Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

4 1933 október 1. sírauvB Tin­ E­ssan­aellii Parcellássá: Pestkörnyéki Takarék Alapítási év: 1909. VII., Eméber-Kornt 27 Telefon’ 35-6 52 Aki II. Vilmos helyett akart az antant párizsi haditörvényszéke elé állni Ferdinand Bonn esete a volt német császárral Berlinből írják: Röviden beszámolt már a Magyar Hírlap Ferdinand Bonn, a híres né­met színész haláláról, aki hetvenkét éves ko­rában hányta le örök álomra szemét. Fer­dinánd Bonn Németország legnagyobb szí­nésze lehetett volna, ha nem ragadja el minduntalan művészi heve, így azonban nem tudott olyan kivételes magasságra emel­kedni, amilyet talán megérdemelt volna. Nagyon érdekes ember volt Ferdinánd Bonn az életben is. A háború előtt legnagyobb ambíciója az volt, hogy eljátszhassa Nagy Frigyesről írt trilógiájának főszerepét, ezt az álmát azonban nem tudta valóra váltani, mert Németországban a háború előtt tilos volt olyan darabokat színre vinni, amelyek­ben a Hohenzollern-ház tagjai szerepelnek. Ferdinánd Bonn, aki akkor állt karrierje csúcspontján, azt remélte, hogy személyi presztízsével és rábeszélőképességével sikerül ezt az akadályt elhárítani az útjából. Egyetlen ember okihalta csak fel ezt a ti­lalmat: maga II. Vilmos császár, éppen ezért a művész elhatározta, hogy a császártól kér engedélyt a Nagy Frigyesről szóló triológia előadására. Azzal tisztában volt, hogy hiába kérne audienciát a kabinetirodától, mert nem engednék az uralkodó elé, éppen ezért arra a szerencsétlen gondolatra jutott, hogy meg­lesi a mindenható császárt és reggeli sétalo­vaglása alatt váratlanul megszólítja. II. Vilmos szóba sem áll a legnagyobb német színésszel­ ­ .Napodig­ várt II. Vilmosra, míg végül si­került tervét végrehajtani. Ferdinánd Bonn a császár lovának lábai elé vetette magát és térdenállva kömyörgött az uralkodónak, hogy engedje meg a Nagy Frigyesről szóló triló­giát eljátszani. A császár egyetlen vérfa­gyasztó pillantást vetett Ferdinánd Bonnra, azután megsarkantyúzta a lovát és faképnél hagyta Németország leghíresebb színészét. Ferdinánd Bonn élete végéig nem tudott belenyugodni abba, hogy nem játszhatja el Nagy Frigyes szerepét. Az összeomlás után a drámából filmet írt és hosszú hónapokon át tartó nehéz munkával el is készült a gran­diózus filmdráma. A színész egész vagyonát a filmbe fektette, mert bizonyosra vette, hogy­ megtalálja számításait, de még ha ráfizetés­sel is járt volna a film, a nagy színész ebbe is beletörődött volna, csakhogy a német kö­zönség mi­lli­ói előtt megjelenhessen, mint Nagy Frigyes. Képzelhető Bonn kétségbeesése, amikor a volt császár még hollandiai szám­űzetéséből is tiltakozott a fám színrehozatala ellen és a német hatóságok a császár tiltako­zására tényleg nem is engedélyezték a film bemutatását. Sok más érdekes epizód tarkította ennek a híres színésznek az életét. Fiatal korában a müncheni udvari színháznak volt a hőssze­relmese és a délceg megjelenésű, daliás szí­nész egy csapásra meghódította a müncheni nép szívét. A bajor uralkodóháznak, a Wit­­telsbach-családnak egyik tagja is osztozott a müncheni nők sorsában: a fiatal királyi her­cegnő is halálosan beleszeretett Ferdinánd Bonn­ba. A szerelmi regény rövid ideig tar­tott már, amikor az udvarnál tudomást sze­reztek róla. Ferdinánd Bonnak azonnal tá­voznia kellett a müncheni udvari színháztól sőt kitoloncolták Bajorország területéről, azonkívül pedig a katonai hatóságok meg­fosztották tartalékos tiszti rangjától is. Valóságos lovasroham egy Shakespeare-előadáson Sok merész színészi tervet próbált megva­lósítani a most elhunyt jeles művész. Sok­szor ragadtatta magát azonban túlzásokra is, így például, amikor Shakespeare III. Ri­chard jót vitte színre saját rendezésében, Berlin legnagyobb cirkuszában játszotta el ennek a tragédiának a főszerepét és a legki­emelkedőbb jelenetnek a bosworfsi csata nagy lovasrohamát állította be. Ferdinánd Bonn olyan realisztikusan