Magyar Hirlap, 1934. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Szerda BBrammmum­BSBi T931 augusztus T. 3 Kivégezték Dollfuss merény­lőjét és a puccs vezetőjét Szerdán folytatják a statáriális tárgyalást a többi lázadó ellen . Nagyarányú tisztogatási akció indul meg az összes nemzetiszocialista érzelmű közalkalmazottakkal szemben Bécsből jelentik. Kedden reggel folytatta az új osztrák katonai bíróság Dollfuss gyilkosának, Planetta Ottónak és a haza­­áruló Holzweber Ferenc bűnperének tár­gyalását. Az első tanú Steinberger János detektívfőfelü­gyelő volt, aki a puccs ide­jén a kancellári hivatalban teljesített szol­gálatot és látta, amikor Dollfuss ajtónálló­­jával együtt gyors léptekkel igyekezett az egyik szobából a másikba és már a küszöbön volt, amikor a halálos lövések eldördültek. A kancellárnak csak annyi ideje volt, hogy egy székhez támolyogjon. Pommerer tábor­nok, fegyverszakértő kijelentette, hogy a kancellárra 9 milliméteres Steyer-pisztollyal lőttek. Ez úgynevezett biztonsági modell, olyan szerkezettel, hogyha egyszer nyom­ják meg a ravaszt, csak egy golyót lő ki. A fegyverszakértőnek ez a vallomása sú­lyosan esik latba, mert megcáfolja Planettá­­nak azt a védekezését, hogy véletlenül sült el kezében a revolver. Dr Székely orvos­szakértő szerint a Dollfusst ért első lövés feltétlenül halálos volt és halálos lett volna akkor is, ha orvosi segítség érkezik és műtétet hajtanak végre. A tárgyalásvezető ezután felolvasta a rendőrség összefoglaló jelentését, amely szó szerint megegyezik az ügyészség vád­jával. A jelentésből kitűnik, hogy a puccs­­ban 160 ember vett részt, akik közül 152 fogságban van, 8 tehát megmenekült. A bizonyítási eljárást ezzel befejezettnek nyil­vánították és a védők egyike indítványozta, hogy a bíróság hallgassa ki Miklas szövet­ségi elnököt és Schuschnigg kancellárt arra nézve, hogy ígértek-e a lázadóknak per­törlést, illetve szabad menlevelet a német határig. Tuppy főügyész szerint pertörlés­ről szó sem lehet és ha volt is ilyen ígéret, az értéktelen, senkire nézve nem kötelező, mert hallatlan erőszakosságok árán zsarol­ták ki. A bíróság rövid tanácskozás után a védelem bizonyításkiegészítési indítványát elutasította és felszólította az ügyészt a vádbeszéd megtartására. Vek kétségtelen, mert hiszen, amikor be­léptek abba a szobába, ahol Dollfuss tartóz­kodott, a gyilkos nyomban lőtt, még­pedig kétszer. Az ügyész izgalomtól remegő hangon mondotta el vádbeszédét, amely után az első védő Planetta Ottó tevékenységét vé­delmezte. A védelem főleg arra fektette a fősúlyt, hogy a lázadóknak szabad men­levelet, illetőleg pertörlést ígértek. Az egész kaland különben is inkább csak egy kö­­penickláda volt, semmint egy hazaáruló célzatú lázadás. A vádlottak másik védője csak a gyilkosság tényéről szólt, majd azt fejtegette, nincs bebizonyítva, hogy Planetta szándékosan ölte meg Dollfusst. Dr Führer, a harmadik védő formális védőbeszédet tartott a hitlerizmus és a csatlakozás mellett, mire az elnök rendreutasította. A védő beszéde során hangsúlyozta, hogy a vádlottak fanatikus idealisták, akik abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy hazá­juknak szolgálatot tesznek. Planetta csele­kedetét Schlageter tettével hasonlította ösz­­sze, aki Németországban vértanú lett. A védő e szavaira a hallgatóság sorai­ban nagy felzúdulás támadt. A vádlottak a védő szerint nem banditák, hanem rebellisek és rebellisnek lenni nem szégyenletes dolog. A magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja, II. Rákóczi Ferenc is rebellis volt. Végül kétségbe vonta a jelenlegi osztrák alkotmány érvényességét, ennélfogva a most összeült katonai bíróság illetékességét is. A védő beszédére az ügyész válaszolt, hangsúlyozva, hogy a védelemnek