Magyar Hirlap, 1933. augusztus (43. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
Elfre nonplyistabb és titokzatosabb, hogy mi történt a dobuccai meztelen modellel Kidobta-e a leányt Riesz szobrászművész vagy öngyilkosságot követett el a modell ? — Két pártra szakad a tanuk tábora Szokatlan és egész fantasztikusan hangzó bűnügy foglalkoztatja vasárnap óta a főkapitányság bűnügyi osztályának sérülésicsoportját. Vasárnap reggel 9 óra tájbanegy teljesen mezítelen nő zuhant ki a Dob ucca 21. számú ház egyik első emeleti ablakából, amely Riesz Elemér szobrászművész lakásának ablaka. A Dob ucca 21. számú ház lakói egy kabáttal betakarták a mezístelen leányt, majd kihívták a mentőket,akik a súlyos állapotban levő sebesültet aRókus-kórházba szállították. Mikor a mentőorvos megkérdezte a leányt, hogy miképpen is történt a baleset, 1 fiatal nő megdöbbentő választ adott: *— Végvári Boriska vagyok — mondotta •—* Biesz Elemér szobrászművész modellje, ő taszított le engem az első emeleti ablakból. A mentőorvos a megdöbbentő esetről jelentést tett a hetedik kerületi kapitányságnak és hétfőn délelőtt már a főkapitányságon faggatták Biesz Elemért, a Dob ucca 81* számú ház első emelet 9. számú lakásának tulajdonosát A rendőrség, ahová ekkor már több bizalmas bejelentés érkezett, azt igyekezett felderíteni, mi történt vasárnap reggel a dobuccai lakásban és milyen előzményeivoltak annak, hogy a 21 éves Végvári Boriska kizuhant az ablakból. Mialatt egy pohár vízért voltam... Riesz Elemér már első kihallgatásán tagadta, hogy bármi köze is lenne Végvári Boriska balesetéhez. — Közel egy hónappal ezelőtt ismerkedtem meg az utcán Boriskával — mondottaa szobrász — és megkért, hogy vegyem imagamhoz. Hozzám jött lakni és később odaköltözött húga, Végvári Juci is. VégváriJuci azonban olyan feltűnően viselkedett, életmódjával annyira megbotránkoztatta a lakókat, hogy kiutasítottam a lakásból. Juciennek dacára is többször megjelent lakásomon, én azonban határozottan közöltem fele, hogy ne lépje át többé lakásom küszöbét. — Vasárnap is feljött Végvári Juci. Én kiutasítottam őt. Boriska sírt és láthatólag fájt neki, hogy nem tűröm meg lakásomban nővérét. Mikor Végvári Juci eltávozott,kimentem a konyhába, hogy egy pohár vizet hozzak be és mikor visszajöttem, már nem találtam Végvári Boriskát a szobában. Nem tudhatom, mi történt ezalatt. Végvári Boriska többször emlegette, hogy egyszer öngyilkos lesz, mert kilátástalannak tartja fe sorsát. Úgy látszik, vasárnap reggel valóra váltotta fenyegetését és öngyilkosságot kísérelt meg. Nem értem, miért akar engem belekeverni a dologba. Biesz Elemér vallomása után azonnal tanúvallomásra jelentkezett egy asszony, aki súlyosan terhelő vallomást tett Biesz ellen. Elmondotta, hogy a Dob uccában ment, amikor Végvári Boriska kizuhant az ablakon. Az asszony — mint vallotta — segélykiáltásokra lett figyelmes s mikor felnézett a hang irányába, látta, hogy a Dob ucca 21. számú ház első emeletének egyik ablakában mezítelen nő áll, kibontott hajjal és segítségért kiáltozik. Egyszerre a fiatal nő teste kilendült az ablakon. Az asszony azonban még azt is látta, hogy háta mögött, az ablak keretében egy férfi, is áll. A súlyosan terhelő vallomás után dr Zilahy János rendőrfogalmazó fölkereste a Rókus-kórház 47. számú