Magyar Hirlap, 1935. február (45. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

/ TAKARÉKOSSÁGI OKOKBÓL... Néhány sor az osztrák lapokból, takaré­kossági okokból megszűnik a bécsi egyetem egyik katedrája. Az, amelyikről idáig Dopsch tanította a középkori történetet. * Az ilyen rendszabályoknak többnyire van politikai hátterük. Most zavarban vagyok és bevallom tudatlanságomat: hirtelen nincsen elméletem arról, vájjon túlzott liberalizmusa, vagy túlzottan nemzeti szocialista felfogása mi­att távozik a bécsi egyetemről Dopsch. Azon a címen, hogy katedrájának megszün­tetése — takarékossági rendszabály. Ami a kérdés érdemét és lényegét illeti: semmiféle politikai mérlegelés alapján nem lett volna szabad meneszteni Dopsch pro­fesszort addig, amíg hajlandó maradni és tud tanítani. Nevének amúgy sincs harci ereje és harci csengése. Mindig szürke, szá­raz, ember volt. Szürkén, szárazon tartotta meg előadásait, szürkén, szárazon vezette szemináriumát, szürkén, szárazon írta meg könyvét. De azért előadásai és könyvei min­djén hangsúlyozatlanság és minden szinte s­zándékos „unalmasság“ mellett elértek egy cé­lt: átformálták az egész történetírói felfo­gást a középkor fejlődésmenetéről. Főleg a­­nformálták a történetírói felfogást a kö­z­kor egyik legfontosabb fejezeténél, a Karoling-korszakról és Nagy Károly sze­­­­re­péről . Dopsch úgynevezett szenzációkkal is szol­gálhatott volna. Ehelyett azonban mellék­mondatokba rejtette el új megállapításait. A­mikor revideált mindent, amit előtte állí­tottak és előtte hittek, azt a látszatot akarta kelteni, mintha csak árnyalatokkal módosí­taná az odáig elfogadott feltevéseket. Nem kereste, sőt következetesen kerülte a feltűnést. Általában nem érdeklődött az­iránt: váljon a közönség szélesebb körei tudomásul veszik-e munkáját, vagy sem? Egyszerűen csak dolgozni akart és dolgo­zott Precíz, hajszálfinom forráskritikai esz­közökkel. Elfogult volt-e Dopsch professzor más területeken? Olyanokon, amelyek nem tar­toztak tudományos kutatásainak terrénu­mához? Restellem bevallani tájékozatlan­ságomat, de — ezt nem tudom. .Amit tu­dok: saját kutatásainak területén megingat­hatatlanul és megtántorít­hatatlanul , tárgyi­lagos volt. Éles szemmel, pontos kézzel végezte el vizsgálatait és analíziseit, ame­lyek mindig kerülték az elért eredmények aláhúzását. De ezek az eredmények alá­húzás nélkül is átformálták a konvencio­nális, öröklött nézeteket néhány évszázad történetének menetéről. És minden unal­­m­assága mellett igazán nagy tanár volt Dopsch. Abban a tekintetben is, hogy megtanította tanítványait — tanulni. Iga­zán, okosan, becsületesen tanulni. (Ezt az én korom történetprofesszorai közül talán csak még egy tudta igazán megcselekedni: Seignobes, Párizsban, a Sorbonne tanszé­kén.) Nagy Károly korát és a középkor történetét egész bizonyosan csak egyféle módon tanította Dopsch. Úgy és aszerint, amint ezt tudományos igazságnak látta. Miért nem hagyták meg tehát tanszékén? * Viszont... Nem ide tartozik ugyan, de azért essék néhány szó róla. Berlinben a közoktatásügyi miniszter elrendelte: a köz­oktatásügyi minisztérium tisztviselői nem vehetnek részt azon az emlékünnepen, amelyet a dahlemi kutatóintézet rendez Haber kémikus halálának első évforduló­ján ... Ezek után természetes lett volna, hogy a dahlemi kutatóintézet­­ lemondja az emlékünnepet. Mégsem úgy történt. A dahlemi kutatóintézet zsúfolásig megtelt nagytermében játszódott le az emlékünnep és a szónokok sorában szerepelt többek közt a Nobel-díjas Planck professzor, a po­rosz