rendezte ezt a jelenetet, hogy nemcsak ő maga jelent meg lóháton, hanem egy teljes lovasszázadot vezetett az arénába. A lóráültetett statiszták serege sem tudta azonban diadalra vinni Bonnak ezt a rende­zését, mert mint a kritikusok megállapították, ez inkább csak cirkuszi mutatvány maradt és nem tudott a művészi előadás nívójára emel­kedni. II Vilmos és az antant ha­ditörvényszéke Bonn életének legérdekesebb fejezete két­ségkívül az volt, hogy az összeomlás után a lehető legkomolyabban el akarta játszani az életben is II. Vilmos szerepét. Mint ismeretes, a győztes antant-hatalmak a Hollandiába me­nekült Vilmos császár kiadatását követelték Németországtól, hogy bíróság elé állítsák. Ferdinánd Bonn, amikor értesült erről a kö­vetelésről, a legnagyobb titokban azt az aján­latot tette a német kormánynak, hogy ő haj­landó magát II. Vilmosnak kimaszkírozni és hajlandó „önként“ jelentkezni Párisban, hogy az antant haditörvényszéke előtt is eljátssza az ex-császár szerepét. A német kormány tagjai először tréfának vélték a híres színész ajánlkozását, Ferdinánd Bonn azonban na­gyon is komolyan gondolta a dolgot. Mint utólag kiderült, ezzel akarta megsze­rezni II. Vilmos engedélyét élete legna­gyobb ambíciójának valóra váltásához, a Nagy Frigyesről szóló trilógia főszerepének eljátszásához. no»... l «■*“ i -j: ■ — " ».I - ■ 80 éves múltam, mert fl-f ittam, Minden héten egyszer, télpohárral reggel. A túróscsusza alkonya A párizsi újságok panaszkodnak, hogy hanyatlik a híres francia konyha és ez a de­kadencia különösen a franciák nemzeti ele­delein mutatkozik. Mi az oka ennek a szo­morú változásnak? Talán az ízlés alakult át, vagy pedig a szakácsokban van a hiba?! A világháború, mely évszázados igazságokat és hagyományokat kezdett ki, a konyhát sem kímélte meg. A régi nevezetes kocsmák és híres vendéglők, melyek mindegyikének megvolt a maga nagyszerű specialitása, lassacskán eltűnnek, hogy helyet adjanak a karakternélküli tömegétkeztetésnek. Aprán­ként amerikanizálódik az egész világ és amint standardizálják a ruha és a cipőgyár­tást, úgy standardizálódik a konyha is és uniformisba öltözik az élet. Mióta dolgozni kénytelenek az asszonyok és konzervet esz­nek az emberek, azóta természet szerint romlik a konyha is. Párizsi vendéglők A régi híres párizsi vendéglők pedig pró­bálnak hozzásimulni a megváltozott viszo­nyokhoz és a megváltozott ízléshez, vagy pedig eltűnnek. Így alakult át Párizsban a Brébant, a Rue Fauborng Montmartre és a nagy boulevard sarkán. Négy esztendővel ez­­előtt restauráltak és újra rendezték be a második császárság idejének ezt a legragyo­­góbb éttermét. Az 1867-es párizsi kiállítás idején Párizs városa és a francia kormány a Brébant-ban rendezték a banketteket. II. Sándor cár, a cárevies és III. Napóleon is megjelentek a Brébant-ban. Egyébként pe­dig ez volt az irodalom arisztokratáinak ét­terme. A nagy premierek előkelő közönsége itt vacsorázott és mint a Goncourt-ok napja,­jából tudjuk: itt tartotta összejöveteleit az az írótársaság, melynek Kenan, Hugo Victor, Sardou, a két Dumas és Daudet voltak a tagjai, hogy csak a nagyobbakat említsük. A toll világhírű mesterei, akik egykor a terí­tett asztal mellett annyi kedves órát töltöttek ebben a hotel-restaurantban, lassanként mind elmentek és utánuk ment az a generáció is, amely Hugo ,Victor és az öreg Dumas regé­nyeiben, Sardou és az ifjabb Dumas drámái­ban gyönyörködött. Csak maga a hotel ma­radt itt, amely tanúja volt a régi dicsőség­nek. A hotelt restaurálták. De lehet-e re­staurálni az érdekes hangulatot, mely a Re­­nanok és Dumas-k körül élt? A Goncourt-Akadémia a Goncourt-díj ki­osztása után most a Café de Paris-ban, az Avenue de l’Opera-n szokott bankettezni. A Café de Paris konyhája a háború előtt a leg­jobb francia konyha volt Párizsban. A leg­olcsóbb convert ital és teríték nélkül 25 frankba került, pezsgővel 60 frankba. Ez volt a legjobb ebédlő hely, mert a