kórtermében súlyos állapotban fekvő Végvári Boriskát, hogy kihallgassa őt a tragikus zuhanás következményeire vonatkozólag. Hétfőn délután Végvári Boriska állapota már annyira javult, hogy az orvosok megengedhették kihallgatását. Meg akart gyilkolni! - vallja a modell Végvári Boriska fuldokló zokogás közben tette meg vallomását és elmondotta, hogy Riesz Elemér gyakran ütötte, verte, kínozta az alatt az idő alatt, amit nála töltött, sőt sokszor be is zárta őt a lakásba. — Nem bírtam szabadulni tőle — mondotta a leány —, ha elment hazulról, rámzárta az ajtót, ha pedig magával vitt a csuklómat fogta, hogy ne tudjak elszökni töle a nyílt utcán. Sokszor fenyegetődzött, hogyha megpróbálok szökni tőle, kegyetlen bosszút áll rajtam. Ezért nem mertem változtatni helyzetemen. — Vasárnap reggel felkeresett nővérem, akit Riesz szidásokkal fogadott. Nővérem gyorsan el is ment, de búcsúzáskor azt mondotta, hogy a ház előtt fog sétálni. Fél, hogy valami bajom lesz. „Csak szólj le — mondta —, ha bánt, megpróbálok segíteni rajtad.“ Mikor húgom elment, Biesz erőszakoskodni kezdett velem, én azonban mondtam, hagyjon békében, elmegyek tőle, nem bánom, akármit csinál, bárhogyan is fenyeget. Riesz erre dühbe jött, rámrohant, letépte a ruhámat és olyan ijesztő volt, amilyennek sohasem láttam. Rémületemben az ablakhoz rohantam és segítségért kiabáltam. — Jucii Jucit Segíts rajtam! Meg akarnak gyilkolni! Ments meg! — kiáltoztam, mert azt hittem, hogy nővérem az utcán sétál. Déli fél kettőkor vezettette maga elé Riesz Elemért dr Zilahy János rendőrfogalmazó és kihirdette, hogy szándékos emberölés és erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete címén előzetes letartóztatásba helyezi. Közben több olyan bejelentés is érkezett a környékbeli lakóktól, hogy Riesz Elemér egészen furcsa és különös életet élt a dobuccai lakásban. A háznak több lakója szerint megbotránkoztató orgiák folytak le a szobrász lakásán. Sokszor hat-nyolc nőt vitt fel egyszerre a lakásba, ahol meztelenre vetkőzve táncoltak és énekeltek. Gyakran elfelejtették az ablakokat is bezárni, illetve lefüggönyözni, úgyhogy a szemközti ház lakói megbotránkoztató jelenetek tanúi voltak. Több lakó azt is tudni vélte, hogy Végvári Boriska többször kiáltozott segítségért a lezárt lakásban és panaszkodott, hogy valósággal pokol az élete Biesz Elemér mellett. A rendőrség ezek után hirdette ki Biesz Elemér előtt az előzetes letartóztatásról szóló végzést, amely ellen a szobrászművész felfolyamodással élt. Látogatás a szegényesműteremében A Magyar Hírlap munkatársa kint járt a Dob ucca 21. számú házban, beszélt azokkal, akik ismerték a két Végvári-lányt, de beszélt azokkal is, akik közelről látták és ismerték Riesz Elemér életét. Az újságírót nem vezetik szenvedélyek, apró emberi indulatok, amelyek az eddigi tanúk vallomásának nem egy lényeges pontját, enyhén szólva, más megvilágításba helyezik, mint ahogy azt az eddigi vizsgálatnak módjában volt megállapítania. Nem hivatásunk sem a vádló, sem a védő szerepének a vállalása, éppen ezért az ügy szereplőinek portréját, a dobuccai műterem-lakás fotográfiáját retus és személyes benyomások kikapcsolásával igyekezünk most fölvetíteni. Dob ucca 21. Ennek a hátulsó részén földszintes, uccai frontján emeletes, régi ház első emeletének ablakán zuhant