Magyar Hirlap, 1933. október (43. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
4 1933 október 1. sírauvB Tin Essanaellii Parcellássá: Pestkörnyéki Takarék Alapítási év: 1909. VII., Eméber-Kornt 27 Telefon’ 35-6 52 Aki II. Vilmos helyett akart az antant párizsi haditörvényszéke elé állni Ferdinand Bonn esete a volt német császárral Berlinből írják: Röviden beszámolt már a Magyar Hírlap Ferdinand Bonn, a híres német színész haláláról, aki hetvenkét éves korában hányta le örök álomra szemét. Ferdinánd Bonn Németország legnagyobb színésze lehetett volna, ha nem ragadja el minduntalan művészi heve, így azonban nem tudott olyan kivételes magasságra emelkedni, amilyet talán megérdemelt volna. Nagyon érdekes ember volt Ferdinánd Bonn az életben is. A háború előtt legnagyobb ambíciója az volt, hogy eljátszhassa Nagy Frigyesről írt trilógiájának főszerepét, ezt az álmát azonban nem tudta valóra váltani, mert Németországban a háború előtt tilos volt olyan darabokat színre vinni, amelyekben a Hohenzollern-ház tagjai szerepelnek. Ferdinánd Bonn, aki akkor állt karrierje csúcspontján, azt remélte, hogy személyi presztízsével és rábeszélőképességével sikerül ezt az akadályt elhárítani az útjából. Egyetlen ember okihalta csak fel ezt a tilalmat: maga II. Vilmos császár, éppen ezért a művész elhatározta, hogy a császártól kér engedélyt a Nagy Frigyesről szóló triológia előadására. Azzal tisztában volt, hogy hiába kérne audienciát a kabinetirodától, mert nem engednék az uralkodó elé, éppen ezért arra a szerencsétlen gondolatra jutott, hogy meglesi a mindenható császárt és reggeli sétalovaglása alatt váratlanul megszólítja. II. Vilmos szóba sem áll a legnagyobb német színésszel .Napodig várt II. Vilmosra, míg végül sikerült tervét végrehajtani. Ferdinánd Bonn a császár lovának lábai elé vetette magát és térdenállva kömyörgött az uralkodónak, hogy engedje meg a Nagy Frigyesről szóló trilógiát eljátszani. A császár egyetlen vérfagyasztó pillantást vetett Ferdinánd Bonnra, azután megsarkantyúzta a lovát és faképnél hagyta Németország leghíresebb színészét. Ferdinánd Bonn élete végéig nem tudott belenyugodni abba, hogy nem játszhatja el Nagy Frigyes szerepét. Az összeomlás után a drámából filmet írt és hosszú hónapokon át tartó nehéz munkával el is készült a grandiózus filmdráma. A színész egész vagyonát a filmbe fektette, mert bizonyosra vette, hogy megtalálja számításait, de még ha ráfizetéssel is járt volna a film, a nagy színész ebbe is beletörődött volna, csakhogy a német közönség milliói előtt megjelenhessen, mint Nagy Frigyes. Képzelhető Bonn kétségbeesése, amikor a volt császár még hollandiai száműzetéséből is tiltakozott a fám színrehozatala ellen és a német hatóságok a császár tiltakozására tényleg nem is engedélyezték a film bemutatását. Sok más érdekes epizód tarkította ennek a híres színésznek az életét. Fiatal korában a müncheni udvari színháznak volt a hősszerelmese és a délceg megjelenésű, daliás színész egy csapásra meghódította a müncheni nép szívét. A bajor uralkodóháznak, a Wittelsbach-családnak egyik tagja is osztozott a müncheni nők sorsában: a fiatal királyi hercegnő is halálosan beleszeretett Ferdinánd Bonnba. A szerelmi regény rövid ideig tartott már, amikor az udvarnál tudomást szereztek róla. Ferdinánd Bonnak azonnal távoznia kellett a müncheni udvari színháztól sőt kitoloncolták Bajorország területéről, azonkívül pedig a katonai hatóságok megfosztották tartalékos tiszti rangjától is. Valóságos lovasroham egy Shakespeare-előadáson Sok merész színészi tervet próbált megvalósítani a most elhunyt jeles művész. Sokszor ragadtatta magát azonban túlzásokra is, így például, amikor Shakespeare III. Richard jót vitte színre saját rendezésében, Berlin legnagyobb cirkuszában játszotta el ennek a tragédiának a főszerepét és a legkiemelkedőbb jelenetnek a bosworfsi csata nagy lovasrohamát állította