tudományos akadémia volt elnöke. Ki­mondva a szót: Németország semmiesetre sem bírta volna négy esztendőn át a hábo­rút Fritz Haber döntően nagyjelentőségű­­felfedezései nélkül. Fritz Haber annyi csú­fat nyert, mint egyetlen más német had­­vezér sem. Általában: a kémikusok bátor emberek­nek bizonyultak. Mert sorjában felálltak a dahlemi emlékünnepen és elmondották, mit köszönhetett a német tudomány, a né­met ipar, mit köszönhetett Németország defenzív és offenzív ereje a háború alatt Fritz Haber tevékenységének ... Igaz, te­kintettel a kivételes érdemekre, Haber sze­mélyére nézve kivételes diszpenzációt adott a német kormány az árja-törvény végre­hajtásánál. Mivel azonban ez csak személyi­­ kiváltság volt és nem vonatkozott szoros munkatársaira, Haber otthagyta a berlini katedrát, otthagyta laboratóriumát a dahlemi intézetben és Angliába utazott. Majd pedig Svájcba. Ott tépelődött sokáig: várjon német tu­dós elfogadhat-e tanszéket, laboratóriumot külföldi államtól, amikor így ez a külföldi állam látná hasznát kutatásának ... Mi­előtt döntött volna az ilyen kétségek és mérlegelések tekintetében, egy kis svájci szálloda kis szobájában egy reggel halva találtak egy öreg urat... Aki nagyon sze­rényen viselkedett, akit nyugdíjas hivatal­noknak tartott a szálloda tulajdonosa, aki­nek haláláról huszonnégy órán át senki nem vett tudomást. Csak a huszonötödik órában érkeztek mindenfelől Zürichbe a nagy világlapok tudóssítói. Mert csak akkor derült ki, hogy a magányos hotelszobában elhúnyt, magányos öregúr az a német kémikus, akinek világtörténeti szerepe volt a háborúban. És világtörténeti szerepe volt a kémia fejlődése útján. •­ A dahlemi emlékünnepre eljöttek mind­azok, akik tartoztak eljönni. Bátran, nyu­godtan beszéltek azok mind, akik tartoz­tak beszélni. És a dahlemi emlékünnep minden rendzavarás nélkül folyt le... (H.­g.) A csőszmyi méregbe vérük tottenas szakával Debrecenből jelentik. A csökinyi arzénes gyilkosok perének tárgyalását péntek dél­előtt a tanúkihallgatásokkal folytatták. El­sőnek Varga Iunéné tett vallomást, aki el­mondotta, hogy Sz. Nagy János hosszabb ideig együtt élt első és második feleségével. Sz. Nagy János második felesége meg akarta mérgezni az első asszonyt, de az észrevette, hogy a neki adott étel mérgezett. Hasonló értelemben vallott több tanú is. Ezután dr Fényes Endre védő indítványt tett, hogy ásassák fel L. Kiss Jánosné udva­rát, mert az asszony a csendőrségen beis­merte, hogy az udvaron egy gödörbe dobta az orvosságos üve­get, amelyben az arzén volt, amellyel férjét megmérgezte. Ha az üveg előkerül, akkor az fontos tárgyi bizonyíték lenne, ha pedig nem kerül elő, akkor az a védő szerint azt bizonyítja, hogy a vádlott csak kényszerűségből tett beismerő vallomást a csendőrségen. A délutáni főtárgyaláson több lényegtelen tanúvallomás után Orsós Ferenc egyetemi tanár, törvényszéki orvosszakértő folytatta szakértői véleményének előterjesztését. A többi között megállapította, hogy Győri András holttestében olyan nagymennyiségű arzént találtak, hogy ezek alapján biztosra vehető, hogy arzénmérgezés történt. Szakvéleményéből adatok merültek fel a csökmői lakosság babonás szokásaira, igaz, amikor Sz. Nagy János első feleségének holttestét­­hántolták, a koporsóban a holttest gyomrán ha­talmas tűzhelykarikát találtak, amely a néphit szerint azért volt szükséges, h­ogy a halott vissza ne jöjjön. Z. Nagy Bálint koporsójában pipakupakot találtak, több sírban pedig régi rozsdás hu­szárkardokat, sőt az egyik koporsóban zsí­ros keménykalapot. A szakértővélemény