Brébant­­nak csak a vacsorái voltak jók. Nagyon hí­res volt a Paillard a Chaussée d‘Antin és a Boulevard des Italiens sarkán. Ez is meg­szűnt. Bank költözött a helyébe. Pedig ez a híres vendéglő még látta XVI. Lajost, ami­kor a guillotinhoz vitték. Bank költözött a Pruniére helyébe is. És azt mondják a szak­értők, hogy a hotel Foijot, a Louxembourg­­palota mellett szintén más ma, mint régen volt. A hotel Fayot-ba előkelő politikusok, szenátorok jártak vacsorázni és a hotel Fa­­yot-nak a bordeauxi borban párolt kacsa volt a specialitása. Magyar specialitások Marseille híres ételspecialitása a bouill­abaisse, a francia tengerpart „halászlé“-je, még ma is vet minden konkurenciát. Kü­lönféle tengeri halból főzik ezt a csudálatos ételt, csakhogy nem paprikát főznek bele, hanem sáfrányt és chablis-t, jó fehér bur­gundi bort isznak hozzá. Azt mondják, akik mostanában Angliában jártak, hogy az Irish sten szintén nem vesztes­ régi zsinatából. Ellenben bizony a mi ételspecialitásainkon nagyon megérződnek a háború utáni idők. Töltött­ káposztát, jól, néha még ma is kap az ember egy-egy vendéglőben, de jó pörköl­lel, sokányt annál ritkábban. Halászléért és pap­rikás­ pontyért ma is érdemes elmenni néha a város másik vécére, de turoscsuszát se Pesten, se a vidéken nem tudnak főzni. Úgy látszik, hogy mióta eltűnt a fővárosból a „Kis pipa“, Szikl­ay, meg még egy serege a régi vendéglőknek, azóta befellegzett a jó­féle túróscsuszának is. Pedig milyen pont­­ás eledel volt az a túróscsusza! Sok min­denféle jótulajdonsága mellett nem utolsó tulajdonsága volt, hogy olyan igen-igen kí­vánta az italt. Bizonyos, hogy a Kis Pipában, az öreg Karikás konyháján készült a leg­jobb csusza. Ennek a csuszának volt egyéni­sége. De a régi időben egész Magyarorszá­gon mindenütt, még a falvak kocsmáiban is értettek a csuszakészítéshez. Szinte magától értetődő, hogy a csusza Magyarországon született meg. A csuszakészítés igen jó lisz­tet korán és európaszerte itt őrölték a leg­jobb lisztet és a magyar disznó adta hozzá a legjobb zsírt, meg tepertőt. A nagyszerű liszt a magyarázata annak, hogy a legjobb sült­ és főtt tészta Magyarországon és Bécs­ben készült. Mert hiszen az osztrák sógor kenyerét is magyar lisztből dagasztották és a legszebb hizlalt magyar ökör is mind Bécsbe ment, hogy megtömje a gyomrát a gazdag bécsieknek. A pesti előkelő szállo­dák éttermeibe is Bécsből hoztak hizlalt marhahúst. Mialatt a mi gyomrunk a főtt, meg a sült tésztához szokott hozzá, azalatt a francia sou//é-val, meg krém­es sütemény­nyel édesítette meg az ebédjét. A lúdhús meg a töltött rák Bizonyos, hogy míg a magyar gyomor odáig jutott, hogy a jól készült csuszában, a hagymás rostélyosban és a töltöttkáposztá­ban felismerte, hogy mi a nagyszerű, addig nagyon sok átalakuláson mehetett keresztül, mert régi időben más gusztusa volt a ma­gyar gyomornak, mint a mi időnkben ... Akkoriban is szerették a jót, de mindent olyan fűszeresen sütöttek-főztek, hogy ma nem mindenki gyomra bírná el. A Nemzeti Múzeumban őrzik a XVI. század korabeli erdélyi fejedelmek szakácskönyvét. Ebben olvassuk, hogy mikép készül a töltött­ rák. Azt mondja a szakácskönyv, hogy a rákot meg kell főzni, húsát pedig petrezselyem­levéllel, mézzel, olajjal, tengeri szőlővel, borssal, sáfránnyal, gyömbérrel össze kell vágni. A rák héját ezzel a keverékkel meg kell tölteni. Az egészet nyárson megsütni és olajjal megcseprgtetni. Ez a töltői d­iák úgy látszik nagyon kedves étele lehetett az erdélyi fejedelmeknek, de m­ai ember gyomra nehezen venné be. A­ XVIII. század végéről való szakácskönyv­­ben viszont azt olvassuk, hogy „mikor a­ ludat egészen akarod megsütni: légy fenyő­magot, sallyját, majoránnát belé. Úgy süsd meg, hadd verje által a szaga és igen jó ízt ad neki“. Ez a lúdhús ételnek szintén nem bolond­ság, de mi már mégis csak úgy szeretjük a ludat,­ ahogy most sütik. Fenyőmag, zsállya és majoránna nélkül. Jó szaga van annak fenyőmag nélkül is. Mikszáth Kálmán csuszája De hogy a csuszánál maradjunk: Mik­száth Kálmán nagyon szerette a csuszát­ Mindig elrontotta ugyan tőle a gyomrát, de azért azt a kis gyomorrontást mindig meg­­reszkírozta. 