be. Ferdinánd Bonn olyan realisztikusan rendezte ezt a jelenetet, hogy nemcsak ő maga jelent meg lóháton, hanem egy teljes lovasszázadot vezetett az arénába. A lóráültetett statiszták serege sem tudta azonban diadalra vinni Bonnak ezt a rendezését, mert mint a kritikusok megállapították, ez inkább csak cirkuszi mutatvány maradt és nem tudott a művészi előadás nívójára emelkedni. II Vilmos és az antant haditörvényszéke Bonn életének legérdekesebb fejezete kétségkívül az volt, hogy az összeomlás után a lehető legkomolyabban el akarta játszani az életben is II. Vilmos szerepét. Mint ismeretes, a győztes antant-hatalmak a Hollandiába menekült Vilmos császár kiadatását követelték Németországtól, hogy bíróság elé állítsák. Ferdinánd Bonn, amikor értesült erről a követelésről, a legnagyobb titokban azt az ajánlatot tette a német kormánynak, hogy ő hajlandó magát II. Vilmosnak kimaszkírozni és hajlandó „önként“ jelentkezni Párisban, hogy az antant haditörvényszéke előtt is eljátssza az ex-császár szerepét. A német kormány tagjai először tréfának vélték a híres színész ajánlkozását, Ferdinánd Bonn azonban nagyon is komolyan gondolta a dolgot. Mint utólag kiderült, ezzel akarta megszerezni II. Vilmos engedélyét élete legnagyobb ambíciójának valóra váltásához, a Nagy Frigyesről szóló trilógia főszerepének eljátszásához. no»... l «■*“ i -j: ■ — " ».I - ■ 80 éves múltam, mert fl-f ittam, Minden héten egyszer, télpohárral reggel. A túróscsusza alkonya A párizsi újságok panaszkodnak, hogy hanyatlik a híres francia konyha és ez a dekadencia különösen a franciák nemzeti eledelein mutatkozik. Mi az oka ennek a szomorú változásnak? Talán az ízlés alakult át, vagy pedig a szakácsokban van a hiba?! A világháború, mely évszázados igazságokat és hagyományokat kezdett ki, a konyhát sem kímélte meg. A régi nevezetes kocsmák és híres vendéglők, melyek mindegyikének megvolt a maga nagyszerű specialitása, lassacskán eltűnnek, hogy helyet adjanak a karakternélküli tömegétkeztetésnek. Apránként amerikanizálódik az egész világ és amint standardizálják a ruha és a cipőgyártást, úgy standardizálódik a konyha is és uniformisba öltözik az élet. Mióta dolgozni kénytelenek az asszonyok és konzervet esznek az emberek, azóta természet szerint romlik a konyha is. Párizsi vendéglők A régi híres párizsi vendéglők pedig próbálnak hozzásimulni a megváltozott viszonyokhoz és a megváltozott ízléshez, vagy pedig eltűnnek. Így alakult át Párizsban a Brébant, a Rue Fauborng Montmartre és a nagy boulevard sarkán. Négy esztendővel ezelőtt restauráltak és újra rendezték be a második császárság idejének ezt a legragyogóbb éttermét. Az 1867-es párizsi kiállítás idején Párizs városa és a francia kormány a Brébant-ban rendezték a banketteket. II. Sándor cár, a cárevies és III. Napóleon is megjelentek a Brébant-ban. Egyébként pedig ez volt az irodalom arisztokratáinak étterme. A nagy premierek előkelő közönsége itt vacsorázott és mint a Goncourt-ok napja,jából tudjuk: itt tartotta összejöveteleit az az írótársaság, melynek Kenan, Hugo Victor, Sardou, a két Dumas és Daudet voltak a tagjai, hogy csak a nagyobbakat említsük. A toll világhírű mesterei, akik egykor a terített asztal mellett annyi kedves órát töltöttek ebben a hotel-restaurantban, lassanként mind elmentek és utánuk ment az a generáció is, amely Hugo ,Victor és az öreg Dumas regényeiben, Sardou és az ifjabb Dumas drámáiban gyönyörködött. Csak maga a hotel maradt itt, amely tanúja volt a régi dicsőségnek. A hotelt restaurálták. De lehet-e restaurálni az érdekes hangulatot, mely a Renanok és Dumas-k körül élt? A Goncourt-Akadémia a Goncourt-díj kiosztása után most a Café de Paris-ban, az Avenue de l’Opera-n szokott bankettezni. A Café de Paris konyhája a háború előtt a legjobb francia konyha volt Párizsban. A legolcsóbb convert ital és teríték nélkül 25 frankba került, pezsgővel 60 frankba. Ez volt