ki Végvári Boriska. A ház felerészének Riesz Elemér a tulajdonosa, tizennégy évvel ezelőtt örökölte anyjától, aki a háború befejezése utáni esztendőben halt meg. Riesz Elemér apja most Csehszlovákiában, Kondorogon él és gazdálkodik. A ház nem hoz tulajdonosainak jövedelmet, túl van terhelve és a bérek dr Boleman Béla zárgondnok kezeihez folynak be. A házban javarészt szoba-konyhás lakások vannak, szerény jövedelmű, egyszerű emberek laknak benne. A ház lakói két partra szakadtak a Biesz-ügyben és egymással homlokegyenest ellenkezően állítják be a szobrászművész lakásán történteket. Vannak kilakoltatás előtt álló lakók, ezek mind vad orgiákról, a lakásból kiszüremlő különös zajokról tudnak. Viszont vannak olyanok, akik ideges természetű, de szerény, józan gondolkozású, szelíd embernek vallják Bieszt. Nem nehéz eldönteni, mi az igazság. Annyi bizonyos, hogy a szemben lakó ház lakói nem igen láthattak orgiákat — mint azt egyes lakók vallják —, mert a szemben lévő ház első emeletén, ahonnan be lehet Mialatt kihajoltam az ablakon, hogy meglássam, nincs-e a nővérem az utcán, Riesz a hátam mögé állt, átkarolta a lábamat. Már nem volt időm megfordulni, nem tudtam védekezni, csak arra emlékszem, hogy zuhantam lefelé. — Szóval fenntartja, hogy nem akart öngyilkosságot megkísérelni, hanem Riesz Elemér dobta ki az ablakon? — kérdezte Zilahy rendőrfogalmazó. Mire Végvári Boriska zokogva válaszolta: — Igen, igen!... fenntartom. Megakart gyilkolni... Régóta fenyegetett már vele. Eddig tartott Végvári Boriska kihallgatása, amely súlyosan terhelő volt Biesz Elemérre. Közben, mialatt a kihallgatás tartott, Bieszt megvizsgálták a rendőrorvosi hivatalban, ahol megállapították, hogy a szobrász igen ideges, látni a szobrász lakására — imaház van. Molnár Jánosné, a házfelügyelőnő is azt mondja, hogy sohasem voltak látogatói Biesznek. Egyszer látták, hogy tíz óra után egy nőismerősével jött haza. Ezen a nőn kívül csak a Végvári-lányokat látta megfordulni Biesz Elemér lakásán. A háziúr „műterem-lakása“ bizony nem mondható fényűző lakosztálynak. Folyosóra nyíló konyhaajtó, abból szűk, sötét, méternyi előszoba, majd a műteremnek használt keskeny lakószoba nyílik. A szobában a szegényes ágy és szekrény úgyszólván minden helyet elfoglal és a tömeges orgiákról, a tucatnyi mezítelen nőről szóló vallomásokat már csak azért is szkepszissel lehet fogadni, mert a szobában legfeljebb négy-öt ember mozoghat. Fürdőszobája nincs a lakásnak, a szobrok — Biesz Elemér alkotásai — a konyhában állanak. Így fest a valóságban Biesz „műteremi lakása“. A huszonhétéves Riesz Elemér egy év óta lakik itt. Azelőtt Münchenben élt, a képzőművészeti főiskolára járt, de rosszra fordult anyagi viszonyai miatt kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait és Pestre jött. Szegényesen élt, alig voltak látogatói. Apjáitól kapott kisebb segélyeket, kifőzésben étkezett és olcsó, magatöltött cigarettákat szívott. De néha erre se telt. Mikor egy évvel ezelőtt megérkezett Münchenből, kövér, nevetőarcú fiatalember volt. Azóta lesoványodott, égő szemei idegesen világítanak ki örökké sápadt arcából. Ideges volt és szórakozott, sokszor percekig beszélt valakivel és csak azután jutott eszébe, hogy elfelejtett köszönni. A házmesterné szerint, aki leggyakrabban érintkezett vele, „finom, jóravaló ember volt Elemér úr“. Ezzel szemben Végvári Boriska, az emeletről lezuhant alkalmi modell, igen súlyos vallomást tett ellene a kórházi ágyon. És talán még ennél is súlyosabb nővérének, Végvári Jucinak vallomása. Előzetes letartóztatásban a szobrász Kedd MMAP 1933 augusztus 9. 