Magyar Hirlap, 1933. augusztus (43. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

­ Elfre nonplyistabb és titokzatosabb, hogy mi történt a dobuccai meztelen modellel Kidobta-e a leányt Riesz szobrászművész vagy öngyilkosságot követett el a modell ? — Két pártra szakad a tanuk tábora Szokatlan és egész fantasztikusan hangzó bűnügy foglalkoztatja vasárnap óta a fő­kapitányság bűnügyi osztályának sérülési­­csoportját. Vasárnap reggel 9 óra tájban­­egy teljesen mezítelen nő zuhant ki a Dob ucca 21. számú ház egyik első emeleti abla­kából, amely Riesz Elemér szobrászművész lakásának ablaka. A Dob ucca 21. számú ház lakói egy kabáttal betakarták a mezí­­stelen leányt, majd kihívták a mentőket,­­akik a súlyos állapotban levő sebesültet a­­Rókus-kórházba szállították. Mikor a mentőorvos megkérdezte a leányt, hogy miképpen is történt a baleset, 1­ fiatal nő megdöbbentő választ adott: *— Végvári Boriska vagyok — mondotta •—* Biesz Elemér szobrászművész modellje, ő taszított le engem az első emeleti ablak­ból. A mentőorvos a megdöbbentő esetről je­lentést tett a hetedik kerületi kapitányság­nak és hétfőn délelőtt már a főkapitánysá­gon faggatták Biesz Elemért, a Dob ucca 81* számú ház első emelet 9. számú laká­sának tulajdonosát A rendőrség, ahová ekkor már több bi­zalmas bejelentés érkezett, azt igyekezett felderíteni, mi történt vasárnap reggel a dobuccai lakásban és milyen előzményei­­voltak annak, hogy a 21 éves Végvári Boriska kizuhant az ablakból. Mialatt egy pohár vízért voltam... Riesz Elemér már első kihallgatásán ta­gadta, hogy bármi köze is lenne Végvári Boriska balesetéhez. — Közel egy hónappal ezelőtt ismerked­tem meg az utcán Boriskával — mondotta­­a szobrász — és megkért, hogy vegyem imagamhoz. Hozzám jött lakni és később odaköltözött húga, Végvári Juci is. Végvári­­Juci azonban olyan feltűnően viselkedett, életmódjával annyira megbotránkoztatta a lakókat, hogy kiutasítottam a lakásból. Juci­­ennek dacára is többször megjelent laká­­somon, én azonban határozottan közöltem f­ele, hogy ne lépje át többé lakásom kü­szöbét. — Vasárnap is feljött Végvári Juci. Én kiutasítottam őt. Boriska sírt és láthatólag fájt neki, hogy nem tűröm meg lakásom­ban nővérét. Mikor Végvári Juci eltávozott,­­kimentem a konyhába, hogy egy pohár vizet hozzak be és mikor visszajöttem, már nem találtam Végvári Boriskát a szobában. Nem tudhatom, mi történt ezalatt. Végvári Boriska többször emlegette, hogy egyszer öngyilkos lesz, mert kilátástalannak tartja fe sorsát. Úgy látszik, vasárnap reggel valóra váltotta fenyegetését és öngyilkosságot kísé­relt meg. Nem értem, miért akar engem belekeverni a dologba. Biesz Elemér vallomása után azonnal tanúvallomásra jelentkezett egy asszony, aki súlyosan terhelő vallomást tett Biesz ellen. Elmondotta, hogy a Dob uccában ment, amikor Végvári Boriska kizuhant az ablakon. Az asszony — mint vallotta — segélykiáltásokra lett figyelmes s mikor felnézett a hang irányába, látta, hogy a Dob ucca 21. számú ház első emeletének egyik ablakában mezítelen nő áll, kibontott hajjal és segítségért kiáltozik. Egyszerre a fiatal nő teste kilendült az ablakon. Az asszony azonban még azt is látta, hogy háta mögött, az ablak keretében egy férfi, is áll. A súlyosan terhelő vallomás után dr Zi­lahy János rendőrfogalmazó fölkereste a Rókus-kórház 