a legjobb ebédlő hely, mert a Brébantnak csak a vacsorái voltak jók. Nagyon híres volt a Paillard a Chaussée d‘Antin és a Boulevard des Italiens sarkán. Ez is megszűnt. Bank költözött a helyébe. Pedig ez a híres vendéglő még látta XVI. Lajost, amikor a guillotinhoz vitték. Bank költözött a Pruniére helyébe is. És azt mondják a szakértők, hogy a hotel Foijot, a Louxembourgpalota mellett szintén más ma, mint régen volt. A hotel Fayot-ba előkelő politikusok, szenátorok jártak vacsorázni és a hotel Fayot-nak a bordeauxi borban párolt kacsa volt a specialitása. Magyar specialitások Marseille híres ételspecialitása a bouillabaisse, a francia tengerpart „halászlé“-je, még ma is vet minden konkurenciát. Különféle tengeri halból főzik ezt a csudálatos ételt, csakhogy nem paprikát főznek bele, hanem sáfrányt és chablis-t, jó fehér burgundi bort isznak hozzá. Azt mondják, akik mostanában Angliában jártak, hogy az Irish sten szintén nem vesztes régi zsinatából. Ellenben bizony a mi ételspecialitásainkon nagyon megérződnek a háború utáni idők. Töltött káposztát, jól, néha még ma is kap az ember egy-egy vendéglőben, de jó pörköllel, sokányt annál ritkábban. Halászléért és paprikás pontyért ma is érdemes elmenni néha a város másik vécére, de turoscsuszát se Pesten, se a vidéken nem tudnak főzni. Úgy látszik, hogy mióta eltűnt a fővárosból a „Kis pipa“, Sziklay, meg még egy serege a régi vendéglőknek, azóta befellegzett a jóféle túróscsuszának is. Pedig milyen pontás eledel volt az a túróscsusza! Sok mindenféle jótulajdonsága mellett nem utolsó tulajdonsága volt, hogy olyan igen-igen kívánta az italt. Bizonyos, hogy a Kis Pipában, az öreg Karikás konyháján készült a legjobb csusza. Ennek a csuszának volt egyénisége. De a régi időben egész Magyarországon mindenütt, még a falvak kocsmáiban is értettek a csuszakészítéshez. Szinte magától értetődő, hogy a csusza Magyarországon született meg. A csuszakészítés igen jó lisztet korán és európaszerte itt őrölték a legjobb lisztet és a magyar disznó adta hozzá a legjobb zsírt, meg tepertőt. A nagyszerű liszt a magyarázata annak, hogy a legjobb sült és főtt tészta Magyarországon és Bécsben készült. Mert hiszen az osztrák sógor kenyerét is magyar lisztből dagasztották és a legszebb hizlalt magyar ökör is mind Bécsbe ment, hogy megtömje a gyomrát a gazdag bécsieknek. A pesti előkelő szállodák éttermeibe is Bécsből hoztak hizlalt marhahúst. Mialatt a mi gyomrunk a főtt, meg a sült tésztához szokott hozzá, azalatt a francia sou//é-val, meg krémes süteménynyel édesítette meg az ebédjét. A lúdhús meg a töltött rák Bizonyos, hogy míg a magyar gyomor odáig jutott, hogy a jól készült csuszában, a hagymás rostélyosban és a töltöttkáposztában felismerte, hogy mi a nagyszerű, addig nagyon sok átalakuláson mehetett keresztül, mert régi időben más gusztusa volt a magyar gyomornak, mint a mi időnkben ... Akkoriban is szerették a jót, de mindent olyan fűszeresen sütöttek-főztek, hogy ma nem mindenki gyomra bírná el. A Nemzeti Múzeumban őrzik a XVI. század korabeli erdélyi fejedelmek szakácskönyvét. Ebben olvassuk, hogy mikép készül a töltött rák. Azt mondja a szakácskönyv, hogy a rákot meg kell főzni, húsát pedig petrezselyemlevéllel, mézzel, olajjal, tengeri szőlővel, borssal, sáfránnyal, gyömbérrel össze kell vágni. A rák héját ezzel a keverékkel meg kell tölteni. Az egészet nyárson megsütni és olajjal megcseprgtetni. Ez a töltői diák úgy látszik nagyon kedves étele lehetett az erdélyi fejedelmeknek, de mai ember gyomra nehezen venné be. A XVIII. század végéről való szakácskönyvben viszont azt olvassuk, hogy „mikor a ludat egészen akarod megsütni: légy fenyőmagot, sallyját, majoránnát belé. Úgy süsd meg, hadd verje által a szaga és igen jó ízt ad neki“. Ez a lúdhús ételnek szintén nem bolondság, de mi már mégis csak úgy szeretjük a ludat, ahogy most sütik. Fenyőmag, zsállya és majoránna nélkül. Jó szaga van annak fenyőmag nélkül is. Mikszáth Kálmán csuszája De hogy a csuszánál maradjunk: Mikszáth Kálmán nagyon szerette a csuszát Mindig elrontotta ugyan tőle a gyomrát, de azért azt a kis gyomorrontást mindig megreszkírozta. 