette a tervet. A pontosság és a szakszerű­ség csak ott hagyta cserben a német gaz* daságpolitikust, amikor bizonyítani kezdte, hogy Magyarországnak milyen nagy előnyt fog jelenteni ez a csatorna, ha 6—10 év múlva kiépül. A német adatokat nem áld­juk ellenőrizni, de annak megállapításához, hogy a magyar agrártermékek Dévényen, OderbeTgen és Stcttinen* át kitűnő piacot találnak majd Finnországban, Skandináviában, Hollandiában és Angliában — mint ahogyan ezt Freiherr von Gregory ál­lította —, nyilván több fantázia kell, mint szakszerűség. A csatornaépítés finanszírozására rész­vénytársaságot terveznek, firegory remeiig Albrecht főherceg elhatározta... E közös cél érdekében történt, hogy dr Wag nemek, a birodalom gazdasági biztosának megbízásából az ő szűkebb környezetének három megbízottja érkezett Budapestre. Ezeknek az előadásoknak egymásutánja és Waldeck hivatalos missziója mutatják, hogy Németország — minden politikától távol — mennyire igyekszik előzékenységet tanúsí­tani Magyarország iránt és kifejleszteni a két ország szívélyes viszonyát. Most, amikor a régi német színek diadalmasan ismét a magasba repültek, üdvözölhetik a büszke magyar nemzet zászlaját...

Next

/
Thumbnails
Contents