47. számú kórtermében sú­lyos állapotban fekvő Végvári Boriskát, hogy kihallgassa őt a tragikus zuhanás következ­ményeire vonatkozólag. Hétfőn délután Vég­vári Boriska állapota már annyira javult, hogy az orvosok megengedhették kihallgatá­sát. Meg akart gyilkolni! - vallja a modell Végvári Boriska fuldokló zokogás közben tette meg vallomását és elmondotta, hogy Riesz Elemér gyakran ütötte, verte, kínozta az alatt az idő alatt, amit nála töltött, sőt sokszor be is zárta őt a lakásba. — Nem bírtam szabadulni tőle — mon­dotta a leány —, ha elment hazulról, rám­zárta az ajtót, ha pedig magával vitt a csuklómat fogta, hogy ne tudjak elszökni töle a nyílt utcán. Sokszor fenyegetődzött, hogyha meg­próbálok szökni tőle, kegyetlen bosszút áll rajtam. Ezért nem mertem változtatni helyzetemen. — Vasárnap reggel felkeresett nővérem, akit Riesz szidásokkal fogadott. Nővérem gyorsan el is ment, de búcsúzáskor azt mon­dotta, hogy a ház előtt fog sétálni. Fél, hogy valami bajom lesz. „Csak szólj le — mondta —, ha bánt, megpróbálok segíteni rajtad.“ Mikor húgom elment, Biesz erőszakoskodni kezdett velem, én azonban mondtam, hagy­jon békében, elmegyek tőle, nem bánom, akármit csinál, bárhogyan is fenyeget. Riesz erre dühbe jött, rámrohant, letépte a ruhá­mat és olyan ijesztő volt, amilyennek soha­sem láttam. Rémületemben az ablakhoz ro­hantam és segítségért kiabáltam. — Jucii Jucit Segíts rajtam! Meg akarnak gyilkolni! Ments meg! — kiáltoztam, mert azt hittem, hogy nővérem az utcán sétál. Déli fél kettőkor vezettette maga elé Riesz Elemért dr Zilahy János rendőrfogalmazó és kihirdette, hogy szándékos emberölés és erőszakos nemi közösülés bűntettének kí­sérlete címén előzetes letartóztatásba he­lyezi. Közben több olyan bejelentés is érkezett a környékbeli lakóktól, hogy Riesz Elemér egészen furcsa és különös életet élt a dob­uccai lakásban. A háznak több lakója szerint megbot­ránkoztató orgiák folytak le a szobrász lakásán. Sokszor hat-nyolc nőt vitt fel egyszerre a lakásba, ahol meztelenre vetkőzve táncoltak és énekeltek. Gyakran elfelejtették az abla­kokat is bezárni, illetve lefüggönyözni, úgy­hogy a szemközti ház lakói megbotránkoz­tató jelenetek tanúi voltak. Több lakó azt is tudni vélte, hogy Vég­vári Boriska többször kiáltozott segítségért a lezárt lakásban és panaszkodott, hogy valósággal pokol az élete Biesz Elemér mel­lett. A rendőrség ezek után hirdette ki Biesz Elemér előtt az előzetes letartóztatás­ról szóló végzést, amely ellen a szobrász­­művész felfolyamodással élt. Látogatás a szegényes­­műteremében A Magyar Hírlap munkatársa kint járt a Dob ucca 21. számú házban, beszélt azok­kal, akik ismerték a két Végvári-lányt, de beszélt azokkal is, akik közelről látták és ismerték Riesz Elemér életét. Az újságírót nem vezetik szenvedélyek, apró emberi indulatok, amelyek az eddigi tanúk vallo­másának nem egy lényeges pontját, enyhén szólva, más megvilágításba helyezik, mint ahogy azt az eddigi vizsgálatnak módjában volt megállapítania. Nem hivatásunk sem a vádló, sem a védő szerepének a vállalása, éppen ezért az ügy szereplőinek portréját, a dobuccai műterem-lakás fotográfiáját retus és személyes benyomások kikapcsolá­sával igyekezünk most fölvetíteni. Dob ucca 21. Ennek a hátulsó részén földszintes, uccai frontján emeletes, régi ház első emeletének ablakán zuhant ki