1886-ban elhatározta, hogy külföldre megy, világot látni. Nyári pihenőre Stájerba utazott, ahonnan aztán „külföldi leveleket“ írogatott a lapjának. Megnézte Grácot is, volt erre is, arra is, csakhogy éppen hegyet nem járt. Annyi bizonyos, hogy sehogyse volt megelégedve azzal, amit látott. Ápertén meg is mondta, hogy Stájerország hegye-völgye, friss levegője neki nem imponál. Kiérzett az írásából, hogy alig várja már, hogy hazakerüljön. Az egész külföldi utazásából az volt a legnagyobb élménye, mikor a vonat berobogott vele a Keleti pályaudvarra — keresztül menve az éttermen, — írja Mikszáth — látom, hogy a pincér túróscsuszát visz valakinek, önkéntelenül megcsördítem az oldalamon a revolvert. — Megálljon! Tegye le azt a csuszát! A pincér ijedten tette elém a tányért, melyen ott fehérleg a tündérhalom, a patyolatos magyar tészta. Hát még a túró rajta, úgy vette ki magát, mintha összetépdett havasi rózsákkal volna behintve. Hát még a legtetején azok a szépen megpirított, összekunkorodott tepertők! Gyöngéden, hosszan elmerengve néztem. Biz Isten, érdemes mégis elutazni, egy kicsit odalenni azért az élvezetért, hogy az ember hazajöhessen. Pásztor Mihály Titokzatos fényjelek a Hull melletti világítóhajó közelében Londonból jelentik. A Press Association szerint a Hull melletti világítóhajó értesítené a tengernagyi hivatalt, hogy idegen halászhajók rejtett helyekről éjszakának idején titokzatos fényjeleket adnak le a part felé. Miután a titkos jelzések használata idegen hajók számára már magában véve is büntetendő, az admiralitás utasította a parti hatóságokat, hogy állandóan figyeljék a környéket. Vasárnap! MINDEN KALAPBAN EZ A MÁRKA A Károly-fiörat Nyakkendő-, fehérnemű-, pizsameufoonságok — Emésztési nehézségek, gyomorfájás, gyomorégés, rosszullét, fejfájás, idegizgalmak, álmatlanság, gyengeségi állapotok, munkaképtelenség esetén a természetes „Ferenc József“ keserűvíz megszünteti az emésztési zavarokat, a vérkeringést helyes útra tereli, felfrissíti a szellemet és egészséges álmot hoz. Az egyetemi klinikákon végzett kísérletek bizonyítják, hogy alkoholisták a Ferenc József víz használata folytán éhségérzetüket majdnem teljesen visszaszerezték. A közgazdasági egyetem ünnepélyes megnyitása A közgazdasági egyetem szombaton délelőtt tartotta megnyitó nyilvános ülését s ugyanakkor iktatták be az új dékánt, dr Vöndör Istvánt hivatalába. Grosschmidt Lajos, a lelépő dékán az egyetem elmúlt évi eseményeiről és munkásságáról számolt be. Az egyetem hallgatóinak száma a lefolyt tanév első felében 1296, a tanév második felében pedig 1222 volt. Ez a létszám azt jelenti, hogy a hallgatók vonzalma a közgazdaságtudományi karon művelt tudományszakok iránt állandóan emelkedik. A lelépő dékán kijelentette azonban, hogy az anyagi eszközök fájdalmas elégtelensége egyenesen sorvasztólag hat az intézetre és szemináriumainak munkájára. Milyen továbbfejlesztési terv kiviteléről lehet ott szó, ahol a legtelemibb napi szükségletek fedezésének előteremtésére is tömérdek energia elhasználása szükséges. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után dr Vonház István új dékán tartotta meg székfoglaló beszédét, amelyben a mohácsi vég utáni idők telepítéseivel foglalkozott. Az előadó hangsúlyozta a telepítési és a nemzetiségi kisebbségi kérdéssel való foglalkozási nagy horderejét, különösen a közgazdasági pályákra készülő ifjúság részéről. Kiemelte az előadó, hogy a kérdést minden előítélettel mentesen, tárgyilagos elfogulatlansággal kell megítélni. A nagy tetszéssel fogadott előadási után az egyetemi énekkarok a magyar Hiszekegyet és a Himnuszt énekelték el és ezzel a megnyitóülés véget ért.