befejezése után a tárgyalás folytatását péntek délelőtt 10 órára tűzték ki. Hétfőn a perbeszédekre kerül sor. Ki lesz a népszövetségi főmegbízott? A kormány még nem foglalkozott Eck­hardt Tibor bejelentésével, amelyben lemon­dott népszövetségi főmegbízotti tisztéről. Hír szerint esetleg Walkó­ La­jos volt kü­lü­gymi­nisztert kérik fel e megbízás elvállalására s ugyanez információ szerint Walko ezt vál­lalná is. A szépségért áldozni kell Hiába költ rengeteg pénzt kozmetikai cikkekre, ha a bőr pórusainak tisztaságát nem biztosítja. Ennek egyetlen megbízható eszköze az Apácaszappan minél­­ gyakoribb használata, melynek krémszerű habja az­­ epidermisbe mélyen behatol, onnan minden tisztát­­­­lanságot eltávolít anélkül, hogy a legcsekélyebb maró­k hatása lenne. Csak az Apácaszappannal tisztán tartott arcbőrnél érvényesülnek a modern kozmetikai készít­mények." A Markó ucca hét szökevénye közül az ötödiket is elfogták A csáky uc­ában rejtőzködő Tót László is rendőrkézre kérett A Markó uccai fogházból megszökött hét rab közül csütörtökön este sikerült az ötödiket, Tót Lászlót is elfogni­­ ,így már csak két szökött rab van szabadon. Csütör­tökön este jelentették bizalmas úton a fő­kapitányság központi ügyeletének, hogy Tót Lászlót, akit a szökés kltervezésé­­vel gyanúsítottak, a Csáky ucca kör­nyékén látták. A főkapitányságon az­onnal intézkedtek, hogy Dagdy Sándor és F. Szabó György nyomozzanak a Csáky ucca környékén, hogy valóban ott bujkál-e lát. A két de­tektív fel és alá sü­id a száky uccában és ügyelték a járókelőket. A késő esti órák­ban feltűnt egy nő társaságában egy férfi, akire rái­lett. Tót szentélyleírása. A két detektív nem szólította fel őket iga­zolásra, hanem várták, hogy mi fog tör­ténni. A nő és a férfi, akire tót személy­­leírása ráillett, a Csáky ucca 11—66. számú házba ment be A detektívek a kapu alatt figyelték a gyanús férfit s mikor a nő kijött, mellé téptek és vallatóra fogták. A nő rövid fag­gatás után bevallotta, hogy is Tót László felesége és férjével együtt mentek be a házfelügyelő lakásába, ahol Tót rejtőzködik. A detektívek bementek a házfelügyelő la­­kásába. Mikor Tót látta belépni a detektí­­veket, már tudta, miről van szó. Nem el­lenkezett: hagyta, hogy a detektívek szíjjal összekötözzék a kezét s bekísérjék a főkapi­tányságra. Tót László a főkapitányság központi ügye­letén elmondotta, hogy szökése után Kar­dos Varga Istvánnal bujkált két napig. Ké­sőbb elváltak s ő megtudta, hogy Kardost az Aradi uccában már elfogta a rendőrség. Angyalföldre ment, ahol a Fáy uccában les­ben állt, hogy feleségével találkozzon, mert lakásán nem merte felkeresni. Itt sikerült is összejönnie feleségével, akit megkért, hogy szerezzen neki lakást. Tótné a Csáky utca 64—66. számú ház felügyelőjénél bérelt ki 22 pengőért albérleti szobát. Tót természete­sen álnéven, mint Viszt László jelentette be magát s a félhónapi házbért ki is űzette. Napok óta lakott már itt, a Csáky nevai albérleti szobában s csak sötéte­dés után merészkedett ki az uccára, mert attól tartott, hogy felismerik és elfogják.