Vég­vári Boriska. A ház felerészének Riesz Elemér a tulajdonosa, tizennégy évvel ez­előtt örökölte anyjától, aki a háború befeje­zése utáni esztendőben halt meg. Riesz Elemér apja most Csehszlovákiában, Kon­­dorogon él és gazdálkodik. A ház nem hoz tulajdonosainak jövedelmet, túl van ter­helve és a bérek dr Boleman Béla zárgond­nok kezeihez folynak be. A házban javarészt szoba-konyhás laká­sok vannak, szerény jövedelmű, egyszerű emberek laknak benne. A ház lakói két partra szakadtak a Biesz-ü­gyben és egymással homlok­egyenest ellenkezően állítják be a szobrászművész lakásán történteket. Vannak kilakoltatás előtt álló lakók, ezek mind vad orgiákról, a lakásból kiszüremlő különös zajokról tudnak. Viszont vannak olyanok, akik ideges természetű, de sze­rény, józan gondolkozású, szelíd embernek vallják Bieszt. Nem nehéz eldönteni, mi az igazság. Annyi bizonyos, hogy a szemben lakó ház lakói nem igen láthattak orgiákat — mint azt egyes lakók vallják —, mert a szemben lévő ház első emeletén, ahonnan be lehet Mialatt kihajoltam az ablakon, hogy meg­lássam, nincs-e a nővérem az utcán, Riesz a hátam mögé állt, átkarolta a lábamat. Már nem volt időm megfordulni, nem tud­tam védekezni, csak arra emlékszem, hogy zuhantam lefelé. — Szóval fenntartja, hogy nem akart ön­­gyilkosságot megkísérelni, hanem Riesz Elemér dobta ki az ablakon? — kérdezte Zilahy rendőrfogalmazó. Mire Végvári Bo­riska zokogva válaszolta: — Igen, igen!... fenntartom. Meg­akart gyilkolni... Régóta fenyegetett már vele. Eddig tartott Végvári Boriska kihallgatása, amely súlyosan terhelő volt Biesz Elemérre. Közben, mialatt a kihallgatás tartott, Bieszt megvizsgálták a rendőrorvosi hivatalban, ahol megállapították, hogy a szobrász igen ideges, látni a szobrász lakására — imaház van. Molnár Jánosné, a házfelügyelőnő is azt mondja, hogy sohasem voltak látogatói Biesznek. Egyszer látták, hogy tíz óra után egy nőismerősével jött haza. Ezen a nőn kí­vül csak a Végvári-lányokat látta megfor­dulni Biesz Elemér lakásán. A háziúr „műterem-lakása“ bizony nem mondható fényűző lakosztálynak. Folyosóra nyíló konyhaajtó, abból szűk, sötét, mé­ternyi előszoba, majd a műteremnek hasz­nált keskeny lakószoba nyílik. A szobában a szegényes ágy és szekrény úgyszólván min­den helyet elfoglal és a tömeges orgiákról, a tucatnyi mezíte­len nőről szóló vallomásokat már csak azért is szkepszissel lehet fogadni, mert a szobában legfeljebb négy-öt ember mozoghat. Fürdőszobája nincs a lakásnak, a szobrok — Biesz Elemér alkotásai — a konyhában állanak. Így fest a valóságban Biesz „műterem­i lakása“. A huszonhétéves Riesz Elemér egy év óta lakik itt. Azelőtt Münchenben élt, a képzőművészeti főiskolára járt, de rosszra fordult anyagi viszonyai miatt kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait és Pestre jött. Szegényesen élt, alig voltak látogatói. Apjái­tól kapott kisebb segélyeket, kifőzésben ét­kezett és olcsó, magatöltöt­t cigarettákat szí­vott. De néha erre se telt. Mikor egy évvel ezelőtt megérkezett Münchenből, kövér, nevetőarcú fiatalember volt. Azóta lesoványodott, égő szemei idege­sen világítanak ki örökké sápadt arcá­ból. Ideges volt és szórakozott, sokszor percekig beszélt valakivel és csak azután jutott eszébe, hogy elfelejtett köszönni. A házmesterné szerint, aki leggyakrabban érintkezett vele, „finom, jóravaló ember volt Elemér úr“. Ezzel szemben Végvári Boriska, az eme­letről lezuhant alkalmi modell, igen súlyos vallomást tett ellene a kórházi ágyon. És talán még ennél is súlyosabb nővérének, Végvári Jucinak vallomása. Előzetes letartóztatásban a szobrász Kedd MMAP 1933 augusztus 9. 