3 Súlyos vádakat hangoztat a modell nővére Végvári Juci hétfőn délután bentjárt a Dob ucca 21. számú házban s ott megdöbbentő részleteket mondott el a köréje sereglő lakóknak Boriska tragédiájáról. — Riesz miatt tették ki állásából Boriskát — mondja. — Mikor egy hónappal ezelőtt megismerkedett vele, felcsalta ide a lakásba és reggelig nem engedte ki. Érintetlen tisztességes leány volt a Boriska. Két hete lakott már a szobrásznál, amikor egyszer feljöttem hozzá és sírva találtam. Kérdeztem, mi baja és akkor elmondotta, hogy a szobrász betömte száját, leteperte és erőszakoskodott vele. Mikor kérdőre vontuk, fenyegetődzött, hogy mindkettőnket a toloncházba juttat. — Riesz Boriskát erkölcstelen életre akarta kényszeríteni. Sokszor késő éjjelig sétált vele az utcán és ha látta, hogy férfiak közelednek, akik meg akarnak vele ismerkedni, hátramaradt. Ha Boriska nem engedelmeskedett, ütötte-verte, cipőjével belerúgott a mellébe. Még most is ott lehet látni a nyomát. Valahányszor ellenszegültünk neki, azzal fenyegetett meg bennünket, hogy kidob az ablakon. — Boriska mindenáron szabadulni akart ebből a pokolból. Tegnap, vasárnap reggel felkerestem nővéremet, hogy megnézzem, mi van vele. Panaszkodott Én lementem újságot venni. Ekörül tört ki a veszekedés. Állást akartunk nézni benne, de Riesz magából kikelve ránk támadt, Boriskát az ágyhoz csapta, összerugdosta és egész nekivörösödve kiáltozott, hogy végez velünk, majd megmutatta, hogy kirepülünk az ablakon. Nekem támadt és kituszkolt az ajtón. — Én nagyon megijedtem. Láttam, hogy milyen dühös és attól féltem, hogy valami baja lesz Boriskának. Leszaladtam rendőrt keresni, de a sarkon nem volt. Továbbmentem és végre találtam egy rendőrt. Kértem, hogy jöjjön fel Riesz lakására, mert attól félek, valami baja lesz a nővéremnek. A rendőr azonban azt mondta, hogy nem hagyhatja ott a posztját. Én visszasiettem, de akkor már nagy csődület állott a ház előtt. Megtörtént a baj és Boriskát a mentők bevitték a Rókus-kórházba. A túlbarátságos modell Végvári Boriska, az ügy tragikus sorsú szereplője, régebben a Rózsa ucca 38. szám alatti házban szolgált és a házbeliek úgy, tudják, hogy sok udvarlója volt. Azután a Vásár ucca 2. számú házba ment szolgálatba, mint háztartási alkalmazott. Itt is több udvarlója volt és gazdája szerint nem csupán azért bocsátotta el, mert egyszer későn reggel jött haza (ekkor ismerkedett meg Biesszel), hanem azért, mert túl barátságos volt a férfiakkal és udvarlói gyakran fütyültek fel neki. Ezen a szolgálati helyén gyakran látogatta őt meg húga, Juci, aki régóta állás nélkül van és nagyon sokat adott külsejére. Manikűrözött kezekkel, frissen ondolált hajjal látták legtöbbször, bár jövedelme nem volt és nővérétől kért kisebb-nagyobb összegen két. Gyakran mondotta, hogy nem is akar állást vállalni mint háztartási alkalmazott. Minden vágya az, hogy kenyereslány lehessen. Hétfő délután felment abba a lakásba, ahol régebben szolgált a nővére. Elkérte téli Gyártja: Orion izzólámpagyár