­­ így bujkált csütörtök estig, amikor azután a detektívek ráakadtak. Tót Lászlót őrizetbe vették és pénteken­­ kísérik át az ügyészségre. __ | kisérik át az ügyészségre. Az első diáktragédia a félévi Agymme bizonyítvány miatt... magát és meghalt Pestszenterzsébeten Zechrer Béla ötödikes diák Megrázó diákragédia jászódott le csütör­tökön délután Pestszenterzsébeten. Egy túl­ságosan érzékeny fiatal­ reálgimnáziumi ta­nuló revolverrel magára lőtt, mert bizonyít­ványa nem volt olyan, amilyent várt s mire rátaláltak, a szerencsétlen sorsú diák már halott volt. Zechrer Béla, akinek szülei Pest­v­ensterzsé­­beten a Baross utca 96. számú házban lak­nak, az ottani reálgimnázium ötödik osztá­lyának tanulója. A fiatal diák, aki talán túl­zottan érzékeny és lelkiismeretes volt, szor­galmas, jóm­aga viseletű tanulója volt a reál­iskolának, ahol nemcsak osztálytársai, de tanárai is nagyon szerették. Az utóbbi időben feltűnően ideges volt a 16 éves diákgyerek. Nem volt megelégedve előmenetelével s aggódva várta a csütörtöki napot, a félévi bizonyítvány-kiosztás napját. Heggel sápadt arccal, de látszólag nyugodtan ment el szülei lakásáról, jókedvűen búcsú­zott el édesapjától, Zechrer Vilmos banktiszt­viselőtől és édesanyjától. Néhány perccel egy óra után tért haza a fiatal diák s most már mindenkinek feltúrni sápadtsága. Édesanyja meg is jegyezte: — Mi bajod van, Béluskám­? A tizenhatéves diák szótlanul húzta elő zsebéből bizonyítványát és átnyújtotta édes­anyjának. Azután elkeseredve panaszkodott, hogy több tantárgyból rosszabb osztályzatot kapott, mint amit várt. Különösen fájt neki, hogy mennyiségtanból csillagos ,1-as osztály­zatot nyert. Édesanyja vigasztalni próbálta: — Azért ne légy, te kis csacsi, annyira el­keseredve, hiszen év végére kijavíthatod. Zechrer Béla látszólag megnyugodott, el­fogyasztotta ebédjét, azután olvasott, majd három óra után becsukta könyveit. — Felmegyek a padlásra — mondotta —, megetetem a galambjaimat... Kiment a szobából. Félóráig volt távol. Szüleinek feltűnt, hogy ilyen sokáig marad fenn a padláson. Rosszat sejtve, siettek fel. Átlőtt homlokkal, vértócsában találták sze­rencsétlen fiukat, kezében még ott szoron­­gatta a forgópisztolyt, amellyel az öngyilkos­ságot elkövette. Édesanyja ájultan esett ösz­­sze, amikor hallotta, hogy milyen tragédia játszódott le. Azonnal értesítették a pest­­szenterzsébeti mentőket, de az orvosi segít­ség már hiábavaló volt: Zechrer Béla meg­halt, mire a mentők kiérkeztek. Rendőri bizottság szállott ki s a szülők sírva válaszoltak a rendőrtisztviselők kérdé­sére, hogy maguk is értetlenül állanak gyer­mekük tragédiájával szemben, hiszen Béla fiuk tudhatta volna, hogy nem kap dorgálást szüleitől azért, mert bizonyítványa nem volt olyan jó, mint amilyent várt. Az is rejtély előttük, hogyan juthatott revolverhez a fiú, hiszen a házban senki sem­ tartott fegyvert. Érdeklődtünk a pestszenterzsébeti reál­gimnáziumban is, ahol a tanárok nagy meg­döbbenéssel hallották a fiatal diák tragédiá­ját. Ők sem értik, miért vált meg az élettől. Tanárai nagyon szerették a szorgalmas, jég­­magaviselet­i diákot s a legrosszabb osztály­zat, ami bizonyítványában volt, a csillogás 3-as sem jelent még komolyabb bajt. A szi­gorú osztályzattal a tanárai csak azt akarták elérni, hogy az ötödik reálgimnazista job­ban tanuljon, mert tudták, hogy nagyon ér­telmes fiú a kis Zechrer Béla. A diáktragédia Pestszenterzsébeten, ahol mindenki csak tiszteli Zechrer Béla szüleit, nagy megdöbbenést és részvétet váltott ki. .*!--»­ Erőteljesen növelik az angol légi haderőt Londonból jelentik: Sir Philip­­Sassoon légügyi államtitkár Brightonban mondott be­szédében kijelentette, hogy az angol kor­mány elhatározta a légi fegyverkezést és öt év alatt 41 ren­yőrajjal fogja növelni az an­gol légi haderőt. Anglia légi hadereje a világ légi haderői között az ötödik helyre sü­ly­l­yedt — mondotta az államtitkár. — A fegy­verkezés további halogatása komolyan ve­­szélyeztetné a békét és növelné­ a háború­ ve­ szék­eknél.

Next