nem si­került a bizonyítékokat megdönteni. Éle­sen visszautasította a védő alkotmányjogi kifogásait és az alkotmány érvényességére vonatkozó fejtegetéseit. cellári hivatalt megszállották, az ottlévő­­ket foglyul ejtették és különösen azáltal, hogy az ott talált személyek közül Doll­fuss kancellárt, Fey minisztert, és Kar­­winsky államtitkárt fogságba ejtették, haza­árulást követtek el és vezető személyiségei voltak olyan cselekedetnek, amelyeknek célja a polgárháború volt. Ezáltal elkövették mindketten a haza­árulást, Planetta pedig a gyilkosság bűn­tettét. Mindezekért a bűneikért a bécsi ka­tonai bíróság mindkettőjüket kötél­általi halálra és a perköltségek meg­térítésére ítéli. Abban az esetben, ha az elítéltek kegyel­met nem kapnak, a halálos ítéletet először Holzweberen, azután Planettán kell végre­hajtani. A vádlottak mozdulatlanul és szenvtele­nül hallgatták az ítéletet, amelynek kihir­detése után, amikor a bíróság helyet fog­lalt, ők is szó nélkül, nyugodtan leültek a vádlottak pad­járat­a A tárgyalásvezető pol­gári tanácselnök a tárgyalást ezzel befeje­zettnek nyilvánította, a bíróság vissza­vonult, az elítélteket visszavitték a fog­házba. A halálos ítélet indokolása kiemeli, hogy a felségárulás bűntettének tényálladékát hiánytalanul bebizonyította. Mind a két vádlott tagja a nemzeti szocialista német munkáspártnak és beismerték, hogy részt­­vettek a szövetségi kancellár elleni akció­ban, továbbá tudomásuk volt arról, hogy a kormányt foglyul kell ejteni. A két vád­lottnak főkolomposi szerepe volt. Ami a Planetta terhére rótt gyilkosság bűntettét illeti, ő maga bevallotta, hogy rálőtt a szö­­­­vetségi kancellárra. A tanúvallomásokból az is kitűnt, hogy flanetta kétszer lőtt és hogy az automa­tikus kettős lövés lehetetlen volt. A gyilko­lási szándék mellett szól maga az esemény lefolyása is, továbbá az, hogy feltétlenül halált okozó fegyvert használtak egészen közelről. Súlyosbító körülménynek számí­tották Planettánál a két bűncselekmény halmazatát, továbbá azt a körülményt, hogy két lövést adott le, úgyszintén a szö­vetségi kancellár személyének fontosságát az egész hazára. Enyhítő körülmény bün­tetlen előélete lehetett. I Polgárháborút akartak a vádlottak - mondta az ügyész Tuppy főügyész félóra hosszat tartó vád­beszédében keményen elítélte a vádlottakat és kijelentette, hogy az egész ügy a haza­árulás benyomását teszi. Olyan akció volt ez, amelynek polgárháború felidézése volt a célja és csakugyan aznap a polgárháború az ország több részén fel is lángolt. Nevet­séges a vádlottaknak az az állítása, hogy azt hitték, itt legális akcióról van szó és hogy egy civil embernek, aki az egész ak­ciót vezette, de akinek a nevét nem akar­ják elárulni, elhitték, hogy a szövetségi el­nök egyetért az akcióval. Nevetséges ab­szurdum ez az állítás, hiszen mindenki tudja, hogy a szövetségi elnök egy tollvo­nással elmozdíthatta volna Dollfusst és ki­nevezhetett volna helyette más kancellárt, minek kell tehát a rebellisek segítsége. A rebellisek veszélybe hozták Ausztriát, egy szikra elég lett volna, hogy idegen katonaság nyomuljon be Ausztriába. A polgárháború a legborzasztóbb dolog a világon és a vádlottakat polgárháború fel­idézéséért terheli a felelősség. De a gyilkos­ság is bizonyítva van és a gyilkolási szán­ Két halálos ítélet Az utolsó szó jogán ezután a két vádlott állt fel. Először Planetta, aki ezt mondotta: — Nem tudom, holnap élek-e még. Neje vagyok gyáva gyilkos és nem ölési szándék­kal cselekedtem. Sajnálom tettemet és ké­rem, értesítsék erről a kancellár feleségét. A másik vádlott, Holzweber Ferenc, a következőket mondotta: — Friedrich kapitány szerepét csak azért játszottam el a szövetségi kancellári hivatal megszállásánál, mert bár biztos voltam benne, hogy nem lesz vérontás és hogy mirtelen ott lesz. Ha mi fegyveres kézzel védekeztünk volna és nem kezdtünk volna tárgyalásokat, ez polgárháborúra vezetett volna. Mi a minisztereket csak el akartuk fogni és nyugodtan várni, mi fog történni. "Amit tettem, a haza iránti szeretetből tet­tem és cselekményem minden következ­ményét vállalom. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza és 25 percnyi tanácskozás után, dél­ben 1 óra 25 perckor, egyre növekvő izga­lomban a tárgyalásvezető tanácselnök ün­nepélyes hangon kihirdette az ítéletet. A bíróság ítéletében megállapította, hogy Planetta Ottó bűnös abban, hogy jú­lius 25-én Dollfuss Engelbertet gyil­kossági szándékból megölte. Másodszor: mindkét vádlott, Planetta Ottó és Holzweber Ferenc bűnös abban, hogy társaikat fölfegyverezve, a szövetségi kan­ Délután fél ötkor végrehajtották a halálos ítéletet A védelem az utolsó percig reményke­dett, hogy a két elítélt kegyelmet kap s noha a rendkívüli katonai törvényszék fel­állításáról szóló törvény értelmében kegye­lemnek a halálraítélteknél nincs helye, a három ügyvéd mégis megkísérelte a ke­gyelmi kérvény benyújtását. Planetta és Holzweber a siralomházban várták az elnök döntését és teljesen összeroppantak, ami­kor negyedötkor közölték velük, hogy a kegyelmi kérvényre elutasító válasz érkezett. öt perccel negyedöt után a fogházőrség elővezette a két halálraítéltet a tartományi törvényszék hátsó udvarára, ahol már állt a két akasztófa. Megjelentek a bíróság tag­jai, az államügyész és a három védő. Az ítélet felolvasása után Oberwefer vezér­őrnagy, a rendkívüli katonai törvényszék elnöke átadta a másodrendű vádlottat, Holz­­weber Ferencet a pribékeknek. Holzwebert vallási vigaszban részesítették, ez az aktus imával végződött, amelyet a bírósági tanuk levett kalappal hallgattak meg, ugyanakkor a kivonult gyalogszázad tisztelgett. Holzwebert, amikor a bitó alá állították, így kiáltott fel: — Németországért halok meg! Éljen Hitler! Holzwebert 4 óra 25 perckor végezték ki. Planetta Ottót a kivégzés tartamára el­vezették az udvarból, úgyhogy nem látta vádlott-társának halálküzdelmét. Amikor a hóhér jelentette, hogy az ítéletet Holz­webe­ren végrehajtották, elővezették Planetta Ottót, aki szintén vallási vigasztalásban ré­szesült. Planetta 4 óra 35 perckor állott a bitó alatt és mielőtt a hóhérok véget­tek volna vele, est kiáltott az — Éljen Hitler! Háromnegyedötkor befejeződött a hiva­talos aktus és a kancellárgyilkos és a puccsistavezér holttestét leemelték a bitó­ról, hogy elszállítsák és elföldeljék. A ki­végzés a nyilvánosság teljes kizárása mel­lett ment végbe és a hivatalos személyisé­geken kívül senki sem volt jelen. Szerdán tárgyalják a többi puccsista ügyét­ Bécsi jelentés szerint a puccs többi résztvevője ügyében szerdára tűzték ki a tárgyalást. Erre a tárgyalásra számos vád­lottat vezetnek elő és rajtuk kívül több ta­nút is kihallgatnak, úgyhogy a tárgyalás valószínűleg néhány napot fog igénybe venni. Megtisztítják az osztrák köz­tisztviselői kart a nemzeti szocialistáktól Egész Ausztriában lázas tempóban folyik a hivatalnoki kar megtisztítására irányuló akció. A központi utasítás szerint sürgősen el kell távolítani a hivatalnoki karból az összes nemzeti szocialistákat és az állam valamennyi többi ellenségét. Ezeket a hivatalnokokat a fegyelmi vizsgálat lefoly­tatása után elbocsátják az állami hivatalból és nyug­díjukat is megvonják. A tisztogatási akció nem áll meg a magas­­állású főtisztviselők előtt sem. Az akciót augusztusban be akarják fejezni és azután nyilvánosságra hozzák az összes elbocsá­tott állami alkalmazottak névsorát. Kernmaiert, Karintia volt tartományi fő­nökét, akiről megállapították, hogy vezető­­szerepet játszott a karintiai nemzeti szó.

Next