3 Súlyos vádakat hangoztat a modell nővére Végvári Juci hétfőn délután bent­járt a Dob ucca 21. számú házban s ott megdöb­­bentő részleteket mondott el a köréje se­reglő lakóknak Boriska tragédiájáról. — Riesz miatt tették ki állásából Boris­kát — mondja. — Mikor egy hónappal ez­előtt megismerkedett vele, felcsalta ide a lakásba és reggelig nem engedte ki. Érin­tetlen tisztességes leány volt a Boriska. Két hete lakott már a szobrásznál, amikor egy­szer feljöttem hozzá és sírva találtam. Kér­deztem, mi baja és akkor elmondotta, hogy a szobrász betömte száját, leteperte és erőszakoskodott vele. Mikor kérdőre vontuk, fenyegetődzött, hogy mindkettőnket a toloncházba juttat. — Riesz Boriskát erkölcstelen életre akarta kényszeríteni. Sokszor késő éjjelig sétált vele az utcán és ha látta, hogy fér­fiak közelednek, akik meg akarnak vele ismerkedni, hátramaradt. Ha Boriska nem engedelmeskedett, ütötte-verte, cipőjével belerúgott a mellébe. Még most is ott lehet látni a nyomát. Valahányszor ellenszegül­tünk neki, azzal fenyegetett meg bennün­ket, hogy kidob az ablakon. — Boriska mindenáron szabadulni akart ebből a pokolból. Tegnap, vasárnap reggel felkerestem nővéremet, hogy megnézzem, mi van vele. Panaszkodott Én lementem újságot venni. Ekörül tört ki a veszekedés. Állást akartunk nézni benne, de Riesz magából kikelve ránk támadt, Boriskát az ágyhoz csapta, összerug­dosta és egész nekivörösödve kiáltozott, hogy végez velünk, majd megmutatta, hogy kirepülünk az ablakon. Nekem támadt és kituszkolt az ajtón. — Én nagyon megijedtem. Láttam, hogy milyen dühös és attól féltem, hogy valami baja lesz Boriskának. Leszaladtam rendőrt keresni, de a sarkon nem volt. Tovább­mentem és végre találtam egy rendőrt. Kér­tem, hogy jöjjön fel Riesz lakására, mert attól félek, valami baja lesz a nővéremnek. A rendőr azonban azt mondta, hogy nem­­ hagyhatja ott a posztját. Én visszasiettem,­­ de akkor már nagy csődület állott a ház előtt. Megtörtént a baj és Boriskát a men­tők bevitték a Rókus-kórházba. A túlbarátságos modell Végvári Boriska, az ügy tragikus sorsú­ szereplője, régebben a Rózsa ucca 38. szám alatti házban szolgált és a házbeliek úgy, tudják, hogy sok udvarlója volt. Azután a Vásár ucca 2. számú házba ment szolgá­latba, mint háztartási alkalmazott. Itt is több udvarlója volt és gazdája szerint nem csupán azért bocsátotta el, mert egyszer későn reggel jött haza (ekkor ismerkedett meg Biesszel), hanem azért, mert túl barátságos volt a férfiakkal és udvarlói gyakran fütyültek fel neki. Ezen a szolgálati helyén gyakran látogatta őt meg húga, Juci, aki régóta állás nélkül van és nagyon sokat adott külsejére. Mani­kűrözött kezekkel, frissen ondolált hajjal látták legtöbbször, bár jövedelme nem volt és nővérétől kért kisebb-nagyobb összegen két. Gyakran mondotta, hogy nem is akar állást vállalni mint háztartási alkalmazott. Minden vágya az, hogy kenyereslány lehes­sen. Hétfő délután felment abba a lakásba, ahol régebben szolgált a nővére. Elkérte téli Gyártja: Orion izzólámpagyár

Next