1886-ban elhatározta, hogy kül­földre megy, világot látni. Nyári pihenőre Stájerba utazott, ahonnan aztán „külföldi leveleket“ írogatott a lapjának. Megnézte Grácot is, volt erre is, arra is, csakhogy ép­pen hegyet nem járt. Annyi bizonyos, hogy sehogyse volt megelégedve azzal, amit látott. Ápertén meg is mondta, hogy Stájerország hegye-völgye, friss levegője neki nem impo­nál. Kiérzett az írásából, hogy alig várja már, hogy hazakerüljön. Az egész külföldi utazásából az volt a legnagyobb élménye, mikor a vonat berobogott vele a Keleti pályaudvarra — keresztül menve az éttermen, — írja Mikszáth — látom, hogy a pincér túrós­csuszát visz valakinek, önkéntelenül meg­­csördítem az oldalamon a revolvert. — Megálljon! Tegye le azt a csuszát! A pincér ijedten tette elém a tányért, me­lyen ott fehérleg a tündérhalom, a patyola­­tos magyar tészta. Hát még a túró rajta, úgy vette ki magát, mintha összetépdett ha­vasi rózsákkal volna behintve. Hát még a legtetején azok a szépen megpirított, össze­­kunkorodott tepertők! Gyöngéden, hosszan elmerengve néztem. Biz Isten, érdemes mégis elutazni, egy kicsit odalenni azért az élvezetért, hogy az ember hazajöhessen. Pásztor Mihály Titokzatos fényjelek a Hull melletti világítóhajó közelében Londonból jelentik. A Press Association szerint a Hull melletti világítóhajó értesí­tené a tengernagyi hivatalt, hogy idegen ha­­lászhajók rejtett helyekről éjszakának ide­jén titokzatos fényjeleket adnak le a part felé. Miután a titkos jelzések használata­ ide­gen hajók számára már magában véve is büntetendő, az admiralitás utasította a parti hatóságokat, hogy állandóan figyeljék a környéket. Vasárnap! MINDEN KALAPBAN EZ A MÁRKA­­ A Károly-fiörat Nyakkendő-, fehérnemű-, pizsameufo­onságok — Emésztési nehézségek, gyomorfájás, gyomorégés, rosszullét, fejfájás, idegizgal­­­mak, álmatlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelenség esetén a természetes „Ferenc József“ keserűvíz megszünteti az emésztési zavarokat, a vérkeringést helyes útra tereli, felfrissíti a szellemet és egész­séges álmot hoz. Az egyetemi klinikákon végzett kísérletek bizonyítják, hogy alkoho­listák a Ferenc József víz használata foly­tán éhségérzetüket majdnem teljesen vissza­szerezték. A közgazdasági egyetem ünnepélyes megnyitása A közgazdasági egyetem szombaton délelőtt tartotta megnyitó nyilvános ülését s ugyan­akkor iktatták be az új dékánt, dr Vöndör Istvánt hivatalába. Grosschmidt Lajos, a le­lépő dékán az egyetem elmúlt évi eseményei­ről és munkásságáról számolt be. Az egyetem hallgatóinak száma a lefolyt tanév első felé­ben 1296, a tanév második felében pedig 1222 volt. Ez a létszám azt jelenti, hogy a hallgatók vonzalma a közgazdaságtudományi karon mű­velt tudományszakok iránt állandóan emelke­dik. A lelépő dékán kijelentette azonban, hogy az anyagi eszközök fájdalmas elégtelensége egyenesen sorvasztólag hat az intézetre és sze­mináriumainak munkájára. Milyen továbbfej­lesztési terv kiviteléről lehet ott szó, ahol a legt­­elemibb napi szükségletek fedezésének előte­remtésére is tömérdek energia elhasználása szükséges. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után dr Vonház István új dékán tartotta meg szék­foglaló beszédét, amelyben a mohácsi vé­g utáni idők telepítéseivel foglalkozott. Az elő­­adó hangsúlyozta a telepítési és a nemzet­­iségi kisebbségi kérdéssel való foglalkozási nagy horderejét, különösen a közgazdasági pályákra készülő ifjúság részéről. Kiemelte a­z előadó, hogy a kérdést minden előítélettel mentesen, tárgyilagos elfogulatlansággal kell megítélni. A nagy tetszéssel fogadott előadási után az egyetemi énekkarok a magyar Hiszek­egyet és a Himnuszt énekelték el és ezzel a megnyitóülés véget ért.

Next